Magyar Hírlap, 1991. augusztus (24. évfolyam, 179-191. szám)

1991-08-14 / 190. szám

MAGYAR HÍRLAP SZTORI Egy madár viszontagságai Magyarországon (2.) Ki turul a végén A turul sorsa nagyjából és egészé­ben tehát egyenesbe látszik jönni. Van gondos gazdája, kivitelezője és a szükséges pénz fele is rendelkezésre áll —, a közgyűlés még az év elején tízmilliót szavazott meg költségveté­séből e célra — de hátravan millióm részletkérdés, elvarratlan szál, ketye­gő személyi kérdések. A Turul Alapít­vány kuratóriuma e lappangó megol­datlanságokat kívánja megoldani, s je­len sorok írójának abban a szerencsé­ben volt része, hogy ott lehetett a ku­ratórium alakulóülésén. Két napirendi pont volt: tisztségviselők választása és pénzügyi kérdések. Csőke fir elma­gyarázta, hogy a korábbi Turul Bizott­sághoz képest (amelyben csak önkor­mányzati képviselők voltak) az alapít­vány kuratóriumának már reprezenta­tív funkciója is van a praktikus mel­lett. Soroljuk hát el a turul sorsát im­már száz évvel később intéző, hét érdemes férfiú nevét (zárójelben a frissen választott kuratóriumi tisztség­gel): Bencsik János, Tatabánya pol­gármestere (elnök); Csőke Sándor ön­­kormányzati képviselő, KDNP (ügy­vezető titkár); Kovács György Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke; Majtán Ferenc, tatabányai szobrászművész (társelnök); Zombai Tamás önkor­mányzati képviselő, Fidesz; Szántó István, a Postabank és Takarékpénztár Rt. soproni területi igazgatója és Stre­­meny Géza szobrász, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus delegáltja. Az alakulóülés nélkülözött minden formaságot. A kuratórium tagjai tiszt­ségre való tekintet nélkül kávét és na­rancslét ittak, miközben a madár to­vábbi sorsát hányták-vetették meg. Elsőnek — utalván a második na­pirendi pontban Csőke úr által jelzett pénzügyi nehézségekre, tudnillik, hogy a helyi lakosság és a vállalatok adakozókedve erősen megcsappant, legalábbis a szükséges további tízmil­lióhoz képest — Stremeny úr vetette fel, hogy a turul országos ügy kéne hogy legyen. Szerencsétlen példa — mondta — a gellérthegyi Szabadság­szobor, de az sem lehetne csupán XI. kerületi ügy, ha felújítására kerülne sor. Erre viszont Szántó István reagált, miszerint nem szerencsés szerencsét­len példának nevezni a Szabadság­szobrot, mert az igenis Szabadság­szobor. És amennyiben az alapítvány, illetve a kuratórium politikát visz a dologba, akkor ő kéri a felmentését. Mint mondta, kizárólag szakmai meg­fontolások miatt van itt, nevezetesen a tízmillió forint hatékony kezelése kapcsán. Csőke úr úgy kommentálta a felvetett gondolatot, hogy „nem kell politikát vinni a dologba, az ugyanis ott van. Méghozzá abban az értelem­ben, hogy a madár felújításával is bi­zonyítani lehet, a mostani rendszer si­keresebb a diktatúránál.” A polgár­­mester viszont azt mondta erre, hogy nem kell ilyen sarkosan fogalmazni. Szerinte „szemben a korábbi időszak­nak a mindenhezértés illúziójában ringatódzó kádereivel, mi szakembe­rekkel dolgozunk majd.” Kevés a pénz — hozakodott elő új­fent az ügyvezető titkár, s Majtány úr, aki voltaképp a helyi művésztársadal­mat képviselte, több ötlettel is gazda­gította a pénzszerzési lehetőségek sze­rény tárházát. Javaslata szerint lehetne turul-képeslapot és -emlékérmet árul­ni, valamint megfontolandó kis turul­szobrok sorozatgyártása is. Esetleg műanyagból. De sürgetett az idő. Kocsiba ül­tünk, és meg sem álltunk Kaszás Ist­vánnak, az Idea-FER ügyvezető igaz­gatójának irodájáig. Ott vártak már minket id. Madarassy Walter és ifj. Madarassy Walter szobrász- és restau­rátorművészek, az Idea-FER válasz­tottjai, akik az újjáépítés művészi vonalát viszik majd. Kávét és na­rancslét ittunk így kibővülve, miköz­ben újabb madárvonatkozású kérdé­sek kerültek terítékre. Megérlelődhe­tett valami útközben a tatabányai pol­gármester fejében, mert rögtön az első kortyok után a reklám kérdését kezdte feszegetni. A turul — mint mondta — szimbólum, egyedi alkotás, amihez a városnak kizárólagos joga van. Igaz, a tárgyalások kezdeti szakaszában fel­ajánlották a Postabanknak, hogy eset­leg a jövőben maci helyett turult le­hetne használni, de egyértelmű vá­laszt eddig még nem kaptak. Az Idea-­FER ügyvezető igazgatója nem tett megjegyzést erre az ajánlatra, csak később jelezte, amikor a kis turul­szobrok ügye jött szóba, hogy az Idea-FER szeretne kizárólagos jogot kapni a sorozatgyártásra. Reklám­­ügyekben járatlan csapat lévén senki nem tudta, mi ilyenkor a teendő. A továbbiakban apró, ám érdekfe­szítő kérdések sorát vitatták meg a je­lenlévők, így például felvetődött, hol lehet a korona (a madár fejéről), és hol a kard (a madár elől-alól)? S egy­általán, milyen volt a kard (egyenes vagy görbe)? S milyen a korona (szent vagy normális)? Hogy állt a madár szárnya? Hol készült a madár egyáltalán? Magyarországon? És me­lyik Magyarországon, a main vagy az egykorin? Esetleg mindenre választ kapnak, ha a madárból előkerül a fel­tételezett titkos kazetta, ami tartal­mazza a leírásokat — vetette fel az idő haladtával Majtány úr, aki egyben beszámolt arról, hogy ismeri annak az embernek az unokáját, aki annak ide­jén szekérrel a tatabányai vasútállo­másról a Kőhegyre szállította a turult. A kard és korona ügyében pedig fo­lyik a nyomozás, és várják a lakosság segítségét. Elmennek az emberek a műhelyből — vetette közbe Kaszás ügyvezető igazgató, siessünk, nézzük meg a ma­darat. (Amely darabokra szedve az udvaron várakozott.) A javaslat általá­nos helyeslésre talált, s a helyszíni FOTÓ: KISS T. JÓZSEF szemle jól sikerült. Az udvaron külön a hatalmas tartóvázszerkezet és az ütött-kopott palást (felülete négyszáz négyzetméter), rajta feliratok, horpa­dások, golyónyomok. Míg bent a mű­helyben a madár többi része szinte be­tölti a kicsinek nem mondható termet. Sok darab történelem hever lábaink előtt — gondoltuk elszorult szívvel —, de a kicsiny, ám elszánt társaság estefelé abban a reményben búcsúz­hatott, hogy jövő novemberkor már ismét ők lesznek alul, ha turult akar­nak nézni Tatabányán. EPILÓGUS — Turul? — kérdi Nausch úr, tata­bányai ötvösművész, amikor beállítok hozzá. Bólintok. Némán ballagunk a műhely felé, ahol hellyel kínál, míg maga a terem közepén álló vagy há­romméteres gipsz turulmakett alá ül. Onnan várja kérdéseimet. — Nausch úr, úgy tűnik, maga végleg kiszorult a turul-újjáépítésből. Ráadásul úgy tudom, Csőke úr perre viszi az ügyet, ha nem adja oda a ma­dárral kapcsolatos összegyűjtött doku­mentumait. — Abból ugyan nem kapnak! Kezdjék újból az egészet. Megkérdez­tem egy jogász ismerősömet, azt mondta, igazán egyedülálló dolog len­ne, ha egy művészt arra köteleznének, hogy adja át egy másiknak a saját ki­dolgozott koncepcióját. Arról nem is beszélve, hogy egy bizottsági tag, mint a Csőke, csak úgy igazgasson meg rendelkezzen velem, hogy jelen­jek meg itt és itt, ekkor és ekkor. Hát mit képzel magáról? A Turul Bizott­ságnak még bélyegzője sincs. Ha álla­mi bélyegzős levelet kapok, arra vála­szolok majd. Az egyszer biztos, hogy nyomorék lesz a madár, ha elkészül. Én, kérem, éveket szántam erre a munkára. És­ láttam is gyerekkorom­ban a régit. Én tudom, hogy szinte az összes fénykép hamisítvány, úgy rak­ták össze darabonként. Kinagyítottam a képeket, onnan tudom. — És a kardról, koronáról tud va­lamit? — Magát a Csőke küldte? — Dehogy, csak érdekel. Megvan­nak-e egyáltalán valahol? — Valahol megvannak. A kard például a Gamesz raktárában találha­tó, de már az sem az eredeti. — És a korona? — Na látja. Mindenki evidenciá­nak tartja, hogy a korona a madár fe­jén volt. Holott én láttam vidéken olyan előásott turult, amelyik a koro­nán állt. Lehet, hogy ez is ilyen,, de hát ez további kutatást igényel... Éle­tem első, igazi megbízatása volt. Szer­ződéseket mondtam le miatta, német­­országi meghívást. Én, kérem, gazda­ságilag tönkrementem a Turul Bizott­ság miatt. Mondom magának, Tatabá­nyán még nem történt meg a rend­szerváltás. — Kellene valami kompromisszu­mos megoldást találni. Önt azért szé­pen megfizették. — Nincs kompromisszum. Én megdolgoztam a pénzért, sőt azon túl is. Mondjon le a bizottság! — Nincs már bizottság, Nausch úr, alapítvány van és kuratórium. — Akkor azok mondjanak le. Nem bizottság kell ide, hanem egy ember, aki a pénzre felügyel. A többit meg bízzák a szakember-művészre. — Ön annak tartja magát? — Ötvös vagyok, de kitanultam a kovácsmesterséget és a szobrászatot is. Az országban nekem sikerült elő­ször damaszkuszi pengét és japán kar­dot eredeti minőségben készíteni. — Nausch úr, mihez kezd most? — Semmihez, kérem. Bár kezdhet­nék, mert lennének megrendelések. De ne aggódjon, legfeljebb majd könyvet írok, megírom a turul hiteles történetét. Ez a mostani csak egy csir­ke az eredetihez képest. • Rejtő Gábor . • ALOM? Nem, ez VALÓSÁG! Már idén lehet lakásában, üzemében, nyaralójában GÁZ Ipari tevékenységre alkalmas ingatlant kínálunk megvételre. Ha nincs lakóhelyén, telephelyén vezetékes gáz, de szívesen használná az egyik legtisztább, legolcsóbb és legkényelmesebb energiát — folyékony gáz — forduljon hozzánk !!! Családi házak, családiház-együttesek, társasházak, lakások, éttermek, szállodák, kis- és közepes méretű üzemek, irodák stb. gázellátását kínáljuk Önnek. Nyugat-európai csúcstechnológiával gyártott folyékonygáz-tároló tartályok széles választékát forgalmazzuk. A gáztartályok elhelyezhetők föld felett, félig vagy teljes egészében földbe süllyesztve. Térfogatuk 2750,4850 és 6950 liter, de igény esetén nagyobb tartályokat is szállítunk. A gázellátásnak ez a formája Nyugat-Európa országaiban már több évtizede használatos, tökéletes kényelmet és biztonságot nyújt felhasználóinak. Tájékoztatás és rendelésfelvétel: S­AJO Gyártó és Kereskedelmi Kft., 1173 Budapest, Pesti út 5. Telefon és fax: 147-3930 Telex: 22-7158 Ja és még valami: Ön is segítsen és több milliót nyerhet 11, illetve kezelői jog átadására Iván területén, Sopronhoz közel (teleknagyság: 2684 m2, épületegyüttes bruttó szintterülete: 740 m2) Érdeklődés a 153-4855/180 mellék­telefonon Vizer Lajosnénál Később meghatározandó időpontban árverésre bocsátjuk Szeged-Kiskundorozsmán 5867 tulajdoni lap és 5513/1. helyrajzi számon lévő 3000 m2 ÜDÜLŐTERÜLETET SZIKSÓSTÓ-FÜRDŐ közvetlen szomszédságában. Kerítés, villany és kút van. Megfelelő ajánlat esetén bérleti jogviszony létesítése is lehetséges. Ügyintéző: Tábit Elemér, tel.: 62/45-211/119 Madonna élete (14.) „A világ ura akarok lenni...” „Szeretem Vivaldit, Bachot és Hátidéit. Mozart és Cho­pin pedig azért áll közel hozzám, mert a muzsikájukban sok a nőies gyöngédség.” Az első bukás Arról nem szól a fáma, hogy kinek a csehkönyvéből fi­zette ki a Penn házaspár a malibui házat, de rossznyelvek szerint Seannak akkor se telt volna erre a luxusra, ha csak századannyira jómódú, mint a felesége. A villa a tenger­parton állt, s az élősövény-kerítésen kívül falak is övezték. Kertjében uszoda volt és teniszpálya, s természetesen jó­kora szabad strand. A ház amúgy nem volt hivalkodóan nagy, ráadásul a Pacific Coast Highway oldaláról nem is látszott. Madonna minden hajnalban fölfutott a ház fölötti hegyoldalon fekvő Pepperdine Egyetemhez, s aztán vissza a partra. A meredek úton stopperral mérte a teljesítményét. Madonna mindig megkerülte a házat, mert nap, sőt nap­szak nem múlt el anélkül, hogy kíváncsiskodók hada ne álldogált volna a bejárati (fotocellás) kapu előtt, hátha... A leskelődő rajongókat és fotoripotereket leszámítva gondtalan és zavartalan perceket ajándékozott Madonná­nak az élet. Hősnőnk újraolvasta Hemingwayt és Keroua­­cot. Még Rimbaud-ra és Baudelaire-re is maradt ideje, bár nap mint nap hívták tévé- és rádióinterjúra. Az NBC szombat esti vidám műsorára igent is mondott, tulajdon­képpen csak azért, mert tisztázni akart egy újabb, gonosz pletykát. „Nem jön a gyerek!” vágta oda hetykén és várat­lanul, szinte kiköszönve egy jelenetből. „Nyomhatjátok a Cola-reklámot!” Még kacsintott is hozzá. Pedig alig várta, hogy terhes legyen. „Jó lenne szülni. Jó lenne látni, ahogy fejlődik a gyerek, és hogy tőlem függ, mivé formálódik.” Gyerek-ügyben Madonnából ugyanaz a szenvedélyes másik énje beszélt, amelyikre csak jóval később lett kíván-­ esi a botrányszagú sztorikat kergető sajtó. Azt a Madonnát, aki Sean ingeit vasalta és zoknijait rakosgatta, nem volt ér­dekes bemutatni a közönségnek. Pedig vasalta és rakosgat­ta. Sőt, szó nélkül átöltözött, ha Sean húzta a száját, hogy már megint rövidebb szoknyát és kivágottabb trikót vett föl, mikor éppen moziba mentek. Ha nagyritkán Madonna interjút adott és erről kezdett beszélni, rendszerint jópofá­nak vélték az újságírók, hogy ilyen aranyosan játssza a jó feleséget. És kivágták a riportból vagy kihagyták az inter­júból ezt a részt. Mit ennének a tinilányok azon, hogy ked­vencüknek nagyobb rutinja van a húgocskák etetésében és pelenkázásában, mint a zeneszerzésben, az éneklésben, a táncban és az önmenedzselésben együttvéve? A hír nem az, hogy Madonna nem vár gyereket. A hír az, hogy Sean — „megbízható” forrásból származó értesülések szerint — veri a feleségét. Azt a nőt, akire dézsából ömlik a siker...? Madonna azt remélte, New Yorkban jobban elbújhat az újságírók elől, mint Los Angelesben. Gondolkodásában volt némi logika, hiszen New Yorkban elég fölvenni egy nagykabátot, egy napszemüveget, egy sildes sapkát, és a kutya se mondja meg, hogy ő jött ki a tízemeletes bérház­ból vagy egy tizenkét éves kisfiú. Csak azt felejtette el, hogy New Yorkban is olvasnak újságot azok, akiknek az újgazdagság és a kétes hírnév nem kifejezetten a legjobb ajánlólevél a jószomszédsághoz. Abban a házban, ahol be­leszeretett egy öröklakásba, a lakók csaknem egyhangúlag elvetették a kérelmét. Kizárólag Diane Keaton lakótárs nem emelt kifogást az ellen, hogy közös liftet és lépcsőhá­zat használjon Madonnával. Hősnőnk azonban gyorsan túltette magát azon, hogy a magasröptű New York nem hagyja magát meghódítani. Talált egy másik lakást, sőt talált egy kitűnőnek látszó for­gatókönyvet, benne két ideális szereppel Seannak és ma­gának. „Egy magasabb léc, amit át kell ugrani. Mert a há­zasság egy dolog, de mi van akkor, ha Sean meg én csiná­lunk egy filmet?” Semmi, mondta lakonikusan Hollywood, és egy fillért se adott az ötletre. A Sanghaji meglepetést George Ham­son (igen, az ex-Beatle) Hand Made Films nevű cége fi­nanszírozta, de nagy árat fizetett a jóindulatért. Mert min­denki jót akart, csak éppen másképp. Magabiztos hősnőn­ket leterítette a kisebbségi komplexus és a kameraláz. „Va­gyok olyan jó, mint Sean? Mi van, ha nem? Mi van, ha rá­jön, hogy dilettáns vagyok és kiszeret belőlem?” Sean nem szeretetett ki Madonnából, a Sanghaji megle­petés viszont akkorát bukott, hogy az ellendrukkereknek öröm volt nézni. Madonna mintha szárnyakat kapott volna a kudarctól. Bevonult a stúdióba, és kisétált egy új nagyle­mezzel. „Seannak ajánlom ezt az albumot, mert ő a leg­­klasszabb férfi a világon” — mondta. És szokás szerint vé­gighúzta a mézesmadzagot a rajongók előtt: ízelítőnek ki­adta kislemezen a címadó nótát, ami azonnal fölkerült a slágerlistákra. De nem a True Blue-ért bolondult meg a közönség, hanem azért, amelyikben újabb lovat adott a ti­nilányok alá, és újabb csemegét kínált a Madonna-sztorik­ra éhes újságíróknak... mm 1991. augusztus 14., szerda • Návai Anikó (Folytatjuk) A Magyar Televízió Vasárnapi Turmix szerkesztő­sége meghirdette Keressük Madonnát című vetélke­dőjét. A jelentkezőktől fényképes levelet várunk, vagy személyesen jelentkezhetnek naponta 1/2 9 és délután 5 között a Budapest 1054, Széchenyi utca 12. szám alatt. A vetélkedő döntőjét a Vasárnapi Turmix élő adásban közvetíti augusztus 25-én. (X) A briliáns: 1. Tökéletes fény hatásúra csiszolt gyémánt. 2. Tökéletes, káprázatos, remek (tárgy, cselekedet) Idegen szavak és kifejezések szótára Akadémiai Kiadó, 1974. Ön minden filmesdobozban briliánst kap. Fájó töké­letességet. A világ leggyönyörűbb képeit. Azt is, ami tegnap még álom volt. Ma pedig úgy ismerik: Fuji­­film. Most szeretnénk a tökély mellé még valamit ad­ni Önnek. Egy igazi briliánst. 1991. augusztus 18-ig a Magyar Hírlapban talál egy, a Fujifilm Magyarország Kft. címével ellátott nyereményszelvényt. Ha ezt cí­münkre egy Fuji­filmesdoboz levágott tetejével együtt augusztus 23-ig visszaküldi, és Ön lesz az a szerencsés, akinek a nevét az 1991. augusztus 26-án a Vígszínház Rokokó-termében tartandó*— a PLESS & FOX cég szokásos árverését követő — sorsoláson kihúzzák, mi Önnek adjuk a tökéletes egy darabját. Egy több százezer Ft értékű igazi briliánst. A JULESS & FOX Szent István krt. 18. sz. alatti ÉKSZERÜZLETÉből. Fujifilm Magyarország Kft., 1364 Budapest, Pf. 1/1. Beküldő neve:................................... Címe:.......................................................

Next