Magyar Hírlap, 1987. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-29 / 177. szám

1987. július 29., szerdaTUDÓSÍTÁSOK Közgazdászok (Folytatás az 1. oldalról) jével a vállalatoknak körülbelül egyharmada — az érdekeltségi alapot tekintve — a jelenleginél lényegesen jobb helyzetbe kerül­ne, míg mintegy 20 százalékuknak a helyzete romlana. A vitában felszólalók többsége egyetértett abban, hogy szükséges és elkerülhetetlen lépés adórend­szerünk korszerűsítése. Az új adó­formák egyes elemeit, bizonyos technikai megoldásait azonban már többen vitatták. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a személyi­­jövedelem-adó tervezett változata nem szolgálja megfelelőképpen az arányos közteherviselést. A magasabb keresetek ugyanis nem jelentenek automatikusan na­gyobb jövedelmeket, ha abból oly­kor népesebb családoknak kell megélniük Mások azzal érveltek, hogy a jelenleg tervbe vett adó­táblák szerint az átlagosnál na­gyobb jövedelmek esetében az adókulcsok már kevésbé prog­­resszíven emelkednek, mint az átlag alatt. A felszólalókat élén­ken foglalkoztatták a láthatatlan jövedelmek is, amelyeket — mint mondták — az új adózási forma sem fog felszínre hozni. Többen úgy vélekedtek, hogy ezeknek a láthatatlan jövedelmeknek egy részét legálissá kellene tenni, má­sok pedig arról szóltak, hogy az új adózási rendszer egy bizonyos határon felül a teljesítmények visszatartására ösztönzi a dolgo­zót. Az általános forgalmi adóról el­hangzott a vitában, hogy az adó­zásnak ez a formája bürokratikus és adminisztratív módszer, amely­nek működtetése is igen drága. Felvetődött az a kérdés is, hogy érdemes-e adórendszerünket kor­szerűsíteni a jövedelmek újrael­osztásának, illetőleg az áraknak a komplex reformja nélkül. Mások arra mutattak rá, hogy jelenlegi gazdasági körülményeink nem kedveznek a tervezett változások bevezetésének, s a remélt előnyök is majd csak évek múlva éreztet­hetik hatásukat. Az is felmerült, hogy az új adórendszerrel kapcso­latban többet hallani az árak emelkedéséről, mint az árak csök­kenéséről pedig bevezetésének ez is az egyik kívánatos célja lenne. Az elhangzott véleményekre, javaslatokra Medgyessy Péter pénzügyminiszter válaszolt. El­ az adóreformról mondta, hogy a felvetések egy ré­sze a korábbi társadalmi viták­ból már ismert volt az adóreform kidolgozói előtt, s azok alapján már több javaslatot is tettek az elképzelések módosítására. A változásokkal a korábban el­torzult értékrendeket kívánjuk a helyükre tenni, erre azonban je­lenleg csak korlátozott lehetősé­geink vannak — folytatta. Adó­rendszerünk korszerűsítésének nem az az alapvető célja, hogy javítsuk a költségvetés pozíció­ját, mert az a teljes gazdaságpo­litika törekvése kell, hogy legyen. A változásoknak azonban minden­képpen el kell indítaniuk egy olyan folyamatot, amely javítja a költségvetés helyzetét. Azt is látni kell, hogy az adórendszer korsze­rűsítése csak egy része a reform­­folyamatnak, eszköz a kibontako­zási program végrehajtásához. A személyijövedelem-adóval kapcsolatban taglalta azokat az okokat, amelyek miatt a változá­sok ellenérzéseket váltanak ki az emberekből. Az elmúlt évtizedek­ben felhalmozódott társadalmi és gazdasági feszültségekkel tulaj­donképpen a személyi jövedelem­adó gondolata szembesítette a társadalmat, s az ellenérzés egy része ebből is adódik — mutatott rá. Az adónak nem elsődleges funkciója, hogy érdekeltséget te­remtsen. Az ösztönzés eszközei a bérek, a keresetek és a jövedel­mek, de mivel a mostani válto­zásokat nem tudjuk egy átfogó bérreformmal összekapcsolni, az új adórendszer kompromisszumot is tartalmaz. Ezeknek a célja bi­zonyos aránytalanságok lehetőség szerinti megszüntetése, vagy leg­alábbis csökkentése. Hosszabb tá­von mindenesetre arra kell töre­kedni, hogy ezek a kényszerből felvett funkciók leváljanak az adórendszerről. Több fórumon is elhangzott már: személyi jövedelem-adó, vagy családijövedelem-adó legyen — emlékeztetett a miniszter. Ettől a kérdéstől nem zárkózunk el, ké­sőbb, gazdasági helyzetünktől függően, visszatérhetünk rá — mondotta Medgyessy Péter, hozzá­téve, hogy a családi jövedelem­adó mellett érvelve általában mindig csak a kedvezményeket emlegetik, de arról már kevesen szólnak, hogy a családtagok jö­­vedelmének összevonásából mi­lyen konfliktusok származhatnak. (MTI) I . Júniusban 22 ezer nyolcadik osztályos — három-négyszázzal több, mint tavaly — bal­lagott a budapesti általános iskolákban. A végzősök 98 százaléka jelentkezett tovább­tanulásra. A Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályvezető helyettese, Vajna Gábor sze­rint ma már mindenkit beiskoláztak.­­ A pályát választók idén először kettő­nél több iskolát írhattak be a jelentkezési lapjukra. Ennek előnye, hogy nagyobb volt a fiatalok választási lehetősége. Azonban hát­ránya sem lebecsülendő. Vannak olyan gye­rekek ugyanis, akik kevésbé jó bizonyítvány­nyal négy, sőt öt iskolát is megjelöltek. Amíg a tanuló felvételi lapja végigjárja az összes helyet, addig nincs mód a fellebbezésre. Mi­re a harmadik iskolába kerül a papír, addig­ra minden férőhelyet betöltenek. Mégis kell várni, amíg az utolsó helyről is visszaérkezik a jelentkezési lap. Akkor mi elmondjuk, hogy melyik iskolában van még üres hely és a hoppon maradt tanulókat elküldjük a pálya­­választási tanácsadó intézetbe. — Tehát ez az új lehetőség nem oldja meg sem a családok, sem az iskolák gondját? — A szülők sajnos nem értik meg,­­hogy nincs szükség sok vendéglátósra. Hiába ma­gyarázzák a tanárok: gyenge bizonyítvány­­nyal reménytelenül jelentkeznek a divatos szakmákra, mégis sokan próbálkoznak. Ennek következménye, hogy a sokszor kényszerű választás nem a gyerek képességeinek meg­felelő. A szülők többsége véghez viszi elkép­zelését, még akkor is, ha az nem szolgálja csemetéje érdekét. Természetes persze, hogy azt szeretnék, ha fiaik vagy leányaik a leg­jobb kereseti lehetőséggel járó pályát válasz­tanák. — Mely szakmák a legnépszerűbbek? — Autószerelőnek 484-en jelentkeztek 340 férőhelyre. Fodrásznak háromszázan készül­tek, pedig csak 180-ra van igény. Majdnem kétszeres a túljelentkezés a dísznövényker­tészeknél, a női szabóknál és a bútorasztalo­soknál. Újra előtérbe került a bőrdíszműves és változatlanul nagy a túljelentkezés a ven­­déglátószakmákban. Meglepően sokan érdek­lődnek a műszaki és kultúrcikkeladó foglal­kozás iránt. — Melyek azok a területek, ahol nincs szükség protekcióra az elhelyezkedésnél? — Hosszú évek óta kevesen mennek gép­lakatosnak, esztergályosnak, műszergyártó­karbantartónak, hegesztőnek. Ez utóbbinak 70 helyett mindössze heten jelentkeztek. Há­rom évre visszamenőleg senki sem készül ol­vasztárnak, nyomdai fénymásolónak, köszö­rűsnek és marósnak. Pedig az utóbbi­­két szakmában a fővárosi vállalatok 120, illetve 280 tanulót vennének fel. Évek óta nem ér­deklődik senki a csatorna- és vízműkezelő, a mélyépítőiparban az ács-, állványozó, és a molnár foglalkozások iránt. S még egy adat: galvanizálónak a 86 férőhelyre mindössze ketten jelentkeztek. Sz. Zs. : Nyolcvanhat helyre ketten Utaznak a felvételi lapok Blöff vagy vádaskodás? Nem kerül dobra az IRI Az Ifjúsági Rendező Iroda sorsáról eddig sokféle hír ka­pott szárnyra. A legfurcsább azonban a közelmúltban látott napvilágot. Eszerint az IRI-t az egyik hazánkban működő koncertszervező menedzser vet­te meg. Az állítólagos vételár hatmillió forint volt. A Szabad Földben közzé­tett információ — finoman fogalmazva is — kiérdemelné a pikáns jelzőt. Ám az aláb­bi nyilatkozatokból — amit az érdekeltek adnak — ép­pen az ellenkezője derül ki. — Hegedűs László, a szó­ban forgó koncertszervező menedzser soha nem jelent­kezett olyan ajánlattal, mi­szerint cégünket meg akar­ná vásárolni — cáfolja a hírt Gál Iván, az Ifjúsági Rende­ző Iroda vezetője. A hír ko­molytalan, hiszen a három, Budapest központjában lévő irodánk is többet ér hatmil­liónál. — A hírnek semmilyen valóságtartalma nincs — mondja Bernáth István, a KISZ KB kulturális osztály­­vezetője. — Olyan blöff ez, amely nyilván Hegedűs Lász­lóval való kapcsolatunkat akarta megrontani, ez nem sikerült. Az IRI adásvétele tehát egyik fél részéről sem merült fel. Továbbra is tár­gyalásokat folytatunk azon­ban vele: külföldi együttesek hazai felléptetéséről az IRI felszámolása utáni időkre is. — Nagyon csodálkozom azon, hogy ezt a hírt megje­lentették — mondja Hegedűs László, a Multimedia Ltd. Europe igazgatója. — Az IRI ugyanis az Express leányvál­lalata, s mint ilyent, nem szokás eladni. Érsek M. Zoltán A malaysiai kormányfő keddi programja (Folytatás az I. oldalról) sében, az energiatermelésben, a helyi nyersanyagra épülő feldol­gozóiparban, a gépiparban és a távközlésben. Lim Keng Yaik el­látogatott Angyalföldre, a Ganz Danubiusba is, ahol Angyal Ádám vezérigazgató kíséretében ismer­kedett a vállalat tevékenységé­vel. A malaysiai kormányküldöttség tagjaiként hazánkba érkezett Paduka Rafidah Aziz malaysiai kereskedelmi és ipari miniszter asszony és kísérete látogatást tett a Magyar Kereskedelmi Ka­marában, ahol találkozott Lőrin­­cze Péter főtitkárral. Áttekintet­ték a két ország eddig kialakult gazdasági kapcsolatait és megál­lapították, hogy ezek intezívebbé tételéhez nagyban hozzájárulhat a vállalatok és a cégek közvet­len kapcsolatfelvétele. A meg­beszélések során szóba került magyar technológia átadása a malaysiai kis- és középüzemek számára, továbbá magyar válla­latok részvétele a délkelet-ázsiai ország infrastruktúrájának fej­lesztésében is. A megbeszélésen résztvett Nawawi Mat Awin, a Nemzeti Kereskedelmi és Ipar­kamara elnöke, valamint főtit­kára Mohamad Ramli Hushari Tan Sri Hashim Mohd Ali tá­bornok, hadseregparancsnok Re­ményi Gyula altábornagynak az MN vezérkari főnöke első he­lyettesének a társaságában a szentendrei Kossuth Lajos Kato­nai Főiskolára látogatott. Tájé­koztatót hallgatott meg a kato­nai tanintézet feladatairól, ered­ményeiről, majd a korszerű tiszt­képzést segítő kiképzési objektu­mokat keresett fel. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban Somogyi László miniszter megbeszélést folytatott Samy Velly malaysiai közmunkaügyi miniszterrel. Át­tekintették a magyar építőipar exportlehetőségeit, elsősorban a mélyépítés, az út- és kórházépí­tés lehetőségeit. Lan Hieng Ding tudományos, technológiai és környezetvédelmi miniszterhelyettes a TESCO-ban megbeszélést folytatott Székács Imre vezérigazgatóval a két or­szág közötti műszaki-tudományos kapcsolatok bővítéséről. Este dr. Mahathir Mohamad és kísérete Grósz Károly miniszter­­elnök társaságában megtekintette a KISZ Központi Művészegyüt­tesének műsorát, az együttes székházában. Ott volt Várkonyi Péter, Baranyi Gyula és Zainal Abidin bin Mokhtar. (MTI) Szepesdi Ervin esztergomi érseki helynök fogadja a vendéget Fotó: Szigeti Tamás Sörművek Vannak örök érvényű igazságok, amelyekben hi­szünk, s talán felborulna a világképünk is, ha megren­dülnének. Ezek közé tarto­zik, hogy nyáron széles e ha­zában dúl a sörhiány. Ám idén a sör csak nem akart elfogyni az üzletekből. Ter­mészeti törvényekbe vetett hitünk némileg akkor állt helyre, amikor a kánikula utolsó hetére a sörellátás is imitt-amott akadozni kez­dett. Igaz, a nagyobb ABC- áruházakban még akadt né­hány láda vevőriasztóan drága importnedű, de né­hány kisebb üzletben már a megszokás jóleső biztonságá­val konstatálhattuk: nincs sör! Pedig a „sörművek” takti­kát változtatott. Idén nem jelentették be ékesszólóan a szezon előtt, hogy ők felké­szültek , csak csendben és szívósan gyűjtögettek. Már kora tavasszal üres mezőgaz­dasági raktárakat béreltek, ide „spájzolták” a tartósított import söröket. Július elejé­re hétszázezer ládányi tarta­lékot halmozott fel csak a Kőbányai Sörgyár. A meleg beálltától hétvégeken, túl­órában, vgmk­ban is termel­tek, s a közkedvelt italból akkora mennyiséget főztek, amennyit még soha az el­múlt években. Igaz, a fogyasztók lépést tartottak a fejlődéssel, nem hagyták áthágni a természeti törvényeket. Július közepén az egy hónappal korábbi megrendelések két és félsze­rese fogyott el. A várva várt hűvös, esős idő most lélegzetvételnyi időt adott az újabb roham­ra való felkészülésre, így hát augusztusban dől el, hogy a gátlástalan fogyasztókkal bírja-e a versenyt a söripar. Ha nagyobb hiányt a nyár hátra levő részében sem ta­pasztalunk a folyékony ke­nyérből, talán még megér­jük, hogy az örök igazság­ról szóló nézetünk ide vo­natkozó passzusát revideál­nunk kell. Mr. A. ^ Örvendjünk? ^ ) Rendkívüli erőfeszítésekkel túlteljesítették Diósgyőrben és Ózdon a kohászati üzemekben napi termelési tervü­ket" — olvastam a napilapokban távirati irodánk jelentései. A hírből még azt is megtudom, hogy ezek a szegény em­berek 55—60 fokos melegben hajtottak, s nyilván ezért a szokásosnál több sós szikvizet és teát ittak. S amíg min­den tiszteletem az övék, azon kezdek egy felcsit töprengeni, hogy jó ez vajon nekünk, azaz a gazdaságnak, vagy rossz? Mármint az, hogy a kohászat két nagy borsodi üzemé­ben túlteljesítenék a tervet. Hiszen naponta hallani, olvasni a kohászat egyes területeinek a visszafejlesztéséről, az ózdi munkahelyek megszűnése országos beszédtéma, nincs ép­eszű ember Magyarországon, aki ne értesült volna arról, hogy nagyüzemeink veszteségesen és nem is kifogástalan minőségben gyártják a vasat ... szóval, mit kezdjünk azzal, hogy ők a hét végén is 55—60 fokos melegben? „A hét végi siker nem utolsósorban annak köszönhető, hogy zökkenő­mentes volt az alapanyag-ellátás" — böngésztem tovább a hírt. Na, lám! Mert minden bizonnyal hét közben előre odakészítették ami kell a szombati és vasárnapi meleg­­üzemhez — válik kissé cinikussá. Hiszen egyébként, hogyan is lehetett volna megvalósítani a hét végére azt, amit hét közben — a hétköznapi tudósítások szerint — sehogyse sikerül. S szeretném tovább olvasni a hírt, hogy miért is volt szükség erre a plusz műszakra — bocsánat, lehet, hogy nem is plusz, és itt természetes a hét végi munka, de akkor, most mi volt ebben a különös? —. „A modern acélmű konverterében mintegy ötezer tonna minőségi acélt készí­tettek a hazai és külföldi megrendelők számára." Lehet, hogy ez a válasz a miértre, csakhogy meglehetősen álta­lános. A hazai és az export kedvéért nem állhatott le a munka péntektől hétfőig Diósgyőrben és Ózdon. De va­jon mennyit fizetnek ezért az acélért a vevők? Megfizetik-e a kohászoknak, hogy a hét végén izzadtak érte? Egy szó mind száz: csak többet termeltek, vagy a jövedelemüket — a vállalatét és a népgazdaságét is — bővítették? A félremagyarázások elkerülése végett hadd ismételjem meg: őszinte tiszteletem a kohászoké. Ami viszont nem mond ellent annak, hogy kétlem, felhőtlenül örvendezhe­tünk akkor, ha túlteljesítik a mennyiségi termelési tervet. ”Er. E. Hétszázmilliós kár Baranyában Történetének eddigi legsúlyo­sabb elemi csapását szenvedte el szombaton Baranya megye mező­gazdasága. A megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osz­tályának keddi összesítése szerint ötvennél több nagyüzemet sújtott a jégverés és a szélvihar, azaz a baranyai gazdaságok nyolcvan százalékát. Körülbelül 65—70 ezer hektár termőterületet ért külön­böző mértékű kár, a veszteségek összege meghaladja a hétszázmil­lió forintot. S ez még nem a vég­leges és teljes összege az ítélet­idő számlájának, hiszen a háztáji és kisegítő gazdaságok kárait egyszerűen lehetetlen áttekinteni. A jégverte, vihartépte baranyai mezőgazdasági üzemekben most szükségprogramot dolgoznak ki a károk csökkentésére, illetve pót­lására Máris megkezdték a szán­tóföldi vetések és a szőlőültetvé­nyek növényegészségügyi vizsgá­latát. (MTI) Három hónapos csúszással Holnap nyit a Széchenyi napozója A közkedvelt Széchenyi für­dő családi napozóját tavaly ősszel zárták be. A felújítás, a burkolat és nyílászárócsere nem készült el az eredeti ha­táridőre, május elsejére. A ki­vitelező, az 1. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói azonban valószínűleg nem bánták, hogy elhúzódott az építkezés. A női napozó jókora része is felvonulási területük­höz tartozott, s nyilván nem haragudtak, amikor a napimá­dó amazonok a zsúfolt tera­szon nem férve el, egysze­rűen lebontották a palánkot, elfoglalták a kényelmes mun­kálkodóknak fenntartott terü­letet. A fürdő bevétele viszont alaposan megsínylette a há­rom hónapos késedelmet. A női fogasos öltöző is az építési te­rülethez tartozott, a kánikulá­ban sem üzemelhetett. Sovány vigasz, hogy május elseje he­lyett tegnap végre a műszaki átadást követően elvonultak a kivitelezők. A többhetes hőség után mire beborult az ég, hol­nap végre kinyithat a napozó. Mr. A. Közt­erü­let Ez az autó nem egyhamar indul el, sőt, gyanítjuk, inkább a roncs­­telepen lenne a helye. A látvány mindenesetre nem emeli Újpalo­­tán a Hevesi Gyula utcai lakótelep fényét Kotó: Tam. Magyar Hírlap Letét a megoldás Egyik olvasónk azt pana­szolta a minap telefonon, hogy turistaútja után megmaradt szocialista valutáját nem tudja visszaváltani, mert a megvá­sárlásról szóló kiviteli engedé­lye elveszett. — Valóban ilyen nagy jelen­tőséggel bír ez a kis papír? — kérdeztük Veres Lászlót, az IBUSZ Tanács körúti irodájá­nak bankcsoportvezetőjét. — Igen, enélkül egyetlen iroda sem válthatja vissza a pénzt. Megoldás azonban mégis van, nevezetesen a le­tétbe helyezés. Ezt az ügyfél bármely valutakiadással fog­lalkozó irodánkban megteheti. A pénzt nálunk hagyja és mi egy letéti nyugtát állítunk ki számára, majd a szükséges pa­pírokat a Magyar Nemzeti Bankba továbbítjuk. Ügyfe­lünket már az MNB értesíti ki, hogy mikor veheti fel a letét­be helyezett valuta forint el­lenértékét. (radó)

Next