Magyar Hírlap, 1988. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
Hogy-hogy melyik Veres Péter? Melyik Veres Péter vett részt 1944 decemberében a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésen? Az író Veres Péter, avagy az ő legidősebb fia, aki ugyancsak a Péter nevet viselte? — teszi fel a kérdést a Magyar Hírlap 1987. december 19-iki számában Földesi Margit. Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlésen csakugyan nem Veres Péter író vett részt, hanem Péter fia, a szíjgyártósegéd. Ám az ifjabb Veres Péter nem az apja helyett lett részese ennek a történelmi jelentőségű eseménynek. Állítom, tanú vagyok rá: ifjabb Veres Péter a maga emberségéből lett képviselő 1944 decemberében, és a saját jogán vett részt a nemzetgyűlés ülésein. „A nemzetgyűlés 230 képviselője között olvashatjuk a Veres Péter nevet is. E név hallatán mindenki valószínűleg a népi íróra, a parasztpárti politikusra, a Nemzeti Parasztpárt elnökére, a későbbi honvédelmi miniszterre gondol, sokáig azonosnak vélte őt a történettudomány is a képviselők között szereplő Veres Péterrel” — írja Földesi Margit. Veres Péter! E név „hallatán” magam is Péter bácsira gondolok, csakis rá. Egy utcában laktunk, Péter fia révén barátaimmal együtt bejáratos voltam hozzájuk, tőle kaptuk az első jó könyvet, atyaian oktatott bennünket; nekem például azt mondta 1944 tavaszán: „Ne harcolj ezekért, mint át a Vörös Hadsereghez!” Számomra — az apám mellett — ő a világ legtiszteletreméltóbb, legbecsületesebb embere, ezért ha a név elhangzik, csakis ő jelenik meg lelki szemeim előtt. A debreceni nemzetgyűlés 230 képviselőjének névsorában a 83. sorszám után azonban nemcsak a név olvasható! Oda ezt írták: „Ifj. Veres Péter szíjgyártósegéd, MKP, Balmazújváros” (Közli: Paál Job és Radó Antal: A debreceni feltámadás, második kiadás, 1947. 21. old.). — A 230 képviselőhöz később, az ország egész területének felszabadítása után újabb honatyákat választottak. Közöttük most már két Veres Péter van, és ama bizonyos „nagykönyvbe” az alábbi sorrendben jegyezték be őket: „Ifj. Veres Péter, fogl.: szíjgyártósegéd, pártállása: KP, Balmazújváros, megválasztásának időpontja: 1944. XII. hó. — Veres Péter író, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke, pártonkivüli, Budapest, 1945. IV. 2.” (Azért írták, hogy „pártonkivüli”, mert az 1945. április 2-i budapesti választógyűlésen nyolc közéleti férfiú egyikeként pártállásra való tekintet nélkül választották meg Veres Pétert is képviselőnek. Közli: Ideiglenes Nemzetgyűlés naplója, hiteles kiadás, Atheneaum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Könyvnyomdája, Budapest, 1946. 180. old.) Mondhatjuk tehát: akár a debreceni lajstromot, akár a későbbi képviselői névsort olvassa az érdeklődő, mindkét esetben pontos felvilágosítást kap: — az egyik „ifjabb” és kommunista, a másik az író — kétkedésre semmi ok. Búvárkodtam a történeti feldolgozásokban is, de nem találkoztam olyan írással, amelyben az írót összetévesztették volna a fiával. Veres Péter háborús naplójának (Az ország útjain) Földesi Margit által idézett passzusa, amelyből az újságírónő azt a következtetést vonta le, hogy ifj. Veres Péter az apja helyett lett képviselő, egy másik eseményre vonatkozik. Veres Pétert, az írót december 12-én este keresték, és 13- án reggel a szovjet katonák azért akarták Debrecenbe vinni, hogy részt vegyen annak a bizottságnak a munkájában, amely előkészíti a nemzetgyűlési választásokat és a kormány megalakítását.Ugyanekkor vitték Debrecenbe Balogh Istvánt, Erdei Ferencet, Komócsin Mihályt, Valentyiny Ágostont, Gyöngyösi Jánost és másokat, akik szintén tagjai lettek ennek a bizottságnak. Adatunk van rá, hogy Veres Péter szerepelt az országos nagyságok eme listáján, mégpedig ezzel a minősítéssel: „agrárkommunista”.) A képviselőválasztás később volt! Az író távollétében ifj. Veres Pétert 13-án reggel valóban elvitték az apja helyett Debrecenbe, de még aznap amint a tévedésre fény derült, haza is engedték. (Az említett időben az író a fővárosban bújkált, de nem került hadifogságba, ezt az újságírónő rosszul tudja) Balmazújvárosban december 15-én (vagy talán néhány nappal később) volt a képviselőválasztás. A falu nemzeti bizottsága három képviselőt küldött az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe: a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének titkárát, ifj. Veres Pétert, a Nemzeti Parasztpárt vezetőjét, Nádasdi Józsefet és engem, mint az ifjúsági szervezet titkárát. A választáson az Előkészítő Bizottság két megbízottja: dr. Szilágyi József és dr. Vajda Benő is jelen volt, akik az író Veres Pétert régebbről, a fiát pedig ezekből az 1944. év végi mozgalmas hónapokból személyesen ismerték. Tévedés tehát már csak ezért sem történhetett. Veres Péter több mint két évtizeddel későbbi visszaemlékezésében azt írta le, amit a családjától hallott. Nem kutatta a nemzetgyűlés előkészítésének iratait, ezért a történet részleteit ő nem is ismerhette. Írásában a két esemény — az Előkészítő Bizottság tagjainak Debrecenbe vitele és a képviselők választása — összemosódik Kis András hadtörténész ion Gif Nts KSMittOVOifS ^ \ V ' Al fdeiaWi f‚ami*f8yú*. .. '• Az kfejgfew« f·*mi*»8yú.*‚ . ^ v stj!^ 4' 4^*4« j ■ v‚* \ * Képviselői ifita tolvény ? ;i 4 ^ ”C '"' ’ I 3f %’ SA? )f}P ›g”M«i»4 m ”*tfnutot c 4”-· ' ' ^ ^ | ,, r**H P*iS> M1 «2». „äs I' t;t.., < <* H*wM*i* $»«*» ® A t*«***»* * («koM*# *«***» »V, > *£ / f » iáé ' . t ät^r^OU^ecAxl* ftoM <t»t*kv Í.WÍ****»! kfc.Ä ö*tw»«m, HN4 «t#s#£>i>*r itó ; A perdöntő dokumentum Az ifjabbik Veres Péter AZ AKADÉMIAI KIADÓ ÉS NYOMDA AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ, BELVÁROSI, REPREZENTATÍV KÖNYVESBOLTJÁBA szakképzett és szakképzetlen eladókat és pénztárosokat. Jelentkezés személyesen a boltvezetőnél (Bp. V., Váci u. 22.). Keres továbbá vállalati központjába fiatal, ambiciózus, könyvszakmában járatos propagandistát, valamint kiskereskedelmi vezetőt (boltcsoportvezetőt) könyvesbolti gyakorlattal. Jelentkezés írásban a kereskedelmi osztály vezetőjénél. (1363 Bp. Pf. 24.) MH melléklet Nem akarnak szemet húzni... Mit tesznek atdohányzás ellen a Szovjetunióban? Az alkoholizmussal folytatott általános küzdelemmel egy időbena Szovjetunióban napirendrekerült egy súlyosabb és egy enyhébb szenvedélybeteg■ ség —a kábítószerezés és a dohányzás — elleni harc kérdése is. Az első kettőben immár születtek eredmények, a nikotin rabjainak száma viszont változatlanul növekszik. 1986-ban 2 százalékkal többet adtak el, mint 1985-ben (és 23 százalékkal többet, mint 1970- ben). A dohányosok számát a felmérések — 280 milliós összlakosságmellett — 70 millióban adják meg. Ennek megoszlása a következő: a városokban a 18 évesnél idősebb férfiak 67, faluhelyen a 69 százaléka cigarettázik ,a pipásak ésa szivarfogyasztók száma elhanyagolható. A nők között a rendszeres dohányosok aránya sokkal kisebb: városban 5, falun 2 százalék. Feltéve, ha a kérdezőbiztosok kérdéseire őszinte válaszokat adtak ... A szovjet társadalomban bevettnek számító felfogás szerint ugyanis a dohányzás „nem nőies”, lányoknál, asszonyoknál súlyosan elítélendő. (E sorok írója emlékszik arra, amikor az 50-es években a szovjet egyetemeken csak a frontot járt nőknek nézték el a cigarettázást, a többieket üldözték, a faliújságon kiszerkesztették, sőt, Komszomol-fegyelmivel sújtották. Ha színpadon, filmen fedér nőt akartak ábrázolni, okvetlenül cigarettát adtak a kezébe.) Ennek ellenére itt sem hiányzik az „utánpótlás”- Mi több, egész nyilvánvalóan gyorsan emelkedik a dohányzó nők aránya. Az EgészségesÉletforma Kialakításának Orvosi Problémáival Foglalkozó Országos Tudományos Kutató Intézet osztályvezetőjének, Alekszandr Ljahovicsnak az adatai szerint ma aközépiskola utolsó osztályában tanuló lányoknak a 17, az egyetem utolsó évfolyamán tanulóknak pedig már a 60 százaléka dohányzik. (Igaz, egy részük később abbahagyja — teszi hozzá az osztályvezető.) Nem érdektelen a dohányosok földrajzi megoszlása sem. A Szovjetunióban a legtöbb férfi az Oroszországi Föderációban, Kazahsztánban és Örményországban, a legtöbb nő a balti köztársaságokban cigarettázik. Annyi bizonyos, hogy a dohányosok aránya a Szovjetunióban mindenképpen magas. Ezt tükrözik nemcsak a becslések, hanem a pontos statisztikai számok is, így például a tüdőrákos megbetegedések száma —a TASZSZ szemleírójának, V. Petrinyának a közlése szerint —az elmúlt húsz évben megkétszereződött a Szovjetunióban. (Igaz, ezt a levegő általános szennyezettsége is előidézi, mindamellett senki sem kételkedik abban, hogy a dohányzás terjedésének is nagy szerep jut a szomorú statisztikában.) „Ha továbbra is szemet hunyunk a dohányzás felett, az nemzeti katasztrófához vezethet” — jelentette ki David Zaridze kandidátus, a szovjet Orvostudományi Akadémia Országos Onkológiai Központjának intézetvezetője. A dohányzásegészségrontó hatását egyébként fokozza, hogy a szovjet gyártmányú cigaretták különösen károsítják a szervezetet. Nagy-Britanniában például egy cigaretta átlagos kátránytartalmát sikerült 16, Finnországban 11 milligrammra leszorítani. „Negyven szovjet cigarettamárka elemzése (moszkvai, leningrádi, vilniusi és tbiliszi dohánygyárak termékei) viszont azt mutatta ki, hogy a cigarettáknak csupán 10 százalékában található 20 milligrammnál kevesebb kátrány, a többi márkánál a kátrány szintje 20 és35 milligrammközött ingadozik” — panaszolja aNyegyelja. A népszerű szovjet hetilap hasábjain a moszkvai Jáva dohánygyár igazgatója elmondta, hogy növelik a filteres és kombinált filteres cigaretták gyártását. Ugyanebből az interjúból ugyanakkor az is kiviláglik, hogy még ennek a technikailag jól felszerelt gyárnak a termékei is a törvényesen megszabott szovjet normánál átlagosan másfélszer több nikotint tartalmaznak. A Nyegyelja éppen az említett interjú konklúziójaként szovjet dohánylobbyról ír. „Az igazgatónak, az iparág veteránjának, a magasan képzett szakembernek meggyőződése, hogy a termelést fejleszteni kell . . . és szó sem lehet a termékkibocsátás csökkentéséről! A moldvai, a kaukázusontúli, az ukrajnai, a dél-oroszországi kolhozoknak és szovhozoknak pedig, amelyeknek termékeny földjein a dohány megterem, ez a növény — afajtától függően — 10—20-szor akkora nyereséget hoz, mint a búzatermesztés. Előnyös nekik? De a még menynyire! És minél többet termelnek, annál előnyösebb.” A dohányzás elleni küzdelem persze a Szovjetunióban sem új keletű dolog. Már a 60- as, de különösen a 70-esévekben indítottak kampányokat a cigarettázás ellen, sőt, egyes helyeken drákói intézkedéseket vezettek be. Szocsit például egy időben füstmentes várossá nyilvánítottták, amiből az következett, hogy esetleg meg is bírságolták azt, akit az utcán zást megbélyegző kampányt dohányzáson értek. A dohányazonban a többi között az is akadályozta, hogy az államfő — amíg csak az orvosok követelésére nem mérsékelte egy kissé szenvedélyét — az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. (Egy november 7-i díszszemle közvetítése sorána televízió véletlenül „rajta felejtette” a kamerát Brezsnyeven, amint az a Lenin-mauzóleum mellvédjén éppen rágyújtott. Az adás rendezője súlyos fegyelmit kapott.) A cigaretta elleni újabb küzdelmet már nemcsak a „nem való”, az „illetlen” elítélése, a felvilágosító propaganda (pl. Mozir városában és másutt évente egyszer „dohánymentes napot” rendeztek) és az adminisztratív intézkedések jegyében kezdték meg. A most felállított narkológiai gondozóintézeteknek is kötelességükké tették, hogy segítsenek leszoktatni az állampolgárokat. Igaz, az ott dolgozó kisszámú orvos elsősorban a narkósokkal és az alkoholistákkalkénytelen foglalkozni, mindamellett részben van hova irányítaniuk a hozzájuk fordulókat. A 305. számú moszkvai gyógyszertárban Gamibazin néven árusítanák a „leszokók” részére az átállási időszakot megkönnyítő különleges rágógumit. Az Általános ésTörvényszéki Elmekórtani Tudományos Kutató Intézetdohányzásproblematikai laboratóriumában olyan elektrostimulátor működik, amellyel 8- 10 alkalommal kell kezelni a „beteget” ahhoz, hogy hátat fordítsoná füstölésnek.Más szovjet intézetekben és klinikákon pszichoterápiás (hipnózisos) módszerekkel, s különösen akupunktúrával segítik a hozzájuk forduló dohányosokat abban, hogy megszabaduljanak szenvedélyüktől. Országszerte tanulmányozzák dr. Alekszandr Dovzsenko feodosziai klinikájának sikeres leszoktató módszerét. Valerij Szmirnov, az említett dohányzásproblematikai laboratórium vezetője szerint ezek a módszerek a kezelést közvetlenül követően csaknem száz százalékban hatásosak. És az ezt követő három éven belül is csak a kezetteknek körülbelül az egyharmada „esik vissza”. Kulcsár István Pályázat A Hűtőipari Vállalat igazgatója pályázatot hirdet „B" kategóriájú dunakeszi gyárába (2121 Dunakeszi, Újtelep) igazgatói állás betöltésére. Az állás 1988. március 10-ével betöltendő, bérezés megegyezés szerint. A kinevezés öt évre szól. A munkakör betöltéséhez szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, hat év szakmai és öt év vezetői gyakorlat szükséges. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást személyesen vagy telefonon a dunakeszi gyár személyzeti vezetőjénél (Dunakeszi, Újtelep, telefon: 601-995 vagy 41-911) lehet kérni. A pályázat beküldési határideje: 1988. február 25. A pályázatok elbírálása 1988. március 2. A pályázatokat a Hűtőipari Vállalat dunakeszi gyárának személyzeti vezetője részére kell küldeni. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. A pályázathoz csatolni kell: részletes önéletrajzot, amely tartalmazza a pályázó részletes szakmai útját, kitöltött személyi adatlapot, iskolai végzettséget igazoló okiratok másolatát, három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, orvosi igazolást, mely a munkakör ellátására alkalmas egészségi állapotot igazolja. \ SAJÁT ÉRDEKE, hogy ÉVES BEVÉTELEIT folyamatosan vezesse. Ebben nyújt önnek segítséget a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézete kiadásában megjelent ADÓZÁSI NAPLÓ Megvásárolható az intézet tananyagboltjában, Budapest XIII., Radnóti Miklós u. 11. és az Utasellátó Vállalat pavilonjaiban, a pályaudvarokon. Vállalatunk központjába] gyors- és gépíró, pénzügyi előadó, kontírozó könyvelő, bérelszámoló, értékesítési előadó, vevőszolgálati előadó. ■ munkakörök betöltéséremunkatársakat keresünk. ■ Fizetés [megegyezés szerint. 1 levent,Inté és Gépgyár Kismotykaügvi