Magyar Hírlap, 1992. május (25. évfolyam, 103-114. szám)
1992-05-02 / 103. szám
2 CM MAGYAR HÍRLAP Los Angeles-i tudósításunk Kalifornia kemény évei nem értek még véget. Földrengés San Franciscóban, majd a 250 lakóházat porig perzselő tűzvész Oaklandban. Árvíz és földrengés Los Angeles környékén. Az ingatlanárak csillagászati magasságba kúsztak. Az indokolatlanul magas telekárak miatt a tízezreket foglalkoztató nagyvállalatok látványosan kivonultak, növelve a munkanélküliséget. A bűnözés is növekszik és az utcákon már nemcsak a csavargók koldulnak. S a legfrissebb fejlemény: tettenérhetetlen (?) gengszterbandák példátlan garázdálkodása. Az önmagát „Golden State”-nek — aranyállamnak — nevező Kalifornia tánc sosem volt oly távol aranykorától, mint ezekben a nyomasztó órákban. A televízióállomások hajnal óta a senkitől sem háborgatott üzletfosztogatók rohamát, a fel-fellángoló tüzeket, a már tétlennek tűnő rendőrséget és a bőrszíntől függetlenül megrökönyödött, magatehetetlen lakosságot mutatják. A vandalizmust — mint Magyarországon is ismeretes — egy Rodney G. King nevű, többszörösen büntetett bűnöző brutális bántalmazása — pontosabban az őt rugdosó, agyba-főbe verő rendőrök felmentése váltotta ki. King fekete. A rendőrök fehérek. King ittasan, kábítószer hatása alatt, 160 kilométeres óránkénti sebességgel robogott lakott területen, amikor a rendőrök üldözőbe vették. Vérbeli, vadnyugati hajsza után sikerült megállásra bírni. Hogy mi történt ezt követően, arról egy amatőr felvétel — amely bejárta a világot — számol be: a bűnöző a földön, a négy rendőr pedig nem kíméli... Ám, hogy mi is történt valójában azt megelőzően, azt ki-ki a maga szemszögéből mondta el. Az esküdtek — többhavi tárgyalás után— úgy szavaztak: a fehér rendőrök kötelességüket teljesítették. Vétlenek... Néhány órával később Los Angeles legszegényebb, jobbára feketék (és mexikóiak, koreaiak) lakta negyedében, de a hatóságoknak otthont adó belvárosban is elszabadult a pokol. Előbb csak az üzletek kirakatait törték be, autókat borítottak fel és megpróbáltak benyomulni a rendőrség épületébe — nem sokkal később az első tűznyelvek is magasra csaptak.Fosztogatók rohanták meg (a tv-kamerákkal mit sem törődve) az áruházakat, üzleteket, Molotovkoktélokat hajítottak az épületekre. Egy teherautó fehér vezetőjét kirángatták kocsijából és félholtra rugdosták, egy úrvezető — az események tán első halottja — egyetlen fejlövéstől hanyatlott a volánra. Bár a város egyik legnagyobb „afro-amerikai” templomában — a televízióban is közvetített misén önmérsékletre intették az embereket, és egy másik King, a mártírhalált halt Martin Luther szavait idézték, aki szerint az erőszak nem vezethet eredményre; bár Los Angeles népszerű, fekete bőrű polgármestere, Tom Bradley is óvott a kilengésektől és a faji zavargások veszélyére figyelmeztetett, bár ismert fekete művészek és sportolók próbáltak hatni az értelemre — a higgadt szónak ekkor már nem volt foganatja. Faji zavargás volna, valóban? Az — is. De végső fokon kedvező alkalom az alvilágnak, a Los Angelesben egymással rivalizáló bandák különböző bőrszínű tagjainak, hogy megnyergeljék az indulat hullámait. Tegnap még a feketék többsége az összerugdalt bűnöző (de mégiscsak fekete!) King igazát védve „fehérek összeesküvéséről” beszélt a rendőrök felmentése kapcsán. S e véleményükkel nem álltak egyedül!... Ám amikor a szegénynegyedek első fekete — és nemcsak fekete — tulajdonban lévő üzleteibe, kínnal-keservvel megszerzett, düledező viskóiba is belemartak a lángok, mind többen kijózanodtak. Józanul kérdezte az italkereskedő, akinek élete munkája volt a parányi bolt: — Miért?! ... Hát én is fekete vagyok... Könnyezve nyilatkozott a fiatalasszony: — Hősünk, Martin Luther King nem ilyen holnapért halt meg. ... A házban, ahol lakom, öt fekete család él. Együtt lesünk ki az ablakon, riadtan, mert a lángok már a közelünkbe kúsztak: két saroknyira tőlünk ég az az élelmiszerbolt is, ahol reggel még tejetkenyeret vásároltam. Még Hollywood is, több helyen. Los Angelest, a mindig szmogos várost soha nem látott füst borítja, ablakomból hat, félelmetesen gomolygó füstcsóvát látok, tűzoltóautók vijjognak és a rendőrök inkább őket vigyázzák, semmint a gyújtogatókat üldöznék... mert az autókkal száguldozó banditák, az új Rodney G. Kingek, a tűzoltókra is lőnek. Miért? Mit akarnak? Válasz egyelőre nincs. A politikusok nyilatkoznak. Ki óvatosan, ki még óvatosabban. Bush elnök Ohióból üzent: a vandalizmusnak véget kell vetni. A történtek sajnálatosak, dehát a rendőri brutalitás ügyében nem az Egyesült Államok elnöke döntött, hanem az esetet behatóan tanulmányozó esküdtek... Bill Clinton le van sújtva. A felmentő ítélet miatt is, de kéri a Los Angeles-ieket, hogy hagyják abba... A másik, elnökjelöltségre pályázó demokrata, a korábbi kaliforniai kormányzó, Jerry Brown, a történtek hallatán azonnal indult Kaliforniába, mivel hogy neki ott a helye... Utóda, Pete Wilson elrendelte a Nemzeti Gárda bevetését. Los Angeles utcái kihaltak — ilyen se volt még. Rendkívüli állapot van, este fél 18-tól napkeltéig kijárási tilalom. És mégis — hogy, hogy nem — újabb és újabb városrészekben csapnak magasra a megfékezhetetlennek tűnő tüzek. Az angyalok városa ördögök zsiványtanyájává gémberedett. • Földes Tamás formai egyetem körül is. A városból ezrek menekültek el. A repülőgépeket elirányítják, egyes körzetekben megszűnt a gáz- és vízszolgáltatás, az iskolák bezártak, minden kulturális és sporteseményt lemondtak. A Fehér Ház pénteken — középeurópai idő szerint késő délután — bejelentette, hogy szövetségi csapatokat küld Los Angelesbe, szövetségi parancsnokság alá helyezi a kaliforniai Nemzeti Gárdát, de a katonák nem lépnek azonnal akcióba, megvárják, hogy mit tudnak tenni a kaliforniai hatóságok. A csapatok jelenléte nem szünteti meg a jelenlegi autoritást a városban, az irányítás változatlanul a los angelesi hatóságok kezében marad. Lényegében a szövetségi katonák — összesen négyezer — csak készenlétben várják, mit tudnak, vagy nem tudnak elérni a többi rendfenntartó közegek. Szövetségi rendfenntartó erők is mennek Los Angelesbe: összesen ezer fő. Bush elnök tragikusnak nyilvánította a helyzetet. A néger polgárjogi vezetők egész pénteken a Fehér Házban tanácskoztak Bush elnökkel. A találkozás eredménye volt a csapatbeküldésről szóló nyilatkozat. Washington polgárjogi vádemelést vett fontolóra a négy felmentett rendőr ellen. „Aggaszt bennünket a túlzott rendőrségi erőbevetés lehetősége csakúgy, mint a túlzott utcai erőszak” — mondta Bush elnök. Sokak szerint a polgárjogi vádemelés már nem fogja megállítani az erőszakhullámot, a faji háborút. Bush elnök kijelentette: „Megteszek mindent a sebek begyógyításáért és az ország egységéért. Egy elnöknek ez a kötelessége. A gyilkosságoknak abba kell maradniok. A fosztogatásokat, az ütlegeléseket, az ártatlanok elleni esztelen erőszakot elítéljük. A társadalom nem tűrheti ezt.” A USA Today című lap csütörtök éjszaka gyors felmérést végzett és megállapította: az ország lakóinak többsége, faji hovatartozásra való tekintet nélkül felháborodott a rendőrök felmentésén. A feketék csaknem 100, a fehérek 86 százaléka nem ért egyet az ítélettel. A feketék 90 százaléka, a fehérek 68 százaléka fajgyűlölőknek bélyegezte az esküdteket. Csaknem mindenki elítéli a lázongást, de 49 százalék úgy véli, várható volt. Bush fekete polgárjogi vezetőkkel tanácskozott Los Angeles lángokban , csapatok készenlétben Már Atlantában is lőnek FOTO MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Kompromisszumos orosz—ukrán flottatárgyalások Halasztásban a megoldás Moszkvai tudósítónktól A Fekete-tengeri Flotta sorsáról megtartott kétnapos orosz—ukrán tárgyalásnak a legfontosabb eredménye az, hogy megkezdődött a komoly eszmecsere erről a hónapok óta megoldatlan problémáról — hangoztatják a csütörtökön befejeződött odesszai megbeszéléseket értékelő első kommentárok. A tárgyalásról kiadott közös közlemény arra szólít fel, hogy a felek tartózkodjanak a helyzetet csak bonyolító egyoldalú lépésektől, és munkacsoportokra bízza a flotta jövőjéről szóló orosz—ukrán szerződés alapelveinek kidolgozását. Vaszilij Durgyinyec, a kievi parlament elnökhelyettese, az ukrán delegáció vezetője az első tárgyalási fordulót követő sajtóértekezleten óvott a sietségtől. Ebben a bonyolult kérdésben fokozatosan kell közeledni a megoldáshoz, mondotta. Ukrajna a flottavitában abból indul ki, hogy minden szuverén államnak joga van saját fegyveres erők megalakítására, szögezte le, de a problémát nem pusztán hajók felosztásának tekinti, hanem figyelembe veszi a személyi állomány sorsát is. Egyszersmind hangsúlyozta, hogy az ukrán külpolitika prioritása a baráti kapcsolatok ápolása Oroszországgal. • Poór Csaba DELTASK AN DIN AVIA UTAZÁS) IRODA -TRAVEL AGENCY GÖRÖGORSZÁG 06. 01-09. 30. 2—3—4 személyes apartmanok 8 nap/7 éjsz. apartman/turnusonként 13 080 Ft-tól, 2—3—4 személyes apartmanok 10 nap/7 éjsz. luxusautóbusszal turnusonként 12 040 Ft-tól/fő, 3 személyes apartmanok 10 nap/7 éjsz. luxusautóbusszal 11 217 Ft-tól/fő. DELTA SKANDINÁVIA UTAZÁSI IRODA A Magyar Utazási Irodák Szövetségének tagja BUDAPEST — 1053 Kecskeméti u. 8. Tel.: 117-4834, 118-7549. Nyitva tartás: hétköznap 9.00—17.30-ig, szombaton 9.00—13.00-ig. Partnerirodák: Penny Tours — 276-1460 Medix Tours — 201-0135 KECSKEMÉT - Kunságtours 76/26-567 Puszta Kft. 76/20-728 SZEGED — Mortens 62/51 -477 GYŐR — Joker Tours PÉCS - Lenau Reisen 72/32-940 96/10-193 DEBRECEN — Civistrans 52/11 -344. ^ Szeretettel várjuk érdeklődésüket! ^ KÜLFÖLD Washingtoni tudósítónktól Los Angelesen kívül Atlantában és San Franciscóban is kijárási tilalmat vezettek be. Ebben a két városban is gyújtogatnak, fosztogatnak és öldökölnek a feketék. Zavargásokról érkeztek hírek a Wisconsin állambeli Madisonból, de Denverből, Indianapolisból, sőt Florida államból is. Clevelandben a tömeg utánarohant-egy autónak, amelyen déli konföderációs és náci lobogó lengett.Chicagóban készenlétbe helyezték a rendőrséget. Los Angelesbe katonai repülőgépeken szállítottak rendőröket Észak-Karolinából, járműveikkel együtt. A rendőrséget a Nemzeti Gárda segíti. Az „angyalok városában” a gazdagabb negyedek lakói barrikádokat emelnek, hogy megvédjék magukat. Barrikádok jelentek meg Westwoodban, az UCLA, a liberális kali George Bush csapdahelyzetben Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Rodney King esete megrázta Amerikát. Ebben a politizáló évben minden indulót, akár elnökségre, akár kongresszusi mandátumra törekszik, rá fog kényszeríteni, hogy színt valljon a legkényesebb kérdésben: a faji előítéletekről. Mindkét oldalon, a fehérek és a feketék részéről egyaránt sok a sérelem, sok a lefojtott indulat. Los Angelesben nem ez az első rendőri brutalitás, aminek fekete az áldozata. Ugyanakkor fehér rendőrök halnak meg, akiket fekete bűnözők terítenek le. A fekete kisebbség aránytalanul nagy számban képviselteti magát a börtönökben és a bűnözési statisztikákban. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ez nem forradalom. Nem a felháborodott tömeg és nem a bíróságot, a politikusokat, képletesen szólva a Bastille-t ostromolja, hanem a csőcselék fosztogatja az üzleteket, rabolja a mikrohullámú sütőket, bútorokat. A feketék egymást verik elsősorban, ők a gyilkosok és az áldozatok is. Ez az oka annak, hogy az amerikai fekete férfi átlagéletkora 44 év. Mérsékelt fekete vezetők, mint például Jesse Jackson, úgy nyilatkoznak, hogy ugyan az ítélet igazságtalan volt, de a lázongásnak ez a formája is megbocsáthatatlan. A középosztálybeli vagy munkásosztályba tartozó feketék csakúgy, mint a polgárjogi vezetők, rémülten nézik a fejleményeket, mert tudják: száz évre vetheti vissza a mozgalmat mindaz, ami most Los Angelesben történik. A politikusok igyekeznek a maguk javára fordítani nemcsak békében, de lázongásban is a fekete érzelmeket. Bush elnöknek kellenek a szavazataik, amiket nem kap meg, ha most nem lép fel határozottan az ítélet ellen. Ugyanakkor elveszítheti a fehér szavazók egy részét, ha nem csap oda a lázongók közé. Csak egyetlen egy fiatal, vagy öreg, ártatlan feketét terítsen le a rendfenntartó közegek eltévedt, fehér golyója és George Bush már le is mondhat az újraválasztásról. Akármit is csinál a következő 24 órában, az döntő hatással lesz egész politikai karrierjére. Hetek óta hallgató, konzervatív ellenfele, Pat Buchanan már ki is jelentette, hogy Bush megint gyengekezűnek, határozatlannak bizonyul. A demokrata Bill Clinton szerint nyilvánvaló, hogy Bush képtelen megbirkózni az amerikai faji problémákkal. A kívülálló Ross Perot is határozottságot sürget. Van egy amerikai mondás: „damn if you do, damn if you don’t”, azaz, ha mozdulsz, ha nem nem, meggyűlik a bajod. Pontosan ebben a helyzetben van George Bush. A legnagyobb vád ellene, hogy nem előzte meg az eseményeket, nem kísérte figyelemmel a tárgyalást, nem gyorsította fel időben a polgárjogi vizsgálatot a los angelesi rendőrök ellen. George Bushnak pontosan ez nem hiányzott ebben a választási évben. Ha sikerül is újraválasztatnia magát, aligha fog olyan többséget kapni, amivel kényelmesen érezheti magát a Fehér Házban. És ha most egy rossz mozdulatot tesz, még ettől a szűkös mandátumtól is elbúcsúzhat. Ugyanakkor az amerikai törvényhozási rendszer nem teszi lehetővé a gyors eljárásokat. Ha az igazságügyi minisztérium akár még ma vádat emel a négy rendőrtiszt ellen, akkor is hónapokba telik, amíg újabb tárgyalás lesz. Ennek a kilátása nem fogja megállítani a lázongókat. Az ítélet felveti azt a kérdést is, hogy jó-e az amerikai igazságszolgáltatás, nem kellene-e reformokra gondolni. Bush elnöknek erről is nyilatkoznia kell.George Bush azonban kompromisszumos politikus, középutas, aki nem szívesen foglal — képletesen és gyakorlatilag — feketén-fehéren állást. Politikai ellenfelei ezt nem fogják elnézni neki. A választók hangulata már a Rodney King eset előtt is ellenséges volt a jelenlegi politikusokkal szemben. • Révai Zsolt A szakszervezetek 22 kopejkás sörrel csábítottak Politikai sztrájkfelhívás Moszkvában Moszkvai tudósítónktól A dolgozók nemzetközi szolidaritása helyett az idén a tavaszt és a munkát ünnepelték május elsején Moszkvában. Mára ez a nap Oroszországban is elveszítette politikai jelentőségét, igaz, akadtak, akik változatlanul az elmúlt idők szellemében ünnepeltek. A „Dolgozó Moszkva” nevű szervezet hívó szavára több tízezer, a különböző becslések szerint 15-40 ezer ember vonult vörös zászlók és a jelcini reformokat bíráló jelszavak alatt a Vörös térre, ahol a szovjet himnusszal vette kezdetét nagygyűlésük. A tüntetők nemcsak a Szovjetunió visszaállítását követelték, hanem politikai sztrájkfelhívások is elhangoztak, és aláírásgyűjtést kezdeményeztek, hogy népszavazást sürgessenek Borisz Jelcin valamint a moszkvai vezetők idő előtti leváltása és bíróság elé állítása érdekében. A kommunista tüntetőket rendőrkordon és autóbuszok választották el a Vörös tér másik felén ünneplő gyerekektől. Az orosz főváros vezetése kétezer árvát hívott meg a város központjában megrendezett nagyszabású show-ra, amelyre helikopteren érkeztek a kedvenc mesehősök, a színpadon pedig a majorettek társaságában sorra jelentek meg az orosz történelem ismert alakjai. A korábbinál sokkal kevésbé volt politizált az a nagygyűlés is, amelyet a szakszervezetek hívtak össze a Gorkij parknál. A szónokok a munkához való jog mellett a polgári egyetértésért, a kormánnyal és a vállalatokkal folytatott konstruktív párbeszédért emeltek szót a mintegy négyezres tömeg előtt, amelynek egy részét az Interfax tudósítójának epés megjegyzése szerint nemcsak a kellemes tavaszi idő, hanem a szervezők azon ígérete is a rendezvényre csábított, hogy a régen elfelejtett áron, 22 kopejkáért árulnak egy üveg sört. •P.Cs. Az unionisták és Snegur szövetsége Bukaresti tudósítónktól___________ Fegyverropogással aláfestett diplomáciai tárgyalások folynak Moldovában. A moldovai, az ukrán, az orosz és a román külügyminiszter legutóbbi találkozóján létrejött megállapodásnak megfelelően a tűzszünet betartásának ellenőrzésére megalakított vegyesbizottság tagjai a négy országot képviselő megfigyelőcsoport vezetőinek kíséretében pénteken Tiraszpolban, a szeparatisták legfontosabb bázisán tartottak megbeszéléseket, előző napon pedig a forró pontnak számító Tiginában ültek össze. Bukarestben közzétett hírek szerint ez utóbbi helységben a péntekre virradó éjszaka nyugalom volt, mi több, megkezdődött a városban állomásozó félkatonai egységek lefegyverzése is, s így egyelőre semmi akadálya, hogy a terveknek megfelelően május 5-én ugyancsak itt találkozzanak a vegyes megfigyelőbizottság képviselői. Folyik a területek aknátlanítása is. A bukaresti rádió helyszíni tudósítója idézte azokat a Moldovában keringő híreszteléseket, miszerint a feszültség fenntartásában egy harmadik erő — a maffia — lenne érdekelt, amely profitszerzésre használja fel a helyzetet. Arról is beszámoltak, hogy Tiginában — a gazdasági egységek őrségeinek megerősítésére hivatkozva — öttagú fegyveres csoportok szerveződnek, s ezekben mintegy 200 szakadár is helyet kapott már. A moldovaiak aggodalommal figyelik azt a folyamatot is, amelynek során megítélésük szerint az országuk területén állomásozó, orosz fennhatóság alá tartozó 14. hadsereg lassan a szakadár köztársaság nemzeti hadseregévé szerveződik. A konfliktusövezetbe ugyanakkor megérkezett az úgynevezett ukrán népvédők mintegy 80 tagú csoportja, a kommunista eszméket valló Olej Vitoviccsal az élén, és már több alkalommal megsértette a tűzszünetet. Román hírforrások szerint a szeparatista erők vezetője, Igor Szmirnov letett arról, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaság politikai elismerésben részesüljön, ehelyett beérné a gazdasági és részleges katonai elismeréssel is a FÁK-tagállamok részéről. Mircea Snegur moldovai államfő pozíciójának megszilárdulásához hozzájárult az is, hogy a Moldova és Románia azonnali egyesülését követelő, unionista Kereszténydemokrata Moldovai Népfront vezetője, Mircea Druc támogatásáról biztosította az elnököt. A két politikus találkozója alkalmával egyetértett a szükségállapotot kihirdető elnöki rendelet tiszteletben tartásának fontosságában, valamint abban, hogy további tárgyalásokat kell folytatni Oroszországgal a 14. hadsereg kivonásáról, erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági reform, a privatizáció meggyorsításáért, a nemzeti pénznem mielőbbi bevezetéséért, a Romániával megkötendő alapszerződés minél rövidebb időn belüli aláírásáért. • Bogdán Tibor 1992. május 2., szombat Kína és Románia elismerte az új Jugoszláviát Menekülnek Boszniából Újvidéki tudósítónktól____________ Az egykori Jugoszlávia polgárai még sohasem élték át ilyen szomorú május elsejét, mint tegnap. A legvigasztalanabbak minden bizonnyal a boszniai menekültek voltak, akik közül eddig több mint 220 ezren érkeztek Horvátországba, és több ezren ide a Vajdaságba. A legtöbben rokonoknál helyezkednek el, sokfelé pedig a sporttermekben helyezik el őket. Május elsejére virradóra azonban a mostariak pusztító ágyúzást vészeltek át: a horvát területvédők állítólagos provokációjára válaszolva a szövetségi hadsereg válogatás nélkül lőtte a lakónegyedeket, és egy dzsámit is eltalált. Egy ember életét vesztette és sokan megsebesültek. Április utolsó napján súlyos harcok bontakoztak ki Derventában, a Szarajevótól délre fekvő Donji Vakufnál pedig úgy robbantottak fel egy folyami hidat (távirányítással, egy szenes kamionba rejtett szerkezettel), hogy éppen javában folyt rajta a közlekedés. Legalább tízen haltak meg, szerbek, muzulmánok vegyesen. A diverzió, amelyért senki sem vállalta a felelősséget, jól szemlélteti azt az irracionális gyűlöletet és pusztítási ösztönt, amelyet, úgy tűnik, még jó ideig senki sem tud megfékezni, mint ahogy a boszniai válságra sem született még mind a három nemzeti közösség számára elfogadható megoldás. Helsinkiből tegnap olyan hírek érkeztek ide, hogy az EBEÉ magas beosztású tisztségviselőinek értekezletén elfogadás előtt áll a Bosznia-Hercegovináról szóló deklaráció, s ebben — a belgrádi rádió szerint — már nemcsak Szerbiát hibáztatják, hanem Horvátországot és a muzulmán fegyvereseket is. Állítólag az amerikai és francia küldöttség szorgalmazta a felelősség megosztását. Belgrádban abban bíznak, hogy ezzel elhárul a Szerbiát sújtó szankciók veszélye, és a szerb dipolomácia újabb esélyt kap, hogy megmagyarázza boszniai bizonyítványát. Az idézett rádiótudósítás szerint Washington már megértette a tényleges helyzetet és rájött, hogy Szerbia nem felelhet a szövetségi hadsereg cselekedeteiért. Az érvelésből azonban ismét kifelejtették a szerb szabadcsapatokat, amelyek néhány hónappal ezelőtt akadálytalanul gyakorlatoztak Szerbiában és indultak Boszniába szerbiai parancsnokaik vezetésével. A szerb elnök is bekapcsolódott a külföld megnyerésére indított akcióba. Csütörtökön Belgrádban vendégeskedett Micotakisz görög kormányfő, akit a csonka Jugoszlávia első magas rangú külföldi vendégeként és Szerbia barátjaként üdvözöltek. A megbeszélések után tartott sajtóértekezleten Milosevic magabiztosan kijelentette: lassan megváltozik a világ véleménye az új Jugoszláviáról. Görögországot az új állam közeli barátjának nevezte, és Micotakisztól azt kérte, hogy tolmácsolja az ott hallottakat szövetségeseinél. A görög politikus visszafogottabb volt, s bár kijelentette, véleménye szerint el kellene ismerni Jugoszlávia kontinuitását, de azt is megjegyezte, hogy az EK döntését Görögországnak tiszteletben kell tartania. Eddig Kína és Románia ismerte el a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. Micotakisz Belgrádból — albániai kerülővel — Portugáliába utazott, hogy a tizenkettek miniszteri értekezletén beszámoljon jugoszláviai tapasztalatairól. Sokak szerint ezen az ülésen dől majd el, hogy az EK elismeri-e az új Jugoszláviát, és mit követel az EBEÉ-tagság kérdésében. Pillanatnyilag felemás helyzet alakult ki: Helsinkiben nem ismerték el a szerb—montenegrói szövetséget Jugoszlávia jogutódjának, de nem is zárták ki a jugoszláv küldöttséget. Ebből a tényből Belgrádban azt a következtetést vonták le, hogy Európa meghátrált, és az új Jugoszlávia megnyerte első diplomáciai csatáját. • Kovács István