Magyar Hírlap, 1989. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1989-10-07 / 236. szám
Magyar Hírlap való felkészülésben. A nemzetért, a közös célokért viselt felelősségünk tudatában a párt tagjai között erősítenünk kell a politikai összetartozás, a szolidaritás érzését. Grósz Károly ezután összefoglalta a leköszönő KB politikai következtetéseit. Először is: ne folytassák a sztálini gyakorlatot, mely szerint a hozzánk legközelebb állók a legnagyobb ellenségeink. Másodikként említette, hogy a választásokból az MSZMP a legerősebb pártként kerüljön ki; tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a párt jelöltjét válasszák köztársasági elnöknek, illetve képviselőnek. Hangsúlyozta továbbá a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok rendezésének fontosságát. Mint mondotta, a Varsói Szerződés, a KGST keretében és a környező országokkal fenntartott gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataink korszerűsítésének nemcsak a mi számunkra van stratégiai jelentősége. Befolyásolja ez a határainkon túl élő magyarság sorsát, a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatok javulását. Lendületet adhat európai integrációs törekvéseinknek. Emellett ápolnunk kell a nemzetközi baloldallal kialakított kapcsolatokat. A többpártrendszer körülményei között is fellépünk azért, hogy napi belpolitikai küzdelmek ne veszélyeztessék kiszámítható és nemzetközi tekintélyt szerzett külpolitikánkat. S tegyünk meg mindent az ország gazdasági összeomlásának megakadáyozására! — hangoztatta a főtitkár. — Vitassuk meg, és döntsünk arról, kialakítható-e, és hogyan, egy új típusú pártegység? Megújuló pártot vagy új pártot akarunk? Én a megújuló párt, és az új típusú egység mellett teszek hitet. De ne akarjuk újra monolittá, egy tömbből faragottá tenni pártunkat! Rendezzük egységes keretbe a pártmozgalombak a legutóbbi időben feltűnt, életre való és előremutató kezdeményezéseket — mondotta beszéde befejező részében. Kifejtette, hogy miközben a pártnak vallásos emberek is tagjai lehetnek, ha politikai céljaival azonosulnak, senkinek sem kell feladni kommunista meggyőződését ahhoz, hogy a megújult párt teljes jogú és teljes értékű tagja lehessen. Végül, de nem utolsósorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgalom megújulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasszon. Legyen ez az egység a sokféleség, a gazdaság egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastílusában, következetességében, és az egymás iránti szolidaritásban — hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához kapott támogatást, szocializmus viszonyai között tételez bennünket” — tette hozzá. Alapvető kérdésnek ítélte, hogy a tagságnak bűntudattal és bénult politikai akarattal kell-e belevágni a közeljövő feladataiba, vagy felszabadultan, tisztán s világosan, a felelősséget is meghatározva, cselekvőkészen, vállalkozásra készen. Ezzel összefüggésben Pozsgay Imre leszögezte: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél-két évtized válságainak felelősségét elemezve — a párt tagsága nem marasztalható el. A terhet a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb műveletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjaiban kell keresnie a hibák okait, s személyi felelősség dolgában pedig azokban az oligarchiákban és szerveződésekben, amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rendszer működését úgy igyekeztek berendezni, hogy a döntésért ne legyen felelős senki. A párttagság a döntéseknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy centralisztikus, bürokratikus rendszerben erre nem volt lehetőség. Ezután a programnyilatkozat tervezetéről szólt Pozsgay Imre. " Ez a programnyilatkozat-tervezet egyetlen fontos feladatra készült a pártállam és állampárt politikai gyakorlatával való szakítás idején egy, az alkotmányos jogállamra áttérő politikai pluralizmus körülményei között működő új párt tartozik saját tagságának elszámolni eddigi helyzetével, és felmutatni azokat az értékeket, amelyek jegyében ez az új párt megszerveződhet. Ebből a szempontból sem nélkülözhető a korábbi korszakok értékeinek számbavétele, de a hangsúly az elhatárolódáson van, mert máskülönben nincs esélyünk, hogy újra az európai baloldalon, s itt, e hazában a baloldali szocialista gondolkodás szervezetében, szerkezetében a nép elismerjen bennünket. — Szakítani kell azzal a monstrummal és konglomerátummal — folytatta —, amely valójában nem pártként, hanem közhatalomként funkcionált ebben az országban, s így ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismerné el. Ez az az . Ebből a szempontból kell mérlegelni azokat az összefüggéseket is, amelyek világossá teszik, meddig terjed ebben az új pártban az áramlatok és platformok szabadsága, s melyik az a határ, amelyen túl, már valami más pártról esik szó. Mert amíg ezt nem tisztáztuk, és ha ezt ezen a kongresszuson nem tisztázzuk, akkor az egybemosás, a ködösítés kongresszusaként rögzíti e tanácskozást a történelem, olyan kongresszusként, amely az ország számára nem oldott meg semmit, saját sorait pedig tovább kuszálta, áttekinthetetlenné tette. — Mint minden, európai politikai kultúrán nevelődött párt, a mi pártunk is tiszteletben fogja tartani a platformok, az áramlatok szabadságát, s a szentségnél is szentebben tisztelni a kisebbség jogainak védelmét. De egy pluralista politikai berendezkedésben nem lehetnek olyan kényszerek, amelyek közénk kényszerítenek olyanokat, akik nézeteikben, gondolataikban és politikai érvrendszereikben nem tudnak együtt lenni. Az egy másik párt — ezt kell megérteni! Ez nem a politikai szabadság korlátozása, hanem a politikai szabadság viszonyai között létrejött új mozgástér. Ha ebből indulunk ki, akkor az ajánlott szervezeti elvek szerint, az itt ajánlott program, s a hozzá kapcsolódó történelmi áttekintés szerint, ez új párt, amelynek nevében is meg kell különböztetnie magát elődpártjától, s vinnie új pártként azt a gondolatot, amit a programtervezet tartalmaz — mondotta Pozsgay Imre, kifejezve azt a meggyőződését, hogy ily módon több, tartalmas baloldali mozgalom együtthatásából közös kormányerő, akarat jöhet létre, s elsősorban az az új párt, amely magyar szocialista pártként kezdi meg majd e kongresszus után a tevékenységét. Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett dokumentumokkal, s az elmondottakkal kapcsolatos kérdéseiket fogalmazták meg, alapgondolat és alapkoncepció, amelynek jegyében új programot kell készíteni. Az MSZMP története minden felmutatható érték ellenére, a pártállami állampárti szerkezet története. Tagságának története azonban itt nem zárulhat le, mert ez a párt hordozta az előbb emlegetett történelmi okok miatt is azt a reformgondolatot, gyűjtőpártként azt a sokféle értéket, emberekben megtestesülő akaratot, amely nélkül Magyarország politikai egyensúlya helyre nem állítható, politikai jövője katasztrófa nélkül nem folytatható. Ezért megismétlem: a párt története, mint MSZMP-történet, a pártállam történetével együtt ezen a szakaszon véget ér, s ettől kezdve ez a tagság az alanya és letéteményese egy új szocialista párt megteremtésének, amely elsősorban az európai baloldal értékrendjére, s abból következően a demokratikus szocializmus követelményire építi fel szervezetét, politikailag pedig szakadatlan jelenlétet kíván a társadalmi mozgásban azért, hogy közhatalmi szerepét hátrahagyva, kormányzópárti szerepre pályázhasson szabad választásokon a pluralista politikai berendezkedés körülményei között — hangoztatta a szónok. Ezért is úgy vélekedett, hogy nagy figyelmet kell fordítaniuk azokra a gondolatokra, amelyek megkülönböztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez érkezett kiegészítő javaslatok a parlamentáris demokrácia elismerésén túl, az önkormányzatokban, s e tekintetben a vidéki Magyarország kezdeményező készségében látták azt a politikai kezdeményező erőt, amely a főváros, a városlakók számára is egyfajta új nyitás lehetőségét teremti meg, s a társadalmi kooperációnak, szolidaritásnak az autonóm közösségeken való kiépülését tervezi. Ebből a szempontból a most megteremtendő pártnak előnye van minden más politikai kínálattal szemben ebben az országban — hangoztatta. Ezt a lehetőséget kell megragadni ahhoz, hogy a politikai győzelem és a kormánypárt megteremtésének esélyeivel léphessenek fel a következő korszak politikai küzdelmeiben. Grósz Károly a hozzá intézett és a személyére is vonatkozó kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy az elmúlt 16 hónap alatt a Központi Bizottságban a tartalmi és a szervezeti kérdésekről egyaránt sok vita folyt. Ennek alapján jutott áprilisban arra a következtetésre: kezdeményezi, hogy a főtitkár és a Politikai Bizottság tagjai mondjanak le. A KB a párt legfelsőbb vezetőségét bizonyos módosításokkal újjáválasztotta, ám a következő KB- ülésen a főtitkárt többen ismét lemondásra szólították fel. Grósz Károly elmondotta: arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha egy hónappal azelőtt — bár akkor lemondott —, mégis újjáválasztották, akkor nem ajánlja fel ismét lemondását. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a partnerek a nyílt vitát nem vállalták, ám mindent elkövettek, hogy a főtitkár politikai helyzetét megnehezítsék. Megítélése szerint a párt megújulása tekintetében nézetazonosság van közte és Nyers Rezső között, ám Pozsgay Imrével filozófiai és szemléletbeli különbségeik vannak ebben a kérdésben. Grósz Károly több más, így a generációs problémákkal és a többi szocialista országhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos kérdésre is válaszolt. Pozsgay Imre szerint a létrejövő új párt az MSZMP jogutódja lesz, működésének anyagi feltételei ennek révén teremthetők meg. Mivel a pártvagyon manapság meglehetősen nagy viták tárgya, ezért a kongresszus döntésének megfelelően, az lenne a célszerű, hogy csak az új párt működési feltételeit biztosító vagyontárgyak maradjanak birtokában, de semmiféle olyan kölönc, amely az „abszolutizmus hatalom- és tulajdongyűjtő törekvéseiből származik”. Vajon az új párt a munkásosztály pártja lesz-e? Erre a kérdésre Pozsgay Imre elmondotta: mindez nem attól függ, hogy a párt nevében viseli-e a jelzőt vagy sem. A korábbi körülmény kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kaptak. Ágh Attila a Reformszövetség nevében szólt a küldöttekhez, s elöljáróban leszögezte: a jelenlegi kongresszusnak történelmi lehetősége, és egyben komoly történelmi felelőssége egy baloldali szocialista párt megalakítása. Mintegy indoklásképpen fűzte hozzá: az MSZMP válságban van, s ezt a válságot az okozta, hogy a gyors társadalmi, gazdasági reformhoz képest megkésett a párt belső reformja. Éppen ezt a kérdést kell a kongresszuson megszüntetni a párt szervezetének és vezetőségének mélyreható reformjával — állapította meg. Kijelentette: a pártot az a veszély fenyegeti, hogy kiszorul a döntő politikai tényezők közül. Az MSZMP állampártként már működésképtelen, de új pártként sem tud kilépni a politikai színtérre. Mint mondotta: eljött a választás, az utak elválásának ideje, hiszen az MSZMP a májusi pártértekezlet óta egymással csatázó áramlatokra szakadt szét. E csatározások nyomán az MSZMP centruma is kiüresedett, tehát a megújuláshoz egy reformcentrum kell, azaz a párt centrumába a reformerőknek kell kerülniük. A pártszakadás esélyeit latolgatva Ágh Attila rámutatott: a pártban jelenleg nincs egység, amelyet meg lehetne védeni vagy helyre lehetne állítani. Hozzátette: új egység szükséges, mégpedig egy olyan egység, amely a platformok elvi egyensúlyán nyugvó akcióegységet jelent. Úgy vélte: a párton belüli politikai csoportosulások közötti törésvonal a demokratikus szocializmus értelmezésénél, illetve az elmúlt négy évtized értékelésénél érhető tetten. Ágh Attila végezetül azt hangsúlyozta: egy olyan szervezetileg is új pártra van szükség, amely felvállalja a demokratikus szocializmust, s ezzel esélye van arra, hogy a jövőben is fontos politikai tényező legyen. Ehhez — mint aláhúzta —, személyi garanciák is szükségesek, azaz: „a pártnak meg kell váltnia a hitelüket vesztett vezetőktől, a politikai múmiáktól, s nem szabad lehetőséget adni a rejtőzködő konzervatívok átmenekítésére sem.” A sztálini eredetű struktúrák lebontásában a Népi demokratikus platform szerint a hatalom és az állami tulajdon társadalmasítása a járható út — mondta a tömörülés véleményét ismertető Krausz Tamás. Ebben a folyamatban sem a keleti, sem pedig a nyugati modellek nem másolhatók, vissza kell térni a magyar népi demokratikus hagyományok pozitív vonásaihoz. A fejlődés során a platform elképzelései szerint fennmaradna a többszektorú vegyes gazdaság, de abban a kapitalizmus, a profitcentrikus gazdálkodás társadalmilag korlátozott és ellenőrzött formában terjedne ki újra. A kibontakozó privatizációt a dolgozó önkormányzatoknak kellene ellenőrizniük. Ha a dolgozói önkormányzatok rendelkeznek a tulajdonosi funkciókkal, a fejlődés szocialista útja fenntartható lesz. A platform álláspontja szerint a demokratikus fejlődés garanciája Magyarországon csakis egy erős baloldali tömegpárt lehet. Olyan párt, amely megtisztul, és nem siratja meg a köpönyegforgatókat. Az MSZMP nem lehet többé a káderek és a karrieristák elit pártja. A pártszakadást akkor tartják megelőzhetőnek, ha a tagság saját apparátusát képes ellenőrzése alá vonni. A párt helyzetéről szólva Krausz Tamás rámutatott: a vezetés szétesett, s az álviták által megosztott párt befolyása rohamosan csökkent. Ezért egy teljesen megújított pártelnökségre lenne szükség, amely élén számos vidéki fiatallal képes lenne megfelelően felkészülni a választásokra. Zentai Gábor, a platform az MSZMP-ért képviseletében hangoztatta : hétszázezren várják, hogy a küldöttek értük, felelősen döntsenek. Ezzel összefüggésben kifogásolta, hogy a jórészt értelmiségi küldöttekből összeállt kongresszusi tagság másfél napot időzött eljárási módozatok, ügyrendi kérdések megvitatásával, szerinte ez az egymás iránti bizalmatlanságból fakadt. Figyelmeztetett: a küldöttek többségének nincs mandátuma arra, hogy az MSZMP-t — bármilyen néven működjék is, mint utódpárt —, megszüntesse, szétszakítsa. „A tanácskozási terem hangulata szülte pillanat ezt a pártot nem oszlathatja fel, az ilyen kísérleteknek az utolsó pillanatig ellent kell állni.” A kongresszuson a pártnak újjá kell születnie. Abba azonban nem belépni kell, ellenkezőleg: a pártot mindazok hagyják el, akiknek nem tetszik programja. Udvarhelyi László, az összefogás platform nézeteit összefoglalva hangoztatta: az oly sokszor emlegetett reform egy olyan gyökeres, strukturális fordulatot eredményező folyamat, cselekvési program, amely képes mozgásba hozni az emberek kollektív akaratát. Ebből a felfogásból következik, hogy a kongresszus egyik fontos feladata annak eldöntése, modern baloldali tömegpártot kíván-e formálni az M£ZMP-ből, vagy valamilyen ettől eltérő politikai alakulatot. Az ifjúsági platform képviseletében felszólaló Nagy Imre, a Demisz elnöke hangsúlyozta: Nap, mint nap tapasztalható fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság többsége leírta az MSZMP-t, amely kétszeresen becsapta az ifjúságot: a múlttal — az igazság eltitkolásával — és a jövővel, azzal, hogy a ma oltárán sorozatosan feláldozta a holnapot. Thirring Ákos, a Vidék esélyegyenlőségéért platform képviselője azt fejtegette, hogy a vidékiség fogalmán azokat az egyenlőtlen élet- és gazdálkodási körülményeket értik, amelyek gazdasági, infrastrukturális, elosztási, kulturális és belpolitikai téren egyaránt hátrányosan érintik a kisebb településeket. Mint mondta, platformjuk nem fővárosellenes, de harcol az indokolatlan központi megkülönböztetések ellen, az egyenlőtlenségek felszámolásáért. Reformer mivoltuk pedig abból fakad, hogy ők is gyökeres változásokat akarnak. A vita a késő esti órákig tartott. A kongresszus ma folytatja munkáját. (MTI Kilépni az öncsalás állapotából! Vita Kemény László és Berecz János Kovács Jenő: Lezárult az állampárt korszaka Magyarországon Az első vitaszakasz előadói beszédeinek sorát Kovács Jenő folytatta, aki a párt programnyilatkozatának javaslatát terjesztette elő. Demokrácia és szabadság öszszefüggését taglalva a szónok leszögezte: hazánkban nem lesz demokrácia és szabadság, ha a pártok belső élete nem demokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kongresszusnak olyan alapszabályt kell megalkotnia, amely a szabadság jegyében fogan. Bár a mai MSZMP már nem az, ami másfél évvel ezelőtt volt, mégis kertelés nélkül ki kell mondani: a baloldali, szocialista hitű embereknek újra kell építeniük pártjukat. Olyan párttá kell újjászervezniük, amely szakít elaggott szokásaival, a cselekvést béklyóba verő szervezeti rendjével. A hatalomkoncentráció megakadályozásának eszköze lehet, ha új egyensúlyi viszonyok, és ezek alapján új típusú együttműködés alakul ki a párt vezetése, a parlamenti csoport és a kormány között. A többpártrendszerű politikai folyamatok természete szerint a szocialista mozgalomnak is elsősorban arra kell törekednie, hogy a nép által választott képviselői útján befolyásolja a törvényhozás és a közhatalom munkáját. Ez a helyzet merőben új gondolkodást és magatartást követel. A KB titkára elemzésében egyebek között rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésének, a pártállam csődjének okai között a dolgok logikájából fakadó káderpolitika, a személyzeti munka is fontos tényezőként hatott. Áttekinthetetlen, nemegyszer oligarchikus függőségek határozták meg azt az erőteret, amelyben a személyi döntések születtek. A párt demokratikus működésmódjának egyik legfőbb garanciája ezért a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztódást a választók értékítéletéhez, akaratához köti, és „nem ad teret láthatatlan kezeknek, szabad vadászmezőt a vazallust kereső szemeknek”. Ezért döntő jelentőségű annak a követelménynek a párt „alkotmányába”, az alapszabályba iktatása, mely szerint minden tisztséget, testületi tagságot csak a választók jogosultak létrehozni, betöltésükről dönteni, illetve abból visszahívni, és semmilyen testület sem egészítheti ki magát kooptálással. A mostani tanácskozás — hangoztatta Kovács Jenő — visszavonhatatlanul lezárja az állampárt korszakát Magyarországon, és kiindulópontjává válik az új demokratikus, baloldali párt megteremtésének. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszonyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megválasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus eredményeképpen körvonalazandó pártnak. A párt ugyanakkor hívja soraiba mindazokat, akik politikájával — világnézeti különbségre való tekintet nélkül — rokonszenveznek és vállalják céljait. Várja azokat is, akiket éppen a párt múltbeli gyakorlatának elutasítása és jogos bírálata tartott távol az MSZMP- től — mondotta befejezésül Kovács Jenő. Pozsgay Imre: Új szocialista párt a politikai szabadság mozgásterében Pozsgay Imre, a pártelnökség tagja a Politikai értékelés történelmi utunk tanulságairól, illetve a párt programnyilatkozata című dokumentum-tervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a programnyilatkozat tervezetének társdokumentuma. A KB — e fontos gondolatkört nem kívánva kivenni a kongresszusi vita köréből — azzal a megfontolással terjesztette elő, hogy nagyobb önismerettel, világosabb beszéddel, a programnyilatkozatot tisztázott történelmi körülmények között fogadhassák el a küldöttek. E tervezet politikai összefoglalást ad arról, miként lehet ebből a negyven esztendőből vállalható, továbbvihető értékek egész tárát elkészíteni, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalomban megingott tekintélye és az elvesztett bizalom után ismét kérhesse nemcsak saját tagságának támogatását és bizalmát, hanem ezzel együtt a magyar nép bizalmát is. A továbbiakban rámutatott: a történelmi igazság elérésére törekedett az a tudós- és kutatógárda, amelyik e dokumentum elvi, elméleti alapjait megteremtette, forrásait feltárta. Remélte, hogy e párt számára a történelmi igazsághoz való szakadatlan törekvés a nép közgondolkodásával való együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szándéka volt, hogy a párt önismeretre szert téve, az elmúlt negyven év értékleltárát is elvégezve, kimondjon olyan történelmi tapasztalatokat, amelyek korábban kimondhatatlanok, tabuügyek voltak. „Ha itt hibák, bűnök voltak az elmúlt negyven esztendőben, egy értékleltár elvégzése után is ott marad ez a csomag, ki a felelős, hogyan oszlott meg a felelősség, és miként lehet ennek a pártnak a tagsága — megtisztulva az elmúlt évtizedek bűneitől, terheitől — alkotója egy új politikai gondolatnak, amely a demokratikus jogállam és a demokratikus Az esti sajtóértekezlet A késő esti órákban ismét sajtótájékoztatóra került sor az Intranszmas épületében, ahol Major László, a KB-iroda vezetője és Barabás János, KB- titkár felváltva válaszoltak a külföldi újságírók kérdéseire. Barabás János egyfajta közlekedésbiztonsági szabálygyűjteményként értékelte az elfogadott ügyrendet, amely lehetővé teszi, hogy az MSZMP baleset nélkül eljusson a kívánt és remélt célhoz, azaz egy új, baloldali, szocialista párt megteremtéséhez. Nyers Rezső, Pozsgay Imre és Grósz Károly által vázolt „pártképek” közti lényeges különbségek, véleménye szerint önmagában nem lehetnek a szakadás okai. Valószínűnek tartotta, hogy a kongresszus megerősíti Pozsgay Imre köztársasági elnöki jelölését, hogy ezzel is lendületet adjon a választási küzdelemnek. P. S. AZ MSZMP KONGRESSZUSA 1989. október 7., szombat3 Az első vélemények Bár korai értékelő elemzést adni az MSZMP kongresszusának első napjáról, de készséggel vállalkozott rá Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre államminiszter, Kovács László külügyi államtitkár és Gönci János IX. kerületi kongresszusi küldött. NÉMETH MIKLÓS: Vegyesek az érzéseim. Az MSZMP-n belüli négy irányzat, amely a kongresszuson politikai platformként deklarálta magát, nem mindegyike összeegyeztethetetlen egymással. A következő napokban fog eldőlni, sikerül-e a közös pontokat megtalálni. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, fajsúlyos kérdésekben nem lehet elvtelen kompromisszumot kötni, mint a múltban. Ez káros lenne mind a párt, mind az ország jövője szempontjából. Az új párt körvonalai alakulnak, úgy éreztem, a küldöttek többsége elkötelezett az egyértelmű reformok mellett. POZSGAY IMRE: Nem a szakadás szándékával jöttem a kongresszusra. Az első nap benyomásai alapján, úgy vélem, a reformerők fölénye vitathatatlan. Növekedett az esélye, hogy az új, baloldali szocialista párt az MSZMP- ből alakuljon meg. Új programmal, alapszabállyal és új névvel válhat tényezővé a választásokon. A Reformszövetség platformja a legerősebb, nagyon nagy elvi távolságra áll az Összefogásétól, következésképpen elvtelen kompromisszumot eredményezne öszszemosásuk. KOVÁCS LÁSZLÓ: Némiképp zavarba ejtett, hogy az egymásnak homlokegyenest ellentmondó platformokat ugyanaz a zajos tetszésnyilvánítás fogadta. Nem derült ki igazán, melyik élvez nagyobb támogatottságot. Sikernek értékelem, hogy olyan ügyrendet fogadott el a kongresszus, amely maximális önállóságot ad a küldötteknek. Oldódott az apparátus irányában megnyilvánuló csütörtök esti bizalmatlanság is. Szeretném, ha olyan egy párt alakulna, amely jellegében, programjában, működési elveiben egyértelműen a radikális politikai és gazdasági reformok mellett kötelezné el magát. Remélem, minél több küldött fogja ezt támogatni. Aki nem, nem tartanám tragédiának, ha nem vállalna vezető szerepet a pártban, vagy akár elhagyná a pártot. GÖNCZ JÁNOS: Nem dőlt még el, lesz-e pártszakadás vagy sem. Az bizonyos, hogy a konzervatív erőknek le kell válniuk. Egyelőre nem derült ki, vannak-e itt képviselői az ortodox konzervativizmusnak, vagy nem szólaltak fel tegnap. Én hiszek abban, hogy az új pártot reformelkötelezett platformok szövetségévé lehet tenni. P. S. nyek között a munkásosztály és a párttagság egyaránt nem vett részt a párt felső szervezeteiben meghozott döntések kialakításában. A munkásosztályra való hivatkozás gyakran csak arra volt jó, hogy eltakarja a diktatórikus szocializmus tényét. Nem a munkásosztály, és nem a dolgozó társadalom ellen irányul az új párt megalakításának terve. Az öncsalás állapotából ki kell lépni. Csak így jöhet létre olyan párt, amely a munkások érdekeit is szolgálja.