Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-19 / 298. szám

1989. december 19., kedd A parlament ma kezdi a kritikus napirendek tárgyalását A kormány felesküdött a Magyar Köztársaság alkotmányára Az elfogadott tárgysorozat értelmében Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke — a kezdeményező Bánffy György képviselő beleegyezésével — fogja indítványozni a parlament feloszlatását a tegnap megkezdődött ülésszakon. A büntető törvények módosításával a képviselők megszüntették a szigorított őrizet intézményét; megtárgyalták a Társadalombiztosítási Alap jövő évi költségvetését; módosították a társadalombiztosításról, valamint az illetékekről szóló törvényeket. Az ülésszak első napján megjelent és beszédet mondott Helmut Kohl kancellár, s a képviselők állást foglaltak Tőkés László mellett, mely hírek lapunk első oldalán már ovashatók. Az ülésszak legnagyobb érdeklődésre számot tartó napirendjének tárgyalása — a jövő évi gazdasági programról és költségvetésről, valamint a lakásgazdálkodási koncepcióról — ma kezdődik. Az ülésszakot Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg, s bejelentette, hogy két képviselő, Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m., 2. vk.) és Simon Béla (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 6. vk.) lemondott mandátumáról. A Parlamentben így a mandátummal és szavazati joggal rendelkező képviselők száma 376- ra csökkent. Fodor István emlékeztette a képviselőket: az elmúlt ülésszakon létrehozták az új ügyrendi bizottságot, és egyben felkérték arra, hogy tegyen javaslatot a Ház szavazással kapcsolatos szabályainak módosítására, figyelembe véve a szavazógép alkalmazását, a szavazás nyíltságát. Az ügyrendi bizottság két változatot dolgozott ki. Az első változat szerint a képviselők továbbra is a hagyományos módon, vagyis a szavazógomb megnyomásával szavaznak. A szavazás nyíltságát pedig az biztosítja, hogy az eredményről készített listát az újságírók részére ki kell adni. A második változat alapján a nyílt szavazás kézfelemeléssel és a szavazógomb egyidejű megnyomásával történne. Ez esetben a szavazatszámláló gép nem készít a szavazás eredményéről név szerinti listát. A határozathozatalkor a képviselők az első változatot fogadták el, vagyis nem változtatnak a szavazás eddig alkalmazott módszerén. Fodor István elmondotta, hogy a kormány a szeptemberi ülésszakon elfogadott törvénykezési programhoz képest újabb előterjesztéseket is benyújtott, kérve azok sürgős tárgyalását. Ezek közül a képviselők a vezető állami tisztségviselők munkadíjáról szóló törvényjavaslat sürgős tárgyalását nem tartották indokoltnak, a másik kettő — a fogyasztási adókról és fogyasztási árkiegészítésekről, valamint az 1990 évi lakáspolitikai intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatok — napirendre tűzését elfogadták. Az Országgyűlés megbízott elnöke elmondotta, hogy Nagy Sándor (országos lista) 27 képviselő támogatásával önálló indítványt nyújtott be, amelyben kérte a parlament döntését az állami vagyon áron aluli kiárusításának, valamint a közösségek tulajdonában levő ingatlanok külföldiek részére történő átadásának megakadályozása érdekében. Nagy Sándor bejelentette, hogy indítványát visszavonja. Döntését azzal indokolta, hogy eredményes konzultációt folytattak a szakszervezetek, a vállalatok képviselői a kormánnyal a tulajdonreformmal összefüggő kérdésekről. Olyan megállapodás született, hogy a kormány január végén beterjeszti az Országgyűlés elé az állami tulajdon védelméről, a dolgozói részvényvásárlás feltételeiről szóló törvényjavaslatokat. Ezt Nagy Sándor elfogadhatónak tartotta, ugyanakkor azt javasolta, hogy az Országgyűlés hozzon létre a januárig tartó átmeneti időszakra egy fós tagú bizottságot, amely az Országos Érdekegyeztető Tanácshoz kapcsolódva tanácsokat adhatna a jelenlegi privatizációs folyamattal kapcsolatban. Ez a bizottság adig működne, amíg meg nem kezdi a működését az állami vagyon védelmét szolgáló szervezet.Ezek után a 27 képviselő sem tartotta fenn az indítványt. Így annak megvitatását nem tűzték napirendre, ám a javaslatot az országgyűlési bizottság felállítására még a decemberi ülésszakon megtárgyalják. Ezután Fodor István arról tájékoztatta a parlamentet: Márton János képviselő (országos lista) — közvetlenül a hétfői ülésszak előtt — egy beadványt juttatott el hozzá, amelyben indítványozza, hogy az Országgyűlés milyen törvényeket alkosson meg, melyek végrehajtását függessze fel, illetve milyen törvények módosítására van szükség. Fodor István arra figyelmeztetett, hogy a házszabály előírja: önálló indítványt az ülésszak előtt legalább 8 nappal korábban kell benyújtani. Sőt, ahhoz, hogy a következő ülésszak napirendjére tűzhessék, 50 képviselő támogatásával sürgős tárgyalást kell kérni. Ilyen horderejű törvényjavaslatoknál e feltételektől nem lehet eltekinteni. Ezért azt javasolta, hogy az Országgyűlés a januári ülésszakon döntsön arról: a képviselő indítványát napirendre tűzzék-e? Ezzel Márton János is egyetértett. Fodor István a parlamenti bizottságok elnökeitől kapott felhatalmazás alapján javasolta: az Országgyűlés tűzze napirendre és tárgyalja meg az országgyűlési képviselőválasztások előhozatalára, az ennek érdekében szükséges országgyűlési döntésre vonatkozó elnöki előterjesztést. Ugyancsak bejelentette, hogy Novák Béla képviselő (Pest m., 18. vk.) korábban indítványozta a Büntető Törvénykönyv gazdasági bűncselekményekről szóló fejezetének módosítását. A szeptemberi törvényhozási program felülvizsgálata során ez már nem került be az Országgyűlés programjába, ám a képviselő a törvénymódosítást újból szorgalmazta. A kormány a törvényjavaslatot januárban vagy februárban be tudja nyújtni a parlamentnek. Megvitatására annak függvényében kerülhet sor, hogy az Országgyűlés a választásokig terjedő időszakban milyen rangsort állít fel a még megtárgyalandó törvényjavaslatokról. Még az ülésszak tárgysorozatának elfogadása előtt Südi Bertalan kért szót. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) az ügyrendhez kapcsolódóan arról szólt, hogy a mostani politikai helyzetben egyes sajtóorgánumok felelősségvállalás nélkül, a pluralizmusra hivatkozva mindent és mindennek az ellenkezőjét is kimondják, tekintet nélkül arra, hogy az állítások igazak-e vagy nem, s nem számolva a következményekkel. A sajtóbeli rágalmazást egyes képviselők sem kerülhették el. Felhívta képviselőtársai figyelmét e gyakorlat romboló hatására, hiszen, ha „a törvényhozók egzisztenciális léte nyilvánosan megkérdőjelezhető” — mondotta —, félő, hogy a törvényhozásban bárkit el lehet hallgattatni olyanoknak, akiknek ehhez valamilyen érdekük fűződik. Ezért javasolta az Országgyűlésnek, hogy a nyilvános rágalmazókkal szemben ezentúl a leghatározottabban védje meg a kárvallott képviselőket. Fodor István megkérdezte a képviselőt: saját esetében kér-e országgyűlési állásfoglalást. Ezt Südi Bertalan nem igényelte. A tárgysorozat vitájában Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. Vk.) bejelentette: összegyűlt 50 képviselői aláírás, amely már elegendő a név szerinti szavazás elrendeléséhez Bánffy Györgynek (Budapest, 4. vk.) az Országgyűlés feloszlatására tett indítványáról. Ezért kérdezte, hogy Bánffy György fenntartja-e indítványát? Bánffy György elmondta: az előző ülésszakon beterjesztett indítványa ügyében az időközben folytatott tárgyalások során arra a megegyezésre jutottak, hogy a javaslatot, annak hordereje miatt ne egyéni, hanem a parlament elnökének indítványaként tárgyalják. Megállapodott az Országgyűlés megbízott elnökével, hogy amennyiben a képviselők elfogadják a Fodor István által beterjesztett javaslatot, visszavonja egyéni indítványát. Ugyanakkor örömmel és megnyugvással fogadta, hogy a képviselőház valamennyi csoportja kevés kivétellel a Magyar Demokrata Fórum elnökségének álláspontjával egybehangzó véleményt nyilvánított az előzetes megbeszélések során. Fodor István megerősítette: e kérdésben elnöki előterjesztést kíván tenni. Amennyiben azonban azt a ház nem fogadná el, Bánffy Györgynek módja lesz arra, hogy egyénileg visszatérjen indítványára. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) azzal a kéréssel fordult az elnökhöz, hogy a tárgysorozatba vegyék be a közvetlenül az ülésszak megkezdése előtt a kormány elnökhelyettesének beadott kérdését bizonyos áron alul kiárusítani szándékozott vállalatok, nevezetesen nagy vendéglátóipari egységek, szállodák eladása tárgyában. Az elmúlt napok romániai történései nyomán az ellenzéki demokrata parlamenti képviselők csoportja nevében indítványozta, hogy az ülésszakon a parlament foglaljon állást az emberi jogok romániai durva megsértése, Tőkés László temesvári lelkész üldöztetése ellen, s annak alapján a magyar kormány forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, valamint annak főtitkárához. Amennyiben a parlament az állásfoglalást jóváhagyja, javasolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum XIV. kerületi szervezete által hétfő estére a Hősök terén szervezendő csendes tüntetésre a parlament küldjön külön delegációt. Fodor István javasolta, hogy Király Zoltán felvetését az Országgyűlés külügyi bizottsága vizsgálja meg, s ha a bizottság úgy ítéli meg, arra még az ülésszak első napján térjenek vissza. Kovács András (Heves m. 10. vk.) tervezett interpellációját hiányolta a tárgysorozat felsorolásából. Kiderült, hogy csupán adminisztrációs hiba történt. Ezután a képviselők elfogadták a decemberi ülésszak tárgysorozatát. ------------------------------------------------------------------------A decemberi ülésszak tárgysorozata 1. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megszavazása; 2 . A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2 b A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 2'c A büntetésekről és intézkedésekről szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 3. Az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 4. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 5. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról törvényjavaslat megtárgyalása; 6. Az Állami Számvevőszék szervezeti felépítéséről, létszámáról és költségvetéséről szóló javaslat megtárgyalása; 7. Az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztató megtárgyalása; 8 . A lakásgazdálkodási rendszer reformjára és az 1990. évi intézkedésekre tett javaslat megtárgyalása; 8 . A lakásgazdálkodás 1990. évi intézkedéseihez törvényjavaslatok megtárgyalása; 9. Az 1990. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 10. A fogyasztási adókról és a fogyasztói árkiegészítésekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása; II. A Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló 1988. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 12. A postáról és a távközlésről szóló 1961. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 13. A nemzetiségek országgyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslat előkészítésével, illetve az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény esetleges módosításával kapcsolatos tájékoztató; 14. Az Országgyűlés megbízatási idejének meghatározására vonatkozó javaslat; 15. A népszavazással összefüggő kérdésekben történő határozathozatal; 16. Az egészségügyi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 17. A gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása; 1 18. Bizottsági személyi javaslatok megtárgyalása; 19. Interpellációk, kérdések megtárgyalása; 20. Nyilatkozatok, bejelentések tárgyalása. ORSZÁGGYŰLÉSMagyar Hírlap Nem vált be Megszűnt a szigorított őrizet Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár a novemberi ülésszakon ismertette a parlamenttel az ügyészségről szóló törvénymódosítást, annak vitáját akkor le is zárták, de határozat nem született. Újabb javaslatot a képviselők nem nyújtottak be; tegnap 213 igen szavazattal elfogadta az Országgyűlés a törvénymódosítást. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter fűzött szóbeli kiegészítést a büntető törvénykönyv, a büntető eljárási törvény, a büntetések és intézkedések módosításához. Mint elmondta, a szigorított őrizet már 1974-ben, megalkotásának évében, heves vitákat váltott ki. A szigorított őrizet lényege, hogy a bíróság által kiszabott szabadságvesztés lejártával további minimum kettő, maximum öt évig nem szabadul, akivel szemben ezt az intézkedést elrendelte a bíróság. Annak idején „biztonsági intézkedésnek" szánták, addig se borzolja a társadalom kedélyeit, amíg rács mögött van a betörő. Azzal szemben lehetett alkalmazni a szigorított őrizetet, akit legalább háromszor ítéltek egy évnél súlyosabb szabadságvesztésre, húszezesnél idősebb, és legalább két év börtönbüntetést kapott. De hiába keresztelték intézkedésnek, mégiscsak börtönbüntetés, szabadságvesztés volt ez a javából. Hátránya az, hogy a büntetés időtartamának meghosszabbodására gátolta az elítélt társadalmi beilleszkedését, aki a törvényesen kiszabott büntetés letelte után áldozatnak érezhette magát, s óhatatlanul „komformizálódott" a börtönben. Nemcsak jogdogmatikailag és a törvényesség szempontjából volt tehát aggályos az intézkedés, de hatása se az lett aminek szánták. Romlik a közrend, a közbiztonság, emelkedik a betöréses lopások száma, a veszélyes visszaeső bűnözőkkel szemben határozott intézkedéseket kell hozni, ám a levitézlett intézmény célszerűtlen, s,a törvényesség szempontjából is szükséges megszüntetni. Filló Pál képviselő helyeselte ugyan a szigorított őrizet megszüntetését, de tolmácsolta választóinak állítólagos aggályát: jó-jó, szükség van jogállamra, de kinek jogai kerülnek előtérbe? „A renitenskedőké, azoké, akik lakókörnyezetüket idegesítik?" — kérdezte a képviselő, némi félreértéssel a jogállamiság tartalmát illetően. Roszik Gábor képviselő viszont azt vetette föl, hogy a társadalom érdeke és kötelessége is segíteni a szabadulót. Romlanak az életkörülmények, fenyeget a munkanélküliség, egyre nehezebb munkát találni, s a munkanélküliség elsősorban éppen a börtönviselteket fenyegeti. Miért ne kaphatnának ők is munkanélküli-segélyt, ha bizonyítják, hogy képtelenek munkát találni, nem tudnak elhelyezkedni. Mert anélkül törvényszerű, hogy ismét összeütközésbe kerüljenek a jogrenddel. A képviselői hozzászólásokra Kulcsár Kálmán elmondta, hogy a büntetőjog átfogó reformja napirenden van, a szigorított őrizet eltörlése nem a büntetőjogi felelősség gyengítését szolgálja, átgondolt intézkedésekkel kell a viszszaeső, veszélyes bűnözőkkel szemben fellépni, törvényes eszközökkel. A parlament a törvények módosítását elfogadta. S. B.nyére alapozva tett módosító indítványt. Mint mondotta, a miniszter javaslata a lényegtelennek feltüntetett változtatások mögött a lakosságot súlyosan érintő módosításokat is tartalmaz. Érvei szerint míg a termelő állami szektor súlyos válsággal küzd, addig a magángazdaság működik, s a törvénymódosítás a közeli rokonok tőkeakkumulálását akadályozza meg, éppen a progresszív illeték kiszabása miatt. A módosító javaslatot az elnöklő Jakab Róbertné véleményezésre a terv- és költségvetési bizottságnak kiadta. A szakbizottság rövid ülésén dr. Marx Gyula fejet hajtva Békesi László érvei előtt, indítványát visszavonta. Ugyanis a miniszter elmondta, hogy a képviselő javaslata olyan elemeket is tartalmaz, amelyek az érvényben levő illetékrendszer gyökeres átalakítását tennék szükségessé. Erre most nincs idő, hiszen a módosított törvénynek 1990. január 1-jén hatályba kell lépnie. A T. Ház előtt adott válaszában a miniszter mindezt megismételve ígéretet tett, hogy az elkerülhetetlen módosításokat az új illetéktörvény megalkotásakor figyelembe veszik. Ezek után az Országgyűlés az 1986. évi I. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot nagy többséggel elfogadta. — czauner — Medgyessy Péter és Békesi László Fotó: Szalay Zoltán Az illetéktörvény módosítása Az útlevélért továbbra is 500 forintot kell fizetni Békesi László pénzügyminiszter ismertetve az 1986. évi illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, elöljáróban hangsúlyozta: ezzel a pénzügyi kormányzatnak nem célja a lakosság, illetőleg a gazdálkodó szervezetek illetékfizetési terheinek megváltoztatása. Annál inkább szeretnének az Országgyűlés által korábban elfogadott törvények között „rendet” teremteni. Példának hozta a szeptemberi ülésszakon elfogadott ki- és bevándorlási, illetőleg a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényt. A törvényjavaslat — ezeket, a ma hatályos pénzügyminiszteri rendelkezéseket — javasolja úgy az illetéktörvénybe iktatni, hogy azok igazodjanak az említett törvényekben meghatározott hatósági eljárásokhoz. — A javaslat elfogadása után — érvelt beszédében Békesi László — a világútlevélért, vagy érvényességi idejének meghoszszabbításáért továbbra is 500 forint illetéket kell leróni, s a kivándorlással kapcsolatos eljárás illetéke is marad 1000 forint. A törvényjavaslathoz egyetlen képviselő szólt hozzá. Dr. Marx Gyula (Zala) szakértője véleme- Folyosói beszélgetések A szakszervezetekre kacsintva Hétfő hajnalban abbamaradt az MSZMP XIV. kongresszusa, s Grósz Károly, Berecz János és Paja Frigyes sima arccal ott volt a tegnapi parlamenti ülésen. Nem lehetett megtudni, rajtuk kívül tulajdonképpen hány képviselője van e pártnak az Országgyűlésben, az azonban nagyon is érzékelhető volt, hogy a képviselőket foglalkoztatta a kongresszus, legalábbis az keltett közfeltűnést, az MSZMP milyen mértékben kacsintgat a szakszervezetekre. Mi erről a véleménye Nagy Sándornak, a SZOT főtitkárának ? — E párthoz való viszonyunkat az határozza meg, hogy gyan képviseli a munkavállalói érdekeket. Ez egyébként áll atöbbi pártra is. — Melyekkel állnak kapcsolatban? — Az MSZDP-vel, a Magyar Néppárttal, az MDF-fel, a Magyar Független Demokrata Párttal és az MSZP-vel. Az MSZMP-vel még egyáltalán nem tárgyaltunk ... — No de, hát Marosán és Grósz Károly markánsan fogalmazta meg: pártjuk a szakszervezeteket tekinti bázisának. — Ha őszintén képviselik a dolgozók érdekeit, nem akadályozzuk az együttműködést. Egyébként pedig hadd mondjam, nyilatkozatokkal tele van a padlás ... — Nem gondolja, hogy miután — úgy tetszik — a szakszervezeti mozgalom még „együtt van", sok párt ezt a bázist akarja saját céljaira fölhasználni? — Nem akarunk egyetlen párt ölébe se beleülni, a szakszervezetek függetlenül akarnak működni. Éppen ez lehet a garanciája annak, hogy a mozgalom egységes maradjon. Együttműködésről lehet szó a pártokkal, főleg a baloldaliakkal, de semmiképpen sem kisajátításról, bármely részről. — Ennek a bizonyos kacsintgatásnak nem az-e az oka, hogy a pártok — a törvény ellenére — a szakszervezetek révén akarnak bennmaradni a munkahelyeken? Bizonyára ez is megfordul a fejükben. Ám, ha ez megtörténne, akkor valóban szétesnének a szakszervezetek, s bekövetkezne az, amit végképp nem szeretnénk, s ami a munkavállalók érdekeivel is ellentétes lenne. Az ilyesmit ki kell védenünk. Sz. A. Kecskére a A Minisztertanács vasárnapi ülésén úgy határozott, hogy a jövőben az Országos Árhivatal helyett, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban gyakorolják majd a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek és élvezeti cikkek tekintetében az árhatósági jogokat. Kecskére bízták volna a káposztát? — kérdeztem az Országgyűlés szünetében Háttér Csaba minisztert. — Nem. Mert ugyan a káposzta az áru, a kecske azonban nem a minisztérium, hanem a piac, s igazában nem a hivatalban dől el, hogy kinek, mi mennyit ér. — Korábban az árhivatalban külön apparátus foglalkozott ezzel, a MÉM-ben is értenek ehhez a munkához? — Igen, hiszen a közgazdasági főosztályon jól képzett, árügyekben jártas szakembe ráposztáte rek dolgoznak és képesek ellátni ezt a feladatot is. — Sokáig az agrár-élelmiszeripari ágazat legfőbb baja volt, hogy az árképzés kötött- ségei miatt képtelen volt a valós piaci viszonyok szerint alakítani termelői, következésképpen a fogyasztói árakat. A Minisztertanács döntését miként minősíti? Győzelemként? — Ha a több munkához jutás győzelemnek számít, akkor igen. Egyébként ez a vegyes tulajdonra épülő nemzetgazdaság szempontjából valóban elkerülhetetlen lépés. Mellesleg az igazi győzelem nem az, ha egy másik hivatalhoz került az árhatósági jogok gyakorlása, hanem az, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar szabadon képezheti az árait. Megint csak szeretném hangsúlyozni a szabadság nem mértéktelen áremelést jelent. —czp— Eskütétel Az ülésszak tárgysorozatának tárgyalását kora délután egy ünnepélyes aktus szakította meg. Fodor István bejelentette, hogy a Minisztertanács határozata alapján az államigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetek dolgozói a Magyar Köztársaság alkotmányára új esküt tesznek. A Minisztertanács tagjainak, mint az államigazgatás központi szervei vezetőinek, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek mint az Országgyűlés által választott vezetőknek az esküt az Országgyűlés előtt kell letenniük. A ház tagjai felállva fogadták a kormány tagjainak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek eskütételét.