Magyar Hírlap, 1987. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
1987. július 29., szerdaTUDÓSÍTÁSOK Közgazdászok (Folytatás az 1. oldalról) jével a vállalatoknak körülbelül egyharmada — az érdekeltségi alapot tekintve — a jelenleginél lényegesen jobb helyzetbe kerülne, míg mintegy 20 százalékuknak a helyzete romlana. A vitában felszólalók többsége egyetértett abban, hogy szükséges és elkerülhetetlen lépés adórendszerünk korszerűsítése. Az új adóformák egyes elemeit, bizonyos technikai megoldásait azonban már többen vitatták. Többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a személyijövedelem-adó tervezett változata nem szolgálja megfelelőképpen az arányos közteherviselést. A magasabb keresetek ugyanis nem jelentenek automatikusan nagyobb jövedelmeket, ha abból olykor népesebb családoknak kell megélniük Mások azzal érveltek, hogy a jelenleg tervbe vett adótáblák szerint az átlagosnál nagyobb jövedelmek esetében az adókulcsok már kevésbé progresszíven emelkednek, mint az átlag alatt. A felszólalókat élénken foglalkoztatták a láthatatlan jövedelmek is, amelyeket — mint mondták — az új adózási forma sem fog felszínre hozni. Többen úgy vélekedtek, hogy ezeknek a láthatatlan jövedelmeknek egy részét legálissá kellene tenni, mások pedig arról szóltak, hogy az új adózási rendszer egy bizonyos határon felül a teljesítmények visszatartására ösztönzi a dolgozót. Az általános forgalmi adóról elhangzott a vitában, hogy az adózásnak ez a formája bürokratikus és adminisztratív módszer, amelynek működtetése is igen drága. Felvetődött az a kérdés is, hogy érdemes-e adórendszerünket korszerűsíteni a jövedelmek újraelosztásának, illetőleg az áraknak a komplex reformja nélkül. Mások arra mutattak rá, hogy jelenlegi gazdasági körülményeink nem kedveznek a tervezett változások bevezetésének, s a remélt előnyök is majd csak évek múlva éreztethetik hatásukat. Az is felmerült, hogy az új adórendszerrel kapcsolatban többet hallani az árak emelkedéséről, mint az árak csökkenéséről pedig bevezetésének ez is az egyik kívánatos célja lenne. Az elhangzott véleményekre, javaslatokra Medgyessy Péter pénzügyminiszter válaszolt. El az adóreformról mondta, hogy a felvetések egy része a korábbi társadalmi vitákból már ismert volt az adóreform kidolgozói előtt, s azok alapján már több javaslatot is tettek az elképzelések módosítására. A változásokkal a korábban eltorzult értékrendeket kívánjuk a helyükre tenni, erre azonban jelenleg csak korlátozott lehetőségeink vannak — folytatta. Adórendszerünk korszerűsítésének nem az az alapvető célja, hogy javítsuk a költségvetés pozícióját, mert az a teljes gazdaságpolitika törekvése kell, hogy legyen. A változásoknak azonban mindenképpen el kell indítaniuk egy olyan folyamatot, amely javítja a költségvetés helyzetét. Azt is látni kell, hogy az adórendszer korszerűsítése csak egy része a reformfolyamatnak, eszköz a kibontakozási program végrehajtásához. A személyijövedelem-adóval kapcsolatban taglalta azokat az okokat, amelyek miatt a változások ellenérzéseket váltanak ki az emberekből. Az elmúlt évtizedekben felhalmozódott társadalmi és gazdasági feszültségekkel tulajdonképpen a személyi jövedelemadó gondolata szembesítette a társadalmat, s az ellenérzés egy része ebből is adódik — mutatott rá. Az adónak nem elsődleges funkciója, hogy érdekeltséget teremtsen. Az ösztönzés eszközei a bérek, a keresetek és a jövedelmek, de mivel a mostani változásokat nem tudjuk egy átfogó bérreformmal összekapcsolni, az új adórendszer kompromisszumot is tartalmaz. Ezeknek a célja bizonyos aránytalanságok lehetőség szerinti megszüntetése, vagy legalábbis csökkentése. Hosszabb távon mindenesetre arra kell törekedni, hogy ezek a kényszerből felvett funkciók leváljanak az adórendszerről. Több fórumon is elhangzott már: személyi jövedelem-adó, vagy családijövedelem-adó legyen — emlékeztetett a miniszter. Ettől a kérdéstől nem zárkózunk el, később, gazdasági helyzetünktől függően, visszatérhetünk rá — mondotta Medgyessy Péter, hozzátéve, hogy a családi jövedelemadó mellett érvelve általában mindig csak a kedvezményeket emlegetik, de arról már kevesen szólnak, hogy a családtagok jövedelmének összevonásából milyen konfliktusok származhatnak. (MTI) I . Júniusban 22 ezer nyolcadik osztályos — három-négyszázzal több, mint tavaly — ballagott a budapesti általános iskolákban. A végzősök 98 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. A Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztályvezető helyettese, Vajna Gábor szerint ma már mindenkit beiskoláztak. A pályát választók idén először kettőnél több iskolát írhattak be a jelentkezési lapjukra. Ennek előnye, hogy nagyobb volt a fiatalok választási lehetősége. Azonban hátránya sem lebecsülendő. Vannak olyan gyerekek ugyanis, akik kevésbé jó bizonyítványnyal négy, sőt öt iskolát is megjelöltek. Amíg a tanuló felvételi lapja végigjárja az összes helyet, addig nincs mód a fellebbezésre. Mire a harmadik iskolába kerül a papír, addigra minden férőhelyet betöltenek. Mégis kell várni, amíg az utolsó helyről is visszaérkezik a jelentkezési lap. Akkor mi elmondjuk, hogy melyik iskolában van még üres hely és a hoppon maradt tanulókat elküldjük a pályaválasztási tanácsadó intézetbe. — Tehát ez az új lehetőség nem oldja meg sem a családok, sem az iskolák gondját? — A szülők sajnos nem értik meg,hogy nincs szükség sok vendéglátósra. Hiába magyarázzák a tanárok: gyenge bizonyítványnyal reménytelenül jelentkeznek a divatos szakmákra, mégis sokan próbálkoznak. Ennek következménye, hogy a sokszor kényszerű választás nem a gyerek képességeinek megfelelő. A szülők többsége véghez viszi elképzelését, még akkor is, ha az nem szolgálja csemetéje érdekét. Természetes persze, hogy azt szeretnék, ha fiaik vagy leányaik a legjobb kereseti lehetőséggel járó pályát választanák. — Mely szakmák a legnépszerűbbek? — Autószerelőnek 484-en jelentkeztek 340 férőhelyre. Fodrásznak háromszázan készültek, pedig csak 180-ra van igény. Majdnem kétszeres a túljelentkezés a dísznövénykertészeknél, a női szabóknál és a bútorasztalosoknál. Újra előtérbe került a bőrdíszműves és változatlanul nagy a túljelentkezés a vendéglátószakmákban. Meglepően sokan érdeklődnek a műszaki és kultúrcikkeladó foglalkozás iránt. — Melyek azok a területek, ahol nincs szükség protekcióra az elhelyezkedésnél? — Hosszú évek óta kevesen mennek géplakatosnak, esztergályosnak, műszergyártókarbantartónak, hegesztőnek. Ez utóbbinak 70 helyett mindössze heten jelentkeztek. Három évre visszamenőleg senki sem készül olvasztárnak, nyomdai fénymásolónak, köszörűsnek és marósnak. Pedig az utóbbikét szakmában a fővárosi vállalatok 120, illetve 280 tanulót vennének fel. Évek óta nem érdeklődik senki a csatorna- és vízműkezelő, a mélyépítőiparban az ács-, állványozó, és a molnár foglalkozások iránt. S még egy adat: galvanizálónak a 86 férőhelyre mindössze ketten jelentkeztek. Sz. Zs. : Nyolcvanhat helyre ketten Utaznak a felvételi lapok Blöff vagy vádaskodás? Nem kerül dobra az IRI Az Ifjúsági Rendező Iroda sorsáról eddig sokféle hír kapott szárnyra. A legfurcsább azonban a közelmúltban látott napvilágot. Eszerint az IRI-t az egyik hazánkban működő koncertszervező menedzser vette meg. Az állítólagos vételár hatmillió forint volt. A Szabad Földben közzétett információ — finoman fogalmazva is — kiérdemelné a pikáns jelzőt. Ám az alábbi nyilatkozatokból — amit az érdekeltek adnak — éppen az ellenkezője derül ki. — Hegedűs László, a szóban forgó koncertszervező menedzser soha nem jelentkezett olyan ajánlattal, miszerint cégünket meg akarná vásárolni — cáfolja a hírt Gál Iván, az Ifjúsági Rendező Iroda vezetője. A hír komolytalan, hiszen a három, Budapest központjában lévő irodánk is többet ér hatmilliónál. — A hírnek semmilyen valóságtartalma nincs — mondja Bernáth István, a KISZ KB kulturális osztályvezetője. — Olyan blöff ez, amely nyilván Hegedűs Lászlóval való kapcsolatunkat akarta megrontani, ez nem sikerült. Az IRI adásvétele tehát egyik fél részéről sem merült fel. Továbbra is tárgyalásokat folytatunk azonban vele: külföldi együttesek hazai felléptetéséről az IRI felszámolása utáni időkre is. — Nagyon csodálkozom azon, hogy ezt a hírt megjelentették — mondja Hegedűs László, a Multimedia Ltd. Europe igazgatója. — Az IRI ugyanis az Express leányvállalata, s mint ilyent, nem szokás eladni. Érsek M. Zoltán A malaysiai kormányfő keddi programja (Folytatás az I. oldalról) sében, az energiatermelésben, a helyi nyersanyagra épülő feldolgozóiparban, a gépiparban és a távközlésben. Lim Keng Yaik ellátogatott Angyalföldre, a Ganz Danubiusba is, ahol Angyal Ádám vezérigazgató kíséretében ismerkedett a vállalat tevékenységével. A malaysiai kormányküldöttség tagjaiként hazánkba érkezett Paduka Rafidah Aziz malaysiai kereskedelmi és ipari miniszter asszony és kísérete látogatást tett a Magyar Kereskedelmi Kamarában, ahol találkozott Lőrincze Péter főtitkárral. Áttekintették a két ország eddig kialakult gazdasági kapcsolatait és megállapították, hogy ezek intezívebbé tételéhez nagyban hozzájárulhat a vállalatok és a cégek közvetlen kapcsolatfelvétele. A megbeszélések során szóba került magyar technológia átadása a malaysiai kis- és középüzemek számára, továbbá magyar vállalatok részvétele a délkelet-ázsiai ország infrastruktúrájának fejlesztésében is. A megbeszélésen résztvett Nawawi Mat Awin, a Nemzeti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, valamint főtitkára Mohamad Ramli Hushari Tan Sri Hashim Mohd Ali tábornok, hadseregparancsnok Reményi Gyula altábornagynak az MN vezérkari főnöke első helyettesének a társaságában a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolára látogatott. Tájékoztatót hallgatott meg a katonai tanintézet feladatairól, eredményeiről, majd a korszerű tisztképzést segítő kiképzési objektumokat keresett fel. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Somogyi László miniszter megbeszélést folytatott Samy Velly malaysiai közmunkaügyi miniszterrel. Áttekintették a magyar építőipar exportlehetőségeit, elsősorban a mélyépítés, az út- és kórházépítés lehetőségeit. Lan Hieng Ding tudományos, technológiai és környezetvédelmi miniszterhelyettes a TESCO-ban megbeszélést folytatott Székács Imre vezérigazgatóval a két ország közötti műszaki-tudományos kapcsolatok bővítéséről. Este dr. Mahathir Mohamad és kísérete Grósz Károly miniszterelnök társaságában megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát, az együttes székházában. Ott volt Várkonyi Péter, Baranyi Gyula és Zainal Abidin bin Mokhtar. (MTI) Szepesdi Ervin esztergomi érseki helynök fogadja a vendéget Fotó: Szigeti Tamás Sörművek Vannak örök érvényű igazságok, amelyekben hiszünk, s talán felborulna a világképünk is, ha megrendülnének. Ezek közé tartozik, hogy nyáron széles e hazában dúl a sörhiány. Ám idén a sör csak nem akart elfogyni az üzletekből. Természeti törvényekbe vetett hitünk némileg akkor állt helyre, amikor a kánikula utolsó hetére a sörellátás is imitt-amott akadozni kezdett. Igaz, a nagyobb ABC- áruházakban még akadt néhány láda vevőriasztóan drága importnedű, de néhány kisebb üzletben már a megszokás jóleső biztonságával konstatálhattuk: nincs sör! Pedig a „sörművek” taktikát változtatott. Idén nem jelentették be ékesszólóan a szezon előtt, hogy ők felkészültek , csak csendben és szívósan gyűjtögettek. Már kora tavasszal üres mezőgazdasági raktárakat béreltek, ide „spájzolták” a tartósított import söröket. Július elejére hétszázezer ládányi tartalékot halmozott fel csak a Kőbányai Sörgyár. A meleg beálltától hétvégeken, túlórában, vgmkban is termeltek, s a közkedvelt italból akkora mennyiséget főztek, amennyit még soha az elmúlt években. Igaz, a fogyasztók lépést tartottak a fejlődéssel, nem hagyták áthágni a természeti törvényeket. Július közepén az egy hónappal korábbi megrendelések két és félszerese fogyott el. A várva várt hűvös, esős idő most lélegzetvételnyi időt adott az újabb rohamra való felkészülésre, így hát augusztusban dől el, hogy a gátlástalan fogyasztókkal bírja-e a versenyt a söripar. Ha nagyobb hiányt a nyár hátra levő részében sem tapasztalunk a folyékony kenyérből, talán még megérjük, hogy az örök igazságról szóló nézetünk ide vonatkozó passzusát revideálnunk kell. Mr. A. ^ Örvendjünk? ^ ) Rendkívüli erőfeszítésekkel túlteljesítették Diósgyőrben és Ózdon a kohászati üzemekben napi termelési tervüket" — olvastam a napilapokban távirati irodánk jelentései. A hírből még azt is megtudom, hogy ezek a szegény emberek 55—60 fokos melegben hajtottak, s nyilván ezért a szokásosnál több sós szikvizet és teát ittak. S amíg minden tiszteletem az övék, azon kezdek egy felcsit töprengeni, hogy jó ez vajon nekünk, azaz a gazdaságnak, vagy rossz? Mármint az, hogy a kohászat két nagy borsodi üzemében túlteljesítenék a tervet. Hiszen naponta hallani, olvasni a kohászat egyes területeinek a visszafejlesztéséről, az ózdi munkahelyek megszűnése országos beszédtéma, nincs épeszű ember Magyarországon, aki ne értesült volna arról, hogy nagyüzemeink veszteségesen és nem is kifogástalan minőségben gyártják a vasat ... szóval, mit kezdjünk azzal, hogy ők a hét végén is 55—60 fokos melegben? „A hét végi siker nem utolsósorban annak köszönhető, hogy zökkenőmentes volt az alapanyag-ellátás" — böngésztem tovább a hírt. Na, lám! Mert minden bizonnyal hét közben előre odakészítették ami kell a szombati és vasárnapi melegüzemhez — válik kissé cinikussá. Hiszen egyébként, hogyan is lehetett volna megvalósítani a hét végére azt, amit hét közben — a hétköznapi tudósítások szerint — sehogyse sikerül. S szeretném tovább olvasni a hírt, hogy miért is volt szükség erre a plusz műszakra — bocsánat, lehet, hogy nem is plusz, és itt természetes a hét végi munka, de akkor, most mi volt ebben a különös? —. „A modern acélmű konverterében mintegy ötezer tonna minőségi acélt készítettek a hazai és külföldi megrendelők számára." Lehet, hogy ez a válasz a miértre, csakhogy meglehetősen általános. A hazai és az export kedvéért nem állhatott le a munka péntektől hétfőig Diósgyőrben és Ózdon. De vajon mennyit fizetnek ezért az acélért a vevők? Megfizetik-e a kohászoknak, hogy a hét végén izzadtak érte? Egy szó mind száz: csak többet termeltek, vagy a jövedelemüket — a vállalatét és a népgazdaságét is — bővítették? A félremagyarázások elkerülése végett hadd ismételjem meg: őszinte tiszteletem a kohászoké. Ami viszont nem mond ellent annak, hogy kétlem, felhőtlenül örvendezhetünk akkor, ha túlteljesítik a mennyiségi termelési tervet. ”Er. E. Hétszázmilliós kár Baranyában Történetének eddigi legsúlyosabb elemi csapását szenvedte el szombaton Baranya megye mezőgazdasága. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának keddi összesítése szerint ötvennél több nagyüzemet sújtott a jégverés és a szélvihar, azaz a baranyai gazdaságok nyolcvan százalékát. Körülbelül 65—70 ezer hektár termőterületet ért különböző mértékű kár, a veszteségek összege meghaladja a hétszázmillió forintot. S ez még nem a végleges és teljes összege az ítéletidő számlájának, hiszen a háztáji és kisegítő gazdaságok kárait egyszerűen lehetetlen áttekinteni. A jégverte, vihartépte baranyai mezőgazdasági üzemekben most szükségprogramot dolgoznak ki a károk csökkentésére, illetve pótlására Máris megkezdték a szántóföldi vetések és a szőlőültetvények növényegészségügyi vizsgálatát. (MTI) Három hónapos csúszással Holnap nyit a Széchenyi napozója A közkedvelt Széchenyi fürdő családi napozóját tavaly ősszel zárták be. A felújítás, a burkolat és nyílászárócsere nem készült el az eredeti határidőre, május elsejére. A kivitelező, az 1. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozói azonban valószínűleg nem bánták, hogy elhúzódott az építkezés. A női napozó jókora része is felvonulási területükhöz tartozott, s nyilván nem haragudtak, amikor a napimádó amazonok a zsúfolt teraszon nem férve el, egyszerűen lebontották a palánkot, elfoglalták a kényelmes munkálkodóknak fenntartott területet. A fürdő bevétele viszont alaposan megsínylette a három hónapos késedelmet. A női fogasos öltöző is az építési területhez tartozott, a kánikulában sem üzemelhetett. Sovány vigasz, hogy május elseje helyett tegnap végre a műszaki átadást követően elvonultak a kivitelezők. A többhetes hőség után mire beborult az ég, holnap végre kinyithat a napozó. Mr. A. Közterület Ez az autó nem egyhamar indul el, sőt, gyanítjuk, inkább a roncstelepen lenne a helye. A látvány mindenesetre nem emeli Újpalotán a Hevesi Gyula utcai lakótelep fényét Kotó: Tam. Magyar Hírlap Letét a megoldás Egyik olvasónk azt panaszolta a minap telefonon, hogy turistaútja után megmaradt szocialista valutáját nem tudja visszaváltani, mert a megvásárlásról szóló kiviteli engedélye elveszett. — Valóban ilyen nagy jelentőséggel bír ez a kis papír? — kérdeztük Veres Lászlót, az IBUSZ Tanács körúti irodájának bankcsoportvezetőjét. — Igen, enélkül egyetlen iroda sem válthatja vissza a pénzt. Megoldás azonban mégis van, nevezetesen a letétbe helyezés. Ezt az ügyfél bármely valutakiadással foglalkozó irodánkban megteheti. A pénzt nálunk hagyja és mi egy letéti nyugtát állítunk ki számára, majd a szükséges papírokat a Magyar Nemzeti Bankba továbbítjuk. Ügyfelünket már az MNB értesíti ki, hogy mikor veheti fel a letétbe helyezett valuta forint ellenértékét. (radó)