Magyar Hírlap, 1989. április (22. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-06 / 79. szám
1989. április 6., csütörtök Megint kvíz Mennyi pénze van a Rádiónak? Sok zenével, fejtörő montázszsal, valamint az előző két hét társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális életéből és sportvilágából merített naprakész információval április 6-tól újra indul a Játék tízezerért című sorozat. Ahogy a műsor kiötlője, Nemes András elmondta, a játékszabályok változatlanok: a belépő kérdés jó megoldása után máris sorjáznak a feladatok a 100, 2500, 5000, majd fődíjként a 10 000 forintos utalványért dupla vagy semmi alapon. Egy külön játékban elnyerhető ,,a hónap bajnoka” cím. Ha az adásonként feladott rejtvényeket megfejtik, és ezek kezdőbetűit összeolvasva a kérdéses szót kitalálják, minden betűért külön ezer forint jár. — Ennyi pénze van a rádiónak, vagy csak ilyen pénzdíjas vetélkedőkkel lehet a készülék mellett tartani a hallgatókat? — Azt nem tudom, hogy a rádiónak összességében mennyi pénze van. A vezetőség mindenesetre nem volt szűkmarkú, ami talán azt is jelzi, hogy új ötletekre, szórakoztató műsorokra nagy szükség van. Közhely, de az emberek tényleg szeretnek játszani, kedvelik a kellemes zenét, ugyanakkor egyre fogékonyabbak a közéleti kérdések iránt. Ebben a kvízben ezeket akarjuk ötvözni. A műsor sajátossága talán abban is áll, hogy megpróbáljuk népszerűsíteni a háttérrádiózást, amellyel valóban hosszú ideig a rádió mellett lehet tartani a hallgatókat. — Miféle újdonsággal szolgálnak az idén? — Mostantól kéthetente, csütörtök délutánonként jelentkezünk élőben, a Petőfi rádióban. Talán vonzó lehet az is, hogy a beküldött levelezőlapok sorsolásban vesznek részt; ennek főnyereménye lehet például egy hétvégi beutaló valamelyik vidéki szállodába reggelivel, félpanzióval. mi j) Moszkvai napok Budapesten A rendezvénysorozatra a magyar fővárosba érkezett moszkvai párt- és tanácsi delegáció, Valerij Szajkin, az SZKP KB tagja, a moszkvai városi tanács elnöke vezetésével szerdán az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár mátyásföldi gyárába látogatott. A küldöttség tagjaival tartott Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A vendégeket Urszin János, a gyár vezérigazgatóhelyettese és Szabó Imre, az Ikarus pártbizottságának titkára fogadta. A delegáció rövid tájékoztatást kapott a gyár életéről, munkájáról, majd felkereste a helyi múzeumot, és meglátogatott több üzemrészt. A nap folyamán a küldöttség ellátogatott a Fővárosi Tanács Városház utcai épületébe is. A delegációt fogadta Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke, aki tájékoztatást adott Budapest életéről, a város terveiről. (MTI) Fazekas György: FORRÓ ŐSZ BUDAPESTEN Jegyzéket adok át 26. Egy alkalommal megjelent egy színésztársaság. Eljutottak egészes az én asztalomig, amely mögött volt az az ajtó, amely közvetlenül Nagy Imre szobájába vezetett. Mondták, hogy a miniszterelnökkel akarnak beszélni. Azt válaszoltam, hogy a miniszterelnök a miniszterelnöki teendőit végzi, tárgyal, sokkal fontosabb ügyei vannak, minthogy velük beszéljen. K.: Kik voltak ezek? F.: Bessenyei Ferencre emlékszem elsősorban. Azután Nyizsinszki Tamara férjére, kerek cvikkert hordott vagy ilyesmit, nagyon jó színész volt, jól ismertem egyébként, de nem jut eszembe a neve. Lehettek hatan-heten. Mondtam, szó nem lehet róla, nekem elmondják, és majd én éjjel, hajnalban vagy holnap reggel jelentem. Hol hallottak már olyat, hogy egy miniszterelnök bejelentés nélkül fogadjon színészeket? Bessenyei volt a szóvivő, ő kezdte és a többiek követték, hogy nekik elegük van ebből a gatyázásból, abból, hogy a világon semmit nem csinálunk, és a magyar színésztársadalom nevében tudomására akarják hozni a miniszterelnöknek, hogy amíg egyetlen szovjet katona is az ország területén tartózkodik, magyar színész nem lép fel. Azt hiszem, a megelőző beszélgetések során már mondtam, hogy nem voltam és akkor száz százalékosan higgadt, és nyugodt, nem voltam beszámítható abban az időben. Rettenetesen megdühödtem, és ha addig ők verték az asztalt, akkor most én vágtam az asztalra. Ebből elég! Ide az a színész jöjjön követeléssel, aki Rákosi Mátyás asztalát verte, hogy nem lép fel. De én úgy tudom, hogy valamenynyien Kossuth-díjakat és egyebeket kaptak, és részt vettek minden ünnepségen! Hát csak nem képzelik, hogy ezt lehet! — Amikor fölugrottam, látták, hogy a karosszék vállára egy géppisztoly van akasztva. Azt is, hogy nagyon meg vagyok dühödve. Erre aztán mondták, hogy ennek nemzeti hagyományai vannak. Mondtam, sok mindennek vannak nemzeti hagyományai. A miniszterelnök az ország ügyeiben intézkedik, a miniszterelnöknek a nagyhatalmakkal van tárgyalni valója, tízmillió ember életéről van szó és nem arról, hogy föllép-e egy színész vagy nem lép föl. Én mindenesetre holnap referálok, de ma még annyi mindent kell jelentenem, ennél sokkal fontosabb dolgokat. Eléggé dühösen, kiabálva elmentek, hogy „majd mi megmutatjuk”. Másnap történt, hogy a teljes szervezetlenség okából bejött egy fegyveres társaság — lehettek vagy huszonöten, harmincan — abba a nagyterembe, amelyikből a mi titkári szobánk nyílt. Mondták, a miniszterelnökkel akarnak beszélni. Nem tudjuk, hogyan kerültek be, kiderült, hogy csak egy vagy két kiskatona állt a kapuban, tehát nem volt biztosított a Parlament bejárata. Valamit meg akartak beszélni a miniszterelnökkel. Ez azért nem ilyen hangnemben ment, mint ahogy itt most beszélgetünk, hanem üvöltözés, kiabálás volt, a géppisztolyokkal csapkodták az asztalt meg a parkettet. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy a frász egye meg az én katonai tapasztalataimat, a géppisztolyomat benn hagytam a szobámban, mert ugye a lármára jöttem ki. A nagyobb baj az volt, hogy Nagy Imre is kijött. Tőkés Ottó, azt hiszem, éppen aludt, tehát Szilágyi és én voltunk „ügyeletben”. Egy pillanat alatt körbekapták Nagy Imrét, és mindenki kiabált. Követeléseket soroltak: lépjünk ki a varsói szerződésből, hívjanak be ENSZ-csapatokat, és így tovább. Ugyanakkor azt hiszem, éppen azokban a percekben ért véget az a sajtóértekezlet, amit egy széles körű külföldi újságírói társaságnak tartottak. Azért kapcsolom a két eseményt össze, mert nyilván onnan kerülhettek elő: hirtelen nyolc-tíz magnós és fényképező újságíró jelent meg. Ez volt az a pillanat, amikor Szilágyi Jóskával két oldalról Nagy Imre mellé ugrottunk, ugyanis egyáltalán nem volt kizárható, hogy a felkelők fegyvert használnak. Az egész túlfűtött hangulat Nagy Imrét arra animálta, hogy néhány szót mondjon. Nem hiszem, hogy azon a körön kívül, amit ez a negyven ember alkotott, a kör külső részében is hallották. De a magnósok ott voltak, és ilyen kihúzható botokra szerelt magnót — később filmeseknél láttam ilyet — nyújtottak be. Nagy Imre ekkor beszélt először, némileg a helyzet kényszere alatt, tehát rögtönözve, de most már nem tudnám megmondani, hogy mennyi idővel a hivatalos bejelentés előtt arról, hogy Magyarország fel akarja mondani a varsói szerződést (...) november 3-án, szombaton déltájban. Erdei Ferenc megkért, hogy adjak át egy jegyzéket a kormány nevében a szovjet nagykövetségnek, mert neki készülnie kell az aznap este tíz órakor Tökölön kezdődő tárgyalásra, ahol ő vezeti a magyar küldöttséget. Ebből most nem vehet el esetleg egy-két órát. Tehát megkért, üljek be a kormány két nemzeti zászlóval díszített autójába, egy katona lesz a sofőr mellett, és vigyem el, adjam át a jegyzéket. Kérdem: mi van a jegyzékben? Mondja, hogy ez a kormány összefoglalója a tárgyalásokkal kapcsolatban. Én egyszerűen postás voltam, ma sem tudom, hogy mi volt a jegyzékben. Nem akarták átvenni. Egyszerűen letettem az asztalra és elvonultam, az egész nem tartott tovább tizenöt percnél. K.: Ez a szovjet nagykövetség épületében, a Bajza utcában volt. És ki nem akarta átvenni? F.: Közölték, hogy nincs követ, nincs ügyvivő. K.: Szóval egy tisztviselő nem akarta átvenni? F.: Egy tisztviselő nem akarta átvenni, és akkor én ott letettem. Visszafele jövet nem a Parlamentbe, hanem a főkapitányságra mentem. Még éppen jókor, mert akkor beszólt telefonon Kopácsi a Városháza pincéjében berendezkedett katonai parancsnoksággal. Parancsnokság volt, katona nem volt. Halas ezredes volt a parancsnok. Mondja, hogy megszállták a főpostát az ellenforradalmárok, Halas Lajos most telefonált. — Add ide a kagylót. Átvettem. Mi van, Lajos? Azt mondja: ellenforradalmárok szállták meg a főpostát. Nekünk nincs katonai erőnk, azért szóltam Kopácsi Sándornak, hogy azonnal gyertek. Mondom Sándornak, hogy próbáljunk meg itt összeszedni valamilyen erőt. Előkerült, honnan-honnan nem, nem tudom, Kemény Pista — most Párizsban él, szociológus —, és közölte, hogy egy nemzetőr zászlóalja van, megbízható egyetemistákból. Ezzel a nemzetőr zászlóaljjal, már akkor sötét volt, fölvonultam a főpostához a Petőfi Sándor utcába, helyesebben körülvétettem, hiszen hátul is volt kijárata. Volt ott egy kiskatona, és amikor kezdtünk közeledni, beugrott, bezárta a nehéz, vastag tölgyfakaput. Gyanakodva néztem rá, hogy a frászba fogjuk, ha szükséges, betörni. Nem tűnt nagyon könnyű feladatnak. Zörögtem. Egy ijedt hang kiszólt, hogy mi a kormány rendeletére érkezett katonák vagyunk, és biztosítjuk a postát. Mondom, mi is. Nyissák ki a kaput, ő nem nyithatja ki. Mondom, akkor fölrobbantjuk. Nem tudom, mivel robbantottuk volna, mert azért egy ilyen tölgyfa ajtót egy géppisztolysorozattal nem lehet szétverni, enynyi gyakorlatom már volt a háborúból. Úgy látszik, a hangom meggyőzőbb volt, mint a felszerelésem, amit ő amúgy sem láthatott, és a végén kinyitotta. Akkor, hogy könnyebben mozogjak, a géppisztolyt hátralöktem, pisztolyt vettem elő, csőre töltve természetesen, és mondtam néhány nemzeti színű karszalagos fiatalembernek, hogy jöjjenek utánam. — Ez a szerencsétlen, megijedt kiskatona azt mondta: itt senki semmit nem foglalt el. Már nem tudom honnan, vidékről hozták föl őket a kormány erősítésére, és azt a parancsot kapták, hogy biztosítsák a postát, mert itt vannak a nemzetközi telefonvonalak. Bementem a kapcsolóterembe, egy csomó rettenetesen megijedt nő volt ott, tőlük kérdeztem, láttak-e itt ellenforradalmárokat. Nem, azt mondják, magyar katonák jöttek be azzal, hogy nyugalom, nem lesz semmi baj. Onnan hívtam vissza Halast. Megállapodtunk körülbelül tíz perc alatt, hogy itt a világon semmi baj nincs. Illetve egy baj azért van. Az egész századnak összesen nincs annyi lőszere, mint amenynyi az én pisztolyomban volt. Megnyugtattuk a nőket, hogy ne féljenek, nincs semmi baj, katonák vannak itt, akik a kormány rendelkezésére állnak, és itt marad egy szakasz fiatal nemzetőr is, legyenek egészen nyugodtak. Akkor tíz lépésre voltam a lakásomtól. (Folytatjuk) TUDÓSÍTÁSOKMagyar Hírlap Magyar tévések kiutasítása Romániából Tudósítónktól Chrudinák Alajost, a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét és három munkatársát — Tanos Miklós rendezőt, Horváth Péter szerkesztőt és Sára Balázs operatőrt — a román hatóságok persona non gratának nyilvánították. Április 4-én délelőtt a Magyar Televízió forgatócsoportjának tagjai hivatalosan tranzitutasokként akartak átutazni Románián a Szovjet Moldáviába. A borsi román határátkelőhelyen több mint egyórás várakozás után Gavril Ardeleanu őrnagy, a határátkelőhely parancsnoka a magyar hatóságok képviselőinek jelenlétében személyesen közölte a főszerkesztővel Bukarest döntését: „Churdinák Alajos a román politikát bíráló műsoraiért persona non grata Romániában." Hozzátette: „Nemcsak a vele utazó három televíziós, hanem a Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségének valamenynyi munkatársa nemkívánatos személy Romániában.” Tűz Pusztamérgesen, szatír Szegeden A Szegedi Városi Rendőrkapitányságon szerdán két bűnügyről tájékoztatták az újságírókat. Az egyik a Csongrád megyei Pusztamérgesen történt. Április 4-én reggel a Rizlíny Termelőszövetkezet irodájához riasztották a tűzoltókat. A vizsgálat kiderítette, hogy a szövetkezet pénztárosa, a 23 éves Horváth Gabriella még 3-án este kivett a pénztárból 40 000 forintot, majd az irodát felgyújtotta. A pénztárosnő beismerő vallomást tett, ügyében őrizetbevétel mellett tart a büntetőeljárás. Ismét szatír zaklatta az utóbbi hetekben az esti órákban Szeged utcáin a nőket. A 22 éves Szögi Zoltánt végül egy buszvezető és két utas segítségével fogta el a rendőrség, s előzetes letartóztatás mellett folytatja az ügyben a vizsgálatot. (MTI) Meghiúsult postarablás Pécsett Postarablást hiúsított meg egy bátor hivatalnoknő Pécsett. A Surányi úti postahivatal vezetőjét, Grim Józsefnét szerdán, déli tizenkettő óra után néhány perccel, egy ismeretlen férfi gázfegyverrel a kezében arra akarta kényszeríteni, hogy átadja neki a kassza tartalmát. Az asszony azonban nem ijedt meg a rászegezett pisztolytól, s ahelyett, hogy a feléje nyújtott zacskót pénzzel töltötte volna meg, inkább a riasztócsengő gombját nyomta meg. A gázfegyver elsült ugyan, de sérülést szerencsére nem okozott. A csengő hangjától megrémült postarabló elmenekült a helyszínről. Az ügyben a rendőrség nyomozást indított. (MTI) iramtiMiiiMiiimiiiiiiiniiimiimiiiiiimiuniHininimimimiiiiiMiuiiiiiiiiimtiimiiiiiiiiiimiiimiuiHiiiiMiimimutiiüiMiiiiMiiiiiiiiiiimHiiMiiHmmuiuuiiit) Részletek Fazekas György életútinterjújából, mely a Magyar Hírlap Könyvek sorozatban lát napvilágot. Az Interjút Hegedűs B. András készítette és rendezte sajtó alá. Intézményi autonómia, közös kutatások Az egyetemek fejlesztése nélkül elképzelhetetlen a társadalom és a gazdaság modernizációja — hangsúlyozták a hazai egyetemek rektorai az ELTE aulájában szerdán megkezdődött Országos Egyetemi Fórumon, amely voltaképpen az egyetemek első ízben megrendezett közgyűlésének tekinthető. A kétnapos tanácskozás központi témája — a tavaly májusban létrejött Rektori Konferencia állásfoglalásainak tükrében — a magyarországi felsőoktatás fejlesztése, ezen belül a költségvetési támogatás, az intézményi autonómia és a tudományos kutatás kérdésköre. Az egyetemi oktatás korszerűsítésének e fontos feltételeit összegezte megnyitójában Fülöp József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora, aki egyúttal a Rektori Konferencia elnöki tisztét is betölti. Hangsúlyozta: az egyetemek intenzív fejlesztésének a társadalmi-gazdasági reformokkal kölcsönhatásban kell megvalósulnia, s ehhez szükség lenne úgynevezett egyetemi törvényre, amely garantálja az intézmények autonómiáját. Az egyetemi tudományos kutatómunkáról, s ezen túl az akadémiai intézetek és az egyetemek kapcsolatáról fejtette ki véleményét Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Megállapította: a nemzetközi gyakorlatnak sem felel meg, hogy az egyetemek az alapkutatások kizárólagos bázisai legyenek, a tudományos kutató munkát célszerű az akadémiai intézetekkel megosztva közösen végezni, mégpedig — mint mondotta — egy új típusú szövetséget teremtve az oktatás és a kutatás terén. A tanácskozás ezt követően szekcióülésekkel folytatta munkáját, csütörtökön pedig megvitatják az Országos Egyetemi Fórum állásfoglalástervezetét, illetve megválasztják a Rektori Konferencia új elnökét. (MTI) BIT-elképzelések A „Baloldali Ifjúsági Társulás — Budapesti KISZ” képviselői sajtótájékoztatót tartottak szerdán a Budapesti KISZ-bizottság székházában. Szándékuk az volt, hogy az április 7—8-án tartandó budapesti küldöttgyűlés előtt a Baloldali Ifjúsági Társulás szervezéséről, terveiről tájékoztassák az újságírókat. Elmondották: a Budapesti Ifjúsági Társulás (BIT) a Budapesti KISZ küldöttgyűlésén megtárgyalják a résztvevők a három évvel ezelőtti, fővárosi KISZ- küldöttgyűlésen elfogadott intézkedési terv végrehajtását, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság beszámolóját. Állást foglalnak a KISZ kongresszusi dokumentumairól, megvitatják az ifjúsági szövetség budapesti működésének módjára és programjára vonatkozó tervezeteket. A Baloldali Ifjúsági Társulás a KISZ átalakítását az eddigihez képest más működési mód és politikai képviseleti program alapján, értékalapú szerveződések létrejöttével tartja lehetségesnek. A társulás az Országos KISZ-értekezlet platformját elfogadva a KISZ-en belül, önálló tagszervezetként kíván tevékenykedni, a hozzá csatlakozó önálló szervezetek együttműködését szervezi és szolgálja majd. (MTI M OS) A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN: 1989. ÁPRILIS 6. AZ ÁLLAMKÖZI MEGÁLLAFOGÁSOKON ALAPULÓ HIVATALOS árfolyamok változatáiul az ism. március 29-I KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. VALUTA- (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1989. ÁPRILIS 6-10. Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre forintban Angol font 9676,85 9686,54 9696,23 Ausztrál dollár 4580,74 4585,33 4589,92 Belga frank 143,11 145,26 145,41 Dán korona 781,70 782,48 783,26 Finn márka 1350,22 1351,57 1352,92 Francia frank 900,36 901,26 902,16 Holland forint 2694,30 2697,00 2699,70 Ir font 8106,30 8114,41 8122,52 Japán jen (1000) 433,16 433,59 434,02 Kanadai dollár 4784,76 4789,55 4794,34 Kuvaiti dinár 19647,55 19667,22 19686,89 Norvég korona 836,59 837,43 838,27 NSZK márka 3038,35 3041,39 3044,43 Olasz líra (1000) 41,42 41,46 41,50 Osztrák schilling 431,85 432,28 432,71 Portugál escudo 36,83 36,87 36,91 Spanyol peseta 49,00 49,05 49.10 Svájci frank 3467,00 3470,47 3473,94 Svéd korona 892,88 893,77 894,66 Tr. és cl. rubel 2897,10 2900,00 2902.90 USA dollár 5693,86 5699,56 5705,26 Ecu (közös piac) 6324,40 6330,73 6337,06 Pénznem o/b Vételi Eladód árfolyam 100 egységre forintban Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma Holland* forint Ir font Japán von (1000) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka alast líra (1000) Ontrák schilling Portugál pscudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona USA dollár Ecu (kötői piac) Jugoszláv dinár csekk (1000) b a) vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es b) bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: 9395,94 9977,14 4447,77 4722,89 140,90 149,62 759,01 805,95 1311,02 1392,12 874,22 928,30 34,76 36,90 2616,09 2777,91 7870,98 8357,84 420,58 446,60 4645,86 4933,24 19077,20 20257,24 812,31 862,55 2950,15 3132,63 40,22 42,70 419,31 445,25 35,76 37,98 47,58 50,52 3366,36 3574,58 866,96 920,58 5528,57 5870,55 6140,81 6520,65 6,21 6,59 Görög drachma Jugoszláv dinár csekk (1000) 35,79 35,87 6,39 6,41