Magyar Hírlap, 1991. október (24. évfolyam, 243-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

1991. október 16., szerda Györgyi Árpád és a feljelentés: nem a véletlen műve... MH-információ Hétfőn a kisgazdapárt frakciójá­nak éjszakába nyúló ülésén Györ­gyi Árpád, a párt ellenőrző bizott­ságának elnöke is részt vett és részletesen beszámolt arról a vizs­gálódásról, amely a szombaton nyilvánosságra hozott feljelenté­sekhez vezetett. Ezzel kapcsolat­ban Oláh Sándor, a parlamenti ülés szünetében tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy Györgyi Árpád fel­adata csupán az ellenőrzés, s felje­lentési szándékáról nem tájékoztat­ta még a pártvezetőséget sem. A frakció tagjai szerint újra a párt hitelét akarták rontani, s nem hagyható figyelmen kívül az időzí­tés sem: szombaton a párt vezető­sége és képviselő-testülete Békés­ben ünnepelt, ezalatt született a fő­városban a döntés. Györgyi Árpád úgy állította kész tények elé párt­ját, hogy a hivatkozásul szolgáló számvevőszéki vizsgálat még be sem fejeződött. (A frakcióülést — lapzártáig szerzett információink szerint — kedd este folytatták a kisgazda honatyák, s valószínű, hogy javaslják Györgyi Árpád azonnali visszahívását az ellenőrző bizottságból.) Egyöntetű a képviselő-testület véleménye arról, hogy a gazdasági visszaélések elkövetőit felelősség­re kell vonni, s ezt nem akarják megakadályozni, ám Gy­örgyi Ár­pád túllépte hatáskörét. Nem tulaj­donítható a véletlen művének, hogy az ellenőrző bizotts­ág éppen a koalíciós tárgyalások­­idején, a pártvezetés és a frakció távollété­ben tette meg és hozta ny­ilvános­­ságra feljelentését. MH kommentár_________________ Miközben Torgyán József meg­döbbenéssel értesült arról­, hogy a kormány éppen a kolaíciós tárgya­lások napján döntött — m­­égpedig a kisgazdák megkérdezése nélkül — az expó lemondásáról, nagyjá­ból ugyanez történt az FKGP-n be­lül is. A frakcióból származó informá­cióink szerint Torgyán Józsefre nem hatott a meglepetés erejével a feljelentések híre. Nem a sajtónak szánta ugyan azt a kijelentését, mi­szerint sarokba szorítja Antall Jó­zsefet, ám erről a „titkos” szándé­káról úgy látszik mégsem tett le. A koalíció új alapokra helyezésé­vel egyidőben ugyanis személy­­cseréket is szeretne kieszközölni, mégpedig kormánykörökben. Mi sem alkalmasabb erre, mint a ki­szemelt posztok jelenlegi birtoko­sainak lejáratása... Ha igaz, hogy Györgyi Torgyán embere és most a frakció sikerrel elmozdíttatja Györgyi Árpádot he­lyéről, akkor Togyán pozíciója meggyengülhet. •Ő. E. Surányi: jövőre is hitelez az IMF és a Világbank • Folytatás az 1. oldalról — Különböző fogásokból érte­sültünk arról, hogy igen jó hazánk megítélése szakmai körökben. Ha­­sonlóak-e a tapasztalatai? Hogyan ítélik meg kint a magyar költségve­tési deficit tervezettnél nagyobb alakulását? — Kétségtelenül kedvezően íté­lik meg Magyarország helyzetét, sokszor kiemelve, hogy a régióban mi mutathatjuk fel a legjobb gaz­dasági eredményeket, a fordulat leginkább nálunk tapasztalható. Az egyetlen terület, ahol nem a terve­ink szerint alakulnak a dolgok, az a költségvetési deficit, bár már a jú­liusi felülvizsgálat során jeleztük, hogy a 78 milliárd forintos hiány nagyobb lesz. Akkor azt prognosz­tizáltuk, hogy 10 milliárddal lépjük túl a tervezetet, ezért, ha 90 milli­árd alatt maradunk, azt sikerként könyveljük el. Egyébként itt olyan magas szinten folynak a tárgyalá­­sok, hogy konkrét számok nem na­gyon merülnek fel, legalábbis a költségvetési deficittel kapcsolat­ban eddig még semmit sem jelez­tek számunkra. Ami a jövő évet illeti, igen lé­nyegesnek tartják az infláció letö­rését, s ez természetesen összefügg a költségvetés hiányával. A ma­gyar állásponttal megegyezően, mindkét szervezet vezetői úgy lát­ják, hogy az infláció mérséklése nélkül nem stabilizálódhat a gazda­ság, és a szociális ellátás is nehe­zen tartható kézben.­­ Egyik nyilatkozatában Kupa miniszter úr már-már túl soknak, s bizonyos értelemben káros­nak ne­vezte a hazánknak címzett dicsére­teket. Ezzel összefügghet az a né­hány nappal ezelőtti hír, m­iszerint az EK elképzelhetőnek tartj­a, hogy jövőre se Magyarország, se Len­gyelország nem szorul hitelekre, olyan jó eredményeket értek el. Mi az igazság ebből? — Valójában semmi. Először is nagy tévedés lenne, ha a hír­hez ha­sonlóan egy kalap alá vennénk a két országot. Itt sem teszik ezt, tejesen tisztában vannak azzal, hog­y a len­gyelek teljesítménye, mutatóik je­lentősen elmaradnak a miei­nk mö­gött. Másodszor, abszolút fél­reértel­meztek egy bejelentést, melyet való­ban a szervezet képviselői tettek. Az IMF készített ugyanis egy je­lentést, melyben komplexen elemezték a várható folyamatokat. Azt v­izsgál­­ták, hogy a különböző jellemzők, így a fizetési mérleg, a törlesztés, az igénybe vehető források —­­és még sorolhatnánk — között milyen a vi­szony, hogyan befolyásoljá­k egy­mást. Ez alapján állapították meg, hogy ha váratlan fordulat nem törté­nik, akkor Magyarország és Len­gyelország számára nem számolnak külön-, vagyis többletforráss­al. Te­hát úgy gondolják, hogy az­ok az egy- vagy többéves megálla­­podá­­sok, melyeket például az IMF­-fel, a Világbankkal, kormányokkal, ban­kokkal kötöttünk, összességéb­en fe­dezik forrásigényünket. • Hajnal László SZDSZ: Dornbach, Mécs és Tölgyessy jelölt MH-információ Az SZDSZ elnöki posztjára as­piráló politikusok közül eddig Mécs Imre, Tölgyessy Péter és Dornbach Alajos vállalta a jelölést. A párt országos tanácsának elnöke, Juhász Pál közölte: egyelőre még egyetlen potenciális jelölt sem jut­tatta el az OT-hez programját, ám erre még bőségesen van idejük a november 2-i nyilvános meghall­gatásig. Pető Iván, az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetője, akinek jó ne­ve szintén fölvetődött elnökje­lölt­ként, kérdésünkre válaszolva kije­lentette: nem vállalja a jelölts­éget. Értesüléseink szerint ugyancsak nem kívánja jelöltetni magát Demszky Gábor budapesti főpol­gármester, s Kis János elnök visszavonulási szándéka is meg­változtathatatlan. • F.A. Autólízing bankgarancia nélkül gyorsan, rugalmasan, korrekten, és ami fontos, a legkedvezőbb feltételekkel! 1092 Budapest, Ráday u. 8. Tel.: 118-0936, tel./fax: 118-1008. 3124 MH KÜLFÖLD-BELFÖLD —­A _________________MAGYAR HÍRLAP _1 A nyilas rémuralom zsidó áldozatainak emlékművénél több országgyűlési képviselő és az izraelita felekezet és a megemlékezés koszorúit a Margit híd pesti hídfőjénél tegnap képviselői helyezték FOTÓ: ISZA FERENC A legfontosabb partnerünk Németország • Folytatás az 1. oldalról a multilaterális kapcsolatrendszer alakulásának az expozé javarészét kitevő (jórészt a napilapokból is is­mert), katalógusszerű felsorolásá­ból kitűnt. Németország a legfon­tosabb partner, az Egyesült Álla­moknak meghatározó szerep jut, Magyarország kész a Nyugat-euró­pai Unióban való partneri részvé­telre. Jugoszláviáról szólva Je­szenszky aggasztónak és riasztó­nak nevezte az ottani helyzetet, amellyel kapcsolatban a magyar te­endőket így határozta meg: a de­mokratikus országokkal összhang­ban segíteni a békés rendezést, amelyben figyelembe veszik min­den ott élő nemzet és nemzetiség érdekeit. Magyarország távol tartja magát a konfliktustól, a magyar kormány mindent megtesz az or­szág területének és lakosságának védelmére — jelentette ki. Érintőlegesen szólt Jeszenszky biztonságpolitikai kérdésekről is. Kifejtette, hogy megerősödött a biztonsági és katonai szerkezet eu­­ro-atlanti jellege. Szükségesnek mondta, hogy a nemzetközi jog új alanyainak elismerendő államok­nak is alá kell írniuk az eddigi fegyverzetkorlátozási szerződése­ket, s hogy a szovjet és amerikai nukleáris fegyvereket az „elegendő védelmi potenciálig” kellene csök­kenteni. A várható menekültprob­lémákkal térségünk nem tud egye­dül megbirkózni, ezért — mondta a külügyminiszter — tudatosítani kell a Nyugatban,­­hogy be kell kapcsolódnia ennek kezelésébe. Végezetül arról szólt a külügy­miniszter, hogy hivatala és az Or­szággyűlés külügyi bizottsága kö­zött tisztes, korrekt munkakapcso­lat alakult ki. Bejelentette: igényli, hogy a bizottság „továbbra is részt vegyen” a külpolitikai döntéshoza­tal folyamatában. A miniszter he­lyeselte, hogy a pártok külpolitikai tevékenységet is folytatnak, s kívá­natosnak mondta, hogy integrálód­janak a nekik megfelelő nemzetkö­zi tömörülésbe. A vezérszónokok közül Csóti György (MDF) egyebek között ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a ma­gyar külpolitikának 15 millió ma­gyarban kell gondolkodnia, ezért: a szomszédokhoz való viszonyt az ottani magyarság iránti politika ha­tározza meg; a nemzeti (és egyéb) kisebbségek ügye nem belügy; szomszédainkkal együtt kell akar­nunk Európába jutni. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) polemikus és szellemes fordulatok­ban bővelkedő hozzászólásában feltette a — válasz nélkül maradt — kérdést, hogy „ki csinálja a ma­gyar külpolitikát?”, és hiányosnak mondta az európai közösségi tag­ságra való felkészülést, különösen az árnyoldalak bemutatását. Oláh Sándor (FKGP) azt kifogá­solta, hogy még mindig nem ké­szült el itthon a kisebbségi törvény, amelynek alapján — a viszonosság és az azonosság elvének követel­ménye szerint — hasonló bánás­módot igényelhetnénk a szomszéd országokban élő magyarságnak is. Horn Gyula (MSZP) fölvetette, hogy Magyarország kezdeményez­hetné a nemzetközi intézmények rendjének egyfajta átalakítását. Többek között azt, hogy a Helsinki folyamatban az ajánlásról térjenek át a kötelezettségre, s a konszenzus elve helyett a jövőben a többségi döntés érvényesüljön. Felajánlotta ehhez pártja nemzetközi kapcsola­tait. Hegedűs István (Fidesz) a ma­gyar Európa-politika lehetőségei­nek újragondolását indítványozta, különös tekintettel az EK-csatlako­­zás hatásaira. Igényelte, hogy a kormány dolgozzon ki olyan pon­tos menetrendet, amely a gazdasá­gi szereplők számára világossá te­szi, milyen alkalmazkodási lépése­ket kell megtenniük. Egyúttal négypontos javaslatot terjesztett elő a hatpárti nemzeti külpolitizá­­lás intézményesítésére. Karcsay Sándor (KDNP) egyetértett a konszenzuson alapu­ló külpolitikával, de hiányolta a kellő tájékoztatást, s egyúttal ja­vasolta, hogy az Országgyűlés részkérdésekben is tartson plená­ris vitát. Király Zoltán (független) volt az egyetlen, aki eltért a békülékeny hangnemtől. Felelősnek mondta a magyar kormányt a Jugoszláviában kirobbant polgárháborúért, követ­kezésképpen az ott kioltott élete­kért és a horvát fegyverszállítási ügyre visszatérve alkalmatlannak nyilvánította tisztségére a külügy­minisztert. A rövid hozzászólások során Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) a kon­szenzus értelmét és szükségességét részletezte. Németh Zsolt (Fidesz) arra hívta föl­ a figyelmet, hogy a szomszéd népeket nem a szélsősé­geseik alapján kell megítélni. Zárszavában Jeszenszky vissza­utasította Király vádjait. Újólag ál­lást foglalt a „sokintézményes” külpolitika mellett, amelynek azonban a kormány ellenőrzése alatt kell állnia. •Sz. H. Zétényi—Takács: mit méltatott a társszerző? Több kétperces felszólalást, éles vitát kavart a Zétényi—Takács féle Btk-módosítási javaslat már a ve­zérszónokok felszólalása közben. Józsa Fábián (MDF) először is az­zal érvelt, hogy a tervezet az 1956- os sortüzek felelőseinek bíróság elé állításához nyújthat segítséget, s ezért nem értette, miért ellenzi az ellenzék, hiszen az igazságtétel va­lamennyi volt ellenzéki párt prog­ramjában középponti helyet foglalt el. Kijelentette: a jogelméleti vitát nem oldhatja meg a parlament, a kérdés tehát az, hogy kívánják-e a képviselők az elmúlt több mint 40 év főbűnöseinek megbüntetését. Balsai István igazságügy-minisz­ter a kormány álláspontját közvetít­ve elmondta: támogatják a javasla­tot, megítélésük szerint az nem al­kotmányellenes. Mécs Imre, az SZDSZ vezérszó­noka, az egykori ötvenhatos halálra­ítélt megjegyezte: nehéz szívvel szól, mert a tervezet vitája sebeket tép fel. Kijelentette: ha a rendszer­­váltás a 60-as vagy a 70-es években következik be, bizonyára támogatta volna az igazságos, a jogállamiság kereteibe illő büntetőeljárás-soroza­tot. Ám a bűn és a büntetés közötti hosszú idő eltelte miatt most más a helyzet. „Nem az a fontos, hogy né­hány vénembert bíróság elé citálja­nak, hanem hogy hitelesen megis­merjék a kort, hogy megnyíljanak a levéltárak, lehetőség legyen az ob­jektív kutatásra” — jelentette ki Mécs Imre. A lényeg tehát az, hogy a társadalom megtisztuljon. A kisgazda Szabó János támo­gatta a javaslatot, ugyanakkor több aggályát is megfogalmazta. Kijelen­tette: a politikai felelősséggel nem a büntetőjogi, hanem a politikai fele­­lősségrevonás állítható párhuzamba. Nagy Attila (MSZP) — aki ugyancsak „ült” 56 után — megle­petésének adott hangot, hogy Józsa Fábián „Walter Ulbricht, Rákosi Mátyás korának joggyakorlatából” idézve próbálta bizonyítani bizo­nyos jogelvek alkalmazásának tör­ténelmi kontinuitását. Ellenezte, hogy a Ház jogon kívüli megfonto­lásokra építsen. Idézte 1989. június 16. előestéjén, Csengey Dénesnek mondott szavait: „nem szabad olyan társadalmat előkészíteni, ahol az igazságtalanságnak csak az előjelei változnak meg”. A képviselő egyébként kisebbfajta bombát rob­bantott, amikor a tervezet egyik társszerzőjének, Takács Péternek a KMP megalakulásának 60. évfordu­lóján megjelenő könyvet méltató re­cenziójából idézett. Takács képvise­lő erre reflektálva méltatlankodásá­nak adott hangot, mondván, hogy Stromfeld serege egy-két tagjának hősiességét méltatta csupán. Erre Pető Iván (SZDSZ) újabb Takács-munkából idézve megje­gyezte, hogy talán célszerű lenne, ha az MDF-es honatya visszavonná „társszerzőségét”. Orbán Viktor indítványozta: a beterjesztők fontolják meg a terve­zet visszavonását, s a hat párt tár­gyaljon a múlt lezárásáról, mert az egymás múltjának felemlegetése fe­lé forduló vitával a Ház saját magát veri szét, elveszti hitelét, s lejáratja magát az ország előtt. Gál Zoltán (MSZP) támogatta az indítványt, de a vita folytatódott, mert az ellenzék részéről ugyan új­fent fölvetették a tervezet előkészí­­tetlenségét, ám Kónya Imre MDF- frakcióvezér pártja nevében ragasz­kodott a hozzá. Ezután hangzott el Fodor Gábor fölszólalása, aki leszö­gezte: nem az a vita alapja, hogy ki akarja a múlt lezárását, igazságtételt, s ki nem, hanem az igazságtétel mi­ként oldható meg a jogállamiság ke­retei között. Megjegyezte: nem sza­bad megengedni, hogy a jog ismét a politika szolgálólányává váljék. Márpedig a tervezet sérti a jogál­lamiságot, ellentétes a büntetőjoggal, az alkotmánnyal, s hazánk által aláírt nemzetközi szerződésekbe ütközik. A KDNP vezérszónoka is az igaz­ságtétel igényével támasztotta alá a törvényjavaslat szükségességét. Az általános vitát Dénes János szemé­lyes véleményt tükröző felszólalása után — lapzártakor — elnapolták. Az Országgyűlés este fél nyolc­kor rövid szavazási procedúra után módosította a Munka Törvényköny­vét, és ezzel lehetővé tette, hogy mindazok végkielégítést kapjanak, akiknek munkaviszonya a munkál­tató felmondása, vagy jogutód nél­küli felszámolása miatt szűnik meg. • F.A. Magyar híradó Cseh parlamenti delegáció Antall Józsefnél (MTI) Antall József miniszterel­nök tegnap fogadta a Cseh Nemzeti Tanács küldöttségét. A delegáció Dagmar Buresová el­nökasszony vezetésével hivata­los látogatásra érkezett Magyar­­országra. A fővárosban decemberig változatlan a távfűtés díja (MTI) A távfűtő művek az idén valamennyi lakossági hőköz­pontban megteremtette a lehető­séget a tényleges hőfelhaszná­lás utáni díjfizetésre, az átalány­­díjas elszámolási rendszer he­lyett, és lehetőség nyílik a laká­sonkénti melegvíz és a radiáto­ronkénti hőfelhasználás mérésé­re is — hangzott el a Fővárosi Távfűtő Művek tegnapi sajtótá­jékoztatóján. A műszerek besze­relésére — ami lakásonként 10- 15 ezer forint — csak olyan, egy hőközponthoz tartozó lakókö­zösségeknek van lehetőségük, ahol minden lakó elhatározza magát erre. A vállalat 24 hóna­pos kamatmentes részletfizetési támogatást nyújt a rászorulók­nak, hogy számukra is elérhető­vé tegye a mérők beszerelését. Kerényi Gyula igazgató az árak­kal kapcsolatban megemlítette: a távfűtés jelenlegi díja decem­ber 31 -ig van érvényben, január 1-jétől a fővárosi önkormányzat állapítja meg az új árakat. Nemzeti médiumok szabályzatai: tervezetek már vannak (MTI) A Miniszterelnöki Hiva­tal megkapta a televízió szerve­zeti és működési szabályzatának tervezetét is. A nemzeti média működését szabályozó doku­mentumok jóváhagyása a kor­mány hatásköre, s Hankiss Ele­mér, a Magyar Televízió elnöke október 15-re ígérte az erre vo­natkozó előterjesztést. (A rádió szmsz-tervezetét már korábban megkapta a kormányhivatal.) Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára tegnap azt is közölte: a közeljövőben — de még nem a soros ülésen — a minisztertanács megtárgyalja a beküldött javaslatokat. Ezredforduló: 62 év a nyugdíjkorhatár Több heti tárgyalás után, tegnap az Országgyűlés elfo­gadta a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról szóló határozatot, s egyben meghatározta a rövidtávú feladatokat. A T. Ház egyben döntött a janu­ár elsején életbe lépő változásokról is. A TB reformja érinti a nyugdíjrendszert és a betegbiz­tosítást. Ami az előbbit illeti, egy hosszabb — 5-15 éves — átmeneti időszakkal számoló, s a nyugdíjasokat, vala­mint a jövőbeni nyugdíjasokat, eltérő érdekeik alapján, külön csoportként kezelő változat került elfogadásra. A jelenlegi nyugdíjakkal kapcsolatban két fontos elvet rögzít a határozat. Egyrészt azt, hogy az öregkori járadé­kot évente kétszer valorizálni — felértékelni — kell a mindenkori nettó munkabérhez. Másrészt meg kell szün­tetni azokat a torzulásokat, amelyek az elmúlt években keletkeztek. Ismert, hogy korábban sok esetben csak az alacsony nyugdíjakat emelték. Ennek következtében vi­szont „összecsúsztak” az alacsony és a magas járadékok, gyakorlatilag szinte értelmét veszítette, hogy ki hány esztendőt dolgozott, s mennyi járulékot fizetett. Éppen ezért az évi kétszeri, inflációs hatást kiküszöbölő emelés során többet kapnak majd azok, akik korábban hosszabb ideig dolgoztak, s többet fizettek a TB-nek. A hazai nyugdíjrendszer egyik sajátossága, hogy a ke­resők számához viszonyítva gyorsan nő az idősek szá­ma, ami finanszírozási problémákat vett fel. A TB-alap hiányának folyamatos növekedését két úton lehet meg­akadályozni. Egyrészt állami vagyon átadásával. Az el­képzelések szerint állami részvények, vállalatok kerülné­nek — mintegy 300-500 milliárd forint értékben — egy­szeri juttatásként a TB-hez, melyek hozadéka — 10 szá­zalékkal számolva — fedezhetné a folyamatosan emel­kedő nyugdíj-kifizetéseket. Emellett szükségessé vált a nyugdíjkorhatár emelése, európai átlaghoz igazítása. En­nek jegyében az évtized közepétől kétévenként egy év­vel emelkedne a nők nyugdíjkorhatára, mindaddig, amíg el nem éri a férfiakét, az ezredfordulót követően pedig az általános és egységes korhatár 62 év lenne. Ehhez azon­ban két könnyítés társulna. Megszűnne többek között a nyugdíjkorhatár korábbi merev kezelése, helyébe úgyne­vezett rugalmas nyugdíjkorhatár lépne. Emellett, mint­egy kompenzálva az emelkedő korhatárt, a gyermekek számát is figyelembe kívánja venni az új öregségi bizto­sítás. Egy gyermek után 1, kettőnél 2, háromnál 6, négy­nél 7, ötnél pedig 8 évet számítanának ledolgozott idő­ként a nők esetében. A nyugdíjszámítás alapja jelenleg a munkában töltött utolsó öt évből a legjobb három. Ez azonban újabb igaz­ságtalanságokat szült. Ennek megszüntetésére növekszik a beszámítási idő, kétévenként egy évvel, oly módon, hogy az inflációs hatás kiküszöbölésére, mindig az utol­só évre valorizálják a legkorábbit. S végül: bevezetésre kerül a járulék- és a járadékpla­­fon. Ennek jegyében egy bizonyos jövedelem után már nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, s ezzel egyidejűleg maximálják a kifizethető nyugdíj nagyságát. A tervek szerint a minimálbér ötszörösénél nem lehet magasabb nyugdíj. Ezek tehát azok a lépcsőfokok, amelyek végül is elve­zetnek az új nyugdíjrendszerhez. A tervek szerint az öregségi járadék három elemből áll majd: nemzeti alap­nyugdíjból, amely — állampolgári jogon — mindenki­nek jár, bár ez a megélhetést csupán a létminimum szint­jén garantálja. Maximált munkanyugdíjból, s végül ezek­hez társulhat — egyéni döntés alapján — a kiegészítő nyugdíjbiztosítás. • Horváth Judit

Next