Magyar Hírlap, 1989. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

1989-05-02 / 100. szám

1989. május 2., kedd Jozef Lenárt Dubcek tévényilatkozatáról A budapesti politikai játék része (MTI) „Ha a csehszlovák ellenzéki csoportokat szóhoz engednék jutni a politikai életben, ez csak késleltetné a demokratizálást." „Dubcek megbukott politikailag, és a Magyar Televíziónak adott interjújával még tetézte hibáit. Jobb lenne, ha nyugton maradna, ahelyett, hogy szüntelenül fisakat kavar" — jelentette ki egyebek között Jozef Lenárt, a CSKP KB titkára, a KB elnökségének tagja a milánói Corriere della Serának adott nyilatkozatában. A második számú csehszlovák pártvezető biztosította a lap kelet-európai tudósítóját, hogy Prágában a politikai pluralizmusnak nincs helye, ugyanakkor szeretnék a gazdaságot megélénkíteni piaci módszerek mérsékelt alkalmazásával. „össze akarjuk egyeztetni a tervgazdálkodást a piaccal” — mondta, s hozzátette: a nyugati országok „igazságtalanul ítélik meg Csehszlovákiát”. A szovjet peresztrojka és a csehszlovák reformok azonos célokat tűztek ki, a választott eszközök pedig a nemzeti sajátosságokkal függnek össze — fejtette még ki. Elítélte Dubcek interjúját a Magyar Televízióban, de hozzáfűzte: „nem akarunk ebből nézeteltérést Magyarországgal”. „Az interjú a Budapesten folyó politikai játék része. Bennünket különösen megdöbbentett, milyen tapintatlanul kezelték Kádárt, egy beteg embert." Lenárt az 1968-as Prágai tavaszt „lezárt időszaknak” nevezte. Kizárta, hogy a volt csehszlovák pártvezetőt politikailag rehabilitálják, s azt erősítgette: a CSKP számára közömbös, hogy Moszkvában, Varsóban és Budapesten másként látják már az 1968-i eseményeket. Orvtámadás a szovjet vezetés ellen A grúz főtoxikológus a tbiliszi mérgesgáz-bevetésről A tbiliszi tüntetők ellen olyan mérgesgázt is bevetettek, amelyet a németek használtak az első világháborúban — közölte a grúz egészségügyi minisztérium fő toxikológusa a Zarja Vosztoka című lap csütörtöki számában, amely vasárnap jutott el Moszkvába. A tudós nyilatkozatát a Reuter hírügynökség ismertette. Mihail Vasakidze szerint a veszedelmes anyag alkalmazása „orvtámadás” volt a szovjet vezetés ellen, amely a januárban tartott párizsi konferencián bejelentette: egyoldalúan megkezdi vegyifegyver-készleteinek megsemmisítését. A grúz egészségügyi szakember azonban azt is hozzátette, hogy a klóroacetofenol hatása az anyag töménységétől függ és megfelelő hígítással könnygázként is használható. A szovjet hatóságok közlése szerint a tbiliszi tüntetők ellen egyszerű könnygázt alkalmaztak. Mindazonáltal hivatalos vizsgálat indult annak tisztázására, vajon erősebb anyagot is bevetettek-e. (MTI) Minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy Grúziában háborgatnák a katonatisztek családtagjait — állapítja meg hétfői írásában a Pravda, cáfolva a szovjet tévéhíradó egyik hétvégi adásában közölteket A Vremjában szombaton közölt riportban arról számoltak be, hogy Tbilisziben hecckampány kezdődött a katonák családtagjai ellen, kövekkel bezúzzák lakásaik ablakát, megverik az asszonyokat és gyerekeket. A Pravda írása szerint a riport hatalmas felháborodást keltett Grúziában, s a Kommunyiszt, a grúz nyelvű központi napilap már vasárnap cáfolatot közölt belügyi tisztségviselők nyilatkozatait idézve. A Kohl-Thatcher-találkozó után sem enyhült Bonn és London rakétavitája (MTI) Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja és Margaret Thatcher brit miniszterelnök aszszony vasárnap a pfalzi Deidesheimben megtartott tanácskozásukon megerősítették azt a törekvésüket, hogy változatlan rakétavitájuk ellenére is sikerre vigyék a NATO május végén Brüszszelben megtartandó csúcsértekezletét. Közös sajtóértekezletükön szavaikból egyértelműen kiviláglott: őszintének, nyíltnak és barátságosnak minősített megbeszélésükön megmaradtak az ellentétek a rövid hatótávolságú európai atomeszközök, közelebbről az NSZK területén állomásoztatott 88 Lance-típusú amerikai rakétarendszer korszerűsítésének kérdésében, illetve abban a tekintetben , az NSZK — London és Washington véleményével szemben — mielőbbi tárgyalási megbízatást kíván kidolgoztatni a NATO-ban a Varsói Szerződéssel való megbeszélések és a fenti rakéták számának csökkentése céljából. Bonn a korszerűsítésről való döntést leghamarabb 1992-ben látná szívesen — az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sürgeti azt. Kohl kancellár mindamellett úgy vélte, hogy a heidesheimi összejövetel — szavai szerint — javították a NATO-csúcs sikerének az esélyét. Ezen az értekezleten kellene kidolgozni a nyugati szövetség általános leszerelési koncepcióját. A bonni kormányfő másfelől — és Thatcher asszony is — kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy közeledtek-e az álláspontok a vitatott kérdésekben. VILÁGHÍRADÓ Baker rövidesen Moszkvába látogat (MTI) Baker amerikai külügyminiszter tegnap újra felszólította a Szovjetuniót: adja bizonyságát „új gondolkodásának" azzal is, hogy nem szállít fegyvert Közép- Amerikába. A Bush-kormány rendszeresen felrója a szovjet vezetésnek, hogy nagy mennyiségű fegyverrel támogatja Nicaraguát, s ezekből, valamint Kubából a salvadori felkelőket is fegyverzik. A kérdés várhatóan napirendre kerül Baker jövő heti, moszkvai tárgyalásain is. Magyarországra készül az iráni parlament elnöke (TASZSZ) Besarati, az iráni külügyminiszter első helyettese a Tehran Timesnak adott interjújában közölte: Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke a közeli jövőben látogatást tesz a Szovjetunióban, és Magyarországra is ellátogat. Hazája és a szocialista országok kapcsolatairól Besarati kijelentette, hogy azok gyorsan javulnak. A Szolidaritás megkezdte választási kampányát (AP) A régi korteskörutak stílusában, hordószónoklatokkal vette kezdetét vasárnap Lengyelországban a Szolidaritás szakszervezet választási kampánya. Gdanskban a Szt. Brigitta-templomban tartott vasárnap délelőtti mise után Lech Walesa egy hordóról mondott beszédet a köréje gyűlt több ezer fős tömegnek, kérte a Szolidaritás jelöltjeinek támogatását, a jelöltállításhoz szükséges aláírások megtételét. Az ország új neve: Kambodzsa Állam (Reuter) A Kambodzsai Népköztársaság parlamentje a nemzeti megbékélés jegyében az ország hivatalos elnevezését vasárnap Kambodzsa Államra változtatta — közölte tegnap Bangkokban Hun Sen. A kambodzsai miniszterelnök a thaiföldi főváros érintésével utazott Djakartába, ahol ma találkozik Norodom Szihanuk herceggel, a hárompárti kambodzsai ellenzéki koalíció vezetőjével. A Phnom Penh-i parlament elfogadta az ország új zászlaját, címerét és nemzeti himnuszát, s módosította az alkotmányt. Vietnam kambodzsai csapatait 30 kilométerre vonta viszsza a thaiföldi határtól — közöltetegnap Bangkokban Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter thaiföldi kollégájával. Szenegál—Mauritánia: folytatódik az öldöklés (AP, Reuter) A hét végén több ezer szengáli, illetve mauritániai menekült tért ugyan vissza hazájába, ám az etnikai villongások újból felerősödtek Szenegálban, ahol ötvennél több, Mauritániában pedig 300—400 áldozata van a „vendettának". Francia, spanyol és marokkói szállítógépek vasárnapig mintegy 5000 szenegálit, illetve mauritániait szállítottak haza. A szenegáli fővároson kívül egy kiállítási területen, amelyet a hadsereg őriz, közel 20 ezer mauritániai, Mauritániában pedig a helyi Vörös Félhold szervezet felügyelete alatt 6—7000 szenegáli vár arra, hogy fölülhessen egy haza tartó repülőgépre. Bulgáriai menekültek (AP) A török sajtó tegnap jelentette: 33 török nemzetiségű bolgár állampolgár menedékjogot kapott Törökországban, és vasárnap megérkezett Isztambulba. A helyi lapok szerint a csoport két hete Törökország budapesti nagykövetségén folyamodott politikai menedékjogért. NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Lengyel lap interjúja Pozsgay Imrével Fel kell zárkóznunk Európához Az alábbiakban ismertetjük azt a beszélgetést, amelyet a Przeglad Tygodniowy című lengyel lap közölt Pozsgay Imrével, az MSZMP KB tagjával, államminiszterrel. Az interjút Piotr Aleksandrovicz készítette. Néhány héttel ezelőtt a The Economist című brit hetilap kommunista Mitterrandnak nevezte önt. Mi erről az önvéleménye? — Manapság a politikai fantázia különböző képzettársításokat kapcsol Magyarországhoz. Kétségtelen, hogy napirenden van a köztársaságról szóló törvény megváltoztatása, és Magyarország szeretne áttérni a jelenlegi kollektív államvezetési rendszerről a köztársasági elnöki rendszerre. Az elnök, aki rendelkezne a hatalom egy részével, nagyon fontos ellenőrző szerepet játszana az állam életében. Nem tagadom, hogy a közvélemény nagyon gyakran engem emleget jelöltként erre a tisztre. Valószínűleg ezen alapul az Economist meghatározása is. Spanyol párhuzamok és különbségek A magyar párt szóvivője pedig azt mondta, hogy Magyarországnak a spanyol János Károly királyhoz fogható valakire volna szüksége, aki békés és következetes módon valósítaná meg a nagyon fontos rendszerváltozást, ön szerint ez is találó megjegyzés? — Van benne valami, de egy János Károlyhoz szükség volna egy Spanyolországra is, méghozzá egy olyan Spanyolországra, amelyben ugyan diktatúra uralkodott, de azért a piac nem lett megsemmisítve. Spanyolországnak segített a gazdag Európa és a gazdag Amerika, szóval a szövetségesei. Az a folyamat, amely most Közép-Európában zajlik, csakugyan a diktatúrával való szakítás folyamata. De itt a kvázipiaci és tőkeszegény gazdaságból kell kijutnunk. Nincsenek olyan szövetségeseink sem, akik kölcsönözhetnének nekünk a gazdagságukból. Nekünk mindannyiunknakkét erőnkből kell kitörnünk, minthogy a külső forrásokat már az ország teljesítőképességének határáig kihasználtuk. Ez a különbség Magyarország és Spanyolország között Ami a többit illeti, azzal egyetértek. Az, hogy milyen nehéz a gazdasági helyzet, tudatosult-e a társadalom széles köreiben és a politikai erőkben? — A legkevésbé tud erről a társadalom, de ez nem a társadalom hibája, hanem azé a rendszeré, amely infantilissá tette az állampolgárt megfosztotta őt az önállóságtól, az előretekintés lehetőségétől, mert a legfontosabb információk nem jutottak el az állampolgárig. Emiatt még nehezebb lesz az átalakulások békés végrehajtása. Végül is milyen Magyarországot akar ön és az önhöz hasonlóan gondolkodók? Annak a Magyarországnak szocialistának kell lennie? És tulajdonképpen mit jelent az a szó, hogy szocialista? Milyen lesz Magyarország 2000- ben? Egy szabad, demokratikus Magyarországot képzelek el, amelyben a szocializmust nem kanonizált tézisek alapján építik. Azért megtartanék egy mondatot az alapítóatyák műveiből, nevezetesen Marx egy mondatát arról, hogy a kommunizmus nem valamiféle absztrakt, kiragadott kép, idea, amelynek megvalósítására szakadatlanul kell törekedni, hanem egy valóságos mozgás, amelyben nap mint nap átlépjük a már elért határokat. Véleményem szerint néhány fejlett nyugat-európai országban többet valósítottak meg a szocializmus értékeiből, mint azokban az országokban, amelyek szocialistáknak nevezik magukat. Minthogy nem az ember van a szocializmusért, hanem a szocializmus az emberért. És az ember nem lehet kísérletek tárgya. Szabályszerű konkurenciahelyzet en azonban továbbra is szocialista Magyarországról beszél. A szocializmusnak milyen vonásait, alapelveit kell megőrizni vagy bevezetni? — Az esélyegyenlőségre való törekvést, a szolidaritást és a kezdeményezőkészséget a csoportos kapcsolatok építésében. Ezen belül az önkormányzat elvét. Nem feltétlenül képzelem az önkormányzatot termelői önkormányzatnak, hanem különféle közösségek és kollektívák önkormányzataként fogom fel. A demokratikus Magyarország többpártrendszerű Magyarország lesz. De a többpártrendszerre vonatkozóan két koncepció van. Az első szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető szerepet játszana a különböző erőkkel szemben, amásodik szerint konkurens politikai erők volnának, szabad választásokat tartanának, amelyek következtében a kommunista párt akár el is veszítheti a hatalmat. E koncepciók közül melyik áll önhöz közelebb? — A második koncepciót képviselem. És azt hiszem, hogy a legutóbbi KB-ülés óta a párt számára is eldőlt ez a kérdés. Természetesen egyetlen párt sem törekedhet tervszerűen a hatalom elvesztésére. Az MSZMP-nek sem lesz ilyen programja. De a szabályszerű konkurenciahelyzet magában fogalja a hatalom elvesztésének lehetőségét is. Az 1956-os események értelmezése Nincs bizonyos mértékben szimbolikus jelentősége annak a ténynek, hogy Berecz Jánost, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyv szerzőjét nem választották meg újból PB-tagnak? Ez azt jelenti, hogy az ön értelmezése, amely szerint 1956- ban népfelkelés volt, végül is meggyőzte a párt legfelső vezető testületeinek tagjait? — Azt hiszem, meggyőzte őket ez érvelésem, de mint ismeretes, köztük volt Berecz János is. Szeretném hozzátenni, hogy az utóbbi időben Berecz János nagyon határozottan a reformok mellett foglalt állást. Ennek ellenére a jelölőbizottság ezt nem értékelte. Valószínűleg más, hoszszabb életutat átfogó aspektusok játszottak szerepet. Mit érzett ön akkor, amikor néhány hónappal ezelőtt bejelentette az 1956-os eseményekre vonatkozó értelmezését, és rögtön figyelmeztetést kapott. Nos, a politikusnak bele kell kalkulálnia az ilyesmit a küzdelmébe, mert az egyetértés nem alakul ki egy nap alatt Nem szabad elfelejteni, hogy pártfunkcionáriusok egész nemzedéke nőtt fel olyan környezetben, amelyben egyértelműen alkalmazták az ellenforradalom megfogalmazást, én kifejezetten ellenforradalomnak tartották az 1956-os eseményeket. Azt valószínűleg önök észrevették, hogy az én véleményem tisztítólag hatott a párttagság hangulatára, és a pártvezetőség tagjai átvették ezt a hangulatot. Én meg azt mondom, hogy semmilyen politikai mozgalom sem spórolhatja meg magának az ilyen katarzist. A nyugati sajtóvélekedések azt sugallták, hogy Pozsgay át akarja menteni pártját az új korszakra. Erre azt válaszolom, hogy ebben is van valami. Nem adok ugyanis komoly esélyeket egy olyan pártnak, amely történelmi események hamis értékelésével azonosul. A semlegesség módjáról még lesznek viták 1956 értékelése jó kiindulási alap ahhoz, hogy kérdést tegyek fel a jövendő Magyarország harmadik vonásával kapcsolatban. Mellébeszélés nélkül: a szabad Magyarország semleges Magyarországot jelent-e? — Nem feltétlenül. A semlegesség mint újeurópai érték, csakis egyetlen módon jöhet létre, méghozzá akkor, ha megszűnnek a katonai tömbök. De addig is, amíg léteznek katonai tömbök, nem hiszem, hogy országunknak minden élet megnyilvánulását hozzá kellene igazítania ehhez a blokkhoz. Nagy-Britannia, az NSZK és Franciaország is tagja a NATO-nak, mégsem valószínű, hogy bárki összetévesztené ezeket az országokat egymással. Oleg Bogomolov úr, Gorbacsov úr egyik legfontosabb tanácsadója kijelentette, hogy nem tartaná szerencsétlenségnek, ha Magyarország kilépne a Varsói Szerződésből. Nem ajánlatos-e tehát megfontolni egy ilyen lehetőséget, hiszen ez elősegítené azt, hogy Európa közepén semleges államok stabil tömbje alakuljon ki. Ez pedig esetleg elvezetne ahhoz, hogy egész Európa semlegessé váljék. — Biztosan ezen is el kell gondolkodni. Igen sokra tartom Bopomotovot. Egészen pontosan ő azt mondta, hogy egy semleges Magyarország nem jelentene veszélyt a Szovjetunió biztonságára nézve, és ebben én is bizonyos vagyok. De ami a semlegesség megvalósításának módját illeti ezzel kapcsolatban még biztosan lesznek viták. Szerintem ez akkor lesz reális, ha már nem lesznek katonai tömbök. És még egy dolgot a semlegességhez. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a Szovjetuniónak kevesebb gondja van a semleges Finnországgal, mint a saját szövetségeseivel Aiön álul elképzelt Magyarországhoz vezető út első szakaszát jelentenék a jövő évi választások. A választásokat azonban inkább koalíciós megállapodás formájában, semmint egymással versengő politikai erők közötti szabad választás formájában képzelik el. Csakugyan így kell ennek lennie? — Szerintem Magyarországon előbb létre kell jönnie a megegyezés bizonyos formájának, mert nem szabad hatalmi űrt előidézni. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy az ország kormányozhatatlanná váljék. Pillanatnyilag az MSZMP-n kívül nincsenek olyan erők, amelyek képesek volnának a kormányzásra. Az MSZMP-t terheli a felelősség az elmúlt 40 évért, viszont rendelkezik azzal az előnnyel, hogy fejlett infrastruktúrával rendelkezik. A kormányzáshoz szükséges minden tudás ott van aktivistáinak, kádereinek a fejében. Ez most alku tárgya lehet. Lehetséges, hogy a leendő partnerek, az alternatív mozgalmak nem fogadják el ezt, s lehetséges, hogy a választásokat szabad választások formájában kell lebonyolítani. De én nem vagyok ez ellen, mert ebben is esélyt látok az MSZMP számára. Kétségtelen tény, hogy van bizalmatlanság az MSZMP-vel szemben. Az elmúlt 40 évben már kétszer történt meg, hogy amikor a helyzet konszolidálódott, az MSZMP elfelejtkezett ígéretedről, és megint csak diktatórikusan viselkedett. Ez kétségkívül bizonyos bizalmatlanságot kelt partnereinkben, de egy ideig nem lesz más esélyünk, mint hogy bízzunk egymásban, és ellenőrizzük egymást. A környezetem bizonyos mértékig korlátoz Szabadon beszélgetünk szabad választásokról, a kormányzó párt esetleges megváltozásáról. ön 1950-ben lépett be a pártba. Hány évig tartott, mire megértette, hogy ez nem az a rendszer, és ezt meg kell változatni. — Sokáig, 1956 számomra is nagyon tragikus tapasztalat volt. De nálunk, a humán hallgatók csoportjában mégis azt mondtuk, hogy a párt az egyetlen terület a politikai aktivitás számára. Azt mondtuk magunknak: olyanok foglalják el ezt a területet, akiket humanista ideálok vezérelnek. Kétségtelen, hogy később is értek nagy megrázkódtatások, nagy csalódások, de az én politikai érésem 1966—68-ban befejeződött. Attól kezdve elég gyakran publikáltam különböző cikkeket, és mind a mai napig felelek ezekért a publikációkért, aláírom őket most is, azonosulok velük. Ami nem jelenti, hogy nem voltak bennük hibás tézisek, de már akkor is két pilléren nyugodott egész gondolatrendszerem: az egyik a demokrácia, a másik a reform. Viselkedésemben pedig — a már idézett Marx szellemében — a kriticizmus dominált. Talán ezért voltam mindig egy lépéssel előbbre, mint a többiek, ami a különböző kérdések átgondolását illeti. Tehát az irányt illetően, azt hiszem, nem tévedtem. Mégis az az érzésem, hogy a reform szükségességével kapcsolatos nézetei az utóbbi években radikalizálódtak. Az a benyomásom, hogy a népfront titkáraként ön 1982-ben kiegyensúlyozottan és óvatosan kezdte el új tevékenységét, s néhány év alatt eljutott a szabad demokratikus választások szükségességéhez. Ez csak egy a sok példa közül. Így van. Éppen ezért mondtam, hogy az irány helyes volt, ez az irány volt bennem, de ez alatt az idő alatt én is túlléptem önmagamon. Környezetem engem is bizonyos mértékig korlátoz, de azért egy lépéssel talán, mindig túl tudtam lépni ezen a korláton. Először politikai reformra van szükség Ideológiai és politikai kérdésekről beszélünk, de hát a helyzetet valójában a gazdaság határozza meg. Tudná-e vázolni, milyen gazdasági rendszert szeretne ön Magyarországon? Számomra az a kiindulási pont, hogy a gazdaság megszabaduljon a gazdaságon kívüli kényszertől. Vagyis először politikai reformra van szükség. A további lépésnek a tulajdonreformnak kell lennie, és én a magyar gazdaságot olyan gazdaságnak képzelem el, amely a vegyes tulajdonon alapul, egyesíti az állami, az önkormányzati és a magántulajdont, bár a tulajdonformák világa természetesen ennél színesebb is lehet. Az egyes tulajdonformák nem lehetnek egymástól elszigetelve, hogy a tőke minden irányban mozoghasson, és a tulajdon minden irányban fejlődhessen. Ez persze nem jelenti azt, hogy az államnak le kell mondania minden gazdasági szerepéről. A piac szabályai szerint az állam részt vesz a gazdaságban, de semmilyen utasítással sem helyettesítheti az áru- és pénzviszonyokat. Sokan azt mondják, hogy ez a piac illúzió, hogy ez a liberális piac képének felidézése, de másképp nem lehet. Most nincs piac, előbb el kell jutni a piachoz, és csak utána fogok kritikusan viszonyulni hozzá. Mert az teljesen biztos, hogy a piacot helyettesítő bürokratikus koordináció teljesen csődöt mondott. félek a hallgatag társadalomtól Egyetért ön azzal a véleménynyel hogy ön szociáldemokrata nézetek híve, a szó hagyományos, nyugat-európai értelmében? — A szociáldemokrata mozgalomban sok olyan értéket ismerek, amelyet sajátomnak tekintek. Ezek közül számomra az a legfontosabb, hogy a szociáldemokraták elképzelhetetlennek tartják a szocializmust demokrácia nélkül, és ezt a demokráciát alkotmányos jogállamban valósítják meg. A társadalom többsége viszont politikailag még passzív. Milyen emberekből áll ez a többség Magyarországon, hogyan vélekednek a jelenlegi helyzetről, hogyan élnek? — Azt, hogy hogyan élnek, még meg lehet állapítani. De hogy mit gondolnak, azt nehéz megmondani. Az egypártrendszernek az is egyik következménye, hogy politikailag tagolatlan társadalom keletkezik, igen nagy a politikai névtelenek tömege. Nem lehet tudni, hogy ez a politikailag névtelen tömeg mire készül, mit érez, hogy éppen felkelésre készül-e vagy sem. Én jobban félek a hallgatag társadalomtól, mint a nyílt, konfliktusokkal tűzdelt politikai harctól. S bár tudom, hogy a társadalom politikailag aktív része kisebbségben van, ha ez az aktivitás mégis politikai pluralizmusban nyilvánul meg, akkor a többség is választhat, mert van miből választania. Nem az érzelmek, hanem a politika szférájában éli ki azt, amit a politikában kell kiélnie. A rendszerben van az akadály Ha gazdasági megélénkülésre van szükség, akkor több tízezer vagy több százezer ember, kistermelő, mérnök, igazgató megélénkülésére van szükség. Ezek az emberek egyszerre csak brutálisabb gazdasági közegben fogják találni magukat, sőt, tulajdonképpen ez már meg is kezdődött. Nem fél-e ön attól, hogy egy adott pillanatban a reformereket saját társadalmuk fogja letéríteni a helyes útról? — A reformokat vissza lehet fordítani, a reformereket — remélem — nem. És újból ők fogják hordozni a jövendő reformokat, amelyek véleményem szerint elkerülhetetlenek. Szeretném megjegyezni, hogy a magyarok szívesen elfogadják a kockázatot, tudnak vállalkozni, ezért úgy gondolom, hogy Magyarországon lehetséges egy vállalkozói társadalom létrejötte. Hiszek az emberek dinamizmusában és kreativitásában. Nem tudom elhinni, hogy Szingapúrban, Tajvanon és Hongkongban más emberek élnének, mint Magyarországon. A rendszerben van az akadály, emiatt nem tudják a magyarok kibontakoztatni képességüket. Szavait úgy értelmezem, hogy ön természeténél fogva optimista politikus. — Jól értelmezi. Nem fél-e ön attól, hogy a most elkezdett átalakítások eredményeként ugyan demokratikus, de gazdaságilag periferikus, nem túl nagy potenciállal rendelkező ország jön létre? Van-e esély arra, hogy jobb legyen az emberek sorsa? És hány év kell ahhoz? — Van esély, de ez a folyamat sok-sok évig fog tartani. Magyarország elmaradt a fejlett Európától, és ez a lemaradás az elmúlt 40 év alatt tovább nőtt. Fel kell zárkóznunk Európához. Ez történelmi kényszer, s ennek meg kell felelnünk.