Magyar Hírlap, 1989. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-01 / 152. szám

I KULTÚRA - TUDÓSÍTÁSOKM­K Hírlap Évad végi bemutató a Katona József Színházban Kutyából nem lesz ember Ha Mihail Bulgakov Kutya­szív című kisregényét — amely ugyan csak megírása után több mint hatvan évvel jelenhetett meg Moszkvában, de az „illetékesek” számára persze korántsem volt ismeret­len — ma elolvassuk, bizony meglepődünk, hogy szerzőjét még jóval korábban, vagyis 1940-ben bekövetkezett halála előtt nem pusztították el. Hi­szen Bulgakov már 1926-ban pontosan megírta, miért nem szereti a proletárdiktatúrát. Véleményének kifejtésére egy kiváló sebészprofesszort, bizo­nyos Preobrazsenszkijt (akinek beszélő neve átváltozást jelent) „kér fel”. Ez a regényhős vi­lágítja meg munkatársa, Bormentái doktor előtt az össze­omlás jelenségének — azaz a dolgok rendellenes működésé­nek — összetevőit. A profesz­­szor szerint, ha a márványlép­csőn egyszercsak mindenki piszkos csizmában kezd mász­kálni, a vécében a kagyló mel­lé végzi el a szükségét, az el­romlott gőzfűtést pedig nem javítják meg, akkor mindez aligha Karl Marx szellemében történik — sokkal valószínűbb, hogy abban a bizonyos „pro­­letár"-mentalitásban van a hi­ba, amely a civilizálatlanságot emeli uralkodó normává. Meg abban, hogy senki sem azzal foglalkozik, amihez ért, ugyan­akkor másokat is megakadá­lyoz, hogy hasznosak legye­nek. :„Én a munkamegosztás híve­i­agyok. A Nagy Színház­ban csak énekeljenek, én vi­szont operálni fogok, így a jó. És sehol semmi összeomlás." Elképzelhető-e, hogy ez a lé­­nyeglátóan okos orvostudor olyan szervátültetési kísérle­tekkel foglalkozzék, amelyek célja nem más, mint a kutyát emberré változtatni? Ha Preob­­razsenszkij ezt remélné az em­beri név kutyába ültetésétől, akkor ezzel Bulgakov olyan fi­gurát teremtett volna, akinek már eleve nem lehetne tudo­mányos komolyságot tulajdo­nítani. Mégpedig nemcsak az ötlet túlságosan is fantasztikus volta miatt, de már csak azért sem, mert elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben a pro­fesszor ne a donor, vagyis az átoperálandó emberi agy egy­kori tulajdonosának azonosítá­sával kezdené az egész műve­letet. Hiszen logikus — épp a professzor ne tudná? —, hogy a kutya csak olyan emberré válhat, amilyenné a beléülte­­tett agy predesztinálja. Bulgakov professzora azon­ban nem véletlenül, nem feledékenységből mulasztja el felderíteni a donor kilétét, mi­előtt belefog az operációba, őt azért nem érdekli az illető ha­lott személyazonossága, mert esze ágában sincs embert csi­nálni a kutyából. Ezt csupán Cotnár Péter ta­lálta ki, mint a regény drama­tizálja és rendezője. Az álta­la készített színpadi változat­ban Preobrazsenszkijt több mint kínosan érinti, hogy a kó­bor kutyából tipikus proletár­karrierista lesz. Mintha terem­tője nem ezt várta volna. De hogy mi mást várt, az végül is nem derül ki a Katona József Színház előadásában, mert Got­­hár nyitva hagyja a kérdést: miért csak az ominózus műtét után kezdi firtatni a profesz­­szor az egykori „agygazda” ki­létét. Hát bizonyára afféle szó­rakozott professzorral van dol­gunk — gondolhatja a néző. De hát nem így van. Bulga­kov szükségesnek látja a Ku­tyaszív textusának három kü­lönböző pontján is igen határo­zottan tisztázni, hogy a pro­fesszor valójában az emberi szervezet megfiatalításának le­hetőségeit keresi, és ennek ér­dekében — mint ez már szo­kásos — végez állatkísérlete­ket. Feltételezése szerint ugyanis a hipofízis átültetése megfiatalodáshoz vezet. Tehát a Galamb névre keresztelt de­rék kutyának a műtét során beoperált emberi hipofízis ha­tására egyszerűen — kutya­­mivoltában! — meg kellene fiatalodnia. Legalábbis a pro­fesszor reményei szerint. Ehe­lyett azonban végbemegy a kí­sérleti eb teljes fiziognómiai át­alakulása Galambos polgár­társsá. Mégpedig „természete­sen” olyan karakterjegyekkel, amilyeneket az a bizonyos, megboldogult Klim Csugunkin, többszörösen elitélt lumpen vi­selt. És a professzor „mint való­di tudós” —­­írja naplójában Bormental doktor — „beismer­te a hibáját, a hipofízis átül­tetése nem megfiatalodáshoz vezet, hanem teljes emberré váláshoz." Mert — mint a re­gény egy másik helyén a pro­fesszor felismeri: ......a hipo­fízis egy zárt kamra, amely egy adott embert meghatároz. Egy adottat! Nem pedig az általá­nos emberit! (...) Egészen más izgatott, az eugenika, az em­beri faj tökéletesítése. (. ..) És mi lett belőle? Atyaúristen!” ✓ Lothár mindezt akkurátusán­ál kihagyja a maga színpadi verziójából. Így aztán a regény és színpadi értelmezése között meglehetős a különbség. És ez azért sajnálatos, mert Bulga­kov professzora nem az a sar­latán, aki a kutyából embert akar „faragni”, hanem olyan tudós, akinek embernemesítő programjába hiba csúszik. Ne­vezetesen, hogy a hipofízisnek más a hatása a teória szerint, és más a valóságban. Ebben­ a bulgakovi modellben igazán nem nehéz felfedezni a „tudo­mányos szocializmus” elméleti jószándékkal kikövezett útjá­nak ironikus kritikáját. A Ku­tyaszív figyelmeztetése is ek­ként egyértelmű: a nagy világ- és emberboldogító törekvések rendszerint éppen az emberi té­nyezőt hagyják ki a számítás­ból. Ehhez képest Gothár válto­zata bizonyos értelemben két­ségkívül szórakoztató, de gon­dolatilag pontatlan. És bár né­zetem szerint az adaptáció so­rán minden megengedett (hi­szen, az eredeti mű csorbítat­lan marad a könyvespolcon), mégsem hiszem, hogy érdemes változtatni egy, a maga nemé­ben tökéletes szellemi konst­rukción, ha a magunké azzal legalább nem egyenértékű. A­z előadásban egyébként min­­den működik, ami Gothár színpadán működni szokott: várható, hogy lesz legalább egy „tekerés” (ezúttal nem varró­gép, hanem kerékpár nyergé­ben), ismét leleményesek lesz­nek a fényhatások (lásd. a ko­rábbról már szintén ismerős vi­lágító asztallapot), és legalább egyszer erőszakot fognak el­követni egy olyan ártatlan leá­nyon, aki ezt tulajdonképp na­gyon is élvezi — s mindez ma­gától a műtől teljesen függet­lenül történik. Amit nem lehet kiszámítani, az a westernbe il­lő pisztolypárbaj Bormentái és Galambos között, meg főatt­­rakcióként a csűrig töltött ak­várium szétlövése, minek kö­vetkeztében egy valódi hal né­hány perces haláltusájáról szól az előadás befejező jó néhány perce. Mit tegyek, legalább annyira nem szeretem ezeket az „érzéki színjáték” címén kiagyalt el­­meszü­leményeket, mint Preob­­razsenszkij professzor a vécé­kagyló mellé vizelő proletáro­kat. Amit szeretek, az minden olyan részlet, ami a színpadon Bulgakovtól származik, meg jószerével a színészek intelli­gens játéka. S az ebben meg­nyilvánuló rendező is sokkal inkább meggyőz, mint a faksz­­nigyártó. Mert Gothár színészvezetésé­­től nyilván nem elválasztható Vajda László visszafogott, be­lülről elegáns, tragikomikusan tévedő professzora — egyszers­mind a mindenkori „finnyás értelmiségi” finom karikatúrá­ja is —, aki maga szabadítja magára a veszedelmet. (És Vaj­da alakítása még jobb, még el­mélyültebb lehetne, ha valóban a bulgakovi változatot játszhat­ná. Balkay Géza kutyaembe­re egyszerre technikai-szakmai bravúr, és tökéletes karakter­tanulmány az azonnal helyez­kedő, a vele egyivásúakra rög­tön rátaláló „jó káderről”, er­ről a bárhová „átültethető” is­merősünkről. Ha meggondoljuk, hogy Bulgakov már 1926-ban tudta, mit várhatunk tőle . .. T­ökéletesen megértem az OGPU felelősségteljes kép­viselőit, hogy késedelem nél­kül, 1926. május 7-én házkuta­tást tartottak az írónál, és el­kobozták a regény kéziratát. Mészáros Tamás Családi szükségállapot „Ifjúság 2000" címmel három­napos konferencia kezdődött teg­nap a Budapesti Műszaki Egyete­men. A konferenciát szervező MISZOT — Magyarországi Ifjú­sági Szervezetek Országos Taná­csa — célja, hogy a tanácskozás résztvevői diagnosztizálják az If­júság jelenlegi helyzetét és állás­­foglalásukkal, ajánlásaikkal be­folyásolják a készülő ifjúságpo­litikai kormányprogramot. Tegnap a rendezvény meghí­vott vendége volt Pozsgay Imre államminiszter és Gazsó Ferenc egyetemi tanár. Pozsgay Imre a jövendő ifjúságpolitikájáról szól­va elmondta, hogy annak is ta­goltnak, plurális berendezkedé­sűnek kell lennie, mint a társa­dalom egészének. Eredményes if­júságpolitikai terv sem létezhet,­­ amíg a társadalmi politikai át­alakulás előfeltételét nem te­remtjük meg. A modellváltás lé­nyege: a civil társadalom újra­építése, ahol az egyénnek önren­delkezési jogai vannak, állam­polgárként és tulajdonosként egyaránt. Az önmeghatározás ké­pessége teremti meg a valódi kö­zösségeket, amely nélkül az in­tézmények üres vázai lesznek csak az emberi cselekvésnek. Az államminiszter figyelmezte­tett: a legfiatalabb nemzedékek semmiféle felelőséggel nem tar­toznak a múltért. Eggyel azonban mégis adósai a történelemnek. Azzal, hogy kellő toleranciával megértsék történelmünket, és ez­zel elfogadják elősegítsék a jog­­államiságra való áttérés békés útját. A szakadatlan számonké- Ifjúság 2000 Fotó: Szigeti Tamás rés ugyanis polgárháborús hely­zetet is előidézhet. Ne az ifjúság legyen a modellváltás ellenzéké­nek toborzója, a visszarendező­dést ne az a nemzedék segítse elő, amelynek éppen a reformon mú­lik a jövője. Észre kell venniök azt is a fia­tal nemzedékeknek, hogy a tár­sadalomban nemcsak generációk között, hanem vertikálisan is hú­zódnak törésvonalak. Szövetsé­geseket az ifjúság azokban az elődökben is nyerhet, akik a re­formok előkészítői voltak az el­múlt évtizedekben. Az ifjúság ma még talán nincs benne a po­litikában, a közéletben olyan mértékben, ahogy megkívánnák az érdekei és lehetőségei, de nyit­va áll az ajtó előttük a részvé­telre. Gazsó Ferenc arról beszélt, hogy az utóbbi évtizedekben az új nemzedékek szükségállapot közepette nevelkedtek. Ezt jelzi, hogy egyes generációk egyötöde­­egyharmada funkcionális analfa­béta, hogy százból harminchét családban a gyermekek a társa­dalmi létminimum alatti szinten nevelkednek. A súlyosan eszköz­hiányos és funkcionális zavarok­kal küszködő utódnevelési rend­szert nem lehet intézményi át­alakításokkal, döntésekkel és ha­tározatokkal megjavítani, ez az utóbbi évek próbálkozásaiból ki­derült. A szükségállapot fennma­rad a társadalom mai újraterme­lési rendszerének megszűnéséig. A generációs újratermelés me­chanizmusának átalakítása is a modellváltással függ össze: az életesélyek társadalmi garantá­lásához elsősorban a család meg­erősödése szükséges. A családi erőforrások erősíté­sének eszköze lehet a kisvállal­kozások kibővítése, amelyek nemzedékek felnevelésének anya­gi hátterét teremthetik meg, sőt munkahelyet is biztosítanak az ifjúságnak. Szükség van a bérre­formra is, olyanra, amely a bért nem állami adományként kezeli, hanem a munka ellenértéke ele­gendő a nemzeti reprodukció fe­dezésére.­­ Gazsó Ferenc felhívta rá a fi­gyelmet, hogy nem kell feltétle­nül elfogadni a reform sztaniol­­jába csomagolt restriktív, sőt, fiskális szemléletű intézkedése­ket, amelyek csak a további el­szegényedéshez vezetnek, s ame­lyek során az állam rafinált kí­sérletet tesz arra, hogy megsza­baduljon még azoktól a felada­toktól is, amelyeket eddig fel­vállalt. Mr. A. Az „Év lakóháza megfizethető Idestova hat évvel ezelőtt hir­dették meg az „Év lakóháza" pá­lyázatot, amellyel az akkori Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumnak az volt a célja, hogy­­a megépült, és példamuta­tónak számító lakóházakat széles körben ismertté tegye, az épüle­tek alkotóit pedig elismerésben részesítse. Idén két díjat adtak ki, a többi pályamű dicséretet kapott. Arról, hogy az év lakóháza megfelelne­­e egy átlagos magyar lakóháznak, és vajon a díjazott épületek va­lóban elérhető és megfizethető példák lehetnek-e a nagy több­ség számára, az elismeréseket át­nyújtó dr. Baráth Etelét a KÖ­­HÉM államtitkárát, és dr. Böré­nyi Lászlót, a KÖHÉM főosztály­­vezetőjét kérdeztük: " Bár a magánerős építkezé­sek színvonala az utóbbi időben jelentősen emelkedett Magyaror­szágon, tény és való, hogy arány­eizálódás észlelhető a gazdag, ám olykor stílustalan építkezés ja­vára — válaszolta az államtitkár. — Ám e pályaművek azért szim­patikusak, mert bebizonyítják, hogy viszonylag kis pénzből, el­érhető árszinten — mégis igé­nyesen — lehet építkezni, ma Magyarországon. A tavalyi, de az idei pályáza­ton is szerepeltek olyan épüle­tek,, amelyek tehetős réteg, nem is rossz színvonalon megépített lakókörnyezetét mutatták be, mégis kiestek a díjazottak közül, hiszen nem állíthattuk őket pél­daként az átlagos igényszintű, és anyagi körülmények között élő építtető elé. J. A. Pluralista hírközlést Az MTI megnyitja teljes in­formációs tárházát valamennyi országos politikai szervezet előtt és új szolgáltatásokat indít a köz­élet vezető személyiségeinek tá­jékoztatására. Erről szólt pénteken 22 párt­szövetség, egyesület, társadalmi szervezet és mozgalom vezetői, képviselői előtt Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda vezérigaz­gatója. Aláhúzta: ez a tájékozta­tási nyitás abból a tudatos törek­vésből táplálkozik, hogy az MTI elégítse ki a többpártrendszerű politikai berendezkedés sokrétű információs igényét, vagyis a tör­ténésekről objektíven, részrehaj­lás nélkül, pontosan, hitelesen és gyorsan számoljon be. Emellett olyan információs kínálatot kell nyújtania, amelyből bőségesen válogathat a robbanásszerűen nö­vekvő, sokszínűvé váló írott és elektronikus sajtó. A vezérigaz­gató részletesen ismertette az MTI által felajánlott szolgáltatásokat. A találkozón részt vett és fel­szólalt Pozsgay Imre állammi­niszter, aki hangsúlyozta, hogy az országos politikai szervezetek széles körű informálására irá­nyuló MTI-kezdeményezés hozzá­járul a politikai egyeztető tárgya­lások eredményességéhez. Ki­emelte a hírközlési monopólium felszámolásának fontosságát. ­ Rektori és egyetemi tanári kinevezések A kormány pártolja a tudományokat Rektori és egyetemi­an­ári kinevezéseket átadó Ünn­epségeket­­fu­tottak a Néprajzi Múzeum aulájában. Részt vett az ünnepségen Né­meth Miklós, az MSZMP elnökségének tagja, a­ke, dr. Bánfalvi István, szociális és egészségügyi miniszter um * f m elclmCZI** ÜK V­­­ITKiniSZI*T­ A kinevezési okiratokat Glatz Ferenc művelődési miniszter ad­ta át. Köszöntő beszédében el­mondta, hogy felülvizsgálják az oktatás egészét, és elképzelhető, hogy ez év őszéig előkészítik a felsőoktatási törvény tervezetét, amelyet a tárcákkal egyeztetve alkotnak meg. Szükséges a felső­oktatás, az egész magyar tudo­mány infrastruktúrájának fej­lesztése is. Ehhez nyugati bank­kölcsönöket kívánnak felhasznál­ni. A legfontosabb tennivaló azon­ban a szakemberek megfelelő képzése. Hangsúlyozta: mind az alsó-, mind a közép- és a felső­­oktatásban az eddigieknél több lehetőséget adnak a nyugati nyel­vek elsajátítására. Nem lehet ugyanis közös vállalatokat alapí­tani olyan értelmiség nélkül, amely nem beszél legalább egy nyugati nyelven — mondta. A kormány feladata az is, hogy hu­mán programjának propagandis­tája legyen. örömmel állapította meg, hogy a most kinevezett egyetemi taná­rok között találhatók fiatalabb korosztálybeliek, akiknek az elő­léptetését a korábbi oktatáspoli­tikai irányzat nem tette lehetővé. Németh Miklós köszöntőjében hangsúlyozta: a kormány tudo­mánybarát, tudománypárti akar lenni, s képes lesz megvalósítani az oktatás, a felsőoktatás fejlesz­tésének programját. Ebben szá­mít az egyetemek, a tudományos élet közreműködésére. A Minisztertanács rektori megbízá­suk lejártával — munkásságuk elis­merése mellett — felmentette dr. Gál Jánost, az Erdészeti és Fapart Egyetem rektorát, dr. Heil Bálintot, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rek­torát, dr. Szesz­ Gábort, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektorát. A Minisztertanács a rektori teen-­ dők ellátásával megbízta dr. Kozma Andrást, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, dr. Liszt Jánost, a Veszp­rémi Vegyipari Egyetemen, dr. Wink­ler Andrást, az Erdészeti és Faipari Egyetemen. A Minisztertanács meghosszabbította rektori megbízatását dr. Istvánfi Csa­bának, a Testnevelési Főiskolán, Kiss Istvánnak, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, dr. Kovács Ferencnek, az Állatorvostudományi Egyetemen, dr. Kovács Ferencnek, a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen, dr. Kulka Frigyes­nek, az Orvostovábbképző Egyetemen, dr. Szilárd Jánosnak, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. A Minisztertanács egyetemi tanárrá nevezte ki dr. Anderle Adamot, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem tan­székvezető docensét, dr. Bánfi Ta­mást, a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem docensét, dr. Bán­­hidi Lászlót, az Építéstudományi In­tézet tudományos tagozatvezetőjét, a Budapesti Műszaki Egyetemre, dr. Bellyei Árpádot, a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem docensét, dr. Bencze Lajost, a Veszprémi Vegyipari Egye­tem docensét, dr. Besznyák Istvánt, az Országos Onkológiai Intézet főigazga­­tóhelyettesét az Orvostovábbképző Egyetemre, dr. Bíró Vilmost, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docenset, dr. Bor Zsoltot, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia lézerfizikai tanszéki kutatócsoport tudományos tanácsadó­ját a József Attila Tudományegyetem­re, dr. Borsos Jánost, a Dohánykuta­tó Intézet igazgatóját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre, dr. Czabán Jánost, a Nehézipari Műszaki Egye­tem docensét, dr. Csetri Lajost, a Jó­zsef Attila Tudományegyetem tan­székvezető docensét, dr. Dank Viktort, a Központi Földtani Hivatal elnökét az Eötvös Loránd Tudományegyetemre dr. Egyed Jenőt, az Orvostovábbi Egyetem docensét, dr. Farsang Csa­bát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Fekete Miklóst, a Pécsi Orvostudományi Egyetem do­censét, dr. Gáspár Rezsőt, a Debreceni Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Ginsztler Jánost, a Budapesti Mű­szaki Egyetem docensét, dr. Gunst Pétert, az MTA Közép- és Kelet-euró­pai Kutatási Központ igazgatóhelyet­tesét a Kossuth Lajos Tudományegye­temre, dr. Hadházy Pált, a Semmel­weis Orvostudományi Egyetem do­censét, dr. Hatvani Lászlót, a József Attila Tudományegyetem docensét, dr. Heszky Lászlót, a Gödöllői Agrár­­tudományi Egyetem tanszékvezető do­censét, dr. Hidasi Gyulát, a Semmel­weis Orvostudományi Egyetem docen­sét, dr. Holdas Sándort, az Állatte­nyésztési és Takarmányozási Kutató­­központ főigazgatóját a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemre, dr. Juhász Jánost, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem docensét, dr. Juhász Nagy Sándorné dr. Zsinka Ágnest, a Köz­ponti Élelmiszeripari Kutatóint.­­.-t tudományos tanácsadóját a Kertészet és Élelmiszeripari Egyetemre, dr. Ka­­kuk Györgyöt, a Debreceni Orvostu­dományi Egyetem docensét, dr. Ká­roly Gyulát, a Nehézipari Műszaki Egyetem docensét, dr. Sípos Bélát, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensét, dr. Lutus Imrét, a Pénzügyi ,­s számviteli Faiskola Zalaegerszegi Intézete főiskolai tanárát a keszthelyi Agrártudományi Egyetemre dr. Sza­bó Miklóst, az Eötvös Loránd Tudó­domá­­ny­egy­etem docensét, dr. Szatmá­ri Zoltánt, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete főigazgató-helyettesét az Eötvös Loránd Tudományegyetem­re, dr. szavai Jánost, az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem tanszékveze­tő docensét, dr. szeleczki Györgyöt, a Politikai főiskola egyetemi docensét, dr. szécsényi Józsefet a Testnevelési főiskola egyetemi docensét, dr. szé­kely Csabát, a gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem docensét, dr. Székely Tamást, az MTA természettudományi kutatólaboratóriumának igazgatóját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem­re dr. Székely Vladimírt, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Szik­lai Lászlót, az MTA Filozófiai Inté­zete igazgatóját az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemre, dr. Szirmai Imrét, a Pécsi Orvostudományi Egyetem do­censét, dr. Tompa Bélát, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos tanácsadóját, dr. Tóth Tamást, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem tanszékvezető egyetemi docensét, dr. Tringer Lászlót, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem tudományos tanácsadóját, dr. Ungváry Ferencet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem docen­sét, dr. Uray Évát, a Debreceni Or­vostudományi Egyetem docensét, Vargyas Gyulát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Vá­­mossy Ferencet, a Budapesti Máss­i­­ki Egyetem docensét, dr. Vincze La­jost, a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola egyetemi docensét, dr. Zá­­vodszky Pétert, az MTA Szegedi Bio­lógiai Központ Enzimológiai Intézete tudományos főmunkatársát az Eöt­vös Loránd Tudományegyetemre, dr. Z. Kiss Lászlót, a Kertészeti és Élel­miszeripari Egyetem docensét, dr. Manherz Károly művelődési minisz- Néprajzi Múzeum aulájában átadta a térhelyettes ugyancsak pénteken a megbízásuk meghosszabbításáról szó­ló okmányt dr. Nagy Józsefnek, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola fő­igazgatójának, dr. Székely Gábornak, a Bessenyei György Tanárképző Fő­iskola főigazgatójának, dr. Orbán Sán­dornak, a Ho Si Minh Tanárképzző Főiskola főigazgatójának. A művelődési miniszter meghosz­­szabbította főigazgatói megbízását: Erdei Péternek a Kodály Intézetben, Hunyady Györgynének, a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Kaposi Endré­nek, a Vitéz János Tanítóképző Főis­kolán. Leitner Sándornak, a kaposvári Tanítóképző Főiskolán, dr. Vágó Ist­vánnak, a Kandó Kálmán Villamos­­ipari Műszaki Főiskolán. Ugyancsak kinevezték dr. Kenéz Józsefet, a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem tudományos főmunka­­társát, dr. Kindler Józsefet, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem docensét, dr. Király Lászlót, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara főiskolai tanárát, dr. Kollár Zoltán Csabát, a Marx Károly Közgazdaság­­tudományi Egyetem docensét, dr. Ko­vács Adámot, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Lajos Tamást, a Budapesti Műsza­ki Egyetem docensét, dr. Lamm Van­dát, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete tudományos tanácsadóját a Nehézipari Műszaki Egyetem Állam­­os Jogtudományi Karára, dr. László Arankát, a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem docensét, dr. Lencz Lászlót, a fővárosi János Kór­ház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosát a Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetemre, dr. Lévay Bélát, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem docensét, dr Lovász Györ­gyöt, a Janus Pannonius Tudomány­egyetem tudományos tanácsadóját, dr. Mátyás Csabát, az Erdészeti és Falpxo­­n Egyetem tudományos tanácsadó, dr Mechler Ferencet, a Debreceni Or­vostudományi Egyetem docensét, dr­ Mészáros Tamást, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem docensét a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre, dr. Mihók Györgyöt, a Semmelweis Orvostudományi Egye­tem docensét, dr. Molnár Józsefet, az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem docensét, dr. Mózsik Gyulát, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem docensét, dr. Nagy Mik­lóst, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem docensét, dr. Nagy Zsoltot, a Szociális és Egészségügyi Miniszté­rium főosztályvezető-helyettesét a Sz­ent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre, dr. Némedi Varga Zoltánt, a Nehézipari Műszaki Egyetem docen­sét, dr. Novák Mihályt, a József Atti­la Tudományegyetem docensét, dr. Nyíri Lászlót, a debreceni Agrártudo­mányi Egyetem karcagi kutatóintéze­te igazgatóját, dr. Nyomárkay Ist­vánt, az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem tanszékvezető docensét, dr. Patkós Andrást, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Pe­rényi Miklóst, a keszthelyi Agrártu­dományi Egyetem kaposvári Állatte­nyésztési Kar főiskolai tanárát, Per Miklósné dr.-t, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem docensét, dr. Petró Bálintot, a Budapesti Műszaki Egye­tem docensét, dr. Péceli Gábort, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Pfau Ernőt, a debreceni Agrártu­dományi Egyetem docensét, dr. Ren­ner Antalt, az Országos Baleseti In­tézet főigazgató-helyettesét az Orvos­­továbbképző Egyetemre, dr. Jecneiber Pált, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető docensét, dr. Sembery Pétert, a gödöllői Agrártudományi Egyetem docensét.

Next