Magyar Hírlap, 1991. szeptember (24. évfolyam, 205-216. szám)
1991-09-02 / 205. szám
1991. szeptember 2., hétfő Japán budapesti nagykövete szerint Új korszak küszöbén a kapcsolatok • Folytatása az 1. oldalról abban bízunk, hogy azok Magyarország számára is kedvezően oldódnak meg. Az 1985-ös magyar miniszterelnöki látogatás talán legfontosabb eredménye az általános vámpreferencia-egyezmény aláírása volt. Ennek köszönhetően éveken át megkétszereződött a magyar kivitel. Kaifu Tosiki kormányfő múlt év januári látogatásakor pedig nagyszabású hitelcsomag bejelentésére került sor. Várható-e Antall József útjától hasonlóan nagy fontosságú új japán ajánlat bejelentése? — Kaifu miniszterelnök látogatása elsősorban szimbolikus jellegű volt: kifejezésre juttatta, hogy Japán kész segítséget nyújtani Magyarországnak a politikai és gazdasági reformok sikerre viteléhez. Az akkor bejelentett csomagterv a megvalósítás szakaszában van. Antall József látogatásakor a japán kormány kész lesz annak megerősítésére, hogy a jövőben is nagyon pozitívan fogja végiggondolni, hogy Japán mit tehet Magyarország támogatása érdekében, összhangban az ország igényeivel, elsősorban a gazdasági-pénzügyi szektorra koncentrálva. — A japán hitelkeretet lassan teljesen felhasználja Magyarország. Számíthatunk-e — ha nem is közvetlenül — mostanában hasonló nagyságú újabb hitelekre? — Nem tudok konkrét adatokkal szolgálni, de abban biztos vagyok, hogy a japán kormány pozitív magatartása ezen a téren is megmarad. Ezeket a konkrét kérdéseket minden bizonnyal megtárgyalják majd. Nagyszerű volna az is, ha a Szovjetuniónak nyújtandó élelmiszer-segélyprogramban a két ország együttműködne. Azt azonban nem tudom, milyen nagyságrendű lesz a japán segélykeret. — Mondhatjuk-e, hogy az új típusú japán—magyar kapcsolatokra a távoli szövetségesi viszony a jellemző? — Minden bizonnyal. Földrajzilag ugyan távol vagyunk, de lélekben és barátságban szokatlanul közel állunk egymáshoz. A japán nép sokkal közelebbinek érzi Magyarországot, mint több földrajzilag közeli ázsiai nemzetet. • Trom András A bajai horvátok hivatalosan kérik Budapest ismerje el Horvátország szuverenitását A Baján és környékén élő horvátok intézményesen kérik a magyar kormányt, ismerje el Horvátország szuverenitását. A Dunaparti városán működő bunyevác kulturális egyesület vezetőségének csütörtökön este fogalmazott memorandumát Mujics Antal elnök bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. A memorandum szerint Horvátországban Dávid és Góliát küzdelme folyik: egy szabadságszerető, függetlenségre vágyó nép vívja élethalálharcát egy kitűnően képzett, nehézfegyverzettel is ellátott, korszerű hadsereg ellen. A jugoszláv hadsereg ily módon genocídiumot folytat — állapítja meg a memorandum — a szép szavak, a diplomatikus békeszólamok ideje ezért lejárt, s eljött a cselekvés órája. A Baján és környékén élő horvátok ezért továbbra is hatékony segítséget igyekeznek nyújtani a határ túlsó oldaláról menekülőknek, egyszersmind kérik a magyar kormányt, járuljon hozzá a népirtás eszkalálódásának megakadályozásához azzal, hogy elismeri Horvátország szuverenitását. A bunyevác kulturális egyesület a vajdasági és a horvátországi magyarok iránt is szolidaritását nyilvánítja. Az egyesület elnöke elmondotta: az itt élő bunyevácok segíteni szeretnének például abban, hogy az egykor gyönyörű bajai szerb ortodox templomot megmentsék a pusztulástól. . L.A.Gy Ki kell mondani, hogy vétkeztek Surján László kórházi kápolnát avatott MTI —--------------------------------------— Az ezredforduló magyarságának van egy olyan feladata is, hogy visszanézzen, és a múlt minden értékét próbálja meg a feledés homályából kiemelni. De ez az értékmentő munka nem lehet restauráció! Surján László népjóléti miniszter mondta ezt vasárnap délután, a salgótarjáni Szent Lázár kórházi kápolna avatásán. Szó sincs persze a múlt lemásolásáról és külsőségekben való megismétléséről. Mert ha ezt tennénk, akkor nem előre vinnénk az országot, hanem lefelé. Mostanság sokszor felhánytorgatják: a keresztények sokat beszélnek a megbocsátásról, miközben készülnek a fehér könyvek, sok szó esik a leszámolásról. Ám a megbocsátásnak van egy feltétele - mondta Surján László -, azt úgy hívják, hogy bűnbánat. Nagy baj, hogy azok a politikai erők, amelyek még mindig felelősséget hordoznak magukban a múltért, ezt nem tették meg. Ki kellene mondaiuk, hogy hibáztak, és jóvá akarják tenni. Mert nem lehet azt csinálni, hogy a hatalom tudatosan összegyűjti az embereket egy téren, és vérfürdőt rendez - utalt ezzel a miniszter az 56-os salgótarjáni eseményekre is--, de ha valaki erre visszautal, a válasz erre az, miért kell piszkálni a múltat? Semmi másért, csak azért, mert ki kellene mondaniuk, hogy vétkeztek. És akkor lesz megbocsátás - zárt eképpen gondolatait Surján László. Horváth Balázs: nemzetek Európája Csurgói disputa MTI -------——----------------------------A Csurgói disputa címmel megrendezett lelkésztalálkozó zárónapján az MDF helyi szervezete - amely a háromnapos rendezvényt is szervezte - vasárnap nyilvános fórumot tartott; ezen részt vett Keresztes K. Sándor környezetvédelmi miniszter, Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Csurka István író, országgyűlési képviselő. Keresztes K. Sándor előadásában a különböző egyházakhoz tartozók egyazon pártban való együttműködésének lehetőségeiről, a keresztyén gondolkodás fontosságáról szólt, valamint arról a szimbolikus tőkéről - a tudásról, a gyakorlatról és az ezek érvényesítéséhez szükséges pozícióról -, amely nélkülözhetetlen a rendszerváltáshoz. A nyilvános fórum másik előadója Horváth Balázs tárca nélküli miniszter szólt a határainkon túl élő magyar kisebbségek és az MDF kapcsolatáról, és arról, hogy pártja a jövő Európáját a nemzetek és nem az államok Európájának képzeli. Búzát szállítunk Albániába • Folytatás az 1. oldalról gazdasági kapcsolatok fejlesztése is kiemelt helyen szerepelt. Az együttműködés elsősorban nem állami vagy kormány szinten valósulna meg, hanem a vállalatok vonalán. Magyar részről javasolták, hogy utazzon Magyarországra az albán gazdasági kamara elnöke és albán részről kezdeményezzenek kereskedemfejlesztő akciókat a magyar vállalkozók körében. A két ország között egyébként folynak az előkészítő tárgyalások egy konzuli és egy szállítási egyezmény aláírásáról. A magyar diplomácai irányítója vasárnap délelőtt a politikai pártok vezetőivel folytatott megbeszélést, közvetlenül kívánt tájékoztatást kapni az albán helyzetről, a demokratizálódási folyamatról. A tárgyaláson Jeszenszky Géza bejelentette, hogy Magyarország kormánygaranciát biztosít Albániának 100 ezer tonna búza megvételéhez. További százezer tonna búzát az Európai Közösség vásárol Magyarországtól Albánia számára. Landsbergis Budapestre jön MTI -----------------------------------------------Szeptember 2-án, a Magyar Köztársaság és a Litván Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről szóló jegyzőkönyv aláírása alkalmából, egynapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Vytautas Landsbergis, a Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke. Az elnököt útjára elkíséri felesége is. Landsbergis elnökkel megbeszélést folytat Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök. A dél-afrikai parlament elnöke Budapesten (MTI) Budapestre érkezett vasárnap a Dél-afrikai Köztársaság parlamenti delegációja, élén Louis le Grange elnökkel. A vendégeket Somogyi Ferenc államtitkár fogadta a Ferihegyi repülőtéren.A megérkezést követő rövid sajtótájékoztatón a dél-afrikai parlament elnöke kérdésre válaszolva kifejtette: a demokratizálódás útjára lépett Dél-afrikai Köztársaságnak szüksége van új alkotmányra, meg kell változtatni az ország politikai-társadalmi berendezkedését, ehhez viszont igen sok információra, tapasztalatra van szükségük. Ezért tesznek európai körutat, melynek első állomása Budapest. Önkormányzati vállalkozásszeminárium Sopronban (MTI) A Friedrich Ebert Alapítvány által szervezett konferencián részt vevő önkormányzati politikusokat, gazdasági szakembereket német szakértők tájékoztatták Magyar híradó az önkormányzati vállalkozások tapasztalatairól, valamint a Németországban működő önkormányzatok gazdasági tevékenységének eredményeiről és buktatóiról. A privatizációval összefüggésben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az infrastruktúra kiépítését a magángazdaság bevonásával kell megszervezni; ebben az esetben az önkormányzat dolga az ellenőrzés, a különféle, köztük a környezetvédelmi előírások betartatása. A kommunális vállalatokról szólva kiemelték: a közhasznúság elve nem jelentheti a vállalkozói magatartás mellőzését. A soproni programot az északi országrész szakemberei számára vasárnap a Heves megyei Noszvajon megismétlik. Rádió Eger — szeptembertől háromórás műsorral (MTI) Megkedvelték a hallgatók az indulás óta eltelt két hónap alatt a „Rádió Eger” adásait, ezért szeptember elsejétől egy órával tovább tartanak az ország egyetlen „kábelrádiójának” műsorai. Naponta 16 és 19 óra között közvetítenek zenés, összeállítást az egri kábelrendszeren a 71 megahertzes frekvencián. A háromórás műsorban hosszabb információs blokk, telefonos játék, s több szolgáltatóriport is helyet kap. Üdvözlet Galántára (MTI) Az Országgyűlés emberjogi, kisebbség- és vallásügyi bizottsága táviratban köszöntötte a Galántai Magyar Tannyelvű Magángimnázium megnyitását. KÜLFÖLD-BELFÖLD Rajk László és Zimányi Tibor levélváltása , Jogállamiékra egymástól” „Rajknak és Pálffynak nem jár kárpótlás” címmel, augusztus 24.-i, szombati számunkban jelent meg Zimányi Tibortól, a Recski Szövetség főtitkárától származó tájékoztató. Az MDF-es honatya az 1939 és 1989 között politikai okokból szabadságvesztést szenvedettek kárpótlásával foglalkozó, napjainkban készülő törvényterveztről adott tájékoztatást. Ebben kategorikusan kijelentette: „ Nem részesülhet kárpótlásban az, aki tevékenyen közreműködött annak az elnyomó apparátusnak a kiépítésében és működtetésében, amelynek áldozatává vált, vagy maga is felelős a súlyos törvénysértések elkövetéséért, így — Zimányi Tibor szerint — sem Rajk László, sem Pálffy György, sem Sólyom László után nem jár kárpótlás a hozzátartozóknak.” Erre reagált szerkesztőségünknek küldött írásában Rajk László. Közöljük Zimányi Tibornak Rajk Lászlóhoz címzett válaszlevelét is. Szerkesztőségünk ezzel a vitát — amely mögött nem csupán a két képviselő közötti, alapvetően különböző szemléletmód, felfogás húzódik meg — lezártnak tekinti, az olvasóra bízva, vonja le maga a megfelelő következtetéseket. Tisztelt Zimányi Tibor képviselőtársam! Ön múlt héten számolt be messzemenő tévéiről, amelyeket — mint MDF képviselő, és mint volt politikai üldözött — készített elő az ún. politikai kárpótlás ügyében. Elképzeléseiről „Rajknak és Pálfynak nem jár kárpótlás” címmel számolt be a Magyar H Hírlap. Képviselőként majd hűvös fejjel mérlegelem az Ön törvényhozási szándékait. Addig is azonban az a feladatom, hogy valamiképpen megemésszem európainak csak csúsztatással, emberinek aligha, keresztényinek nem is szándékolt magatartását. Ön az én nevemet, képviselőtársáét, illusztrációnak használta a jogból való kizárás legújabb elméletéhez. „Az az ember ott szemben, az ellenzék padsorában például ne is álmodjon az egymillió forintról, amit viszont én, Zimányi képviselő, bizony megkapok" — ezt mondta Ön lényegében. Igazi törvényhozói emelkedettség, személyes és pártmotívumoktól való elvonatkoztatás, példamutató összpontosítás a tárgyra — hogyan dicsérjem még az Ön ízlését? Tisztázzuk először is, hogy a helyzet fordítva áll. Ön feltételezi, hogy ifjabb Rajk László kér, de nem kap politikai kárpótlást. Valójában: kap, de nem kér. Először is: ismeri álláspontomat magának a kárpótlásnak az ügyében. Más szabad demokratákhoz hasonlóan pártoltam volna, hogy legyen kárpótlása nemcsak a volt vagyonosoknak, hanem minden magyar állampolgárnak, aki az utolsó 40 év áldozata volt, ha mással nem azzal, hogy elütötték a jobb élet lehetőségétől. Legyenkárpótlás, ha megoldható, hogy a gazdaságot előrevigye, ahelyett, hogy költségvetési pazarlás válna belőle a ma élő nemzedékek terhére, akik így immár duplán áldozatok. A szabaddemokraták között pedig azok közé tartozom, akik ellenezték, hogy politikai kárpótlás legyen. Önnel ellentétben Zimányi úr, én még élénken emlékszem a Párttörténeti Intézetre, a Partizán Szövetségre, s a hasonló intézményekre. A politikai kárpótlás gondolata számomra már mindig azt jelenti, hogy egy rendszer önmagát igyekszik igazolni. Másodszor: külön, személyes okokból soha eszembe nem jutott volna, hogy pénzt vegyek fel akár apám szenvedései áraként, akár anyám börtönbüntetéséért, akár azért, mert két hónapos koromtól kezdve Kovács István néven árva gyerek voltam anyám szabadulásáig, akár mert 56 után két évet kellett a romániai börtönüdülőben töltenem. De az Ön figyelemre méltó üzengetései, keresztül az Országgyűlés patkóján, a kormánypárti padsorokból az ellenzéki padsorokba, kiváncsivá tesznek. Vajon hogyan fogják az Önök remek jogászai elvégezni a megkülönböztetést idősebb Rajk László meghurcoltatása és bárki más között, aki az Ön szívének kedves? Vajon Rajk Lászlót nem a kommunista bíróság ítélte-e halálra hamis vádak, erőszakkal kicsikart beismerés alapján? „Igen, de..." —mondja Ön máris, de kérem, ne tegye. Nemcsak azért, mert szeretném Önt megóvni újabb ízléstelenségektől. Hanem azért is, mert nincs szükségem kioktatásra arról, ki volt idősebb Rajk László, akiről nekem két hónapnyi emlékem lehetne. Egész tudatos életemben azért dolgoztam, hogy szabad emberi élet váltsa fel azt a rendszert, amelynek ő a szolgálatába szegődött. Az én kárpótlásom az volt, hogy apám neve valamit mégis helyrehozott az ő rossz szolgálatából 1956. október 6-án, amikor a forradalmi erjedés megindult az ő temetésén. A továbbiakban nem az államtól vártam kárpótlást, hanem magam szereztem meg magamnak az elégtételt azzal, hogy igyekeztem szabad emberként élni és kerülni a kompromisszumokat az apám által is életre segített rendszerrel. Hadd állapítsam meg szárazon: az, hogy Ön Rajk László törvénysértő kivégzését mintegy megérdemeltnek tekinti, nem sok jóval kecsegtet az Ön és pártja által elképzelt törvényesség ügyében. Ha justizmord és justizmord között ismét különbség lesz, akkor az idősebb Rajk László által életében képviselt jogszemlélet mégis győzött, az ifjabb Rajk László által képviselt viszont nem annyira. De mint említettem, bízom benne, hogy van — már? még?—jogállamunk, és ezért az Ön kedves tájékoztatója után úgy döntöttem, mégis, kizárólag a példa statuálása végett, bizony kiszedem az Önök költségvetéséből a Rajk család kárpótlás részét, s aztán felajánlom a Nemzeti Kulturális Alapnak. Azért járok el így, mert ha megengedném Önnek, hogy a kárpótlástól való tartózkodásomat beleegyezésként értelmezzék a jogegyenlőtlenség Önöknél divatos legújabb változatához, amely valójában semmiben sem különbözik a régitől, akkor magam is hozzájárulnék az új jogegyenlőtlenséghez. Bármit válaszol is tisztelt Zimányi úr, remélem érti, miről beszélek. Én manapság már azt is nagy eredménynek tekintem, ha az igaz szót nem értik félre, csupán félremagyarázzák. Üdvözlettel: Rajk László az Ön képviselőtársa, légvonalban mintegy 30 méternyire, érzületben egy jogállamnyira. Rajk László levelére Zimányi Tibor válaszlevelet küldött szerkesztőségünkbe. Az alábbiakban szó szerint közöljük Zimányi Tibor írásos válaszát is: Lassan már negyedik éve, hogy elkezdtük követelni a politikai okFOTÓK: SZIGETI TAMÁS ból szabadságvesztést szenvedettek erkölcsi és anyagi rehabilitációját és kárpótlását. Most, hogy elérkezett végre a törvénybeiktatás ideje — a kormány legkésőbb októberben benyújtja a parlamentnek — kiderült, hogy tisztázni kell a „politikai okból” fogalmát. A négy legjelentősebb társadalmi szervezetből alakult Független Rehabilitációs Bizottság fogalmazta meg végül azt a formulát, amelyet ifjú Rajk László nem talált tökéletesnek. Előre kell bocsátanom, hogy nagyon sajnálom, hogy úgy tűnik hogy ennek a kérdésnek a vitája során esetleg szembekerülök vele. Ugyanis szamizdat-tevékenysége kapcsán mindig őszinte elismeréssel tekintettem rá. Ezt még csak fokozta, hogy Nagy Imre újratemetésén a Hősök terén az általa tervezett emelvényről beszélhettem. Most azonban arról van szó, hogy nem tekintjük politikai áldozatoknak azokat, akik maguk is részt vettek az elnyomó intézkedésekben, akik belső pártvillongások áldozatai lettek, akik a megszálló idegen hatalommal együttműködtek, kiszolgálták őket és így lehetővé tették a szovjet uralom több évtizedes fenntartását. Abban igaza van Rajk Lászlónak, hogy a nyilatkozatában idézett mondatot nem tekinti teljesen az én szövegemnek. Én úgy fogalmaztam, hogy csak annak jár kárpótlás, aki Magyarország függetlenségéért és demokratikus berendezkedéséért szenvedte el a fogság valamelyik formáját. Ezek az elvi kizáró okok. Van azonban egy másik nagyon kézzelfogható ok, és ez az, hogy a múlt rendszer bezzeg megbecsülte mindazokat, akiket a munkásmozgalom áldozatának minősített. Ez azt jelentette, hogy csak akkor kaptak kárpótlást, ha újra beálltak annak a pártnak a szolgálatába, amelyik börtönbe juttatta őket. Természetesen ez alól is voltak kivételek. Ezek az összegek mai értékre számítva általában milliós nagyságrendűek. Erre szeretném felhívni azok figyelmét, akik jelenleg ellenzik, vagy fanyalogva fogadják a politikai áldozatok kárpótlási igényét. Az igazság kedvéért még annyit el kell mondanom, hogy a Rajk család ezen a téren példamutatóan járt el, mert az annak idején kapott, legjobb emlékezetem szerint 210 ezer forintot felajánlottak a népi kollégiumok javára. Az áldozatok többsége azonban olyan kis nyugdíjjal rendelkezik, hogy napi gondjai enyhítésére kénytelen fordítani a leendő kárpótlását. Zimányi Tibor Zimányi Tibor Rajk László MAGYAR HÍRLAP.