Magyar Hírlap, 1991. március (24. évfolyam, 51-63. szám)
1991-03-14 / 62. szám
1991. március 14., csütörtök BELFÖLD _________MAGTÁR hírlap is) Demszky és a kórházmeséje Árengedmény voksokért Rákospalotán ma sem csitultak a hullámok az egykori szovjet katonai kórház ügyében. Az épületről és berendezéséről ellentétes hírek láttak napvilágot, hol világszínvonalúként emlegetik, hol pedig elavult, lepusztult létesítményként. Az ügyben a rákospalotai képviselőtestület ad hoc bizottságot alakított, melynek elnöke Domonkos István nyugdíjas kórházi főmérnök, aki a jelen helyzetet ismerteti.: — A kórház maga kiemelt helyen épült, hiszen a Gellért-hegy magasságában van, tiszta levegőjét a körötte lévő park és erdő biztosítja. A háborút sérülés nélkül túlélte, ami annak köszönhető, hogy a szovjet katonák harc nélkül foglalhatták el... 1945 márciusában ismét megjelent a szovjet katonaság és azonnal megszállták a kórházat, a személyzet nagy részét azonnal eltávolították. Mindemellett 1958-ig nem mint katonai kórház működött, hanem az OTI kezelésében maradt, tehát a költségeket a magyar állam fedezte, de éppúgy szovjet katonai objektumként, szovjet irányítás alatt. A dolgozók számára a Péterffy kórház számfejtette a fizetést. 1956 után államközi megállapodás született a Szovjetunióval, ennek értelmében Magyarország átadott bizonyos objektumokat — többek között ezt a kórházat is — a szovjeteknek nem kellett fizetniük, azonban kötelezettséget vállaltak, hogy az épületek állagát megőrzik, azokat rendeltetésszerűen használják. Kivonuláskor pedig ugyanolyan állapotban szolgáltatják őket vissza, természetesen mindazon fejlesztésekkel, amelyek az elmúlt évtizedek alatt szükségessé váltak. A szovjet csapatkivonás tárgyalásakor vetődött fel a gondolat, miszerint a kórház nem katonai, hanem polgári objektum, ezért már a rendszerváltás előtt arra kérték Annus Antal altábornagyot, hogy vegyék ki a tárgyalási pontok közül e létesítményt, s polgári felek tárgyaljanak a jövőjéről. Figyelmeztető jelzések akkor is érkeztek, hogy az állag és leltár felvételekor a legnagyobb aprólékossággal járjunk el, s igyekezzünk „nullszaldós” eredményt elérni megállapodásként. Ez idő tájt alakult a XV. kerületi képviselőtestületen belül egy ad hoc bizottság, vezetésemmel. S ugyanakkor látott napvilágot Demszky főpolgármester úr nyilatkozata a sajtóban, miszerint e létesítmény felszereltsége csak a Kútvölgyi kórházéhoz hasonlítható, roppant értéket képvisel, amelyért érdemes fizetnünk. — A felszereltségen belül a komputeres tomográf volt a sztár... — Igen, mindenhol ez szerepelt elsőként, ám szerintem a szovjetek félrevezették a főpolgármestert, aki a legnagyobb jóhiszeműséggel járt el. Aboimov nagykövet úr ugyanis végigvezette Demszky Gábort a legszebb részeken, s avatatlan szem számára természetes, hogy a csillogó gépek megelégedésre szolgálnak... A tényekhez tartozik, hogy épült néhány pavilon, engedély nélkül, felrúgva a magyar szabványokat, valamint egy új műtő, emiatt viszont kiirtották a park legnagyobb részét. Ezen építmény kívülről tetszetős, ám ahogy tervezője elmondta, „bizonyos szovjet kényszer alatt kellett a terveket elkészíteniük”, így semmiképp sem felel meg az építmény az előírásoknak. Az is kiderült, hogy a kivitelező alaposan kihasználta a katonai építkezés adta lehetőségeket, így az építőanyagból eltűnt minden, ami mozdítható volt,az épületet lengyel segédmunkások húzták fel — tehát rengeteg hibával folyt az építkezés. A sokat dicsért orvostechnikai berendezés pedig igen messze áll a korszerű kifejezés tartalmától. A komputer-tomográf pedig egy úgynevezett „első generációs” műszer, amelyhez licencet a Medicor Művek vásárolt. Maga a készülék a hatvanas évek színvonalát idézi. Tény, hogy a Medicor ebből a gépből mindössze öt darabot készített — ám mindössze ezt az egyet sikerült elhelyezni, a többi ma is ott porosodik valahol egy raktárban. Egy sebészeti, traumatológiai intézmény számára elsőrendű a sterilizációs biztonság, ellátottság. Itt jószerével semmit sem találhatunk, tehát azt kell mondanom, hogy a régi, elavult cseh gépekkel felszerelt intézmény majdhogynem használhatatlan, az ott található műszerek értéket nem képviselnek. Ehhez képest az eredeti szovjet követelés másfél milliárd forint volt. Ez még a fővárosi önkormányzat számára is horribilis összegnek tűnt, ezért ők egymilliárdos tárgyalási alapot ajánlottak. — A tárgyaláson a közös hasznosítás gondolata is felvetődött... — Ebben az alig titkolt félelem is közrejátszott. Joggal feltételezték, ha nem jön létre valamilyen kompromisszumos megállapodás, valamilyen közös hasznosítás, akkor a szovjet fél teljesen lepusztítja a létesítményt, odáig, hogy még a vezetékeket is kitépdesik a falból. Ez ügyben komoly vitám támadt Demszky főpolgármester úrral, s én azt az álláspontot képviseltem: vigyék, ami az övék. ezek az eszközök bármelyik magyar kórházban megtalálhatók, sőt a vezetéket is vigyék, úgysem magyar szabvány alapján szerelték fel az épületet... Mi viszont vizsgáljuk meg a Pilisi Parkerdőgazdaságnál lévő dokumentumokat, hogy a kivágott erdő mekkora károkat okozott számunkra — ez már egymaga elegendő ellentételezésre nyújtana alapot az itt maradó tárgyakért. Az sem mellékes, hogy a szovjet orvosok ugyanolyan receptet adtak ki, mint magyar kollégáik, tehát ezeket a gyógyszertárak ugyanúgy váltották be — következésképpen az SZTK- hozzájárulás minden esetben fennállt! Hány milliárd lehetett ez a negyven év alatt? — Úgy tudom, a tárgyalások eredményeként végleges koncepció született. — Igen, megoldásként azt fogadták el a tárgyaló felek, hogy a kórház 51 százalékig, részvénytársaság formában legyen a főváros és a XV. kerületi önkormányzat tulajdona, jelenleg nem megállapított métékben a társadalombiztosításé. A fennmaradó rész pedig nyugati befektetőkre vár, és 5-6 százalék erejéig a szovjet fél is részvényessé válhat. Ez elsősorban a nyugati befektetők kívánsága, hiszen ők ezen keresztül szeretnék felszereléseikkel elárasztani a szovjet piacot. Az orvosi állásokat pályázat útján töltenénk be, ezekre természetesen szovjet orvosok is jelentkezhetnek, ha megfelelnek a tudományos, szakmai követelményeknek. S még valami, amit feltételként kívánunk: az itt dolgozó orvosoknak tudniuk kell magyarul. Ez talán furcsán hangzik, ám máris rengeteg a jelentkező... • Bercsi János Komputer tomográf FOTÓ: HABIK CSABA FOTÓ:BÁNKUTI ANDRÁS Érdekes fogással próbál az MSZP szavazatokat szerezni Budapesten a VII. kerületi időközi országgyűlési képviselő-választáson. Többféle élelmiszert, üdítőt és kozmetikumot árusítanak legalább 20 százalékkal olcsóbban választási klubjukban, a Wesselényi utcában GANZ GÉPGYÁR VÁLLALAT— a vállalati tanács 1991.1. 3.. ülésén hozott határozata alapján, szándéka szerint 1991. április lejével KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁGGÁ alakul át. A társaság főbb adatai: 1. A társaság cégneve. Ganz Gépgyár Holding Korlátolt Felelősségű Társaság. 2. A társaság székhelye: 1087 Budapest Vill., Kőbányai út 21. 3. A társaság egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként határozatlan időre alakul. Az átalakuló társaság a vállalat általános jogutódja. 4. A társaság alaptőkéje várhatóan: 1299 millió Ft. 5. A társaság tevékenységi köre azonos a jogelőd vállalatéval. A Ganz Gépgyár Vállalat 1990. december 31-i vagyomérlegének főbb adatai millió Ft-ban: __________ESZKÖZÖK_________________FORRÁSOK Állóeszközök 1155 Szállítók 775 Beruházások 83 Egyéb kötelezettségek 88 Készletek 101 Hitelek 102 Készpénz 55 Vagyon 1299 Vevők 226 Elszámolások 28 Befektetések_________616_____________________________________ ÖSSZESEN: 2264 2264 Értesítjük valamennyi üzleti partnerünket, hogy az 1989. évi Xlll/ tv. szerinti jogaikkal élhetnek. Budapest, 1991.111. 11. Ganz Gépgyár Vállalat (1087 Bp. Vill., Kőbányai út 21.) (első közzététel) LB VAKOLATOK! Hallotta már? Csak víz kell hozzá! Hőszigetelő a hideg és az energiaár ellen! Nemesvakolat 21 féle színben! LB kívül! LB belül! S ne feledje! Most vegye az ország minden Tüzép-telepén! Csak vie kell hozzá! Felvilágosítást kérhet: Lasselsberger Kft. 8200 Veszprém, Házgyár u. 9. Tel.: 80/29-827, 80/24-024 LASSELSBERGER ÉPÍTŐIPARI Kft. 8200 Veszprém 2. Házgyár út. 9. Pf.: 24.