Magyar Hírlap, 1990. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

W7^1 ...­­ mRKiIRMUti Uti' Kik olvassák a Magyar Hírlapot? Befolyásos lap, befolyásos olvasóknak „A Magyar Hírlap olvasói meghatározó szerepet játszanak az ország társadalmi, gazdasági, politikai életé­ben.” Egyebek közt ez derül ki a Magyar Közvélemény-kutató Intézet jelentéséből, amely lapunk olva­sóiról, s közvetve a lapról készült. Szerkesztőségünk többéves törekvé­seit igazolja, hogy az ország befolyásos embereinek készítünk befolyá­sos újságot. Lapunk a jövőben is — a kormányzathoz közel álló orgá­numként — elsősorban jólinformáltságával kívánja tovább bővíteni olvasótáborát. Hisszük, hogy a zaklatott idők ellenére ehhez objektív hangvételre, széles körű párbeszédkészségre, ugyanakkor valamennyi politikai erőcsoporttól való egyforma távolságtartásra van szükség, é­s nem csupán a választási kampány időszakában. A Magyar Közvélemény-kutató Intézet ebben az évben — ugyan­úgy, mint az elmúlt 15 évben mindig, elődjében, a Tömegkom­munikációs Kutatóközpontban is — vizsgálta az újságolvasási szo­kások változásait. A megkérdezett 7 ezer ember az ország felnőtt la­kosságát reprezentálja. A kérdés ideje 1989 március—október. A korábbi évekből bemutatott vizs­gálatok is több ezer fős (6—9 ezer) országos reprezentatív mintán történtek. 1989-ben az ország felnőtt la­kosságának 77 százaléka olvasott napilapot, 76 százaléka valami­lyen hetilapot és 40 százaléka fo­lyóiratot. A megyei napilapok ol­vasói közé tartozik a felnőttek 48 százaléka. Mit gondolnak, a Magyar Hír­lapot hányan veszik kézbe önök­kel együtt? Vizsgálatunk adatai szerint ezer felnőtt közül 65 tar­tozik a lap olvasói közé, ennek alapján pedig jelenleg 520 ezerre tehető a lap olvasótáborának nagysága. Az Olvasók 46 százaléka mindennap, 27 százaléka hetente mindennap, 27 százaléka hetente ban veszi kézbe ezt a lapot. A rendszeresnek tekinthető olvasók száma megközelíti tehát a 400 ez­ret. A személyes interjú során fel­tett kérdésekre adott válaszok alapján pontosabban is megtud­hatjuk, hogy kik a lap olvasói. Így tudható az is, hogy olvasóinak fele nő (49%), fele pedig férfi (51%). A középgenerációk köré­ben az átlagot meghaladó érdek­lődésre számíthat. Az olvasók életkor szerinti összetétele a kö­vetkező: A Magyar Hírlap olvasóinak életkor szerinti összetétele (százalékban) N 1 450 fő 1989 Ezt a napilapot olvassa a buda­pestiek 11, a többi városokban élők 7, a községi lakosok 4 száza­léka. A félmiliós olvasótábor 35 százaléka budapesti, 39 százaléka lakik vidéki városokban és 26 százaléka községekben. Az MH olvasóinak egyharmada (32° 0) fel­sőfokú végzettséggel rendelkezik, másik egyharmada (34%) pedig középiskolát végzett. 18 százalé­kuk a nyolc általános után szak­munkásképzőt vagy szakiskolát végzett. Nyolc általánost megha­ladó végzettsége van tehát az al­­sók 84 százalékának. Az átlagot jóval meghaladó iskolázottsági szint jellemezte a Magyar Hírlap olvasóit a ko­rábbi években is. Egy 1978-ban végzett kutatás eredményei ha­sonló arányokat mutattak. Az ak­kori, jóval kisebb példányszám­­ban megjelenő Magyar Hírlapot ezer felnőtt közül 17 olvasta, kö­rülbelül 140 ezer fős olvasótábora volt. A lap minden társadalmi csoportból toborzott azóta új ol­vasókat, de úgy, hogy a középge­nerációhoz tartozó, iskolázottabb olvasók túlsúlya megmaradt. Ve­zető és értelmiségi munkakörben dolgozott akkor az olvasók egyne­gyede (25%) ugyanúgy, m­int most (24%). Az olvasók száma fokoza­tosan nőtt az elmúlt tíz évben, csak 1988 hozott kiugró növeke­dést. 1000 felnőtt közül hány Magyar Hírlap-olvasó volt? A lap olvasóit a múltban és most is az átlagot meghaladó tá­jékozódási aktivitás, fokozott in­formációigény jellemzi. Az olva­sók 90 százaléka mindennap hall­gat rádiót, 84 százalékuk tartozik a naponta televíziózók körébe. Nem lehet érdektelen egyik lap A Magyar Hírlap olvasóinak 89 százaléka hetilapokat is és 63 szá­zaléka folyóiratokat is olvas. (Az országos arány 77, ill. 40%). Há­rom vagy több hetilapot olvas 57, kettő vagy több folyóiratot pedig 36 százalékuk. A Reform c. hetilapot egyharmaduk olvas­sa (35%). Az MH olvasóinak 54 százaléka több mint 300 kötetes könyvál­lománnnyal rendelkezik, és 60 százalékuk majdnem min­dennap olvasó könyvet is. Az MH-olvasók átlagnál na­gyobb információigénye és foko­zottabb médiahasználata abban is megmutatkozik, hogy a rádió hí­reit és a televízió-híradó valame­lyik kiadását többségük minden­nap meghallgatja, megnézi. (90, ill. 70 százalékuk). A külföldi rá­diók híradásaiból minden harma­dik MH-olvasó egészíti ki a ha­zai tájékoztatási eszközök által közölt információkat (29 száza­lékuk tud valamilyen idegen nyelven, míg az országos arány 16 százalék). A külföldi utazásokban részt Az olvasók száma többszörösé­re nőtt, de összetételük nem vál­tozott lényegesen. Az új olvasók az átlagot meghaladó mértékben számára sem, hogy a sajtóstruk­túra átalakulása közben az olva­só merre mozdul, hogyan változ­tat szokásain. Néhány éve az or­szágos napilapok anyira hasonlí­tottak egymáshoz, hogy majdnem mindegy volt, melyiket olvastuk. Ma ez koránt sincs így. A lapok keresik új arcukat, az olvasók pe­dig a számukra igazán megfelelő lapot. A legutóbbi jelentősebb lapáremelkedések, a több száz új sajtótermék megjelenése a piacon kaotikus és nagyarányú változá­sokat, bizonytalanságokat eredmé­nyezett mind a kínálat, mind a kereslet oldalán. Újabb fogyasztá­si szokások akkor alakulhatnak ki és stabilizálódhatnak, ha jól érzékelhető különbségek, sajátos­ságok alakulnak ki. A jelenlegi olvasói magatartást a tanácstalan keresgélés jellemzi. Legalább is erre enged következtetni az MH Olvasóinak egyéb napilapokból történő válogatása. A jelenség másik oka az, hogy aki sokol­dalúan, különböző megközelítés­ben kívánja a minél teljesebb tájékozottságot megszerezni, az bizony el kell olvassa a más egy­re kevésbé hasonlító napilapok mindegyikét. A Magyar Hírlap olvasóinak hány százaléka olvassa mindennap a ... (N-450 le) vevők száma 1988-ban ugrássze­rűen megnőtt, minden harmadik felnőtt állampolgár járt tavaly határainkon túl, ugyanakkor az MH olvasói közül minden máso­dik ember utazott külföldre. Az országos napilapok közül — egyelőre — a Magyar Hírlap ol­vasótábora a legkisebb (a Nép­­szabadságot 1000 felnőtt közül 266, a Népszavát 135, az Esti Hír­lapot 106, a Magyar Nemzetet 100, a Magyar Hírlapot 65 olvassa), de olvasói meghatározó szerepet ját­szanak az ország társadalmi, gaz­dasági, politikai életében, így a lap szerepét, hatását a viszonylag kis példányszám ellenére sem gondolhatjuk kisebbnek a többi­nél. Az MH olvasói körének bő­vülése azokból a társadalmi, de­mográfiai csoportokból várható, amelyek eddig is meghatározóak voltak az olvasótáborban. Igé­nyes, egyéb forrásokból is tájé­kozódó, sokat olvasó közönség igényeinek kell megfeleljen a Magyar Hírlap a jövőben is. kerültek ki a nők, a felsőfokú végzettségűek, a vidéki városi la­kosok köréből. Budapest, 1989. december 18. 18—29 éves 18 30—39 éves 27 40—19 éves 26 50—59 éves 14 60 éves és idősebb 15 összesen 100 1978 1979 1980 1981 1982 1983 17 17 20 22 22 23 1984 1985 1986 1987 1988 1989 23 27 29 35 65 65 Népszabadságot 27 Népszavát 14 Magyar Nemzetet 18 megyei napilapokat 34 A Magyar Hírlap olvasóinak összetétele 1978-ban (a felnőttek 1,7 százaléka olvasta) és 1989-ben (amikor 6,5 százalék olvassa) 1978 (N = 189 fő) 0/„ 1989 (N=450 fő) % nem férfi nő 60 40 51 49 iskola 8 osztálynál kevesebb 8 általános szakmunkásképző középiskola főiskola, egyetem 12 10 17 33 28 4 11 18 34 33 lakóhely Budapest többi város községek 34 29 37 35 39 26 rádióhallgatás gyakorisága naponta többször naponta egyszer-kétszer hetente többször ennél ritkábban nem hallgat 61 30 4 4 1 60 30 4 5 1 ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1990. január 2., kedd 3 Szűrös Mátyás újévi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) amelyben természetes, hogy egy­mással ellentétes nézetek létez­nek egymás mellett. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás­­külpolitikáját. Síkra szál­­lünk a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, a kül­földön állomásozó katonai egysé­gek visszavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyarország­ról történő mielőbbi kivonását is. Nemzeti fejlődésünk és biztonsá­gunk érdekében alapvető törek­vésünk a jószomszédi viszony, a barátság és együttműködés erő­sítése a környező népekkel. Az új köztársaság a 15—16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormányoz­zák is. Az elmúlt hónapok példái ma­ és kelet-európai változások elő­retörése az egyetlen lehetséges út tisztességes rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok le­eresztése, a szófiai tüntetők hábo­rítatlansága, de az Erdélyből ki­indult tragikus áldozatokkal járó romániai népfelkelés is nem utol­sósorban azzal kezdődött, hogy Magyarország felszámolta a vas­függönyt. Nagy nemzetközi je­lentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Euró­­pában elsőként lépett a reformok útjára és ma is elől jár a demok­rácia építésében. Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell meg­emlékeznem arról, amit kará­csony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában — főleg az erdélyi városokban és Bukarestben — egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémuralom ha­láltusája okozott szenvedésben és tragédiában. Ugyanakkor ismé­telten a szolidaritás őszinte ér­zéseivel üdvözöljük, hogy Romá­nia népei kivívták a szabadságot, s közös erővel megteremtették a lehetőségét olyan demokratikus viszonyok létrehozásának, ame­lyek között az Erdélyben élő ma­gyarok is egyenjogú és egyenran­gú polgárokként vállalhatják nemzeti múltjukat, jelenüket és jövőjüket, s ahol komolyan gon­dolják a nemzetek önrendelkezé­sét, s a benne gyökerező önigaz­gatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar—román viszony új, jószomszédi alapokra helyezé­sének, s az Erdélyben élő magyar­ság feltámadásának esztendeje. Megérdemlik a határainkon túl élő magyarok, mert megszenved­ték, hogy szabadon érvényesít­hessék emberi és nemzetiségi jo­gaikat, hogy saját józan belátá­suk szerint rendelkezzenek ön­nön sorsuk felett. A Magyar Köz­társaság mellettük áll! (MTI) Az önrendelkezésről December 28-án este a Televízió Hírháttér cí­­mű műsorában Horn Gyula külügyminiszter, Antall József, a Magyar Demokrata Fórum el­nöke, és Kőszeg Ferenc, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője beszélgetett Mester Ákossal Magyarország és Románia jövőbeli vi­szonyáról, és ezzel összefüggésben a politikai ki­bontakozásról és a magyar kisebbség helyzeté­ről Romániában. Jó volt látni és hallani, hogy magatartásuk és megfogalmazásaik csak árnya­latokban tértek el egymástól, és még ezeknek az árnyalatnyi eltéréseknek a jogosságát is köl­csönösen elismerték. De az alapvető kérdések­ben leplezetlenül egyetértenek. Mindenekelőtt ab­ban, hogy a romániai nemzetiségek, közöttük is elsősorban a magyarság jövőjét csakis a mai Ro­mánia államhatárai között tudják elképzelni, megmaradásuk és boldogulásuk zálogát a de­mokratikus román nemzetiségi politika, a nem­zetiségi önrendelkezés és érdekképviselet hely­reállításában és garantálásában látják. A hiva­talos, államközi magyar—román viszony alaku­lását is magyar részről ettől teszik függővé. Ez az egyetértés a kormány és különböző mér­tékig radikális ellenzékének felelős képviselői között azt ígéri, hogy a parlamenti választások után várható kormányváltozás nem fogja meg­változtatni az utóbbi hónapok magyar külpoliti­kájának legfőbb erényeit: a józan mértéktartást és határozottságot. Ez utóbbival, tudniillik a magyar nemzeti ér­dekek határozott képviseletével kapcsolatban azonban egy dolog mégiscsak zavart. Nevezete­sen, hogy a beszélgetés felelős résztvevői mind egyetértettek abban, hogy Magyarország mit kö­veteljen vagy ne követeljen, hanem csak kíván­jon a romániai magyarság számára az új román kormányzattól, az azonban jóformán föl sem merült, hogy e tekintetben az első és az utolsó szó is az ottani magyar kisebbségé kell, hogy le­gyen, amelyet nemcsak a román, de a magyar nemzettel szemben is megillet az önrendelkezés joga! Szellemi és politikai vezetői az anyaország­ban élőknél sokkal pontosabban tudják és tud­hatják, hogy mire van szükségük, és ebből be­látható időn belül mit és mennyit érhetnek el — ha tőlünk is megfelelő támogatást kapnak. Tá­mogatást — de nem gyámkodást! Nem azt, hogy megmondjuk nekik vagy helyettük, hogy mit akarjanak, hanem hogy olyan légkört teremtsünk körülöttük Romániában és azonkívül, amelyben ők is érvényesíteni tudják saját akaratukat. Ha valamikor igaz volt, akkor most százszoro­san az, hogy Erdély sorsa a társadalmi önszer­veződés szabad kibontakozásától és a kialakuló politikai demokrácia erejétől függ. A közvetlen segélyakciók után nekünk elsősorban ebben kel­lene példát mutatnunk és ezáltal segítséget ad­nunk román és magyar testvéreinknek, akik végre talán kezükbe vehetik sorsuk irányítását. Szőllősy-Sebestyén András, az új Márciusi Front titkára ★ Az Új Márciusi Front 1990. január 5-én, pén­teken délután 6 órakor vitát rendez Mi a balol­­daliság? címmel az Országos Közművelődési Központban (I., Corvin tér 8). Vitaindítók: Hankiss Elemér, Hernádi Gyula, Konrád György, Sükösd Mihály, Vitányi Iván. Azért ők öten, mert 1972 tavaszán egyszer összejöttek, és meg­próbálták meghatározni, mi is a baloldaliság. Most, tizennyolc év múlva arra vállalkoznak, hogy visszaemlékezvén az akkori beszélgetésük­re, a fogalom mai tartalmáról és jelentőségéről nyilvánosan gondolkozzanak. az Új Márciusi Front választmánya Segélyek, üzenetek Romániába Gyorsleltár - MDF-kiáltvány - Szakszervezeti kapcsolatok - Kocsis püspök levele A Magyar Vöröskereszt Orszá­gos Központja, az MTI kérésére, összegezést adott az elmúlt na­pokban Romániába indított se­gélyszállítmányokról, akciókról. Eszerint eddig, a központi raktá­ron át, mintegy 200 tonna segély­­szállítmányt indítottak útnak, to­vábbi 200 tonnát küldtek a me­gyei és a városi vöröskereszt ve­zetőségek szervezésében, mintegy 50 tonna gyorssegély pedig repü­lőgépen jutott el Romániába. A vöröskereszt központjában eddig mintegy 10 millió forint készpénzfelajánlásról tudnak, ám ez az összesítés nem tekinthető véglegesnek, hiszen nagyon sokan a helyi szervezethez juttatták el adományaikat, és ezek a tételek egyelőre nem szerepelnek a köz­ponti kimutatásban. Sokan köz­vetlenül kezdeményezték a segít­ségnyújtást, amit központilag nem is tudtak koordinálni. A magyar és a román vörös­­kereszt központi szervezete már felvette a közvetlen munkakap­csolatot, a magyar küldemények azonban rendeltetési helyükre je­lenleg is úgy jutnak el, hogy a konvojok vezetői a helyszínen ta­nulmányozzák, mire van szükség egy-egy nagyobb kórházban, köz­intézményben és ennek nyomán adják a jelzéseket az utánuk in­dulóknak. Számos romániai nagy­várossal alakult így­­ki rugalmas és jó kapcsolat, nem mondható el ez viszont a kisebb települések­ről. A magyar konvojok ezekben nem állnak meg, mivel a hivata­los fogadóhálózatot itt­­még nem szervezték meg, ennélfogva nem tudják garantálni, hogy való­ban a legjobban rászorulóknak jut el a küldemény. * A Közlekedési Főügyelet közle­ményt juttatott el vasárnap az MTI-hez. A kommüniké tudatja: 1989. december 29-én megalakult a Szállítási Kuratórium, mely a segélyezésben érintett egyházi és más szervezetek, pártok, valamint a Közlekedési Főügyelet részvé­telével jött létre, a szervezett szál­lítás és szétosztás érdekében. A kuratórium december 30-án a munkáját megkezdte. Továbbra sem javasolja a lakosságnak az egyéni kiutazást a havas útvi­szonyok és­­a közbiztonság hely­zete mia­tt. Kéri, hogy segélyét — elsősorban pénzben­­— a már is­mert szervezetekhez, illetve szám­­laszámokra juttassa el. Ők gon­doskodnak annak biztonságos el­juttatásáról és területileg is ösz­­szehangolt elosztásáról. ♦ A kolozsvári Állami Magyar Színház és Állami Magyar Operaház felhívás­sal fordul a Magyar Köztársaság szín­házaihoz, hogy lehetőségeikhez mér­ten nyújtsanak sürgős támogatást in­tézményeik hatékony működéséhez. A kolozsváriak elsősorban villamossági és hangosítóberendezéseket, textil- és festékanyagokat, kérnek. * A Magyarországi Cigányok Szociál­demokrata Pártja a romániai mene­kültek támogatására gyűjtést szervez a Budapest, Dohány utca 76. szám alatt. Várnak tartós élelmiszereket és pénzfelajánlásokat. A párt a segély egy részét személygépkocsikkal, a Vöröskereszt szervezésében akarja el­juttatni a rászorulókhoz. * A Pécs—baranyai Értelmiségi Klub szellemi kulturális alapítványt létesít 20 ezer forintos alaptőkével a romá­niai magyar kultúra felélesztésére, kiskönyvtárak létesítésére. Ezért a klub azzal a kéréssel fordul az állam­polgárokhoz, hogy a nélkülözhető könyveiket juttassák el hozzájuk és egyben felhívják az ország hasonló jellegű szervzeteit, hogy kapcsolód­janak akciónkhoz. Cím: Pécs—bara­nyai Értelmiségi Klub, 7621 Pécs, Vá­rad­ utca 7­2. Telefon: 72­10-037. * A külföldi segélyszállítmányok fo­gadására a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa átmeneti rak­tárt nyitott Budapesten a XV. kerületi Alagi téri Menekültügyi Központban és a régi Fóti úton. E helyeken kí­vánják összegyűjteni a budapesti egy­házközségekbe érkező természetbeni adományokat is. A Magyar Hitel Banknál az ökumenikus tanács új számlát nyitott. A pénz­be­ni adomá­nyokat az alábbi számlára kérik be­fizetni: MHB Rt. 222-55552. * Elsősorban a romániai esemé­nyek, illetve az ezek nyomán ki­alakult új politikai helyzet indo­kolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum kiáltványt intézzen Közép­és Kelet-Európa új demokratikus szervezeteihez — mondotta Antall József, az MDF elnöke szomba­ton a szervezet székházában tar­tott sajtótájékoztatón, amelyen a különböző pártok, alternatív szer­vezetek­­képviselői is részt vettek. Antall József hangsúlyozta, hogy az utóbbi napokban a ma­gyar társadalomban morális meg­újhodási folyamat indult el, a tör­ténelmi átalakulás hozzájárulhat ahhoz, hogy megszűnjenek a poli­tikai ellentétek. Szükséges, hogy a romániai magyar kisebbség sor­sa megnyugtatóan rendeződjék, ehhez pedig hozzájárulhat az MDF által kezdeményezett kiáltvány is — mondotta. A kiáltvány javasol­ja valamennyi közép- és kelet­európai szervezetnek,­­hogy köte­lezze el magát az egység megőr­zése és a politikai pluralizmus mellett. A demokrácia egyik leg­fontosabb próbaköve a tolerancia, a más politikai nézeteket­­vallók, a más vallásúak, a más nyelvű­ek, vagyis mindenfajta kisebbség iránt. A türelem gyakorlati meg­valósításának útja: e csoportok autonóm életének, önszerveződé­sének elismerése, a szabad fejlő­dés biztosítása — hangzik a ki­áltvány. A s­ajtótájékoztatón beszámol­tak a Romániának nyújtott MDF központi segélyakciójáról is. Mint mondották 638 gépkocsi, több mint ezer tonna különféle árut, túlnyo­mórészt tartós élelmiszert, gyógy­szert és kötszert szállított a rászo­rulóknak. A 30 millió forint érté­kű természetbeni segítség mellett az MDF fő utcai központjában eddig 3 millió forint pénzado­mány is összegyűlt. Két kezdeményezés is elhang­zott: az MDF felajánlja szakis­mereteit a romániai piaci viszo­nyok kialakításához, a gazdaság átalakításához. Ugyancsak támo­gatja, hogy a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem kez­deményezését, miszerint a jövő­ben szakcikkek, tantervek, okta­tási programok átadásával segít­sék a szomszédos ország felsőfo­kú szakembereinek a képzését. A Romániai Szakszervezetek Ideiglenes Országos Bizottsága a következőkkel fordult a SZOT- hoz: tájékoztatjuk önöket, hogy a román szakszervezetek csatla­koznak a Romániai Nemzetmeg­mentés Frontjának programjában foglalt célkitűzéseikhez és elvek­hez, valamint kifejezik szilárd el­határozásukat, hogy harcolnak az 1989 december 22-i forradalom győzelmének teljes megszilárdítá­sáért Romániában. Az Ideiglenes Országos Bizott­ság elfogadott egy programot, amelynek lényeges célkitűzései többek között a következők: a dolgozóknak szabad szakszerveze­tek alakításához való joga, e szak­­szervezeteknek az államtól és pár­toktól való függetlensége, a dol­gozók érdekeinek szilárd és elsőd­leges védelme, ideértve az általá­nos emberi­­jogokat is. A SZOT üzenetet intézett a Ro­mániai Szakszervezetek­­Ideiglenes Intéző Bizottságának. Eszerint a SZOT-ban tömörült szakszerveze­tek teljes támogatásukról bizto­sítják az Ideiglenes Országos Bi­zottságot abban a harcban, ame­lyet a forradalom teljes győzelmé­ért, a szakszervezeti mozgalomnak politikai pártoktól független, sza­bad szakszervezeteken alapuló új­jászervezéséért, a dolgozók jogai­nak érvényesítéséért folytatnak. Harcukban, amely elválaszthatat­lan része az új, demokratikus Ro­mánia megteremtéséért vívott küz­delemnek, mindenkor számíthat­nak a magyar dolgozók, szakszer­vezetek erkölcsi, politikai és anya­gi szolidaritására. * A Független Szakszervezetek De­mokratikus Ligája is üzenetet inté­zett Románia népéhez. Ebben egye­bek mellett ez áll: Számunkra — független szakszervezetek tagjai szá­mára — a szabadságjogok közül is az egyik legfontosabb a szabad szervez­kedés joga és meggyőződésünk, hogy egy demokratikus jogállam elképzel­hetetlen demokratikus szabad szak­­szervezetek nélkül. Külön öröm tehát számunkra, hogy a forradalom még éppen csak csituló csatazajai idején már hírül vettük a szabad szakszer­vezetek szerveződését. Kedves romániai dolgozó testvé­reink! Köszöntünk és egyben biztosí­tunk benneteket szolidaritásunkról, felajánljuk segítségünket, tapasztala­tainkat. Számíthattok ránk! Reméljük, hogy már a közeli jö­vőben szoros együttműködés jön lét­re a magyarországi és a romániai független demokratikus szakszerveze­tek között. Keressetek minket! ★ Kocsis Elemér püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke levél­ben fordult a romániai reformá­tus egyházi vezetőkhöz, s ebben többek között ezt írja: „Az elmúlt hetek megrendítő eseményei és a demokratikus forradalom győzel­me után az a reménységünk, hogy a jövőben a magyar és a román nép­­kapcsolatai új alapokra helyeződnek és őszinte barátság fejlődhet ki közöttük. Bízunk ab­ban, hogy az erdélyi magyar ki­sebbség i­s visszanyerheti teljes nemzetiségi jogait, beleértve a vallás teljes szabad gyakorlását és az egyház autonómiáját. A magyarországi egyházi veze­tő kifejezi reményét, hogy rövide­sen mód lesz a két testvéregyház közötti kapcsolat hivatalos fel­vételére is. Egyben kéri a romá­niai református egyház illetéke­seit, a Magyarországról küldött egyházi segélyek elosztásának to­vábbi megszervezésére és az eb­ben való további együttműködés­re. Kocsis Elemér püspök levélben fordult Teoktist pátriárkához is, a Román Ortodox Egyház fejéhez, kifejezve azt a reményét, hogy a jövő szabad és demokratikus Ro­mániájában, amelyben a nemze­tiségi jogok, s a nemzetiségek val­lásgyakorlása előtt nem lesz sem­milyen akadály, a vallásfelekeze­tek az egymás közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésével is hoz­zájárulnak a népeik közötti bi­zalom helyreállításához, a meg­békéléshez. (MTI)

Next