Magyar Hírlap, 1989. július (22. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-01 / 152. szám
I KULTÚRA - TUDÓSÍTÁSOKMK Hírlap Évad végi bemutató a Katona József Színházban Kutyából nem lesz ember Ha Mihail Bulgakov Kutyaszív című kisregényét — amely ugyan csak megírása után több mint hatvan évvel jelenhetett meg Moszkvában, de az „illetékesek” számára persze korántsem volt ismeretlen — ma elolvassuk, bizony meglepődünk, hogy szerzőjét még jóval korábban, vagyis 1940-ben bekövetkezett halála előtt nem pusztították el. Hiszen Bulgakov már 1926-ban pontosan megírta, miért nem szereti a proletárdiktatúrát. Véleményének kifejtésére egy kiváló sebészprofesszort, bizonyos Preobrazsenszkijt (akinek beszélő neve átváltozást jelent) „kér fel”. Ez a regényhős világítja meg munkatársa, Bormentái doktor előtt az összeomlás jelenségének — azaz a dolgok rendellenes működésének — összetevőit. A profeszszor szerint, ha a márványlépcsőn egyszercsak mindenki piszkos csizmában kezd mászkálni, a vécében a kagyló mellé végzi el a szükségét, az elromlott gőzfűtést pedig nem javítják meg, akkor mindez aligha Karl Marx szellemében történik — sokkal valószínűbb, hogy abban a bizonyos „proletár"-mentalitásban van a hiba, amely a civilizálatlanságot emeli uralkodó normává. Meg abban, hogy senki sem azzal foglalkozik, amihez ért, ugyanakkor másokat is megakadályoz, hogy hasznosak legyenek. :„Én a munkamegosztás híveiagyok. A Nagy Színházban csak énekeljenek, én viszont operálni fogok, így a jó. És sehol semmi összeomlás." Elképzelhető-e, hogy ez a lényeglátóan okos orvostudor olyan szervátültetési kísérletekkel foglalkozzék, amelyek célja nem más, mint a kutyát emberré változtatni? Ha Preobrazsenszkij ezt remélné az emberi név kutyába ültetésétől, akkor ezzel Bulgakov olyan figurát teremtett volna, akinek már eleve nem lehetne tudományos komolyságot tulajdonítani. Mégpedig nemcsak az ötlet túlságosan is fantasztikus volta miatt, de már csak azért sem, mert elképzelhetetlen, hogy ebben az esetben a professzor ne a donor, vagyis az átoperálandó emberi agy egykori tulajdonosának azonosításával kezdené az egész műveletet. Hiszen logikus — épp a professzor ne tudná? —, hogy a kutya csak olyan emberré válhat, amilyenné a beléültetett agy predesztinálja. Bulgakov professzora azonban nem véletlenül, nem feledékenységből mulasztja el felderíteni a donor kilétét, mielőtt belefog az operációba, őt azért nem érdekli az illető halott személyazonossága, mert esze ágában sincs embert csinálni a kutyából. Ezt csupán Cotnár Péter találta ki, mint a regény dramatizálja és rendezője. Az általa készített színpadi változatban Preobrazsenszkijt több mint kínosan érinti, hogy a kóbor kutyából tipikus proletárkarrierista lesz. Mintha teremtője nem ezt várta volna. De hogy mi mást várt, az végül is nem derül ki a Katona József Színház előadásában, mert Gothár nyitva hagyja a kérdést: miért csak az ominózus műtét után kezdi firtatni a profeszszor az egykori „agygazda” kilétét. Hát bizonyára afféle szórakozott professzorral van dolgunk — gondolhatja a néző. De hát nem így van. Bulgakov szükségesnek látja a Kutyaszív textusának három különböző pontján is igen határozottan tisztázni, hogy a professzor valójában az emberi szervezet megfiatalításának lehetőségeit keresi, és ennek érdekében — mint ez már szokásos — végez állatkísérleteket. Feltételezése szerint ugyanis a hipofízis átültetése megfiatalodáshoz vezet. Tehát a Galamb névre keresztelt derék kutyának a műtét során beoperált emberi hipofízis hatására egyszerűen — kutyamivoltában! — meg kellene fiatalodnia. Legalábbis a professzor reményei szerint. Ehelyett azonban végbemegy a kísérleti eb teljes fiziognómiai átalakulása Galambos polgártárssá. Mégpedig „természetesen” olyan karakterjegyekkel, amilyeneket az a bizonyos, megboldogult Klim Csugunkin, többszörösen elitélt lumpen viselt. És a professzor „mint valódi tudós” —írja naplójában Bormental doktor — „beismerte a hibáját, a hipofízis átültetése nem megfiatalodáshoz vezet, hanem teljes emberré váláshoz." Mert — mint a regény egy másik helyén a professzor felismeri: ......a hipofízis egy zárt kamra, amely egy adott embert meghatároz. Egy adottat! Nem pedig az általános emberit! (...) Egészen más izgatott, az eugenika, az emberi faj tökéletesítése. (. ..) És mi lett belőle? Atyaúristen!” ✓ Lothár mindezt akkurátusánál kihagyja a maga színpadi verziójából. Így aztán a regény és színpadi értelmezése között meglehetős a különbség. És ez azért sajnálatos, mert Bulgakov professzora nem az a sarlatán, aki a kutyából embert akar „faragni”, hanem olyan tudós, akinek embernemesítő programjába hiba csúszik. Nevezetesen, hogy a hipofízisnek más a hatása a teória szerint, és más a valóságban. Ebben a bulgakovi modellben igazán nem nehéz felfedezni a „tudományos szocializmus” elméleti jószándékkal kikövezett útjának ironikus kritikáját. A Kutyaszív figyelmeztetése is ekként egyértelmű: a nagy világ- és emberboldogító törekvések rendszerint éppen az emberi tényezőt hagyják ki a számításból. Ehhez képest Gothár változata bizonyos értelemben kétségkívül szórakoztató, de gondolatilag pontatlan. És bár nézetem szerint az adaptáció során minden megengedett (hiszen, az eredeti mű csorbítatlan marad a könyvespolcon), mégsem hiszem, hogy érdemes változtatni egy, a maga nemében tökéletes szellemi konstrukción, ha a magunké azzal legalább nem egyenértékű. Az előadásban egyébként minden működik, ami Gothár színpadán működni szokott: várható, hogy lesz legalább egy „tekerés” (ezúttal nem varrógép, hanem kerékpár nyergében), ismét leleményesek lesznek a fényhatások (lásd. a korábbról már szintén ismerős világító asztallapot), és legalább egyszer erőszakot fognak elkövetni egy olyan ártatlan leányon, aki ezt tulajdonképp nagyon is élvezi — s mindez magától a műtől teljesen függetlenül történik. Amit nem lehet kiszámítani, az a westernbe illő pisztolypárbaj Bormentái és Galambos között, meg főattrakcióként a csűrig töltött akvárium szétlövése, minek következtében egy valódi hal néhány perces haláltusájáról szól az előadás befejező jó néhány perce. Mit tegyek, legalább annyira nem szeretem ezeket az „érzéki színjáték” címén kiagyalt elmeszüleményeket, mint Preobrazsenszkij professzor a vécékagyló mellé vizelő proletárokat. Amit szeretek, az minden olyan részlet, ami a színpadon Bulgakovtól származik, meg jószerével a színészek intelligens játéka. S az ebben megnyilvánuló rendező is sokkal inkább meggyőz, mint a faksznigyártó. Mert Gothár színészvezetésétől nyilván nem elválasztható Vajda László visszafogott, belülről elegáns, tragikomikusan tévedő professzora — egyszersmind a mindenkori „finnyás értelmiségi” finom karikatúrája is —, aki maga szabadítja magára a veszedelmet. (És Vajda alakítása még jobb, még elmélyültebb lehetne, ha valóban a bulgakovi változatot játszhatná. Balkay Géza kutyaembere egyszerre technikai-szakmai bravúr, és tökéletes karaktertanulmány az azonnal helyezkedő, a vele egyivásúakra rögtön rátaláló „jó káderről”, erről a bárhová „átültethető” ismerősünkről. Ha meggondoljuk, hogy Bulgakov már 1926-ban tudta, mit várhatunk tőle . .. Tökéletesen megértem az OGPU felelősségteljes képviselőit, hogy késedelem nélkül, 1926. május 7-én házkutatást tartottak az írónál, és elkobozták a regény kéziratát. Mészáros Tamás Családi szükségállapot „Ifjúság 2000" címmel háromnapos konferencia kezdődött tegnap a Budapesti Műszaki Egyetemen. A konferenciát szervező MISZOT — Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa — célja, hogy a tanácskozás résztvevői diagnosztizálják az Ifjúság jelenlegi helyzetét és állásfoglalásukkal, ajánlásaikkal befolyásolják a készülő ifjúságpolitikai kormányprogramot. Tegnap a rendezvény meghívott vendége volt Pozsgay Imre államminiszter és Gazsó Ferenc egyetemi tanár. Pozsgay Imre a jövendő ifjúságpolitikájáról szólva elmondta, hogy annak is tagoltnak, plurális berendezkedésűnek kell lennie, mint a társadalom egészének. Eredményes ifjúságpolitikai terv sem létezhet, amíg a társadalmi politikai átalakulás előfeltételét nem teremtjük meg. A modellváltás lényege: a civil társadalom újraépítése, ahol az egyénnek önrendelkezési jogai vannak, állampolgárként és tulajdonosként egyaránt. Az önmeghatározás képessége teremti meg a valódi közösségeket, amely nélkül az intézmények üres vázai lesznek csak az emberi cselekvésnek. Az államminiszter figyelmeztetett: a legfiatalabb nemzedékek semmiféle felelőséggel nem tartoznak a múltért. Eggyel azonban mégis adósai a történelemnek. Azzal, hogy kellő toleranciával megértsék történelmünket, és ezzel elfogadják elősegítsék a jogállamiságra való áttérés békés útját. A szakadatlan számonké- Ifjúság 2000 Fotó: Szigeti Tamás rés ugyanis polgárháborús helyzetet is előidézhet. Ne az ifjúság legyen a modellváltás ellenzékének toborzója, a visszarendeződést ne az a nemzedék segítse elő, amelynek éppen a reformon múlik a jövője. Észre kell venniök azt is a fiatal nemzedékeknek, hogy a társadalomban nemcsak generációk között, hanem vertikálisan is húzódnak törésvonalak. Szövetségeseket az ifjúság azokban az elődökben is nyerhet, akik a reformok előkészítői voltak az elmúlt évtizedekben. Az ifjúság ma még talán nincs benne a politikában, a közéletben olyan mértékben, ahogy megkívánnák az érdekei és lehetőségei, de nyitva áll az ajtó előttük a részvételre. Gazsó Ferenc arról beszélt, hogy az utóbbi évtizedekben az új nemzedékek szükségállapot közepette nevelkedtek. Ezt jelzi, hogy egyes generációk egyötödeegyharmada funkcionális analfabéta, hogy százból harminchét családban a gyermekek a társadalmi létminimum alatti szinten nevelkednek. A súlyosan eszközhiányos és funkcionális zavarokkal küszködő utódnevelési rendszert nem lehet intézményi átalakításokkal, döntésekkel és határozatokkal megjavítani, ez az utóbbi évek próbálkozásaiból kiderült. A szükségállapot fennmarad a társadalom mai újratermelési rendszerének megszűnéséig. A generációs újratermelés mechanizmusának átalakítása is a modellváltással függ össze: az életesélyek társadalmi garantálásához elsősorban a család megerősödése szükséges. A családi erőforrások erősítésének eszköze lehet a kisvállalkozások kibővítése, amelyek nemzedékek felnevelésének anyagi hátterét teremthetik meg, sőt munkahelyet is biztosítanak az ifjúságnak. Szükség van a bérreformra is, olyanra, amely a bért nem állami adományként kezeli, hanem a munka ellenértéke elegendő a nemzeti reprodukció fedezésére. Gazsó Ferenc felhívta rá a figyelmet, hogy nem kell feltétlenül elfogadni a reform sztanioljába csomagolt restriktív, sőt, fiskális szemléletű intézkedéseket, amelyek csak a további elszegényedéshez vezetnek, s amelyek során az állam rafinált kísérletet tesz arra, hogy megszabaduljon még azoktól a feladatoktól is, amelyeket eddig felvállalt. Mr. A. Az „Év lakóháza megfizethető Idestova hat évvel ezelőtt hirdették meg az „Év lakóháza" pályázatot, amellyel az akkori Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak az volt a célja, hogya megépült, és példamutatónak számító lakóházakat széles körben ismertté tegye, az épületek alkotóit pedig elismerésben részesítse. Idén két díjat adtak ki, a többi pályamű dicséretet kapott. Arról, hogy az év lakóháza megfelelnee egy átlagos magyar lakóháznak, és vajon a díjazott épületek valóban elérhető és megfizethető példák lehetnek-e a nagy többség számára, az elismeréseket átnyújtó dr. Baráth Etelét a KÖHÉM államtitkárát, és dr. Börényi Lászlót, a KÖHÉM főosztályvezetőjét kérdeztük: " Bár a magánerős építkezések színvonala az utóbbi időben jelentősen emelkedett Magyarországon, tény és való, hogy arányeizálódás észlelhető a gazdag, ám olykor stílustalan építkezés javára — válaszolta az államtitkár. — Ám e pályaművek azért szimpatikusak, mert bebizonyítják, hogy viszonylag kis pénzből, elérhető árszinten — mégis igényesen — lehet építkezni, ma Magyarországon. A tavalyi, de az idei pályázaton is szerepeltek olyan épületek,, amelyek tehetős réteg, nem is rossz színvonalon megépített lakókörnyezetét mutatták be, mégis kiestek a díjazottak közül, hiszen nem állíthattuk őket példaként az átlagos igényszintű, és anyagi körülmények között élő építtető elé. J. A. Pluralista hírközlést Az MTI megnyitja teljes információs tárházát valamennyi országos politikai szervezet előtt és új szolgáltatásokat indít a közélet vezető személyiségeinek tájékoztatására. Erről szólt pénteken 22 pártszövetség, egyesület, társadalmi szervezet és mozgalom vezetői, képviselői előtt Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója. Aláhúzta: ez a tájékoztatási nyitás abból a tudatos törekvésből táplálkozik, hogy az MTI elégítse ki a többpártrendszerű politikai berendezkedés sokrétű információs igényét, vagyis a történésekről objektíven, részrehajlás nélkül, pontosan, hitelesen és gyorsan számoljon be. Emellett olyan információs kínálatot kell nyújtania, amelyből bőségesen válogathat a robbanásszerűen növekvő, sokszínűvé váló írott és elektronikus sajtó. A vezérigazgató részletesen ismertette az MTI által felajánlott szolgáltatásokat. A találkozón részt vett és felszólalt Pozsgay Imre államminiszter, aki hangsúlyozta, hogy az országos politikai szervezetek széles körű informálására irányuló MTI-kezdeményezés hozzájárul a politikai egyeztető tárgyalások eredményességéhez. Kiemelte a hírközlési monopólium felszámolásának fontosságát. Rektori és egyetemi tanári kinevezések A kormány pártolja a tudományokat Rektori és egyetemianári kinevezéseket átadó Ünnepségeketfutottak a Néprajzi Múzeum aulájában. Részt vett az ünnepségen Németh Miklós, az MSZMP elnökségének tagja, ake, dr. Bánfalvi István, szociális és egészségügyi miniszter um * f m elclmCZI** ÜK VITKiniSZI*T A kinevezési okiratokat Glatz Ferenc művelődési miniszter adta át. Köszöntő beszédében elmondta, hogy felülvizsgálják az oktatás egészét, és elképzelhető, hogy ez év őszéig előkészítik a felsőoktatási törvény tervezetét, amelyet a tárcákkal egyeztetve alkotnak meg. Szükséges a felsőoktatás, az egész magyar tudomány infrastruktúrájának fejlesztése is. Ehhez nyugati bankkölcsönöket kívánnak felhasználni. A legfontosabb tennivaló azonban a szakemberek megfelelő képzése. Hangsúlyozta: mind az alsó-, mind a közép- és a felsőoktatásban az eddigieknél több lehetőséget adnak a nyugati nyelvek elsajátítására. Nem lehet ugyanis közös vállalatokat alapítani olyan értelmiség nélkül, amely nem beszél legalább egy nyugati nyelven — mondta. A kormány feladata az is, hogy humán programjának propagandistája legyen. örömmel állapította meg, hogy a most kinevezett egyetemi tanárok között találhatók fiatalabb korosztálybeliek, akiknek az előléptetését a korábbi oktatáspolitikai irányzat nem tette lehetővé. Németh Miklós köszöntőjében hangsúlyozta: a kormány tudománybarát, tudománypárti akar lenni, s képes lesz megvalósítani az oktatás, a felsőoktatás fejlesztésének programját. Ebben számít az egyetemek, a tudományos élet közreműködésére. A Minisztertanács rektori megbízásuk lejártával — munkásságuk elismerése mellett — felmentette dr. Gál Jánost, az Erdészeti és Fapart Egyetem rektorát, dr. Heil Bálintot, a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektorát, dr. Szesz Gábort, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektorát. A Minisztertanács a rektori teen- dők ellátásával megbízta dr. Kozma Andrást, a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, dr. Liszt Jánost, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, dr. Winkler Andrást, az Erdészeti és Faipari Egyetemen. A Minisztertanács meghosszabbította rektori megbízatását dr. Istvánfi Csabának, a Testnevelési Főiskolán, Kiss Istvánnak, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, dr. Kovács Ferencnek, az Állatorvostudományi Egyetemen, dr. Kovács Ferencnek, a Nehézipari Műszaki Egyetemen, dr. Kulka Frigyesnek, az Orvostovábbképző Egyetemen, dr. Szilárd Jánosnak, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. A Minisztertanács egyetemi tanárrá nevezte ki dr. Anderle Adamot, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető docensét, dr. Bánfi Tamást, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docensét, dr. Bánhidi Lászlót, az Építéstudományi Intézet tudományos tagozatvezetőjét, a Budapesti Műszaki Egyetemre, dr. Bellyei Árpádot, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Bencze Lajost, a Veszprémi Vegyipari Egyetem docensét, dr. Besznyák Istvánt, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóhelyettesét az Orvostovábbképző Egyetemre, dr. Bíró Vilmost, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docenset, dr. Bor Zsoltot, a Magyar Tudományos Akadémia lézerfizikai tanszéki kutatócsoport tudományos tanácsadóját a József Attila Tudományegyetemre, dr. Borsos Jánost, a Dohánykutató Intézet igazgatóját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre, dr. Czabán Jánost, a Nehézipari Műszaki Egyetem docensét, dr. Csetri Lajost, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető docensét, dr. Dank Viktort, a Központi Földtani Hivatal elnökét az Eötvös Loránd Tudományegyetemre dr. Egyed Jenőt, az Orvostovábbi Egyetem docensét, dr. Farsang Csabát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Fekete Miklóst, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Gáspár Rezsőt, a Debreceni Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Ginsztler Jánost, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Gunst Pétert, az MTA Közép- és Kelet-európai Kutatási Központ igazgatóhelyettesét a Kossuth Lajos Tudományegyetemre, dr. Hadházy Pált, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Hatvani Lászlót, a József Attila Tudományegyetem docensét, dr. Heszky Lászlót, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető docensét, dr. Hidasi Gyulát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Holdas Sándort, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont főigazgatóját a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, dr. Juhász Jánost, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Juhász Nagy Sándorné dr. Zsinka Ágnest, a Központi Élelmiszeripari Kutatóint..-t tudományos tanácsadóját a Kertészet és Élelmiszeripari Egyetemre, dr. Kakuk Györgyöt, a Debreceni Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Károly Gyulát, a Nehézipari Műszaki Egyetem docensét, dr. Sípos Bélát, a Janus Pannonius Tudományegyetem docensét, dr. Lutus Imrét, a Pénzügyi ,s számviteli Faiskola Zalaegerszegi Intézete főiskolai tanárát a keszthelyi Agrártudományi Egyetemre dr. Szabó Miklóst, az Eötvös Loránd Tudódományegyetem docensét, dr. Szatmári Zoltánt, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete főigazgató-helyettesét az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, dr. szavai Jánost, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető docensét, dr. szeleczki Györgyöt, a Politikai főiskola egyetemi docensét, dr. szécsényi Józsefet a Testnevelési főiskola egyetemi docensét, dr. székely Csabát, a gödöllői Agrártudományi Egyetem docensét, dr. Székely Tamást, az MTA természettudományi kutatólaboratóriumának igazgatóját a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre dr. Székely Vladimírt, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Sziklai Lászlót, az MTA Filozófiai Intézete igazgatóját az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, dr. Szirmai Imrét, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Tompa Bélát, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos tanácsadóját, dr. Tóth Tamást, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docensét, dr. Tringer Lászlót, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tudományos tanácsadóját, dr. Ungváry Ferencet, a Veszprémi Vegyipari Egyetem docensét, dr. Uray Évát, a Debreceni Orvostudományi Egyetem docensét, Vargyas Gyulát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Vámossy Ferencet, a Budapesti Mássiki Egyetem docensét, dr. Vincze Lajost, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi docensét, dr. Závodszky Pétert, az MTA Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézete tudományos főmunkatársát az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, dr. Z. Kiss Lászlót, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem docensét, dr. Manherz Károly művelődési minisz- Néprajzi Múzeum aulájában átadta a térhelyettes ugyancsak pénteken a megbízásuk meghosszabbításáról szóló okmányt dr. Nagy Józsefnek, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola főigazgatójának, dr. Székely Gábornak, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatójának, dr. Orbán Sándornak, a Ho Si Minh Tanárképzző Főiskola főigazgatójának. A művelődési miniszter meghoszszabbította főigazgatói megbízását: Erdei Péternek a Kodály Intézetben, Hunyady Györgynének, a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Kaposi Endrének, a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. Leitner Sándornak, a kaposvári Tanítóképző Főiskolán, dr. Vágó Istvánnak, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán. Ugyancsak kinevezték dr. Kenéz Józsefet, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tudományos főmunkatársát, dr. Kindler Józsefet, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docensét, dr. Király Lászlót, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara főiskolai tanárát, dr. Kollár Zoltán Csabát, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docensét, dr. Kovács Adámot, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Lajos Tamást, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Lamm Vandát, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete tudományos tanácsadóját a Nehézipari Műszaki Egyetem Államos Jogtudományi Karára, dr. László Arankát, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Lencz Lászlót, a fővárosi János Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosát a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre, dr. Lévay Bélát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr Lovász Györgyöt, a Janus Pannonius Tudományegyetem tudományos tanácsadóját, dr. Mátyás Csabát, az Erdészeti és Falpxon Egyetem tudományos tanácsadó, dr Mechler Ferencet, a Debreceni Orvostudományi Egyetem docensét, dr Mészáros Tamást, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docensét a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre, dr. Mihók Györgyöt, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Molnár Józsefet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Mózsik Gyulát, a Pécsi Orvostudományi Egyetem docensét, dr. Nagy Miklóst, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Nagy Zsoltot, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre, dr. Némedi Varga Zoltánt, a Nehézipari Műszaki Egyetem docensét, dr. Novák Mihályt, a József Attila Tudományegyetem docensét, dr. Nyíri Lászlót, a debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóintézete igazgatóját, dr. Nyomárkay Istvánt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető docensét, dr. Patkós Andrást, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Perényi Miklóst, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem kaposvári Állattenyésztési Kar főiskolai tanárát, Per Miklósné dr.-t, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét, dr. Petró Bálintot, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Péceli Gábort, a Budapesti Műszaki Egyetem docensét, dr. Pfau Ernőt, a debreceni Agrártudományi Egyetem docensét, dr. Renner Antalt, az Országos Baleseti Intézet főigazgató-helyettesét az Orvostovábbképző Egyetemre, dr. Jecneiber Pált, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető docensét, dr. Sembery Pétert, a gödöllői Agrártudományi Egyetem docensét.