Magyar Hírlap, 1992. április (25. évfolyam, 78-90. szám)
1992-04-15 / 90. szám
1992. április 15., szerda Mi a törvényt akarjuk végrehajtani Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvény végrehajtásának egyik közreműködőjeként a Népszava és a Magyar Hírlap 1992. április 3-ai számában megjelent nyilatkozatokhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A Fidesszel ellentétben szakmai szempontból nem tartom elfogadhatónak a vagyonátadás és földhivatali bejegyzés összekapcsolását. A vagyonátadó bizottságok teendője ugyanis azzal befejeződik, hogy döntenek az állami vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról. Az önkormányzat tulajdonszerzése a bizottságok határozatán alapul, s nem a földhivatali bejegyzésen. A Veszprém megyei közgyűlés elnökének a Magyar Hírlapban idézett kijelentése, miszerint a kormány felismerte, hogy „bizonyos ingatlanok esetében nem tudja tulajdonosi jogait érvényesíteni, ezért a vagyontörvénybe beszavazták, hogy a műemlék épületek esetében a vagyonátadó bizottságok döntenek” — nem felel meg a valóságnak. A kormányt ugyanis a vagyontörvény előkészítésekor már kötötte az önkormányzati törvény, amely előírta, hogy a műemlékeket a vagyonátadó bizottságok adják át az önkormányzatok tulajdonába. Nem felel meg a tényeknek, hogy az önkormányzatok tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésénél mutatkozó lemaradás azt eredményezné, jog szerint semmi sem került önkormányzati tulajdonba”. A nyilatkozó kerületi vállalkozási iroda vezetőjének bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy az önkormányzatok egyes vagyonok tekintetében már az önkormányzati törvény, más vagyonok esetében a vagyontörvény erejénél fogva már tulajdonossá váltak. Tulajdonszerzésük és az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés között nincs összefüggés. Ami a vagyonátadás „sebességét” illeti, határozottan kijelenthetem, hogy bárminemű visszafogásra vagy lassításra utasítást, jelzést nem adtunk. Tőlünk ilyen intézkedéseket senki nem kért. A bizottságokkal állandó kapcsolatban vagyunk, s nem kell ahhoz írásbeli jelentéseket kérni, hogy a vagyonátadás helyzetét megismerjük. A Fidesz nem jól tudja, hogy nincsenek adataink. Alig több mint egy hónap alatt kétszer is személyesen találkoztunk a bizottságok vezetőivel, akik tételesen beszámoltak a munka állásáról. Visszautasítjuk azt a feltételezést, hogy a vagyon átadásával kapcsolatban a bizottságokat befolyásoljuk. Semmilyen érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy egy-egy vagyontárgyat a megyei önkormányzat vagy a települési önkormányzat kapja-e a tulajdonába. Számunkra a törvény végrehajtása a feladat. Ha befolyásolásról van szó — szemben a Magyar Hírlapban megjelent állítással —, éppen arra ösztönözzük a bizottságokat, hogy bár nem feladatuk, vállalják el az önkormányzatok közötti érdekegyeztetést is. Meggyőződésünk, hogy több helyen a döntések éppen azért nem születtek még meg, mert a bizottságok az önkormányzatok megállapodásaira kellő időtartamot határoztak meg. A vagyonátadás alapjául szolgáló jogszabályok minősítése nézőpont kérdése. Minden szabály az egyik vagy a másik oldalról a kritika tüze alá kerül, ha sokféle érdeket érint. A vagyontörvényről pedig ez nyugodtan állítható. Számunkra a vagyonátadás végrehajtása eddig is és ezután is szakmai kérdés. Bízunk benne, hogy mások is ennek tekintik, s a bizottságok munkája nem kerül semmilyen politikai nyomás alá. Dr. Bálint Tibor a BM hatósági főosztály vezetője A Fidesz reális politikát folytat A Fidesz frakcióvezetője, Orbán Viktor a mai politikai élet egyik legmarkánsabb egyénisége. A Fidesz-frakció tagjai célravezető, átgondolt, jogilag alátámasztott, reális politikát folytatnak. Minden egyes parlamenti megnyilvánulásuk világossá teszi, hogy problémakezelésük, előterjesztéseik a legelfogadhatóbbak az ország jelenlegi nehéz helyzetében. Nagyon sok ember számára szimpatikus lehet, hogy nem alkalmaznak érzelmekre ható, olcsó frázisokat, hanem a nehezebb utat választják, érvekkel, sokszor meddőnek tűnő vitákkal próbálnak véleményüknek érvényt szerezni. Nem lovagolnak meg olyan témákat, melyek csupán választási fogásnak minősíthetők. Sokak részéről ide sorolható az állam és az egyházak viszonya. Egyáltalán: az egyházakkal kapcsolatos témák is itt el kell időzni. Teljesen igaza van Orbán Viktornak is, mikor azt mondja, hogy a politika és a vallás el kell hogy különüljön egymástól. Európa sokféle vallású emberekből áll. Kik és milyen alapon terveznek keresztény Európát?! Miért nem vesznek tudomást egyesek arról, hogy különböző vallású, nézetű emberek a 20. század végén — oly sok szörnyűség után — igenis tudnak együtt élni! Millió és millió ember istenhívő! Miért nem tartja őket össze Istenhitük, és miért választja el őket vallásuk?! Miután az emberek — itt ebben az országban is — annyi mindent tapasztaltak, azt hihetnénk, hogy megértőbbek lettek egymás iránt! Nem pesszimizmus, ha úgy véljük, ez nincs így! Figyelemre méltó, hogy a Fidesz-politikusok viszonylag kevés idegen szót alkalmaznak beszédeikben. A párt nagy tömegeket is meg szeretne nyerni magának a választások alkalmával. Egyáltalán nem közömbös, hogy világosan megfogalmazott mondandójuk érthető legyen a legegyszerűbb emberek számára is. A Fidesz képviselőit hallgatva szinte megnyugodhat az ember: van remény egy dogmáktól mentes, demokratikus rendszer kialakulására. Kovács Kinga Budapest KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT A Magyar Hírlap postája A militarizmus sandaságai A militaristák szerint a katonaságnak békeidőben is fontos szerepe van az ifjúság nevelésében: keménységre, ellenálló-képességre, fegyelemre kényszeríti az elkényeztetett csemetéket. Van benne valami! De az is igaz, hogy ugyanakkor alamusziságra, meghunyászkodásra és beletörődésre is szoktatja a fiatalokat. Ezt egy öreg obsitos mondja, aki a mai viszonyokat ugyan nem ismeri, de a hivatalos hírközlésből is ismert újoncverés szokása és a nem ritka öngyilkosságok árulkodnak a katonai fegyelem „sajátosságairól”. A sport és cserkészet jóval eredményesebben és a jellem torzulása nélkül képes elérni az önfegyelmezést. Jó katonának nálunk mindig az számított, aki bokacsattogtatásban élenjáró volt és pattogósan ordítva tudott jelenteni. Mert logikusnak látszik, hogy az a bátor ember, aki jobban ordít! Pedig a népi mondás szerint „mennél üresebb a hordó, annál jobban kong”. És ha komolyra fordul a sor, tapasztalat szerint a népi mondás válik be jobban: a szerény, csendes ember mintha tettekben különbnek bizonyulna a nagyhangú legénynél. A katonaság általában a legfontosabb, leglényegesebb cserkésztörvényt mindig visszájára fordította. A cserkész ugyanis „önmagával szemben szigorú, másokkal szemben gyengéd”. Láttam börtönben kiérdemesült, hírhedetten kemény pléhgallérost elérzékenyülten pityeregni saját sorsa fölött. „Vitéz” katona volt másokkal szemben, s ezért tele is volt kitüntetésekkel, de saját magához bizony később puhának bizonyult. A legtermészetesebb dolog, hogy a nemzeti hazabeszélés szerint a mi népünk a legjobb katona. De ugyanezt mondja a legtöbb náció önmagáról akkor is, ha egyetlen valódi érvvel sem tudja támogatni öndicsőítését. Idők múltával a doni katasztrófa tényeit is dicsőséges múltunk hőstettei közt emlegetjük. Most szinte szemünk előtt játszódik le egy másik oktalan tragédia. De a belgrádi tábornokok ezt mint népük harci szellemének hőstetteit élik meg. Mert a kibicnek semmi sem elég drága, militarista kibicnek pedig különösen nem. Gaskó Dénes Budapest Hock J. u. reálbank hirdetmény Tájékoztatjuk a Reallízing-kötvények tulajdonosait, hogy az infláció és a piaci kamatok csökkenése miatt a REALLÍZING-KÖTVÉNY kamatlába 1992. május 1-jétől 2%-kal csökken. Az új alapkamat évi bruttó 29%. A 90 naponkénti kamatemelkedés +2%-ra változik. A kamatváltozás nem visszamenőleges hatályú. A május 1. után vásárolt kötvényeknél a kamatsávok a következők: Napok: 0—90 91—180 181—270 271—360 361—450 Kamat: 29% 31% 33% 35% 37% és így tovább 2%-onként, amíg a kamatot fel nem veszik. A május 1. előtt vásárolt kötvényeknél a kamat 2%-kal csökken abban a kamatsávban, ahová a kötvény eljutott. Például: az 1992. március 1-jén vásárolt kötvény kamata április 30-ig 31%, május 1-jétől 29%. Az 1991. március 1-jén vásárolt kötvény kamata április 30-ig 40,5%, május 1-jétől 38,5%. Reallízing-kötvény-forgalmazás: Budapest V., Semmelweis u. 4., Budapest VI., Andrássy út 124., Bugyi, Kossuth L. u. 117., Dunakeszi, Verseny u. 8—10. és az ország 30 városában levő EXPRESS UTAZÁSI IRODÁKban. MH 3347 Közeleg a húsvét, s nekem ismét eszembe jut, ami minden esztendőben: vajon ez a keresztény ünnep miért kötődik évente más-más dátumhoz? Karácsony mindig december 25-én, Mikulás 6-án, szilveszter 31-én van. Miért éppen legnagyobb tavaszi ünnepünket nem lehet fix dátumhoz kötni? Válaszukat várja: Németh Jánosné Üllőről. Bereczky Károlyné pedig — akinek eladósorban lévő lányunokája sok locsolót vár — tanácsot kér nem nagy kézügyességet kívánó, mégis ízléses hímestojások készítéséhez. — Eddig a népművészeti boltban vettünk 6-8 szép darabot, ám az idén már 200 forintba kerül egy. Tessék beszorozni! Ahol kéthárom lányhoz jönnek a lovagok, kész az anyagi csőd! — jegyzi meg a praktikus nagymama. Németh Jánosnénak szól első válaszunk. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás (innen származik az ünnep magyar elnevezése). Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi 50 nap múlva a pünkösd. Krisztus után 325-ben a nicaeai zsinat határozott úgy, hogy húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőséget — március 21-ét — követő holdtölte utáni vasárnap tartassák, amely mindig március 22. és április 25. közötti időre esik, ebben az esztendőben április 19-én és 20- án tartjuk. Hazánkban az 1092. évi szabolcsi zsinat szerint az ünnep még négynapos volt, amit 1661-ben három, 1771-ben pedig két napra csökkentettek. Sőt X. Pius pápa 1911-ben húsvét második napját is törölte a kötelező ünnepek sorából. És most Bereczky Károlyné figyelmét kérjük. Nem voltunk restek felkeresni Negyvenszálláson Tamás Andrásék takaros portáját, ahol Éva asszony fejebúbja is alig látszott ki a tojáshalomból. Budapestre, a Népművészeti Vállalat boltjaiba készül a szállítmány. A tojás belsejének kifújása — miután két végét ügyesen, vastagabb tűvel vagy kis fúrófejjel kifúrta — a férj dolga. Az immár üres héjak felforrósított hypós, ecetes vagy mosószeres vízben válnak patyolattá,jól festhetővé. Száradás után Éva asszony vizes temperával először csak nagyvonalakban helyezi el a mintákat: gyöngyvirágot, tulipánt, nefelejcset és csupán a kalocsai hintésekre jellemző kis hegyes pirospaprikákat. A végén zöld ágakkal köti össze a motívumokat és megfesti a leveleket. A minták régi kalocsai térítőkről valók. Molnárné Kővágó Mária pingálóasszony, a népművészet mestere hagyta utódaira a gazdag mintakincset, amellyel most menye és unokája, Gyöngyike sáfárkodik. A tojásfestést egyik jó barátnőjétől,Nagyné Bagó Erzsébettől tanulta Éva asszony. Természetesen leírni sokkal egyszerűbb a tojásfestés csínját-bínját, mint utánozni. Próbálkozzunk az egyszerűbb megoldással. A szépen letisztított, megfürösztött, leszárított (megfőzött vagy kifújt) tojásokra helyezzünk szép formájú kisebb leveleket vagy petrezselyem zöldjét. Ügyeljünk rá, hogy simán borítsák be a tojáshéjat. Ezt göngyöljük szorosan egy kimustrált nylonharisnya méretre felvágott szárába, és kössük át két-három helyen cérnával. Helyezzük az egészet olyan vízbe, amelybe sok hagymahéjat vagy boltban kapható tojásfestéket raktunk. Amikor a víz kihűlt, a tojásokat kivesszük, a „göngyöleget” eltávolítjuk. A levelek, a petrezselyemszirmok helye világos marad, míg a tojás héja vörösesbarna vagy a festéknek megfelelő színű. Figyelem: a népszokások íratlan szabályai szerint minden locsolónak két hímestojás jár! Kérdezzen: felelnek! A Városvédő Egyesület szívén viseli, hogy Budapest házaiban virágok nyíljanak még akkor is, ha nincs kert. Néhány jól kiválasztott növény dísze lehet az ablaknak, az erkélynek, barátságossá, egészségesebbé teheti a környezetet. De milyen magot vagy palántát válasszunk, ha alig szűrődik napfény az otthonunkba? És milyet, ha több órán át sütkérezhetnek növényeink? Ezekre és bármilyen virágültetéssel, gondozással kapcsolatos kérdésre válaszol szombatonként 12 és 14 óra között Varga Istvánné kertészmérnök az V. ker. Bástya utca 35-ben, a Városvédő Egyesület székházában. A tanácsadás díjtalan! A SZERKESZTŐ ÜZEM Miért „vándorol” a húsvét? FOTÓ: SZABÓ-JILEK ÁDÁM 17 MAGYAR HÍRLAP X 1 Földönjáró egészségügyi politikát! Dr. Pável Magda Egészségpolitika helyett centralizáció? címmel írt április 7-ei számukban. Mondanivalója az, hogy az egészségügyben feudális viszonyok uralkodnak és nincs átfogó egészségügyi politikánk. Az íráshoz szeretném hozzáfűzni saját gondolataimat. Minden fiatal orvos lázadozott és lázadozik főnöke ellen. Nem biztos, hogy ez rossz jelenség. Az egészségügy, a gyógyítás speciális munka, intézményei speciális munkahelyek. Ennek megfelelően kivételes munkafegyelemmel és munkamorállal kell rendelkezniük az ott dolgozóknak, mert életről van szó! A jó értelemben vett feudális viszonyok ezért nem egészen azt jelentik, ami erről a stílusról mint összkép él az emberekben. Vannak jó és értelmes fegyelmek, amit az ott élő és dolgozó emberek nem éreznek tehernek, mert önként választották. Nem csak arról van itt szó, hogy ki osztja el a megoperálandó betegeket, s a pénzeseket a főorvos vindikálja magának, hanem arról is, hogy a felelősség és a felelősségre vonás, valamint a felelősségvállalás talán sehol sem olyan fontos, mint a gyógyításban! Itt nem csak személyi és emberi jogokat kell megkövetelni: a kötelességek pontos végrehajtása és megkövetelése is elengedhetetlen! Ami a centralizációt jelenti és az egészségügyi politikát illeti, két út áll előttünk: a teljes privatizáció és az állami ellátás. A két rendszer egymásmellettiségéből kijön-e majd valami jó és eredményes? Kétséges. Mind a felelősséget, mind a gazdaságosságot csak a magánszférában lehet megteremteni, egyértelműen piac- és profitérdekeltséggel. Például nekem van egy hatvanágyas klinikám, ebben ASZ-ig el tudom látni a beteget, és csak így és ekkor vállalhatok érte szakmai felelősséget, lehetek objektíve is felelősségre vonható. Ha az egyik dolgozóm nem teljesíti a reá bízott feladatot, már másnap elbocsáthatom! Munkaerőnek alkalmaztam, ezért jól meg is fizettem, és nem érdekel, hogy feleségi, anyai stb. tisztét hivatása mellett el tudja-e látni. Ezt a magántulajdonosi szemléletet és gyakorlatot állami intézményben szinte lehetetlen megvalósítani! Majd a gazdagok a magán-, a szegények az állami egészségügyi szolgálatot veszik igénybe. Az „ingyen” eredménye az, amivé a magyar egészségügy vált. Senkinek érdeke nem fűződött ahhoz, hogy jól és gazdaságosan funkcionáljon. Az ingyenhez kell a legnagyobb fegyelem, „tudat” és diktatúra! Szerintem az egészségügyi koncepció építését nem elsődlegesen az elmélet felől kellene elkezdeni. Először a társadalmi környezetet szükséges egy jól működő mechanizmussal elindítani. A gyakorlati döntések az elsődlegesek, nem az „egészségügyi politikai koncepció”. Földönjáró feudalizmust és egészségügyi politikát! Nem „kigondolni”, mint az ideológiákat, hanem az elméletet az életből vezetni le a tapasztalat alapján! Dr. Veress Sándor Szeged Privát privatizáció Lapjuk „Privatizációs politikát sürget az Állami Vagyonügynökség” címmel közölte, hogy országgyűlési bizottságok tárgyalták a privatizálásra adott milliók sorsát. Kóródi Mária SZDSZ-képviselő kérte a kormányzatot: legyen nagylelkű, és ne az önkormányzatokkal fizettesse meg a tanulópénzt. Bauer Tamás másnap írt a lapban arról, hogy a kormánynak nincs privatizációs koncepciója. Mint jó magyar állampolgár, én a Horthy-világtól napjainkig mindig elősegíteni igyekeztem a gazdasági fejlődést, az állam javára és a saját boldogulásomra. Azóta már többször nyúltak a maszekok hóna alá. Én azonban csiklandós vagyok, és mindannyiszor nevetnem kellett, hogy ez csak valami újabb trükk. Úgy gondoltam, a privatizálásra való átállás számomra nem lesz nehéz, hisz életemet a kapitalizmus farkastörvényei szerint éltem le. Kezdő taxisként sem tudtak átverni az átjáróházakkal, amikor pedig a harminc férőhelyes Bank-garázs tulajdonosa lettem a Zichy utcában, egy autó sem mehetett el a garázsdíj vagy a javítás kifizetése nélkül. A háború után változott a helyzet. Mivel a vagyonom az államé lett, már tőle loptak és őt csapták be. Most viszont első privatizációs kísérletem kudarca nagy összegű tanulópénzembe került. Egy „szép” napon mint a Citroën-barátok örökös elnökét (hogy ez maradjak, Surányi György elnök és névrokonom esetén okulva nem írok alá chartát) és mint a márka specialistáját felkeresett egy jól szituált úriember kétmilliós Citroenjével. Úgy véltem, az Isten küldte a privatizációm elkezdéséhez, és megállapodtunk egy-két alkatrész cseréjében, néhány konstrukciómódosításban. Futás a Citrexhez Szentendrére, közben hallgattam kedves nejemet, hogy nem elég nekem a parkoló kerekű Citroenemmel, az orrán nyíló Isettámmal, a háromkerekű Hondámmal, a falramászó és lépcsőnjáró szerkezeteimmel foglalkoznom, most a legújabb Citroennél is jobbat vélek csinálni? E hosszú szöveg, s hogy soha nem fogom látni az ötvenezer forintomat, akkor hangzott el, amikor feleségemet a bankba vittem. Hiába mondtam, hogy a gyártól ezért, miként a múltban, a sokszorosát kapom majd, csak azt hajtogatta, hogy emiatt kevesebb kamatot fog kapni. Az elkészült autó, a nyúzópróba az elragadtatott tulajdonossal igazolta elgondolásom teljes sikerét. A hálás úr az ötezres bankókat szorongatva megkért, álljak ki autójával a szűk garázsomból. A kapuzárás miatt én viszont arra kértem őt, álljon már odébb kicsit a kocsijával. Ennek maradéktalanul eleget tett, azóta sem láttam. Megtörtént a rendszerváltás, s ez ötvenezer forintomba került. Ez azonban nem volt hiábavaló, mert miként Pettenkoffer professzor a koleravírusok lenyelésével bizonyította, hogy a szervezet immunissá tehető, én a rendszerváltozás következményeinek feltárásával gyógyírt találtam új társadalmunkat fenyegető pszichikai AIDS, a tudati immunitás elvesztése ellen. Többször nem húznak be a csőbe, újabb vállalkozással nem próbálkozom, negyvenéves piacgazdasági gyakorlatom ellenére. Úgy vagyok ezzel, mint Ali, az egyébként hithű muzulmán, amikor a kádi figyelmeztette, hogy a mecsetben fecsegni olyan bűn, mintha idegen asszonnyal hálna. Ali erre így felelt: „Én kipróbáltam mind a kettőt... de micsoda különbség.” Surányi Endre Rovatszerkesztő: SÁRKÖZI MÁRIA Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A rovatunknak szánt leveleket szerkesztjük, szükség esetén a lényeget nem érintő rövidítésekkel közljük. Ehhez külön hozzájárulást nem kérünk. • S.M.