Magyar Hírlap, 1990. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-09 / 107. szám

Tegnap hazánkba érkezett Javier Perez de Cuéllar, az ENSZ főtitkára Volt aki lapunkból tudta meg Kérdések a leendő miniszterekhez Tegnapi számunkban — munkatársaink értesülése alapján — köz­zétettük a magunk, értelemszerűen nem hivatalos kormánylistáját. A 13 tárca közül csak ötről állt azonban megbízható adat rendelkezé­sünkre. Most az esélyesek közül kérdeztünk, illetve próbáltunk meg­kérdezni néhányat. MH információ Úgy tudjuk, hogy Kádár Béla, az Országos Tervhivatal tervgaz­dasági intézetének igazgatója kapja meg a Nemzetközi Gazda­sági Együttműködési Miniszté­rium miniszteri posztját. Úgy lát­szik, ebben ő még koránt sem ennyire biztos, de az is lehet, egyelőre még nem igen a­kar nyi­latkozni. Arra a kérdésre, hogy miniszter lesz-e, vagy sem, ugyanis eléggé indulatosan csak ennyit mondott: — Attól kérdezze meg, aki a nevemet bedobta a köztudatba! — Gondoltam, ön többet tud erről. — Nem látom időszerűnek nyilatkozni, úgyhogy: no com­ment. De a kormányalakítást kö­vetően szívesen tájékoztatom. — Ezek szerint lesz miről? — Bizonyára. (franka) Egy héttel ezelőtt még várat­lanul érte volna a hír Rabár Fe­rencet, a Közgazdaságtudományi Egyetem professzorát, hogy őt kérik fel pénzügyminiszternek. — Néhány hónapja szakértő­ként számítottak rám az MDF- nél. A megbízásról sokáig nem esett szó. Azt a kérdést, hogy vállalnék-e szerepet az új kor­mányban, egy-két napja tették fel nekem. De hangsúlyozom, a dön­tés nem végleges egyik fél ré­széről sem, még mindig sok min­den függ a koalíciós tárgyalások­tól. — Elvállalja? — Azt hiszem, igen. Hangsú­lyozom: nem végleges a szándék. Az elhatározásom függ attól, hogy a koalíciós tárgyalásokon az eddigiekhez képest, milyen más döntések születnek. Gondo­lok itt az intézményi rendszerek megváltoztatására, a feladatkö­rök meghatározására. — Az elmúlt időszakban a pénzügyi tárca vezetése volt a legnépszerűtlenebb és az egyik legnehezebb feladat... — Ez így igaz. Biztos sokszor fogom magam sértettnek érezni, hasonlóan a most tisztességgel leköszönő Békesi Lászlóhoz. Re­mélem nemcsak engem, hanem munkatársaimat is, a körülmé­nyek segíteni fognak abban, hogy feladatunkat kifogástalanul ellássuk. — Mi a véleménye a Pénzügy­minisztérium és az Országos Tervhivatal összevonásáról? — Ne egyszerűsítsük összevo­násra. Olyan közös intézmény jön létre, amelyben a gazdaság­­politika nagy súllyal szerepel. — Hogyan ítéli meg elődje munkáját? — Kritizálni a legkönnyebb és igazságtalan is. Ezért ezt nem teszem. Sem Békesi úr tevékeny­ségét, sem a korábbi politikát nem kívánom értékelni most a rendszerváltás pillanataiban. — Ha a döntés végleges lesz, és elfoglalja a bársonyszéket, mi lesz az első teendője? — A kérdés még korai, mint ahogy a megbízás lehetőségéről sem kellene még nyilatkoznom. — Milyen inflációellenes poli­tikát követne? — Mindent meg kell előzzön fizetési kötelezetségünk teljesí­tése. Tehát az infláció meg­fékezését csak megfelelő kerete­ken belül tudjuk végrehajtani. — A korábbi reformok közül sokan hiányolják a bérek rende­zését ... — Ez elhamarkodott döntés lenne, erről korai még beszélni. Az új kormány gazdasági prog­ramjában sokkal általánosabb rendezés körvonalai rajzolódnak ki. Még egyszer szükséges a rendszer átgondolása, és változ­tatásra csak a megfelelő számí­tások és elemzések után kerülhet sor. (szép) Für Lajos saját bevallása sze­rint az újságból tudta meg, hogy a honvédelmi miniszteri cím vá­rományosa. A híreszteléseknek nem hisz, s bár rááll a nyilatko­zatra, arra kér, ne tekintsem po­tenciális miniszternek — legföl­jebb játsszuk el, mi lenne, ha mi­niszter lenne. Tehát játszunk. — Civilként a honvédség élén? A magyar gyakorlatban szokat­lan ... — A szocialista gyakorlatban igen, a nyugati országokban vi­szont annál kevésbé. — Az MDF ragaszkodott a hon­védelmi tárcához? — Föl sem vetődött, hogy ne mi kapjuk ezt a területet. — Nyilván mert ez az egyik legfontosabb tárca? — Abban a helyzetben, amiben az ország ma van, valamennyi tárca létfontosságú. A művelődé­si, az ipari, az egészségügyi, mindegyik ... — Mi a véleménye a szovjet csapatkivonás jövő nyári határ­idejéről? (Folytatása a 3. oldalon) Für Lajos Dr. Andrásfalvy Bertalan Rabár Ferenc Magnófelvétel a szocdemek választási üléséről Atrocitásokról beszélnek Egyetlen szó sem igaz azokból a híresztelésekből, amelyek sze­rint súlyos atrocitások történ­tek vasárnap a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vá­lasztmányának ülésén,­­ olvas­hattuk laptársunk, a Magyar Nemzet tegnapi számában Or­­mándfalvy Ernő nyilatkozatát. Az SZDP szóvivője szerint Schil­ler Mariann, a választmány tagja személyes sértettségből és elfo­gultságból állított valótlanságo­kat a vasárnapi Tv-Híradóban, majd a rádió késő esti magazin­jában. MH információ_________________ Nos, az országos választmány és a párt szegedi vezetőségének két tagja, Szerencsés György és Székely Zoltán — mindketten matematikusok — a párt hite­lének visszanyerése érdekében részletesen számolt be lapunknak arról, mi történt az ülésen. Székely, az országos elnökség tagja egyébként azok közé a párt­tisztségviselők közé tartozik, akik nemrég kiáltványt tettek közzé a sajtóban, hangsúlyozva: a magyarországi szociáldemok­rácia eszmei megújulása és a személyi következtetések levo­nása elodázhatatlan. Nyilatko­zatukkal­­, amelynek valóság­alapját a Dohány utcai székház­ban készített hangfelvétel ga­rantálja —, nem csupán igazol­ták, amit Schiller Mariann tárt ország és világ elé, hanem újabb elképesztő tényeket is közöltek. Eszerint a Werner László által parancsnokolt mintegy 15 tagú rendezőgárda végig a tanácsko­zás helyszínén tartózkodott és valóságos lincshangulatot alakí­tott ki, természetesen Petrasovits Anna pártelnök híveivel együtt. A pártházból nem csak Schiller Mariannt távolították el durván, hanem Szilágyi Gábor újságírót a párt korábbi vezető külügyesét és Csurdi Sándor volt szóvivőt is. Brutálisan bántak el a „rende­zők" Csuka Olgával, a szegedi tudományegyetem hallgatójával, a Szociáldemokrata Ifjúsági Moz­galom vezetőségi tagjával, akit szabályosan kidobtak a pártszék­­­házból. Szerencsés György el­mondotta: páni félelem kerítette hatalmába, amikor nyílt szava­zással Petrasovits Anna pártel­nökségéről kellett dönteni, ezért inkább tartózkodott a voksolás­tól. Gasskó István volt alelnököt nem engedték be a tanácskozás­ra. Petrasovits Anna hívei a ta­nácskozáson, Sztálin és Rákosi­­reminisztenciákat keltve több­ször hangoztatták, hogy „az iga­­zi ellenség a mi sorainkban bú­jik meg". Bár a választmány tag­jai, igaz, csak a második neki­futással, nyílt ülés mellett dön­töttek, az újságírókat változat­lanul nem engedték be a terem­be. Megjelenhetett azonban a hangulatkeltést garantáló kö­zönség, amint a későbbi szava­zás eredményéből kiderült, nem is fölöslegesen. (Két választmányi üléssel korábban ugyanez tör­tént...) (lengyel) Antall József is felszólal Az Európa Tanács Budapestre jön MN­ információ Első ízben rendez nagy nem­zetközi konferenciát Budapesten a Strasbourg­ székhelyű Európa Tanács. A május 16—18-án meg­tartandó értekezlet fő témája a közép- és kelet-európai gazdasá­gi reform, mely a konferencia rendezői szerint „kihívás egész Európa számára". A huszonhárom európai orszá­got egyesítő szervezet háromna­pos tanácskozásának színhelye a Parlament lesz, fő témái pedig a kelet-európai gazdasági változá­sok s azok emberi vonatkozásai, vagyis a szociális következmé­nyek. A megnyitóbeszédet Jean Val­­laix, az Európa Tanács parla­menti testületének gazdasági és fejlesztési kérdésekkel foglalko­zó bizottsági elnöke tartja Be­szédet mond Antall József, az MDF elnöke, Catherine Lalumie­­re asszony, az Európa Tanács fő­titkára és Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap vezér­­igazgatója. Magyarország, mint ismeretes, felvételét kérte az Európa Ta­nácsba, s annak tisztségviselői többször jelezték: kedvező felté­telek mellett erre még az idén sor kerülhet. Rekviem egy doktrínáért (5. oldal) Ráció a nagypiacon (7. oldal) A rabtemető titka (9. oldal) A brit trónörököspár a közgazdasági egyetemen Adósai vagyunk Magyarországnak MH tudósítás____________________ Több száz izgatott egyetemista és nézelődő várta tegnap reggel a Budapesti Közgazdaság-tudo­mányi Egyetemnél, hogy az épü­let elé gördüljön a királyi cí­merrel ékesített, lenyűgözően ele­gáns sötétkék Bentley, s legalább egy pillantásnyit vethessen Ká­roly brit trónörökösre és hitvesé­­­re, Diana hercegnőre. A bejárat­nál Göncz Árpád, ideiglenes köz­­társasági elnök és Csáki Csaba rektor fogadta a vendégeket, aki­ket az aulában — miként azt az udvari protokoll előírja — fel­állva, tapssal köszöntött a nagy­számú hallgatóság. Károly her­ceg ugyanis nem pusztán látoga­tást tett az egyetemen, hanem a rektori üdvözlő szavak után rö­vid beszédet is mondott. „Amikor felkértek, hogy szól­jak önökhöz, azt mondták, erre a Marx Károly Közgazdaság-tu­­dományi Egyetemen kerül sor. Most látom, hogy a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyete­men vagyunk. De észrevettem, hogy Marx szobra még mindig fi­gyel bennünket — jegyezte meg a közönség derültsége közepette, az emelvény mögött álló bronz­alakra mutatva. — Mint a Ham­­letben, a szellem újra és újra visszatér.” A walesi herceg most is meg­említette: egyik szépanyja Rhé­­dey Claudia grófnő magyar volt „Ez azt jelenti — bár a matema­tika sohasem volt erős oldalam —, hogy egyharmincketted rész­ben magyar vagyok" — mondta, majd a kelet-európai változáso­kat elemezve kijelentette: „Karl Marx, Lenin és Sztálin nevében olyan kurzust valósítottak meg, amely elszigetelte Oroszországot Európától, majd a második világ­háború után erőszakkal elszakí­totta Magyarországot Nyugat-Eu­­rópától, s e földrész felét egyfaj­ta marxista büntetőtáborrá vál­toztatta . . . Egyelőre nem tudjuk, hogy a kommunizmus csak a hu­szadik század múló jelensége lesz-e, vagy tartósabb helyet kap a történelemben. Az azonban már világos, hogy 1989 épp olyan je­lentős év, mint 1789, vagy 1848 volt." Európa népei egymás után vezették le a rájuk erőltetett rend­szert, és a magyaroknak ebben só­(Folytatása a 3. oldalon) ........még mindig figyel.. .*­ Fotó: Szigeti Tamás Helyreigazítás A Magyar Hírlap 1990. április 29-i számában „Bethlen István nem miniszterjelölt" címmel meg­jelölt sajtóközleményhez záró­jelben személyemet sértő, rágal­mazó jellegű, megalapozatlan közlést fűztek. Kérem, hogy a Lap következő számában azonos helyen közöl­jék a következő szöveget: A „Bethlen István nem mi­niszterjelölt" című közleményhez hozzáfűzött értesüléseink alapta­lanok. Közreadásukért Bethlen István elnézését kérjük. Amennyiben e kérelmemnek nem tesznek eleget, minden tör­vényes eszközt igénybe fogok venni személyiségi jogaim vé­delmében. Budapest, 1990. május 1. Bethlen István Tőkés László püspök MH tudóaszta Ünneplőbe öltözött tegnap dél­előtt Nagyvárad. Hétágra sütött a nap ,­s tán erre az alkalom­ra virágot bontott az akác. Amikor a reggeli órákban a mint­egy százesztendős kéttornyú új­városi református templomba in­dultam, Tőkés László református lelkész püspökké szentelésére, megrontotta kissé hangulatom a templom falán látható néhány friss meszelés nyoma. Mint a helybéliek elmesélték, bizony az­alatt olyan felirat volt olvasható, amely halállal fenyegette meg Tőkés Lászlót, aki a királyhágó­melléki református egyházkerület immáron hatodik püspöke. . A fenyegetés természetesen nem valószínű, hogy Nagyvárad román lakosságának általános vé­leménye inkább egy szélsőséges nacionalista csoport túlkapása lett. Ezt bizonyítja, hogy a temp­lomot körülvevő majd ezer főnyi tömegben, románok is akadtak, akik így vélekedtek: „Nagyvárad jelenének és jövőjének szempont­jából igen is fontos — mondották —, hogy a világhírű temesvári lelkész és politikus városunkba költözik." Természetesen mind­erről az imént említett templomot (Folytatása a 2. oldalon) Cáfol a Rompres Románia: nincs zöld csillag (Rompres) Éles hangú közle­ményben utasította vissza hétfőn a Rompres román hírügynökség azokat a magyar sajtójelentése­ket, miszerint Romániában, állí­tólag, arra készülnek, hogy köte­lezővé tegyék a magyar nemzeti­ségű lakosok számára a zöld csil­lag viselését. A hivatalos bukaresti álláspon­tot tükröző közlemény megfogal­mazóinak következtetése­ az állí­tólagos „zöldcsillag-tervekkel" kapcsolatos hírek terjesztésében azok érdekeltek, akik — a romá­nok és a magyarok megosztásá­val — ismét megpróbálják idő­szerűvé tenni „a totalitárius re­­zsimeknek azt a revizionista poli­tikáját, amely a szomszédos Ma­gyarország politikai életét jelle­mezte". Ante Marko­vics szövetségi kor­mányelnök meghívására szerdán egynapos látogatásra Belgrádba várják a román miniszterelnököt Petre Románc, aki a Ceausescu­­rezsim bukása óta a balkáni or­szágok közül elsőként Jugoszlá­viát keresi fel. Bukaresti tudósítónktól_________ Erdélyben alighanem visszaállt az Osztrák—Magyar Monarchia — vélhette az a tájékozatlanabb kül­földi újságíró, aki végigülte a Vatra Romaneasca háromnapos országos értekezletét A marosvá­sárhelyi összejövetelen ugyanis bőven hallhattunk könnyes-uszító történeteket elüldözött, megfenye­getett, pellengérre állított bán­talmazott románok százairól; a beszédekben visszatérő motívum volt a „magyar veszély”, mintha csak a kisebbség kezébe került volna a hatalom. A „politikamen­tes, kulturális szövetség” konfe­renciája a tömény magyarellen­es­­ség, a nemzetiségekkel szembeni gyűlölködő nacionalizmus légkö­rében zajlott le. Ezzel ismét bebi­zonyosodott: a Vatra nemrégiben nyilvánosságra hozott, szupertit­kos dokumentumként őrzött igazi programja korántsem hamisít­vány, mint ahogyan azt a szerve­zet képviselői állították. A nacio­nalista csoportosulás egyik hanga­adó vezetője, Zenoz Opris pél­dául egyenesen azt követelte, mi­előbb törjék meg a romániai ma­gyar enklávét. Bár ennek módsze­reit nem részletezte, mégsem ne­héz kitalálnunk, hogy a szónok lakosságcserére, vagy tömeges ro­mán betelepítésre gondolt. Az (Folytatása a 2. oldalon) A győzelem napján Prága, 1945. május 9. Fotó: A. Jegorov

Next