Magyar Hírlap, 1989. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1989-10-07 / 236. szám
Csak a vita pezseg? Csődkörkép a „felszámolásügyi csetepaté” után (6. oldal)Hutu Hiruv Megkezdte munkáját az MSZMP 14., rendkívüli kongresszusa Nyers Rezső, Grósz Károly, Kovács Jenő és Pozsgay Imre beszédei — Nyílt vita A „Demokrácia, jogállam, szocializmus” jelmondat jegyében péntek délelőtt megkezdte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa Budapesten. A párt 710 ezres tagságának képviseletére megválasztott 1279 szavazati jogú küldött közül 1256 foglalt helyet a Budapest Kongresszusi Központ Pátria termében, hogy az MSZMP legfelső fórumának négynaposra tervezett tanácskozásán megvitassa és eldöntse a kormányzó párt belső életének, a társadalom iránt vállalt kötelezettségeinek legfontosabb kérdéseit. A hivatalos megnyitó a tervezett 8.30 órához képest némi késéssel, 9 óra 20 perckor hangzott el, mivel a csütörtök esti előzetes vita eredményeként számos módosítás született a tanácskozás ügyrendjével kapcsolatban, s az e változásokat tartalmazó javaslatot még a megnyitó perceiben is sokszorosították a kongresszusi központban. A csúszás ezúttal nem pusztán formai okok következménye volt, hiszen az ügyrend mögött fontos tartalmi kérdések húzódtak meg. Az egyik előzetes tervezet szerint ugyanis a párt céljáról, jellegéről, programjának alaptételeiről folytatott vita után választanák meg az új vezető testületeket. Egy másik variáció viszont együtt nyitna vitát a különböző beszámolók felett, s csak a tanácskozás végén kerülne sor a vezetőségválasztásra. Ormos Mária 1849. október 6-tól módján küzdő harcosok, akik a történelmet halálukkal is alakították. A magyar nép tiszteletétől övezve nyugodjanak békében az anyaföldben, amelyet valamennyien magukénak vallottak. Ormos Mária megemlékező szavai után Nyers Rezső pártelnök lépett a szónoki emelvényre. Köszöntötte a megjelenteket, s a sajtó nyilvánosságán keresztül a kongresszus munkája iránt érdeklődő valamennyi honfitársát. A küldöttek egyperces néma felállással adóztak Kádár Jánosnak, az MSZMP egyik alapítójának, a párt volt elnökének emléke előtt, s megemlékeztek a magyar közélet, a munkásmozgalom közelmúltban elhunyt, kiemelkedő személyiségeiről. Nyers Rezső a küldöttekkel történt előzetes konzultációk alapján javasolta, hogy a megnyitó ülés elnöki tisztével Gönci Jánost bízzák meg. Az indítványt a kongresszus elfogadta, így a tanácskozás irányítását ettől kezdve Gönci János vette át. A levezető elnök mindenekelőtt a pártfórum munkájának zökkenőmentes tározatképes. Bejelentette, hogy a területi küldöttcsoportokon kívül több platform szerinti csoport alakult: a népi demokratikus platformhoz 68, az összefogás az MSZMP megújításáért platformhoz 30, a platform az MSZMP-ért csoportosuláshoz 35, a reformszövetséghez 464, a vidék esélyegyenlőségéért elnevezésű platformhoz 43, az ifjúságért platformhoz 26 küldött csatlakozott. Szervezik még az agrár- és élelmiszer-gazdasági platformot, amelyhez eddig 28-an jelezték csatlakozási szándékukat. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a kongresszus jóváhagyta. A kongresszus napirendjével kapcsolatban a küldöttek döntöttek arról, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság küldöttnek meg nem választott tagjai tanácskozási joggal vehessenek részt a kongreszszus vitájában, viszont úgy foglaltak állást, hogy azokon az üléseken, amelyeket a kongresszus zártnak nyilvánít, csak a teljes jogú küldöttek lehessenek jelen. Ezt követően az ügyrendi bizottság elnöke, Kovács László számolt be arról, hogy a csütörtöki vitában megfogalmazódott alternatív javaslatokat, szövegmódosító indítványokat a bizottság „átvezette” az új dokumentumba. A napi- és ügyrend feletti vita ennek ellenére mintegy két órán át tartott, mert a különböző változatok elfogadtatására többször is lebonyolításához szükséges munkabizottságok vezetőinek személyére tett javaslatot. Ezt elfogadva a mandátumvizsgáló bizottság elnökévé Vastagh Pált, az ügyrendi bizottság elnökévé Kovács Lászlót választották meg. a tanácskozás első napjának reggelén 1256-an regisztráltatták magukat, tehát a kongresszus hat tanácskozás kezdetén Ormos Mária történészprofesszor, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja a szabadságharc 1849. október 6-án kivégzett mártírjaira emlékezett. A többi között elmondotta : — E harcokat az emberi, a társadalmi és a nemzeti szabadságért mindig, mindenütt veszteségek, olykor vereségek kísérték — és kísérték a hősök, a mártírok tetemei. Az emberek, a népek tudják ezt, anélkül is, hogy tanítóik megtanítanák rá őket. Tudják, hogy a részvereségben is benne rejtezik a győzelem, tudják, hogy az áldozat a holnap ígérete. — Október mást is jelentett a magyar történelemben! Jelentette a reményt. Jelentette 1918 őzsirózsáit, a nagy kísérletet az önálló, demokratikus magyar köztársaság megteremtésére. Az élniakarást az Osztrák—Magyar Monarchia füstölgő romjai felett, a kiindulást egy katasztrófa túléléséhez. És a magyar nép valóban túlélte a háború és a béke rettenetét, a fehérterrort, a második világégés apokalipszisét, és nemcsak túlélte, de 1956. októberében kitaszította uralmából új nyomorgatóját, a magát kommunistának nevező népidegen rákosista rendszert. 1956. október 6-án másodszor hulltak rá a rögök négy törvénytelenül kivégzett kommunista tetemére. E szomorú temetés után egy új október tavaszias népvihara ütött rést a sztálini rendszer falain. Bár ez a vihar sem száguldott át hazánk földjén súlyos áldozatok nélkül, bár itt is, ott is szedett ártatlan áldozatokat, bár ez a felbuzdulás sem vezetett győzelemre, de a vállalás, a küzdelem és az áldozat ezúttal sem volt hiábavaló. Hajtsuk meg fejünket a Batthyányk, Damjanichok, Rajkok, Nagy Imrék és Mező Imrék emléke előtt. De emeljük is fel rájuk szemeinket abban a biztos tudatban, hogy nem a történelem kiszolgáltatott áldozatai voltak ők csupán, de egyúttal cselekvői, nagy eszmékért a maguk A mandátumvizsgáló bizottság elnöke beszámolt arról, hogy a megválasztott 1279 küldött közül A többség a reformszövetség mellett meg kellett ismételni a szavazást. A kongresszus napirendjét a küldöttek egyhangúlag fogadták el. E szerint a tárgysorozat: a Központi Bizottság beszámolója; politikai értékelés történelmi utunk tanulságairól; a párt programnyilatkozata; a párt alapszabálya; időszerű politikai kérdések, indítványok, fellebbviteli ügyek; a párt országos testületeinek és tisztségviselőinek megválasztása. A küldöttek úgy határoztak, hogy legalább 12 tagú küldöttcsoportokat a kongresszus ideje alatt is alakíthatnak, s azok saját alakuló létszámuk feléig funkcionálhatnak. Egyetértés volt abban, hogy a felszólalások ne legyenek hosszabbak 5 percnél. Vita bontakozott ki abban, hogy a Minisztertanács, a SZOT és a Demisz képviselői az általuk választott vitaszakaszban kapjanak-e felszólalási lehetőséget. A többség amellett voksolt, hogy indokolt 15 percet kapniuk véleményük kifejtésére. A kongresszusi vita ütemezésének kérdésében véleménykülönbség mutatkozott. Csaknem ötszázan voksoltak amellett, hogy az első három napirendi pont szóbeli kiegészítésének elhangzása után tisztázzák a párt céljait, jellegét, programjának alaptételeit, működési elveit, s döntsenek a párt nevéről is. Szükségesnek ítélték, hogy már ebben az első vitaszakaszban fogadják el az országos vezető testületekre és tisztségviselőkre vonatkozó alapszabályt, válasszák meg az országos testületeket és tisztségviselőket. A küldöttek többsége a változat első felével szintén egyetértett, de amellett volt, hogy csak a második szakaszban vitassák meg és fogadja el a kongresszus a párt programnyilatkozatát és alapszabályát, ezt követően válasszák meg az országos testületeket és tisztségviselőket, majd a kongresszus harmadik szakaszában foglaljanak állást időszerű politikai kérdésekről, indítványokról, valamint a fellebbviteli ügyekről. A kongresszus résztvevői ezután arról döntöttek, hogy egy javaslat csak akkor válik határozattá a kongresszuson, amenynyiben azt a szavazók több mint fele támogatja. A kongresszuson létrehozandó országos testületek és tisztségviselők választásával kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy a pártelnököt egyéni, a további tisztségviselőket és elnökségi tagokat zárt listás jelöléssel válasszák meg a küldöttek. Az elnök személyére a plenáris ülés nyilvánossága előtt tegyenek javaslatot, s a jelölő listára kerüléshez a szavazatoknak több mint a felét kell elnyerni. A küldöttek elfogadták a kong (Folytatása a 2. oldalon) Folyosói eszmecsere Kovács Jenő, Pozsgay Imre, Németh Miklós és Grósz Károly Fotó: Szalay Zoltán Gorbatsov Berlinben Jubileumi ünnepségek az NDK-ban Szigorú biztonsági intézkedések visszaküldött nyugat-berliniek Kiküldött munkatársunk, Kulcsár László és az MTI tudósítói jelentik Berlinből. Harminchat órával a Német Demokratikus , Köztársaság nemzeti ünnepe, a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulója előtt érezhetően feszült a hangulat Berlinben. Megdöbbentette az embereket az NDK népi rendőrségének, állambiztonsági hatóságának és munkásőrségének rendcsinálása a drezdai főpályaudvaron és környékén, ahol több ezres tömeg várta a Prágából az NSZK felé gördülő vonatokat, hátha valamelyiküknek mégiscsak sikerül fölugrania „a szabadságba tartó” szerelvényre. Nem ez történt: a menekülteket majd egynapos késéssel kizsuppoló vonatok útjából a rendfenntartó erők „eltakarítottak minden akadályt”, ha kellett, gumibotokkal, vízágyúkkal, rendőrkutyákkal. Lehangoló és elszomorító a berlini utca képe is, ahova a tudósító jó órás késéssel érkezhetett, miután az NDK nemzeti ünnepére hivatalos küldöttségek repülőgépeinek szabad légteret illik biztosítani. Az első német munkás-paraszt állam fővárosában ennyi kutyáját sétáltató, rádiókészülékkel fölszerelt rendőrt még nem láttam. Bár az ellenzéki csoportok a nyugati rádió és tévéállomások révén fölszólították az NDK-sokat, őrizzék meg a nyugalmukat, nehogy Tienanmen térre változzék a berlini Alexanderplatz, az államhatalom úgy látszik, jobbnak látja a „megelőzést”. Ma százakat küldött vissza az NDK határőrsége Nyugat- Berlinbe. A beutazások indoklás nélküli megtagadásért a városállam vezetői tiltakoztak. „Milyen a helyzet az NDK- ban?” „Meggyőződésem, hogy jó.” Mihail Gorbacsov a Magyar Hírlap munkatársának kérdésére válaszolt tegnap kora délután Berlinben, az Unter den Lindenen, miután megkoszorúzta a háború, a fasizmus és a militarizmus áldozatainak emlékművét. Kitörő lelkesedés, Gorbi, Gorbi, Gorbi! kiáltások fogadták a Szovjetunió államfőjét, az SZKP KB főtitkárát, aki kétnapos látogatásra érkezett Berlinbe, hogy részt vegyen az NDK kikiáltásának 40. évfordulója ünnepségein. A szovjet vezető az Unter den Linden-i koszorúzás után elbeszélgetett az eseményre Berlinbe sereglett újságírókkal, hangoztatta az új gondolkodás szükségességét, a peresztrojka elszánt folytatását, a közös európai ház fölépítésének fontosságát, amelyben az NDK-nak helye van. A főtitkár-államfőt elkísérte Berlinbe felesége is. Közmondásos közvetlenségére mi sem jellemzőbb, mint hogy amikor az egyik újságíró nagy izgalmában — és a lökdösődésben — elejtette a jegyzettömbjét, Gorbacsova hajolt le érte és nyújtotta át a szólni nem tudó nyugat-berlini riporternek ... A legfontosabb, hogy maguk az állampolgárok döntsék el: hazájukban szükség van-e az átalakításra — jelentette ki Gorbacsov. A szovjet vezetőt nagy lelkesedéssel, üdvrivalgással fogadó tömegből többen azt kiáltozták: „Gorbi, csak így tovább!” „Gorbi, segíts rajtunk!” Nem szabad nagyon elszomorodni, nem kell kétségbeesni! — válaszolta nekik a szovjet vezető. Már amikor más embercsoport felé vette az irányt, a civil ruhás biztonsági emberek igyekeztek gyorsan csendre inteni a Mihail Gorbacsovot éljenző, lelkesen tapsoló embereket. A jubileumi ünnepségekre ugyancsak pénteken délelőtt érkezett magyar küldöttséget Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke vezeti, tagjai Med (Folytatása az 5. oldalon) 22. évfolyam, 236. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1989. október 7., szombat Koszorúzás Budapesten és Aradon Október 6-ra A 13 aradi vértanú kivégzésének 140. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak pénteken Budapesten, a Hősük terén, a magyar hősök emlékművénél. Az Elnöki Tanács nevében Sarlós István, Eleki János, az Országgyűlés képviseletében Jakab Róbertné, Zsigmond Attila, a Minisztertanács nevében pedig Németh Miklós, Pozsgay Imre, Glatz Ferenc, Horváth István, Ballai László, Tabajdi Csaba koszorúzott. A megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Lukács János, Szakai Imre, a Magyar Néphadsereg képviseleteiben Kárpáti Ferenc vezérezredes, Mórocz Lajos vezérezredes, Pocsék József vezérezredes helyezte el. A magyarországi egyházak koszorúját helyezte el ezután Dankó László kalocsai érsek, Kocsis Elemér református püspök, Nagy Gyula evangélikus püspök, Viczián János baptista egyházelnök, Berki Feriz, a Magyar Ortodox Egyház esperes-adminisztrátora, Schöner Alfréd főrabbi, Keresztes Szilárd görög katolikus püspök, Huszti János unitárius püspök. Megkoszorúzták az emlékművet a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda- és Polgári Párt, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Hazafias Népfront, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Néppárt, a Magyar Nők Szövetsége, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Münnich Ferenc Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság, a Magyar Cserkész Szövetség, a Romania Libera és a Fővárosi Tanács képviselői is. Ismert a tény, hogy a 140. évforduló alkalmából hivatalos magyar állami és pártszervek jelentették be koszorúzási szándékukat, de ezt a román fél elutasította. Csak annyit engedélyeztek, hogy a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete helyeztessen el koszorút. Ennek megfelelően Szüts Pál bukaresti nagykövet, Aradi Sándor ezredes, katonai és légügyi attaséval, valamint a nagykövetség több diplomatájának kíséretében vörös szegfűből készített, nagy méretű koszorút tett az emlékmű talapzatára, a nemzeti színű szalagon ezzel a felírással: „A vértanúk emlékére a 140. évfordulón”. Az 1848—49-es magyar szabadságharc vértanúinak aradi emlékműve kerítésekkel elzártan, elszigetelten áll. A korábbi évekkel ellentétben a helyi lakosok és más vidékekről érkezettek, köztük magyarországi látogatók pénteken a 13 szabadsághős kivégzésének 140. évfordulóján nem ko(Folytatása a 4. oldalon) A protokoll után ... Fotó: Szigeti Tamás MA: MELLÉKLET! A párt? Kizárt! Négy kizárás és „visszazárás” története Mindszenty keresztje A túlélés művészete Munkatársunk Erdélyből jelenti