Magyar Hírlap, 1989. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1989-09-01 / 205. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM M 1989. szeptember 1.,péntek. Politikai nyomás a Baltikumra Moszkvai tudósítónk telexjelen­­tése: * Súlyos társadalmi-politikai nyomás nehezedik ezekben a napokban a három baltikumi köztársaságra. Leningrád társa­dalmi életének képviselőit ösz­­szehívták, hogy kiáltvánnyal forduljanak baltikumi „testvé­reikhez”. A vitában a Gorba­csov előtti idők szellemében bélyegezték meg leningrádi tu­dósok, írók, pedagógusok a bal­tikumi „nacionalista-soviniszta jelenségeket”. Bár a vita során, melyet közvetített a Moszkvá­ban is jól fogható leningrádi tévé, igen gyér taps fogadta a Baltikumon élő orosz nemzeti­ségűek „emberi jogaiért” szen­vedélyesen felszólaló kirohaná­sait. A kiáltványt, amelyet „minden nemzetiség képviselői­hez” intéztek, „visszacsapásra” szólítva fel a „kispolgári nacio­nalista elemekkel” szemben, kézfeltartással fogadták el a le­ningrádi értelmiségiek, de amennyire a képernyőn megfi­gyelhető volt, sok kéz nem emelkedett magasba, és Gidasz­­pov elnöklő első titkár nem kért úgynevezett ellenpróbát. A lapokban, a tévében és a rádióban egymás után szólal­nak meg Ashabádtól Szmo­­lenszkig az „internacionalista” elszántság képviselői, „józan­ságra és nyugalomra” intve észt, lett és litván honfitársai­kat. Jan Vargisz, a Lett Kommu­nista Párt főtitkára a moszk­vai televíziónak nyilatkozva, kifejtette, hogy a Lett KP nem törekszik arra, hogy önállósítsa magát a Szovjetunió Kommu­nista Pártjától, ellenben hatá­rozottan kiáll azért, hogy az SZKP-n belül új státust kap­jon. Ez azt jelenti, hogy sem­miféle köztársasági ügyben nem tartja illetékesnek a köz­pontot, hiszen mindazt, ami a köztársaságban történik, alapo­sabb információ alapján tudják megítélni, mint Moszkvában. Vilniuszban a városi parkban a Szajudiszt, a litván népfron­tot támogató litvániai kisebb­ségek vasárnapra nagygyűlést terveznek, demonstrálva ezzel a szeparatizmussal és a sovi­nizmussal vádolt szervezet in­ternacionalista jellegét (a Sza­­judisz rendezvényein egyéb­ként ott lobogtak a belorusz és a moszkvai népfront zászlói, nem is beszélve a két szomszéd balti köztársaságéról). N. Sándor László * (MTI) A moldovai parlament tegnap a köztársaság alkotmányát módosítva a köztársaság egyetlen hivatalos állami nyelvének ismer­te el a moldovánt. A moldáviai nyelvhasználattal kapcsolatos há­rompontos törvénycsomagból a kora esti órákig kettőt fogadott el a parlament. Elfogadták a la­tin ABC visszaállítását is. Este arról kezdtek vitát, hogy az orosz és a moldováni nyelv a köztársaságban a nemzetiségközi érintkezés nyelvei. MTI Külföldi Képszerkesztőség Örményország és Azerbajdzsán párt-, állami és közéleti­ vezetői­nek részvételével tanácskozást tartottak tegnap Moszkvában a két kaukázusi szövetséges köztársa­ságban kialakult helyzetről, első ízben. Középpontban a zömmel örmények lakta Karabah-hegy- Vidéki Autonóm­ Ter­ület állt.­ (TASZSZ) Karabahot is ellenőr­zik. A Sztyepanakerti reptéren, a hegyi autonóm terület jóformán egyetlen kapujában például ezt a volgográdi rendőrakadémia hall­gatói végzik Zöld peresztrojka Nemzeti ünnepét üli meg ma a Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsamahirija köztársasága. Húsz éve tör­tént, hogy hazafias és pán­­arab érzelmű katonatisztek csoportja — egy 27 éves had­nagy, Moamer el-Kadhafi vezetésével — megdöntötte az angol—amerikai befolyás alatt álló monarchiát, és ki­kiáltotta a köztársaságot. Az ország függetlenedése jegyé­ben felszámolták a brit és amerikai támaszpontokat, államosították a külföldi bankokat, kőolajtermelő és ■forgalmazó társaságokat, s hozzáláttak az állami szek­tor kiépítéséhez. Az iparral nem rendelkező, jórészt si­vatagos területű ország 2,5 millió lakosa számára az egyetlen reményt az elmara­dottságból való kilábalásra Líbia kőolajkincse jelentet­te. A tapasztalatlan új veze­tés egyenetlenül sáfárko­dott a végre nemzeti tulaj­donba került egyetlen jelen­tősebb erőforrással, de min­dennek ellenére Líbia állam­polgárai ma irigylésre mél­tó szociális biztonsággal és szolid jóléttel rendelkeznek. Az ország szolidaritást vál­lalt a haladó arab erőkkel és azok egységtörekvéseivel, s következetes antiimperialis­­ta politikát folytatott. Emiatt többször is céltáblája volt a térségben nagyhatal­mi politikát folytató Egye­sült Államok „ágyúnaszád­­diplomáciájának”. Hazánk 1967 óta tart dip­lomáciai kapcsolatot Líbiá­val, s együttműködésünk az­óta folyamatosan bővült. Ennek politikai alapjául az szolgált, hogy kormányunk — Líbiával egyezően — kö­vetkezetesen a közel-keleti válság átfogó és igazságos, a palesztin arab nép jogait is figyelembe vevő politikai rendezésének az ügyét támo­gatta. S amikor Líbiának szüksége volt rá, nem kés­lekedtünk a vele való szoli­daritásunk kinyilvánításá­val. A magyar—líbiai kapcso­latok sokrétűek, ezek sorá­ból azonban kiemelkedik a gazdasági együtt­­űködés. Líbia fontos gazdasági part­nerünk, s külkereskedőink fizetőképes piacként tartják számon. Tavalyi tirucsere­­forgalmunk 32 millió dollárt tett ki, aminek értékét nö­veli, hogy gyakorlatilag csak magyar exportról van szó. Élő­állatokat, paradicsom­­konzerveket, takarmánybor­sót, textilárukat, orvosi mű­szereket és izzólámpákat szállítunk az észak-afrikai arab országnak. Ikarus— Iveco autóbusz-összeszerelő üzem működik Líbiában, s a Borsodi Vegyi Kombinát ot­tani partnerekkel kooperál. Jelentős az oda irányuló magyar szellemi export is. Orvosaink és más szakembe­reink dolgoznak ott, átlago­san 600—700 ember képvi­seli hazánkat. Az országban jelentős és kedvező változások mennek végbe. Líbia aktívan vesz részt a Maghreb Unióban és javultak kapcsolatai Egyip­tommal és Tunéziával. Belső síkon­ ismét engedélyezték a magánkereskedelmet, libera­lizálták az állampolgárok külföldi utazásával kapcso­latos rendelkezéseket és sza­badon engedték a politikai foglyok nagy részét. A líbiai forradalom színe — csakúgy, mint az iszlámé — a zöld. A változások nyomán a világ­sajtó most „zöld peresztroj­­járól” ír. Nemzeti ünnepén szívből kívánjuk a líbiai népnek, hogy fejlődése eme legújabb szakaszában továb­bi sikereket érjen el. (pálfi) * Az Általános Népi Kong­resszus meghívására parla­menti küldöttség utazott csü­törtökön Líbiába, hogy részt vegyen a szeptemberi forrada­lom 20. évfordulója alkalmá­ból rendezendő ünnepségeken. A delegációt dr. Fodor István, az Országgyűlés alelnöke ve­zeti. A küldöttség tagja Gyu­­ricza László országgyűlési kép­viselő. Rocard kormányfő ebéden látta vendégül Rajk Lászlót és Michniket (MTI) Michel Rocard francia miniszterelnök tegnap ebéden lát­ta vendégül ifj. Rajk Lászlót, a magyar Szabad Demokraták Szö­vetségének ügyvivőjét és Adam Michniket, a lengyel Szolidaritás tanácsadóját, akikkel ebből az al­kalomból kötetlen beszélgetést folytatott. Rajk az MTI párizsi tudósító­jának, Kis Csabának elmondta, hogy Michnik immár egy győztes ellenzéki párt képviselőjeként lá­togatott Párizsba, míg ő — re­ményei szerint — egy jövőbeni győztes ellenzéki párt képviselő­je. Annak a ténynek a fontossá­gát, hogy Rocard fogadta őt, ki­emeli, hogy a francia Szocialista Párt éppen irányváltoztatást hajt végre: a Szocialista Internacioná­­léban nem a reformkommunista szárnyat fogja támogatni, hanem azokat a magyarországi demok­ratikus pártokat, amelyek szocia­lista színezetű pártoknak tekint­hetők — mondta. Magyarország esetében konkrétan három párt neve merült fel: az SZDSZ-é, a Fideszé és a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párté — amennyi­­­ben stabilizálódni tud. Szó volt a magyarországi gaz­dasági helyzetről, amelynek Ro­card mint közgazdász, jó ismerő­je. E téren mind Lengyelország, mind Magyarország tekintetében általánosságokban folyt a beszél­getés. A kultúra kérdésköre is szóba került, mint híd, amely ösz­­szeköt. Szóba került Erdély kér­dése, a nacionalizmus és a füg­getlenség oldaláról vizsgálva. Rajk kifejtette — és Rocard egyetértett vele —, hogy a meg­oldás a határok átjárhatósága lenne, amint az Tirol és Olasz­ország esetében történik. Az SZDSZ-politikus elmondta, hogy a kormányfőn kívül talál­kozott a francia Szocialista Párt nemzetközi osztályának vezetőjé­vel. Itt szó volt a gyakorlati együttműködés kérdéseiről. Ez a segítségnyújtás részben már el is kezdődött — mondotta ifj. Rajk László. Kohl Varsóba készül Felülvizsgálják a külpolitikát Szeptember közepén Varsóban folytatják majd azokat a tárgya­lásokat amelyeken a nyugatné­met és a lengyel kormánymegbí­zottak — Helmut Kohl szövetsé­gi kancellár hivatalos lengyelor­szági látogatásának előkészítése­ként is — véglegesíthetik a gaz­dasági hitelnyújtási, valamint a nemzetiségi-kulturális megálla­podásokat. Ebben egyezett meg egymással Kohl és Tadeusz Ma­zowiecki lengyel mini­sz­tereln­ök tegnap délben, az előbbi kezde­ményezésére. A Szolidaritás képviselői­­kez­deményezni fogják a lengyel par­lamentben az országban állomá­sozó szovjet csapatok jogi státu­sának felülvizsgálatát — jelentet­te be tegnap Janusz Onyszkie­­wicz, a Szolidaritás szóvivője a Szolidaritás parlamenti csoportja most megalakult külügyi bizott­ságának első ülése után. A Szolidaritás képviselői kez­deményezni fogják a lengyel­­német — a lengyel—NSZK és a lengyel—NDK-sz kapcsolatok elem­zését is a parlamentben, és fog­­lalkozni kívánnak a lengyel— csehszlovák és a lengyel—magyar viszonnyal. A Szolidaritás képvi­selői napirendre kívánják tűzni Lengyelország és az EGK, vala­mint Varsó és a KGST kapcsola­tainak felülvizsgálatát is. Hamarosan megalakul az új lengyel kormány, amelyet a Nyu­gat élelmiszer-szállításokkal­­tá­mogat majd. Erről beszélt tegnapi tévényilatkozatában Robert Dole, a Republikánus Párt szenátusi ta­gozatának vezetője, allés most tért vissza varsói látogatásáról. VIlAGHIRADO Segítsék az osztrákok jobban Magyarországot ! (APA) Az osztrák külügym­inisz­­ter­ országa erőteljesebb elköte­lezettségét sürgette a reformok útt­­íját­ járó kelet-európai­­­országok iránt. A Die Presse csütörtöki számában megjelent nyilatkoza­tában Alois Mock kifejtette, hogy a tervezett segélyintézkedések végrehajtásába a szövetségi tar­tományokat és a társadalmi szer­vezeteket is be kívánják vonni. VSZ-tanácskozás Moszkvában (MTI) Tegnap Moszkvában a Varsói Szerződés tagállamai had­seregeinek vezérkari (főtörzs)fő­­nökeinek részvételével tanácsko­zás volt, amelyen pontosították álláspontjaikat és nézeteiket az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkenté­séről folyó bécsi tárgyalások kö­zeljövőben kezdődő harmadik for­dulójára. A szövetséges országok képviselői valamennyi megvitatott kérdésben egységes álláspontra jutottak. A tanácskozás konstruk­tív légkörben zajlott le. Pacsek József vezérezredes, ve­zérkari főnö­k, honvédelmi mi­niszterhelyettes, aki küldöttség élén a magyar felet képviselte a moszkvai tanácskozáson, tegnap este a delegációval együtt haza­érkezett. Befejződött a leszerelési értekezlet is. (TASZSZ) Genfben tegnap be­fejezte idei munkáját a leszere­lési konferencia. Tavaszi és nyá­ri ülésszakán a vegyi fegyverek teljes betiltásáról és megsemmi­sítéséről szóló sokoldalú konven­ció előkészítésével kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. Ezenkívül megvizsgálta az atomfegyver-kí­sérletek, a nukleáris leszerelés, a világűrbeli fegyverkezési hajsza és egy átfogó leszerelési program problémáit is.­­ A BT elítélte a palesztinok deportálását (Reuter, AP) A Biztonsági Ta­nács szerdán elítélte a megszállt területeken élő palesztinok depor­tálását, s felszólította Izraelt: hagyjon fel ezzel a gyakorlattal. A határozatot 14 igen szavazattal, az Egyesült Államok tartózkodá­sa mellett fogadták el. Kínai külügyminiszter Mongóliában (TASZSZ) Tegnap hivatalos lá­togatásra Ulánbátorba érkezett Csien Csi-csen kínai külügymi­niszter. ENSZ-szervezet részéről első ízben érte hivatalos bírálat a kí­nai vezetést a diákok elleni júniu­si erőszakos fellépés miatt: a ki­sebbségek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság ugyanis Genfben 15 szavazattal 9 ellenében hatá­rozatot fogadott el ebben a témá­ban. Lemond De Mita pártelnök (MTI) Ciriaco de Mita volt mi­niszterelnök tegnap köz­öl­te­­ a Ke­reszténydemokrata Párt tanács­ülésén,­ hogy lemond a pártelnöki tisztről, mert ő és hívei nem ta­lálták kielégítőnek, ahogyan a pártvezetés — Arnaldo Forlani főtitkárral az élen — a legutóbbi kormányválság megoldását irá­nyította. Washington terhelő bizonyítékai Noriega ellen? (MTI, AP) Az Egyesült Álla­mok tegnap bizonyítékokat kívánt előterjeszteni arról, hogy Mamies Noriega tábornok, Panama veze­tője tevékeny részese a nemzet­közi kábítószer-kereskedelemnek. Washington egyúttal további ka­tonai és gazdasági nyomással igyekszik távozásra bírni Norie­­gát. Az Amerikai Államok Szer­vezete tegnap rendkívüli ülésén Lawrence Eagleburger, a külügy­miniszter első helyettese készült bizonyítékokat előterjeszteni No­riega felelősségéről. Kokainellenes kijárási tilalom (AP, AFP, Reuter, DP­A) Éjsza­kai kijárási tilalmat vezettek be Medellinben, és kilenc másik ko­lumbiai városban, hogy ily módon is csökkentsék a kábítószer-maf­fia és a kormány közötti hábo­rú nyomán magasra csapott erő­szakhullám terjedését. Ezt Or­lando Vasques, belügyminiszter jelentette be, s kihirdetésekor azonnal hatályba is lépett. Csád és Libid megbékél (Reuter, AFP) Csád és Líbia külügyminisztere tegnap béke­­szerződést írt alá Algírban, le­zárva ezzel a két ország közötti tizenötéves háborúskodást. A megbékélésben jelentős közvetí­tő szerepet játszott Algéria. Kiadnak egy náci háborús bűnöst (AP, Reuter) Josef Schwamm­berger náci háborús bűnös kiada­tása mellett döntött szerdán egy argentin fellebbviteli bíróság. A jelenleg 77 éves Schwammberger kiadását az NSZK kérte, mert számos szemtanú közlése szerint a második világháborúban, a megszállt Lengyelországban sok zsidót személyesen végzett ki, s felelős ezrek haláláért. Elítéltek egy csehszlovák gépeltérítőt (MTI) Különösen veszélyes visz­­szaesőként tizenhárom évi bör­tönbüntetésre ítélte csütörtökön a nyugat-csehországi kerületi bí­róság azt a 41 éves csehszlovák férfit, Bohuslav Behulát, aki má­jus 26-án megpróbálta eltéríteni a csehszlovák légitársaság Prá­ga—Karlovy Vary-i belföldi já­ratának Jak—40-es gépét. ›•■•‚ ■ ‚. *‚$■' • ? * . A " ’ S­taHoini EMLÉKEZETES történelmi távlat, már bőven megvan — hisz’ fél év­század pergett le azóta —, de a történészek még mindig vitatkoznak azon, hogy törvényszerű volt-e a második világháború kirobbanása? Igenis, meg nem is, de inkább — igen — kockáztathatjuk meg a dodonai vá­laszt. Természetesen nem egy újságcikk feladata eldön­teni azt, amin a szakemberek minden jel szerint még so­káig elvitatkoznak majd. De ismertetni a véleményeket és visszaidézni a nagy Világégés egynémely jellegzetes előz­ményét és momentumát, mindez egy ilyen múlandó írásba is „belefér”. Szinte az utolsó percig az emberek többsége — s a dön­téshozók java része — nem hitt abban, hogy sor kerül­het az első világháborús mészárszék megismétlésére. Hi­szen addigra lezajlott már a közelgő katasztrófa „főpró­bája”, a spanyol polgárháború, amely a korabeli korszerű fegyverek pusztító erejét elrettentő módon mutatta be. Hihetetlennek tűnt, hogy épeszű államférfiak rászánják magukat a világméretű pokoli gépezet elindítására. Pár héttel a háború kirobbanása előtt a francia fasiszta moz­galom neves — utóbb hírhedtté, háborús bűnössé vált — képviselője, Dor­ot vezércikkben szállt síkra a „békéért". Az írás címe: „Meghalni Danzigért?” volt. A Harmadik Birodalom és Lengyelország legkritikusabb vitapontját ké­pező városállam sorsát taglalva, a szerző arra a megál­lapításra jutott: nem érdemes ezért a kis pontért háborút kockáztatni; „megbékítése” céljából inkább adjuk oda Hit­lernek ... Teljes összhangban volt ez München szellemével, ahol egy évvel korábban a brit és francia miniszterelnök kapi­tulált Hitler követelései előtt, és a fenevad megbékítése céljából koncnak odadobta neki Csehszlovákiát. München­ben tehát meg volt már „ágyazva” a második világhá­borúnak, s a nácik által gerjesztett automatizmus könyör­telenül érvényesült. Belső ellenzékének és a világnak Hit­ler bebizonyította, hogy fegyverek nélkül is el tudja érni expanzionista céljait, s ettől mérhetetlenül megnőtt az ét­vágya. Bátorította őt az agresszióra az is, — s újabb isme­reteink szerint tudjuk ezt —, hogy pillanatnyilag elhárí­totta a „kétfrontos harc” veszélyét. A Ribbentrop—Molo­tov paktummal, a meg nem támadási egyezménnyel két évre közömbösítette a Szovjetuniót és Nyugaton szabad kezet kapott. A paktum titkos záradéka alapján a Szov­jetunió bevonult a balti államokba és a Romániához tartozó Besszarábiába, és a két nagyhatalom Lengyelországon is megosztozott. A ,,színpadkép” még nem volt teljes: kö­vetkezett Belgium, Hollandia, Franciaország, Dánia, Nor­végia, majd Jugoszlávia és Görögország lerohanása. Csak miután gyakorlatilag egész Európát leigázta, 1941 tava­szán lendült keletre a náci hadigépezet, melynek világ­uralmi törekvését a kontinensen immár csak a Szovjet­unió kérdőjelezhette meg. A nagy háború, természetesen, nem Danzig — a mai Gdansk — hovatartozása miatt robbant ki, hanem mert az „őrült káplárnak” (aki mellesleg orvosilag nem is volt őrült), valahol már „megálljt” kellett parancsolni. Karl Bracher neves német történész szerint a nácizmus elkép­zelhetetlen háború nélkül. Kezdetben Hitler csak a ver­­sailles-i békeszerződés'éln igáhágtáláltságainak'forvoslását sürgetve lépett fel, s azt hangoztatta, hogy e célját békés esz­­­tközökkel kívánja elérn. Ezen az alapon alakult ki elég­ korán baráti kapcsolata a Worth­y-rendszerrel, és e kapcsolat utóbb nemzetveszejt­ő háborúba rántotta hazánkat. Hitler azonban nemcsak Versailles revideálását akarta, hanem a­ megalomán módon elképzelt „német élettér” akár fegy­verek útján történő tágítását is. Az erősített történész az úgynevezett Hossbach-jegyzőkönyvre hivatkozik. A Hit­­ler hadsegédeként szereplő tiszt még 1937-ben feljegyezte azt, amit Hitler német katonai és polgári vezetők szűk köre előtt mondott el. Ebben háborító terveit vázolta, és azok egészen 1942 elejéig nagyjából meg is valósultak... Az antifasiszta koalíció minden erejére szükség volt, hogy a nácik háborús forgatókönyve végül felboruljon. A szovjet népnek, amely 20 millió emberéletet áldozott a nemes ügynek, döntő szerepe volt ebben. Nem szabad megfeledkezni azonban a további 30 millióról sem; azok­ról, akik a harctereken, a haláltáborokban és a megszállt területeken vesztették életüket a háborúban. A nácizmus bukása nyomán bekövetkezett új európai realitások eleddig tartósaknak bizonyultak. Történelme során kontinensünknek talán nem is volt ennél hosszabb békés időszaka. Ez teszi megalapozottá és időszerűvé Mihail Gorbacsovnak a „közös európai ház” megépítésére vonatkozó elgondolását. Ide kívánkozik John Steinbeck amerikai író a második világháború rendkívüli voltára vo­natkozó véleménye. Az író haditudósításait tartalmazó kötet előszavában ezt írta: „A háború, amelyről beszélek,, megérdemli, hogy emlékezetes maradjon. Mert a követke­ző — ha olyan őrültek leszünk, hogy hagyjuk kitörni — a legutolsó háború lesz, valamennyi közül. Nem marad utána ember, aki bármire emlékeznék. .” Amikor e szavakat Steinbeck papírra vetette, már lé­teztek a hatalmas atomarzenálok. Ha rájuk gondolunk, csak remélnünk lehet, egy évszázadon belül — és később sem — leszünk harmadszor is őrültek. Ráadásul úgy, hogy krónikásunk sem marad. PÁLFI VIKTOR Nyugatnémet sajtójelentések szerint Honecker, Stoph és Mittag súlyos beteg (MTI) Nyugatnémet lapok, kö­zöttük a külügyminisztériumhoz közel álló General-Anzeiger és a konzervatív Die Welt — ismertet­ték azokat az értesüléseket, ame­lyek szerint a 77 éves Honecker állítólag súlyos beteg. Úgy tud­ják, hogy az augusztus 18-ikán végrehajtott epeműtétje nem járt a kívánt sikerrel. Hírek szerint gyomorbántalmakban szenved a 75 éves Willi Stoph kormányfő és a 63 éves Günter Mittag, a gazdasági kérdésekben illetékes pb-tag is. Utóbbi cukorbajos, Walter Momper, Nyugat-Ber­­lin kormányzó polgármestere mind Honeckerrel, mind pedig Mittaggal találkozni szeretett vol­na a lipcsei őszi vásár alkalmá­val, de a találkozót Berlinből le­mondták. Az SDP-politikus — Egon Bahrhoz, az SDP elnöksé­gének tagjához hasonlóan — nyi­latkozatban szorgalmazta: az NDK jelenlegi belső válságának elmélyülését kizárólag reformpo­litikával lehetne megakadályoz­ni. Bahr tőle szokatlanul éles bí­rálatban odáig ment, hogy vitat­ta egy NDK-nak nyújtandó eset­leges gazdasági segítség célszerű­ségét is. Ez akkor lehet csak idő­szerű, ha az NDK-ból már nem vágyódnak el annyian. A gazda­sági segítség nem helyettesítheti a reformpolitikát — mondotta. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung szerint a kormánykoalíció képviselőinek keddi ülésén Hel­mut Kohl szövetségi kancellár úgy vélekedett, a berlini vezetés szemlátomást attól tart, hogy ki­siklik kezéből a helyzet ellenőr­zése és ez még inkább destabili­­zálja az ország belső helyzetét — ez valóságos ördögi kör.

Next