Magyar Hírlap, 1989. április (22. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-06 / 79. szám

1989. április 6., csütörtök Megint kvíz Mennyi pénze van a Rádiónak? Sok zenével, fejtörő montázs­­zsal, valamint az előző két hét társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális életéből és sportvi­lágából merített naprakész in­formációval április 6-tól újra indul a Játék tízezerért című sorozat. Ahogy a műsor kiöt­lője, Nemes András elmondta, a játékszabályok változatlanok: a belépő kérdés jó megoldása után máris sorjáznak a felada­tok a 100, 2500, 5000, majd fődíjként a 10 000 forintos utal­ványért dupla vagy semmi ala­pon. Egy külön játékban elnyer­hető ,,a hónap bajnoka” cím. Ha az adásonként feladott rejt­vényeket megfejtik, és ezek kezdőbetűit összeolvasva a kér­déses szót kitalálják, minden betűért külön ezer forint jár. — Ennyi pénze van a rádió­nak, vagy csak ilyen pénzdíjas vetélkedőkkel lehet a készülék mellett tartani a hallgatókat? — Azt nem tudom, hogy a rádiónak összességében mennyi pénze van. A vezetőség min­denesetre nem volt szűkmar­kú, ami talán azt is jelzi, hogy új ötletekre, szórakozta­tó műsorokra nagy szükség van. Közhely, de az emberek tény­leg szeretnek játszani, kedve­lik a kellemes zenét, ugyanak­kor egyre fogékonyabbak a közéleti kérdések iránt. Ebben a kvízben ezeket akarjuk öt­vözni. A műsor sajátossága ta­lán abban is áll, hogy meg­próbáljuk népszerűsíteni a hát­térrádiózást, amelly­el valóban hosszú ideig a rádió mellett le­het tartani a hallgatókat. — Miféle újdonsággal szol­gálnak az idén? — Mostantól kéthetente, csütörtök délutánonként jelent­kezünk élőben, a Petőfi rádió­ban. Talán vonzó lehet az is, hogy a beküldött levelezőlapok sorsolásban vesznek részt; en­nek főnyereménye lehet például egy hétvégi beutaló valamelyik vidéki szállodába reggelivel, félpanzióval. mi­ j) Moszkvai napok Budapesten A rendezvénysorozatra a ma­gyar fővárosba érkezett moszkvai párt- és tanácsi delegáció, Vale­­rij Szajkin, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi tanács elnöke vezetésével szerdán az Ikarus Ka­rosszéria- és Járműgyár mátyás­földi gyárába látogatott. A kül­döttség tagjaival tartott Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapes­ti nagykövete. A vendégeket Ur­­szin János, a gyár vezérigazgató­helyettese és Szabó Imre, az Ika­rus pártbizottságának titkára fo­gadta. A delegáció rövid tájékoz­tatást kapott a gyár életéről, munkájáról, majd felkereste a helyi múzeumot, és meglátogatott több üzemrészt. A nap folyamán a küldöttség ellátogatott a Fővárosi Tanács Városház utcai épületébe is. A delegációt fogadta Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke, aki tá­jékoztatást adott Budapest életé­ről, a város terveiről. (MTI) Fazekas György: FORRÓ ŐSZ BUDAPESTEN Jegyzéket adok át 26. Egy alkalommal megjelent egy színész­társaság. Eljutottak egészes­ az én asztalo­mig, amely mögött volt az az ajtó, amely közvetlenül Nagy Imre szobájába vezetett. Mondták, hogy a miniszterelnökkel akar­nak beszélni. Azt válaszoltam, hogy a mi­niszterelnök a miniszterelnöki teendőit végzi, tárgyal, sokkal fontosabb ügyei van­nak, minthogy velük beszéljen. K.: Kik voltak ezek? F.: Bessenyei Ferencre emlékszem első­sorban. Azután Nyizsinszki Tamara férjé­re, kerek cvikkert hordott vagy ilyesmit, nagyon jó színész volt, jól ismertem egyébként, de nem jut eszembe a neve. Lehettek hatan-heten. Mondtam, szó nem lehet róla, nekem elmondják, és majd én éjjel, hajnalban vagy holnap reggel jelen­tem. Hol hallottak már olyat, hogy egy mi­niszterelnök bejelentés nélkül fogadjon szí­nészeket? Bessenyei volt a szóvivő, ő kezd­te és a többiek követték, hogy nekik ele­gük van ebből a gatyázásból, abból, hogy a világon semmit nem csinálunk, és a magyar színésztársadalom nevében tudomására akarják hozni a miniszterelnöknek, hogy amíg egyetlen szovjet katona is az ország területén tartóz­kodik, magyar színész nem lép fel. Azt hiszem, a megelőző beszélge­tések során már mondtam, hogy nem vol­tam és akkor száz százalékosan higgadt, és nyugodt, nem voltam beszámítható ab­ban az időben. Rettenetesen megdühödtem, és ha addig ők verték az asztalt, akkor most én vágtam az asztalra. Ebből elég! Ide az a színész jöjjön követeléssel, aki Rákosi Mátyás asztalát verte, hogy nem lép fel. De én úgy tudom, hogy valameny­­nyien Kossuth-díjakat és egyebeket kap­tak, és részt vettek minden ünnepségen! Hát csak nem képzelik, hogy ezt lehet! — Amikor fölugrottam, látták, hogy a karos­szék vállára egy géppisztoly van akasztva. Azt is, hogy nagyon meg vagyok dühödve. Erre aztán mondták, hogy ennek nemzeti hagyományai vannak. Mondtam, sok min­dennek vannak nemzeti hagyományai. A miniszterelnök az ország ügyeiben intéz­kedik, a miniszterelnöknek a nagyhatal­makkal van tárgyalni valója, tízmillió em­ber életéről van szó és nem arról, hogy föllép-e egy színész vagy nem lép föl. Én mindenesetre holnap referálok, de ma még annyi mindent kell jelentenem, ennél sok­kal fontosabb dolgokat. Eléggé dühösen, kiabálva elmentek, hogy „majd mi meg­mutatjuk”. Másnap történt, hogy a teljes szervezet­lenség okából bejött egy fegyveres társa­ság — lehettek vagy huszonöten, harmin­can — abba a nagyterembe, amelyikből a mi titkári szobánk nyílt. Mondták, a mi­niszterelnökkel akarnak beszélni. Nem tud­juk, hogyan kerültek be, kiderült, hogy csak egy vagy két kiskatona állt a kapu­ban, tehát nem volt biztosított a Parlament bejárata. Valamit meg akartak beszélni a miniszterelnökkel. Ez azért nem ilyen hangnemben ment, mint ahogy itt most beszélgetünk, hanem üvöltözés, kiabálás volt, a géppisztolyokkal csapkodták az asztalt meg a parkettet. Egy pillanatra át­villant az agyamon, hogy a frász egye meg az én katonai tapasztalataimat, a gép­pisztolyomat benn hagytam a szobámban, mert ugye a lármára jöttem ki. A nagyobb baj az volt, hogy Nagy Imre is kijött. Tő­kés Ottó, azt hiszem, éppen aludt, tehát Szilágyi és én voltunk „ügyeletben”. Egy pillanat alatt körbekapták Nagy Imrét, és mindenki kiabált. Követeléseket soroltak: lépjünk ki a varsói szerződésből, hívjanak be ENSZ-csapatokat, és így tovább. Ugyanakkor azt hiszem, éppen azokban a percekben ért véget az a sajtóértekezlet, amit egy széles körű külföldi újságírói tár­saságnak tartottak. Azért kapcsolom a két eseményt össze, mert nyilván onnan ke­rülhettek elő: hirtelen nyolc-tíz magnós és fényképező újságíró jelent meg. Ez volt az a pillanat, amikor Szilágyi Jóskával két oldalról Nagy Imre mellé ugrottunk, ugyanis egyáltalán nem volt kizárható, hogy a felkelők fegyvert használnak. Az egész túlfűtött hangulat Nagy Imrét arra animálta, hogy néhány szót mondjon. Nem hiszem, hogy azon a körön kívül, amit ez a negyven ember alkotott, a kör külső ré­szében is hallották. De a magnósok ott voltak, és ilyen kihúzható botokra szerelt magnót — később filmeseknél láttam ilyet — nyújtottak be. Nagy Imre ekkor beszélt először, némileg a helyzet kényszere alatt, tehát rögtönözve, de most már nem tud­nám megmondani, hogy mennyi idővel a hivatalos bejelentés előtt arról, hogy Ma­gyarország fel akarja mondani a varsói szerződést (...) november 3-án, szombaton déltájban. Erdei Ferenc megkért, hogy adjak át egy jegyzéket a kormány nevében a szovjet nagykövetségnek, mert neki készülnie kell az aznap este tíz órakor Tökölön kezdődő tárgyalásra, ahol ő vezeti a magyar kül­döttséget. Ebből most nem vehet el eset­leg egy-két órát. Tehát megkért, üljek be a kormány két nemzeti zászlóval díszített autójába, egy katona lesz a sofőr mellett, és vigyem el, adjam át a jegyzéket. Kér­dem: mi van a jegyzékben? Mondja, hogy ez a kormány összefoglalója a tárgyalá­sokkal kapcsolatban. Én egyszerűen postás voltam, ma sem tudom, hogy mi volt a jegyzékben. Nem akarták átvenni. Egysze­rűen letettem az asztalra és elvonultam, az egész nem tartott tovább tizenöt perc­nél. K.: Ez a szovjet nagykövetség épületé­ben, a Bajza utcában volt. És ki nem akar­ta átvenni? F.: Közölték, hogy nincs követ, nincs ügyvivő. K.: Szóval egy tisztviselő nem akarta átvenni? F.: Egy tisztviselő nem akarta átvenni, és akkor én ott letettem. Visszafele jövet nem a Parlamentbe, hanem a főkapitány­ságra mentem. Még éppen jókor, mert ak­kor beszólt telefonon Kopácsi a Városháza pincéjében berendezkedett katonai pa­rancsnoksággal. Parancsnokság volt, kato­na nem volt. Halas ezredes volt a parancs­nok. Mondja, hogy megszállták a főpostát az ellenforradalmárok, Halas Lajos most telefonált. — Add ide a kagylót. Átvettem. Mi van, Lajos? Azt mondja: ellenforra­dalmárok szállták meg a főpostát. Nekünk nincs katonai erőnk, azért szóltam Kopá­csi Sándornak, hogy azonnal gyertek. Mon­dom Sándornak, hogy próbáljunk meg itt összeszedni valamilyen erőt. Előkerült, honnan-honnan nem, nem tudom, Kemény Pista — most Párizsban él, szociológus —, és közölte, hogy egy nemzetőr zászlóalja van, megbízható egyetemistákból. Ezzel a nemzetőr zászlóaljjal, már akkor sötét volt, fölvonultam a főpostához a Petőfi Sándor utcába, helyesebben körülvétettem, hiszen hátul is volt kijárata. Volt ott egy kiska­tona, és amikor kezdtünk közeledni, be­ugrott, bezárta a nehéz, vastag tölgyfa­kaput. Gyanakodva néztem rá, hogy a frászba fogjuk, ha szükséges, betörni. Nem tűnt nagyon könnyű feladatnak. Zörög­tem. Egy ijedt hang kiszólt, hogy mi a kormány rendeletére érkezett katonák va­gyunk, és biztosítjuk a postát. Mondom, mi is. Nyissák ki a kaput, ő nem nyit­hatja ki. Mondom, akkor fölrobbantjuk. Nem tudom, mivel robbantottuk volna, mert azért egy ilyen tölgyfa ajtót egy gép­pisztolysorozattal nem lehet szétverni, eny­­nyi gyakorlatom már volt a háborúból. Úgy látszik, a hangom meggyőzőbb volt, mint a felszerelésem, amit ő amúgy sem láthatott, és a végén kinyitotta. Akkor, hogy könnyebben mozogjak, a géppisztolyt hátralöktem, pisztolyt vettem elő, csőre töltve természetesen, és mondtam néhány nemzeti színű karszalagos fiatalembernek, hogy jöjjenek utánam. — Ez a szerencsét­len, megijedt kiskatona azt mondta: itt senki semmit nem foglalt el. Már nem tudom honnan, vidékről hozták föl őket a kormány erősítésére, és azt a parancsot kapták, hogy biztosítsák a postát, mert itt vannak a nemzetközi telefonvonalak. Be­mentem a kapcsolóterembe, egy csomó ret­tenetesen megijedt nő volt ott, tőlük kér­deztem, láttak-e itt ellenforradalmárokat. Nem, azt mondják, magyar katonák jöttek be azzal, hogy nyugalom, nem lesz semmi baj. Onnan hívtam vissza Halast. Megállapodtunk körülbelül tíz perc alatt, hogy itt a világon semmi baj nincs. Illetve egy baj azért van. Az egész századnak összesen nincs annyi lőszere, mint ameny­­nyi az én pisztolyomban volt. Megnyug­tattuk a nőket, hogy ne féljenek, nincs semmi baj, katonák vannak itt, akik a kormány rendelkezésére állnak, és itt ma­rad egy szakasz fiatal nemzetőr is, legye­nek egészen nyugodtak. Akkor tíz lépésre voltam a lakásomtól. (Folytatjuk) TUDÓSÍTÁSOKMagyar Hírlap Magyar tévések kiutasítása Romániából Tudósítónktól­ Chrudinák Alajost, a Magyar Televízió külpolitikai főszer­kesztőjét és három munkatár­sát — Tanos Miklós rendezőt, Horváth Péter szerkesztőt és Sára Balázs operatőrt — a ro­mán hatóságok persona non gratának nyilvánították. Április 4-én délelőtt a Ma­gyar Televízió forgatócsoport­jának tagjai hivatalosan tran­zitutasokként akartak átutazni Románián a Szovjet Moldá­viába. A borsi román határát­kelőhelyen több mint egyórás várakozás után Gavril Ardelea­­nu őrnagy, a határátkelőhely parancsnoka a magyar hatósá­gok képviselőinek jelenlétében személyesen közölte a főszer­kesztővel Bukarest döntését: „Churdinák Alajos a román po­litikát bíráló műsoraiért perso­na non grata Romániában." Hozzátette: „Nemcsak a vele utazó három televíziós, hanem a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségének valameny­­nyi munkatársa nemkívánatos személy Romániában.” Tűz Pusztamérgesen, szatír Szegeden A Szegedi Városi Rendőrkapi­tányságon szerdán két bűnügy­ről tájékoztatták az újságírókat. Az egyik a Csongrád megyei Pusztamérgesen történt. Április 4-én reggel a Rizlíny Termelőszö­vetkezet irodájához riasztották a tűzoltókat. A vizsgálat kiderítet­te, hogy a szövetkezet pénztárosa, a 23 éves Horváth Gabriella még 3-án este kivett a pénztárból 40 000 forintot, majd az irodát felgyújtotta. A pénztárosnő be­ismerő vallomást tett, ügyében őrizetbevétel mellett tart a bün­tetőeljárás. Ismét szatír zaklatta az utóbbi hetekben az esti órák­ban Szeged utcáin a nőket. A 22 éves Szögi Zoltánt végül egy buszvezető és két utas segítségé­vel fogta el a rendőrség, s elő­zetes letartóztatás mellett foly­tatja az ügyben a vizsgálatot. (MTI) Meghiúsult postarablás Pécsett Postarablást hiúsított meg egy bátor hivatalnoknő Pécsett. A Surányi úti postahivatal vezető­jét, Grim Józsefnét szerdán, déli tizenkettő óra után néhány perc­cel, egy ismeretlen férfi gázfegy­verrel a kezében arra akarta kényszeríteni, hogy átadja neki a kassza tartalmát. Az asszony azonban nem ijedt meg a rásze­gezett pisztolytól, s ahelyett, hogy a feléje nyújtott zacskót pénzzel töltötte volna meg, inkább a riasztócsengő gombját nyomta meg. A gázfegyver elsült ugyan, de sérülést szerencsére nem oko­zott. A csengő hangjától megré­mült postarabló elmenekült a helyszínről. Az ügyben a rendőr­ség nyomozást indított. (MTI) iramtiMiiiMiiimiiiiiiiniiimiimiiiiiimiuniHininimimimiiiiiMiuiiiiiiiiimtiimiiiiiiiiiimiiimiuiHiiiiMiimimutiiüiMiiiiMiiiiiiiiiiimHiiMiiHmmuiuuiiit) Részletek Fazekas György életútin­­terjújából, mely a Magyar Hírlap Köny­vek sorozatban lát napvilágot. Az In­terjút Hegedűs B. András készítette és rendezte sajtó alá. Intézményi autonómia, közös kutatások Az egyetemek fejlesztése nél­kül elképzelhetetlen a társadalom és a gazdaság modernizációja — hangsúlyozták a hazai egyetemek rektorai az ELTE aulájában szer­dán megkezdődött Országos Egyetemi Fórumon, amely volta­képpen az egyetemek első ízben megrendezett közgyűlésének te­kinthető. A kétnapos tanácskozás köz­ponti témája — a tavaly május­ban létrejött Rektori Konferen­cia állásfoglalásainak tükrében — a magyarországi felsőoktatás fejlesztése, ezen belül a költség­­vetési támogatás, az intézményi autonómia és a tudományos ku­tatás kérdésköre. Az egyetemi oktatás korszerűsítésének e fon­tos feltételeit összegezte megnyi­tójában Fülöp József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rek­tora, aki egyúttal a Rektori Kon­ferencia elnöki tisztét is betölti. Hangsúlyozta: az egyetemek in­tenzív fejlesztésének a társadal­mi-gazdasági reformokkal köl­csönhatásban kell megvalósulnia, s ehhez szükség lenne úgyneve­zett egyetemi törvényre, amely garantálja az intézmények auto­nómiáját. Az egyetemi tudományos kuta­tómunkáról, s ezen túl az aka­démiai intézetek és az egyete­mek kapcsolatáról fejtette ki vé­leményét Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Megállapította: a nemzetközi gyakorlatnak sem felel meg, hogy az egyetemek az alapkutatások kizárólagos bázisai legyenek, a tudományos kutató munkát cél­szerű az akadémiai intézetekkel megosztva közösen végezni, még­pedig — mint mondotta — egy új típusú szövetséget teremtve az oktatás és a kutatás terén. A tanácskozás ezt követően szekcióülésekkel folytatta munká­ját, csütörtökön pedig megvitat­ják az Országos Egyetemi Fórum állásfoglalástervezetét, illetve megválasztják a Rektori Konfe­rencia új elnökét. (MTI) BIT-elképzelések A „Baloldali Ifjúsági Társulás — Budapesti KISZ” képviselői sajtótájékoztatót tartottak szer­dán a Budapesti KISZ-bizottság székházában. Szándékuk az volt, hogy az április 7—8-án tartandó budapesti küldöttgyűlés előtt a Baloldali Ifjúsági Társulás szer­vezéséről, terveiről tájékoztassák az újságírókat. Elmondották: a Budapesti If­júsági Társulás (BIT) a Buda­pesti KISZ küldöttgyűlésén meg­tárgyalják a résztvevők a három évvel ezelőtti, fővárosi KISZ- küldöttgyűlésen elfogadott intéz­kedési terv végrehajtását, a Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottság beszámo­lóját. Állást foglalnak a KISZ kongresszusi dokumentumairól, megvitatják az ifjúsági szövet­ség budapesti működésének mód­jára és programjára vonatkozó tervezeteket. A Baloldali Ifjúsági Társulás a KISZ átalakítását az eddigihez képest más működési mód és po­litikai képviseleti program alap­ján, értékalapú szerveződések létrejöttével tartja lehetségesnek. A társulás az Országos KISZ-ér­­tekezlet platformját elfogadva a KISZ-en belül, önálló tagszerve­zetként kíván tevékenykedni, a hozzá csatlakozó önálló szerveze­tek együttműködését szervezi és szolgálja majd. (MTI M OS) A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN: 1989. ÁPRILIS 6. AZ ÁLLAMKÖZI MEGÁLLAFOGÁSOKON ALAPULÓ HIVATALOS árfolyamok változatáiul az ism­. március 29-I KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. VALUTA- (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1989. ÁPRILIS 6-10. Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font 9676,85 9686,54 9696,23 Ausztrál dollár 4580,74 4585,33 4589,92 Belga frank 143,11 145,26 145,41 Dán korona 781,70 782,48 783,26 Finn márka 1350,22 1351,57 1352,92 Francia frank 900,36 901,26 902,16 Holland forint 2694,30 2697,00 2699,70 Ir font 8106,30 8114,41 8122,52 Japán jen (1000) 433,16 433,59 434,02 Kanadai dollár 4784,76 4789,55 4794,34 Kuvaiti dinár 19647,55 19667,22 19686,89 Norvég korona 836,59 837,43 838,27 NSZK márka 3038,35 3041,39 3044,43 Olasz líra (1000) 41,42 41,46 41,50 Osztrák schilling 431,85 432,28 432,71 Portugál escudo 36,83 36,87 36,91 Spanyol peseta 49,00 49,05 49.10 Svájci frank 3467,00 3470,47 3473,94 Svéd korona 892,88 893,77 894,66 Tr. és cl. rubel 2897,10 2900,00 2902.90 USA dollár 5693,86 5699,56 5705,26 Ecu (közös piac) 6324,40 6330,73 6337,06 Pénznem o/b Vételi Eladód árfolyam 100 egységre forintban Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma Holland* forint Ir font Japán von (1000) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka alast líra (1000) Ontrák schilling Portugál pscudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona USA dollár Ecu (kötői piac) Jugoszláv dinár csekk (1000) b a) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: 9395,94 9977,14 4447,77 4722,89 140,90 149,62 759,01 805,95 1311,02 1392,12 874,22 928,30 34,76 36,90 2616,09 2777,91 7870,98 8357,84 420,58 446,60 4645,86 4933,24 19077,20 20257,24 812,31 862,55 2950,15 3132,63 40,22 42,70 419,31 445,25 35,76 37,98 47,58 50,52 3366,36 3574,58 866,96 920,58 5528,57 5870,55 6140,81 6520,65 6,21 6,59 Görög drachma Jugoszláv dinár csekk (1000) 35,79 35,87 6,39 6,41

Next