Magyar Hírlap, 1991. szeptember (24. évfolyam, 205-216. szám)

1991-09-02 / 205. szám

1991. szeptember 2., hétfő Japán budapesti nagykövete szerint Új korszak küszöbén a kapcsolatok • Folytatása az 1. oldalról abban bízunk, hogy azok Magyar­­ország számára is kedvezően ol­dódnak meg.­­ Az 1985-ös magyar minisz­terelnöki látogatás talán legfonto­sabb eredménye az általános vámpreferencia-egyezmény aláírá­sa volt. Ennek köszönhetően éve­ken át megkétszereződött a magyar kivitel. Kaifu Tosiki kormányfő múlt év januári látogatásakor pe­dig nagyszabású hitelcsomag beje­lentésére került sor. Várható-e An­tall József útjától hasonlóan nagy fontosságú új japán ajánlat beje­lentése? — Kaifu miniszterelnök látoga­tása elsősorban szimbolikus jellegű volt: kifejezésre juttatta, hogy Ja­pán kész segítséget nyújtani Ma­gyarországnak a politikai és gazda­sági reformok sikerre viteléhez. Az akkor bejelentett csomagterv a megvalósítás szakaszában van. An­tall József látogatásakor a japán kormány kész lesz annak megerő­sítésére, hogy a jövőben is nagyon pozitívan fogja végiggondolni, hogy Japán mit tehet Magyaror­szág támogatása érdekében, össz­hangban az ország igényeivel, el­sősorban a gazdasági-pénzügyi szektorra koncentrálva. — A japán hitelkeretet lassan teljesen felhasználja Magyaror­szág. Számíthatunk-e — ha nem is közvetlenül — mostanában hason­ló nagyságú újabb hitelekre? — Nem tudok konkrét adatok­kal szolgálni, de abban biztos va­gyok, hogy a japán kormány pozi­tív magatartása ezen a téren is megmarad. Ezeket a konkrét kér­déseket minden bizonnyal megtár­gyalják majd. Nagyszerű volna az is, ha a Szovjetuniónak nyújtandó élelmiszer-segélyprogramban a két ország együttműködne. Azt azon­ban nem tudom, milyen nagyság­­rendű lesz a japán segélykeret. — Mondhatjuk-e, hogy az új tí­pusú japán—magyar kapcsolatok­ra a távoli szövetségesi viszony a jellemző? — Minden bizonnyal. Földrajzi­lag ugyan távol vagyunk, de lélek­ben és barátságban szokatlanul kö­zel állunk egymáshoz. A japán nép sokkal közelebbinek érzi Magyar­­országot, mint több földrajzilag közeli ázsiai nemzetet. • Trom András A bajai horvátok hivatalosan kérik Budapest ismerje el Horvátország szuverenitását A Baján és környékén élő hor­vátok intézményesen kérik a ma­gyar kormányt, ismerje el Horvá­tország szuverenitását. A Duna­­parti városán működő bunyevác kulturális egyesület vezetőségének csütörtökön este fogalmazott me­morandumát Mujics Antal elnök bocsátotta szerkesztőségünk ren­delkezésére. A memorandum szerint Horvá­tországban Dávid és Góliát küzdel­me folyik: egy szabadságszerető, függetlenségre vágyó nép vívja élethalálharcát egy kitűnően kép­zett, nehézfegyverzettel is ellátott, korszerű hadsereg ellen. A jugosz­láv hadsereg ily módon genocídiu­mot folytat — állapítja meg a me­morandum — a szép szavak, a dip­lomatikus békeszólamok ideje ezért lejárt, s eljött a cselekvés órá­ja. A Baján és környékén élő hor­vátok ezért továbbra is hatékony segítséget igyekeznek nyújtani a határ túlsó oldaláról menekülők­nek, egyszersmind kérik a magyar kormányt, járuljon hozzá a népirtás eszkalálódásának megakadályozá­sához azzal, hogy elismeri Horvá­tország szuverenitását. A bunyevác kulturális egyesület a vajdasági és a horvátországi magyarok iránt is szolidaritását nyilvánítja. Az egye­sület elnöke elmondotta: az itt élő bunyevácok segíteni szeretnének például abban, hogy az egykor gyönyörű bajai szerb ortodox templomot megmentsék a pusztu­lástól. . L.A.Gy Ki kell mondani, hogy vétkeztek Surján László kórházi kápolnát avatott MTI —--------------------------------------— Az ezredforduló magyarságá­nak van egy olyan feladata is, hogy visszanézzen, és a múlt minden ér­tékét próbálja meg a feledés homá­lyából kiemelni. De ez az érték­mentő munka nem lehet restaurá­ció! Surján László népjóléti mi­niszter mondta ezt vasárnap délu­tán, a salgótarjáni Szent Lázár kórházi kápolna avatásán. Szó sincs persze a múlt lemásolásáról és külsőségekben való megismétlé­séről. Mert ha ezt tennénk, akkor nem előre vinnénk az országot, ha­nem lefelé. Mostanság sokszor fel­­hánytorgatják: a keresztények so­kat beszélnek a megbocsátásról, miközben készülnek a fehér köny­vek, sok szó esik a leszámolásról. Ám a megbocsátásnak van egy fel­tétele - mondta Surján László -, azt úgy hívják, hogy bűnbánat. Nagy baj, hogy azok a politikai erők, amelyek még mindig felelős­séget hordoznak magukban a múl­tért, ezt nem tették meg. Ki kellene mondaiuk, hogy hibáztak, és jóvá akarják tenni. Mert nem lehet azt csinálni, hogy a hatalom tudatosan összegyűjti az embereket egy té­ren, és vérfürdőt rendez - utalt ez­zel a miniszter az 56-os salgótarjá­ni eseményekre is--, de ha valaki erre visszautal, a válasz erre az, miért kell piszkálni a múltat? Sem­mi másért, csak azért, mert ki kel­lene mondaniuk, hogy vétkeztek. És akkor lesz megbocsátás - zárt eképpen gondolatait Surján László. Horváth Balázs: nemzetek Európája Csurgói disputa MTI -------——----------------------------­A Csurgói disputa címmel meg­rendezett lelkésztalálkozó zárónap­ján az MDF helyi szervezete - amely a háromnapos rendezvényt is szervezte - vasárnap nyilvános fórumot tartott; ezen részt vett Ke­resztes K. Sándor környezetvédel­mi miniszter, Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Csurka István író, országgyűlési képviselő. Keresztes K. Sándor előadásá­ban a különböző egyházakhoz tartozók egyazon pártban való együttműködésének lehetőségeiről, a keresztyén gondolkodás fontos­ságáról szólt, valamint arról a szimbolikus tőkéről - a tudásról, a gyakorlatról és az ezek érvényesí­téséhez szükséges pozícióról -, amely nélkülözhetetlen a rendszer­­váltáshoz. A nyilvános fórum má­sik előadója Horváth Balázs tárca nélküli miniszter szólt a határain­kon túl élő magyar kisebbségek és az MDF kapcsolatáról, és arról, hogy pártja a jövő Európáját a nemzetek és nem az államok Eu­rópájának képzeli. Búzát szállítunk Albániába • Folytatás az 1. oldalról gazdasági kapcsolatok fejleszté­se is kiemelt helyen szerepelt. Az együttműködés elsősorban nem ál­lami vagy kormány szinten való­sulna meg, hanem a vállalatok vonalán. Magyar részről javasol­ták, hogy utazzon Magyarországra az albán gazdasági kamara elnöke és albán részről kezdeményezze­nek kereskedemfejlesztő akciókat a magyar vállalkozók körében. A két ország között egyébként foly­nak az előkészítő tárgyalások egy konzuli és egy szállítási egyez­mény aláírásáról. A magyar diplo­­mácai irányítója vasárnap délelőtt a politikai pártok vezetőivel foly­tatott megbeszélést, közvetlenül kívánt tájékoztatást kapni az albán helyzetről, a demokratizálódási fo­lyamatról. A tárgyaláson Je­szenszky Géza bejelentette, hogy Magyarország kormánygaranciát biztosít Albániának 100 ezer tonna búza megvételéhez. További száz­ezer tonna búzát az Európai Kö­zösség vásárol Magyarországtól Albánia számára. Landsbergis Budapestre jön MTI -----------------------------------------------­Szeptember 2-án, a Magyar Köztársaság és a Litván Köztársas­ág közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló jegyzőkönyv aláírása alkalmából, egynapos hi­vatalos látogatásra hazánkba érke­zik Vytautas Landsbergis, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöke. Az elnököt útjára el­kíséri felesége is. Landsbergis elnökkel megbe­szélést folytat Göncz Árpád köz­­társasági elnök és Antall József miniszterelnök. A dél-afrikai parlament elnöke Budapesten (MTI) Budapestre érkezett vasár­nap a Dél-afrikai Köztársaság par­lamenti delegációja, élén Louis le Grange elnökkel. A vendégeket Somogyi Ferenc államtitkár fo­gadta a Ferihegyi repülőtéren.A megérkezést követő rövid sajtótá­jékoztatón a dél-afrikai parlament elnöke kérdésre válaszolva kifej­tette: a demokratizálódás útjára lépett Dél-afrikai Köztársaságnak szüksége van új alkotmányra, meg kell változtatni az ország po­litikai-társadalmi berendezkedé­sét, ehhez viszont igen sok infor­mációra, tapasztalatra van szüksé­gük. Ezért tesznek európai körutat, melynek első állomása Budapest. Önkormányzati vállalkozásszeminárium Sopronban (MTI) A Friedrich Ebert Alapít­vány által szervezett konferencián részt vevő önkormányzati politi­kusokat, gazdasági szakembere­ket német szakértők tájékoztatták Magyar híradó az önkormányzati vállalkozások tapasztalatairól, valamint a Né­metországban működő önkor­mányzatok gazdasági tevékeny­ségének eredményeiről és bukta­tóiról. A privatizációval összefüg­gésben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az infrastruk­túra kiépítését a magángazdaság bevonásával kell megszervezni; ebben az esetben az önkormány­zat dolga az ellenőrzés, a külön­féle, köztük a környezetvédelmi előírások betartatása. A kommu­nális vállalatokról szólva kiemel­ték: a közhasznúság elve nem je­lentheti a vállalkozói magatartás mellőzését. A soproni programot az északi országrész szakemberei számára vasárnap a Heves me­gyei Noszvajon megismétlik. Rádió Eger — szeptembertől háromórás műsorral (MTI) Megkedvelték a hallgatók az indulás óta eltelt két hónap alatt a „Rádió Eger” adásait, ezért szeptember elsejétől egy órával tovább tartanak az ország egyet­len „kábelrádiójának” műsorai. Naponta 16 és 19 óra között köz­vetítenek zenés, összeállítást az egri kábelrendszeren a 71 mega­hertzes frekvencián. A háromó­rás műsorban hosszabb informá­ciós blokk, telefonos játék, s több szolgáltatóriport is helyet kap. Üdvözlet Galántára (MTI) Az Országgyűlés ember­jogi, kisebbség- és vallásügyi bi­zottsága táviratban köszöntötte a Galántai Magyar Tannyelvű Ma­gángimnázium megnyitását. KÜLFÖLD-BELFÖLD Rajk László és Zimányi Tibor levélváltása , Jogállamiékra egymástól” „Rajknak és Pálffynak nem jár kárpótlás” címmel, augusztus 24.-i, szombati számunkban jelent meg Zimányi Tibortól, a Recski Szövetség főtitkárától származó tájékoztató. Az MDF-es honatya az 1939 és 1989 között politikai okokból szabadságvesztést szenvedettek kárpótlásával foglalkozó, napjainkban készülő törvényterveztről adott tájékoztatást. Ebben kategorikusan kijelentette: „ Nem része­sülhet kárpótlásban az, aki tevékenyen közreműködött annak az elnyomó apparátusnak a kiépítésében és működtetésében, amelynek áldozatává vált, vagy maga is felelős a súlyos törvénysértések elkövetéséért, így — Zimányi Tibor szerint — sem Rajk László, sem Pálffy György, sem Sólyom László után nem jár kárpótlás a hozzátartozóknak.” Erre reagált szerkesztőségünknek küldött írásában Rajk László. Közöljük Zimányi Tibornak Rajk Lászlóhoz címzett válaszlevelét is. Szerkesztőségünk ezzel a vitát — amely mögött nem csupán a két képviselő közötti, alapvetően különböző szemléletmód, felfogás húzódik meg — lezártnak tekinti, az olvasóra bízva, vonja le maga a megfelelő következtetéseket. Tisztelt Zimányi Tibor képviselő­társam! Ön múlt héten számolt be messzemenő tévéiről, amelyeket — mint MDF képviselő, és mint volt politikai üldözött — készített elő az ún. politikai kárpótlás ügyében. Elképzeléseiről „Rajknak és Pálfy­­nak nem jár kárpótlás” címmel számolt be a Magyar H H­írlap. Képviselőként majd hűvös fejjel mérlegelem az Ön törvényhozási szándékait. Addig is azonban az a feladatom, hogy valamiképpen me­gemésszem európainak csak csúsz­tatással, emberinek aligha, keresz­tényinek nem is szándékolt maga­tartását. Ön az én nevemet, képviselőtár­sáét, illusztrációnak használta a jogból való kizárás legújabb elmé­letéhez. „Az az ember ott szemben, az ellenzék padsorában például ne is álmodjon az egymillió forintról, amit viszont én, Zimányi képviselő, bizony megkapok" — ezt mondta Ön lényegében. Igazi törvényhozói emelkedettség, személyes és párt­motívumoktól való elvonatkoztatás, példamutató összpontosítás a tárgyra — hogyan dicsérjem még az Ön ízlését? Tisztázzuk először is, hogy a helyzet fordítva áll. Ön feltételezi, hogy ifjabb Rajk László kér, de nem kap politikai kárpótlást. Való­jában: kap, de nem kér. Először is: ismeri állásponto­mat magának a kárpótlásnak az ügyében. Más szabad demokraták­hoz hasonlóan pártoltam volna, hogy legyen kárpótlás­a nemcsak a volt vagyonosoknak, hanem min­den magyar állampolgárnak, aki az utolsó 40 év áldozata volt, ha mással nem azzal, hogy elütötték a jobb élet lehetőségétől. Legyen­­kárpótlás, ha megoldható, hogy a gazdaságot előrevigye, ahelyett, hogy költségvetési pazarlás válna belőle a ma élő nemzedékek terhé­re, akik így immár duplán áldoza­tok. A szabaddemokraták között pedig azok közé tartozom, akik el­lenezték, hogy politikai kárpótlás legyen. Önnel ellentétben Zimányi úr, én még élénken emlékszem a Párttörténeti Intézetre, a Partizán Szövetségre, s a hasonló intézmé­nyekre. A politikai kárpótlás gon­dolata számomra már mindig azt jelenti, hogy egy rendszer önmagát igyekszik igazolni. Másodszor: külön, személyes okokból soha eszembe nem jutott volna, hogy pénzt vegyek fel akár apám szenvedései áraként, akár anyám börtönbüntetéséért, akár azért, mert két hónapos koromtól kezdve Kovács István néven árva gyerek voltam anyám szabadulásá­ig, akár mert 56­ után két évet kel­lett a romániai börtön­üdülőben töltenem. De az Ön figyelemre méltó üzengetései, keresztül az Or­szággyűlés patkóján, a kormány­­párti padsorokból az ellenzéki padsorokba, kiváncsivá tesznek. Vajon hogyan fogják az Önök re­mek jogászai elvégezni a megkü­lönböztetést idősebb Rajk László meghurcoltatása és bárki más kö­zött, aki az Ön szívének kedves? Vajon Rajk Lászlót nem a kommu­nista bíróság ítélte-e halálra hamis vádak, erőszakkal kicsikart beis­merés alapján? „Igen, de..." —mondja Ön má­ris, de kérem, ne tegye. Nemcsak azért, mert szeretném Önt megóvni újabb ízléstelenségektől. Hanem azért is, mert nincs szükségem ki­oktatásra arról, ki volt idősebb Rajk László, akiről nekem két hó­napnyi emlékem lehetne. Egész tu­datos életemben azért dolgoztam, hogy szabad emberi élet váltsa fel azt a rendszert, amelynek ő a szol­gálatába szegődött. Az én kárpót­lásom az volt, hogy apám neve va­lamit mégis helyrehozott az ő rossz szolgálatából 1956. október 6-án, amikor a forradalmi erjedés meg­indult az ő temetésén. A továbbiak­ban nem az államtól vártam kár­pótlást, hanem magam szereztem meg magamnak az elégtételt azzal, hogy igyekeztem szabad emberként élni és kerülni a kompromisszumo­kat az apám által is életre segített rendszerrel. Hadd állapítsam meg szárazon: az, hogy Ön Rajk László törvény­­sértő kivégzését mintegy megérde­meltnek tekinti, nem sok jóval ke­csegtet az Ön és pártja által elkép­zelt törvényesség ügyében. Ha jus­­tizmord és justizmord között ismét különbség lesz, akkor az idősebb Rajk László által életében képvi­selt jogszemlélet mégis győzött, az ifjabb Rajk László által képviselt viszont nem annyira. De mint említettem, bízom ben­ne, hogy van — már? még?—jog­államunk, és ezért az Ön kedves tá­jékoztatója után úgy döntöttem, mégis, kizárólag a példa statuálá­­sa végett, bizony kiszedem az Önök költségvetéséből a Rajk család kárpótlás részét, s aztán felaján­lom a Nemzeti Kulturális Alapnak. Azért járok el így, mert ha megen­gedném Önnek, hogy a kárpótlás­tól való tartózkodásomat beleegye­zésként értelmezzék a jogegyenlőt­lenség Önöknél divatos legújabb változatához, amely valójában semmiben sem különbözik a régi­től, akkor magam is hozzájárulnék az új jogegyenlőtlenséghez. Bármit válaszol is tisztelt Zimá­nyi úr, remélem érti, miről beszé­lek. Én manapság már azt is nagy eredménynek tekintem, ha az igaz szót nem értik félre, csupán félre­magyarázzák. Üdvözlettel: Rajk László az Ön képviselőtársa, légvonal­ban mintegy 30 méternyire, érzü­letben egy jogállamnyira. Rajk László levelére Zimányi Tibor válaszlevelet küldött szer­kesztőségünkbe. Az alábbiakban szó szerint közöljük Zimányi Ti­bor írásos válaszát is: Lassan már negyedik éve, hogy elkezdtük követelni a politikai ok­FOTÓK: SZIGETI TAMÁS ból szabadságvesztést szenvedettek erkölcsi és anyagi rehabilitációját és kárpótlását. Most, hogy elérke­zett végre a törvénybeiktatás ideje — a kormány legkésőbb október­ben benyújtja a parlamentnek — kiderült, hogy tisztázni kell a „po­litikai okból” fogalmát. A négy legjelentősebb társadalmi szervezetből alakult Független Re­habilitációs Bizottság fogalmazta meg végül azt a formulát, amelyet ifjú Rajk László nem talált tökéle­tesnek. Előre kell bocsátanom, hogy nagyon sajnálom, hogy úgy tűnik hogy ennek a kérdésnek a vitája so­rán esetleg szembekerülök vele. Ugyanis szamizdat-tevékenysége kapcsán mindig őszinte elismeréssel tekintettem rá. Ezt még csak fokoz­ta, hogy Nagy Imre újratemetésén a Hősök terén az általa tervezett emelvényről beszélhettem. Most azonban arról van szó, hogy nem tekintjük politikai áldo­zatoknak azokat, akik maguk is részt vettek az elnyomó intézkedé­sekben, akik belső pártvillongások áldozatai lettek, akik a megszálló idegen hatalommal együttműköd­tek, kiszolgálták őket és így lehető­vé tették a szovjet uralom több év­tizedes fenntartását. Abban igaza van Rajk László­nak, hogy a nyilatkozatában idézett mondatot nem tekinti teljesen az én szövegemnek. Én úgy fogal­maztam, hogy csak annak jár kár­pótlás, aki Magyarország függet­lenségéért és demokratikus berend­ezkedéséért szenvedte el a fogság valamelyik formáját. Ezek az elvi kizáró okok. Van azonban egy másik nagyon kézzel­fogható ok, és ez az, hogy a múlt rendszer bezzeg megbecsülte min­dazokat, akiket a munkásmozga­lom áldozatának minősített. Ez azt jelentette, hogy csak akkor kaptak kárpótlást, ha újra beálltak annak a pártnak a szolgálatába, amelyik börtönbe juttatta őket. Természete­sen ez alól is voltak kivételek. Ezek az összegek mai értékre szá­mítva általában milliós nagyság­rendűek. Erre szeretném felhívni azok figyelmét, akik jelenleg ellen­zik, vagy fanyalogva fogadják a politikai áldozatok kárpótlási igé­nyét. Az igazság kedvéért még annyit el kell mondanom, hogy a Rajk család ezen a téren példamutatóan járt el, mert az annak idején kapott, legjobb emlékezetem szerint 210 ezer forintot felajánlottak a népi kollégiumok javára. Az áldozatok többsége azonban olyan kis nyugdíjjal rendelkezik, hogy napi gondjai enyhítésére kénytelen fordítani a leendő kár­pótlását. Zimányi Tibor Zimányi Tibor Rajk László MAGYAR HÍRLAP.

Next