Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-23 / 302. szám

1989. december 23., szombat­ban Hírlap Összehívták az Országgyűlés januári ülésszakát Az Országgyűlés megbízott el­nöke az alkotmány 22. szakaszá­nak 2. bekezdése alapján 1990. január 23-án, 10 órára összehívta az Országgyűlés soron következő ülésszakát. A testület várhatóan az alábbi előterjesztéseket tár­gyalja meg: A törvényjavaslat a vezető ál­lami tisztségviselők munkadíjá­ról; — törvényjavaslat az egyéni vállalkozásról; — törvényjavaslat az állami vagyonalapról, az állami vagyon­kezelésről és hasznosításról; — törvényjavaslat az állami vállalatokra bízott vagyon védel­méről; — törvény­javaslat az egyes ér­tékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről; _ törvényjavaslat a hatósági erkölcsi bizonyítványról; — törvényjavaslat a családjogi törvény módosításáról; _ törvényjavaslat a közigazga­tási bíráskodásról; — törvényjavaslat a gazdálko­dó szervezetek és gazdasági tár­saságok átalakulásáról szóló tör­vény módosításáról; — törvényjavaslat a polgári törvénykönyv egyes rendelkezé­seinek módosításáról; — javaslat az Állami Számve­vőszék szervezeti felépítésére, létszámára és éves költségvetésé­re; — tájékoztató a nemzetiségek képviseletének megoldásáról foly­tatott tárgyalásokról, javaslat a jogi rendezésre; — interpellációik, kérdések.(MTI) Kovács Imre A himnuszos ház u­d rom falu tudja a hírt: árverezik a­­ Zajlay-házat. Az N.-i faluvégtől jó kilométernyire áll ez a ház, aki építette, akitől a nevét kapta, rég halott már. Utódai nagyobbrészt szétszéledtek a nagyvilágban, ki tudja hol, merre te­mette be őket az a förgeteges idő, mely a századfordulótól mostanáig eltelt. Vállas, széltében-mélységében tekinté­lyes építmény a Zajtayé, oszlopos tor­­náca, kerítése nagy udvart szeg be több­féle rendeltetésű gazdasági épülettel, kerti lugassal, virágokkal a ház körül, távolabb saját telepítésű szőlővel, a be­járati útnál óriás nyárfákkal, rajtuk gólyafészkekkel. Legalábbis ilyen volt 1939-ben, amikor először jártam ott. Ma már csak az épület áll. Lepusztult min­den körülötte. Pedig mennyi mindent átvészelt ez a porta. Tizenkilencben a román bejövetelt, amikor a Zajtay csa­ládot a román tisztek hetekre kiparan­csolták a hajlékából, ott randalíroztak részegen törve zúzra, még a dunyhákat is késsel hasogatták ki. Negyvennégyben átvonult rajta a front, de a tankok ki­kerülték: kellett a ház németnek, orosz­nak, ott volt a parancsnokság. Túlélte a ház azt is. 1951-ben a gazdáját ku­­láklistára téve a százhúsz hold földje után, megint csak kilakoltatták, s ter­­ménybegyűjtő lett belőle, egerek tanyája átütött közfalakkal egybevéve a négy nagyszobát, a Mária-kép helyén Rákosi­­képpel. Az akkori Zajtay a házépítő fia volt, az ő fia pedig játszópajtásom a messzi gyerekkorból, akit az apja nem akart úrnak nevelni. Kutyabőrös nemes­ iva­dékként ott őrizte a teheneket belém szünidei „nyaralásaim" idején a roko­noknál, a nyári tarlókon aztán össze­tereltük a kettőnk jószágát, zsenge ku­koricát sütöttünk szabad tűzön, énekel­tünk sokat, napnyugtakor sajnáltuk, milyen hamar vége a napnak, ötvenegyben, hogy a szerkesztőségi autón meglátogattam őket, a nagyház­ból kiszorítva a nyárikonyhában húzód­tak össze, örültek, hogy azt is meghagy­ták nekik. A fotós a terményraktár be­gyűjtőhelyen elkezdte kattogtatni a ma­sináját, hű, milyen jól halad a begyúj­tás — istenkedett ott a kisbíró, csak az én egykori pajtásom, akkor már fiatal házas, nézett rám az ártatlanul bűnhődők nézésével, jég volt a pillantása, be sem engedett magukhoz. Házuk története azonban ezzel koránt­sem ért véget. Megyek arra a tájra jó tíz évvel később. Az volt a szándékom, benézek hozzá, megkérem, ne haragud­jon rám. Én nem tudtam, nem tételez­tem fel, hogy hazudnak nekem, nekünk, egy egész országnak. Nekem zsoltár volt az a sok harci induló, de talán lesz még időm visszatalálni az igazi zsoltárokhoz így mondtam volna, aztán vagy hiszi, vagy nem, de már a járási székhelyen azzal fogadtak a vezetők, ha egy mód van rá, mennék el az N.-t, akkor lét­rejött termelőszövetkezetbe. Van ott egy ember, az elnök. Kicsoda? Mondják: Zajtay nevezetű. A falu őt választotta elnöknek. Elvállalta. A téesz-iroda az a ház, amit a nagyapja épített meg, így foglalta vissza. Első ténykedése az volt, hogy levette a Rákosi-képet a falról. A helyébe Kossuth Lajosét tette. Találko­zásunk eredményesnek volt mondható: sikerült írást tettem közzé róluk, levél­ben köszönte meg. Csak az a régi, paj­­táskodó hang veszett el, úgy hittem, örökre és ez fájt. Nagyon fájt. Forgott tovább az idő kereke, év után másik év. Nem jártam arrafelé sokáig, már a hetvenes évek is lassan lepereg­tek. Hát egy délután ki toppan be hoz­zám a szerkesztőségbe, mint ő. Átfog­tam a két vállát: Anti! Antikám! Minek köszönhetem?!... Nézett rám hosszan. Ez már nem jégtekintet volt, hanem egy fáradt, elgyötört emberé. Még most is, hogy visszagondolok erre a találkozásra, elborítja a könny a szemem. Innom kell valamit. Rágyújtani, szellőzködni. Rossz hírt hozott: leszázalékolták a szíve miatt. — Nem is lehetett azt a tempót bírni — korholtam —, hajnali négytől este kilencig, tízig. — Nézett rám fáradtan: — nem ez volt a baj. Hanem, hogy nincs helye a mezőgaz­daságnak az országos vezetők gondolko­dásában. Még az is elfelejti, milyen anya szülte, akinek pedig az a stalluma, hogy az érdekeinket védje. A bankosok úgy beszélnek velünk, mint a kutyával. Hej, pedig, de sok birkapaprikást megettek nőlünk! De sok jó bort megittak hozzá. Mégis egyedül maradtunk. Nincs tovább Nem tudunk fejlődni, beruházni Az utó­dom? Képzeld, városi. Onnét j­ár ki reg­gel nyolcra, fél kilencre, ötkor leteszi a lantot. Ott a kocsijában a pecabot, megy a Korozsjátszóba, horgászik. A tagság meg persze, hogy látja ezt. Kezdik fél­vállról venni a munkát. Tudod, hogy­ van ez . Van egy új irodaházuk benn. A faluban Állattenyésztőnek már nem megy senki, irodista meg annyi, mint a fűszál. Egymást akadályozzák a mun­­ká­ban. Már én nem járom a falut úgy, mint régen. Munkám a négy fal közé zár, sza­badidőmet pedig lefoglalja a magam kertje. Mégis, csodák csodája, a hírek­­ valahogy megtalálnak. Mint ez is, ár­verezik a Zajtay-házat. Megyek búcsúzni tőle, csöndesen. Le­tesz a busz az N.-i református templom mellett a falu közepén, no, innen aztán még jókora út az a ház. Bemegyek a kocsmába szót hallani. Emberek, hol lakik Zajtay? Mondják, hogy meghalt. A szíve vitte el, még hatvan évet se élt. Nehezemre esik meginni a laza fröccsöt. Innét menni kell tovább. A falunak még az utolsó házát sem érem el, hosszú hóóóóha-sóhajtással megáll mellettem egy lovas szekér. Fiatal ember ül a ba­kon, már hozzám képest fiatal, bőrsap­kás, bekecses magyar, barnapiros képű, nyílt a nézése: — Hová igyekszik, uram? — A Zajtay-féle házhoz. — Üljön már fel, ha nem röstelli — invitál, és megint kérdez: — Csak tán nem megvenni akarja? — Nem én! Érdekel, milyen most az a ház? — Az? Milyen lenne? Szép! Még ugyan jól kicicomázták! Hát tényleg nem tudja,­­ mi lett belőle? Vendégház, uram! A téesz vendégháza. Ide jártak az urak mulatni. Az elnökünk, a haverjaival. Meg a kiküldöttek! — A gyűlölet teszi hang­súlyossá ez utóbbi szavát. — Miközben az öregjeink a kicsi nyugdíjukkal az éhkoppot nyelik. Ment itt a dajdaj, hány éjszaka! Aztán mikor a tisztelt társaság már jól berúgott, mindig a székely him­nuszt énekelték. ,,Maroknyi székely por­­lik, mint a szikla” . . . Tudom ám én is. Hát a magyar nem porlik?! Kérde­zem magától: Velünk itt ki törődött?! Előbb az iskolát vitték el, aztán a pa­punkat. A boltokat sorban. Elment tő­lünk az utolsó iparos. Az orvos is. Utóbb a téesz is csak üzemegység lett. Most meg az is fizetésképtelen. Ezért kell ár­verezni. Szétszakítva a családok. Az apa ingázik, a gyerek kollégiumban, a kul­­túrház ajtaja bedeszkázva Hát ez nem volt maga szerint falurombolás?! Azt a házat már himnuszos háznak nevezik a környéken, megkérdezhet akárkit. — Tűnődik hosszan, míg a lovak poroszkál­­nak, nézi mellettünk kétoldalt a szán­tást, mely végképp betakarja a nyári tarlót. Úgy érzem, most ugyanarra gon­dolunk és ama bizonyos himnuszra. Búcsúzáskor, mint illik, kezet fogunk. Mondom a nevem, mire ö: _ Zajtay vagyok, uram. A dédapám építette ezt a házat. Drágul a repülőjegy A Malévtól kapott tájékoztatás szerint a forintleértékelés miatt december 27-től 10 százalékkal emelkednek a Budapestről kiin­duló, forgalomban érvényes fo­rintban közzétett légiutas- és áru­díjtételek. Ez az emelés minden légifuvarozóra és minden célál­lomásra vonatkozik. Kivételt je­lentenek a szocialista országok ál­lampolgárainak nyújtott kedvez­ményes Úri fák, amennyiben az utas szocialista országba utazik. (MTI) A nép elsöpörte Ceausescu diktatúráját (Folytatás a 3. oldalról) ben is az épületet védő katona­ság és a biztonsági erők marad­ványai között, valamint a buka­resti rádió és a szépművészeti múzeum környékén is. A román főváros központjában halottk százai fekszenek a For­radalom sugárút kövezetén A fegyveres erők harcban állnak a Ceausescuhoz hű erőkkel, ame­lyek Bukarest külvárosaiban megszilárdították állásaikat. Stefan Gusa tábornok, vezér­kari főnök bejelentése: immár nem léteznek Romániában az ed­digi biztonsági testületek Az összes karhatalmi csapatot a nemzetvédelmi minisztériumnak rendelték alá. Előzőleg Bukarestben meg­alakult a Romániai Demokrácia Nemzeti Bizottsága, amelynek fő célkitűzése, hogy előkészítse az átmenetet a demokratikus életre. A miniszterelnök és az egész kormány lemondott. A Romániai Demokrácia Nemzeti Bizottságá­nak tgjai azok a katonai pa­rancsnokok, akik büntetlenek maradók a Ceausescu-diktatúra idején, továbbá a régi rendsz­er megdöntéséért folyatott harc élé­re állt diákok, értelmiségiek Ion Iliescu, a Nemzeti Meg­­mentési Tanács előkészítő bizott­ságának tagja, népszerű politikus tegnap este egy tömeggyűlésen Bukarestben kijelentette: meg­szűntek Romániában a párt és a kormány régi struktúrái, véget vetnek a régi gyakorlatoknak demokratikus Romániát építenek fel. Dumitru Mazilu neves román politikus, aki az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának jelentést ké­szített és eddig házi őrizetben volt, a nagygyűlésen szólt arról, hogy Románia következetes bé­kepolitikát kíván folytatni, jó­szomszédi viszonyt óhajt a szom­széd országokal. A Romániában élő nemzeti kisebbségeket pártol­ni, megérteni, szeretni kell, hogy részesei lehessenek az új, demok­ratikus kibontakozásnak — mondta. Tőkés Lászlóról olyan hírek érkeztek, hogy Szilágy megyében van, két milicista őrsége alatt Gépkocsi érkezett érte, s a mili­­cisták közölték vele, hogy Ko­lozsvárra akarják szállítani az édesapjához. Tőkés László szabad, egészsé­ges és családjával együtt a szi­­lágysági Mineu településen tar­tózkodik. Nicu Ceausescut, aki kísérle­tet tett túszok ejtésére, a lakos­ság elfogta és lefegyverezte. Je­lenleg Nagyszeben környékén tartják fogva. Pénteken 13 órakor a román határőrizeti szervek közölték magyar partnerükkel, hogy a ma­gyar—román határon a határfor­galom ismét zavartalan. Érvé­nyes úti okmánnyal bárkit been­gednek Románia területére A viharos események közepette a magyar kolónia tagjai vala­mennyien sértetlenek Román-magyar barátságot Bukarestben tegnap délutn megalakult a Magyar Demokra­ta Tanács, amelynek elnökévé Domokos Gézát, a Kriterion igaz­gatóját, a neves közéleti szemé­lyiséget választották. A testület felhívta a romániai magyarságot, hogy testvéri egységben a román néppel legyen cselekvő, építő ere­je az új, demokratikus, szabad jövőnek. „Visszautasítjuk azokat az aljas rágalmakat, amelyekkel a Ceausescu-diktatúra félre akar­ta vezetni a román népet. Egysé­ges, demokratikus Romániát aka­runk. Új alapokra akarjuk he­lyezni a román—magyar egységet és barátságot." A Magyar Honvédelmi Minisz­térium közzétette annak a tele­fonbeszélgetésnek a szövegét, amelyet pénteken Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter Nicolae Eftimescu altábornaggyal, a ro­mán hadsereg vezérkari főnöké­nek első helyettesével folytatott. Eftimescu kijelentette egyebek közt, hogy semmiféle negatív szándékuk nincs Magyarország­gal szemben. Milea merénylet áldozata lett, azért ölték meg, mert megtagadta azt a parancsot, hogy a nép ellen vessék be a hadsereget. A Romániában viharos gyorsa­sággal bekövetkezett fordulat hí­rére számos magyar párt, egyhá­zi, társadalmi szervezet juttatta el az MTI-hez a kedvező válto­zásokat üdvözlő állásfoglalását, közleményét országszerte megmozdulták a pártok, vállalatok, társadalmi egyesületek, szervezetek és ma­gánszemélyek, hogy segítséget nyújtsanak a romániai tragikus vérengzés áldozatainak, a hiá­nyos közellátás miatt szenvedő román népnek és a nemzeti ki­sebbségeknek Románul tudó orvosokat keresnek A Magyar Vöröskereszt szék­­házában a két napja alakult vál­­ságstb munkáját a Romániából és Erdélyből érkező híradások óránként formálják. A tegnap délben fél 2-kor összeült gyors koordinációs tnácskozáson Sztuchlik Rezső főtitkár irányítá­sával egyeztették a sürgős tenni­valókat. A válságstáb résztvevői között van dr. Andics László, az Orszá­gos Mentőszolgálat főigazgató-he­lyettese, aki a légimentő-szolgálat gépeit starthelyzetbe állította, hogy azonnal indulhassanak Te­mesvárra és Aradra a súlyos se­besültekért, ha a leszállást bizto­sítják számukra Erdélyben. Egy 18 éves lány veséjét elfogói lever­ték, teljesen elroncsolták, élet­mentő beavatkozásra szorulna. Ha nem tudnak berepülni a határon várják a légi mentő­egységek­et. Dr. Selymes Zsombor sebészor­vos, erdélyi menekült, a válság­stáb tagja a helyi ismeret birtoká­ban mondja: várja azoknak a ro­mánul tudó, Magyarországra menekült sebészorvosok és orvo­sok jelentkezését a vöröskereszt telefonszámán, akik a határra tudnak indulni a sérültek ellátá­sára. Felhívta a figyelmet arra: a lőtt és szúrt sebek miatt egy te­­tanuszprofilaxisban nem részesült , lakosság esetén speciális tetanusz­védelemben kell részesíteni a ro­mániai sebesülteket. A Szociális- és Egészségügyi Mi­nisztérium a 111-3649-es telefon­számon ügyeletet tart az esemé­nyekkel összefüggő ügyek koor­dinálására A határ mentén lévő megyékben a Magyar Vöröske­reszt megszervezte a várhatóan még átmenekülök fogadását, sür­gősségi ellátását. Légrády Eszter Országgyűlési választások: 1990. március 25-én Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés határozatára figyelemmel —­ amellyel 1990. már­cius 16-i hatállyal kimondta feloszlatását — az alkotmány 30 . paragrafusa (1) bekezdése 8. pontja alapján az országgyűlési vá­lasztásokat 1990. március 20. napjára, vasárnapra tűzte ki. (MT) Szegényen, szabadon, szeretetben (Folytatás az I. oldalról) lesz, akire hálával gondolhat a nagyobbik adagért És mindany­­nyian érezni fogják, hogy ők egymásnak nem ellenségei a kenyérharcban, hanem társai és sorsosai. És az lesz majd a gyertya­gyújtás pillanata. Akkor ablakot nyitunk, bebocsátjuk és magunk közé fogadjuk a vacogó angyalt. Megmelengetjük a kezét, szép hajót a fenyő ágaira terítjük óvatosan. Azután elolthatjuk a villanyt. A politika görögtüzei után nyug­tatni fogja szemünket a csillag­szórók apró, ezüstös fénye. Azután átölelhetjük egymást, térdig állva a reménytelenség­ben, de érezve egymás homlo­kának melegét. Azután azt mondhatjuk egy­másnak tiszta, könnyű szívvel Boldog karácsonyt, kedveseim! Jövőre elosztjuk Magyarorszá­got. Ebben csendes kérlelhetet­­lenséggel egyetértünk. És a ha­za a miénk Szegénységben szabadságban. Szeretetben? Nem árt, ha az osztozkodá­sig magunk között marasztaljuk az angyalt. Kisegíthet minket jó tanáccsal egy-egy szenvedélyes pillanatban. Sok lesz a teríték. Igen hosz­­szadalmasak, igen átfűtöttek lesznek az imák. És nagyon ke­vés lesz,­amin végül megoszto­zunk. Senki követelései nem fog­nak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni. De azért nem fogunk ráro­­hanni Magyarországra Nem fogjuk szétmarcangolni. Ugye? Lapzártakor hallom a hírt, hogy a várakozás beigazolódott. Jézus útja szabad, Erdély és egész Románia városaiba, fal­vaiba, és mi is üzenhetünk a szabadság zuhatagában élő ro­mánoknak, magyaroknak, szá­szoknak, szerbeknek, zsidóknak: békés, boldog karácsonyt, test­véreink! Keszthelyen, az 1989. év karácsonyának előestéjén A külügyminiszter rendkívüli sajtótájékoztatója történelmi lehetőség a román-magyar kézfogásra A magyar kormány továbbra is felelősséget vállal a romániai magyarság sorsa iránt, és ezt nem rendeli alá semmilyen más poli­tikai érdeknek — jelentette ki tegnap délután Horn Gyula. A magyar külügyminiszter, miután a sajtó számos képviselője sze­rette volna véleményét hallani, rendkívüli sajtótájékoztatón kommentálta a romániai esemé­nyeket. Álláspontja szerint Ro­mániában népfelkelés és forrada­lom folyik a diktatúra ellen. Ceausescu politikailag már csü­törtökön megbukott, de hatalma megmentése érdekében megpró­bált erőszakhoz folyamodni Új fejlemény, hogy Temesvá­ron és környékén a hadsereg szembefordult a Securitatéval, és a bukaresti eseményekben is meghatározó volt a nép szerepe mellett az, hogy a katonák a tö­megek oldalára álltak. A jelenlegi helyzet nagyon képlékeny — mutatott rá Horn Gyula. Most formálódik a nép­mozgalom vezérkara Corneliu Manescut jól ismerjük, hiszen a magyar társadalom is megmoz­dult az érdekében, amikor bör­tönbe akartak zárni. Dinescut a publikációi alapján ugyancsak is­merjük. Megítélésünk szerint komoly erőfeszítések folynak az új hely­zet stabilizálásáért — szögezte le a magyar külügyminiszter —, s ezt nagy figyelemmel és rokon­­szenvvel követjük Hazánk abban érdekelt, hogy igazi, ténylegesen demokratikus átalakulásra ke­rüljön sor Román­iabn Horn Gyula hangsúlyozta: Ha ez a forradalom eredményesen ér véget, történelmi lehetőség nyílik arra, hogy egymásra találjon a román és a magyar nép. A temes­vári események újra bebizonyí­tották, hogy egy nemeztet, nem­zetiséget nem lehet leváltani. Ceausescu diktatúrája a ma­gyar nemzetiséget fenyegette leg­inkább, de a délszlávok, roma nők, szászok együtt szenvedtek, együtt vállalták a küzdelmet és az áldozatok között is ott vannak képviselőik. Tőkés László szerepéről szólva a magyar külügyminiszter meg­állapította, hogy ő az események hőse volt, a katalizátor szerepét játszotta, Doina Cornea pedig az események jelképe. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a kelet­európai átalakulási folyamatnak ezen belül Magyarország példá­jának ugyancsak nagy jelentősé­ge volt az eseményekben. Amit a magyar parlament, a kormány és a diplomácia megfogalmazott, eljutott a romániai lakosság je­lentős részéhez s ez is fontos ele­me volt a forradalmi megmozdu­lásnak, hiszen érezhették, nincse­nek egyedül harcukban . Horn Gyula közölte, hogy sze­mélyes telefonbeszélgetést folyta­tott Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszterrel, aki­vel megállapodtak: Bonn támo­gatta Magyarország és Ausztria kezdeményezését az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának összehívásá­ra. A magyar külügyminiszter kijelentette: készek vagyunk új alapokon, a jószomszédság je­gyében rendezni a magyar—ro­mán viszonyt, beleértve a romá­niai magyarság jogainak vissza­állítását. Mint a sajtótájékoztatón el­hangzott, a magyar—román ha­tárvidéken nincs komoly válto­zás, de néhány nyugati és más rendszámú autó már bejutott a szomszédos országba A magyar külügyminiszter­­reményét fejez­­te ki, hogy a romániai menekül­tek előtt hamarosan megnyílik a hazatérés lehetősége Ennek sem­mi adminisztratív akadálya nin­csen, csak a tartózkodási enge­délyüket kell a határon leadniuk — mondotta, majd bejelentette, hogy a Minisztertanács elhatá­rozta: azonnali segítséget nyújt a Romániában megsérült szemé­lyek gyógyításában. A magyar egészségügyi szolgálat készen áll arra, hogy a Vöröskereszt köz­vetítésével gyógyszert, vért és szakembereket küldjön Romániá­ba Név szerint nem ismerjük azo­kat a tábornokokat, akik a ro­mán televízióban megszólaltak — válaszolta a Magyar Hírlap kér­désére Horn Gyula —, de az nyil­vánvaló, hogy a hadsereg átállá­sában a tábornokok jelentős sze­repet játszottak. A vezérkari fő­nök a kulcsfontosságú táborno­kokat kérte fel a teendők ellátá­sára. Figyelembe kell venni, hogy folynak még a harcok, amelye­ket a biztonsági szolgálat embe­rei, fegyveres provokátorok ger­jesztenek, úgyhogy a hadsereg fellépése továbbra is fontos. Egy másik kérdésre válaszolva közöl­te: ismereteink szerint a hadse­reg ellenőrzi a rakéta- és légi­erőket. Volt a romániai eseményekre for­gatókönyve a Külügyminiszté­riumnak, de az hál' istennek, el­avult — jelentette ki Horn Gyu­la a Mai Nap kérdésére válaszol­va, és két körülményre hívta fel a figyelmet: türelmet kell tanúsí­tani a fordulat végrehajtói iránt, semmiféle sürgetés vagy nyomás nem használ, a nemzetközi szo­lidaritásnak konkrét támogatás­ban kell testet öltenie. Az újság további kérdésére megjegyezte, hogy a kialakulatlan új vezetés tagjainak először is egymással kell kapcsolatba lépniük és csak azután kerülhet sor külső kap­csolatfelvételre. Ha úgy gondol­juk, velünk bármikor kapcsolat­ba léphetnek, de ez még odébb van — mondta a külügyminisz­ter. A romániai eseményeket visszafordíthatatlan folyamatként értékelte Horn Gyula a SZER tu­dósítójának válaszolva. Hozzáfűz­te: lokalizált összecsapások még előfordulhatnak, de ami történt, az már nem visszafordítható. (Poor — Szalay)

Next