Magyar Hírlap, 1991. augusztus (24. évfolyam, 192-204. szám)
1991-08-28 / 201. szám
1991. augusztus 28., szerda A cseh vámos megvakarja a fejét, majd újra átlapozza az útlevelet. Nem érti. A tulajdonos francia állampolgár, Hanoiban született, állandó lakcímként Budapest van feltüntetve, és mindehhez egy müncheni rendszámú kocsiban ül. Megcsóválja a fejét, még egy kicsit hitetlenkedik, de végül is továbbot int. Az útlevél tulajdonosa, Clavier Charlotte elmosolyodik, és beletapos a gázba. Sokat változott az elmúlt néhány év alatt. Az egykori RGogida és maneken mára üzletasszony. Kedves és határozott. Tudja, mit akar. Barátai szerint különös keveredése a kellemes ázsiai nyugodtságnak és a hevesebb francia mentalitásnak, ami nem véletlen, hiszen anyja vietnami, apja francia. — A papám a francia—vietnami háború idején járt ott, majd a háború befejeztével megnősült, és ott maradt. Én Hanoiban születtem, s 1964-ben Magyarországra jöttünk. — Miért éppen ide? — Apám itt kapott állást mint újságíró. Akkor még egyikük sem tudott magyarul, azt hiszem, én voltam az első, aki jól beszélte már a nyelvet. — Hogyan lettél fotómodell ? — Már gyermekkoromban énekeltem, baletteztem. Kutatólaboratóriumban szerettem volna dolgozni, ezért elmentem a Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolába, ahol aztán el is ment a kedvem az egésztől. 17 éves koromban hívtak először fotózni, megláttak az utcán, leszólítottak, de nemet mondtam, mert nem bírtam volna elviselni, hogy beállítsanak, mint egy bábut. Később azonban megismerkedtem néhány manökennel, akik elhívtak egy étterem reklámfotózására, ami tulajdonképpen semmi másból nem állt, mint evés-ivásból: nem kellett beállni, csak jól érezni magad. Ettől kezdve megindult a lavina. Leérettségiztem, majd elvégeztem a két hónapos manökeniskolát, ami annak idején nagy szó volt, mert oda csak négyévente vettek fel harminc lányt. A felvettek között éppen ezért nagyon sokan voltak, akik már régóta dolgoztak a szakmában, és csak azért vették fel őket, hogy meglegyen a papírjuk. Az oklevél kézhezvétele után pedig mindenki a kategóriájának megfelelő gázsit kapott. Én A-t kaptam, és ez az „öregeknél" nagyon rossz pont volt, hiszen sokan, akik már több éve dolgoztak a szakmában, alacsonyabb kategóriájuk miatt kevesebbet kaptak, mint én. Ebből aztán nagy botrányok is voltak. Amikor először mentem színpadra, az akkor harmincéves „öregek” a legszívesebben kivájták volna a szememet. A legnagyobb ruhát adatták rám, és szó szerint kilöktek a kifutóra. Azt sem tudtam, mit kell csinálni. Szerencsémre azonban a fiúk rendesek voltak, belém karoltak és vezettek. Ez volt az én felavatásom. — Hogyan kerültél az R-Góba? — Környei Attilának, a basszusgitárosnak tetszettem, s amikor éppen a „Bombázó” felvételét csinálták, meghívott. Amikor a Szikora meglátott, csak annyit mondott, hogy ő nem éppen így képzel el egy bombázót. Környei azonban meggyőzte: „nem kell a nagy mellű, szőke nő, nekünk erre a bombázóra van szükségünk.” Az R-Go számomra munka volt. A színpad ugyanakkor teljesen más, mint a kifutó, s talán ezért csinálom mind a mai napig a Dr. Beatet. Nyújtok valamit az embereknek, s ezt azzal hálálják meg, hogy tapsolnak. Ezt az érzést sehol máshol nem lehet megkapni. Talán ezért is van, hogy nagyon sokan nem tudják elhagyni a színpadot. — Az R-Go-kapcsolat azonban egyszer csak véget ért... — Robival mindketten fura természet vagyunk, s ezért rengeteg nézeteltérés volt köztünk. Ő nem bírta elviselni, hogy én is egyéniség vagyok, én meg azt, hogy ő ezt nem bírja. Még a magánéletembe is bele akart szólni, például hogy miért megyek férjhez. Amikor 1984 telén kiváltam az R-Góból, úgy éreztem, hogy semmi értelme Magyarországon maradnom. Az egyik barátnőmmel kimentem Bécsbe modellnek. Szerencsénk volt, mert bár a magasságom nem elegendő — 165 cm —, a fejem nem európai, és ezért könnyű volt munkát találni. Aztán egy év múlva a férjemmel együtt kiköltöztünk Münchenbe. — Sikeres időszaknak érzed ezt? — A maga nemében igen, bár amerikai sztár nem lett belőlem. Nemsokára elváltam, majd néhány hónap múlva visszaköltöztem Magyarországra. — Attól kezdve nem dolgoztál többet modellként. Meguntad? — Nem, de nem szeretek visszalépni. Inkább előre vagy másfelé. Én azért már voltam „valaki” idehaza, tudták, milyen vagyok, s nem akartam, hogy harmincéves koromban a fiatalok rugdossanak le a színpadról. Ha valaki Nyugaton dolgozott, nem tudja már elviselni a magyar mentalitást: itt neked kell rohangálnod a pénzed után, míg kinn kiszolgálnak. Két fiatal megkeresett, hogy van-e kedvem énekelni a Dr. Beat zenekarban. Volt kedvem, így belevágtam. Sokat koncerteztünk és sokat küzdöttünk, mert nem nagyon akartak elfogadni. Elkezdtem foglalkozni az üzleti élettel. Két barátommal létrehoztuk Magyarország első, kizárólag olasz alapanyagokból dolgozó pizzériáját. Az olasz pizzaszövetség elnökének támogatását élvező kft. szállít mindent: a sütőt, a spagettit, a paradicsomszószt, a fűszereket, sajtokat, a különböző tengeri herkentyűket és az olasz borokat is. — Térjünk vissza egy kicsit az időben. !9HH-ban jártál először Vietnamban. Milyen érzés volt a szülőföldedet hosszú idő után ismét látni? — Csecsemőkoromban jöttünk el, úgyhogy semmire sem emlékezhettem, de iszonyatos volt, ami ott fogadott. Nagyanyáméknál, Hanoitól 45 km-re például azt sem ismerik, mi az, hogy matrac, mindenki a konyhában guggol a tűz körül, a vécé egy kővel elkerített rész, Saigonban, a mai Ho Shi Minh-városban azonban a japán autótól a színestévén keresztül a Seiko óráig minden megkapható a feketepiacon. Az emberek európai ruhát viselnek, ágyban alszanak, van kádjuk. — Milyen nemzetiségűnek vallod magad? — Nem is tudom. Ha azt mondják rám, hogy magyar vagyok, akkor letagadom, mert vér szerint nem köt hozzájuk semmi. Csak a vietnamit és,a franciát vállalhatom fel. De hát nem is beszélem a nyelvüket! Ha viszont a hazámról beszélek, akkor Magyarországra gondolok, hiszen végül is itt nevelkedtem fel. Ide jövök haza. Ha valaki viszont rosszat mond Vietnamról, akkor az rosszulesik. Az Apokalipszis most című filmben például a vietnamiakkal érzek együtt. Tehát a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy minek érzem magam. Alapvetően európai vagyok, hiszen nem tudnék Vietnamban élni. De leginkább, azt hiszem, ember. • Jávorszky Béla Szilárd Az „R-Go”-tól a pizzériáig IWO MAFliNe Sütőipari kemencéhez riolit tufalap 37x37x8 cm méretben megrendelhető: Bolyki János, 3300 Eger, Hevessy S. út 8. Tel.: 36/13-862. mr A Ferencvárosi ■ Önkormányzat ■ Polgármesteri Hivatala ■ legalább középfokú ■ végzettséggel ! GYÁMÜGYI ELŐADÓT keres. Érdeklődni személyesen vagy telefonon a gyámügyi csoportvezetőnél lehet. Cím: Budapest IX., Ráday u. 57. Tel.: 117-2400. SZTORI " Az 1991. évi XXVIII. sz. törvénnyel felállított Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet Igazgató Tanácsa PÁLYÁZATOT hirdet titkárságvezetői munkakör betöltésére. A titkárságvezető feladatkörébe az igazgató tanács ügyrendjében meghatározott tevékenységek ellátása tartozik. Pályázati feltételek: — felsőfokú — elsősorban jogi vagy közgazdasági — végzettség, — szakmájában eltöltött legalább 5 év gyakorlat, — egy nyugat-európai nyelv tárgyalóképes ismerete. * A pályázatban az eddig végzett szakmai tevékenység bemutatását, eddigi jövedelmi helyzetét és jövedelemigényét kérjük megadni. A pályázatokat 1991. szeptember 15-ig kérjük benyújtani a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához (Budapest VII., Gorkij fasor 45.). A pályázattal kapcsolatos felvilágosításokat a 142-4105 és a 142-6957-es telefonszámokon lehet kérni. _ _____________MAGYAR HÍRLAP . Kovács Anna bevásárolni megy Az ebédlőben ült, és a nappali nyitott ajtaján át hosszan nézett az ablak felé. Szabadságon van, a gyereket reggel elvitte az óvodába, és az üres lakásban hamar elfogyott a tennivaló. Tíz percig, esetleg fél óráig ülhetett így, majd elhatározta, bevásárolni megy. Főzni nem akart, indulás előtt ki sem nyitotta a hűtőt, mint máskor, hogy ellenőrizze, mit kell vennie. A házból kilépve az autóját kereste. Az utcán parkol, mert a garázsok még nem készültek el. Szerencsére. A lakásra minden pénzét elköltötte, tele van tartozással, bútorra már egy fillérje sem maradt. El sem tudja képzelni, honnan teremt elő még kétszázezer forintot. Ennek az öreg Zsigulinak, amit használtan vett pár éve, már mindegy, hol áll, de venni szeretne egy nyugati kiskocsit. Valutaszámlájához, amin megspórolt napidíjait gyűjti, ezért nem nyúlt. Hasonló korú kolléganőinek már mindenük megvan: szép lakás, jó autó, külföldi nyaralások ■— de Ő egyedül él, nincs jól kereső férje, gazdag barátja, módos szülei. Meggondolja magát, gyalog megy. Borús, esős idő van, és fúj a jellegzetes lakótelepi szél. Nagy, sáros, szemetes négyszögeket fognak körbe az épülő házak. Keréknyomokon lépdel, pocsolyákat kerülget, miközben újabb és újabb négyszögbe ér. Munkások néznek utána. Kovács Anna szép, fekete hajú lány, Alacsony termetű, büszke tartási Harminchét éves, ízléssel öltözködik, a ruháit általában külföldön veszi. Járása vonzza a férfiszemet. Három hónapja költözött ide, ebbe a négyemeletes szalagházba. Házgyári panel ez is, de mégsem az a tízemeletes betonkolosszus, mint amilyenben az első saját lakása volt. Ez cseréppel fedett, sátortetős, az erkélyek mellvédje faborítású, virágládás. A földszinten garázsok lesznek. Igaz, hogy ebből a szép házból túl sokat látunk, ha körbepillantunk... Azért ez egy jó lakótelep. Bankosok, tévések, malévesek laknak majd itt. Ennek a csábításnak nem tudott ellenállni, pedig lett volna lakás olcsóbb is, nagyobb is, közelebb a gyerek idős nagyszüleihez, akikre néhanapján számíthatott. Hamarosan pótmama után kell néznie, íme itt a lakás az első emeleten. A megszámlálhatatlan albérlet, a megannyi szűk szoba után Kovács Anna első igazi otthona. Hatvan négyzetméter! Nappali, háló és étkező. Tizenhárom év munkája. A jó kereset kevés, gyűjteni kell, kuporgatni, megfogni minden forintot, összeszorított szájjal, eltökélten. Talán Kovács Anna vékony ajkai... Ne szemtelenkedjünk, lépjünk be. Lámpák, függönyök még nincsenek, a falak üresek, leülni csak az étkezőben lehet. Nagy, sötétbarna ebédlőasztal négy komor székkel. Az első helyiség a szocialista építészet vívmánya, a félszoba. Ebben alszanak. A gyerek egy kis heverőn, ő az ágy mellett a földön. Egy-két könyv, mesekazetták, itt-ott papír, ceruzák, hintaló. Az ágyon pandamackó. A rengeteg gyerekcuccal nem tud mit kezdeni. Nagy papírdobozokban állnak a fal mellett. Már egy csomót ki is dobott: madártollak, törött kagylók, csigaházak, kavicsok, amit azzal az „ütődön” apjával szedett össze a gyerek. A másik kicsi szoba most alkalmi gardrób. A padlószőnyegen nagy halomban a mosott, vasalatlan ruha. Az ablak alatt három egymásra terített, gyűrött törölköző. Itt ölelkezett tegnap Kovács Anna, míg a gyerek „láthatáson” volt. Az előszobában, a beépített szekrény nyitott ajtaján az egyenruhája lóg. A polcon néhány karton cigaretta. Olcsón veszi a repülőtér vámmentes boltjában, ő már régen nem dohányzik, alkalomadtán eladja. Ötven-száz forintot hoz kartonja. A nappali megrendítően üres. A nagy ablakon széthúzott lakótelepi sötétítőfüggöny, szemben a két,szárnyú ajtó. A földön nagy csomó színes folyóirat, A „Lakáskultúra" számai. A legfelső címlapján Bodrogi Gyula mosolyog ránk szépen berendezett, barátságos padlásszobájából, Az újságok mellett megsárgult főiskolai jegyzetek. Nehezen jutott be a külker főiskolára. Háromszor vágott neki, míg végre sikerült. Egy időre megszabadult az albérletektől, kollégiumokban lakott. Itt vannak a könyvei, Krimik, a Vidám Könyvek kötetei, szótárak és egy Böll: Csoportkép hölggyel, Egyre ritkábban olvas, inkább a tévét nézi. Az is itt van a földön, a vasalódeszka felé fordítva. Drága holmi, szupersarcon Sony Trinitron. Az étkezőn átsétálva a konyhába jutunk. Rend van. Nincs elöl semmi, a mosogató is üres. A szekrény tetején fehér, dugós üvegben bundapálinka. Az apja főzi fenn a szőlőhegyen. Ha nem kell dolgozni mennie, felkelés után mindig húz egy jó kortyot belőle. Mert Kovács Anna falusi lány. Ott is tanított, képesítés nélkül, amíg a vágy föl nem hozta a fővárosba. Földes szobában gyerekeskedett, Pancurnak szólította mindenki, még most is, mikor két-három havonta hazamegy. Kovács mama olyankor büszke a légikisasszony lányára. A konyhaablak előtt, túl a járdán, hatalmas pocsolya. A szélén kis hajó, amit együtt hajtogatott három napja a gyerekkel. A játéknak hamar vége szakadt, mert a papír átázott, és az elnehezült hajó megfeneklett a „tenger” közepén. Valami erős szél sodorhatta „partra”. Jön Kovács Anna. A szatyra lapos, de vett egy szép margarétacsokrot. Tíz forintért árulta egy öregasszony az ABC előtt. Szép ez a csokor, Kovács Anna! Menj haza, feküdj le aludni! Van időd, csak négy órára kell az óvodába menned a gyerekért. • Margitfalui Árpád Jövőre is lesz nyár... A divatruhák kedvezményes vására ellenére egyre vékonyabb pénztárcánkat tapogatva a legtöbben arra kényszerülünk, hogy megfontoltabban vásároljunk. Wimmer Évát, a Magyar Divatintézet tervezőjét arra kértük, legyen segítségünkre, mit érdemes az idei kínálatból megvásárolni, ami a jövő szezonban sem évül el. — A világtendencia kedvez a néhány alapdarab variálásának. A jól megválasztott kosztüm, öltöny — megfelelő kiegészítőkkel — csodákra képes. Az is a divat ésszerűsödésének bizonyítéka, hogy a hidegebb és melegebb évszakok anyagai között elmosódnak a különbségek, így az egymásra épülő ruhatárat elegendő évszakonként egy-egy, a legújabb divatú darabbal felfrissíteni. A jövő nyáron például továbbra is hódítani fognak a hullámos, barázdált, fényes-matt, gyűrt felületű, természetes alapanyagok. Pusztán a színvilág változik. A nyers és homokszínek az élénk gyümölcsszínek, pompázatos virágminták társításával a legdivatosabbak. A Chanel-kosztüm paszpallal díszített változata a finom eleganciát kedvelők öltözete lesz. A kosztümökhöz sejtelmesen lenge, bő blúzok illenek, a fiatalabb korosztály a hosszú, lezser nadrágokhoz, pliszészoknyákhoz nyugodtan hordhatja a népszerűvé lett topok ékkövekkel díszített, pikáns változatait is. A városi öltözködés kiegészítője a csontkeretes szemüveg és a széles karimájú, finom sirolkalap. Az igazi újdonságot a modern művészet ihlette, ezt az egyszínű és mintás anyagokat merészen vegyítő, az eltérő anyagokkal — fém, műanyag — bátran kísérletező avantgárd formavilága illusztrálja. A jellegzetes, foltos mintákhoz nagyszerűen illenek a kazettaberakásos, sok pántból szabott, áttört cipők és a hatvanas, hetvenes évekből visszatérő óriási műszempillák, tupírozott frizurák, fantáziakontyok. — Változik-e a stranddivat? — Nyugodtan elfeledhetjük a világító színű strecheket. Az olimpia hőskorát idéző fátyolos barna, kopott szürke fürdődresszekben napozó hölgyek tartanak lépést a világdivattal. • Hunyor Ágnes 2 -in-P __ RUGALMASAN , CÉGÜK IGÉNYÉHEZ IGAZODVA MÁR 20% ELSŐ LÍZINGDÍJ FIZETÉSSEL, -BANKGARANCIA NÉLKÜL ILL . CSÖKKENTETT MÉRTÉKŰ FIZETÉSI BIZTOSÍTÉKOKKAL, -12-27 HÓNAPOS FUTAMIDŐVEL, - LÍZINGSZORZÓ 88%-TÓL. c\TPfIDm TELEFON + FAX ^ 176 - 0894 * 176-1403. 1025 BUDAPEST, KAPY UTCA 20/a. k — —'