Magyar Hírlap, 1988. július (21. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

MAGYarar HÍRLAP NEMZETKÖZI POLITIKA-FÓRUM 1988. július 8., péntek 3 Szűrös Mátyás megbeszélése Felipe Gonzálezzel (MTI) Magyarország és Spa­nyolország kapcsolatai eredmé­nyesen fejlődnek. Ezt állapították meg tegnap Madridban azon a találkozón, amelynek során Felipe Gonzalez, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) főtitkára, miniszterelnök megbeszélést foly­tatott Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával, az Or­szággyűlés külügyi bizottságának elnökével. A magyar politikus a PSOE Végrehajtó Bizottságának a meghívására vasárnap óta tar­tózkodik a spanyol fővárosban. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről és­­ néhány nemzetközi kérdésről. Egybehang­zóan kívánatosnak mondották, hogy a magyar—spanyol gazdasá­gi együttműködés mielőbb érje el a politikai és a kulturális együtt­működés szintjét. Felipe González kifejezte re­ményét, hogy a közeljövőben Bu­dapesten vagy Madridban talál­kozhat Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával, kormányfő­vel. VILÁGHÍRADÓ (MTI) Hatalmas erejű robba­nás volt szerda este a Skócia partjaitól 180 kilométernyire le­vő Piper Alpha tengeri olajfúró­tornyon. Az eddigi jelentések szerint a robbanásban egy ember életét vesztette, 73 sérültet szál­lítottak égési sérülésekkel kór­házba, 160 személy sorsáról azon­ban még mindig nincs hír. A tornyot néhány perc alatt elbo­rították a lángok és a füst, s nem sokkal a detonáció után az két darabra vált .Siét Az ott tar­tózkodók nagy része a vízbe ugor­va keresett­­menedéket a veszély­­­t­ől. A képen egy ilyen, pokrócba burkolt menekültet szállítanak a kórházba. Véget ért a cipőgyáriak munkabeszüntetése Borovóban (MTI) Tegnap Belgrádban vé­get ért a horvátországi Borovó­ből a jugoszláv fővárosba vonult cipőgyári dolgozók tiltakozó meg­mozdulása, miután elfogadták a velük tárgyaló állami és szak­­szervezeti tisztségviselők javas­­­latát: a szövetségi szervek és a horvát tagköztársaság képviselői­nek bevonásával kidolgozzák a nagyvállalat szanálási program­ját, s ebben világos választ kell majd adni a kollektíva jövőjére is A munkások hosszas vita után végül is belenyugodtak ebbe a megoldásba, s elhagyták a szak­­szervezeti szövetség székházát, ahol az éjszakát töltötték. Ugyan­akkor kijelentették: amennyiben augusztus 1-jéig nem készül el a program, ismét sztrájkba lépnek és Belgrádba indulnak. Mozambik újra tárgyal a Dél-afrikai Köztársasággal (TASZSZ) Háromévi szünet után csütörtökön felújultak a tár­gyalások Mozambik és a Dél-afri­kai Köztársaság között a kölcsö­nös biztonságról. A dél-afrikai Pretoriában ülést tartott a biz­tonsági vegyes bizottság, azzal a céllal, hogy új életet leheljen az 1984-es megnemtámadási megál­lapodásba, az úgynevezett nkoma­­ti szerződésbe. Tiltakozó gyűlés Bécs belvárosában ( zf Az ENSZ elé kell vinni a falurombolás ügyét (MTI) A romániai nemzetiségi politika és a falufelszámolás terve ellen irányuló tiltakozó gyűlést tartottak tegnap este Bécs belváro­sában, a Stephansplatzon. A meg­mozduláson mintegy ezren vettek részt, s felszólalt több ismert oszt­rák politikus, közéleti személyi­ség is. A tüntetés megtartására az Er­déllyel való szolidaritás osztrák bizottsága adott ki felhívást, amely így szólt: „Szolidaritást vállalunk azokkal az osztrák nép­csoportokkal, melyek alapvető emberi jogait — az anyanyelv használatát, anyanyelvű iskoláit, vallásgyakorlatát, népszokásait, történelmi községeit — áttelepí­téssel, földgyalukkal és admi­nisztratív elnyomással akarják megsemmisíteni". A gyűlés számos részvevője táblákat, transzparenseket tartott magasba, többek között ilyen fel­iratokkal: „Erdély ügye — Euró­pa ügye”, „Románia is Európa!", „Vigyék az ENSZ elé a román ter­vet!”. Erhard Busek parlamenti kép­viselő, a kormány­koalícióban részt vevő Osztrák Néppárt bécsi szer­vezetének elnöke a gyűlésen el­mondta: az osztrákoknak rokon­­szenvüket és együttérzésüket kell nyilvánítaniuk a romániai kisebb­,­ségek iránt, akiket a jogsértő ro­mán nemzetiségi politika most legelemibb létérdekeiben veszé­lyeztet a falurombolás eléggé el nem ítélhető tervével. Egyúttal nyomatékos és éles tiltakozásra van szükség, hogy ezt a progra­mot a román vezetés ne valósít­hassa meg. Ausztriában senki sem tekintheti a másik ország bel­­ügyének, ha ott olyan alapvető emberi jogokat vesznek semmibe, mint amilyen például a nemzeti­ség sok évszázados lakóhelyén, szülőföldjén való megmaradásá­nak joga — jelentette ki a szó­nok. Norbert Gugenbauer, az ellen­zékben lévő Osztrák Szabadság­­párt főtitkára arról beszélt, hogy az osztrák kormánynak egyértel­műen a veszélyeztetett erdélyi ki­sebbségek mellé kell állnia. A po­litikus szerint elérkezett az ide­je, hogy a kormány az ENSZ elé vigye a falurombolás ügyét, s az UNESCO-t is felszólítsa a közös európai kulturális értékeket hor­dozó romániai falvak védelmére. Freda Meissner-Blau, a Zöldek­­ parlamenti csoportjának vezetője Romániából érkezett információi­ra hivatkozva felhívta a figyel­met, hogy a román vezetés, ha nem akadályozzák meg ebben, minden bizonnyal végrehajtja sok millió ember kényszerkitele­pítésére kidolgozott tervét. A kép­viselőnő is támogatta azt a néze­tet, hogy a nemzetközi szerveze­teknek állást kell foglalniuk a ro­mán vezetés jogsértő intézkedése ellen. Úgy vélte egyúttal, hogy a nyugati államoknak konkrét el­lenlépéseket is kell tenniük, pél­dául Romániával szemben gazda­sági bojkottot kell elrendelni. Karel Smolle, az ausztriai nép­csoportok parlamenti szóvivője felszólalásában kifejtette: az ausztriai nemzetiségek számára egyáltalán nem közömbös, hogy milyen sors jut osztályrészül más országokban lévő kisebbségeknek. Az osztrák sajtó tegnap ismer­tette az osztrák parlament előző nap elfogadott határozatát, amely elítéli a román kormányzatnak az ország kisebbségei elleni politiká­ját, s felszólítja Ausztria kormá­nyát, hogy az emberi jogok kér­déseivel foglalkozó nemzetközi fórumokon tegye ezt szóvá. (AFP) Az Európai Parlament tegnap Strasbourgban elfogadott határozatában elítélte a román kormánynak a nemzeti kisebbsé­gek, kivált a magyar nemzetiség ellen irányuló „brutális politiká­ját”. A parlament figyelmeztette Bukarestet, súlyosan veszélyez­teti az Európai Közösség és Ro­mánia kialakítandó együttműkö­dését, ha továbbra is ragaszkodik a kisebbségek jogait csorbító po­litikájához. Az EK aggodalmát fejezte ki a légibusz lelövése miatt Washington magyarázata a tévedésre (Folytatás az 1. oldalról) jelzést azonos forrásból eredőnek minősítették , így a képernyőn észlelt légibuszt minősítették tá­madó szándékú repülőnek. Egy román teherhajó ellen intézett támadást tegnap az Öböl északi részében egy iráni naszád. Az 5934 tonnás román hajó kapi­tánya megsebesült. A támadás az iráni Farszi-sziget mellett történt, és hírek szerint a román teher­hajó közelében nem tartózkodott amerikai hadihajó. (Reuter) Irán nem tervezi, hogy egyik utasszállító repülőgépének amerikai lelövése miatt polgári célpontok ellen indítson támadá­sokat. Ezt a hivatalos törökor­szági látogatáson tartózkodó Dzsavad Manszuri iráni külügy­miniszter-helyettes jelentette ki tegnap. (DPI) Egy Irán-barát libanoni szervezet azzal fenyegetőzött, h­ogy megö­li a fogságában tartott két amerikai túszt, így bosszulva meg az iráni polgári repülőgép lelövését. A Forradalmi Igazság Szerve­zete elnevezésű síita csoport csü­törtökön reggel nyilatkozatot jut­tatott el egy nyugati hírügynök­ség bejrúti irodájához. A nyilat­kozat szerint a repülőgépen tar­tózkodó 290 személy halála a Per­zsa (Arab)-öbölbeli amerikai ka­tonai jelenlét következménye. Az Európai Közösség mind a tizenkét tagországa mélységes sajnálkozását és aggodalmát fe­jezte ki tegnap az iráni légibusz lelövése miatt. A szervezet tagál­lamai Brüsszelben közzétett kö­zös nyilatkozatukban aláhúzták öböl menti háború mielőbbi be­fejezésének szükségességét és sürgették a biztonsági tanács tűz­­szüneti határozatának azonnali és teljes érvényesítését. (Tanjug) Drago Mirosics jugo­szláv külügyminiszter-helyettes tegnap az Egyesült Államok belg­rádi nagykövetének átnyújtott jegyzékben tiltakozását fejezte ki az iráni utasszállító gép lelövése miatt. A Tanjug jelentése szerint a külügyminiszter-helyettes le­szögezte: elvárja, hogy a jugo­szláv áldozatok családtagjainak érdekeivel az amerikai fél megfe­lelően törődik majd. Mint ismere­tes, a gépen hat jugoszláv állam­polgár is utazott. Mexikói elnökválasztás Meghibásodott a (MTI) Mexikó elmúlt hat évti­zedes hagyományaival ellentét­ben az országban 1929 óta telj­hatalmat élvező Intézményes For­radalmi Párt (PRI) nem aratott elsöprő győzelmet a szerdai el­nökválasztáson. szavazatszámláló Tegnap hajnalban a PRI orszá­gos vezetője ugyan bejelentette, hogy Carlos Salinas de Gortari, a PRI jelöltje nyerte meg a vá­lasztásokat, ezután azonban vá­ratlanul bejelentették a PRI szék­házában felállított modern szá­mítóközpont meghibásodását. MTI Külföldi Képszerkesztész? Ro Te Vu befejezettnek nyilvánította az ellenségeskedést a KNDK-val szemben (AFP) Ro Te Vu dél-koreai ál­lamfő tegnap befejezettnek nyil­vánította a Koreai NDK-val szembeni ellenségeskedést, egy­ben javasolta a kétoldalú keres­kedelem nagymértékű javítását, valamint ígéretet tett arra is, hogy segít a Szöul szövetségesei és Phenjan közötti kapcsolatok javításában. Ro Te Vu ezekről egy országosan közvetített be­szédében szólt. Az államfő a ke­let-nyugati kapcsolatokban be­következett javulásra utalt e dön­tést ismertető beszédében. Ro Te Vu egyebek mellett a politikusok, üzletemberek, újság­írók, vallási vezetők, művészek, tudósok, sportolók és egyetemi hallgatók, valamint a kettéosz­tott családok kölcsönös látogatá­sára szólított fel. Az elnök ugyanakkor nem em­lítette meg a KNDK-nak azt az igényét, hogy közösen rendezzék meg az idei nyári olimpiai játé­kokat. (A kérést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a szöuli kormány egyaránt elutasította.) A dél-koreai államfő tegnap azt hangoztatta, hogy ha a KNDK pozitívan válaszol javaslataira, s hajlandó azok alapján együtt­működni, akkor a két országrész „még az évszázad vége előtt egyetlen társadalmi, kulturális és gazdasági közösséggé válhat". Gazdasági téren az elnök a két országrész közötti olyan kereske­delmi kapcsolatok kialakítását javasolta, amelyeket „a nemzeti közösségen belüli belső kereske­delemnek lehetne tekinteni”. Tovább terjed a sztrájk •• Örményországban (Folytatás az 1. oldalról) munkatársa elmondta, hogy a köztársaság belügyminisztere teg­nap sajtónyilatkozatban cáfolta azt a hírt, miszerint a repülőté­ri összetűzések következtében egy személy életét vesztette volna. Az ismét kiéleződött helyzet­­miatt az örmény miniszterelnök szerdán este televíziós beszédet mondott. Ebben nyugalomra és önmérsék­letre szólította fel Jereván és a köztársaság lakóit. Az Izvesztyija helyszíni tudósí­tása elmarasztalja a jereváni párt- és állami vezetést, mert nem tudja kézben tartani az ese­ményeket. A lap jereváni tudósí­tója sajnálattal állapítja meg, hogy a különböző rangú vezetők között alig -alig akadt valaki, aki az emberekkel folytatott párbe­szédben elérte volna, hogy hall­gassanak szavára. A jelentésből kiderül az is, hogy a sztrájkhul­lám Jerevánon kívül más örmény városokra is átterjedt. A jereváni repülőtér egyes pontjait továbbra is a belügyi alakulatok katonái őrzik, bár lét­számukat csökkentették a kedd esti események után — jelentette tegnap este a szovjet tv híradója helyszíni filmriportjában. A re­pülőtéren ismét megindult a for­galom, de mint a Vrem­ja tudósí­tásából kiderült, a 42 kimaradt járat utasainak elszállítása las­san és körülményesen halad, a repülőtéren áldatlan állapotok uralkodnak. V (Reuter) Japán kész anyagi tá­mogatást nyújtani nemzetközi bé­kefenntartó egység létrehozására Kambodzsában, és japánok is részt kívánnak venni ilyen ellen­őrző alakulatban. Unó Szószuke japán külügymi­niszter erről beszélt annak a két­napos tanácskozásnak a megnyi­tóján, amelyet Bangkokban az ASEAN-tagállamok, Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália, Új- Zéland külügyminisztereinek, to­vábbá az Európai Közösség kép­viselőinek részvételével tartanak. Az ASEAN-tagállamok kam­bodzsai rendezési javaslatainak egyik fontos elemévé vált béke­­fenntartó erők létrehozása. A ja­pánok bekapcsolódnának a kam­bodzsai választásokat ellenőrző nemzetközi személyzet munkájá­ba, és nem katonai célú anyagi támogatást is nyújtanának Kam­bodzsának — mondotta Unó Szó­szuke. Szükségesnek tartotta to­vábbá, hogy a vietnami csapatok kivonásának ellenőrzésére állítsa­nak fel nemzetközi megfigyelő­csoportot. Az Egyesült Államok változat­lanul ellenzi a népirtó Vörös Khmer szervezet újbóli hatalom­ra jutását Kambodzsában — je­lentette kii tegnap Bangkokban az amerikai külügyiminiszter. Geor­ge Shultz szintén a tanácskozás megnyitó ülésén szólalt fel. Shultz szerint a világnak továbbra is nyomást kell gyakorolnia Viet­namra avégett, hogy vonja ki csa­patait Kambodzsából. Ez a Japán támogatna Kambodzsába!a­ nemzetközi békefenntartó csapatokat ­ 1999 M­egérheti-e a Szovjetunió 1984-et? — ezt a meghök­kentő címet viselte egy tanulmány, amelyet valami­kor a hatvanas években írt Andrej Amalrik szovjet­­ állampolgár. A kérdésből kihallható — és egyben óhaj­tott — tagadó válasz miatt az írást a Szovjetunióban ért­hetően csak kéz- és gépírásos másolatokban, úgynevezett szamizdatként terjesztették, de hamarosan kikerült Nyu­gatra, és már 1970-ben megjelent német fordításban Zü­richben. Nyilván más külföldi, más nyelvű fordításai is voltak, mert a különböző rendű és rangú „kremlinológu­­­­sok”, politikusok és publicisták nagy lelkesedéssel idézget­tek belőle. Amalrik azután — ki tudja, azért-e, mert komolyan vette a saját jóslatát, vagy éppen azért, mert nem hitt benne — kivándorolt a Szovjetunióból. Spanyolországban, a nyaralás főszezon szédítő utasforgalmában autóbaleset áldozata lett. (Olyan kétségtelenül, hogy még a nyugati sajtó sem említette halálával kapcsolatban „a Kreml ke­zét”.) Előbb még alkalma volt meggyőződni róla, hogy a Szovjetunió megérte 1984-et (ezt a George Orwell neve­zetes regényében szereplő időpontot). Ha meg nem hal, alighanem döbbenten látná, hogy a Szovjetunió tovább is él, sőt, életerősebb és fejlődőbb, mint régebben. Efféle „jóslatokban” az 1917-es októberi forradalom óta sosem volt hiány. Már néhány hónappal a forradalom után az Egyesült Államok pétervári követe azt jelentette haza, hogy az új rendszer tiszavirág-életű lesz. A polgárháború alatt a nyugati sajtó számtalanszor megjósolta a közeli összeomlást. Aztán Lenin halála után. Aztán az iparosítás idején. Még inkább a második világháború alatt. Aztán... de nem volna helyem a továbbiak elmondására, ha felso­rolnám, hányszor jósolták meg a Szovjetunió bukását. A politikai csillagjósoknak láthatóan nem vette el a fi­gyelmét a kudarcok hét évtizedes sorozata. Nemrég jelent meg egy rangos New York-i könyvkiadónál egy 336 olda­las mű, amelynek szerzője 1999-re jósolja a Szovjetunió, a szovjet rendszer bukását, mi több: legyőzését az Egye­sült Államok által. A könyv címe: 1999, alcíme pedig ez: „Győzelem háború nélkül”. Mert a szerző szerint győzni kell. Amint a kommunista- vagy szovjetbarátsággal aligha gyanúsítható The New York Times kritikusa írta a könyv­ről, annak világképe „manicheus”. Erről a korai keresz­tény szektáról pedig tudnivaló, hogy a világot feketében­­fehérben látta, a Gonosz és a Jó harcában. Az „1999” szerzője szerint is a Jó — mármint az Egyesült Államok — és a Gonosz — tudniillik a Szovjetunió — harca folyik a világban. Ám „egy olyan átfogó politika segítségével, amely egyesíti az elrettentést, a versengést és a tárgyalá­sokat”, még az ezredforduló előtt a Jó legyőzheti a Go­noszt, éspedig háború nélkül. Azt az író jól tudja, hogy háborút propagálni nem volna népszerű; ő maga is azt írta 1985-ben megjelent könyve címlapjára: „Soha többé Vietnamot” (amin persze lehet, hogy a vereséget értette). A terjedelmes könyv részletesen tárgyalja a mai világ szerinte lényeges problémáit. Abból indul ki, hogy az Egye­sült Államok végső ellensége a Szovjetunió, és a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett irányzat ugyan valóban óhajtja a békét, de végső célja „a kommunizmus győzel­me”. Ezért aztán az ,1099” szerzője támogatja Reagan el­nök kedvenc tervét, a „Hadászati Védelmi Kezdeménye­­zés”-t, az SDI-t, közkeletű nevén „a csillagok háborúját”. Bár „csak” annyira, hogy korlátozza a Szovjetunió első­­csapásmérő képességéé által okozható kárt. Azért java­solja „a palesztin kérdés megoldását”, azért kívánja szo­rosabbra fűzni az Arab (Perzsa)-öböl menti országokkal fennáló amerikai kapcsolatokat, mert így megakadályoz­hatják a Szovjetunió dél felé való „előretörését”. Hogy ki a szövetséges ebben a harcban, az az író sze­rint kizárólag attól függ, hogy az illető országnak milyen a viszonya a Szovjetunióhoz. Kínában például potenciális szövetségest lát, habár az is kommunista állam, márpedig az „1999” szerzője számára a kommunizmus nemcsak ma­ga az eredendő bűn, hanem egyszersmind olyan erő is, amely elvesztette vonzóerejét. „Ha a harmadik világ né­pei úgy vélik — fejtegeti —, hogy mi csak abban vagyunk érdekelve, hogy megnyerjük az idegháborút a Szovjetunió ellen, akkor elveszítjük az ezeknek a népeknek a szívéért és elméjéért folyó háborút.” Bár az amerikai könyvkiadásban az „átfutási idő”, amely a kézirat lezárása és a megjelenés között eltelik, jóval rö­­videbb, mint nálunk, a nicaraguai és az afganisztáni ese­mények mégis elavulttá tették a könyv ide vágó részeit. A szerző ugyanis ellenez minden megbékélést: az a véle­ménye, hogy — fejtetőre állítva a híres katonai teoreti­kus, Clausewitz elméletét — a Szovjetunió számára „a béke a háború folytatása más eszközökkel”. Ezekre a vázlatosan ismertetett, vázlatosságukban is za­varos és ellentmondó nézetekre mégsem legy­inthetünk. A könyv ugyanis nem valami szenzációhajhász újságíró vagy szavazatokra vadászó elnökjelölt műve, hanem láthatólag a novemberben megválasztandó — akár republikánus, akár demokrata — elnöknek szánt program. Ennek az ad súlyt, hogy a szerző — akinek nevét eddig, megvallom: a csat­tanó kedvéért elhallgattam — nem más, mint Richard M. Nixon. Igen, az, aki a szovjet- és kommunistaellenes hisz­tériát szító, „boszorkányüldöző” Amerika-ellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság egyszerű jogi munkatársá­ból előbb az Egyesült Államok alelnökévé küzdötte fel magát, majd elnökválasztási kudarca után tudott „újítani", és elnökké választották. Másfél cikluson át töltötte be ezt a posztot, de második elnökségét már nem tölthette ki, mert amint erre a politika iránt csak kissé érdeklődők is emlékezhetnek, a Watergate-ügy kapcsán le kellett mon­dania, és úgy távozott a Fehér Házból, mint az Egyesült Államok fennállásának két évszázada alatt senki. És íme: most újból itt van, könyveket ír, tanácsokat ad, sőt, még félhivatalos diplomáciai küldetésekkel is meg­bízzák. Ez nem tréfadolog: Richard Nixon nem magán­ember, és véleményét befolyásos emberek csoportja osztja és támogatja. „Héják"-nak nevezi őket a politikai nyelv, és láthatólag még arra is képesek voltak, hogy lehetővé tegyék Nixon visszatérését a közéletbe. Mondhatná valaki: az Egyesült Államok belügye, az amerikai közvélemény és nép dolga megítélni, hogy Nixon beszélhet-e és hogy lesz-e, aki elképzeléseit felvállalja. De ez mégsem pusztán amerikai belügy, hiszen az Egye­sült Államok ma a világ egyik meghatározó hatalma gaz­dasági, tudományos és katonai fejlettsége következtében, vezető ereje a tőkés világnak. PETŐ GÁBOR PÁL

Next