Magyar Hírlap, 1991. augusztus (24. évfolyam, 192-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

1991. augusztus 28., szerda A cseh vámos megva­­karja a fejét, majd újra átlapozza az út­levelet. Nem érti. A tulajdonos francia állampolgár, Hanoiban született, állandó lakcímként Budapest van feltüntetve, és mindehhez egy müncheni rendszámú kocsi­ban ül. Megcsóválja a fejét, még egy kicsit hitetlenkedik, de végül is továbbot int. Az útlevél tulajdonosa, Clavier Charlotte elmosolyodik, és beletapos a gázba. Sokat változott az elmúlt néhány év alatt. Az egykori R­­Go­gida és maneken mára üzlet­­asszony. Kedves és határozott. Tudja, mit akar. Barátai szerint különös keveredése a kellemes ázsiai nyugodtságnak és a he­vesebb francia mentalitásnak, ami nem véletlen, hiszen anyja vietnami, apja francia. — A papám a francia—viet­nami háború idején járt ott, majd a háború befejeztével megnősült, és ott maradt. Én Hanoiban születtem, s 1964-ben Magyarországra jöttünk. — Miért éppen ide? — Apám itt kapott állást mint újságíró. Akkor még egyi­kük sem tudott magyarul, azt hi­szem, én voltam az első, aki jól beszélte már a nyelvet. — Hogyan lettél fotómodell ? — Már gyermekkoromban énekeltem, baletteztem. Kutató­laboratóriumban szerettem vol­na dolgozni, ezért elmentem a Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolába, ahol aztán el is ment a kedvem az egésztől. 17 éves koromban hívtak elő­ször fotózni, megláttak az utcán, leszólítottak, de nemet mond­tam, mert nem bírtam volna el­viselni, hogy beállítsanak, mint egy bábut. Később azonban megismerkedtem néhány manö­­kennel, akik elhívtak egy étte­rem reklámfotózására, ami tu­lajdonképpen semmi másból nem állt, mint evés-ivásból: nem kellett beállni, csak jól érezni magad. Ettől kezdve megindult a lavina. Leérettsé­giztem, majd elvégeztem a két hónapos manökeniskolát, ami annak idején nagy szó volt, mert oda csak négyévente vettek fel harminc lányt. A felvettek kö­zött éppen ezért nagyon sokan voltak, akik már régóta dolgoz­tak a szakmában, és csak azért vették fel őket, hogy meglegyen a papírjuk. Az oklevél kézhez­vétele után pedig mindenki a kategóriájának megfelelő gázsit kapott. Én A-t kaptam, és ez az „öregeknél" nagyon rossz pont volt, hiszen sokan, akik már több éve dolgoztak a szakmá­ban, alacsonyabb kategóriájuk miatt kevesebbet kaptak, mint én. Ebből aztán nagy botrányok is voltak. Amikor először men­tem színpadra, az akkor har­mincéves „öregek” a legszíve­sebben kivájták volna a szeme­met. A legnagyobb ruhát adat­ták rám, és szó szerint kilöktek a kifutóra. Azt sem tudtam, mit kell csinálni. Szerencsémre azonban a fiúk rendesek voltak, belém karoltak és vezettek. Ez volt az én felavatásom. — Hogyan kerültél az R-Gó­­ba? — Környei Attilának, a basszusgitárosnak tetszettem, s amikor éppen a „Bombázó” fel­vételét csinálták, meghívott. Amikor a Szikora meglátott, csak annyit mondott, hogy ő nem éppen így képzel el egy bombázót. Környei azonban meggyőzte: „nem kell a nagy mellű, szőke nő, nekünk erre a bombázóra van szükségünk.” Az R-Go számomra munka volt. A színpad ugyanakkor tel­jesen más, mint a kifutó, s talán ezért csinálom mind a mai na­pig a Dr. Beatet. Nyújtok vala­mit az embereknek, s ezt azzal hálálják meg, hogy tapsolnak. Ezt az érzést sehol máshol nem lehet megkapni. Talán ezért is van, hogy nagyon sokan nem tudják elhagyni a színpadot. — Az R-Go-kapcsolat azon­ban egyszer csak véget ért... — Robival mindketten fura természet vagyunk, s ezért ren­geteg nézeteltérés volt köztünk. Ő nem bírta elviselni, hogy én is egyéniség vagyok, én meg azt, hogy ő ezt nem bírja. Még a magánéletembe is bele akart szólni, például hogy miért me­gyek férjhez. Amikor 1984 telén kiváltam az R-Góból, úgy érez­tem, hogy semmi értelme Ma­gyarországon maradnom. Az egyik barátnőmmel kimentem Bécsbe modellnek. Szerencsénk volt, mert bár a magasságom nem elegendő — 165 cm —, a fejem nem európai, és ezért könnyű volt munkát találni. Az­tán egy év múlva a férjemmel együtt kiköltöztünk München­be. — Sikeres időszaknak érzed ezt? — A maga nemében igen, bár amerikai sztár nem lett belő­lem. Nemsokára elváltam, majd néhány hónap múlva visszaköl­töztem Magyarországra. — Attól kezdve nem dolgoz­tál többet modellként. Megun­tad? — Nem, de nem szeretek visszalépni. Inkább előre vagy másfelé. Én azért már voltam „valaki” idehaza, tudták, milyen vagyok, s nem akartam, hogy harmincéves koromban a fiata­lok rugdossanak le a színpadról. Ha valaki Nyugaton dolgozott, nem tudja már elviselni a ma­gyar mentalitást: itt neked kell rohangálnod a pénzed után, míg kinn kiszolgálnak. Két fiatal megkeresett, hogy van-e kedvem énekelni a Dr. Beat ze­nekarban. Volt kedvem, így be­levágtam. Sokat koncerteztünk és sokat küzdöttünk, mert nem nagyon akartak elfogadni. El­kezdtem foglalkozni az üzleti élettel. Két barátommal létre­hoztuk Magyarország első, ki­zárólag olasz alapanyagokból dolgozó pizzériáját. Az olasz pizzaszövetség elnökének támo­gatását élvező kft. szállít min­dent: a sütőt, a spagettit, a para­dicsomszószt, a fűszereket, saj­tokat, a különböző tengeri her­kentyűket és az olasz borokat is. — Térjünk vissza egy kicsit az időben. !9HH-ban jártál elő­ször Vietnamban. Milyen érzés volt a szülőföldedet hosszú idő után ismét látni? — Csecsemőkoromban jöt­tünk el, úgyhogy semmire sem emlékezhettem, de iszonyatos volt, ami ott fogadott. Nagy­­anyáméknál, Hanoitól 45 km-re például azt sem ismerik, mi az, hogy matrac, mindenki a kony­hában guggol a tűz körül, a vécé egy kővel elkerített rész, Sai­gonban, a mai Ho Shi Minh-vá­­rosban azonban a japán autótól a színestévén keresztül a Seiko óráig minden megkapható a fe­ketepiacon. Az emberek európai ruhát viselnek, ágyban alszanak, van kádjuk. — Milyen nemzetiségűnek vallod magad? — Nem is tudom. Ha azt mondják rám, hogy magyar va­gyok, akkor letagadom, mert vér szerint nem köt hozzájuk semmi. Csak a vietnamit és,a franciát vállalhatom fel. De hát nem is beszélem a nyelvüket! Ha viszont a hazámról beszélek, akkor Magyarországra gondo­lok, hiszen végül is itt nevelked­tem fel. Ide jövök haza. Ha va­laki viszont rosszat mond Viet­namról, akkor az rosszulesik. Az Apokalipszis most című filmben például a vietnamiakkal érzek együtt. Tehát a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy mi­nek érzem magam. Alapvetően európai vagyok, hiszen nem tudnék Vietnamban élni. De leginkább, azt hiszem, ember. • Jávorszky Béla Szilárd Az „R-Go”-tól a pizzériáig IWO MA­FliNe Sütőipari kemencéhez riolit tufalap 37x37x8 cm méretben megrendelhető: Bolyki János, 3300 Eger, Hevessy S. út 8. Tel.: 36/13-862. mr A Ferencvárosi ■ Önkormányzat ■ Polgármesteri Hivatala ■ legalább középfokú ■ végzettséggel ! GYÁMÜGYI ELŐADÓT­­ keres. Érdeklődni személyesen vagy telefonon a gyámügyi csoportvezetőnél lehet. Cím: Budapest IX., Ráday u. 57. Tel.: 117-2400. SZTORI " Az 1991. évi XXVIII. sz. törvénnyel felállított Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet Igazgató Tanácsa PÁLYÁZATOT­­ hirdet titkárságvezetői munkakör betöltésére. A titkárságvezető feladatkörébe az igazgató tanács ügyrendjében meghatározott tevékenységek ellátása tartozik. Pályázati feltételek: — felsőfokú — elsősorban jogi vagy közgazdasági — végzettség, — szakmájában eltöltött legalább 5 év gyakorlat, — egy nyugat-európai nyelv tárgyalóképes ismerete. * A pályázatban az eddig végzett szakmai tevékenység bemutatását, eddigi jövedelmi helyzetét és jövedelemigényét kérjük megadni. A pályázatokat 1991. szeptember 15-ig kérjük benyújtani a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához (Budapest VII., Gorkij fasor 45.). A pályázattal kapcsolatos felvilágosításokat a 142-4105 és a 142-6957-es telefonszámokon lehet kérni. _ _____________MAGYAR HÍRLAP . Kovács Anna bevásárolni megy Az ebédlőben ült, és a nappali nyitott ajta­ján át hosszan nézett az ablak felé. Szabadsá­gon van, a gyereket reggel elvitte az óvodá­ba, és az üres lakásban hamar elfogyott a ten­nivaló. Tíz percig, esetleg fél óráig ülhetett így, majd elhatározta, bevásárolni megy. Főzni nem akart, indulás előtt ki sem nyitotta a hűtőt, mint máskor, hogy ellenőrizze, mit kell vennie. A házból kilépve az autóját kereste. Az ut­cán parkol, mert a garázsok még nem készül­tek el. Szerencsére. A lakásra minden pénzét elköltötte, tele van tartozással, bútorra már egy fillérje sem maradt. El sem­ tudja képzel­ni, honnan teremt elő még kétszázezer forin­tot. Ennek az öreg Zsigulinak, amit használ­tan vett pár éve, már mindegy, hol áll, de venni szeretne egy nyugati kiskocsit. Valuta­­számlájához, amin megspórolt napidíjait gyűjti, ezért nem nyúlt. Hasonló korú kollé­ganőinek már mindenük megvan: szép lakás, jó autó, külföldi nyaralások ■— de Ő egyedül él, nincs jól kereső férje, gazdag barátja, mó­dos szülei. Meggondolja magát, gyalog megy. Borús, esős idő van, és fúj a jellegzetes la­kótelepi szél. Nagy, sáros, szemetes négyszö­geket fognak körbe az épülő házak. Kerék­nyomokon lépdel, pocsolyákat kerülget, mi­közben újabb és újabb négyszögbe ér. Mun­kások néznek utána. Kovács Anna szép, fekete hajú lány, Ala­csony termetű, büszke tartási Harminchét éves, ízléssel öltözködik, a ruháit általában külföldön veszi. Járása vonzza a férfiszemet. Három hónapja költözött ide, ebbe a négy­­emeletes szalagházba. Házgyári panel ez is, de mégsem az a tízemeletes betonkolosszus, mint amilyenben az első saját lakása volt. Ez cseréppel fedett, sátortetős, az erkélyek mell­védje faborítású, virágládás. A földszinten garázsok lesznek. Igaz, hogy ebből a szép házból túl sokat látunk, ha körbepillantunk... Azért ez egy jó lakótelep. Bankosok, tévé­sek, malévesek laknak majd itt. Ennek a csá­bításnak nem tudott ellenállni, pedig lett vol­na lakás olcsóbb is, nagyobb is, közelebb a gyerek idős nagyszüleihez, akikre néhanap­ján számíthatott. Hamarosan pótmama után kell néznie, íme itt a lakás az első emeleten. A meg­számlálhatatlan albérlet, a megannyi szűk szoba után Kovács Anna első igazi otthona. Hatvan négyzetméter! Nappali, háló és étke­ző. Tizenhárom év munkája. A jó kereset ke­vés, gyűjteni kell, kuporgatni, megfogni min­den forintot, összeszorított szájjal, eltökélten. Talán Kovács Anna vékony ajkai... Ne szem­­telenkedjünk, lépjünk be. Lámpák, függönyök még nincsenek, a fa­lak üresek, leülni csak az étkezőben lehet. Nagy, sötétbarna ebédlőasztal négy komor székkel. Az első helyiség a szocialista építé­szet vívmánya, a félszoba. Ebben alszanak. A gyerek egy kis heverőn, ő az ágy mellett a földön. Egy-két könyv, mesekazetták, itt-ott papír, ceruzák, hintaló. Az ágyon pandamac­kó. A rengeteg gyerekcuccal nem tud mit kezdeni. Nagy papírdobozokban állnak a fal mellett. Már egy csomót ki is dobott: madár­tollak, törött kagylók, csigaházak, kavicsok, amit azzal az „ütődön” apjával szedett össze a gyerek. A másik kicsi szoba most alkalmi gardrób. A padlószőnyegen nagy halomban a mosott, vasalatlan ruha. Az ablak alatt három egymásra terített, gyűrött törölköző. Itt ölel­kezett tegnap Kovács Anna, míg a gyerek „láthatáson” volt. Az előszobában, a beépített szekrény nyitott ajtaján az egyenruhája lóg. A polcon néhány karton cigaretta. Olcsón ve­szi a repülőtér vámmentes boltjában, ő már régen nem dohányzik, alkalomadtán eladja. Ötven-száz forintot hoz kartonja. A nappali megrendítően üres. A nagy ab­lakon széthúzott lakótelepi sötétítőfüggöny, szemben a két,szárnyú ajtó. A földön nagy csomó színes folyóirat, A „Lakáskultúra" számai. A legfelső címlapján Bodrogi Gyula mosolyog ránk szépen berendezett, barátsá­gos padlásszobájából, Az újságok mellett megsárgult főiskolai jegyzetek. Nehezen ju­tott be a külker főiskolára. Háromszor vágott neki, míg végre sikerült. Egy időre megsza­badult az albérletektől, kollégiumokban la­kott. Itt vannak a könyvei, Krimik, a Vidám Könyvek kötetei, szótárak és egy Böll: Cso­portkép hölggyel, Egyre ritkábban olvas, in­kább a tévét nézi. Az is itt van a földön, a va­salódeszka felé fordítva. Drága holmi, szu­persarcon Sony Trinitron. Az étkezőn átsétálva a konyhába jutunk. Rend van. Nincs elöl semmi, a mosogató is üres. A szekrény tetején fehér, dugós üveg­ben bundapálinka. Az apja főzi fenn a szőlő­hegyen. Ha nem kell dolgozni mennie, felke­lés után mindig húz egy jó kortyot belőle. Mert Kovács Anna falusi lány. Ott is tanított, képesítés nélkül, amíg a vágy föl nem hozta a fővárosba. Földes szobában gyerekeske­­dett, Pancurnak szólította mindenki, még most is, mikor két-három havonta hazamegy. Kovács mama olyankor büszke a légikis­asszony lányára. A konyhaablak előtt, túl a járdán, hatal­mas pocsolya. A szélén kis hajó, amit együtt hajtogatott három napja a gyerekkel. A játék­nak hamar vége szakadt, mert a papír átázott, és az elnehezült hajó megfeneklett a „tenger” közepén. Valami erős szél sodorhatta „part­ra”. Jön Kovács Anna. A szatyra lapos, de vett egy szép margarétacsokrot. Tíz forintért árul­ta egy öregasszony az ABC előtt. Szép ez a csokor, Kovács Anna! Menj ha­za, feküdj le aludni! Van időd, csak négy órára kell az óvodába menned a gyerekért. • Margitfalui Árpád Jövőre is lesz nyár... A divatruhák kedvezményes vá­sára ellenére egyre vékonyabb pénztárcánkat tapogatva a legtöb­ben arra kényszerülünk, hogy meg­fontoltabban vásároljunk. Wimmer Évát, a Magyar Divatintézet terve­zőjét arra kértük, legyen segítsé­günkre, mit érdemes az idei kínálat­ból megvásárolni, ami a jövő sze­zonban sem évül el. — A világtendencia kedvez a né­hány alapdarab variálásának. A jól megválasztott kosztüm, öltöny — megfelelő kiegészítőkkel — csodák­ra képes. Az is a divat ésszerűsödé­­sének bizonyítéka, hogy a hidegebb és melegebb évszakok anyagai kö­zött elmosódnak a különbségek, így az egymásra épülő ruhatárat elegen­dő évszakonként egy-egy, a legújabb divatú darabbal felfrissíteni. A jövő nyáron például továbbra is hódítani fognak a hullámos, barázdált, fé­nyes-matt, gyűrt felületű, természe­tes alapanyagok. Pusztán a színvilág változik. A nyers és homokszínek az élénk gyümölcsszínek, pompázatos virágminták társítá­sával a legdivatosab­bak. A Chanel-kosz­­tüm paszpallal díszí­tett változata a finom eleganciát kedvelők öltözete lesz. A kosztümökhöz sej­telmesen lenge, bő blúzok illenek, a fia­talabb korosztály a hosszú, lezser nadrá­gokhoz, pliszészok­­nyákhoz nyugodtan hordhatja a népsze­rűvé lett topok ékkö­vekkel díszített, pi­káns változatait is. A városi öltözködés ki­egészítője a csontke­retes szemüveg és a széles karimájú, finom sirolkalap. Az igazi újdonságot a modern művészet ihlette, ezt az egyszínű és mintás anyagokat merészen vegyítő, az eltérő anyagokkal — fém, mű­anyag — bátran kísérletező avant­gárd formavilága illusztrálja. A jel­legzetes, foltos mintákhoz nagysze­rűen illenek a kazettaberakásos, sok pántból szabott, áttört cipők és a hat­vanas, hetvenes évekből visszatérő óriási műszempillák, tupírozott fri­zurák, fantáziakontyok. — Változik-e a stranddivat? — Nyugodtan elfeledhetjük a vi­lágító színű strecheket. Az olimpia hőskorát idéző fátyolos barna, ko­pott szürke fürdődresszekben napo­zó hölgyek tartanak lépést a világdi­vattal. • Hunyor Ágnes 2 -in-P __ RUGALMASAN , CÉGÜK IGÉNYÉHEZ IGAZODVA MÁR 20% ELSŐ LÍZINGDÍJ FIZETÉSSEL, -BANKGARANCIA NÉLKÜL I­LL . C­SÖ­K­K­E­N­T­E­TT MÉRTÉKŰ FIZETÉSI BIZTOSÍTÉKOKKAL, -12-27 HÓNAPOS FUTAMIDŐVEL, - LÍZINGSZORZÓ 88%-TÓL. c\TPfIDm TELEFON + FAX ^ 176 - 0894 * 176-1403. 1025 BUDAPEST, KAPY UTCA 20/a. k — —'

Next