Magyar Hírlap, 1987. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-16 / 140. szám

3 1987. június 16., k­edd SPORT — KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT Magyar Hírlap Egy évvel Mexikó után Ártalmas tisztaság Ügyeletes siránkozónak vagy valami hasonlónak nevezte az MLSZ elnöke a vasárnap esti tévéinterjúban azokat, akik nem úgy vélekednek, hogy a magyar futballbajnokság szín­vonala igenis emelkedett. Nem szívesen vállalnék magamra ilyen bélyeget — vajon a más­ként látók miért kapnak min­dig és mindjárt bélyeget? —, így tehát az lenne a legböl­­csebb, ha hallgatnék. Vagy egyetértenék. De talán mégse kell hozzá kamikázebátorság, hogy azt mondj­am: nem értek egyet Somogyi Jenővel. Igaz, az elnök állítása igazolására egy sor adatot közölt, ám ezek az ada­tok sokféleképpen fölhasználha­tók. Az abszolút nézőszám em­lítése megszokott kelléke a bi­zonyítási eljárásnak, amikor a mindenkori új MLSZ azt kí­vánja igazolni, hogy emelkedett az NB I színvonala, én azonban azt hiszem, ez a szám csak azt jelzi: az emberek a sok-sok csalódás ellenére is szeretik a futballt. Hol jobban, hol kevés­bé. A nagy válságok után ke­vésbé, aztán feledni kezdenek és bizakodnak. Épp úgy, mint az MLSZ vezetői és mi mindany­­nyian, hátha bekövetkezik a várva várt fordulat. És mert az új vezetés mindennél jobban áhítja a gyors változást, egy sor dolgot máris úgy lát, ahogy látni szeretné. Somogyi Jenő is kijelentette: tisztábbá vált a magyar bajnokság. Ha egymás mellé tenné az elmúlt eszten­dők hasonló nyilatkozatait, ak­kor azt mondaná, hogy a ma­gyar futball már-már ártalma­san tiszta. Vagy inkább: túl­mosott ... Nem, nem merném azt állí­tani, hogy az idei versengés ugyanúgy hozott néhány bun­dameccset, mint a korábbiak, viszont az ellenkezőjét sem. Le­het, hogy sikerült visszaszorí­tani a megegyezéses mérkőzé­sek számát, lehet, hogy nem. Akár így, akár úgy, ezek léte vagy nemléte nem befolyásolta a végső sorrendet. A bajnoksá­got a legjobb csapat nyerte, s a leggyengébbek estek ki. A legjobb így az idén kétségkívül az MTK együttese volt. Érzem persze, hogy ez a megállapítás némi kiegészítésre szorul, de azt is tudom, csínján kell bánni az esetleges bírálatokkal. A klub vezetői és tagjai eleddig elképesztő érzékenységgel rea­gáltak a negatív kijelentések­re, olyannyira, hogy az ember­nek már-már az az érzése tá­madt: tolvajok ellen védekez­nek. Olyanok ellen, akik első­ségük dicsőségét akarják el­orozni. Pedig hát nem erről van szó. Sokkal inkább arról: egy olyan gárda tört most az élre, amelyet igazában senki nem várt oda. Mégpedig a korábbi évek gyenge szereplései okán. Az a helyezés — játékosállo­mánya alapján — többé-kevés­­bé reálisnak találtatott, s mivel ez az állomány jelentősen nem változott, nem is volt remélhe­tő ez az előretörés. Azt valószínűleg a legelfogul­tabb MTK-szurkolók is elisme­rik, hogy az együttesből hiá­nyoznak az igazi klasszisok, de még azok is, akik lényegesen a magyar mezőny fölé emelked­nek. Vannak az NB I-ben olyan klubok, amelyek jobb anyaggal rendelkeznek. S lám, mégis a vert mezőnyben végeztek. És épp ez az a pont, ahol az em­ber elbizonytalanodik, nem süllyedt-e tovább a bajnokság színvonala. A kérdés akkor és úgy válik sértővé az MTK kép­viselői számára, amikor így hangzik el: milyen lehet az a bajnokság, ahol az MTK nyerni tud? Márpedig sokak szájából­ valóban így hangzik el, s belá­tom: ez a megfogalmazás kife­jezetten durva. Bizonyára igaz­talan is. Mert a többiek gyen­geségét mégsem a bajnokon ké­ne számon kérni. Nem is te­szem. A kérdést inkább így kell föltenni: miért tudott az MTK elsőként beérkezni a célba, mi­vel tudta megelőzni társait? A felelet inkább okoskodás, mint szakmai magyarázat, mellesleg nem is új: amióta az MTK az élbolyba került, sokszor elhang­zott. Nevezetesen az, hogy az új edzőnek sikerült elhitetnie a játékosaival, hogy semmivel sem gyengébbek, mint mások, és sikerült olyan adekvát játék­módot alkalmaznia, ami a pá­lyán vissza is igazolódott. Ve­rebes már Győrben is bebizo­nyította, hogy az a csapat, ame­lyik gondolati pluszt tud adni játékának, bizton számíthat rá, hogy a legjobbak közé kerül. Anélkül, hogy bántani akarnám a magyar edzői kart, a látottak alapján azt kell feltételeznem, erre csak kevesen képesek. Ne vitassuk el tehát Verebestől azt, ami a legfőbb érdeme: szi­lárd szakmai koncepciójával a magyar átlag fölé tud emelni egy csapatot. A nagy talány most már csak az, hová is helyezzük ezt a magyar átlagot. Vajon mi­lyen távolságban van a nemzet­közi élvonaltól, és az a már említett gondolati plusz elegen­dő-e a külpiacon is, avagy ott ennél már több kell. Több, merthogy ezzel a plusszal ők is rendelkeznek. Verebes győri ténykedése azt mutatja: ott a kupákban már kevés a jó koncepció, a végre­hajtók alacsonyabb képzettsé­ge behozhatatlanná teszi a hátrányt. Pedig annak a Győr­nek igazán jó volt a játékosál­lománya, feltétlenül kvalifikál­tabbnak tűntek, mint az MTK mai futballistái. Mellesleg Ve­rebes ezt is felmérhette, a Hun­gária körúton a magabiztos vé­delemre helyezte a fő súlyt. Emlékezzünk: az ETO-nál épp ezzel az alakzattal volt a leg­több baj, miközben a csapat látványos támadójátékra volt képes, a védelem ugyanilyen látványos gyengeségekre. Az MTK-tól csak nagyon ritkán láthattunk mutatós futballt, vi­szont védelme annál magabiz­tosabban rombolt. Elképzelhető, hogy ez a fordított helyzet a nemzetközi küzdelmekben is többet ér, lehetővé teszi a nagy vereségek elkerülését. S most, hogy a nagy veresé­get említettem, jut eszembe, tán épp egy éve, hogy hazatért a válogatott Mexikóból. Az el­sők között a vb-re kijutott csa­patok közül. Emiatt erősen zi­lált állapotok közepette indult az új bajnokság, zaklatottan, idegesen, vak gyűlölködésekkel, és igen pontosan célzott táma­dásokkal kísérve. Az acsarko­dó személyeskedések nem új jelenségei a sportágnak. Ez a tavalyi viszont mindent fölül­múlt. Hatásai, utórezgései most is érződnek. Abban például, hogy Verebes nem volt legked­veltebb alakja labdarúgásunk akkori irányítóinak, s erre azért Verebes is emlékezik ... Jó len­ne persze túljutni az ilyen lá­tensen meghúzódó ellentéteken. Jó lenne, de ki tudja, sikerül-e. Addig tudniillik, amíg így ma­rad, az új MLSZ is védekezni kényszerül. A régi reflex sze­rint: önmaga dicséretével. An­nak rendszeres igazolásával, a kitűnő intézkedések máris érez­tetik hatásukat. Ez azonban puszta retorika, s csak arra jó, hogy a hivatalos állásfoglalá­sok erejével leplezze öltözetünk hiányosságait. A magyar futball átszervezése egyelőre nem egyéb puszta átszervezésnél, legfeljebb lehetőséget, s talán tisztább kereteket ad a játék folytatására. Gyakorlati tapasz­talat híján csak ábránd azt ki­jelenteni, megszűnnek a fekete pénzek, a jövőben minden nyíl­tan az asztal fölött, láthatóan történik. Én is, és gondolom, mindenki azt kívánja, bár így lenne. De hogy így is lesz? ... A kérdőjel már csak azért is indokolt, mivel nyilván egy sor olyan gonddal kell szembenéz­ni, amelyre a paragrafusok ké­szítői előre nem gondoltak, vagy gondoltak, csak — mint utóbb kiderül — rosszul. Hogy egy előttem eléggé bi­zonytalannak tűnő változást említsek, az MLSZ elnöke ki­fejtette: az NB II-ben kevesebb lesz a szerződtetett játékosok száma, öt-hat futballistát fizet majd az egyesület, a többi ren­des hétköznapi munkával kere­si a kenyerét. A gondolat jó, vitán felül áll. Csakhogy ezek a munkába járó játékosok mi­kor edzenének? E­ste a sötétben? Délelőtt a profik, este ők? S ha ezt meg is oldják, mi lesz az MLSZ által idén is szorgalma­zott hétközi fordulókkal? Azok­ra a napokra szabadságot vesz­nek ki az amatőrök? Félő, hogy a bajnokság végére már nem maradna egyetlen napjuk sem. És akkor nem jártak alapozó edzőtáborban, esetleg külföldi túrán, és persze nem is üdül­tek ... Várhatóan lesz tehát gond bőven. És ezeket a gon­dokat kezelni kell. Lehetőleg nyilvánosan. Az a szereposztás tudniillik, amelyben a hivatalos vezetéssel egyetértők segítik, a bírálók viszont gyöngítik a ma­gyar labdarúgást, eddig mindig rossznak bizonyult. Az előadás bukásához vezetett. A kritika letörése, elfojtása a látszat el­lenére sem erősítheti az egysé­get. Más szóval a bírálók, egyet nem értők nem feltétlenül ügye­letes siránkozók.­ ­NÉMETH ££XEM Felszálló ágban ... Fotó: Habik Csaba Magyar Hírlap POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: BAJNOK ZSOLT Helyettes főszerkesztő: TÁBORI ANDRÁS, SZÁSZI JÓZSEF Kiadja a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT vezérigazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: IMS Budapest VII., Lenin krt. 1—11 A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámmai: 414-320, 232-400, 420-350 Terjeszti a Magyar Posta. Elő­zetéss­el­ egy évre 310 Ft. félévre 250 Ft. negyedévre 129 Ft. egy hónapra 43 Ft. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőiknél, a hírlapüzletekben, és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) közvetlenül, utalvány vagy átutalással a HELIR 315-90102 számra. Athenaeum Nyomda, Budapest nyloprint magasnyomás. Felelős vezető: SZLAVIK ANDRÁS vezérigazgató. HU ISSN 0133—1906 HU ISSN 0237—3708 Kosárlabda Európa-bajnokság Cserékből kulcsemberek Csattanós meglepetéssel zárult a 25. férfi kosárlabda EB: egész sereg esélyest megelőzve — elő­­ször a sportág történetében — a görög válogatott nyerte az arany­érmet. A siker váratlan volt, de végül is teljesen megérdemelt. A csoportmérkőzések során még botladozó hazai együttes a foly­tatásban valósággal megtáltoso­dott. Előbb az 1983-as bajnokot, Olaszországot búcsúztatta a küz­delmektől, majd az előcsatározá­­sok során egyszer már legyőzött Jugoszlávia következett, végül a döntőben a címvédő Szovjetunió sem tudta megállítani a hellén válogatottat. E tekintélyes névsor azt jelenti: az új bajnok minden kosár nagyhatalommal találkozott, és rendre győztesen került ki a küzdelmekből. Így tehát kicsú­szott, véletlen sikerről szó sem le­het. Miben rejlett ennek a gárdának az ereje? Elsősorban a töretlen győzni­­akarásban. A görög játékosok vert helyzetben sem adták fel a siker reményét. Hallatlan küzdeniaka­rással hidalták át a törvénysze­rűen jelentkező holtpontokat, és ebben nagyszerű segítőtárs volt a fantasztikus hazai közönség. Egy EB megnyeréséhez csak ennyi persze kevés lett volna, hiszen a fentiek nagyjából minden válo­gatottról elmondhatók. Remekül sikerült a csapat formaidőzítése, és Gallisz, Jannakisz, valamint Fazoulasz személyében nagyszerű vezéregyéniségek lendítették elő­re a csapat szekerét. Külön elis­merésre méltó, hogy a döntőben, tehát a legfontosabb pillanatban az addig kevés játéklehetőséghez jutó cserék remekül éltek a fel­kínált lehetőséggel, jó néhányan közülük kulcsfigurává léptek elő. Csak elismeréssel lehet szólni a szakvezetőről. Kosztasz Politisz­­ról is. A legforróbb pillanatokban sem vesztette el a fejét — számos példa volt az ellenkezőjére —, nagyon érezte a cserék, időkéré­sek, a stílus- és ritmusváltás pil­lanatát, és ezzel mindössze ötéves kapitánysága alatt a csúcsra ve­zette csapatát. A sikerben még egy dolog játszott szerepet, s ta­lán nem vagyok ünneprontó, ha megemlítem: a görög válogatott mint házigazda megkapott min­den olyan támogatást, ami ma már ilyen esetben szokás. A szovjet válogatott a döntő­ben, ha hosszabbítás után is, de kikapott, és ezzel nem tudta meg­védeni elsőségét. Sosem derül ki, hogy a rendes játékidő végén do­bott kosaruk valóban időn túl volt-e. Ezt a sokkot a ráadásban nem tudták kiheverni, és ez tör­vényszerűen vereséghez vezetett. Más kérdés, hogy néhány kulcs­ember, mint például Homiciusz vagy Volkov épp a döntőben oko­zott csalódást, s Szaboniszt sem sikerült igazán pótolni. Az a pon­tosan kidolgozott tervszerű csa­patjáték, amely éveken át a szov­jet válogatott legfőbb jellemző­je volt, ezúttal hiányzott. A harmadik helyet a jugoszlá­­vok szerezték meg. Bár ez az eredmény jobb, mint a két leg­utóbbi EB-n elért hetedik helye­zés. Csoszics csapata mégsem le­het elégedett, mint ahogyan nem elégedettek a korábban igencsak elkényeztetett szurkolók sem. A csapat ered­ményessége elsősorban Drazsen Petrovicstól függ, ő azon­ban taktikailag fegyelmezetlen, és erősen hangulatember. A bronzérem a pletykák szerint a jelenlegi szakvezetés búcsúját je­lenti. A hírek szerint az Univer­siade után ismét Mirko Novoszel dirigálja majd a jugoszlávokat. A spanyol válogatott megint üres zsebbel távozott egy világ­­versenyről. A nagy hűhóval be­harangozott San Epifanio csak árnyéka volt korábbi önmagának, és nem sikerült megoldani a já­tékmester Corbalan pótlását sem. Az élcsapatok közül leginkább az ibériaiakat sújtja egy igazi közép­játékos hiánya. Ha ehhez Miguel Diaz kapitány idegi rövidzárlatait is hozzáteszem, máris megvan a magyarázat a gyengébb bizo­nyítványra. Az olasz válogatott erősen visz­­szaesett korábbi eredményeihez képest. Az NSZK együttese ezút­tal idegenben bizonyította, hogy felzárkózott az európai élme­zőnyhöz. A legutóbb ezüstérmes Csehszlovákia válogatottja elöre­gedett, a nemzedékváltást nem lehet tovább halogatni. A legjobb nyolc közé a lengyel válogatott verekedte még be magát, ám ez a helyezés szemmel láthatóan elé­gedetté tette őket. A 25. Európa­­bajnoksággal és a görög győze­lemmel lezárult egy korszak kon­tinensünk kosárlabdaéletében. A jövőben megváltozott versenyki­írás szerint próbálnak szerencsét a csapatok. Jó lenne, ha a siker­ből néhány morzsa a magyar vá­logatottnak is jutna. Az EB legjobb játékosa az újságírók szavazata alapján: Gal­lisz (görög) 138 szavazattal. Az EB aranyötöse: Gallisz, Marcsu­­lenisz (szovjet), Fazoulasz (gö­rög), Jimenez (spanyol), Volkov (szovjet), Knézy Jenő Beszéljük meg! Csak akarat dolga? Mikor hagyják már abba, mikor veszik végre tudomásul, hogy miről is van szó? Évek óta várok rá, hiába. A téma újságban, rádióban, még a tévé Hír hátterében is megfor­dul, és cáfolhatatlanul agitál boldog-boldogtalant. A variá­ciókban is mindig ugyanaz fo­galmazódik meg. Hogy tudni­illik Magyarországon nem fize­tik meg a futballistákat, ezért nem játszanak, csak játszogat­nak. Hogy éppen ellenkezőleg: az a baj, hogy túlfizetik őket, ezért elkényelmesedtek, és nem óhajtanak hajtani. Summa sum­­márum, ilyen vagy olyan ok mi­att hiányzik a játékosokból az akarat, ezért gyenge a magyar bajnokság színvonala, és ezért oly ritkák a közönség számára élvezhető, szikrázó mérkőzések. Nem győzöm ismételni, hogy a jó játék természetesen aka­rati kérdés is, de csak akkor, ha az akarathoz kellő tudás is pá­rosul. Senkit sem lehet mesés prémiumígérettel, doppinggal, hipnotizálással jobb játékra ösztönözni, ha az illetőnek fo­gyatékos a technikája, nem tud megfelelően helyezkedni, lassú a reagálási ideje és rosszul lát a pályán. Hogy bizonyítsak is, arra ké­rem az olvasót, jöjjön velem „vissza” az MTK—Dózsa mér­kőzésre, különösen, ha jelen volt, vagy ha képernyőn látta a meccset. Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy a kék-fe­hérek teljes akarattal és erőbe­dobással küzdöttek? Azt is el­hiszik ugye, hogy a Hungária úton jól megfizetik a játéko­sokat? És még valamit. Mint volt játékos, úgy nézem a mér­kőzést, hogy éppen most X, Y vagy Z helyében mit csinálnék én a labdával. Esetleg a labda nélkül. Tekintettel arra, hogy csak amatőr játékos voltam, nem tapsolok, ha X, Y vagy Z ugyanazt hajtja végre, amit én is tettem volna. Akkor viszont lelkesedem, ha lepipál, és ezzel frappíroz. Vegyük az első félidőt. Boda egyedül kiugrik egy labdával, csak a kapussal áll szemben, aki rohan is kifelé. Félúton tart már, a kapu és Boda között, amikor felkiáltok magamban: most! Most kell Szendrei fölött átívelni a labdát! Higgyék el, ez nem boszorkányság, sokszor megcsináltam ingyen, a magam gyönyörűségére. Boda azonban bosszút cselez, el akarja vinni a kapus mellett a labdát, s há­tulról beérik. Oda az abszolút helyzet. Második félidő. Me­gint Boda. Gólpasszt kap kapu­közelben. Jaj, csak ne ballal rúgja, hanem egy fél szemvil­lanásnyival később jobbal, a hosszú sarokba! De ballal lő, Szendrei már előtte rámozdult, kivédi. Később Balogh kerül óriási helyzetbe, „égből” pot­­­tyan eléje a labda, s ő lábbal „beleüt”, akárha hokibottal tenné! Vissza az égbe! Nos, tisztelt olvasóm, ezek a fiúk nem panaszkodnak, meg­fizetik őket profi módra. A tét sem volt kicsi, a bajnokság. Tessék már megmondani ne­kem, ha csak akaraton múlik, vajon miért nem rúgta be Boda már az első félidőben tiszta helyzetét, amikor akart is (nála különben soha sincs baj az aka­rattal), és meg is fizették? Ne az akaratot reklamálják hát szüntelenül, uraim! Vegyék észre, hogy a tudással vagyunk bajban. "íl MŰSOROK RÁDIÓ KOSSUTH 8.20: Társalgó 9.44: Dritten: Zenés délelőttök 10.05: Biomassza és fabrikett 10.25: Éneklő ifjúság 10.40: Muzsika gyerekeknek a Szovjetunióból 10.55: Népdalok 11.24: Egy hirhedett kalandor a XVII. századból 12.46: Megújul a Sixtua-kápolna 13.00: Nagy mesterek — világhírű ed­őadómű­vészek 14.10: M­agyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Dzzsesszmelódiák 15.00: Élő világirodalom 15.20: Népdalok 15.40: Poggyász 16.05: Látogatóban Siklóson 17.00: Történetek állatokról 17.29: Szép ez is! Cédrusfa 17.45: A Szabó család 18.15: A békapásztor — mese 18.25: Könyvújdonságok 18.30: Esti magazin 19.15: Hullámok és tenger 20.04: Zenekari muzsika 21.06: Népdalok 21.30: Sokszemközt az egészségről 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Mozart-művek 23.30: Vígoperákból 0.15: Éjfél után PETŐFI 8.05: Slágermúzeum 8 50: Tíz perc külpolitika 9.05: Napközben — a bányatavak veszélyeiről 12.10: Fúvószene 12.32: Nóták 13.05: Popzene 14.00: A Rádiószínpadon: Török Tamás 15.05: Richard Strauss: I. kürtverseny 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Hajdanvolt önképzőkör 18.30: Gramofonsztárok 19.05: Csak fiataloknak 20.00: Operettfinálék 20.30: Népdalkórusok 21.05: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai — rádióváltozat 21.24: Aradszky László koncertje 22.17: Nemcsak zene 23.20: A mai dzsessz 24.00: Virágénekek 0.15: Éjfél után BARTÓK 8 12: Hangverseny 9.30: Sába királynője — operarészletek 10.15: Kamarazene fuvolával 11.00: Zene korabeli hangszerekkel 12.06: Menotti: Amelia bálba megy 13.05: Sütő And­rás naplójegyzete 13.47: Kórusművek 14.00: Händel-művek 14.50: Eső és szivárvány 15.05: Labirintus 15.20: Márta — operarészletek 16.00: Kamarazene 16.57: Szimfonikus zene 18.30: Na maternjem jeziku 19.05: In der Muttersprache 19.35: Operaáriák 20.05: Énekszó — elbeszélés 20.35: Rockpódium 21.05: Hangverseny 22.24 : Az Európa Kiadó együttes lemezéről 22.44: Rádiószínház, Sikoly TELEVÍZIÓ BUDAPEST, 1. műsor 8.00: Tonna 8.05: Utazz velünk! — Bulgária 8.45: Halász Judit zenés-verses műsora 9.20: Ferdinánd a szellemvasúton — NDK bohócfilm 9.50: Telelottó 10.00: Delta 10.25: Mozgató 10.35: Képújság 17.20: Hírek 17.25: Három nap tévéműsora 17.30: Csillagvitéz — bábmesejáték 18.25: Képújság 18.40: Mini-S­tudió ’87 18.45: 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal — spanyol rajzfilm 19.10: Esti mese — Hirado 20.05: Sógun — amerikai tévéfilm 18.40: Mini-Stúdió ’87 21.50: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra 22.40: Híradó 2. műsor 15.25: Képújság 15.30: Torna 15.35: XVII. veszprémi tévétalálkozó 16.20: Villámfénynél — dráma 18.05: Zene az életem — Tiboldi Mária műsora 18.35: Dél-alföldi magazin 19.40: Az Interfórum 87 gálahangversenye 20.25: Magyar Nemzeti Múzeum — képzőművészeti rövidfilm 21.30: Híradó 22.35: Képújság színházak Operaház: Anyegin (7). — Bábszín­ház: Hüvelyk Matyi (Népköztársaság útja — 10). — Operettszínház: He­gedűs a háztetőn (7) — Dallamok híd­­ján (Thália — 7). — Madách Színház: Macskák (8). — Vidám Színpad: Őrült nők ketrece (8). — Vígszínház: Csókos asszony (7). — Táncsórm­y Három a tánc (József Attila Színház — 7). — Békéscsabai Jókai Színház: A szélhá­moski­rály (Püspökladány — 7). EREDMÉNYEK-ESEMÉNYEK A TOTO 24. játékhetén 13 plusz 1 ta­­lálatos szelvény egy darab volt, nye­reménye 4 1­51 930 forint. A két darab 13-as 2 075 966 forintot, az 57 darab 12-es 72 841 forintot ér. A­­1 esekre (680 db) 6100, a 10-esekre (6007 db) 1637 fektmót fizetnek. A REAL MADRID már megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot, miután az utolsó előtti fordulóban 3—1-re verte a Zaragozát, a Barcelo­na viszont 1—0-ra kikapott a Gijon­­tól. NŐI PÁRBAJTŐRVERSENYT ren­deztek a hét végén Tauberbischofs­­heimben, tíz ország száznyolc sporto­lójának részvételével. A viadalt a tőr­­vívó-világbajnok nyugatnémet Anja Fichten nyerte. SEBASTIAN COE kivált a brit atlé­­ta váló­gátolt­ keretből, lehet, hogy Achilles-in­ sérülése miatt műteni kell. A prágai Európa Kupa­­-döntőn semmiképpen sem vehet részt. MEGJAVÍTOTTA az amerikai sza­badtéri rúdugrórekordot Joe Diai, eredménye 595 centi. A 200 méteres síkfutásban Evans — kézi méréssel, erős hátszélben — 19.9 másodpercet ért el.

Next