Magyar Hírlap, 1988. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

Hogy-hogy melyik Veres Péter? Melyik Veres Péter vett részt 1944 decemberében a debrece­ni Ideiglenes Nemzetgyűlésen? Az író Veres Péter, avagy az ő legidősebb fia, aki ugyancsak a Péter nevet viselte? — teszi fel a kérdést a Magyar Hírlap 1987. december 19-iki számában Földesi Margit. Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlésen csakugyan nem Veres Péter író vett részt, hanem Péter fia, a szíjgyártó­­segéd. Ám az ifjabb Veres Pé­ter nem az apja helyett lett ré­szese ennek a történelmi jelen­tőségű eseménynek. Állítom, tanú vagyok rá: ifjabb Veres Péter a maga emberségéből lett képviselő 1944 decemberében, és a saját jogán vett részt a nemzetgyűlés ülésein. „A nemzetgyűlés 230 képvi­selője között olvashatjuk a Ve­res Péter nevet is. E név hal­latán mindenki valószínűleg a népi íróra, a parasztpárti poli­tikusra, a Nemzeti Parasztpárt elnökére, a későbbi honvédelmi miniszterre gondol, sokáig azo­nosnak vélte őt a történettu­domány is a képviselők között szereplő Veres Péterrel” — ír­ja Földesi Margit. Veres Péter! E név „hallatán” magam is Péter bácsira gondo­lok, csakis rá. Egy utcában lak­tunk, Péter fia révén barátaim­mal együtt bejáratos voltam hozzájuk, tőle kaptuk az első jó könyvet, atyaian oktatott ben­nünket; nekem például azt mondta 1944 tavaszán: „Ne har­colj ezekért, mint át a Vö­rös Hadsereghez!” Számomra — az apám mellett — ő a vi­lág legtiszteletreméltóbb, legbe­csületesebb embere, ezért ha a név elhangzik, csakis ő jelenik meg lelki szemeim előtt. A debreceni nemzetgyűlés 230 képviselőjének névsorában a 83. sorszám után azonban nemcsak a név olvasható! Oda ezt írták: „Ifj. Veres Péter szíj­­gyártósegéd, MKP, Balmazúj­város” (Közli: Paál Job és Ra­­dó Antal: A debreceni feltáma­dás, második kiadás, 1947. 21. old.). — A 230 képviselőhöz ké­sőbb, az ország egész területé­nek felszabadítása után újabb honatyákat választottak. Közöt­tük most már két Veres Péter van, és ama bizonyos „nagy­könyvbe” az alábbi sorrendben jegyezték be őket: „Ifj. Veres Péter, fogl.: szíjgyártósegéd, pártállása: KP, Balmazújváros, megválasztásának időpontja: 1944. XII. hó. — Veres Péter író, az Országos Földbirtokren­dező Tanács elnöke, pártonki­­vüli, Budapest, 1945. IV. 2.” (Azért írták, hogy „pártonkivü­­li”, mert az 1945. április 2-i budapesti választógyűlésen nyolc közéleti férfiú egyikeként pártállásra való tekintet nélkül választották meg Veres Pétert is képviselőnek. Közli: Ideigle­nes Nemzetgyűlés naplója, hi­teles kiadás, Atheneaum Irodal­mi és Nyomdai Részvénytár­sulat Könyvnyomdája, Buda­pest, 1946. 180. old.) Mondhatjuk tehát: akár a debreceni lajstromot, akár a későbbi képviselői névsort ol­vassa az érdeklődő, mindkét esetben pontos felvilágosítást kap: — az egyik „ifjabb” és kommunista, a másik az író — kétkedésre semmi ok. Búvárkodtam a történeti fel­dolgozásokban is, de nem talál­koztam olyan írással, amelyben az írót összetévesztették volna a fiával. Veres Péter háborús naplójá­nak (Az ország útjain) Földesi Margit által idézett passzusa, amelyből az újságírónő azt a következtetést vonta le, hogy ifj. Veres Péter az apja helyett lett képviselő, egy másik ese­ményre vonatkozik. Veres Pétert, az írót decem­ber 12-én este keresték, és 13- án reggel a szovjet katonák azért akarták Debrecenbe vin­ni, hogy részt vegyen annak a bizottságnak a munkájában, amely előkészíti a nemzetgyű­lési választásokat és a kormány megalakítását.­­Ugyanekkor vitték Debrecenbe Balogh Ist­vánt, Erdei Ferencet, Komócsin Mihályt, Valentyiny Ágostont, Gyöngyösi Jánost és másokat, akik szintén tagjai lettek ennek a bizottságnak. Adatunk van rá, hogy Veres Péter szerepelt az országos nagyságok eme lis­táján, mégpedig ezzel a minő­sítéssel: „agrárkommunista”.) A képviselőválasztás később volt! Az író távollétében ifj. Ve­res Pétert 13-án reggel valóban elvitték az apja helyett Deb­recenbe, de még aznap amint a tévedésre fény derült, haza is engedték. (Az említett időben az író a fővárosban bújkált, de nem került hadifogságba­­, ezt az újságírónő rosszul tud­ja) Balmazújvárosban december 15-én (vagy talán néhány nap­pal később) volt a képviselővá­lasztás. A falu nemzeti bizott­sága három képviselőt küldött az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe: a Magyar Kommunista Párt he­lyi szervezetének titkárát, ifj. Veres Pétert, a Nemzeti Pa­rasztpárt vezetőjét, Nádasdi Jó­zsefet és engem, mint az ifjú­sági szervezet titkárát. A vá­lasztáson az Előkészítő Bizott­ság két megbízottja: dr. Szi­lágyi József és dr. Vajda Benő is jelen volt, akik az író Veres Pétert régebbről, a fiát pedig ezekből az 1944. év végi moz­galmas hónapokból személye­sen ismerték. Tévedés tehát már csak ezért sem történhe­tett. Veres Péter több mint két év­tizeddel későbbi visszaemléke­zésében azt írta le, amit a csa­ládjától hallott. Nem kutatta a nemzetgyűlés előkészítésének iratait, ezért a történet részle­teit ő nem is ismerhette. Írásá­ban a két esemény — az Elő­készítő Bizottság tagjainak Debrecenbe vitele és a képvi­selők választása — összemosó­dik Kis András hadtörténész ion Gif Nts KSMittOVOifS ^ \ V ' Al fdeiaWi f‚ami*f8yú*. .. '• Az kfejgfew« f·*mi*»8yú.*‚ . ^ v stj!^ 4' 4^*4« j ■ v‚* \ * Képviselői ifita tolvény ? ;i 4 ^ ”C '"' ’ I 3f %’ SA? )f}P ›g”M«i»4 m­ ”*tfnutot c 4”-· ' ' ^ ^ | ,, r**H P*iS> M1 «2». „äs I' t;t.., < <* H*wM*i* $»«*» ® A t*«***»* * («koM*# *«***» »V, > *£ / f » iáé ' . t ät^r^OU^ecAxl* ftoM <t»t*kv Í.WÍ****»! kfc.Ä ö*tw»«m, HN4 «t#s#£>i>*r itó ; A perdöntő dokumentum Az ifjabbik Veres Péter AZ AKADÉMIAI KIADÓ ÉS NYOMDA AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ, BELVÁROSI, REPREZENTATÍV KÖNYVESBOLTJÁBA szakképzett és szakképzetlen eladókat és pénztárosokat. Jelentkezés személyesen a boltvezetőnél (Bp. V., Váci u. 22.). Keres továbbá vállalati központjába fiatal, ambiciózus, könyvszakmában járatos propagandistát, valamint kiskereskedelmi vezetőt (boltcsoportvezetőt) könyvesbolti gyakorlattal. Jelentkezés írásban a kereskedelmi osztály vezetőjénél. (1363 Bp. Pf. 24.) MH melléklet Nem akarnak szemet húzni... Mit tesznek atdohányzás ellen a Szovjetunióban? Az alkoholizmussal folytatott általános küzdelemmel egy idő­ben­­a Szovjetunióban napi­rendre­­ker­ült egy súlyosabb és egy enyhébb szenvedélybeteg­­■ ség —­­a kábítószerezés és a do­­­­hányzás — elleni harc kérdése is. Az első kettőben immár szület­tek eredmények, a nikotin rab­jainak száma viszont változat­lanul növekszik. 1986-ban 2 százalékkal többet adtak el, mint 1985-ben (és 23 szá­zalékkal többet, mint 1970- ben). A dohányosok számát a felmérések — 280 milliós össz­lakosság­­mellett — 70 millió­ban adják meg. Ennek megosz­lása a következő: a városokban a 18 évesnél idősebb férfiak 67, faluhelyen a 69 százaléka ciga­rettázik ,a pipásak és­­a szivar­fogyasztók száma elhanyagol­ható. A nők között a rend­szeres dohányosok aránya sok­kal kisebb: városban 5, falun 2 százalék. Feltéve, ha a kérdezőbizto­sok kérdéseire őszinte válaszo­kat adtak ... A szovjet társa­dalomban bevet­tnek számító felfogás szerint ugyanis a do­hányzás „nem nőies”, lányok­nál, asszonyoknál súlyosan el­ítélendő. (E sorok írója emlék­szik arra, amikor az 50-es években a szovjet egyetemeken csak a frontot járt nőknek néz­ték el a cigarettázást, a többie­ket üldözték, a faliújságon ki­szerkesztették, sőt, Komszo­­mol-fegyelmivel sújtották. Ha színpadon, filmen fedér nőt akartak ábrázolni, okvetlenül cigarettát adtak a kezébe.) En­nek ellenére itt sem hiányzik az „utánpótlás”- Mi több, egész nyilvánvalóan gyorsan emel­kedik a dohányzó nők aránya. Az Egészséges­­Életforma Ki­alakításának Orvosi Problémá­ival Foglalkozó Országos Tu­dományos­ Kutató Intézet osz­tályvezetőjének, Alekszandr Ljahovicsnak az adatai szerint ma a­­középiskola utolsó osz­tályában tanuló lányoknak a 17, az egyetem utolsó évfolya­mán tanulóknak pedig már a 60 százaléka dohányzik. (Igaz, egy részük később abbahagyja — teszi hozzá az osztályvezető.) Nem érdektelen a dohányo­sok földrajzi megoszlása sem. A Szovjetunióban a legtöbb férfi az Oroszországi Föderá­cióban, Kazahsztánban és Ör­ményországban, a legtöbb nő a balti köztársaságokban cigaret­tázik.­­ Annyi bizonyos, hogy a do­hányosok aránya a Szovjet­unióban mindenképpen magas.­­ Ezt tükrözik nemcsak a becslé­sek, hanem a pontos statisz­tikai számok is, így például a tüdőrákos megbetegedések száma —a TASZSZ szemleíró­jának, V. Petrinyának a köz­lése szerint —­­az elmúlt húsz évben megkétszereződött a Szovjetunióban. (Igaz, ezt a le­vegő általános szennyezettsége is előidézi, mindamellett senki sem kételkedik abban, hogy a dohányzás terjedésének is nagy szerep jut a szomorú statiszti­kában.) „Ha továbbra is szemet hu­nyunk a dohányzás felett, az nemzeti katasztrófához vezet­het” — jelentette ki David Za­­ridze kandidátus, a szovjet Or­vostudományi Akadémia Or­szágos Onkológiai Központjá­nak intézetvezetője. A dohányzás­­egészségrontó hatását egyébként fokozza, hogy a szovjet gyártmányú ci­garetták különösen károsítják a szervezetet. Nagy-Britanniában például egy cigaretta átlagos kátránytartalmát sikerült 16, Finnországban 11 milligramm­ra leszorítani. „Negyven szovjet cigarettamárka elemzése (moszkvai, leningrádi, vilniusi és tbiliszi dohánygyárak ter­mékei) viszont azt mutatta ki, hogy a cigarettáknak csupán 10 százalékában található 20 milligrammnál kevesebb kát­rány, a többi márkánál a kát­rány szintje 20 és­­35 milli­gramm­­között ingadozik” — panaszolja a­­Nyegyelja. A népszerű szovjet hetilap hasábjain a moszkvai Jáva do­hánygyár igazgatója elmondta, hogy növelik a filteres és kom­binált filteres cigaretták gyár­tását. Ugyanebből az interjúból ugyanakkor az is kiviláglik, hogy még ennek a technikailag jól felszerelt gyárnak a termé­kei is a törvényesen megsza­bott szovjet normánál átlago­san másfélszer több nikotint tartalmaznak. A Nyegyelja éppen az emlí­tett interjú konklúziójaként szovjet dohánylobbyról ír. „Az igazgatónak, az iparág veterán­jának, a magasan képzett szak­embernek meggyőződése, hogy a termelést fejleszteni kell . . . és szó sem lehet a termékkibo­csátás csökkentéséről! A mold­vai, a kaukázusontúli, az uk­rajnai, a dél-oroszországi kol­hozoknak és szovhozoknak pe­dig, amelyeknek termékeny földjein a dohány megterem, ez a növény — a­­fajtától függően — 10—20-szor akkora nyeresé­get hoz, mint a búzatermesztés. Előnyös nekik? De a még meny­nyire! És minél többet termel­nek, annál előnyösebb.” A dohányzás elleni küzde­lem persze a Szovjetunióban sem új keletű dolog. Már a 60- as, de különösen a 70-es­­évek­ben indítottak kampányokat a cigarettázás ellen, sőt, egyes he­lyeken drákói intézkedéseket vezettek be. Szocsit például egy időben füstmentes várossá nyilvánítottták, amiből az kö­vetkezett, hogy esetleg meg is bírságolták azt, akit az utcán zást megbélyegző kampányt dohányzáson értek. A dohány­­azonban a többi között az is akadályozta, hogy az államfő — amíg csak az orvosok köve­telésére nem mérsékelte egy kissé szenvedélyét — az egyik cigarettáról a másikra gyújtott. (Egy november 7-i díszszemle közvetítése során­­a televízió véletlenül „rajta felejtette” a kamerát Brezsnyeven, amint az a Lenin-mauzóleum mellvédjén éppen rágyújtott. Az adás ren­dezője súlyos fegyelmit ka­pott.) A cigaretta elleni újabb küz­delmet már nemcsak a „nem való”, az „illetlen” elítélése, a felvilágosító propaganda (pl. Mozir városában és másutt évente egyszer „dohánymentes napot” rendeztek) és az ad­minisztratív intézkedések je­gyében kezdték meg. A most felállított narkológiai gondozó­intézeteknek is kötelességükké tették, hogy segítsenek leszok­tatni az állampolgárokat. Igaz, az ott dolgozó kisszámú orvos elsősorban a narkósokkal és az alkoholistákkal­­kénytelen fog­lalkozni, mindamellett részben van hova irányítaniuk a hoz­zájuk fordulókat. A 305. számú moszkvai gyógyszertárban Gamibazin néven árusítanák a „leszokók” részére az átállási időszakot megkönnyítő különleges rágó­gumit. Az Általános és­­Tör­­vényszéki Elmekórtani Tudo­mányos­ Kutató Intézet­­do­­hányzásproblematikai labora­tóriumában olyan elektrosti­­mulátor működik, amellyel 8- 10 alkalommal kell kezelni a „beteget” ahhoz, hogy hátat fordítson­­á füstölésnek.­­Más szovjet intézetekben és klini­kákon pszichoterápiás (hipnó­­zisos) módszerekkel, s különö­sen akupunktúrával segítik a hozzájuk forduló dohányo­sokat abban, hogy megszaba­duljanak szenvedélyüktől. Or­szágszerte tanulmányozzák dr. Alekszandr Dovzsenko feodo­­sziai klinikájának sikeres le­szoktató módszerét. Valerij Szmirnov, az említett dohányzásproblematikai labo­ratórium vezetője szerint ezek a módszerek a kezelést közvet­lenül követően csaknem száz százalékban hatásosak. És az ezt követő három éven belül is csak a kezetteknek körülbelül az egyharmada „esik vissza”. Kulcsár István Pályázat A Hűtőipari Vállalat igazgatója pályázatot hirdet „B" kategóriájú dunakeszi gyárába (2121 Dunakeszi, Újtelep) igazgatói állás betöltésére. Az állás 1988. március 10-ével betöltendő, bérezés megegyezés szerint. A kinevezés öt évre szól. A munka­kör betöltéséhez szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, hat év szakmai és öt év vezetői gyakorlat szükséges. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítást személyesen vagy telefonon a dunakeszi gyár személy­zeti vezetőjénél (Dunakeszi, Újtelep, telefon: 601-995 vagy 41-911) lehet kérni. A pályázat beküldési határ­ideje: 1988. február 25. A pályázatok elbírálása 1988. március 2. A pályázatokat a Hűtőipari Vállalat duna­keszi gyárának személyzeti vezetője részére kell kül­deni. A pályázatokat bizalmasan kezeljük. A pályázathoz csatolni kell:­­ részletes önéletrajzot, amely tartalmazza a pályázó részletes szakmai útját, kitöltött személyi adatlapot, iskolai végzettséget igazoló okiratok másolatát, há­rom hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt,­­ orvosi igazolást, mely a munkakör ellátására alkal­mas egészségi állapotot igazolja. \ SAJÁT ÉRDEKE, hogy ÉVES BEVÉTELEIT folyamatosan vezesse. Ebben nyújt önnek segítséget a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézete kiadásában megjelent ADÓZÁSI NAPLÓ Megvásárolható az intézet tananyagboltjában, Budapest XIII., Radnóti Miklós u. 11. és az Utasellátó Vállalat pavilonjaiban, a pályaudvarokon. Vállalatunk központjába]­­ gyors- és gépíró, pénzügyi előadó, kontírozó könyvelő, bérelszámoló, értékesítési előadó, vevőszolgálati előadó. ■ munkakörök betöltésére­­munkatársakat keresünk. ■ Fizetés [megegyezés szerint. 1 levent,Inté és Gépgyár Kism­oty­kaügvi

Next