Magyar Hírlap, 1989. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1989-09-06 / 209. szám
Magyar Hírlap Orbán Viktor szerint Pozsgay mondjon le a köztársasági elnökjelöltségről Ellenzéki elemzés MSZMP-ről Ma folytatódnak a parlamentben a hétfő késő este félbemaradt Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások. Az ellenzék szóvivője ezúttal is Orbán Viktor a Fidesz választmányi tagja lesz. Érdemes megismerkedni véleményével a kerekasztalról és az igazi tárgyalófélről, az MSZMP-ről alkotott elemzésével. Annál is inkább, mivel a nyilatkozó szerint eddig avalósfolyamatok nem kaptak nyilvánosságot. Az olvasók, az állampolgárok pedig anélkül nem lehettek tisztában azzal ami történik és történhet. „Az, hogy véleményemet belemondhatom a riportermagnóba, s az meg is jelenik a Magyar Hírlapban, az a nyilvánosság garanciáját nyújthatja” — mondta. íme... Rajtunk nem múlik. — A Nemzeti Kerekasztal középszintű tárgyalásainak hétfői ülésére új helyzetben került sor. Az MSZMP KB múlt hét pénteki ülése ugyanis az egyik legdöntőbb kérdésben, abban, hogy miképpen hajlandó kivonulni az MSZMP a munkahelyekről, alapvető változtatást hozott. Megváltoztatta az MSZMP tárgyalódelegációja által néhány nappal korábban előterjesztett javaslatot. Az e hét hétfői kerekasztalülésre már egy megváltoztatott, új javaslattal érkezett az MSZMP tárgyalódelegációja. — Az MSZMP nem akar kivonulni a munkahelyekről. — Igen, erről van szó. Ez azért döntő kérdés, mert korábban úgy tűnt, hogy elviekben erről egyetértés van az EKA és az MSZMP között. Korábban a munkahelyekről való kivonulást elviekben nem vitatta az MSZMP, hanem azt mondta, hogy ezzel egyetért, de kérte, hogy az Ellenzéki Kerekasztal lássa be, a kivonulás technikai megoldása időt vesz igénybe. A kivonulást csak — munkahelytípusoktól függően — lépcsőzetesen lehet végrehajtani. Az EKA a múlt heti Pozsgay-féle javaslatra hozott állásfoglalást magával a hétfői közepes szintű NK-ülésre. Eszerint elfogadta a bíróságok azonnali parttalanítását. Az egyéb munkahelyek kapcsán azonban nem az 1990. június végi kivonulást szorgalmaztuk volna, hanem azt, hogy a leendő választások előtt 90 nappal kerüljön arra sor. Könnyen belátható ugyanis, hogy ha az MSZMP benn van a munkahelyeken 40 éve meggyökeresedett munkahelyi szervezetével, az ellenzék pedig nincsen benn a munkahelyeken, sőt elvi fenntartásai vannak az ottani szerveződéssel kapcsolatban, ez a helyzet nem jelentheti az esélyegyenlőséget a választásokon. Ezért az EKA össze akarta és össze is akarja kötni a munkahelyek pártmentesítését a választások kiírásával. — Ez tiszta sor. De mi a helyzet az MSZMP jövő év végi kivonulásával a belügyből és a hadseregből? Az EKA erről egyszerűen nem nyilvánít véleményt. Az 1990. év végi kivonulási határidő ugyanis nem tartozik a jelenlegi Nemzeti Kerekasztaltárgyalások kompetenciájába. Mivel mi úgy gondoljuk, hogy ezek a tárgyalások csupán csak a szabad választások előkészítéséről szólhatnak. S semmilyen tekintetben sem akarjuk megkötni a szabad választások révén létrejövő új törvényhozás kezét olyan esetleges paktumokkal, amelyek hatása átnyúlik a választások utáni időszakra. Ha tehát az MSZMP azt mondja, hogy nem tud a belügyi és a hadseregbeli állásaiból kivonulni, csak jövő év végére, azt tudomásul vesszük, mivel belátjuk, hogy nehézséget okozna számára az onnan való azonnali kivonulás. Ha az egyéb munkahelyekről kivonulna 90 nappal a választások előtt, akkor úgymond kompromisszumként elfogadjuk a jövő év végi dátumot a hadsereg és a rendőrség parttalanítására. Javaslataink tehát így függnek össze. Az EKA sohasem mondott le arról az elvi álláspontjáról, hogy az lenne a helyes, ha minden munkahelyen azonnal megszűnnének a pártszervezetek. Törési pontok? — Ezzel szemben az MSZMP tárgyalódelegációja hétfőn teljesen új javaslattal állt elő. — Igen, azt mondták, hogy elviekben sem fogadják el, hogy a munkahelyekről ki kellene vonulni. Szerintük az esélyegyenlőség megteremtésének éppen a fordítottja lenne a módja, tehát az, hogy az MSZMP mellé a többi párt is vonuljon be a munkahelyekre. Ha akar. Itt tehát elvi és feloldhatatlan ellentét keletkezett az MSZMP és az ellenzék között. — Ez tehát törési pontot jelenthet? — Ez azt jelenti, hogy ebben a kérdésben nem tudunk megállapodni. Két, homlokegyenest ellentétes elvi álláspontról van szó, ezek között nem lehet kompromisszum. Vagy az egyik, vagy a másik elvi álláspontra lehet csak helyezkedni. — Feszültségpont a köztársasági elnöki intézményrendszer is. Miért? — Az EKA a múlt héten azzal a javaslattal élt, hogy elfogadja: jöjjön létre a köztársasági elnöki intézmény, ez legyen benne az alkotmányban, de ne válasszunk köztársasági elnököt. Arra később, az új parlament választása szerint kerülne sor. Az EKA szerint, az 1946/1. törvénynek megfelelően, mivel nincs köztársasági elnök, helyettesítő jogkörben az Országgyűlés elnöke — az új választásokig — lássa el ezt a funkciót, az Elnöki Tanács helyett. Döntsön azután az új parlament, hogy milyen köztársasági elnököt akar. Az MSZMP álláspontja ezzel szemben az — mostani hétfői előterjesztésük szerint —, hogy köztársasági elnökre szükség van, széles jogkörrel, a köztársasági elnököt azonban nem választhatja a parlament, hanem közvetlenül kellene megválasztani, de még a választások előtt. Az EKA ebbe elvi okból nem hajlandó beleegyezni. Ha ugyanis most — bármilyen módon is — köztársasági elnököt választanánk, akkor 5—6 évre az új parlament mellé, vagy fölé rendelnénk. Márpedig ez ellentétes azzal, hogy a választások előtt semmi olyat ne tegyünk, ami alapvetően befolyásolná az új törvénykezés lehetőségeit. Márpedig, ha az MSZMP javaslata szerint történnének a dolgok, akkor az új parlament kész helyzet elé kerülne. Ha az MSZMP javaslatát az EKA elfogadná, akkor igaz lenne rá nézve a vád, hogy a kerekasztal-tárgyalásokon a nép feje felett egyezkedik. Ezért az EKA erről a kérdésről nem hajlandó ilyen módon tárgyalni. Ezt világossá is tettük. Az MSZMP erre visszavonult, s javaslatot tett a kérdés újbóli, szakalbizottsági szinten való megvitatására. — De hát a köztársasági elnöki intézmény ügye napi politikai kérdés is. Nemcsak elvi ellentétről van itt szó ... — Az MSZMP — szerintem — már a választások utáni időszakra készül. Az MSZMP — általam realistának tartott elemei — belátták, nem kis mértékben az időközi választások eredményének hatására, hogy ebben az országban a kommunistáknak nincsen esélyük arra, hogy szabad választásokon többséget szerezzenek. A kérdés számukra ma már csak az, hogy milyen lesz a vereségük az ellenzékkel szemben; nagy, vagy kicsi? Az MSZMP számára azonban kulcskérdés — a bolsevik politikai szervezetek természetéből adódóan kulcskérdés —, hogy hogyan lehetne mégiscsak átmenteni a hatalmat a választások utáni időszakra, amelyen feltehetően vereséget szenved ez a párt. Az MSZMP taktikája szilárd véleményem szerint ma már arra irányul, hogy a rendőrség és a hadsereg érintetlenül kerüljön át a választások utáni időszakra. A dolog nincs „lefutva" — Azaz, a hatalmi apparátus? — Tulajdonképpen az erőszakapparátus. Ott ne legyenek változások. Elképzelhető ugyan az MSZMP, vagy utóda(i) olyan választási veresége is, hogy a hadügy- és a belügyminiszter sem lesz kommunista. De mivel a kommunista párt helyezte ide 40 éven keresztül a tiszteket, bízhat abban, hogy mint kommunista párt, a kommunista párttagot ezekben a szervezetekben képes lesz utasítani. Ha úgy tetszik, akár a törvényes kormány ellenére is. Szerintem az MSZMP-n belül vannak erők, amelyek ezt a taktikát fontolgatják és követik. Nem tudom, hogy Pozsgay Imre által tudatosan, vagy tudattalanul, de ezt kiegészíti az az elem, hogy a valójában érintetlenül megőrzött hadügy és belügy mellé teremtsenek egy olyan közjogi intézményt — a köztársasági elnökét —, amelynek széles jogköre van, és amelybe valószínűleg egy kommunista jelölt kerülhet. Az MSZMP úgy gondolkodik, hogy van esélye saját jelöltjének, Pozsgay Imrének a bejuttatására ebbe az intézménybe. Erre van is esélye Pozsgay Imrének. Ez a dolog egyáltalán nincs azonban „lefutva”. Szerintem az ellenzék tudna állítani versenyképes jelöltet. De meg tudná az ellenzék azt is oldani, hogy a köztársaságielnök-választás bojkottjára hívja fel a társadalmat. Szerintem az ellenzék így is meg tudná akadályozni, hogy kommunista köztársasági elnök legyen. De ez nem vehető teljesen biztosra. Az MSZMP megfontolásában van realitás, valóban van esélyük. — Mi történne hát, ha az MSZMP jelöltje lenne a köztársasági elnök? — A szabad választások után lesz egy parlament, amelyben feltehetően a mai ellenzék lesz többségben. A mai ellenzék így kormányt is alkothat. Ez lesz az úgynevezett parlamentáris hatalmi centrum. Ha azonban érvényesül a mai kommunista taktika, akkor létrejönne egy parlamenten kívüli erőcentrum is. Ez a hadseregből, a rendőrségből és egy kommunista köztársasági elnökből állna. Erre megy ki a játék. — De hogyan kapcsolódna mindebbe a köztársasági elnök? Milyenek lennének az MSZMP elképzelése szerint a jogosítványai? — Az MSZMP elképzelései szerint a köztársasági elnök lenne a hadsereg főparancsnoka. Elrendelhetné a rendkívüli állapotot... A legnagyobb tehertétel — Ha ez valós probléma, akkor Orbán Viktor szerint mi lehet erre a megoldás? — Meggyőződésem szerint csak egyetlen dolog: Pozsgay Imrének le kellene mondania arról, hogy köztársasági elnök legyen ebben az országban. Ha Pozsgay Imre valóban demokrata, akkor nem kívánhatja azt, hogy a választások után létrejöjjön a parlamenten kívül egy ilyen erős hatalmi centrum! De megjegyzem még egyszer, ez nem az EKA, hanem az én személyes elemzésem a jelenlegi helyzetről. — Ide, ebbe a véleménybe belesimulni látszik a Next 2000 Kft. ügye is ... — Természetesen. Az MSZMP választások utáni időszakra való felkészülésének az is része, hogy miközben a Nemzeti Kerekasztal keretében tárgyalások folynak, miképpen lehetne igazságosan visszaadni a társadalomnak azokat a vagyontárgyakat, amelyek megilletik, de ma még az MSZMP birtokában, tulajdonában, használatában vannak, aközben az MSZMP mindent megtesz annak érdekében, hogy a tulajdonát átmentse. Később a társadalom számára elérhetetlenné varázsolja. Ebbe illeszkedik a Next 2000. Az erőszakapparátusra való apellálás kiegészülne a pénzeszközök, az épületek átmentésével, így jönne létre egy erős kommunista párt, erős hatalmi apparátusbeli befolyással, erős kommunista államfővel, s ezzel szemben egy szegény pártokból álló, megosztott parlament, gyenge kormánnyal. Ez a legjobb mód arra, hogy egy vesztes választás után mégis átmentsék hatalmukat. Az új, a szabadon választott törvénykezés által ellenőrzött kormánynak a legnagyobb tehertétel a gazdasági csődtömeg menedzselése lesz. Emiatt óhatatlanul igen népszerűtlen intézkedésekre fog rákényszerülni. Az MSZMP nem lesz rést arra, hogy a kialakuló hangulatot kihasználja megfelelő szociális demagógiával, s így térjen vissza teljes egészében a hatalomba ... Lovas Zoltán Nagygyűlésre készül az „Összefogás" mozgalom Vita az MSZMP programjáról Vitát kezdeményeznek az MSZMP programnyilatkozat-tervezetéről alapszervezetekben, fővárosi kerületi és országos fórumaikon az „összefogás az MSZMP megújításáért” mozgalom aktivistái. A viták tapasztalatait összegezve szeptember 24- én, országos nagygyűlésükön foglalnak véglegesen állást erről és a kongresszus egyéb dokumentumairól. Ebben jutottak megegyezésre tegnap délutáni aktívaülésükön a mozgalom tagjai. Az eredeti napirend szerint a mozgalom koordinációs bizottsága által az MSZMP programnyilatkozatáról készített állásfoglalás-tervezetet kellett volna megvitatniuk, elfogadniuk, de ez a többség ellenállásán megbukott. Egyebek közt abban sem tudtak egyelőre megegyezni, hogy egyáltalán elfogadják-e vitaalapnak az MSZMP programtervezetét. Volt, aki Pozsgay Imre magánprogramjaként aposztrofálta a KB által megbízott munkabizottság nemrég közreadott anyagát, mások túl sommásnak, gyengének ítélték a tervezett állásfoglalást, mondván, az nem tükrözi az „összefogás az MSZMP megújításáért” mozgalom eredeti célkitűzéseit, szellemét. Az elhangzott koreferátumok egyébként élesen bírálták mind a kormány politikáját, mind az MSZMP programnyilatkozatát. Az aktívaülésen, a hallgatóság soraiban helyet foglalva, felszólalt Berecz János, a KB tagja. Egyebek közt szólt a múlt heti II. országos reformközi találkozóról is. Visszautasította, hogy az „összefogás” mozgalom a párton belüli konzervatív erők gyűjtőhelye lenne, s azok átmentésére törekedne. Furcsállotta, hogy egyesek — megítélése szerint — az ellenzéknek tetsző párt létrehozásán munkálkodnak. A Marxista Egységplatformmal kapcsolatban elmondta: programjukkal egy-két vonatkozásban az „összefogás” mozgalom is azonos nézeteket vall, de kardinális kérdésekben nincs nézetazonosság. Például az 1989-as májusi pártértekezletet az „összefogás” mozgalom nem puccsnak, hanem a radikális változásokhoz szükséges fordulatnak ítéli. Méltánytalannak tartotta, hogy a reformkörök bizalmi szavazást rendeztek a jelenlegi KB tagjairól, szerinte ez a politikai zsarolás eszköztárába tartozik. Ugyanakkor a reformkörökkel kapcsolatban hozzátette, hogy az „összefogás” mozgalomnak elhatárolnia magát csak a reformkörök radikális szárnyától kell, hiszen a tisztességes párttagok által indított reformkori mozgalommal lehetséges együttműködni, az összefogáshoz rájuk is szükség van. Berecz János kijelentését nem egészen egyetértő morajlás fogadta a hallgatóság soraiból. Lapzártakor az „összefogás" mozgalom aktivistái azt a felhívást fogalmazták, amely kéri a párttagságot, hogy kilépési szándékával várjon az MSZMP októberi kongresszusáig, az ott született határozatok függvényében döntsön erről. P. S. Fotó: Habik Csaba HAZAI KÖRKÉP 1989. szeptember 6., szerda Ülést tartott az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága Tabajdi Csaba ismét munkába állhat A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Intéző Bizottsága tegnap ülést tartott. Tájékoztatót hallgatott meg a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások állásáról, az MSZMP küldöttségének tevékenységéről. A testület megtárgyalta az MSZMP művelődési programjának téziseit. A vitában egyebek ■között megállapították: az MSZMP kritikusan viszonyul a kultúra demokratizálódásának múltbeli, ellentmondásokkal terhes folyamatában, a programjában azonban épít ezen évtizedek értékes művelődési hagyományaira is, vállalja a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség ápolását, a humanizmus eszmeiségét. Az MSZMP az oktatás és a kultúra szocialista távlatú, értékközpontú fejlesztését képviseli és támogatja. Új művelődési programjának sarkalatos pontja a hatékony oktatási rendszer kiépítése, annak tartalmi, szerkezeti megújítása. Kiindulási alap ehhez a minőségében és feltételeiben megújított általános iskola. Támogatja a párt azt a törekvést, hogy a körzetesítés miatt iskola nélkül maradt települések kapják vissza oktatási intézményeiket. A Politikai Intéző Bizottság előterjesztést hallgatott meg a szövetkezeti mozgalom időszerűkérdéseiről. Nagyra értékelte a szövetkezetek tevékenységét, jövőbeni szerepüket kiemelkedő fontosságúnak tartja. Támogatja megújulási törekvéseiket, a szövetkezeti mozgalom másfél évszázados jól bevált elveinek, értékeinek érvényesülését. Különösen fontosnak tartja a szövetkezés szabadságát, a működésükben érvényesülő önkéntességet, autonómiát és demokratizmust. A Politikai Intéző Bizottság áttekintette az 1989. évi gazdasági folyamatokat és a gazdaságpolitika 1990. évi programjának irányelveire szóló javaslatra vonatkozó előterjesztést. A Politikai Intéző Bizottság lezárta a Tabajdi Csabával kapcsolatos vizsgálatot. A testület helytelenítette Tabajdi Csaba osztályvezető-helyettesi minőségében tett megnyilatkozásainak módját és elhatárolta magát nyilatkozataitól. Mindezekért figyelmeztetésben részesítette. A Politikai Intéző Bizottság visszaállította Tabajdi Csaba osztályvezető-helyettesi jogkörének gyakorlását. (MTI) A „be nem lépők“ képviselete könnyű lazításként is fölfoghatta tegnap délutáni programját Pozsgay Imre államminiszter, legalábbis az előző esti megkeményedett háromoldalú tárgyalások légköréhez viszonyítva. (Az államminiszter tegnap részt vett a Hazafias Népfront ügyvivő elnökségének az ülésén, amely kimondottan barátságos, már-már családias légkörben zajlott. Szerepe volt ebben a politikus korábbi népfrontos, múltjának is, a tudósító megállapítása tehát nem sanda célozgatás kíván lenni a népfront úgynevezett „puha"jellegére vonatkozóan. Emlegetik azt mostanában amúgy is elégszer, tegyük hozzá nyomban: távolról sem biztos, hogy mindig megalapozott vádként. A „puhaság” kérdése tegnap is szóba került, némiképp másféle megközelítésből persze. Az egyik hozzászóló például megállapította: az új politikai pártok érdekes módon az MSZMP- be nem mernek úgy belerúgni, mint a népfrontba. Aminekaz MSZMP még mindig erősnek látszó hatalmi helyzetén túl az is oka lehet, hogy a népfront későn kapott észbe, másod-, harmadhegedűsök kezébe juttatta a mozgalom irányítását, mindennek a következménye pedig az elszürkülés, a népi-nemzeti gondolat elsikkadása volt. E megállapítást ugyanakkor cáfoltavalamelyest Pozsgay Imrének az a megállapítása, amely nem tagadta ugyan a népfront jelenlegi „önazonossági" zavarait, hivatkozott viszont arra, hogy a népfront 1985-ben az első olyan politikai szervezet volt, amely nyíltan vállalni mert akkor még eretneknek számító kezdeményezéseket. Itt mondták ki először nyilvánosan a XIII. pártkongreszszus halvány értékeire vonatkozó bírálatokat, itt léphettek ki a nyilvánosság elé a „másként gondolkodóknak”, később „alternatívoknak" nevezett személyiségek, s a mozgalomban lényegében már akkor eljutottak a modellváltás gondolatáig. Minderről tehát nem a változó idő ajándékaként, hanem mint kiküzdött értékekre hivatkozhatnak a népfrontosok, amenynyiben persze a továbbiakban számottevő politikai erőként kívánnak részt venni a magyar társadalom életében. .Ez utóbbi tekintetében — a tegnapi tanácskozás is ezt igazolja — nem lehetnek kétségeink. Fekete Gyula író például megesküdött, s ha kell írásban is adja: többpártrendszer ide, vagy oda, az emberek nyolcvan százaléka egyik pártba sem fog beiratkozni. Ebből viszont az következik, hogy szükség van egy olyan szervezetre, amely a „be nem lépők" képviseletét ellátja. Hogy ez a „házigazda” a népfront lesz-e, vagy valamely más szervezet, az egyelőre nem tudható, annyi azonban az író szerint bizonyos, hogy a népfrontnak jelentkeznie kell ezért a szerepkörért! Igaz, hogy erre a képviseletre a népfrontnak jelenleg nincs valódi jogosítványa, ám az is igaz, hogy a többi pártnak sincs! Még akkor sincs, ha a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon kezdenek úgy viselkedni, mintha lenne! Az utóbbi eseménysorozat egyébként sok negatív észrevételt kapott a tegnapi tanácskozáson. Kukorelli István a népfront ügyvezető elnöke például „bermuda háromszögnek" nevezve az illető fórumot kijelentette, hogy annak szakmai, politikai legitimitása a magyar társadalomban legalább annyira megkérdőjelezhető, mint a jelenlegi parlamenté. Ami persze fölveti a népfront magatartásának, egyáltalán részvételének a kérdését is ezeken a tárgyalásokon. Huszár Istvánnak, a HNF elnökének erről az a véleménye, hogy a népfrontnak mindaddig ott a helye a tárgyalóasztalnál, amíg szemernyi remény is mutatkozik arra, hogy befolyást gyakorolhat a dolgok menetére. Asszisztenciára azonban semmiképpen sem óhajtanak vállalkozni! Általánosabb megfogalmazásban ugyan, de ugyanerről a gondolatkörről Pozsgay Imre elmondta: baj lesz, ha tárgyalóasztalnál a felek nem képesek legalább akkora önmérsékletet tanúsítani, mint a parlament, amikor elfogadta a kerekasztal létezését. Majd hozzátette: ma már nem arra megy a „játék”, hogy az ellenzék ne féljen, hanem arra, hogy senki ne féljen ebben az országban! Ehhez pedig nem elegendő bizonyosjárandóságokat csurrantani, cseppenteni, együttes garanciákra van szükség, amelyek a Btk.-tól a választási törvényen keresztül az alkotmányig komplett egészet alkotnak. Elhangzottak észrevételek a tegnapi tanácskozáson a kormány bizonytalanságára vonatkozóan is. Pozsgay Imre ezzel kapcsolatban nem tagadta a politikai látókörben, felkészültség dolgában a kormányon belül is meglévő hibákat. Hozzátette azonban: ez a kormány nem törölheti le magáról, hogy az MSZMP-é, illetve azt, hogy milyen örökséggel bajlódik. Mindeközben arra is ügyelnie kell, hogy a választásokhoz viszonylag stabil, kiegyensúlyozott helyzetet teremtsen. Továbbá gondot kell fordítania arra a korántsem utolsó szempontra, hogy mint az államszervezet egyetlen még működő egységeként ne essen szét darabjaira! Az államminiszter szavaiból azt lehetett kiérezni, hogy ez utóbbi célkitűzés már önmagában is komoly erőfeszítéseket igényel, amennyiben ezt a bizonyos egységet lényegében már csak a bürokrácia beidegződései tartják össze. (erdélyi) Minden résztvevő egyenrangú Tegnap ülést tartott a Politikai Egyeztető Tárgyalások Jószolgálati Bizottsága. A bizottság a harmadik tárgyaló fél kezdeményezésére megvitatta a tárgyalófelek egyenjogúságával és egyenrangúságával kapcsolatban felmerült problémákat, továbbá a gazdasági tárgyalások gyorsítására vonatkozó javaslatot. Mindhárom fél kijelentette, hogy az előzetes megállapodásnak megfelelően egymást egyenjogúnak és egyenrangúnak tekintik, és ennek szellemében kívánnak eljárni. Az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP kijelentette, hogy fontosnak tartja a harmadik tárgyaló fél részvételét a tárgyalások folytatásában. A felek kifejezték szándékukat, hogy egymás álláspontjait a tárgyalásokon kívüli nyilatkozataikban is tiszteletben tartják. A felek egyöntetű véleménye szerint szükséges, hogy a gazdasági kérdésekről folyó tárgyalások üteme felgyorsuljon. A fenti nyilatkozat a harmadik tárgyalófél részvételének fontosságát is hangsúlyozza. A szakszervezetek képviselői ugyanakkor nincsenek jelen az ülésteremben. Mi a véleménye erről Pozsgay Imrének, az MSZMP tárgyalóküldöttsége vezetőjének? — Sajnálom a szakszervezetek képviselőinek távolmaradását, hiszen a békés politikai átmenet szemszögéből is nélkülözhetetlennek tartom részvételüket az egyeztető munkában. (MTI)