Magyar Hírlap, 1991. október (24. évfolyam, 243-255. szám)
1991-10-16 / 243. szám
1991. október 16., szerda Györgyi Árpád és a feljelentés: nem a véletlen műve... MH-információ Hétfőn a kisgazdapárt frakciójának éjszakába nyúló ülésén Györgyi Árpád, a párt ellenőrző bizottságának elnöke is részt vett és részletesen beszámolt arról a vizsgálódásról, amely a szombaton nyilvánosságra hozott feljelentésekhez vezetett. Ezzel kapcsolatban Oláh Sándor, a parlamenti ülés szünetében tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy Györgyi Árpád feladata csupán az ellenőrzés, s feljelentési szándékáról nem tájékoztatta még a pártvezetőséget sem. A frakció tagjai szerint újra a párt hitelét akarták rontani, s nem hagyható figyelmen kívül az időzítés sem: szombaton a párt vezetősége és képviselő-testülete Békésben ünnepelt, ezalatt született a fővárosban a döntés. Györgyi Árpád úgy állította kész tények elé pártját, hogy a hivatkozásul szolgáló számvevőszéki vizsgálat még be sem fejeződött. (A frakcióülést — lapzártáig szerzett információink szerint — kedd este folytatták a kisgazda honatyák, s valószínű, hogy javaslják Györgyi Árpád azonnali visszahívását az ellenőrző bizottságból.) Egyöntetű a képviselő-testület véleménye arról, hogy a gazdasági visszaélések elkövetőit felelősségre kell vonni, s ezt nem akarják megakadályozni, ám Györgyi Árpád túllépte hatáskörét. Nem tulajdonítható a véletlen művének, hogy az ellenőrző bizottság éppen a koalíciós tárgyalásokidején, a pártvezetés és a frakció távollétében tette meg és hozta nyilvánosságra feljelentését. MH kommentár_________________ Miközben Torgyán József megdöbbenéssel értesült arról, hogy a kormány éppen a kolaíciós tárgyalások napján döntött — mégpedig a kisgazdák megkérdezése nélkül — az expó lemondásáról, nagyjából ugyanez történt az FKGP-n belül is. A frakcióból származó információink szerint Torgyán Józsefre nem hatott a meglepetés erejével a feljelentések híre. Nem a sajtónak szánta ugyan azt a kijelentését, miszerint sarokba szorítja Antall Józsefet, ám erről a „titkos” szándékáról úgy látszik mégsem tett le. A koalíció új alapokra helyezésével egyidőben ugyanis személycseréket is szeretne kieszközölni, mégpedig kormánykörökben. Mi sem alkalmasabb erre, mint a kiszemelt posztok jelenlegi birtokosainak lejáratása... Ha igaz, hogy Györgyi Torgyán embere és most a frakció sikerrel elmozdíttatja Györgyi Árpádot helyéről, akkor Togyán pozíciója meggyengülhet. •Ő. E. Surányi: jövőre is hitelez az IMF és a Világbank • Folytatás az 1. oldalról — Különböző fogásokból értesültünk arról, hogy igen jó hazánk megítélése szakmai körökben. Hasonlóak-e a tapasztalatai? Hogyan ítélik meg kint a magyar költségvetési deficit tervezettnél nagyobb alakulását? — Kétségtelenül kedvezően ítélik meg Magyarország helyzetét, sokszor kiemelve, hogy a régióban mi mutathatjuk fel a legjobb gazdasági eredményeket, a fordulat leginkább nálunk tapasztalható. Az egyetlen terület, ahol nem a terveink szerint alakulnak a dolgok, az a költségvetési deficit, bár már a júliusi felülvizsgálat során jeleztük, hogy a 78 milliárd forintos hiány nagyobb lesz. Akkor azt prognosztizáltuk, hogy 10 milliárddal lépjük túl a tervezetet, ezért, ha 90 milliárd alatt maradunk, azt sikerként könyveljük el. Egyébként itt olyan magas szinten folynak a tárgyalások, hogy konkrét számok nem nagyon merülnek fel, legalábbis a költségvetési deficittel kapcsolatban eddig még semmit sem jeleztek számunkra. Ami a jövő évet illeti, igen lényegesnek tartják az infláció letörését, s ez természetesen összefügg a költségvetés hiányával. A magyar állásponttal megegyezően, mindkét szervezet vezetői úgy látják, hogy az infláció mérséklése nélkül nem stabilizálódhat a gazdaság, és a szociális ellátás is nehezen tartható kézben. Egyik nyilatkozatában Kupa miniszter úr már-már túl soknak, s bizonyos értelemben károsnak nevezte a hazánknak címzett dicséreteket. Ezzel összefügghet az a néhány nappal ezelőtti hír, miszerint az EK elképzelhetőnek tartja, hogy jövőre se Magyarország, se Lengyelország nem szorul hitelekre, olyan jó eredményeket értek el. Mi az igazság ebből? — Valójában semmi. Először is nagy tévedés lenne, ha a hírhez hasonlóan egy kalap alá vennénk a két országot. Itt sem teszik ezt, tejesen tisztában vannak azzal, hogy a lengyelek teljesítménye, mutatóik jelentősen elmaradnak a mieink mögött. Másodszor, abszolút félreértelmeztek egy bejelentést, melyet valóban a szervezet képviselői tettek. Az IMF készített ugyanis egy jelentést, melyben komplexen elemezték a várható folyamatokat. Azt vizsgálták, hogy a különböző jellemzők, így a fizetési mérleg, a törlesztés, az igénybe vehető források —és még sorolhatnánk — között milyen a viszony, hogyan befolyásolják egymást. Ez alapján állapították meg, hogy ha váratlan fordulat nem történik, akkor Magyarország és Lengyelország számára nem számolnak külön-, vagyis többletforrással. Tehát úgy gondolják, hogy azok az egy- vagy többéves megállapodások, melyeket például az IMF-fel, a Világbankkal, kormányokkal, bankokkal kötöttünk, összességében fedezik forrásigényünket. • Hajnal László SZDSZ: Dornbach, Mécs és Tölgyessy jelölt MH-információ Az SZDSZ elnöki posztjára aspiráló politikusok közül eddig Mécs Imre, Tölgyessy Péter és Dornbach Alajos vállalta a jelölést. A párt országos tanácsának elnöke, Juhász Pál közölte: egyelőre még egyetlen potenciális jelölt sem juttatta el az OT-hez programját, ám erre még bőségesen van idejük a november 2-i nyilvános meghallgatásig. Pető Iván, az SZDSZ parlamenti frakciójának vezetője, akinek jó neve szintén fölvetődött elnökjelöltként, kérdésünkre válaszolva kijelentette: nem vállalja a jelöltséget. Értesüléseink szerint ugyancsak nem kívánja jelöltetni magát Demszky Gábor budapesti főpolgármester, s Kis János elnök visszavonulási szándéka is megváltoztathatatlan. • F.A. Autólízing bankgarancia nélkül gyorsan, rugalmasan, korrekten, és ami fontos, a legkedvezőbb feltételekkel! 1092 Budapest, Ráday u. 8. Tel.: 118-0936, tel./fax: 118-1008. 3124 MH KÜLFÖLD-BELFÖLD —A _________________MAGYAR HÍRLAP _1 A nyilas rémuralom zsidó áldozatainak emlékművénél több országgyűlési képviselő és az izraelita felekezet és a megemlékezés koszorúit a Margit híd pesti hídfőjénél tegnap képviselői helyezték FOTÓ: ISZA FERENC A legfontosabb partnerünk Németország • Folytatás az 1. oldalról a multilaterális kapcsolatrendszer alakulásának az expozé javarészét kitevő (jórészt a napilapokból is ismert), katalógusszerű felsorolásából kitűnt. Németország a legfontosabb partner, az Egyesült Államoknak meghatározó szerep jut, Magyarország kész a Nyugat-európai Unióban való partneri részvételre. Jugoszláviáról szólva Jeszenszky aggasztónak és riasztónak nevezte az ottani helyzetet, amellyel kapcsolatban a magyar teendőket így határozta meg: a demokratikus országokkal összhangban segíteni a békés rendezést, amelyben figyelembe veszik minden ott élő nemzet és nemzetiség érdekeit. Magyarország távol tartja magát a konfliktustól, a magyar kormány mindent megtesz az ország területének és lakosságának védelmére — jelentette ki. Érintőlegesen szólt Jeszenszky biztonságpolitikai kérdésekről is. Kifejtette, hogy megerősödött a biztonsági és katonai szerkezet euro-atlanti jellege. Szükségesnek mondta, hogy a nemzetközi jog új alanyainak elismerendő államoknak is alá kell írniuk az eddigi fegyverzetkorlátozási szerződéseket, s hogy a szovjet és amerikai nukleáris fegyvereket az „elegendő védelmi potenciálig” kellene csökkenteni. A várható menekültproblémákkal térségünk nem tud egyedül megbirkózni, ezért — mondta a külügyminiszter — tudatosítani kell a Nyugatban,hogy be kell kapcsolódnia ennek kezelésébe. Végezetül arról szólt a külügyminiszter, hogy hivatala és az Országgyűlés külügyi bizottsága között tisztes, korrekt munkakapcsolat alakult ki. Bejelentette: igényli, hogy a bizottság „továbbra is részt vegyen” a külpolitikai döntéshozatal folyamatában. A miniszter helyeselte, hogy a pártok külpolitikai tevékenységet is folytatnak, s kívánatosnak mondta, hogy integrálódjanak a nekik megfelelő nemzetközi tömörülésbe. A vezérszónokok közül Csóti György (MDF) egyebek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar külpolitikának 15 millió magyarban kell gondolkodnia, ezért: a szomszédokhoz való viszonyt az ottani magyarság iránti politika határozza meg; a nemzeti (és egyéb) kisebbségek ügye nem belügy; szomszédainkkal együtt kell akarnunk Európába jutni. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) polemikus és szellemes fordulatokban bővelkedő hozzászólásában feltette a — válasz nélkül maradt — kérdést, hogy „ki csinálja a magyar külpolitikát?”, és hiányosnak mondta az európai közösségi tagságra való felkészülést, különösen az árnyoldalak bemutatását. Oláh Sándor (FKGP) azt kifogásolta, hogy még mindig nem készült el itthon a kisebbségi törvény, amelynek alapján — a viszonosság és az azonosság elvének követelménye szerint — hasonló bánásmódot igényelhetnénk a szomszéd országokban élő magyarságnak is. Horn Gyula (MSZP) fölvetette, hogy Magyarország kezdeményezhetné a nemzetközi intézmények rendjének egyfajta átalakítását. Többek között azt, hogy a Helsinki folyamatban az ajánlásról térjenek át a kötelezettségre, s a konszenzus elve helyett a jövőben a többségi döntés érvényesüljön. Felajánlotta ehhez pártja nemzetközi kapcsolatait. Hegedűs István (Fidesz) a magyar Európa-politika lehetőségeinek újragondolását indítványozta, különös tekintettel az EK-csatlakozás hatásaira. Igényelte, hogy a kormány dolgozzon ki olyan pontos menetrendet, amely a gazdasági szereplők számára világossá teszi, milyen alkalmazkodási lépéseket kell megtenniük. Egyúttal négypontos javaslatot terjesztett elő a hatpárti nemzeti külpolitizálás intézményesítésére. Karcsay Sándor (KDNP) egyetértett a konszenzuson alapuló külpolitikával, de hiányolta a kellő tájékoztatást, s egyúttal javasolta, hogy az Országgyűlés részkérdésekben is tartson plenáris vitát. Király Zoltán (független) volt az egyetlen, aki eltért a békülékeny hangnemtől. Felelősnek mondta a magyar kormányt a Jugoszláviában kirobbant polgárháborúért, következésképpen az ott kioltott életekért és a horvát fegyverszállítási ügyre visszatérve alkalmatlannak nyilvánította tisztségére a külügyminisztert. A rövid hozzászólások során Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) a konszenzus értelmét és szükségességét részletezte. Németh Zsolt (Fidesz) arra hívta föl a figyelmet, hogy a szomszéd népeket nem a szélsőségeseik alapján kell megítélni. Zárszavában Jeszenszky visszautasította Király vádjait. Újólag állást foglalt a „sokintézményes” külpolitika mellett, amelynek azonban a kormány ellenőrzése alatt kell állnia. •Sz. H. Zétényi—Takács: mit méltatott a társszerző? Több kétperces felszólalást, éles vitát kavart a Zétényi—Takács féle Btk-módosítási javaslat már a vezérszónokok felszólalása közben. Józsa Fábián (MDF) először is azzal érvelt, hogy a tervezet az 1956- os sortüzek felelőseinek bíróság elé állításához nyújthat segítséget, s ezért nem értette, miért ellenzi az ellenzék, hiszen az igazságtétel valamennyi volt ellenzéki párt programjában középponti helyet foglalt el. Kijelentette: a jogelméleti vitát nem oldhatja meg a parlament, a kérdés tehát az, hogy kívánják-e a képviselők az elmúlt több mint 40 év főbűnöseinek megbüntetését. Balsai István igazságügy-miniszter a kormány álláspontját közvetítve elmondta: támogatják a javaslatot, megítélésük szerint az nem alkotmányellenes. Mécs Imre, az SZDSZ vezérszónoka, az egykori ötvenhatos halálraítélt megjegyezte: nehéz szívvel szól, mert a tervezet vitája sebeket tép fel. Kijelentette: ha a rendszerváltás a 60-as vagy a 70-es években következik be, bizonyára támogatta volna az igazságos, a jogállamiság kereteibe illő büntetőeljárás-sorozatot. Ám a bűn és a büntetés közötti hosszú idő eltelte miatt most más a helyzet. „Nem az a fontos, hogy néhány vénembert bíróság elé citáljanak, hanem hogy hitelesen megismerjék a kort, hogy megnyíljanak a levéltárak, lehetőség legyen az objektív kutatásra” — jelentette ki Mécs Imre. A lényeg tehát az, hogy a társadalom megtisztuljon. A kisgazda Szabó János támogatta a javaslatot, ugyanakkor több aggályát is megfogalmazta. Kijelentette: a politikai felelősséggel nem a büntetőjogi, hanem a politikai felelősségrevonás állítható párhuzamba. Nagy Attila (MSZP) — aki ugyancsak „ült” 56 után — meglepetésének adott hangot, hogy Józsa Fábián „Walter Ulbricht, Rákosi Mátyás korának joggyakorlatából” idézve próbálta bizonyítani bizonyos jogelvek alkalmazásának történelmi kontinuitását. Ellenezte, hogy a Ház jogon kívüli megfontolásokra építsen. Idézte 1989. június 16. előestéjén, Csengey Dénesnek mondott szavait: „nem szabad olyan társadalmat előkészíteni, ahol az igazságtalanságnak csak az előjelei változnak meg”. A képviselő egyébként kisebbfajta bombát robbantott, amikor a tervezet egyik társszerzőjének, Takács Péternek a KMP megalakulásának 60. évfordulóján megjelenő könyvet méltató recenziójából idézett. Takács képviselő erre reflektálva méltatlankodásának adott hangot, mondván, hogy Stromfeld serege egy-két tagjának hősiességét méltatta csupán. Erre Pető Iván (SZDSZ) újabb Takács-munkából idézve megjegyezte, hogy talán célszerű lenne, ha az MDF-es honatya visszavonná „társszerzőségét”. Orbán Viktor indítványozta: a beterjesztők fontolják meg a tervezet visszavonását, s a hat párt tárgyaljon a múlt lezárásáról, mert az egymás múltjának felemlegetése felé forduló vitával a Ház saját magát veri szét, elveszti hitelét, s lejáratja magát az ország előtt. Gál Zoltán (MSZP) támogatta az indítványt, de a vita folytatódott, mert az ellenzék részéről ugyan újfent fölvetették a tervezet előkészítetlenségét, ám Kónya Imre MDF- frakcióvezér pártja nevében ragaszkodott a hozzá. Ezután hangzott el Fodor Gábor fölszólalása, aki leszögezte: nem az a vita alapja, hogy ki akarja a múlt lezárását, igazságtételt, s ki nem, hanem az igazságtétel miként oldható meg a jogállamiság keretei között. Megjegyezte: nem szabad megengedni, hogy a jog ismét a politika szolgálólányává váljék. Márpedig a tervezet sérti a jogállamiságot, ellentétes a büntetőjoggal, az alkotmánnyal, s hazánk által aláírt nemzetközi szerződésekbe ütközik. A KDNP vezérszónoka is az igazságtétel igényével támasztotta alá a törvényjavaslat szükségességét. Az általános vitát Dénes János személyes véleményt tükröző felszólalása után — lapzártakor — elnapolták. Az Országgyűlés este fél nyolckor rövid szavazási procedúra után módosította a Munka Törvénykönyvét, és ezzel lehetővé tette, hogy mindazok végkielégítést kapjanak, akiknek munkaviszonya a munkáltató felmondása, vagy jogutód nélküli felszámolása miatt szűnik meg. • F.A. Magyar híradó Cseh parlamenti delegáció Antall Józsefnél (MTI) Antall József miniszterelnök tegnap fogadta a Cseh Nemzeti Tanács küldöttségét. A delegáció Dagmar Buresová elnökasszony vezetésével hivatalos látogatásra érkezett Magyarországra. A fővárosban decemberig változatlan a távfűtés díja (MTI) A távfűtő művek az idén valamennyi lakossági hőközpontban megteremtette a lehetőséget a tényleges hőfelhasználás utáni díjfizetésre, az átalánydíjas elszámolási rendszer helyett, és lehetőség nyílik a lakásonkénti melegvíz és a radiátoronkénti hőfelhasználás mérésére is — hangzott el a Fővárosi Távfűtő Művek tegnapi sajtótájékoztatóján. A műszerek beszerelésére — ami lakásonként 10- 15 ezer forint — csak olyan, egy hőközponthoz tartozó lakóközösségeknek van lehetőségük, ahol minden lakó elhatározza magát erre. A vállalat 24 hónapos kamatmentes részletfizetési támogatást nyújt a rászorulóknak, hogy számukra is elérhetővé tegye a mérők beszerelését. Kerényi Gyula igazgató az árakkal kapcsolatban megemlítette: a távfűtés jelenlegi díja december 31 -ig van érvényben, január 1-jétől a fővárosi önkormányzat állapítja meg az új árakat. Nemzeti médiumok szabályzatai: tervezetek már vannak (MTI) A Miniszterelnöki Hivatal megkapta a televízió szervezeti és működési szabályzatának tervezetét is. A nemzeti média működését szabályozó dokumentumok jóváhagyása a kormány hatásköre, s Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke október 15-re ígérte az erre vonatkozó előterjesztést. (A rádió szmsz-tervezetét már korábban megkapta a kormányhivatal.) Kajdi József, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára tegnap azt is közölte: a közeljövőben — de még nem a soros ülésen — a minisztertanács megtárgyalja a beküldött javaslatokat. Ezredforduló: 62 év a nyugdíjkorhatár Több heti tárgyalás után, tegnap az Országgyűlés elfogadta a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról szóló határozatot, s egyben meghatározta a rövidtávú feladatokat. A T. Ház egyben döntött a január elsején életbe lépő változásokról is. A TB reformja érinti a nyugdíjrendszert és a betegbiztosítást. Ami az előbbit illeti, egy hosszabb — 5-15 éves — átmeneti időszakkal számoló, s a nyugdíjasokat, valamint a jövőbeni nyugdíjasokat, eltérő érdekeik alapján, külön csoportként kezelő változat került elfogadásra. A jelenlegi nyugdíjakkal kapcsolatban két fontos elvet rögzít a határozat. Egyrészt azt, hogy az öregkori járadékot évente kétszer valorizálni — felértékelni — kell a mindenkori nettó munkabérhez. Másrészt meg kell szüntetni azokat a torzulásokat, amelyek az elmúlt években keletkeztek. Ismert, hogy korábban sok esetben csak az alacsony nyugdíjakat emelték. Ennek következtében viszont „összecsúsztak” az alacsony és a magas járadékok, gyakorlatilag szinte értelmét veszítette, hogy ki hány esztendőt dolgozott, s mennyi járulékot fizetett. Éppen ezért az évi kétszeri, inflációs hatást kiküszöbölő emelés során többet kapnak majd azok, akik korábban hosszabb ideig dolgoztak, s többet fizettek a TB-nek. A hazai nyugdíjrendszer egyik sajátossága, hogy a keresők számához viszonyítva gyorsan nő az idősek száma, ami finanszírozási problémákat vett fel. A TB-alap hiányának folyamatos növekedését két úton lehet megakadályozni. Egyrészt állami vagyon átadásával. Az elképzelések szerint állami részvények, vállalatok kerülnének — mintegy 300-500 milliárd forint értékben — egyszeri juttatásként a TB-hez, melyek hozadéka — 10 százalékkal számolva — fedezhetné a folyamatosan emelkedő nyugdíj-kifizetéseket. Emellett szükségessé vált a nyugdíjkorhatár emelése, európai átlaghoz igazítása. Ennek jegyében az évtized közepétől kétévenként egy évvel emelkedne a nők nyugdíjkorhatára, mindaddig, amíg el nem éri a férfiakét, az ezredfordulót követően pedig az általános és egységes korhatár 62 év lenne. Ehhez azonban két könnyítés társulna. Megszűnne többek között a nyugdíjkorhatár korábbi merev kezelése, helyébe úgynevezett rugalmas nyugdíjkorhatár lépne. Emellett, mintegy kompenzálva az emelkedő korhatárt, a gyermekek számát is figyelembe kívánja venni az új öregségi biztosítás. Egy gyermek után 1, kettőnél 2, háromnál 6, négynél 7, ötnél pedig 8 évet számítanának ledolgozott időként a nők esetében. A nyugdíjszámítás alapja jelenleg a munkában töltött utolsó öt évből a legjobb három. Ez azonban újabb igazságtalanságokat szült. Ennek megszüntetésére növekszik a beszámítási idő, kétévenként egy évvel, oly módon, hogy az inflációs hatás kiküszöbölésére, mindig az utolsó évre valorizálják a legkorábbit. S végül: bevezetésre kerül a járulék- és a járadékplafon. Ennek jegyében egy bizonyos jövedelem után már nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, s ezzel egyidejűleg maximálják a kifizethető nyugdíj nagyságát. A tervek szerint a minimálbér ötszörösénél nem lehet magasabb nyugdíj. Ezek tehát azok a lépcsőfokok, amelyek végül is elvezetnek az új nyugdíjrendszerhez. A tervek szerint az öregségi járadék három elemből áll majd: nemzeti alapnyugdíjból, amely — állampolgári jogon — mindenkinek jár, bár ez a megélhetést csupán a létminimum szintjén garantálja. Maximált munkanyugdíjból, s végül ezekhez társulhat — egyéni döntés alapján — a kiegészítő nyugdíjbiztosítás. • Horváth Judit