Magyar Hírlap, 1987. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

K • * + 1 *5 V f 2 * 7 * Didergős szezonnyitó Milyen lesz az idei balatoni vendégjárás? — Árak, ellátás, szeszügyek E didergős hétvégén hivatalosan is megnyílt a balatoni szezon. Érdekes, hogy máskor van a balatonfüredi és máskor a siófoki szezonnyitó is — rossznyelvek szerint azért, hogy mind a két város meghívhassa a másikat saját ünnepségére. Vajon ad-e most okot örömre, ünneplésre idén a Balaton? A magyar vendégek mire számíthatnak az idén? A balatonföldvári Fesztivál Expressz szállodában vagyunk, ahonnan gyönyörű a kilátás a tóra. Egyelőre nincs a strandon senki, csak a víz áll bokáig. Szinte minden partrész víz alatt van, és ha tovább esik, a belvíz aligha fog csak úgy magától felszívódni, hallom a helybéliektől. Nagyon előszezoni hangulatot áraszt még a part is: a stégek sehol, csak félig tele a parkoló. Azok is állami rendszámú kocsik, merthogy a Balaton-rádió meghívására jöttek el az érintett megyék tanácsi és idegenforgalmi vezetői. A tó és a löszfal Kezdjük azzal, amiért az elmúlt években oly sokat izgultunk. A tó ökológiailag rendbe jött, ezt örömmel konstatáljuk. Mindez nem jelenti, hogy több helyen ne lenne majd csúnya, koszos, zavaros, fehér habos a víz. A több tízezernyi ember ottléte ily módon is meglátszik, de elsősorban még mindig a környező üzemeké. Több helyütt a szemétszállítás bizony akadozik, például Révfülöpön, panaszolom Balogh Zsigmondnak, a Veszprém Megyei Tanács elnökhelyettesének. Nemrég voltak kommunális bejáráson, ismerik a gondokat, a badacsonytomaji közüzemi szolgáltató vállalat kapacitását. Tovább mesélek: a villany errefelé gyakran kialszik, úgy kell szólni, hogy azt a két sarki lámpát felgyújtsák egy egész hosszú hegyoldal szakaszon, nincs üzlet, járda, az újságot néha hozzák csak fel. Bár mindez nemcsak a tanács feladata, hanem az érintett cégeké. Az üdülőtulajdonos állampolgár — aki sok esetben nyugdíjas, egész nyárra leköltözik a házba, szőlőt ápol, gyümölcsöt termeszt — mégis úgy érzi, nem kap semmit az adó és az üdülőhelyi díj fejében, csak nyűgnek tekinti őket a tanács, más állampolgárnak, mint az állandóan ott élőket. Balogh Zsigmond élénken tiltakozik e kitétel ellen, kifejtve, hogy az üdülőhelyi díj bizony alig elég valamire. De azt sem csak az üdülőkre, az idegenforgalomra fordítják — vetem közbe. Van gondja errefelé a természetvédelemnek is. Ahogy kipillantunk a szálloda oldalablakán, előttünk a balatonföldvári löszfal, amelynek sorsáról állandóan újabb legendák keringenek. Sokan mondják: nem lett volna szabad kivágni a fákat, mert az is megkötötte a löszt. Mások szerint, ha támfalat építenének, az nagyon csúnya lenne, sokba is kerülne. Mindenesetre azoknak a házaknak a tulajdonosait sem irigyli senki, akiknek közvetlenül a löszfal szélén van a háza-kertje vége Egyelőre a Balaton meg üde és tiszta ahhoz képest, milyen lesz majd néhány hét, vagy akár nap múlva. Mekkora rohamra, milyen vendéglátásra számítanak? — kérdezem először dr. Czeglédi Józseftől, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnökétől. — Nagyon jó szezont várunk, tíz-tizenöt százalékkal több lesz a vendég, mint tavaly. Nekünk ez a kis tó az idén várhatóan 130 millió dollárt és 140 millió rubelt hoz majd. Diós István, az IBUSZ területi igazgatója: — Szinte minden hely elkelt, különösen a főszezonban. Ahogyan ez az utazási irodáknál szokás, túl is „töltöttünk”, de mindig van lemondás. Teli pénztárcával Vadász Gábor, a Fesztivál szálló igazgatója: — Negyedik éve lesz, hogy nyitottunk és várhatóan ez lesz az első igazán nyereséges évünk. A Fesztivál új szálloda, de valahogy mégis kicsit régiesnek hat. Meggondolandó lett volna annak idején! —, érdemes-e telefon és rádió nélkül átadni szállodaszobákat a nyolcvanas években. Ha színes tévé nincs is minden szobában, de az előbbiek ma már nélkülözhetetlenek. Az étterem sem valami hangulatos, inkább hodályszerű. Pedig olyan gyönyörű része ez a Balatonnak. Ha már hotelt építenek ide, legalább háromcsillagosat kellett volna, úgy többet is lehet kérni érte. Igaz, így is alkot, de majdnem anynyiért jön ide a nyugati turista nyaralni, mint Görögországba, vagy a Kanári-szigetekre. És ha már választási lehetősége van, nem mindig ránk szavaz. Legfeljebb az szól a javunkra, hogy az NSZK-ból vagy Ausztriából kocsival is hamar ideér, aki elindul. A legnagyobb baj, hogy rövid a szezon, azért nem igazán jövedelmezőek a balatoni szállodák — hallom a vélt okot — és azért nyereségesek a gyógyszállók, mert azok egész évben nyitva működnek. Van ebben valami. Mégsem feledtetheti azt a tényt, hogy a Club Tihany kivételével nincs igazán szép luxusszálloda a Balaton partján. Persze, kérdés, jön-e ide annyi tehetős vendég, hogy érdemes volna építeni? , . ,, Ami volt előbb, a tyúk vagy a tojás” kérdés helyett szóljunk inkább a hazai nyaralókról, hiszen mi vagyunk többen. Sajnos, nem ígérhetjük, hogy olcsón üdülhetnek a Balaton mellett, még akkor sem, ha vállalati szakszervezeti beutalóval érkeznek. Mert a magyar ember már csak úgy nyaral, hogy közben eszik, iszik és szórakozik és ez utóbbi gyakran az előbbi kettő elegyét takarja. A fagyi, a kukorica, a lángos, a hamburger, a butik, a diszkó bizonyára többe kerül, mint tavaly. Sokan még a beutalós koszt mellett is naponta vásárolnak az élelmiszerboltokban. Hogy mit kapnak? Mindegyik vállalat jó ellátást ígér, de a jelenlegi zöldség- és gyümölcsárak, meg az időjárás ismeretében nemígérhetünk sok jót. Egyébként is a balatoni zöldség-gyümölcsárak mindig majdnem dupláját teszik ki a Bosnyák, vagy a Lehel piaci forintoknak. Biztató viszont, hogy bővült a kereskedelmi hálózat és növekedett az érdekeltség is. Ez is kell — sajnos, a forgalomnövekedés nem elég. De hiába fogyott el eddig is minden a balatoni ABC-kben — a mosóportól a konyakig, olykor kétszer ennyit is elvittek volna a külföldiek. Áttolódott ugyanis a kereslet: még a tehetősebb nyugati is rájön két nap múlva, hogy jobban jár, ha nem a méregdrága csárdába tér be, hanem a közértbe és ott veri el éhét. Meleg nyári napokon nem nehéz megjósolni az óriási tumultust a párizsiért, a sörért, a Coláért. Hiába próbálják feltölteni a helyi cégek üzleteiket, nincsenek gumiból a helyiségek, s nem mindig akkor szállítanak árut, amikor fogytán a készlet. Eladókban sem igen válogathatnak. Sajnos, olykor megszégyenítő jelenetek zajlanak le, az eladók káromkodva beszélnek a külföldivel és belföldivel egyaránt. Többet ront ez idegenforgalmunk bizonyítványán, mint hinnénk. Nem lehet indok Nagyon sok kérelem érkezett a kereskedők részéről, hogy kilenc előtt árusíthassanak a Balaton mentén szeszes italt. Ha a turista a strandra megy, vehesse meg a néhány üveg sört. Ez nem indok az alkoholtilalom feloldására. Más országban szintén van — ennél szigorúbb — szeszkorlátozás is, amelyet mindenütt respektálnak. Nem szabad azon csodálkozni, hogy a külföldi vásárolni akar. Mi is ezt tesszük külföldön. Mégis a helybéliek és a magyar nyaralók olyan udvariatlanok velük, igencsak fejletlen még a mi idegenforgalmi szemléletünk. Sorba állva senkinek sem fejlett a modora — hallom az ellenvetést. Áru van — mint megtudtuk a minisztériumban — üzlet is lett több. Most már csak türelem kellene, no meg jó idő. Mert ha harminc fok van, az feledtet minden gondot, örül, aki nyaral és az is, aki meg akar élni a nyárból. ELEK LENKE Fotó: Sárközy György Mi van a kirakatban? Járműnézőben Kőbányán Remélhetően összehangolva fejlesztenek Ikarus, Rába, Csepel Autógyár és némi jóindulattal a Budamobil képviselik a magyar járműgyártást a BNV-n. Vajon milyen új termékeik vannak, s azok milyen fejlesztésről tanúskodnak? Munkatársaink náluk és néhány külföldi kiállítónál néztek körül a kőbányai vásáron. Az Ikarus 1986-ban 179 millió forintot fordított műszaki fejlesztésre. Ez a vállalat 23 milliárd forintos bruttó termelési értékének az arányában bizony, nem sokt. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy az autóbuszgyártásban több száz vállalat és szövetkezet érdekelt és zömüknél ugyancsak önállóan — de az Ikarusszal remélhetően összehangolva — fejlesztenek, úgy már efogadható. Az Ikarus műszaki igazgatója elmondta, hogy befejezték a 300-as és a 400-as új alaptípusok fejlesztését és az idén a sorozatgyártásukra is felkészülnek. Buszok és gyártóik Mi látható ebből a vásáron? Mindenekelőtt a BNV-nagydíjas új távolsági autóbusz, de itt van a kiállításon a Volkswagen alvázra szerelt midibusz és az Isuzu alvázra felépített mikrobusz is. Szemre tetszetősnek, kényelmesnek ígérkeznek, a szakemberek szerint a beleépített főbb szerelvények, s a karosszéria műszaki paraméterei is jók. De sajnos, a „kirakat” mögött értékesítési gondok húzódnak meg. A korábbi évekkel ellentétben, Irak és Kína az idén nem rendelt a magyar autóbuszokból. Az Ikarusnak új termékekkel kell részben a hagyományos vásárlóit, és főleg az új piacokat meghódítania. Svédországba és Angliába az idén 60 darabot adtak el a 300-as típusú távolsági buszból, jövőre ugyanenynyit szeretnének. A Volkswagen alvázas típusból 20—30 darab értékesítésére van lehetőség. Az igazi — több száz darabos — sorozatok helyett tehát úgy tűnik, a járható út a kisebb, de még nagyvállalati méreteket igénylő széria. A Csepel Autógyár évtizedek óta a legnagyobb alvállalkozója az Ikarusnak, hiszen az alvázak döntő többségét készíti el részére, így alig néhány méterre a buszosok standjától, de már az autógyáriak kiállításán láthatók az alvázakba beépítendő különféle sebességváltók, tengelykapcsolók, szervókormányok. Ám a nagy partnernek történő szállításokon kívül a szigetszentmiklósi gyár önálló értékesítésre és önálló exportra is törekszik; ezt jelzi az a két alváz, amelyből egyet a Fülöp-szigetekre már eladtak, és ott 50 ezer kilométert futott, jó eredménnyel. A 800-as típuscsaládba tartozó alvázak érdekessége, hogy a külföldi gyakorlattal szemben, ahol teherautóvázakra szereplnek fel buszfelépítményt, ezek kimondottan autóbuszokhoz készülnek. S a Csepel Autógyár korábbi termékeitől annyiban különböznek, hogy szétválaszthatók a karosszériától és elemeikre bontva akár hajón, nagy távolságra is gazdaságosan szállíthatók. A hazai gyártó, partnere, az USA-beli Cummins motorgyár segítségével kíván új piacokat meghódítani, de természetesen Csepel emblémával. A vállalat főmérnöke még egy fejlesztésükre hívja fel a figyelmet: a pneumatikus távkapcsolókra. Eddig ugyan még csak a mintadarab készült el, de nagyon sokat várnak tőle, mert a távkapcsoló többméteres vascsövezést helyettesíthet egy hajlékony kábellel. Különösen a csuklós autóbuszoknál érdekes, hogy a vezető ülésétől milyen módon kerül hátra az utasítás a farmotorhoz. A Rába fejlesztési osztályvezetőjénél egymást váltják az újságírók, de igazán nagy csodával ő sem szolgálhat. Egy újtípusú billenőplatós tehergépkocsira keresnek vevőt, ennek a korábbi változatánál korszerűbb a futóműve és nagyobb a rakodóterülete. Az ugyancsak bemutatott D 11-es dízelmotor fejlesztését 4-5 éve kezdték meg és most tartanak a nullszéria gyártásánál. A mérnökök szerint ennyi időre szükség volt a pontos munkához. A Rába légrugós autóbuszalváza azonban mégis kíváncsivá tesz: talán versenyre kelnek a Csepel Autógyárral? Az osztályvezető elhárítja magától az összehasonlítást, ami tény, hogy ők a holland DAF céggel közösen hozták létre ezt a terméket, és az Ikarus a prototípusra már ráépítette a karosszériát, így meg lehet kezdeni a piackutatást. Az ezredik darab A Budamobil Jármű Szövet- , kezet lényegében azáltal nyerte el a saját profilját, hogy az Ikarus az autóbuszokra specializálódott. A szövetkezet pedig általában a vevő által hozott alvázakra gyártja a legkülönfélébb felépítményeket. A kiállításon látható hűtőgépkocsi karosszériájához 1983- ban vásárolták meg a Cargo Van cég licencét, amelynek a lényege, hogy poliuretán habbal szigetelnek. A bemutatott darabhoz az alvázat a Volkswagen cégtől vették meg, és éppen a vásáron tárgyaltak a nyugatnémetekkel arról, hogy így, együtt, a járművet harmadik piacokon is értékesíthetnék. A süllyesztett rakterületű ponyvázott fél pótkocsi — korábbi változatából a Hungarocamion eddig 50 darabot vett meg — immár légrugós kivitelű. A fejlesztéssel az a céljuk — mondja a termelési osztály vezetője —, hogy minél nagyobb tömeget lehessen a kocsikkal gazdaságosan szállítani. A Budamobil standján látható még a több éve hagyományosan gyártott bútorszállító nyerges fél pótkocsi is. Amiért most itt szerepel: az ezredik darabot szállították ki belőle az NDK-ba. A külföldiek standján A külföldi gépkocsikiállítók egyelőre nem számolhatnak be nagyobb magyarországi megrendelésekről. A sikert inkább csak a nagyközönség részéről könyvelhetik el. A legnagyobb tömeg — érthetően — a nálunk első ízben látható új Zaporozsec személygépkocsi köré gyűlt össze. A mélyarany színű, kívül-belül tetszetős, 1090 köbcentiméteres autó — ha az ipari miniszter által jelzett egy hónapon belül kedvező döntés születik — előreláthatóan szovjet—magyar—bolgár kooperációban készül. Mint a lengyel kiállítóktól megtudtuk, a magyar autógyártóknak talán már nem sokáig kell csupán nézni az autóiparuk büszkeségét, a Polonezt. A tetszetős megjelenésű autó műszaki paraméterein ugyan még akad javítanivaló: nagy teljesítményű ötsebességes, óránként 150 kilométeres sebesség elérésére képes és a 90 kilométeres átlagsebességnél 6,9 liter benzint fogyaszt. Az üzemanyag megkívánt oktánszáma nem szerepel a prospektuson. A román autóipar „újdonságai” között még mindig látható az ötsebességes Dacia 1310 TLX típus. A kuriózumot inkább az Oltcit Club márkajelű személygépkocsi jelenti. Ezt az autót régóta hiányolják már a Merkúrnál a gépkocsira várók, eddig hiába. A nyugati „autócsodák” egyike a holland DAF kamionja, amelyik a Párizs—Dakar rallyn már sikeresen szerepelt. Vagy a Mercedes és a Volvo személygépkocsija. Ezekből mindeddig csak a valutatulajdonosok válogathattak honfitársaink közül. A Fiat kiállítóitól azonban megtudtuk, talán pont kerül a két éve húzódó megbeszélések végére, és esetleg forintért vásárolhatunk itthon a Fiatokból. Az azonban már biztos, hogy a Volkswagen Golf, Jetta és az indiai gyártmányú Maruti kisautó — ez utóbbi japán licenc alapján készül — nálunk is kapható lesz. Igaz, egyelőre csak néhány száz darab. Keller, érsek — A CENTRUM HÉTFŐn kelő keretén berüit alábbi cikkeket lehet kapni 20 százalékkal olcsóbban: az Úttörő Áruházban gyermek, bakfis, felnőtt kötöttárut, a Csepel Áruházban Kesztölci tapétákat, csempéket (a tőkés import kivételével), a Textilházban ballon, vászon, batiszt és selyem méterárut, a Kőbányai Áruházban egyez női ruhákat, a Verseny Áruházban egyez férfiöltönyöket, a Corvin Áruházban egyez női köntösöket fa tökén import kivételével, a Centrum Compack Raktáráruházban pedig hanglemezeket (ugyancsak a tőkés import kivételével). A Kispesti Áruház szamovárt kínál vásárlóinak 700 forintért, Városlődi teáskészletet 4M forintért, fa dísztárgyakat 2M forinttól Hóig, a Lottó Aruház csillárokat és falikarokat m forinttól 11 000-ig, a Budai Lottó Aruház Salute rádiót 3700 forintért, az Újpesti Aruház szabadidő- MI HOL OLCSÓBB? Szabadidőruha, blézer ruhákat 650 forintért, és az Óbudai Áruház csillárokat és állólámpákat 431 forinttól 11 900-ig, ez utóbbiakat tőkés import kivételével. A Luxus Áruház egyes női átmeneti kabátoknak és blézereknek csökkentette az árát, a Csillag egyes bakuit és női blézerekét és nadrágokét, a Divatcsarnok a női és bakfis blézerekét, ugyanitt Dóra konyhagarnitúra vásárolható 13 190 forintért és Kati konyhagarnitúra 14 466 forintért. Az Otthon Áruház az Alen ülőgarnitúrának mérsékelte az árát, így 25 280 forintért megvásárolható, a Gabi szekrénysor 42 190 forintért, üvegváza 225 forintért, valamint üveg virágtartó 222 forintért. A SKÁLA BUDAPEST NAGYÁRUHÁZ II. emeleti lakásosztályán gyermeknapi előzetes engedményes vásárt tartanak 25-től. A vásáron import szintetikus gyermektraktorok 290 forint helyett 199 forintért kaphatók, amíg a készlet tart. A SZEGEDI NAGYÁRUHÁZ ugyancsak gyermeknapi meglepetéssel várja vásárlóit 20-tól 30-ig. A konfekció és divatáru osztályon lányka és bébi ruhák, gyermekpólók, shortok, frottír overálok, lányka blúzok, bébi napozók 30 százalékos, és bébi nadrágok 20 százalékos árengedménnyel vásárolhatók.