Magyar Hírlap, 1990. november (23. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
II. __ N_ A IfIAbTAH nmLAP ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1990. november 1., csütörtök 0 Latin-amerikai nagykövetek a Parlamentben Képviselők az együttműködésért A dél-amerikai magyarok között megnőtt az óhaza iránti érdeklődés Parlamenti képviselők egy csoportja latin-amerikai baráti tagozatot alakított. A csoport tegnap az Országházban eszmecserét folytatott tizenkét latin-amerikai ország budapesti nagykövetével. Papp Lehel György (MDF) képviselő, a magyar IPU-csoport elnöke, dél-amerikai útja után lapunknak elmondta, sok kinti magyar a végleges hazatelepülés gondolatával foglalkozik. MH-tudósítás Tizenkét Budapesten akkreditált latin-amerikai nagykövet volt a vendége tegnap délelőtt a Parlament Gobelin-termének. Az Országgyűlés Interparlamentáris Uniós(IPU) csoportja Latinamerikai Baráti Tagozatának a tagjaival ismerkedtek, illetve folytattak eszmecserét. A baráti tagozatot szeptemberben alakította meg kilenc magyar képviselő; elnökük Orbán Viktor (Fidesz), aki tegnap, a nagyköveteket üdvözölve elmondta: képviselőtársaival együtt egyfajta szellemi, kulturális küldetésnek tekinti a csoport majdani tevékenységét. „Ideje, hogy Magyarország túlnézzen Európán, és lássa, hogy hasonló gondolkodású népek élnek a világban tőlünk távolabb is, így Latin-Amerikában is" — mondta. Latin-Amerika népeinek — és természetesen parlamentjeinek — nagy tapasztalataik vannak abban, hogyan kell az autoritárus diktatúrák után a demokráciát építeni, de tanulhatunk tőlük gazdasági téren is: technológiát éppúgy, mint az adósságválság sikeres kezelését. A baráti csoport természetesen nem helyettesítheti a kormányt — hangsúlyozta Orbán Viktor — de a kapcsolatteremtés és -tartás, az információcsere előmozdítója és fóruma lehet az üzleti, a kulturális és művészeti élet területén éppúgy, mint a parlamentek, illetve bizottságaik között. José Pablo Moran Val, a Perui Köztársaság budapesti képviselője nagykövettársai nevében is kifejtette: országaink hasonló fejlettségnek és hasonló gondokkal küzdenek, ebből adódik, hogy közös érdekünk a megoldások közös keresése, az együttműködés. A nagykövet szerint ez az együttműködés kiterjedhet a kétoldalú, nemzeti kapcsolatokon túl olyan globális kérdésekre is, mint az egyetemes demokratikus értékek, az emberi jogok védelme, a kábítószer és a terrorizmus elleni harc, a környezeti kérdések stb. Dr. Papp Lehel György (MDF) képviselő, a baráti tagozat alelnöke a napokban tért haza Dél- Amerikából. Útja első részében a magyar IPAr csoport elnökeként Uruguayban részt vett az IPU 84. ülésszakán, annak végeztével pedig magyar parlamenti küldöttséget vezetett Argentínába és Chilébe. A képviselő a latin-amerikai baráti tagozat ülése után a Magyar Hírlap munkatársának elmondta : A küldöttség fontosnak tartotta, hogy mindhárom dél-amerikai országban találkozzon és eszmecserét folytasson az ott élő magyarság képviselőivel. Papp Lehel György elmondta, hogy előzetes információi beigazolódtak: a dél-amerikai magyarokban megnőtt az óhaza iránti érdeklődés és a segíteni akarás szándéka. Elmondták neki: míg hosszú éveken át közömbös vagy idegenkedő és gyanakvó volt a magyar nagykövetségekkel a kapcsolatuk, addig most azt várják és kívánják, hogy nagykövetségeink legyenek a híd köztük és az óhaza között. A dél-amerikai magyarok ismerik, és nem értették félre Antall József miniszterelnök kijelentését a 15 millió magyar képviseletéről. Általában meglepően jól tájékozottak itthoni dolgainkról, ami azért is méltánylandó, mert túlnyomórészt második-harmadik-negyedik generációs magyarokról van szó. Jellemző: Argentínában, ahol mintegy ötvenzer magyar származású állampolgár él, mindössze 4-5 családot tartanak számon 58-as kivándorlóként. A képviselő elmondta: sok olyan idős dél-amerikai magyarral találkozott, s még többről hallott, aki a végleges hazatelepülés gondolatával foglalkozik. Közülük nem kevesen jelentős tőkét is hazatelepítenének, s egyébként is, lépten-nyomon érzékelhető a gazdasági segítőszándék. A magyar küldöttség megbeszéléseinek a dél-amerikai magyarok képviselőivel egyik legfontosabb tapasztalata és következtetése éppen az volt, hogy feltétlenül meg kell keresni azokat a lehetőségeket, fórumokat, vagy akár magánszemélyeket és vállalkozásokat, akik és amelyek pontos és hiteles képet tudnak adni a kinti magyaroknak az óhazai lehetőségekről. (arató) Telefonos közvélemény-kutatás az érdekegyeztető ülésről így látták a válságot és az egyezséget (Folytatás az 1. oldalról) Mindez tükröződött az elmúlt napok eseménysorozatában, a kialakult helyzet sokkhatása alatt az érintettek nehezen találták meg valódi szerepüket, a „helyzethez" idomuló módszereket. A tárgyalófelek többször is megkérdőjezték egymás kompetenciáját, cselekvőképességét a döntések meghozatalában. Minthogy az Érdekegyeztető Tanács ülése az ország nyilvánossága előtt zajlott, lehetővé vált, hogy az emberek a megállapodáson kívül az ahhoz vezető utat , a tárgyalófeleket, illetve a küldöttségek tagjait is megítélték. A kényszerű otthonrekedtség is szerepet játszhatott abban, hogy szinte mindenki figyelemmel kísérte a vasárnapi tárgyalásokról szóló tudósításokat. Mint az alábbi táblázatból kitűnik, a kormányzatnak a közvélemény nagy többségének elégedetlenségével kellett szembenéznie. A tárgyalások során a munkavállalók, illetve a munkáltatók élvezték még azok legnagyobb részének a bizalmát is, akik egyébként helytelenítették az események elfajulását. Táblázatunkban nem tüntettük fel külön a munkáltatókról alkotott véleményeket, mivel azok teljesen egybeestek a munkavállalók képviselőinek megítélésével. A válság során ugyanis az a furcsa helyzet állt elő, hogy az általában egymással szemben álló felek ezúttal közös álláspontot képviseltek, s a közvélemény többsége ez utóbbiak véleményét érezte magáénak. Ugyanakkor a protestáló felek megítélése valamennyi dimenzió mentén szinte teljesen azonos, ami talán azzal magyarázható, hogy az irántuk megnyilvánuló szimpátia elhomályosította a differenciáltabb megítélést. Az azonnali megoldást követelő krízishelyzet közepette szembeötlően kevesen látták úgy, hogy a kormány valóban gyors megegyezésre törekedne (sokan halogató taktikára gyanakodtak). Valamelyest árnyalja a képet, hogy még a legtöbben a felelősségérzet jeleit vélték felfedezni a kormány lépései mögött. Az előbbiek fényében ez valószínűleg nem anynyira a kormány tárgyalások során tanúsított magatartására vonatkozik, hanem inkább arra, hogy az emberek egy része tudomásul veszi a kemény gazdasági tényekből fakadó szükségintézkedéseket. A tárgyalások ideje alatt szerveződött kormánypárti tüntetés csak igen kevesek rokonszenvét váltotta ki (7%). További 4°0 részben helyeselte, miközben a túlnyomó többség (82° %) helytelenítette ezt a megmozdulást. (A kérdezettek 7%-a nem tudott véleményt nyilvánítani.) A tárgyalásban számos politikus, közéleti személyiség szerepelt a széles nyilvánosság előtt. Általában a kérdezettek 80— 90%%-a vállalkozott megítélésükre. A tárgyalásos megoldást szorgalmazó köztársasági elnök, Göncz Árpád erőfeszítéseit a közvélemény nagyra értékelte. A kormány tagjainak tevékenysége kevesek elismerését vívta ki. A megegyezés iránt általános igény tükröződik abban is, hogy a kormány képviselői közül a legnagyobb kompromisszumkészségről tanúbizonyságot tevő miniszternek, Rabár Ferencnek tulajdonított a közvélemény a legkevésbé negatív szerepet. A betegsége miatt távol levő, de minisztereivel folyamatosan kapcsolatban álló miniszterelnök, Antall József szerepéről viszonylag kevesen tudtak véleményt formálni (65° d). A táblázatban neve mellett álló semleges érték azonban nem azt fejezi ki, hogy az emberek semmilyen szerepet sem tulajdonítanának neki, hanem a megosztott vélemények végül „kioltották” egymást. Általában az „ellentábor" képviselői nyerték meg leginkább az embereket. Közülük is kiugróan magasra értékelték Palotás Jánosnak, a VOSZ elnökének ténykedését. Biró Lajos Karajánnisz Manolisz „ön szerint milyen szerepet játszottak a válság megoldásában a következő személyek?" (—100 — nagyon negatív, 100 — nagyon pozitív) állagpontszámok (a) (b) (e) Göncz Árpád köztársasági elnök Bod Péter Ákos ipari-, kereskedelmi 44 50 46 miniszter —38 —22 —46 Rabár Ferenc pénzügyminiszter —14 12 —22 Antall József miniszterelnök Forgách Pál, a munkavállalók — 44 —20 szóvivője 60 34 68 Nagy Sándor, szakszervezeti vezető 54 50 60 Horváth Pál, a taxisok képviselője Palotás János, a munkaadók 40 20 52 szóvivője 86 80 90 Orbán István, a tárgyalások elnöke 76 78 76 (a) az összes kérdezett körében (b) azok körében, akik nem helyeselték a fuvarozók demonstrációját (c) azok körében, akik helyeselték a fuvarozók demonstrációját A mezőgazdaságot kiemelten kell kezelni Mielőbbi földtörvényt sürget a tárca A kormány jövő heti ülésén sürgősségi sorrendet állapít meg a parlamenthez eddig benyújtott törvényjavaslatok között. A földművelésügyi tárca szorgalmazni fogja, hogy a szövetkezeti törvény és a földtulajdon rendezéséről szóló törvénytervezet elsőbbséget élvezzen a lehetőségekhez képest — mondotta Sárossy László, az FM politikai államtitkára, a Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) tegnapi, kibővített országos tanácskozásán. Mis-tudósítás A Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, Sárossy László, határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint az Antall- kormány, a majdani közös piaci tagságért cserébe, valamiféle titkolt paktumot kötött volna, amely a magyar mezőgazdaság erőteljes leépítését célozná. Az államtitkár hangoztatta, hogy legutóbbi nyugat-európai körútja során, találkozva a Közös Piac országainak számos képviselőjével, semmilyen ilyen jellegű kéréssel, feltétellel nem találkozott. Ellenkezőleg — folytatta az államtitkár — a magyar mezőgazdaság megkülönböztetett figyelmet kell hogy kapjon. Az ágazat idén is teljesíti az 1,7 milliárd dolláros árbevételt, amire jelenleg egyik nemzetgazdasági ágazat sem képes. Éppen ezért a földművelésügyi tárca a jövő évi költségvetés előkészítésénél határozottan kiáll a mezőgazdaság költségvetési támogatása mellett, hogy a magyar agrártermékek a magasan dotált nyugati termékekkel szemben továbbra is versenyképesek legyenek a világpiacon. Ami a mezőgazdaság piacgazdaságra történő átalakítását illeti: a tárca a kormányülésen szorgalmazni fogja, hogy az új szövetkezeti törvény és a földtulajdon rendezéséről szóló törvénytervezet együtt, mielőbb kerüljön az Országgyűlés elé. A szövetkezetek átalakításának gazdasági racionalitása, hogy a termelés a magántulajdonon alapuljon. Az oszthatatlan szövetkezeti tulajdon elve tarthatatlan. Az átállás fontos fázisaként említette, hogy üzleti vagyonértékelésre, és nem könyv szerinti értékelésre lesz szükség, mert így állapíthatók meg a valóságos gazdasági értékek. A földtulajdon megoldásának kérdésében az államtitkár leszögezte, hogy az Alkotmánybíróság határozata új helyzetet teremtett. Jövő héten hétfőn folytatják konzultációikat a koalíciós pártok, de szükséges lenne bevonni a mielőbbi konszenzus kialakítása érdekében a többi parlamenti pártot is, valamint a mezőgazdaságban érintett szervezetek, érdekképviseletek valamennyi szakértőjét. Mikó Zoltán, az FM főosztályvezetője vázolta az új szövetkezeti törvény körvonalait. Ennek lényege, hogy a tulajdonlás és a rehabilitáció kérdéseit szét kell választani. Csakúgy, mint a termőföld tulajdonjogának és a felhalmozott vagyonnak a problémáját. Megoldás lehet a termőföld tulajdonjogi részarányban történő nevesítése. Ha ez megtörténne, ennek a földtulajdoni részaránynak a forgalmát kellene felszabadítani. A termőföld tulajdonrészarányának megállapítása kérelem alapján történne, bár erről még viták folynak. Az ily módon megszerzett tulajdonrészarány egyfajta vagyonadó típusú befizetéssel párosulna, a föld aranykorona értékének arányában. Az így befolyt összeg egyrészt elkülönült pénzalapot képezne a rehaabilitációra, másrészt, az agrárgazdaság megsegítésére. A jelenlévő tsz-elnökök, agrárszakértők szimpátiával fogadták az elképzelést, s mielőbbi agrárkerekasztalt sürgettek. — pogány — ,A kormány nem konzultált” Király Béla az SZDSZ-frakcióban . Király Béla független országgyűlési képviselő, a Nemzetőrség volt parancsnoka hétfőn kérte a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy tagként hozzájuk csatlakozhasson. A legnagyobb ellenzéki párt kérését elfogadta, s a hétfő esti frakcióülésükön már Király Béla részt is vett. Az átlépés okairól, körülményeiről Király Béla nyilatkozatot adott az MTI-nek. „Elvi és szellemi kapcsolataim az SZDSZ és a Fidesz vezetőivel, valamint számos tagjával messze megelőzte e szervezetek párttá alakulását. Ezek a kölcsönös baráti és elvbaráti kapcsolatok öregbedtek hazatérésem után. A Fidesz azzal is megtisztelt, hogy tiszteletbeli tagjává választott, ezt a viszonyt komolyan tovább kívánom ápolni. Már az országos választások előtt arról győződtem meg, hogy nemzetünk megújulásának előfeltétele az összes progresszív erő összefogása nagykoalíciós kormány formájában. Erre felhívtam Antall József figyelmét az országos választások előtt, s az azt követő napon is. Antall József miniszterelnök becsületére válik, hogy mindkét alkalommal határozottan és őszintén közölte velem: a nagykoalícióra nem hajlandó. A kormány megalakulása utn a legtöbb esetben a kormány javaslatára szavaztam, mert a szilárd vezetést az előrelépés feltételének tekintettem. Egyidejűleg azt reméltem, hogy a kormány — a nagykoalíció hiányában — legalább konzultálni fog az ellenzékkel, és a társadalmi szervezetekkel. Hétről hétre több jelét tapasztaltam azonban annak, hogy a kormány elutasítja a társadalmi vitát. Például a Honvédelmi Bizottságot, amelyben dolgozom, a Honvédelmi Minisztérium több ilyen ajánlatom ellenére sem vonja bele az úgynevezett „új honvédelmi doktrína" és az új honvédelmi törvény kidolgozásába. Ennek az ellenzékkel és a társadalommal való békés konzultációnak a teljes elutasítása robbantotta ki a múlt hét végi országos válságot. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a kormány még a koalíciós pártok országgyűlési frakcióival sem tanácskozott a „sokkterápia" bevezetése előtt. Ami még ennél is megrendítőbb volt számomra az az, hogy a kormány a polgári „engedetlenségi mozgalom" elfojtására, erőszak alkalmazására is készült. A Szabad Demokraták Szövetsége — véleményem szerint — a Fideszszel összefogva magvát képezheti azoknak az erőknek, amelyek kimozdíthatják nemzetünket a mai politikai, gazdasági és bizalmi válságból. Ezért kértem a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy tagként hozzájuk csatlakozhassak. Tisztelt Szerkesztőség! Csengey Dénes képviselő úr október 31-i cikkében említést tesz arról. ..kire járt”, hogy magánbeszélgetésben néhány politikai személyiségnek azt mondtam volna, hogy „hagyják abba a zsidósággal és antiszemitizmussal folyó kampányt . . Ezzel kapcsolatban kérném a következőket közölni: 40 év után először visszatérve Magyarországra, még mielőtt a repülőgép leszállt volna Ferihegyen, két fogadalmat tettem: elkerülöm még az árnyékát is a Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak, és úgyszintén nem kívánok beavatkozni a maradék zsidó közösség belügyeibe. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy — mint minden izraeli nagykövet a világ bármely országában — ne kísérném figyelemmel az országban élő zsidóság sorsát, így természetesen az utóbbi időben fellángolt polémiát is az antiszemitizmus kérdésében is. Zsidó szervezetek vezetőivel folytatott beszélgetéseim során hangot adtam annak a véleményemnek, hogy bár az izraeli nagykövet lesz az utolsó, aki tanácsolná, hogy szemet hunyjunk az antiszemita jelenségekkel szemben, úgy tartom, hogy a jelenleg folyó viták a magyar sajtó hasábjain már nem használnak, és inkább ártanak az újonnan született magyar demokráciának, és ezen belül minden magyar állampolgárnak, aki zsidónak vallja magát, vagy annaktartják. Csupán ennyit mondtam, és nem többet. Shlomo Maron nagykövet A Magyar Hírlap hétfői számában „Híradás” címmel megjelent cikkében Róbert László, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökeként nyilatkozott meg. Ezzel szemben tény az, hogy Róbert László — amint az annak idején nagy nyilvánosságot is kapott — még január 10-én lemondott e tisztségéről, és lemondását a MÚOSZ illetékes testületei elfogadták (úgy, hogy Róbert László az elnökségnek tagja maradt). A „Híradás” megírásakor a szerző tehát nem volt a MUOSZ elnöke, és semmiféle megbízatása sem volt, hogy e minőségben — egyáltalában a MUOSZ nevében — nyilatkozzék. 1990. október 31-én Róbert László bejelentette „döntését”, hogy ismét „visszaveszi az elnökséget”. A MUOSZ illetékes területe megvizsgálta ezt a kérést, és egyhangú szavazással úgy határozott, hogy nem fogadja el. Róbert László tehát nem elnöke a MÚOSZ-nak. A MUOSZ ELNÖKSÉGE Nyílt levél Róbert László úrhoz. A , »Magyar Hírlap” 1990. október 39-i számában, a harmadik oldalon, „Híradás” címmel megjelent. Tőkés László televíziónyilatkozatával foglalkozó cikke késztetett bennünket e sorok megírására. Ismerve, és értékelve az Ön régebbi, humánus és korrekt egyházi vonatkozású riportjait, különösen érthetetlen számunkra a cikk hangvétele. Úgy gondoljuk, minden ember el kell ítélje az esetleg mégoly indokolt, valós okok alapján foganatosított, tömegeket sújtó terror minden rafinált vagy durva formáját. Megkülönböztetett joga, sőt, kötelessége ez az olyan karizmával rendelkező nagy egyéniségeknek, mint Tőkés László. Ezt önnek tudnia kellene. Ehelyett ön kétségbe vonja — minden ezirányú információ nélkül a Püspök úr tájékozottágát, megrója mind őt, mind a riportert, mind a Magyar Televíziót, s tévedhetetlen bíróként szólítja fel utóbbit a „szellemi és személyi következtetések” levonására. Mindezt a sajtószabadság jegyében, mint az Újságíró Szövetség elnöke teszi. Ennél is fájdalmasabb azonban, amikor kioktatja Tőkés püspök urat magyarságból, s emlékezteti, hogyanis merészelő véleményt mondani honi eseményekről, hiszen végül is nem magyar állampolgár. Számunkra érthetetlen és képtelen állítás, hogy egy, történetesen nem magyar állampolgárnak miért ne lehessen véleménye a hazai eseményekről. Úgy gondoljuk, hogy mindazoknak a „nem magyar állampolgároknak”, akik szívükön viselik hazánk sorsának az alakulását, hívják őket Teller Edének, Soros Györgynek, vagy Tőkés Lászlónak. joguk véleményüknek hangot adni — még a tévedés jogának a fenntartásával is. Ezért csak hála és tisztelet illeti őket. Mindezt, véleményünk szerint, tehetik az Újságíró Szövetség engedélye nélkül is. Kedves Róbert László Úr! Úgy gondoljuk, hogy az ominózus három nap eseményei az Ön idegeit is megviselték, s ma talán már nem ugyanazokat a sorokat vetné papírra e kérdésben. Egyébként a fentieket nem Tőkés László védelmében tesszük közzé, hiszen nem szorul a védelemre sem tisztánlátás, sem erkölcsiség kérdésében. Csupán néhány kérdés tisztázásához szerettünk volna hozzájárulni. 1990. október 31 jén, a reformáció napján. Tisztelettel: Dr. Betléri István, Dr. Gerencsér Ferenc, Dr. Kisida Elek, Dr. Kukán Ferenc, Dr. Mászáros László, Dr. Nemere Gyula, Dr. Tanka Dezső (Tőkés László kezelésében részt vevő főorvosok.) Tisztelt Róbert László! A Magyar Hírlap 1990. október 111-i számában olvastam Híradás címmel megjelent írását, s ez késztetett e levél megfogalmazására. Írásában a betegágyon fekvő Tőkés László püspök urat vonja kérdőre az október végi eseményekkel kapcsolatban tett megnyilatkozásáért. Soraiból kitűnik az események értékelése is, azonban én most nem ezzel kívánok vitába szállni, hanem azzal, hogy ön azért szomorú, mert — amint írja —, egy kórházi ágyon fekvő ember, aki, sajnos, nem is magyar állampolgár, mondott kemény ítéletet az eseményekről. Véleményem szerint, egy kórházi ágyon fekvő ember éppúgy mondhat tárgyilagos véleményt ilyen eseményekről, mint az az újságíró, aki személyesen beleütközött a blokádba. Ezen az alapon Antall József miniszterelnököt is kirekeszthetnénk a hitelesen szólók sorából, önnek tudnia kellene, hogy a szellem embere még magányosabb pozícióból is tud igazágot mondani, legalábbis a véleményalkotás jogát ne vegyük el tőle, és tartsuk tiszteletben azt. Ennél fájóbb pont számomra másik megjegyzése, mely azért kérdőjelezi meg Tőkés László véleményét, mert nem magyar állampolgár, ön úgy indítja írását, hogy kevés közéleti ember van, akit jobban tisztel, mint őt. Ehhez én is csatlakozom. Azonban az ellen nyilvánosan tiltakozom, hogy bárkit, főleg azonban Tőkés Lászlót azért rekesszünk ki valamiféle helytelenül kreált, országhatárhoz kötött, hitelesen nyilatkozni képes körből, mert nem magyar állampolgár. Ha valaki, akkor ő rászolgált arra, hogy nem csak állampolgára, hanem mindenben nyilatkozható kiemelkedő személyisége legyen egy, nem csak elvont módon, hanem valóságosan létező szellemi Magyarországnak. Ha ön egy ilyen, határoktól független szellemi magyar közösség létét nem fogadja el, ne tegye, de ha igen, akkor, kérem, hogy kövesse meg Tőkés Lászlót, ha nem másért, ezért az egy mondatáért. Kérem ezt valamenynyi, határainkon kívül élő „nem magyar állampolgár” miatt, akiket ön ezzel a megkülönböztetéssel megsértett. Kérem továbbá, hogy tartsa tiszteletben, és gondolkozzon el Tőkét László véleményén, ne tartsa azt manipuláltnak — ami szintén sértés —, ha valóban úgy tiszteli őt, ahogy cikkében írta. Tisztelettel: Csépe Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője Hozzászólások cikkeinkhez * Az áremelés csupán rémhír Lóg a levegőben a húsáremelés, de ebben a gazdasági helyzetben nagyon megfontolandó, még ha mindenki azt mondja: lényegében elkerülhetetlen — nyilatkozta a Népszavában Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének titkára. Így áll-e a helyzet? — jártuk körbe az illetékeseket. Mi-információ Böjti Zoltán, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályának vezetője: — A minisztérium árkérdésekkel nem foglalkozik, tekintettel arra, hogy a húsárak a szabadáras kategóriába tartoznak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a minisztériumnak ne lenne véleménye. Egy idei húsáremelést hivatalból sem támogatnánk, egész egyszerűen azért, mert nem megalapozott. Mint ahogy azok a híresztelések is alaptalannak bizonyultak, hogy húshiányra kell számítani. A statisztikai adatok nem igazolják, hogy a kelleténél jóval nagyobb mértékben került sor az állatállomány kivágására — még anyakocák esetében sem. A korábbi exportpiacok beszűkülése következtében is bőven rendelkezünk húskészlettel. Mike Imre, a Húsipari Egyesülés igazgatója: — A tizenkilencből hozzánk tartozó tizenhét húsipari vállalat egyike sem akarja belföldön az idén az árakat emelni. Tény, a támogatások megszűntek, a dollárszorzó megváltozott, de ez az exportot érinti, semmi köze a belföldi ellátáshoz. Teljesen felesleges ilyen hírekkel irritálni a lakosságot. Az más kérdés, hogy a termelők, a megnövekedett takarmányárak miatt meddig bírják tartani termelési kedvüket. P.S. A mai kormányülés napirendjén A kormányülés mai napirendjén elsőként előterjesztést hallgatnak meg a Minisztertanács tagjai az 1956-os népfelkeléssel öszszefüggésben elítéltek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendszeréről. Ezt követően a koncessziós rendszer szabályozásának elveiről, valamint a pénz- és hitelpolitikai elvek végrehajtásáról tárgyalnak, s az 1991. évi költségvetés összeállításának néhány kérdéséről. A napirendi pontok között szerepel továbbá az államháztartási törvény és a lakáscélú hitelek kamatainak a megvitatása, valamint a gépjárművek üzembentartójánk kötelező felelősségbiztosítási rendszerének korszerűsítése. Előterjesztést hallgatnak meg ezt követően a belföldi hivatalos kiküldetéssel összefüggő napidíjátalány növeléséről és a tököli repülőtér mellett létesítendő bázisról. Szintén a napirendi pontok között szerepel az állami felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulók juttatásának emelése és a tudományos kutatók, oktatók, pedagógusok, a művészetek területén alkotók rehabilitációja is. I. Emelkednek az energiaárak (Folytatós az 1. oldalról) nagy számok mutatnak. Hatásuk a fogyasztói árszintre — 1990-re — a következők (százalékosan): Mint Lakatos József rámutatott, a fuvarozók valóban nem fogják tudni továbbhárítani a többletköltségeket. Továbbá a téli időszakban az energiaigényes mezőgazdasági termelés minimális, így az elkövetkező két hónapban az energiaáremelés nem játszhat árfelhajtó szerepet. A jövő év elejétől viszont jelentősen érezteti majd hatását. A benzináremelés hatása közvetlenül érinti a fogyasztókat: novemberre várhatóan 3-3,5 százalékos lesz. Természetesen a világpolitikai helyzet változása jelentősen befolyásolhatja a hazai árindexet is. Nagy Ildikó