Magyar Hírlap, 1989. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
1989. március 16., csütörtök Méltósággal ünnepeltünk (Folytatii a 1. oldalról) dés, de látszik a tömeg a múzeumnál és egyre sűrűbbek a sorok, amint Petőfi szobra felé közeledünk A Váci utca és Kígyó utca találkozásánál Koós Jánost, érjük be, aki családjával együtt szintén a térre tart. — A gyerekeimmel pici koruk óta minden március 15-én eljövünk ide, leteszik a virágot a szoborhoz, és hazamegyünk. Számunkra mindig itt zajlik le ez a szép ünnep .. . Egy rügyeit bontó fiatal csemetefa alatt egy asszony, világosbarna ballon, nagy sötét szemek, teljesen egyedül áll. Maléter Pál özvegye, Gyenes Judit. — Nagyon szép az ünnep. Nagyon sok az ember, együtt vagyunk. Amikor idefelé jöttem, láttam, a múzeum felé tartó fiatalokat. Táblát vittek. „KISZ". Nem volt velük vörös zászló. Nem láttam arcukon örömöt, lelkesedést. Még érzem a félelmet az emberek között... (légrády) Nem lehet kizárni a tömegeket a döntésből Baranya megye Pécsett, a 48- as téren álló Petőfi-emlékműnél tartott központi ünnepségének Nagy Sándor, a SZOT főtitkára volt a szónoka. Március tizenötödike — hangoztatta — kulcs a magyar történelemhez, mert korszakokat átívelő szellemisége minden torzításnak ellenállva máig él a nép emlékezetében és szívében. Ez a nemzet sorsára, helyzetére, vágyaira, nézeteire és törekvéseire nyíló kulcs az elmúlt évtizedekben nemegyszer avatatlan kezekbe került, s beletörött a zárba, ahelyett, hogy elfordította volna azt. A SZOT főtitkára rámutatott arra is: nemcsak 1848 üzenete, de a kor parancsa is hogy e folyamat megóvjuk a szélsőségektől, a súlyos társadalmi megrázkódtatással fenyegető anarchiától éppúgy, mint azoktól, akik rendcsinálás ürügyén akarják elhallgattatni a más véleményen levőket. A szakszervezetek álláspontja — mondotta Nagy Sándor — az, hogy a leginkább érintett dolgozók tömegei nem zárhatók ki e változásokból. A reform nem lehet csupán egy szűk szellemi-politikai elit ügye. Pest megyében az ünnepségek központja Nagykáta, Ráckeve és Monor volt. Mindhárom települést ugyanezen a napon várossá is avatták. Monoron Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára ünnepi tanácsülés keretében adta át a helyi tanácsi vezetőknek a várossá nyilvánításról szóló oklevelet. Budán a Bem-szobornál A Bem-szobornál a Független Kisgazdapárt képviselői felolvasták a március 15-ét, illetve a forradalomra emlékező magyarságot üdvözlő külföldi szervezetek táviratait. Így a Lengyel—Magyar Szolidaritási Bizottságét, a Lengyel Független Diákmozgalomét, a Szolidaritás szakszervezetét, valamint az Észt Népfront, az Ukrajnai Demokratikus Unió és a Charta ’77 köszöntő sorait. A Független Kisgazdapárt nevében Bába Iván üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében a közép-kelet-európai népeknek — a közös történelem során kovácsolódott — összetartozását hangsúlyozta, s a történelmi tapasztalatokra utalva kijelentette: a régió népeinek együtt kell küzdeniük a jelenlegi politikai, gazdasági és erkölcsi válságból való kilábalásért. Fónay Jenő — aki a Politikai Foglyok Szövetsége nevében szólalt fel — az 1956 utáni ítéletekre emlékeztetett. A megbékélés, a közmegegyezés — melyet az egész magyar társadalom kíván — nem képzelhető el az 1956-ban történtek tisztázása és az igazságtétel nélkül — hangsúlyozta a szónok. A megemlékezés a Bem-szobornál a Himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően a felvonulók lerótták tiszteletüket a Batthyány téri Kölcsey-szobornál, elhelyezve az emlékezés virágait és koszorúit. Fölhagyni az ellenségeskedéssel A Magyar Demokrata Fórum budai szervezetei a Táncsics szobortól a Dísz térre vonultak, ahol ünnepi műsor köszöntötte a jelenlévőket. Az ünnepi szónok, Kulin Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja többek között hangsúlyozta: március 15-e példája éppen arra tanít, hogy a reformokat érlelő hosszú folyamat eredményeit csak egy forradalom szentesítheti. Az 1848-as forradalom arról győz meg, hogy eljön az a nap, amikor el kell válnia a jónak a rossztól, az életképesnek az életképtelentől, s amikor minden igazságtalanság, mindenfajta politikai erkölcstelenség és az előrehaladás minden akadálya törvényen kívül helyeztetik. Az igazi forradalom évtizedekig érlelődik a lelkekben, s ami ebből a politikai élet felszínére tör, az az öszszegezés — mondotta. A Dísz téri honvédemlékművet megkoszorúzták a budai MDF- szervezetek képviselői. Az ünnepi műsorra közben odaérkeztek a fiatal Demokraták Szövetségének és a Szabad Demokraták Szövetségének tagjai, akik a Roosevelt téren gyülekeztek és fáklyás menettel jöttek a Lánchídon át Budára. Az SZDSZ és a Fidesz fáklyás felvonulóinak gyülekező helyén, az Eötvös-szobornál Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ ügyvivő testületének tagja mondott beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: az új szervezeteknek ideje lenne felhagyniuk az ellenségeskedésekkel, hogy felkészüljenek az építésre. Kiemelte: a független szervezetek célja az alkotmányos demokrácia és a nemzeti függetlenség. Magyarország március 15-én, a 141 évvel ezelőtti nap történelmi örökségéhez méltóan, békésen ünnepelt. (MTI) A felvételeket Bánkúti András, Grnák László és Szalay Zoltán készítette. TUDÓSÍTÁSOKMagyar Hírlap A kisebbségek helyzetéről tárgyal az IPU értekezlete A nemzetiségek jogainak biztosítása minden állam feladata és kötelessége Tudósítónk is az MTI jelenti. A magyar nemzeti ünnepen is folytatta munkáját Budapesten a 81. interparlamentáris konferencia. A csaknem száz országból érkezett törvényhozók tegnap megkezdték egy újabb napirendi pont vitáját. Arról tárgyalnak, hogyan segítsék elő a törvényhozók a gyarmatosítás teljes felszámolását, a fajüldözés, a faji elkülönítés megszüntetését, a nemzetiségek, az etnikai kisebbségek egyéni és kollektív jogainak érvényesítését. Előzőleg a konferencia befejezte vitáját a gyermekek jogait rögzítő új nemzetközi konvencióról, a parlamentek ezzel kapcsolatos feladatairól. Mivel rendkívül sok felszólaló kívánta véleményét kifejteni, a konferencia napirendjére éjszakai ülést is kitűztek. Növekszik a megkülönböztetés A szerdai vita előtt igen sok nemzeti csoport és államcsoport terjesztette be írásban határozati javaslatát, memorandumát. Az IPU magyar csoportja által beterjesztett memorandum egyebek között leszögezi: A világ békéje és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú, hogy mindenütt alkotmányosan és átfogóan biztosítsák valamennyi emberi jog érvényesítését, a politikai, az állampolgári, a gazdasági, a szociális és a kulturális jogok maradéktalan megvalósítását. A memorandum részletesen állást foglal a gyarmatosítás felszámolása, a fajüldözés és a faji elkülönítés maradványai ellen vívott küzdelem valamennyi időszerű kérdésében és külön foglalkozik a nemzetiségi jogok érvényre juttatásával. „A magyar parlamenti csoport mélységes sajnálattal fogadja azokat a tényeket megnyilatkozásokat, politikai lépéseket, amelyek azt tanúsnák, hogy — különösen Európában —, növekszik a nemzetiségek, az etnikai kisebbségek iránti megkülönböztetés" — szögezi le egyebek között a memorandum, emlékeztetve II. János Pál pápa ezzel kapcsolatos állásfoglalására, illetve az Országgyűlés határozatára, amely üdvözölte a katolikus egyház fejének kijelentéseit. A magyar Országgyűlés hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi lét feltételeinek biztosítása minden egyes állam feladata és kötelessége. Az ilyen jogokat, beleértve a közösségek jogait, a kisebbségi kultúra ápolásának jogát, a más országokban élő azonos nemzetiségekkel fenntartott kapcsolatok szabadságának jogát, a szabad vallásgyakorlás jogát rendkívüli fontosságúnak tekinti, s felszólította a kormányt, kísérje figyelemmel az ország határain kívül élő magyar nemzetiségű személyek helyzetét, juttassa kifejezésre, hogy a haza felelősséget érez irántuk. A magyar parlamenti csoport memoranduma javasolja, hogy az Interparlamentáris Unió foglaljon állást ebben a kérdésben, kérje fel az egyes országok kormányait a kérdés átfogó vizsgálatára, mivel az e téren jelentkező problémák egyre inkább zavarják a közvéleményt, s az államközi kapcsolatokat mind Kelet-, mind pedig Nyugat-Európában. A kormányoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan lehet nemzetközi biztosítékokat adni a kisebbségek jogainak érvényesítéséhez, átfogó normarendszert kidolgozni az egyes országok magatartásának megítéléséhez e téren. Az uniónak sürgetnie kell az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának illetékes bizottságában részt vevő államok kormányait arra, hogy gyorsítsák meg a nemzeti kisebbségek jogait rögzítő nyilatkozat kidolgozását, s ezt mielőbb terjeszszék az ENSZ közgyűlése elé. Ugyancsak sürgeti a javaslat, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencia utótalálkozóin is kísérjék figyelemmel a kisebbségek helyzetét. Alakuljon szakosított ENSZ-szervezet A nemzetiségi kérdéssel több más határozati javaslat is foglalkozik. A svájci parlamenti csoport például javasolja, hogy az ENSZ állítson fel külön szakosított szervezetet a nemzetiségek helyzetének, az etnikai konfliktusoknak tanulmányozására. A szovjet parlamenti csoport sürgeti az egyes országok kormányait, hogy határozott lépésekkel biztosítsák a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését, haladéktalanul számoljanak fel mindenfajta korlátozást, biztosítsák a nemzetiségeknek mindazokat a jogokat, amelyeket minden más állampolgár élvezhet. Az NSZK parlamenti csoportjának határozattervezete ugyancsak arra kívánja ösztönözni az egyes országok kormányait, hogy akadályozzák meg a nemzetiségek megkülönböztetését, történjék az akár jogi eszközökkel, akár más módon, biztosítsák a megfelelő feltételeket a kisebbségek nemzeti és kulturális azonosságának megtartásához, emberi jogaik érvényesítéséhez. Felszólalások Kövekről és könyvekről beszélt tegnap délelőtt Schöner Alfréd magyar országgyűlési képviselő a plenáris ülésen. A küldöttek előtt már Schöner Alfréd személye is a kisebbségi képviselet magyarországi bizonyítéka, minthogy ő az országos listára, mint a magyar izraelita egyház vezetője került fel. A tudós főrabbi történelmünkből merített példát arra, miként éltek egymás mellett békességben különböző nációjú emberek, de arra is, hogy az együttélés szabályait már a korai időktől kezdve törvénykönyvekben kívánták rögzíteni. Talán ehhez a gondolathoz csatlakoztatható — ha időben nem is közvetlenül, de — ezt követően elhangzott Horst Krilaufelszólalás. Az NDK diplomatájának véleményére azért voltak sokan kíváncsiak, mert ő itt az ENSZ emberi jogi központját képviselte. Szomorúan jegyezte meg, hogy még az emberi jogok egyetemes nyilatkozata sem tartalmazza az egyes etnikumokkal való foglalkozás kérdéseit, a vallási vagy nyelvi kisebbségek jogait. Szervezete ugyan arra törekszik, hogy a kisebbségeknek nemzetközi szinten is rögzített jogállásuk legyen, de erre nem minden állam tart igényt. Mint Krilau elmondta, egyesek úgy vélik, a kisebbségi csoportokat sajátos védelem nem illeti meg, elég, ha tagjai ugyanolyan jogokat élveznek, mint a többség képviselői. Mindazonáltal Krilau optimista, és azt reméli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában folyó munkálatok végső, elfogadott deklarációhoz vezetnek. A teljes ülés felszólalói közül sokan bírálták rendkívül élesen a dél-afrikai rezsimet, követelték, hogy Pretoria vessen véget a fajüldözésnek, a faji elkülönítés minden formájának. Sok felszólalás tért ki ugyanakkor a nemzeti kisebbségek problémájára is, megemlítve a romániai helyzetet, a falurombolás terveit, a nemzeti kisebbségek jogainak felszámolását. Szerdán délután tanácskozást tartottak az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vevő 35 állam parlamentjeinek küldöttei is. Ismételten elhalasztották a döntést arról, hol, és mikor rendezzék meg az Interparlamentáris Uniónak az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről megtartandó soron következő külön konferenciáját. A tanácskozást eredetileg Bukarestben kívánták megtartani ez év májusában, azonban már a legutóbbi Interparlamentáris konferencián több állam képviselője emelt ez ellen kifogást. A mostani megbeszélésen az úgynevezett „12 plusz” csoport, az EGK tagállamai és több más nyugati állam képviselői nevében a portugál küldöttség bejelentette, a csoport „nem tartja megfelelőnek a körülményeket” arra, hoogy’ a fontos tanácskozást a romá fővárosban tartsák meg a jelenlegi helyzetben. Rövid vita után a 35- ök csoportja úgy határozott, hogy a döntést a tanácskozás körülményeiről az IPU szeptemberi konferenciájáig ismét elhalasztják, vagyis májusban semmiképpen sem lesz konferencia Bukarestben. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke tegnap este, az Országház épületében fogadást adott a 81. interparlamentáris konferencia résztvevői tiszteletére. MiiiiiiiiiimiiiituiiiiiiiiiiiiiiiiiMmiiitmiiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiRiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii Fazekas György: FORRÓ ŐSZ Budapesten Mikojan jön — Rákosi megy 14. K : Következik Rákosi Mátyás bukása. F.: Ehhez egy kicsit időben vissza kell menni. A XX. kongresszus után nyilvánvaló volt, hogy Rákosi Mátyás nem maradhat a helyén, helyesebben, ha Hruscsov marad az SZKP első titkára, akkor Rákosi Mátyás nem lehet az MDP első titkára. És az egész magyarországi vonalnak meg kell változnia. Nem a rendszernek, félreértés ne essék, hanem a vonalnak. Hiszen vegytiszta sztálinista vonal volt Magyarországon, kivéve az ’53. júniusától az '55 márciusáig tartó időszakot. Semmi nem áll tőlem távolabb, mint azt mondani, hogy az jó politika volt. Szó sincs róla. Hibák történtek, és nemcsak Rákosiék, a rákosisták ellenállásából, hanem Nagy Imre sokszor hezitáló magatartásából fakadóan. Azt a maga helyén elmondtam, hogy ő mindig abból indult ki — aminek sokszor magam is fültanúja voltam —, hogy valami belefér-e a lenini normákba vagy nem. Nem akarom tehát azt állítani, hogy Nagy Imre politikája hibátlan, tökéletes volt, s feltétlenül a szocialista demokratizmushoz vezetett. De azt persze tudtuk, hogy Rákosinak távoznia kell a vezetésből, semmiképpen nem maradhat a párt első titkára. A többesszám, a „tudtuk", nem az úgynevezett Nagy Imre-kört vagy Nagy Imre-csoportot jelenti. Ekkoriban már tapasztaltam, hogy körülöttem felenged kicsit a fagy, és egyre többen keresnek kapcsolatot. Egyszer például találkoztam Szántó Zoltánnal, aki addig soha nem állt le velem beszélgetni, és még Nagy Imrének sem telefonált leváltása után; most a XX. kongresszus után megállított, szeretettel üdvözölt és érdeklődött Nagy Imre egészségi állapotáról. Biztosította rajtam keresztül, tehát üzenet formájában Nagy Imrét arról, hogy semmi nem változott a kapcsolatukban. Ezt később, az 1956 októberi „sajnálatos események” igazolták is, hiszen Nagy Imre közvetlen környezetében dolgozott, és együtt voltunk a jugoszláv követségen is. Én ezt természetesen elmondtam Nagy Imrének. Ebben az időszakban már sűrűsödtek a pártban politizáló KV-tagokkal is a kapcsolatok, akik nagyon egyértelműen Nagy Imre mellé soroltak, hiszen érezték, hogy itt valami nem stimmel, nincs szinkronban. A Nagy Imre körüliek, a vele egyetértők és a politikáját követők között egyre határozottabb volt az a vélemény, hogy a váltás be fog következni. Akkor villámként csapott belénk annak a táviratnak a nyilvánosságra hozatala, amelyet Rákosi Mátyás kapott az SZKP- tól, amelyben a veterán harcost szeretettel köszöntötték. Hruscsov és Bulganyin az 1956. április 4-i ünnep alkalmából Rákosinak és Hegedűs Andrásnak küldött feltűnően hosszú üdvözlő táviratukban Rákosit a forradalmi mozgalom kipróbált veteránjának nevezték. (Szabad Nép, 1956. április 6.) Ez április 4-én lehetett, s mindenki vérmérséklete szerint reagált erre. Volt aki azt mondta, hogy ez salvus conductust Rákosinak. Mások szerint az oroszok teljes bizalmukról biztosítják. Mondtam, hogy nem, én nem tudom, de sosem hallottam, hogy nagyobb harc idején a veteránokat dobják az első vonalba. Talán inkább szép visszavonulási lehetőséget adnak. A nemzetközi munkásmozgalom nagy veteránja vissza is vonulhat, ennél nagyobb elismerést már nem kaphat. Én ezt a felhangot éreztem. K.: Érdekes. Azt hiszem, az emberek többsége úgy vélte, hogy megerősítik Rákosit. De minden szovjet táviratnak lehet több olvasata. F.: Igen. Jobban ismertem a szovjet szóhasználatot, ami természetes, mert régebben ismertem a magyar párt külföldi bizottságának a tagjait. Elég magas beosztású szovjet politikai tisztekkel voltam együtt a fronton egy éven keresztül, valahogy éreztem a szóhasználatukat. Egy napon telefont kaptam fél tíz — tíz óra felé a lakásomon; a hangot megismertem, Kopácsi Sándor volt. Azt mondta, találkozzunk fél tizenkettő felé a Jóskánál. A Jóska, Schurecz volt. — Megindultam, értesítettem Gimest, ő is eljött a szakállával. Egyszer csak befut Kopácsi, civilben volt. Általában, ha lehetett, civilben járt. A főkapitánynak egyébként is politikai szerepe van, nem az a fontos, hogy kardot rántson. Elmondta, hogy valami furcsa dolog történik. A központi vezetőség ülésezik és valaki érkezett ma délelőtt Moszkvából, nem tudja még, hogy ki, de már az is érdekes, hogy ők adták az útbiztosítást, nem az ÁVH. Azt mondtuk: ha KV-ülés van, ha valaki jött, akkor itt ma valami történni fog. Kopácsi azt mondta, ha megtud valamit, szól. Ez még aznap délben megtörtént. Nem először gondolok erre a napra azóta, mert hiszen sok minden akkor kezdődött. Még most sem tudom eldönteni, hogy valóban kétszer találkoztunk-e azon a napon a Beszkárt vezérigazgatójának a szobájában vagy az egész 12 után történt, és egyszer. De gondolom, ha most itt emlékezünk, mindkét verziót elmondom, és nálam jobb memóriájú emberek ellenőrzik. Bár sajnos azt hiszem, a résztvevők közül már senki nem tud visszaemlékezni, mert ketten már nem élnek, és Kopácsi Kanadában van. Az erősebbik memória-előhívás során az a kép jön be, hogy másodszor bejött Kopácsi, megállt, bezárta az ajtót, ránk nézett és azt mondta: „Ez van nektek, nem apátok!" — És kemény nemzetközi jelet mutatott az ökle összeszorításával. Egymás közötti beszélgetéseinkben „apánk” vagy „borzas” néven emlegettük Rákosi Mátyást. Akkor tudtuk meg, hogy Mikojan érkezett, és nem akarván beleszólni a magyar párt belső ügyeibe, csak tanácsot adhatott. Kiderült, hogy az én távirat-értelmezésem volt a helyes, mert valahogy megmagyarázta, hogy a veteránoknak nyugdíjban van a helyük, és nem egy párt élén. Ez nagyon hézagos információ volt, de Mikojan személye miatt biztosnak látszott, hiszen Mikojan akkor az olvadás híve volt, és nem hiszem, hogy ők olvasztárnak Rákosi Mátyást akarták volna, már csak mint jelképet sem. — Gimes fölugrott, odaszaladt a falhoz, kézreállt és lábát a falhoz támasztva ünnepelt egy darabig. Egyébként is ilyen tornászó fiú volt, amikor ismét visszaállt a talpára, közöltük vele, hogy mars, azonnal szakállt borotváltatni. Mondta, azért várjuk meg, hogy mi van, így latolgattunk, de azt mondtuk, hogy most már valamit csak megtudunk, tehát semmi értelme, hogy most kombinálgassunk. Mindenesetre erről a fordulatról értesíteni akartuk Nagy Imrét. A békés elvonulást biztosító menlevél (Folytatjuk) terjújából, mely a Magyar Hírlap Könyvek sorozatban lát napvilágot. Az interjút Hegedűs B. András készítette és rendezte sajtó alá.