Magyar Hírlap, 1990. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

1990. július 2., hétfőMagyar Hírlap A kereszténydemokrata világtalálkozó javasolja Katonaiból szociális programokat (Folytatás az 1. oldalról) Egon Klepsch, az Európa Par­lament kereszténydemokrata frakciójának elnöke élesen bírál­ta Romániát, s követelte, hogy Bukarest haladéktalanul szüntes­se meg az atrocitásokat, a de­mokratikus ellenzék zaklatását, s nyilvánítsa ki egyértelműen, hogy szakít a totalitárius módszerek­kel. A CDI budapesti világtalálko­zója üzenet elfogadásával ért vé­get. Ebben üdvözlik a térség or­szágainak — Románia kivételével — a demokratikus átalakításért, a pluralista társadalomért, a tör­vényességért és a piacorientált gazdaságért tett lépéseit. Elisme­réssel adóznak a gyökeres válto­zások érdekében vállalt vezető szerepért a kereszténydemokra­táknak, s kijelentik, a térség de­mokratikus államai előtt „nyitva áll az európai intézményekhez, az Európa Tanácshoz, illetve az Európai Közösséghez való csatla­kozás lehetősége". A CDI támo­gatásáról biztosította a Gorba­csov által a Szovjetunióban kez­deményezett reformfolyamatot és megelégedését fejezte ki a német egyesítés eddigi eredményei iránt. Fernandez elnök a tanácskozást követően elmondta: javasolták, hogy a katonai kiadások csökken­tése és a leszerelés révén felsza­baduló összegekből képezzen nem­zetközi szolidaritási alapot világ­méretű szociális programok támo­gatására. Tájékoztatott az elnök arról is,­­hogy a CDI legközelebbi tanácskozását az Észak—Dél dia­lógusnak, a harmadik világ prob­lémáinak szenteli. A konferencia színhelyét még nem jelölték ki, de lehetséges, hogy Caracasra esik a választás. Gyapay Dénes A Kereszténydemokrata Inter­­nacionálé budapesti csúcstalálko­zója kínálta lehetőséggel élve, Antall József miniszterelnök több négyszemközti megbeszélést foly­tatott a hazánkba érkezett ma­gas rangú politikusokkal. Még péntek délután Andreotti olasz miniszterelnökkel, majd a tegnap esti díszvacsora után Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral találkozott. Szombaton reggelin látta vendégül Wilfried Martens belga, Jacques Sanier luxembur­gi és Ruud Lubbers holland mi­niszterelnököt. A szombati plená­ris ülés idején a magyar kor­mányfő előbb négyszemközti ta­lálkozón tárgyalt Mazowiecki lengyel miniszterelnökkel, majd Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellárral, később Mazowiecki— Antall—Kohl hármas találkozóra került sor. Mazowiecki új utat javasol Európának Kelet- és Nyugat-Európa közöt­ti rendszeresebb kapcsolati for­mákat biztosító intézmények meg­alakítását fogja Javasolni a máso­dik helsinki típusú értekezleten Tadeusz Mazowiecki lengyel mi­niszterelnök, mert nem tartja ki­elégítőnek a nyugat-európai In­tegrációs Intézmények szabály­­rendszere szerint, és túl lassan bontakozó tágabb európai egység­folyamat alakulását. A lengyel kormányfő ezt Budapesten közöl­te a Magyar Hírlappal. MH-interjú____________________ — A nemzetközi sajtóban több­ször a magyarok követendő példá­jaként említették a lengyel kor­mány „kegyetlen, de sikeres" gaz­dasági programját, amelynek ré­vén gyakorlatilag stabilizálták a zloty—dollár arányt, lényegesen megfékezték az inflációt, s most hozzálátnak a gazdaság élénkíté­séhez. Egyetért ezzel? — Mindenkinek a saját útját kell járnia, tehát tanácsot nem tudok, és nem is akarok adni. A visszaesés, a recesszió leküzdése nálunk most valóban nagyon éle­sen jelentkezik. Ennek a feltéte­le a strukturális átalakítás, a tu­lajdonjogi változtatások. — Mikorra várható a privati­zációs törvény, is milyen lesz? — A tervezetet a szejm két hó­napja vitatja, s úgy gondolom, két héten belül elfogadja. A törvény­­tervezet alapelve: a vállalatok privatizálása általánosan hozzá­férhető részvények útján, amiből az adott üzem alkalmazottai pre­ferált áron megvehetik a részvé­nyek 20 százalékát. Vehetnek a többiből is, de már csak olyan fel­tételekkel, mint mindenki más. — Az élénkítés végett nem vál­toztatnak a hitelpolitikán, esetle­ges kamatcsökkentéssel. — Szeretnénk, de csak igen meggondoltan, hogy ne serkentsük az inflációt. — A szerkezetváltás részeként mit tesznek a még mindig veszte­ségesen termelő „nagyokkal"? — Csődbe kell menniük azok­nak a vállalatoknak, amelyek nem bírják a konkurenciát. De az esélyt nekik is meg kell adni. Ezért olyan szanálási folyamatot vezetünk be, hogy a vállalat egy, e célra biztosított keretből hitelt kaphasson, bizonyos feltételek­kel, saját szerkezete átalakításá­ra. Az eljárástól függően ezek a kolosszusok vagy kisebb vállala­tokra oszlanak, vagy olyan ter­méket állítanak elő, amiből van kereslet, vagy egyéb módot ke­reshetnek, hogy ne menjenek csődbe. — A közvélemény-kutatások szerint az ön személye a legnép­szerűbb, miközben hátországa, a Szolidaritás támadja önt és kor­mányát ... — Kétségbe vonom, hogy én lennék a legnépszerűbb . .. — Elégedett-e az egyesült Né­metország kapcsán eddig kapott, vagy ezutánra ígért garanciákkal? — Teljes mértékben meg leszek elégedve, ha aláírjuk és ratifikál­juk az egyesült Németországgal megkötendő szerződést. Az utób­bi időben jelentős a haladás ezen a területen. Arra a nyilatkozatra gondolok, amelyet a Bundestag és a Népi Kamara fogadott el, minden kétértelműség nélkül, és amelyben elismerik Lengyelor­szág nyugati határát. — Hogyan képzeli az Európai Együttműködési Tanácsot, ame­lyet Strasbourgban javasolt? — A közeledésnek Nyugat-Eu­rópa, valamint Közép- és Kelet- Európa között két vágányon kell haladnia. Az egyik vágány , az eddigi nyugat európai szervezetek, mint az Európa Tanács, vagy az Európai Közösség nyitása a mi országaink felé. Ezt a lengyelek, és önök, magyarok is igénybe kí­­­vánják venni. Viszont szükség van egy második vágányra is. Hogy a helsinki folyamatban ki­alakuljon egy állandó jellegű, ál­talános összeurópai szerv, e fo­lyamat összes résztvevőjéből. Abból indultunk ki, hogy a ta­valy végbe ment, nagy történel­mi gyorsítás mindenkit megle­pett, Kelet- és Nyugat-Európát is, de hiányoztak olyan intézményi mechanizmusok, amelyek ezt a folyamatot serkenthették volna, a rendszeresebb kapcsolati formát alakíthatták volna. Hivatkoztunk Mitterrand elnök európai konfö­derációs javaslatára. Szerintünk, amíg ez a távlati terv kikristályo­sodik, addig is kell ilyen irányban ható intézményeket teremteni. A második helsinki találkozón én ezt fogom javasolni. Különben megmarad az a helyzet, hogy a nyugat-európai intézmények ugyan nyitnak a kelet-európai or­szágok felé, a maguk eljárási rendje, előírásai szerint, de a tag­ság elnyerése így bizonyos időt igényel. Hiányzik az olyan, min­denkire­­terjedő intézmény, amely szintén a kapcsolatok sík­ja lehet, új európai biztonsági el­veket dolgozna ki, és közelebb hozná Európa két részének az egyesítését. — Gondolja, hogyha decem­berben megvalósul a 35-ök csúcs­­értekezlete, akkor megszülethet ez a megoldás is? — Szerintem igen — Ügy legyen. És köszönöm az interjút. Molnár 8. Edit Eduardo Fernandez, Tadeusz Mazowleczkl éa André Louis Fotó: Bánkuti András ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK A Veszprémi Tévétalálkozó Fődíj az Anyeginért Szikora Jánosnak Ünnepélyes díjkiosztással és gálaesttel szombaton véget ért a XX. Veszprémi Tévétalálkozó. A drámai fődíjat az Anyegin című filmnek ítélték, amelynek rende­zője Szikora János. Veszprém város díját a Felvidéki Judit ren­dezte Fagylalt, tölcsér nélkül cí­mű produkció nyerte el. A Buda­pesti Tavaszi Fesztivál díjával­­ Balogh Zsolt: 1968 című filmjét jutalmazták. Különdíjat vehetett át Kútvöl­gyi Erzsébet, a Fagylalt, tölcsér nélkül című filmben; Andorai Péter, a Nem érsz a halálodig cí­mű produkcióban, Rátonyi Ró­bert a Kéz kezet mos című al­kotásban, Karácsony Tamás és Tóth Béla A kihallgatás című té­véjátékban nyújtott alakításáért, valamint Császár István a Nem érsz a halálodig című tévéfilm írója, Hajdufy Miklós a Kéz ke­zet most című film rendezéséért, Illés János a Fagylalt, tölcsér nélkül című film operatőri mun­kájáért és Palotai Éva az 1988 cí­mű dokumentumfilm vágói mun­kájáért. A legjobb hangmérnök­nek járó különdíjat Hegedűs László kapta a Nem érsz a halá­lodig című tévéfilmért. A Kereskedelmi Bank Rt., „a legígéretesebb ifjú tehetség" szá­mára alapított különdíját Györ­gyi Anna nyerte el a Sivatagi nemzedék című filmben nyújtott alakításáért. A Teátrum Alapít­vány „a legjobb gyermekszerep­lőnek" felajánlott különdíját megosztva kapta Benedek Balázs az Ahová te megy című tévéfilm­ben és Seszták Szabolcs a Fagy­lalt, tölcsér nélkül című filmben nyújtott alakításáért. A Kapolci Kulturális és Természetvédelmi Egylet különdíjával Szikora Já­nost jutalmazták, az Anyegin cí­mű tévéfilm zenedramaturgiai munkájáért. A XX. Veszprémi Tévétalálko­zó repríz versenyprogramját ér­tékelő tíz társadalmi zsűri sza­vazatainak összesítése alapján a közönségdíjat a drámai kategó­riában a Margarétás dal című, kétrészes tévéfilm, a zenés kate­góriában pedig az Én és a kis­­öcsém című zenés játék érdemel­te ki. Hazánkban az NDK védelmi minisztere Rainer Eppelmann, a Német Demokratikus Köztársaság lesze­relési és védelmi minisztere Für Lajos honvédelmi miniszter meg­hívására — katonai küldöttség élén — vasárnap hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezett. A Seuso-kincsek nyomában Tito, Rotschild és az angol őrgróf (Folytatás az I. oldalról) csekkhez a lord egy svájci és egy libanoni származású londoni ügy­nök közvetítésével jutott, egy is­meretlen libanoni állampolgártól. A kiviteli engedélyt egy arab fegy­verkereskedő szerezte meg, s a svájci—libanoni nagykövetség ra­tifikálta. A mostani libanoni kor­mányzat vitatja ennek a doku­mentumnak a hitelességét, annál is inkább, mert egy 1933-as liba­noni törvény szerint, semmilyen antik tárgy nem vihető ki az or­szágból. A bejrúti nemzeti mú­zeum igazgatója ezt azzal erősí­tette meg, hogy húsz éve, vagyis a polgárháború kitörése óta, sem­miféle kiviteli engedélyt nem ad­tak ki műtárgyakra Ezzel szem­ben a Sotheby's elnöke még ma is bízik az exportengedélyek ab­szolút érvényességében. Homlokegyenest ellentmond mindennek a szakértők egy má­sik csoportjának vélekedése, mi­szerint a libanoni verzió nem más, mint elterelő hadművelet, mert a Sevso-kincsek valódi szár­mazási helye a mai Jugoszlávia. A Scotland Yard olyan adato­kat is szerzett, amelyek alapján feltételezhető, hogy a kincseket egy jugoszláv diplomata csempész­te ki Angliába, diplomáciai cso­magban. Ezen feltételezés szerint, az egész ügylet mögött nem más, mint a Tito család áll Két vál­tozat van érvényben ezen belül is. Az egyik szerint a Sevso-kol­­lekciót Brioni-szigetén, vagyis Ti­to magánrezidenciájának közelé­ben találták meg. A másik állí­tás Pula és Roviny között jelö­li meg a lelőhelyet. E szerint a Korpus Narodna Odb­rana nevű jugoszláv katonai szervezet, azaz Tito elnök titkosszolgálata buk­kant rá az ezüstökre egy hadgya­korlat során. Misa Broz, Tito legfiatalabb fia a Politika című szerb lapban til­takozott a fentiek ellen. Ugyan­akkor Vesna Jurkicsa, a pulai ar­cheológiai múzeum igazgatója szerint, kétség nem férhet a gyűj­temény jugoszláviai eredetéhez. Ezen szakvélemény alapján köve­teli március óta a jugoszláv kor­mány a kincseket, a New York-i, Manhattani Állami Legfelsőbb Bí­róságon. Még bonyolultabbá és rejtélye­sebbé teszi az ügyet, hogy Kenneth Pointert, a British Múzeum ró­mai kori szakértőjét 1981-ben a Rotschild Bankház ügynöke sajá­tos megbízatással kereste meg. A szakértőnek öt műkincset kellett megvizsgálnia, azok eredetéről vé­leményt alkotnia. Az öt tárgy kö­zött szerepelt a Sevso-vadásztás is. Egy évvel később újra felke­resték Mr. Paintert, s ekkor már tíz Sevso-ezüstöt tártak elő véle­ményezésre. A titkos akcióra Zü­richben került sor. A British Mú­zeum szakértőjének megmaradt az emlékezetében az a mozzanat, amikor a műtárgyakat egy bej­rúti repülőtéri címkével ellátott bőröndből emelték ki. Ez a val­lomás viszont, értelemszerűen, nem a jugoszláv változatot erősí­ti.. . Mindenesetre 1983-ban Mr. Paintert megkereste egy lon­doni műkereskedő is, aki Jerik■ son néven, a kincsek tulajdono­saként mutatkozott be. Arra kérte a szakértőt, hogy készítsen kata­lógust immáron a teljes, 14 dara­bos kollekcióról, de csakis egy példányban. Painter úr ezt nem vállalta A londoni műkereskedő, Mr. Jerikson, mint utóbb kiderült, Lord Northampton megbízottja volt, s ilyen módon próbált bi­zonyságot szerezni a kincsek való­diságáról. De valójában ki is ez a North­ampton, aki az egész ügy hátte­rében áll, és aki a Sotheby-s cé­get felkérte az ezüstkincsek el­adására? A teljes neve: Douglas David Compton, 1946-ban szüle­tett, etoni neveltetést kapott, 1978 óta, vagyis édesapja halála óta őr­gróf. A lord Anglia 94. leggazda­gabb embere, két középkori kas­télya van az ország szívében. A lord eddig főképp mozgalmas csa­ládi élete révén volt ismert — négyszer házasodott. A műgyűjtés családi hagyomány, habár a lord inkább eladóként, mint vásárló­ként szerepelt eddig a műkeres­kedelemben. öt évvel ezelőtt 8­1 millió fontért értékesített egy festményt a kaliforniai Paul Getty Múzeumnak. Arra a kér­désre, hogy miért akarja eladni a Sevso-kincseket, a lord azt vá­laszolta, hogy másokkal is meg kívánja osztani a páratlan értékű műkincsek élvezetét. A jövő ge­nerációja számára minél széle­sebb körben szeretné elérhetővé tenni a gyűjteményt. Ezért olyan vevőt keres, aki az egész kollek­ciót egyben megvásárolja, és ál­landó kiállítási helyet biztosít az ezüstöknek. A lord tehát a jelek szerint, nagy gondot fordít arra, hogy kedvező színben jelenjen meg a nyilvánosság előtt. Erre utal az is, hogy megfogadta egy libanoni lézeroptikus jó tanácsát, a Sevso­­ezüstök eladásából származó be­vétel két százalékát átutalná majd a libanoni vakok és gyengénlá­­tók javára. E nemes gesztusra azonban egyelőre még várni kell. A New York-i bíróság döntése értelmé­ben ugyanis a per befejezéséig szó sem lehet a műkincsek elmoz­­dításáról, illetve bármiféle érté­kesítéséről Ez egybevág a So­theby's cég állítólagos eredeti szándékával, hiszen saját nyilat­kozatuk szerint, igyekeztek maxi­mális gondossággal eljárni A Sevso-ezüstök idén februári, New York-i bemutatója előtt, 29 or­szágnak, köztük hazánknak küld­ték el a kincsek dokumentációját, emellett az Interpolt, az UNES­­CO-t, és számos más nemzetközi szervezetet is felkértek a közre­működésre, a későbbi nemzetközi jogi bonyodalmakat megelőzendő. A legfrissebb fejlemények tükré­ben ez most már aligha sikerül­het . . . Lehet persze, hogy másképp ala­kul mindez, ha a Sotheby's — ahogy eredetileg tervezte — Svájc­ba vitetheti az árverést. Az otta­ni törvények alapján ugyanis a hatóságok kevésbé aggályosak, mint a New York-iak, legalábbis, ami a műtárgyak eredeti tulajdo­nosainak feltétlen azonosítását il­leti. London, 1990. július 1 Erdélyi András, L. Kelemen Gábor Jövőre emelkedhet az életszínvonal Antall József bizalmat kér Bármilyen kormány, bármilyen politikai erő lenne most hatal­mon, mást nem tudna tenni — mondta egyebek mellett Antall József miniszterelnök tegnap este a Hét riporterének kérdéseire vá­laszolva. Az interjú a pénteken bejelentett áremelkedés kapcsán készült. Kifejtette, a kormány gazdasá­gi programját a teljes, négyéves ciklusra tervezték, amelyben az idei esztendő az átmenet ideje, jövőre indul az átfogó hároméves program. Hangoztatta: jövőre már emelkednie kell az életszínvonal­nak. Ha külpolitikai, belpolitikai, világgazdasági katasztrófa nem éri az országot, beindulhat a ma­gyar gazdaság. A miniszterelnök arra is föl­hívta a figyelmet, a mostani, a költségvetési egyensúlyt helyre­állító intézkedések nagyobb része az állami támogatások megvoná­sából adódik, amely a gazdasági szerkezetre is hatással lesz. S ez feltétele a külföldi segítségnek. Németország és Franciaország a kis- és középvállalkozások ösz­tönzésére már anyagiakat is moz­gósított. Antall József végül bizalmat kért a néptől kormánya számára, amely nem öncélú intézkedéseket hozott. Egyúttal megjegyezte: nem a mostani vezetés vitte válságba az országot. Péter-Pál-napi országos nagygyűlések Nevet változtatott a Néppárt A régi nemzeti parasztpárti ha­gyományokhoz híven, Péter-Pál­­napjához kapcsolódóan, szomba­ton, budapesti székházában tar­totta országos gyűlését a Magyar Néppárt. Az országos gyűlés részt­vevői arról döntöttek, hogy a nép­párt változtassa meg a nevét, s ettől a naptól Magyar Néppárt Nemzeti Parasztpárt legyen az el­nevezése. Megválasztották a 80 tagú nagyválasztmányt is, majd az elnökséget, amelynek 17. egyen­rangú tagja van. * Szombaton Gyöngyös főterén tartották a Független Kisgazda­­párt Péter-Pál-napi országos nagygyűlését, amelyre az ország minden részéből érkeztek vendé­gek, mintegy ötszázan. A nagygyűlés bevezető aktusa­ként, Faddy Othmár ferences atya áldotta meg az elnökségi asztalra helyezett kenyeret és bort, amint ez ilyen alkalmakkor szokásos. Gerbovits Jenő tárca nélküli kis­­gazdaminiszter vázolta a magyar mezőgazdaság helyzetét; többek között szólt a gabonapiac fenye­getettségéről, ami a magyar pa­raszt számára nem csak egzisz­tenciális, hanem morális fenye­getettséget is jelent. ♦ Az 1947-es birtokviszonyokat alapul vevő földprogram a pa­rasztság jogos igényeit tükrözi, éppen ezért a kisgazdapárt min­dent megtesz annak megvalósítá­sáért — hangsúlyozta Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, a Független Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt vasárnapi aratási nagygyűlésén a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Nyírturán. A nagygyűlésen beszédet mon­dott Torgyán József, a kisgazda­­párt parlamenti frakciójának ve­zetője is, aki kijelentette: még ezen a nyáron keresztülviszik, hogy a pártja által kidolgozott új földtörvényt a parlament elfo­gadja, s ezt követően az 1947-es állapotoknak megfelelően, min­denki visszakapja egykori földte­rületét. Erre eddig azért nem ke­rülhetett sor — folytatta Tor­gyán József —, mert a döntéshez a parlamentben kétharmados többség kellett. Most már viszont, a szabályok módosítása után egy­szerű szótöbbség is elegendő a határozathoz, így az Országgyűlés elé kerülhet a földprogram. A rendezvényen egyébként né­hány résztvevő többször is nem­tetszését kifejező közbekiáltással zavarta meg a szónokokat mon­danivalójuk kifejtésében, de a nagygyűlés rendben befejeződött. A Fővárosi 1. Sz. Építőipari Vállalat PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA a XI. ker. Jászóvár utca—Szirmai István utca melletti terület hasznosítására. A hasznosítási pályázat célja, hogy a terület egy részének beépítésével 200 szobás, háromcsillagos szálloda létesítésével — a jelenlegi ideiglenes hasz­nosítás helyett - városképileg elfogadható építészeti kialakításra, annak megvalósítására pályázat útján kapjon a kiíró beruházási ajánlatot. A pályázat kiírását a Fővárosi 1. Sz. Építőipari Vállalat (Budapest XI. ker., Bánk bán u. 17. sz. VIII. em. 809. szoba) dr. Járai János főmunkatársnál lehet átvenni, illetve megkapni 1990. június 30-tól, hétfőn, szerdén és pénteken 9.00-12.00 óra között. A kivétel díja 5000 Ft, melyet a kivétel helyén kell befizetni. A pályázat benyújtásának­­ határideje: 1990. augusztus 21.,­­ módja: személyesen 16.00 óráig, a pályázati kiírás kivételének helyén,­­ 24.00 óráig (érvényes postai bélyegzővel igazoltan) postán a kivétel helyére címezve. Az elbírálás határideje: 1990. szeptember 15. Az eredményhirdetés időpontjáról a pályázók külön értesítést kapnak. A fasizmus áldozataira emlékeztek A fasizmus zsidó áldozataira emlékeztek vasárnap Pécsett. 1944. július 4-én kezdődött meg ugyan­is a városban és környékén élő zsidó lakosság deportálása, több­ségük nem is tért vissza a náci haláltáborokból. Azóta július első vasárnapja gyásznap, mégpedig az egész országrész számára, mi­vel nem csak Baranyából, hanem Somogy és Tolna megye több te­­lepülésérő­l is a pécsi gettóba hur­colták az üldözötteket. A Kossuth téri zsinagógában gyászistentiszteletet tartottak, majd a zsidó temetőben megko­szorúzták a mártírok emlékmű­vét. A kegyeletes megemlékezé­sen Dél-Dunántúl más települé­sein élő zsidók is részt vettek, mi­vel lakóhelyükön a deportáláskor végleg megsemmisült a hitközség Gyászszertartáson emlékezett a második világháború zsidó áldo­zataira vasárnap a salgótarjáni izraelita hitközség is. 1944 nyarán az akkor mindössze 15 ezres lé­lekszámú Salgótarjánban, a bá­nyaudvarban felállított gettóból 1500 zsidót vagoníroztak be, és indítottak útnak a koncentrációs táborokba, illetve munkaszolgá­latra, s közülük alig kétszázan tértek haza.

Next