Magyar Hírlap, 1991. november (24. évfolyam, 269-281. szám)

1991-11-29 / 280. szám

II „Elég csak félrepillantani, s már másé a szerep­.” Láthatatlan miniszterek MAGYARORSZÁG egyik fur­csasága vezetőinek láthatatlan­sága. Ez a jelenség a tavaszi vi­segrádi csúcstalálkozó után volt talán a legnyilvánvalóbb, me­lyen Antall úr meghívására a cseh és a lengyel vezetők is részt vettek. A Newsweek a következő aláírással közölt egy képet a ta­lálkozóról: „Walesa és Havel Budapesten.” Eddig semmi probléma, ha­csak az nem, hogy Antall úr közvetlenül mellettük állt a ké­pen, és nem volt megnevezve. De a magazin legalább nem te­tézte a dolgot azzal, hogy záró­jelben utalt volna valami „biz­tonsági személy jelenlétére” a képaláírásban. Ez valahogy nem rendjén va­ló. Antall úr messze kiemelke­dik a magyar politikai élet sze­replői közül, és bár néhányan vitatják, országát jobb karban tartja, mint északi szomszédai. Ami azonban az egykori könyvtárosból hiányzik, és me­lyen már nem tud változtatni, az egyfajta karizma, melyet a kommunistákkal való nyílt konfrontáció — némi letartóz­tatással fűszerezve — kölcsön­zött volna neki. Ennél nehezebb megmagya­rázni viszont, hogy miért nincs Magyarországnak olyan ki­emelkedő gazdasági minisztere, mint Václav Klaus Csehszlová­kiában, vagy Leszek Balcero­­wicz Lengyelországban. Az egyik ok talán, hogy An­tall úr olyan „fa”, melynek ár­nyékában semmi sem nő. Hozzáértő politikusként ké­nyesen ügyel arra, hogy megfe­lelő egyensúlyt tartson fenn mi­niszterei között, és gondot for­dít arra is, hogy egyikük se nő­jön túl a pozícióján, vagy nőjön fel az övéhez. Egy munkatársa azt mondja, hogy Kádár Bélát, a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok mi­niszterét és intellektuális küz­dőfelét azért tartja a kabinet­ben, hogy szemmel tartsa a do­mináns liberálisokat. És amikor Kupa Mihály pénzügyminiszter hatásköri túllépésre ragadtatja magát, Antall úr gazdasági mi­nisztereiről beszél — így, töb­bes számban —, hogy a helyére tegye, mondják a megfigyelők. Antall úrnak kapóra jön „to­jástáncában”, hogy Magyaror­szágon annyi a közgazdász, mint Ausztráliában a juh, töb­ben vannak, mint a civil népes­ség. Ebből a széles választék­ból a miniszterelnök gazdasági szemléletek és ellenvélemé­nyek figyelemre méltó sokféle­ségét tömörítette csapatába. És ezek körülbelül kiegyenlítik egymást. Nagyjából Kupa úr és Surá­­nyi György úr, a nemzeti bank elnöke a radikálisok. Makro­­ökonómiai politikájuk túl szi­gorú, legalábbis az ipari mi­niszter, Bod Péter Ákos és Ká­dár úr így gondolják. Eddig elég egyszerű a dolog. De a törésvonalak minden irányba futnak, mivel senki nem ért egyet senkivel túlságo­san. Kupa úr nem akar Surányi úr nemzeti bankjának túl nagy függetlenséget adni. És amíg Bőd úr szelektív támogatásért érvel, Kádár úr exportösztön­zést sürget, és kikel az „új pro­tekcionisták” ellen. Van még egy ok, amiért a magyar pénzügyminiszterek számunkra láthatatlanok ma­radnak. Hiszen elég félrenézni, s máris jön egy új jelölt. Az el­múlt évtizedben igencsak sűrűn változtak a pénzügyminiszte­rek. A Kupa urat megelőző pénzügyminiszter alig foglalta el hivatalát, a miniszterelnök környezetében szinte azonnal megkezdődött a suttogás az utódjáról. A magyar vezetők láthatat­lanságának utolsó és legkézen­fekvőbb oka talán az, hogy fel­tehetőleg nem is nagyon számí­tanak. Magyarország reformjai­nak van saját lendülete, és megfelelő hatékonyságú admi­nisztráció tartja őket pályán. Egy vezető bankár mondja: „Valóban talányos, hogy a csu­dába tud a gazdaság olyan jól funkcionálni, mikor a kormány alig van jelen, illetve előtér­ben.” Talán azért — hangoz­hatna a válasz —, mert az em­berek úgysem várnak semmit a kormánytól, és tudják, hogy sa­ját kezükbe kell venni a sorsu­kat. De Antall úr azzal a gondo­lattal vigasztalhatja magát, hogy Svájc — amely nem rossz modell — vezetői maguk is lát­hatatlanok. Nicholas Denton Pályázati felhívás! Az Állami Fejlesztési Intézet — pályázat útján — megvételre felajánlja a HAFE Hajtómű Leányvállalat Bp. IX., Viola u. 31. sz. alatti ingatlanát. Az ingatlan főbb adatai: Az ingatlan helyrajzi száma: 37422. A telek területe: 1301 m2. Az Ingatlanon jelenleg famintaüzem működik. E­ladás tárgyát a telek, a rajta levő műhelyek (gépekkel együtt) raktárak, szociális helyiségek és 50 m2-es szolgálati lakás (lakottan) képezi. Villamosenergia-ellátottság 42 kW, egyébként teljes közművesítés van. A pályázat tartalma: — az ajánlattevő (személy, cég) neve, címe, — az ajánlat összege, — a fizetés módja, határideje. Az eladásra felajánlott vagyon irányára 16 millió Ft. A pályázat elbírálása: a pályázatot — versenytárgyalás megtartása nélkül — a legmagasabb árat és a legjobb fizetési feltételt ajánló nyerheti el. A pályázat beküldési határideje: 1991. XII. 11. A pályázat elbírálási határideje: 1991. XII. 16. Információt ad: O­rmándi Sándor felszámoló, Állami Fejlesztési Intézet (Budapest V., Deák Ferenc u. 5.) Tel.: 118-4650. T­óth István, a felszámoló helyi megbízottja, igazgató, HAFE Hajtómű Leányvállalat (Budapest XI., Sopron u. 62.) Tel: 161-0638, 4611 MH A MAGYAR miniszterelnök­ség fiatal várományosának ed­digi karrierje meglehetősen fi­gyelemreméltó. Mint az első olyan szervezet megalapítója, mely Magyarország korábbi kommunista rendszerének el­lenzéke volt, egyike a legpro­­fesszionalistább demokrata po­litikusoknak Magyarországon. Egyesek azt mondják, a legin­kább államférfiszerű politikus. És pártjának, melyben domi­náns szerepet tölt be, győzel­met szerzett a közvélemény-ku­tatásokon. Nem meglepő tehát, ha neve egyre-másra felmerül mint jövendőbeli miniszterel­nöké, ha nem is a következő választásokon, de valamikor. Nem meglepő, vagyis addig nem, míg az ember tudomást nem szerez róla, hogy Orbán Viktor a Fiatal Demokraták Szövetségének vezetője. A Fi­desz egyike azon két pártnak, melyek Magyarország liberális ellenzékét alkotják. Orbán mindössze 28 éves, és nemrég végezte el a jogi egyetemet. „Mindennap készülünk a fel­adatra, hogy kormányozzunk” — mondja Orbán, amikor a volt kommunista párt központi bizottságának csúf épületében lévő irodájában beszélgetünk. Benne nincs meg az a félénk­ség, mellyel több ellenzéki vi­seltet a hatalom iránt. „A politi­ka végső célja természetesen a kormányzás” — jelenti ki teljes természetességgel. Belátja, hogy a közvéle­mény-kutatási adatok, melyek a fiatal demokraták támogatottsá­gát 35 százalékosra teszik, né­mileg túlzóak. A rokonszenv nem mindig nyilvánul meg sza­vazatokban. Ez a szám legfel­jebb 20 százalékot jelent valódi szavazás esetén. De bizakodó, hogy „lesz ez még jobb is”. „Kezdjük meggyőzni az em­bereket, hogy nincs abban sem­mi természetellenes, ha a Fi­deszre úgy gondolnak, mint le­hetséges kormányzó pártra, vagy a Fidesz vezetőire mint miniszterekre” — mondja a pártja fiatalságával kapcsolatos előítéleteket kommentálva. „A következő két és fél év elég lesz” — fejezi be magabizto­san, már az 1994-es választá­sokra utalva. Valójában mindig elég ma­gabiztosnak tűnik. Minden kér­désre ügyesen és közvetlenül válaszol, valósággal pörgeti a szavakat, mintha agya gyorsab­ban forogna, mint a nyelve. A szavazóknak kevés meggyőzésre lesz szükségük intellektuális érettségét és a hi­vatalra való felkészültségét ille­tően. Inkább Orbán úr megjele­nése az, amivel ki kell békül­­niük. Mert haja rendezetlensé­ge, termetének mokánysága és kicsavart tartása inkább egy rá­termett futballistára vall. De a fiatal demokraták már korábban is sikerrel szálltak harcba az előítéletekkel. Pél­dául amikor vették a bátorsá­got, hogy megalapítsák az első nem kommunista politikai szer­vezetet Magyarországon 1988 elején, amiről az emberek azt gondolták, ez nem is lehet igaz. Aztán amikor Magyarország rehabilitálta és újra eltemette Nagy Imrét, az 1956-os kom­munistaellenes felkelés minisz­terelnökét, Orbán Viktor volt az,­ aki megtörte minden tabuk tabuját és nyilvánosan a szovjet csapatok kivonását követelte. Amivel számottevő szónoki re­putációra tett szert. „Miféle beszédet tarthat az ember a kommunizmus idején, ha nem radikálisat?” — kérde­zi, utalva az őt ért támadásokra, amiért ilyen „vad” volt. Talán egy naiv gyerekre volt szükség, aki kikiáltja, hogy a király meztelen. A fiatal demokraták 1990-es, a szabad parlamenti választásokért folytatott kam­pánya a rájuk nem jellemző módon durva volt. Egy kép Brezsnyevről és Honeckerről, amint elvtársi csókban forrnak össze, egy fiatal demokrata lány és fiú hasonló ölelése, s felette a felirat: „Válassz!” Még azután is, hogy 22 fia­tal demokrata képviselő beke­rült a parlamentbe, tekintély­rombolók maradtak. Az új par­lament első napján egy narancs — a párt szimbóluma — feküdt minden képviselő asztalán, be­leértve azokat a volt kommu­nistákat is, akik most a fiatal demokratákkal szomszédos el­lenzéki padsorokat foglalták el. Már az is csoda, hogy a fia­tal demokraták bejutottak a parlamentbe. Európában min­denütt a diákok voltak azok, akik elárasztották a tereket, hogy félreérthetetlen jelzést ad­janak a kommunistáknak, hogy az idejük lejárt. És aztán a térségben a diá­kok mindenütt szépen vissza­vonultak az osztálytermekbe, mindenütt — kivéve Magyaror­szágot. De a fiatal demokraták az idő ellen harcolnak. A szava­zók azért támogatták őket, mert tiszta volt a múltjuk, nem úgy, mint másoknak az ellenzékben. Vagyis, pontosabban fogalmaz­va, nem is volt múltjuk. Az ártatlanság azonban gyorsan fogyó áru — „már el­vesztettük a tisztaságunkat,, mert részt veszünk a dolgok­ban, de ebben a rendszerben, és nem az előbbiben” — ismeri el Orbán. A párt még mindig elő­nyét látja a politikusokkal való általános elégedetlenségnek. A szavazók még mindig azt hi­szik, hogy ők nem olyanok, mint a többi. Nyílt stílusuk ha­tározott előny ezen a téren. „Az emberek egyszerűen meg sem értik, hogy a politikusok miről beszélnek” — vélekedik Or­bán.. És valóban, a fiatal demok­raták ellenzéki riválisai úgy be­szélnek, mint a szociológusok az 1960-as évekből, és a mi­niszterelnök egy 19. századbeli államférfi tekervényes stílusá­ban fűzi a szavait. „A Fidesz­nek teljesen más nyelvezete van, kendőzetlenebb és közért­hetőbb” — állítja Orbán. De az 1994-es esedékes választáson többre is szükségük lesz — „egyszerre kell fiatalnak és ko­molynak látszanunk, ez nagyon nehéz feladat” — ismeri el Or­bán Viktor. Az odavezető út egy részét már megtették. Orbán, aki ma­gát „politikai menedzsernek” nevezi, és akit a többiek egy­szerűen csak „diktátornak” titu­lálnak, azzal dicsekszik, hogy a fiatal demokraták a legjobban szervezett párt. Különös büszkeségük az az 50 fős, szakértő politikai ta­nácsadói gárda, amelynek kö­szönhetően a Fidesz képviselői a legjobban informált parla­menti képviselők közé tartoz­nak. „Racionális” érvelésükkel, mely oly jellemző a fiatal de­mokratákra, megnyerhetik az intellektuális vitákat, és bizo­nyíthatják vele a párt komoly­ságát. Orbán, aki 1989-ben Ox­­fordban tanulta a liberalizmus politikai filozófiáját, azt vallja, hogy az idő nekik dolgozik. „Meg vagyok győződve róla, hogy az elkövetkező évtized a liberálisoké lesz ebben a tér­ségben” — mondja. „A magyar társadalom átala­kulóban van. Tíz év múlva nem fog különbözni egy nyugat­európai társadalomtól. Én hosszú távon gondolkodom.” Orbán Viktor valóban nem tehet mást, mint hogy bízik az időben... Nicholas Denton Profil: Orbán Viktor A miniszterelnöki poszt várományosa Orbán Viktor, a „menedzser politikus” POLITIKAI ÉLET A TAVALYI szabad választásokon a magyarok a demokráciára szavaztak. Most megkapták a demokráciát, zűrzava­ros kompromisszumaival, nehézkességé­vel, kicsinyes alkuival együtt. A konzer­vatív kormány a különösebben nem ösz­tönző „valahogy át kell vészelnünk” cél­rendszerét fogalmazta meg, bár a demok­rácia legnemesebb hagyományait követ­ve. Ami a posztkommunista Kelet-Euró­­pában dicséretes, még akkor is, ha egy forradalmi dráma unalmas végkifejlete csupán. Kelet-Európának a szilárd demokrácia felé vezető útja számos buktatót rejt. An­tall József amatőr politikusokból álló kormánya mindeddig sikeresen manőve­rezve kikerülte a buktatókat. A sikerhez bizonyos mértékben Magyarország hely­zeti előnye is hozzájárult. Az utolsó re­formkommunista kabinet lehetővé tette a békés gazdasági és politikai átmenetet. Kedvező feltételeket teremtett az etnikai homogenitás is. Mégis sokak számára éppen az jelenti a legnagyobb meglepetést, hogy a Ma­gyar Demokrata Fórum, a kisgazdapárt és a kereszténydemokraták alkotta kon­zervatív kormánykoalíció az általános várakozással szemben az állandó feszült­ségek ellenére sem hullott szét. A kisgazdák, a parlamenti egyensúlyt biztosító civakodó parasztpárt, több ízben fenyegetőztek a koalícióból való kilépés­sel, amiért a kommunisták által államosí­tott földeket nem juttatják vissza korábbi tulajdonosaiknak. Hónapokig tartó elkeseredett és kime­rítő vitákat követően Antall Józsefnek si­került olyan kompromisszumot létrehoz­nia, amelyből kitűnik, milyen nyomás nehezedett a miniszterelnökre. A komp­romisszum alapján a kisgazdák nagyvo­nalúbb kárpótlásban részesülnek, mint az egyéb korábbi tulajdonosok, a törvény megfelel az alkotmányosság szempont­jainak is, ugyanakkor a megoldás mini­malizálja a kárpótlás kockázatait a priva­tizációs folyamat szempontjából. „Gazdasági szempontból az lett volna a legkedvezőbb, ha eltekintünk a kárpót­lástól” — mondotta a miniszterelnök egyik tanácsadója, aki szerint politikailag viszont megfontolt lépésről van szó. „Va­jon hogyan törekedhetnénk stabilitásra, ha a parasztok traktoraikkal eltorlaszolják az utakat?” A konszenzus tehát a koalí­ciót hivatott erősíteni. „Véleményem szerint nem fog meg­bukni a kormány” — Soós Károly Attila, az ellenzéki szabaddemokraták gazdasági szakértője szerint a kabinet „átvészelési taktikájának köszönheti fennmaradását”. Antallnak kedvez az a fontos körülmény, hogy a magyar alkotmány alapján nehéz lemondásra kényszeríteni a kormányt. Az ellenzéknek alternatív kormányt kell je­lölnie, és vélelmezhető bizalmatlansági szavazatot kell gyűjtenie. Antall — az ellenzék megosztottságát kihasználva — akkor is kormányképes maradna, ha a teljes kisgazdapárt kiválna a koalícióból. Ami különben aligha való­színű, lévén szó egy belső viszályokkal küszködő pártról. Az ellenzék egyébként jelenleg nem lenne koalícióképes. A Szabad Demokra­ták Szövetsége vezetőváltási kampányt folytat, amely várhatóan maradandó se­beket ejt a párton. Jobb formában vannak a népszerűségi listákat vezető fiatal de­mokraták, az SZDSZ szövetségesei a li­berális blokkban. Mindössze 22 parla­menti képviselőjükkel azonban nem játszhatnak vezető szerepet. A harmadik ellenzéki pártot, a szocialistákat, kompro­mittálja kommunista múltja, koalíciós partnerként szóba sem jöhet. A kormányzat stabilizálására csak ak­kor van remény, ha valamennyi párt összefog. Általános vélemény azonban az, hogy a magyar pártrendszer alapve­tően instabil, a pártok olyan nézetkülönb­ségeket ívelnek át, hogy az átrendeződés előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. Ebből a talajból nőtt ki Pozsgay Imre, vezető szocialista reformer kezdeménye­zése. Az általa indított centrista nemzeti mozgalom a főbb pártokat fogta volna össze. A szervezet működése azonban nem sok nyomot hagyott maga után. A kormány jobban tart a parlamenti obst­­rukcióktól, mint egy esetleges felkeléstől. A miniszterek parlamenti elfogadásra vá­ró törvényjavaslatok egész sorával küsz­ködnek. Mozgásterüket nemcsak a parla­ment korlátozza. A demokrácia magával hozta az önkormányzatokat, valamint az Alkotmánybíróságot, amely csakúgy, mint a jegybank, féltve őrzi függetlensé­gét, pártatlanságát. S ugyancsak a de­mokrácia teremtette meg a köztársasági elnöki intézményt. Adott esetben mind opponálhatja a kormányzati — központi — akaratot. Noha a reformok lassúsága miatt elé­gedetlenség tapasztalható, a miniszterel­nök egyik tanácsadója végül is mindezt sztoikusan kommentálja: „Mindennap meg kell fizetnünk a demokrácia árát. Fi­zetnünk kell a jogállamiságért, és ára van az Alkotmánybíróság szerepének is.” A kormány számára legfőbb gondot mindazonáltal nem a nagypolitika okoz­za. Sok magyar állampolgár gazdasági elégedetlenségét egyetlen párt vagy szer­vezet sem képviseli. A helyzet robbanás­sal fenyeget. Egy évvel ezelőtt figyelmeztető jelzés volt a taxisok és teherautó-sofőrök nem hivatalos sztrájkja. A benzináremelésre válaszul az utakat elzáró gépkocsiveze­tők blokádja három napra megbénította Magyarország életét. Az emlékezetes epizód, amelynek során a kormány sokat bizonytalankodott, mély nyomot hagyott a miniszterek emlékezetében is. A recesszió növekedésével tovább nő az elégedetlenség. A közvélemény-kuta­tások szerint a magyar nép Kelet-Európa legpesszimistább népe. Kelet-Európában a magyarok bíznak legkevésbé kormá­nyukban. Érdekes módon mégsem voltak újabb zavargások. Ennek magyarázata többek között a kormány elkötelezett stabilizációs törek­véseiben és kompromisszumkészségében keresendő. Megpróbálták enyhíteni a leg­súlyosabb terheket, a költségvetési kiadá­sok túlzott növelése nélkül. „A kormány racionális intézkedéseket szándékozik tenni, eközben szenved az intézkedések igazságtalansága miatt” — nyilatkozta Bod Péter Ákos ipari és ke­reskedelmi miniszter. Folytatása a III. oldalon A demokrácia felé Sikerrel vettek néhány akadályt Antall József, a megfontolt miniszterelnök Az áttörés: a hatalmon levő Magyar Demokrata Fórum választási plakátján a régi nemzeti szimbólumok zúzzák szét a kommunista Magyarország címerét A Teleki László Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet a Nemzetközi Kapcsolatok Intézete igazgatói állásának betöltésére. Feltételek: — A nemzetközi kapcsolatok elméletének és gya­korlatának alapos, tudományos szintű ismerete. — Legalább két világnyelv közép- vagy felsőfokú ismerete. — Lehetőleg — a társadalomtudományi területen szerzett — kandidátusi fokozat. — Hazai és külföldi kiadványokban történő rend­szeres publikálás. — Rendszeres tájékozottság, illetve jelenlét a nem­zetközi tudományos életben. — A nemzetközi kapcsolatok elméletének és gya­korlatának kutatásában szerzett tudományszer­vezői, irányítási gyakorlat. A pályázatnak tartalmaznia kell az intézet közép­távú kutatási tervét, a szervezeti felépítés, a mun­katársak honorálási és számonkérési rendszerét, valamint a fő kutatási irányok angol megfogalma­zását. a Közép-európai Kutatóintézet igazgatói állásának betöltésére Feltételek: — A közép-európai régió fejlődésének és viszonyai­nak alapos, tudományos szintű ismerete, a terüle­ten szerzett többéves kutatási gyakorlat. — Legalább egy világnyelv és egy szomszédos or­szág nyelvének közép- vagy felsőfokú ismerete. — Lehetőleg — a társadalomtudományi területen szerzett — kandidátusi fokozat. — Hazai és külföldi kiadványokban történő rendsze­res publikálás. — Rendszeres tájékozottság, jelenlét a nemzetközi tudományos életben.­­ A közép-európai régió multidiszciplináris kutatá­sában szerzett tudományszervezői, irányítási gya­korlat, interdiszciplináris közelítési mód. A pályázatnak tartalmaznia kell az intézet középtá­vú kutatási tervét, a szervezeti felépítés, a munkatár­sak honorálási és számonkérési rendszerét, valamint a fő kutatási irányok angol megfogalmazását. a Teleki László Intézetei Dokumentációs Tára igazgatói állásának betöltésére. Feltételek: — A könyvtártudomány és az informatika alapos, tudo­mányos szintű ismerete, a számítógépes dokumentá­cióban szerzett többéves kutatási és működési gya­korlat. — Az angol, és lehetőleg egy szomszédos ország nyel­vének közép- vagy felsőfokú ismerete. — Lehetőleg — a könyvtártudomány területén szerzett — egyetemi doktori cím. — Hazai és külföldi kiadványokban történő rendszeres publikálás. — A nemzetközi dokumentációs rendszerekben való jártasság. — A könyvtártudományban és az informatika területén szerzett tudományszervezői és irányítási gyakorlat. A pályázatnak tartalmaznia kell a Dokumentációs Tár középtávú működési, kutatási tervét, szervezeti felépíté­sét, különös tekintettel a közép- és kelet-európai társa­dalmi, gazdasági és politikai folyamatok dokumentálásá­nak kérdésére, valamint a tár tájékoztató (kiadványok, adatbázisok stb.) tevékenységének konkrét tervére. A pályázatokat 1991. december 31-ig a Teleki László Alapítvány Alapítványi Irodájához (1015 Bp., Donáti u. 35—45., telefon: 201-7373) lehet benyújtani. FINANCIAL TIMES KÖRKÉP: MAGYARORSZÁG — MAGYAR HÍRLAP, 1991. NOVEMBER 29. Társadalmi szervezet keres, gazdasági területen jártas szakértőt. Feltételek: egyetem állam- és jogtudományi karán szerzett végzettség és legalább egyéves közigazgatási gyakorlat. Jelentkezést szakmai önéletrajzzal, bérigény-megjelöléssel 1991. december 1 -ig „Önkormányzat" jeligére a kiadóba lehet leadni. EZ3MECMAN Pneumatika, hidraulika és engineering Mecman Eger, Pf. 262, Berva völgy, H—3301 Eger. Tel.: 36-25-822. Fax: 36-25-117. Telex: 63-445. Mecman Iroda, Október 6. utca 4., H—1051 Budapest V. Tel.: 1-118-5000. Fax: 1-117-2220. Telex: 22-6543.

Next