Magyar Hírlap, 1987. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-16 / 140. szám
3 1987. június 16., kedd SPORT — KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT Magyar Hírlap Egy évvel Mexikó után Ártalmas tisztaság Ügyeletes siránkozónak vagy valami hasonlónak nevezte az MLSZ elnöke a vasárnap esti tévéinterjúban azokat, akik nem úgy vélekednek, hogy a magyar futballbajnokság színvonala igenis emelkedett. Nem szívesen vállalnék magamra ilyen bélyeget — vajon a másként látók miért kapnak mindig és mindjárt bélyeget? —, így tehát az lenne a legbölcsebb, ha hallgatnék. Vagy egyetértenék. De talán mégse kell hozzá kamikázebátorság, hogy azt mondjam: nem értek egyet Somogyi Jenővel. Igaz, az elnök állítása igazolására egy sor adatot közölt, ám ezek az adatok sokféleképpen fölhasználhatók. Az abszolút nézőszám említése megszokott kelléke a bizonyítási eljárásnak, amikor a mindenkori új MLSZ azt kívánja igazolni, hogy emelkedett az NB I színvonala, én azonban azt hiszem, ez a szám csak azt jelzi: az emberek a sok-sok csalódás ellenére is szeretik a futballt. Hol jobban, hol kevésbé. A nagy válságok után kevésbé, aztán feledni kezdenek és bizakodnak. Épp úgy, mint az MLSZ vezetői és mi mindanynyian, hátha bekövetkezik a várva várt fordulat. És mert az új vezetés mindennél jobban áhítja a gyors változást, egy sor dolgot máris úgy lát, ahogy látni szeretné. Somogyi Jenő is kijelentette: tisztábbá vált a magyar bajnokság. Ha egymás mellé tenné az elmúlt esztendők hasonló nyilatkozatait, akkor azt mondaná, hogy a magyar futball már-már ártalmasan tiszta. Vagy inkább: túlmosott ... Nem, nem merném azt állítani, hogy az idei versengés ugyanúgy hozott néhány bundameccset, mint a korábbiak, viszont az ellenkezőjét sem. Lehet, hogy sikerült visszaszorítani a megegyezéses mérkőzések számát, lehet, hogy nem. Akár így, akár úgy, ezek léte vagy nemléte nem befolyásolta a végső sorrendet. A bajnokságot a legjobb csapat nyerte, s a leggyengébbek estek ki. A legjobb így az idén kétségkívül az MTK együttese volt. Érzem persze, hogy ez a megállapítás némi kiegészítésre szorul, de azt is tudom, csínján kell bánni az esetleges bírálatokkal. A klub vezetői és tagjai eleddig elképesztő érzékenységgel reagáltak a negatív kijelentésekre, olyannyira, hogy az embernek már-már az az érzése támadt: tolvajok ellen védekeznek. Olyanok ellen, akik elsőségük dicsőségét akarják elorozni. Pedig hát nem erről van szó. Sokkal inkább arról: egy olyan gárda tört most az élre, amelyet igazában senki nem várt oda. Mégpedig a korábbi évek gyenge szereplései okán. Az a helyezés — játékosállománya alapján — többé-kevésbé reálisnak találtatott, s mivel ez az állomány jelentősen nem változott, nem is volt remélhető ez az előretörés. Azt valószínűleg a legelfogultabb MTK-szurkolók is elismerik, hogy az együttesből hiányoznak az igazi klasszisok, de még azok is, akik lényegesen a magyar mezőny fölé emelkednek. Vannak az NB I-ben olyan klubok, amelyek jobb anyaggal rendelkeznek. S lám, mégis a vert mezőnyben végeztek. És épp ez az a pont, ahol az ember elbizonytalanodik, nem süllyedt-e tovább a bajnokság színvonala. A kérdés akkor és úgy válik sértővé az MTK képviselői számára, amikor így hangzik el: milyen lehet az a bajnokság, ahol az MTK nyerni tud? Márpedig sokak szájából valóban így hangzik el, s belátom: ez a megfogalmazás kifejezetten durva. Bizonyára igaztalan is. Mert a többiek gyengeségét mégsem a bajnokon kéne számon kérni. Nem is teszem. A kérdést inkább így kell föltenni: miért tudott az MTK elsőként beérkezni a célba, mivel tudta megelőzni társait? A felelet inkább okoskodás, mint szakmai magyarázat, mellesleg nem is új: amióta az MTK az élbolyba került, sokszor elhangzott. Nevezetesen az, hogy az új edzőnek sikerült elhitetnie a játékosaival, hogy semmivel sem gyengébbek, mint mások, és sikerült olyan adekvát játékmódot alkalmaznia, ami a pályán vissza is igazolódott. Verebes már Győrben is bebizonyította, hogy az a csapat, amelyik gondolati pluszt tud adni játékának, bizton számíthat rá, hogy a legjobbak közé kerül. Anélkül, hogy bántani akarnám a magyar edzői kart, a látottak alapján azt kell feltételeznem, erre csak kevesen képesek. Ne vitassuk el tehát Verebestől azt, ami a legfőbb érdeme: szilárd szakmai koncepciójával a magyar átlag fölé tud emelni egy csapatot. A nagy talány most már csak az, hová is helyezzük ezt a magyar átlagot. Vajon milyen távolságban van a nemzetközi élvonaltól, és az a már említett gondolati plusz elegendő-e a külpiacon is, avagy ott ennél már több kell. Több, merthogy ezzel a plusszal ők is rendelkeznek. Verebes győri ténykedése azt mutatja: ott a kupákban már kevés a jó koncepció, a végrehajtók alacsonyabb képzettsége behozhatatlanná teszi a hátrányt. Pedig annak a Győrnek igazán jó volt a játékosállománya, feltétlenül kvalifikáltabbnak tűntek, mint az MTK mai futballistái. Mellesleg Verebes ezt is felmérhette, a Hungária körúton a magabiztos védelemre helyezte a fő súlyt. Emlékezzünk: az ETO-nál épp ezzel az alakzattal volt a legtöbb baj, miközben a csapat látványos támadójátékra volt képes, a védelem ugyanilyen látványos gyengeségekre. Az MTK-tól csak nagyon ritkán láthattunk mutatós futballt, viszont védelme annál magabiztosabban rombolt. Elképzelhető, hogy ez a fordított helyzet a nemzetközi küzdelmekben is többet ér, lehetővé teszi a nagy vereségek elkerülését. S most, hogy a nagy vereséget említettem, jut eszembe, tán épp egy éve, hogy hazatért a válogatott Mexikóból. Az elsők között a vb-re kijutott csapatok közül. Emiatt erősen zilált állapotok közepette indult az új bajnokság, zaklatottan, idegesen, vak gyűlölködésekkel, és igen pontosan célzott támadásokkal kísérve. Az acsarkodó személyeskedések nem új jelenségei a sportágnak. Ez a tavalyi viszont mindent fölülmúlt. Hatásai, utórezgései most is érződnek. Abban például, hogy Verebes nem volt legkedveltebb alakja labdarúgásunk akkori irányítóinak, s erre azért Verebes is emlékezik ... Jó lenne persze túljutni az ilyen látensen meghúzódó ellentéteken. Jó lenne, de ki tudja, sikerül-e. Addig tudniillik, amíg így marad, az új MLSZ is védekezni kényszerül. A régi reflex szerint: önmaga dicséretével. Annak rendszeres igazolásával, a kitűnő intézkedések máris éreztetik hatásukat. Ez azonban puszta retorika, s csak arra jó, hogy a hivatalos állásfoglalások erejével leplezze öltözetünk hiányosságait. A magyar futball átszervezése egyelőre nem egyéb puszta átszervezésnél, legfeljebb lehetőséget, s talán tisztább kereteket ad a játék folytatására. Gyakorlati tapasztalat híján csak ábránd azt kijelenteni, megszűnnek a fekete pénzek, a jövőben minden nyíltan az asztal fölött, láthatóan történik. Én is, és gondolom, mindenki azt kívánja, bár így lenne. De hogy így is lesz? ... A kérdőjel már csak azért is indokolt, mivel nyilván egy sor olyan gonddal kell szembenézni, amelyre a paragrafusok készítői előre nem gondoltak, vagy gondoltak, csak — mint utóbb kiderül — rosszul. Hogy egy előttem eléggé bizonytalannak tűnő változást említsek, az MLSZ elnöke kifejtette: az NB II-ben kevesebb lesz a szerződtetett játékosok száma, öt-hat futballistát fizet majd az egyesület, a többi rendes hétköznapi munkával keresi a kenyerét. A gondolat jó, vitán felül áll. Csakhogy ezek a munkába járó játékosok mikor edzenének? Este a sötétben? Délelőtt a profik, este ők? S ha ezt meg is oldják, mi lesz az MLSZ által idén is szorgalmazott hétközi fordulókkal? Azokra a napokra szabadságot vesznek ki az amatőrök? Félő, hogy a bajnokság végére már nem maradna egyetlen napjuk sem. És akkor nem jártak alapozó edzőtáborban, esetleg külföldi túrán, és persze nem is üdültek ... Várhatóan lesz tehát gond bőven. És ezeket a gondokat kezelni kell. Lehetőleg nyilvánosan. Az a szereposztás tudniillik, amelyben a hivatalos vezetéssel egyetértők segítik, a bírálók viszont gyöngítik a magyar labdarúgást, eddig mindig rossznak bizonyult. Az előadás bukásához vezetett. A kritika letörése, elfojtása a látszat ellenére sem erősítheti az egységet. Más szóval a bírálók, egyet nem értők nem feltétlenül ügyeletes siránkozók. NÉMETH ££XEM Felszálló ágban ... Fotó: Habik Csaba Magyar Hírlap POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: BAJNOK ZSOLT Helyettes főszerkesztő: TÁBORI ANDRÁS, SZÁSZI JÓZSEF Kiadja a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT vezérigazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: IMS Budapest VII., Lenin krt. 1—11 A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámmai: 414-320, 232-400, 420-350 Terjeszti a Magyar Posta. Előzetéssel egy évre 310 Ft. félévre 250 Ft. negyedévre 129 Ft. egy hónapra 43 Ft. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőiknél, a hírlapüzletekben, és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) közvetlenül, utalvány vagy átutalással a HELIR 315-90102 számra. Athenaeum Nyomda, Budapest nyloprint magasnyomás. Felelős vezető: SZLAVIK ANDRÁS vezérigazgató. HU ISSN 0133—1906 HU ISSN 0237—3708 Kosárlabda Európa-bajnokság Cserékből kulcsemberek Csattanós meglepetéssel zárult a 25. férfi kosárlabda EB: egész sereg esélyest megelőzve — először a sportág történetében — a görög válogatott nyerte az aranyérmet. A siker váratlan volt, de végül is teljesen megérdemelt. A csoportmérkőzések során még botladozó hazai együttes a folytatásban valósággal megtáltosodott. Előbb az 1983-as bajnokot, Olaszországot búcsúztatta a küzdelmektől, majd az előcsatározások során egyszer már legyőzött Jugoszlávia következett, végül a döntőben a címvédő Szovjetunió sem tudta megállítani a hellén válogatottat. E tekintélyes névsor azt jelenti: az új bajnok minden kosár nagyhatalommal találkozott, és rendre győztesen került ki a küzdelmekből. Így tehát kicsúszott, véletlen sikerről szó sem lehet. Miben rejlett ennek a gárdának az ereje? Elsősorban a töretlen győzniakarásban. A görög játékosok vert helyzetben sem adták fel a siker reményét. Hallatlan küzdeniakarással hidalták át a törvényszerűen jelentkező holtpontokat, és ebben nagyszerű segítőtárs volt a fantasztikus hazai közönség. Egy EB megnyeréséhez csak ennyi persze kevés lett volna, hiszen a fentiek nagyjából minden válogatottról elmondhatók. Remekül sikerült a csapat formaidőzítése, és Gallisz, Jannakisz, valamint Fazoulasz személyében nagyszerű vezéregyéniségek lendítették előre a csapat szekerét. Külön elismerésre méltó, hogy a döntőben, tehát a legfontosabb pillanatban az addig kevés játéklehetőséghez jutó cserék remekül éltek a felkínált lehetőséggel, jó néhányan közülük kulcsfigurává léptek elő. Csak elismeréssel lehet szólni a szakvezetőről. Kosztasz Politiszról is. A legforróbb pillanatokban sem vesztette el a fejét — számos példa volt az ellenkezőjére —, nagyon érezte a cserék, időkérések, a stílus- és ritmusváltás pillanatát, és ezzel mindössze ötéves kapitánysága alatt a csúcsra vezette csapatát. A sikerben még egy dolog játszott szerepet, s talán nem vagyok ünneprontó, ha megemlítem: a görög válogatott mint házigazda megkapott minden olyan támogatást, ami ma már ilyen esetben szokás. A szovjet válogatott a döntőben, ha hosszabbítás után is, de kikapott, és ezzel nem tudta megvédeni elsőségét. Sosem derül ki, hogy a rendes játékidő végén dobott kosaruk valóban időn túl volt-e. Ezt a sokkot a ráadásban nem tudták kiheverni, és ez törvényszerűen vereséghez vezetett. Más kérdés, hogy néhány kulcsember, mint például Homiciusz vagy Volkov épp a döntőben okozott csalódást, s Szaboniszt sem sikerült igazán pótolni. Az a pontosan kidolgozott tervszerű csapatjáték, amely éveken át a szovjet válogatott legfőbb jellemzője volt, ezúttal hiányzott. A harmadik helyet a jugoszlávok szerezték meg. Bár ez az eredmény jobb, mint a két legutóbbi EB-n elért hetedik helyezés. Csoszics csapata mégsem lehet elégedett, mint ahogyan nem elégedettek a korábban igencsak elkényeztetett szurkolók sem. A csapat eredményessége elsősorban Drazsen Petrovicstól függ, ő azonban taktikailag fegyelmezetlen, és erősen hangulatember. A bronzérem a pletykák szerint a jelenlegi szakvezetés búcsúját jelenti. A hírek szerint az Universiade után ismét Mirko Novoszel dirigálja majd a jugoszlávokat. A spanyol válogatott megint üres zsebbel távozott egy világversenyről. A nagy hűhóval beharangozott San Epifanio csak árnyéka volt korábbi önmagának, és nem sikerült megoldani a játékmester Corbalan pótlását sem. Az élcsapatok közül leginkább az ibériaiakat sújtja egy igazi középjátékos hiánya. Ha ehhez Miguel Diaz kapitány idegi rövidzárlatait is hozzáteszem, máris megvan a magyarázat a gyengébb bizonyítványra. Az olasz válogatott erősen viszszaesett korábbi eredményeihez képest. Az NSZK együttese ezúttal idegenben bizonyította, hogy felzárkózott az európai élmezőnyhöz. A legutóbb ezüstérmes Csehszlovákia válogatottja elöregedett, a nemzedékváltást nem lehet tovább halogatni. A legjobb nyolc közé a lengyel válogatott verekedte még be magát, ám ez a helyezés szemmel láthatóan elégedetté tette őket. A 25. Európabajnoksággal és a görög győzelemmel lezárult egy korszak kontinensünk kosárlabdaéletében. A jövőben megváltozott versenykiírás szerint próbálnak szerencsét a csapatok. Jó lenne, ha a sikerből néhány morzsa a magyar válogatottnak is jutna. Az EB legjobb játékosa az újságírók szavazata alapján: Gallisz (görög) 138 szavazattal. Az EB aranyötöse: Gallisz, Marcsulenisz (szovjet), Fazoulasz (görög), Jimenez (spanyol), Volkov (szovjet), Knézy Jenő Beszéljük meg! Csak akarat dolga? Mikor hagyják már abba, mikor veszik végre tudomásul, hogy miről is van szó? Évek óta várok rá, hiába. A téma újságban, rádióban, még a tévé Hír hátterében is megfordul, és cáfolhatatlanul agitál boldog-boldogtalant. A variációkban is mindig ugyanaz fogalmazódik meg. Hogy tudniillik Magyarországon nem fizetik meg a futballistákat, ezért nem játszanak, csak játszogatnak. Hogy éppen ellenkezőleg: az a baj, hogy túlfizetik őket, ezért elkényelmesedtek, és nem óhajtanak hajtani. Summa summárum, ilyen vagy olyan ok miatt hiányzik a játékosokból az akarat, ezért gyenge a magyar bajnokság színvonala, és ezért oly ritkák a közönség számára élvezhető, szikrázó mérkőzések. Nem győzöm ismételni, hogy a jó játék természetesen akarati kérdés is, de csak akkor, ha az akarathoz kellő tudás is párosul. Senkit sem lehet mesés prémiumígérettel, doppinggal, hipnotizálással jobb játékra ösztönözni, ha az illetőnek fogyatékos a technikája, nem tud megfelelően helyezkedni, lassú a reagálási ideje és rosszul lát a pályán. Hogy bizonyítsak is, arra kérem az olvasót, jöjjön velem „vissza” az MTK—Dózsa mérkőzésre, különösen, ha jelen volt, vagy ha képernyőn látta a meccset. Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy a kék-fehérek teljes akarattal és erőbedobással küzdöttek? Azt is elhiszik ugye, hogy a Hungária úton jól megfizetik a játékosokat? És még valamit. Mint volt játékos, úgy nézem a mérkőzést, hogy éppen most X, Y vagy Z helyében mit csinálnék én a labdával. Esetleg a labda nélkül. Tekintettel arra, hogy csak amatőr játékos voltam, nem tapsolok, ha X, Y vagy Z ugyanazt hajtja végre, amit én is tettem volna. Akkor viszont lelkesedem, ha lepipál, és ezzel frappíroz. Vegyük az első félidőt. Boda egyedül kiugrik egy labdával, csak a kapussal áll szemben, aki rohan is kifelé. Félúton tart már, a kapu és Boda között, amikor felkiáltok magamban: most! Most kell Szendrei fölött átívelni a labdát! Higgyék el, ez nem boszorkányság, sokszor megcsináltam ingyen, a magam gyönyörűségére. Boda azonban bosszút cselez, el akarja vinni a kapus mellett a labdát, s hátulról beérik. Oda az abszolút helyzet. Második félidő. Megint Boda. Gólpasszt kap kapuközelben. Jaj, csak ne ballal rúgja, hanem egy fél szemvillanásnyival később jobbal, a hosszú sarokba! De ballal lő, Szendrei már előtte rámozdult, kivédi. Később Balogh kerül óriási helyzetbe, „égből” pottyan eléje a labda, s ő lábbal „beleüt”, akárha hokibottal tenné! Vissza az égbe! Nos, tisztelt olvasóm, ezek a fiúk nem panaszkodnak, megfizetik őket profi módra. A tét sem volt kicsi, a bajnokság. Tessék már megmondani nekem, ha csak akaraton múlik, vajon miért nem rúgta be Boda már az első félidőben tiszta helyzetét, amikor akart is (nála különben soha sincs baj az akarattal), és meg is fizették? Ne az akaratot reklamálják hát szüntelenül, uraim! Vegyék észre, hogy a tudással vagyunk bajban. "íl MŰSOROK RÁDIÓ KOSSUTH 8.20: Társalgó 9.44: Dritten: Zenés délelőttök 10.05: Biomassza és fabrikett 10.25: Éneklő ifjúság 10.40: Muzsika gyerekeknek a Szovjetunióból 10.55: Népdalok 11.24: Egy hirhedett kalandor a XVII. századból 12.46: Megújul a Sixtua-kápolna 13.00: Nagy mesterek — világhírű edőadóművészek 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Dzzsesszmelódiák 15.00: Élő világirodalom 15.20: Népdalok 15.40: Poggyász 16.05: Látogatóban Siklóson 17.00: Történetek állatokról 17.29: Szép ez is! Cédrusfa 17.45: A Szabó család 18.15: A békapásztor — mese 18.25: Könyvújdonságok 18.30: Esti magazin 19.15: Hullámok és tenger 20.04: Zenekari muzsika 21.06: Népdalok 21.30: Sokszemközt az egészségről 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Mozart-művek 23.30: Vígoperákból 0.15: Éjfél után PETŐFI 8.05: Slágermúzeum 8 50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben — a bányatavak veszélyeiről 12.10: Fúvószene 12.32: Nóták 13.05: Popzene 14.00: A Rádiószínpadon: Török Tamás 15.05: Richard Strauss: I. kürtverseny 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Hajdanvolt önképzőkör 18.30: Gramofonsztárok 19.05: Csak fiataloknak 20.00: Operettfinálék 20.30: Népdalkórusok 21.05: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai — rádióváltozat 21.24: Aradszky László koncertje 22.17: Nemcsak zene 23.20: A mai dzsessz 24.00: Virágénekek 0.15: Éjfél után BARTÓK 8 12: Hangverseny 9.30: Sába királynője — operarészletek 10.15: Kamarazene fuvolával 11.00: Zene korabeli hangszerekkel 12.06: Menotti: Amelia bálba megy 13.05: Sütő András naplójegyzete 13.47: Kórusművek 14.00: Händel-művek 14.50: Eső és szivárvány 15.05: Labirintus 15.20: Márta — operarészletek 16.00: Kamarazene 16.57: Szimfonikus zene 18.30: Na maternjem jeziku 19.05: In der Muttersprache 19.35: Operaáriák 20.05: Énekszó — elbeszélés 20.35: Rockpódium 21.05: Hangverseny 22.24 : Az Európa Kiadó együttes lemezéről 22.44: Rádiószínház, Sikoly TELEVÍZIÓ BUDAPEST, 1. műsor 8.00: Tonna 8.05: Utazz velünk! — Bulgária 8.45: Halász Judit zenés-verses műsora 9.20: Ferdinánd a szellemvasúton — NDK bohócfilm 9.50: Telelottó 10.00: Delta 10.25: Mozgató 10.35: Képújság 17.20: Hírek 17.25: Három nap tévéműsora 17.30: Csillagvitéz — bábmesejáték 18.25: Képújság 18.40: Mini-Studió ’87 18.45: 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal — spanyol rajzfilm 19.10: Esti mese — Hirado 20.05: Sógun — amerikai tévéfilm 18.40: Mini-Stúdió ’87 21.50: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra 22.40: Híradó 2. műsor 15.25: Képújság 15.30: Torna 15.35: XVII. veszprémi tévétalálkozó 16.20: Villámfénynél — dráma 18.05: Zene az életem — Tiboldi Mária műsora 18.35: Dél-alföldi magazin 19.40: Az Interfórum 87 gálahangversenye 20.25: Magyar Nemzeti Múzeum — képzőművészeti rövidfilm 21.30: Híradó 22.35: Képújság színházak Operaház: Anyegin (7). — Bábszínház: Hüvelyk Matyi (Népköztársaság útja — 10). — Operettszínház: Hegedűs a háztetőn (7) — Dallamok hídján (Thália — 7). — Madách Színház: Macskák (8). — Vidám Színpad: Őrült nők ketrece (8). — Vígszínház: Csókos asszony (7). — Táncsórmy Három a tánc (József Attila Színház — 7). — Békéscsabai Jókai Színház: A szélhámoskirály (Püspökladány — 7). EREDMÉNYEK-ESEMÉNYEK A TOTO 24. játékhetén 13 plusz 1 találatos szelvény egy darab volt, nyereménye 4 151 930 forint. A két darab 13-as 2 075 966 forintot, az 57 darab 12-es 72 841 forintot ér. A1 esekre (680 db) 6100, a 10-esekre (6007 db) 1637 fektmót fizetnek. A REAL MADRID már megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot, miután az utolsó előtti fordulóban 3—1-re verte a Zaragozát, a Barcelona viszont 1—0-ra kikapott a Gijontól. NŐI PÁRBAJTŐRVERSENYT rendeztek a hét végén Tauberbischofsheimben, tíz ország száznyolc sportolójának részvételével. A viadalt a tőrvívó-világbajnok nyugatnémet Anja Fichten nyerte. SEBASTIAN COE kivált a brit atléta válógátolt keretből, lehet, hogy Achilles-in sérülése miatt műteni kell. A prágai Európa Kupa-döntőn semmiképpen sem vehet részt. MEGJAVÍTOTTA az amerikai szabadtéri rúdugrórekordot Joe Diai, eredménye 595 centi. A 200 méteres síkfutásban Evans — kézi méréssel, erős hátszélben — 19.9 másodpercet ért el.