Magyar Hírlap, 1992. május (25. évfolyam, 103-114. szám)

1992-05-02 / 103. szám

2 C­­M MAGYAR HÍRLAP Los Angeles-i tudósításunk Kalifornia kemény évei nem ér­tek még véget. Földrengés San Franciscóban, majd a 250 lakóházat porig perzselő tűzvész Oaklandban. Árvíz és föld­rengés Los Angeles környékén. Az ingatlanárak csillagászati magas­ságba kúsztak. Az indokolatlanul magas telekárak miatt a tízezreket foglalkoztató nagyvállalatok látvá­nyosan kivonultak, növelve a mun­kanélküliséget. A bűnözés is növek­szik és az utcákon már nemcsak a csavargók koldulnak. S a legfris­sebb fejlemény: tettenérhetetlen (?) gengszterbandák példátlan garáz­dálkodása. Az önmagát „Golden State”-nek — aranyállamnak — ne­vező Kalifornia tánc sosem volt oly távol aranykorától, mint ezekben a nyomasztó órákban. A televízióállomások hajnal óta a senkitől sem háborgatott üzlet­fosztogatók rohamát, a fel-fellán­goló tüzeket, a már tétlennek tűnő rendőrséget és a bőrszíntől függet­lenül megrökönyödött, magatehe­tetlen lakosságot mutatják. A vandalizmust — mint Ma­gyarországon is ismeretes — egy Rodney G. King nevű, többszörö­sen büntetett bűnöző brutális bán­talmazása — pontosabban az őt rugdosó, agyba-főbe verő rendőrök felmentése váltotta ki. King fekete. A rendőrök fehérek. King ittasan, kábítószer hatása alatt, 160 kilo­méteres óránkénti sebességgel ro­bogott lakott területen, amikor a rendőrök üldözőbe vették. Vérbeli, vadnyugati hajsza után sikerült megállásra bírni. Hogy mi történt ezt követően, arról egy amatőr fel­vétel — amely bejárta a világot — számol be: a bűnöző a földön, a négy rendőr pedig nem kíméli... Ám, hogy mi is történt valójában azt megelőzően, azt ki-ki a maga szemszögéből mondta el. Az esküdtek — többhavi tár­gyalás után­— úgy szavaztak: a fe­hér rendőrök kötelességüket telje­sítették. Vétlenek... Néhány órával később Los Angeles legszegé­nyebb, jobbára feketék (és mexikó­iak, koreaiak) lakta negyedében, de a­ hatóságoknak otthont adó belvá­rosban is elszabadult a­­ pokol. Előbb csak az üzletek kirakatait törték be, autókat borítottak fel és megpróbáltak benyomulni a rend­őrség épületébe — nem sokkal ké­sőbb az első tűznyelvek is magasra csaptak.­­Fosztogatók rohanták meg (a tv-kamerákkal mit sem törődve) az áruházakat, üzleteket, Molotov­­koktélokat hajítottak az épületekre. Egy teherautó fehér vezetőjét ki­rángatták kocsijából és félholtra rugdosták, egy úrvezető — az ese­mények tán első halottja — egyet­len fejlövéstől hanyatlott a volánra. Bár a város egyik legnagyobb „afro-amerikai” templomában — a televízióban is közvetített misén­­ önmérsékletre intették az embere­ket, és egy másik King, a mártírha­lált halt Martin Luther szavait idéz­ték, aki szerint az erőszak nem ve­zethet eredményre; bár Los Angeles népszerű, fekete bőrű polgármeste­re, Tom Bradley is óvott a kilengé­sektől és a faji zavargások veszélyé­re figyelmeztetett, bár ismert fekete művészek és sportolók próbáltak hatni az értelemre — a higgadt szó­nak ekkor már nem volt foganatja. Faji zavargás volna, valóban? Az — is. De végső fokon kedvező alkalom az alvilágnak, a Los An­gelesben egymással rivalizáló ban­dák különböző bőrszínű tagjainak, hogy megnyergeljék az indulat hullámait. Tegnap még a feketék többsége az összerugdalt­ bűnöző (de mégiscsak fekete!) King igazát védve „fehérek összeesküvéséről” beszélt a rendőrök felmentése kap­csán. S e véleményükkel nem áll­tak egyedül!... Ám amikor a sze­génynegyedek első fekete — és nemcsak fekete — tulajdonban lé­vő üzleteibe, kínnal-keservvel megszerzett, düledező viskóiba is belemartak a lángok, mind többen kijózanodtak. Józanul kérdezte az italkereskedő, akinek élete munká­ja volt a parányi bolt: — Miért?! ... Hát én is fekete vagyok... Könnyezve nyilatkozott a fiata­lasszony: — Hősünk, Martin Luther King nem ilyen holnapért halt meg. ... A házban, ahol lakom, öt fe­kete család él. Együtt lesünk ki az ablakon, riadtan, mert a lángok már a közelünkbe kúsztak: két sa­roknyira tőlünk ég az az élelmi­szerbolt is, ahol reggel még tejet­­kenyeret vásároltam. M­ég Holly­wood is, több helyen. Los Ange­lest, a mindig szmogos várost soha nem látott füst borítja, ablakomból hat, félelmetesen gomolygó füst­csóvát látok, tűzoltóautók vijjog­nak és a rendőrök inkább őket vi­gyázzák, semmint a gyújtogatókat üldöznék... mert az autókkal szá­guldozó banditák, az új Rodney G. Kingek, a tűzoltókra is lőnek. Miért? Mit akarnak? Válasz egyelőre nincs. A politikusok nyilatkoznak. Ki óvatosan, ki még óvatosabban. Bush elnök Ohióból üzent: a vanda­lizmusnak véget kell vetni. A tör­téntek sajnálatosak, dehát a rendőri brutalitás ügyében nem az Egyesült Államok elnöke döntött, hanem az esetet behatóan tanulmányozó es­küdtek... Bill Clinton le van sújtva. A felmentő ítélet miatt is, de kéri a Los Angeles-ieket, hogy hagyják abba... A másik, elnökjelöltségre pályázó demokrata, a korábbi kali­forniai kormányzó, Jerry Brown, a történtek hallatán azonnal indult Kaliforniába, mivel hogy neki ott a helye... Utóda, Pete Wilson elren­delte a Nemzeti Gárda bevetését. Los Angeles utcái kihaltak — ilyen se volt még. Rendkívüli álla­pot van, este fél 1­8-tól napkeltéig kijárási tilalom. És mégis — hogy, hogy nem — újabb és újabb város­részekben csapnak magasra a meg­­fékezhetetlennek tűnő tüzek. Az angyalok városa ördögök zsivány­­tanyájává gémberedett. • Földes Tamás form­ai egyetem körül is. A városból ezrek menekültek el. A repülőgépe­ket elirányítják, egyes körzetekben megszűnt a gáz- és vízszolgáltatás, az iskolák bezártak, minden kulturá­lis és sporteseményt lemondtak. A Fehér Ház pénteken — közép­európai idő szerint késő délután — bejelentette, hogy szövetségi csapa­tokat küld Los Angelesbe, szövetség­­i parancsnokság alá helyezi a kali­forniai Nemzeti Gárdát, de a kato­nák nem lépnek azonnal akcióba, megvárják, hogy mit tudnak tenni a kaliforniai hatóságok. A csapatok jelenléte nem szünteti meg a jelen­legi autoritást a városban, az irányí­tás változatlanul a los angelesi ható­ságok kezében marad. Lényegében a szövetségi katonák — összesen négyezer — csak készenlétben vár­ják, mit tudnak, vagy nem tudnak elérni a többi rendfenntartó köze­gek. Szövetségi rendfenntartó erők is mennek Los Angelesbe: összesen ezer fő. Bush elnök tragikusnak nyilvánította a helyzetet. A néger polgárjogi vezetők egész pénteken a Fehér Házban ta­nácskoztak Bush elnökkel. A talál­kozás eredménye volt a csapatbe­küldésről szóló nyilatkozat. Washington polgárjogi vádeme­lést vett fontolóra a négy felmen­tett rendőr ellen. „Aggaszt bennün­ket a túlzott rendőrségi erőbevetés lehetősége csakúgy, mint a túlzott utcai erőszak” — mondta Bush el­nök. Sokak szerint a polgárjogi vádemelés már nem fogja megállí­tani az erőszakhullámot, a faji há­borút. Bush elnök kijelentette: „Megteszek mindent a sebek be­­gyógyításáért és az ország egysé­géért. Egy elnöknek ez a kötelessé­ge. A gyilkosságoknak abba kell maradniok. A fosztogatásokat, az ütlegeléseket, az ártatlanok elleni esztelen erőszakot elítéljük. A tár­sadalom nem tűrheti ezt.” A USA Today című lap csütör­tök éjszaka gyors felmérést végzett és megállapította: az ország lakói­nak többsége, faji hovatartozásra való tekintet nélkül felháborodott a rendőrök felmentésén. A feketék csaknem 100, a fehérek 86 százalé­ka nem ért egyet az ítélettel. A fe­keték 90 százaléka, a fehérek 68 százaléka fajgyűlölőknek bélye­gezte az esküdteket. Csaknem min­denki elítéli a lázongást, de 49 szá­zalék úgy véli, várható volt. Bush fekete polgárjogi vezetőkkel tanácskozott Los Angeles lángokban , csapatok készenlétben Már Atlantában is lőnek FOTO MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG Kompromisszumos orosz—ukrán flottatárgyalások Halasztásban a megoldás Moszkvai tudósítónktól A Fekete-tengeri Flotta sorsáról megtartott kétnapos orosz—ukrán tárgyalásnak a legfontosabb ered­ménye az, hogy megkezdődött a komoly eszmecsere erről a hóna­pok óta megoldatlan problémáról — hangoztatják a csütörtökön be­fejeződött odesszai megbeszélése­ket értékelő első kommentárok. A tárgyalásról kiadott közös közle­mény arra szólít fel, hogy a felek tartózkodjanak a helyzetet csak bo­nyolító egyoldalú lépésektől, és munkacsoportokra bízza a flotta jövőjéről szóló orosz—ukrán szer­ződés alapelveinek kidolgozását. Vaszilij Durgyinyec, a kievi par­lament elnökhelyettese, az ukrán delegáció vezetője az első tár­gyalási fordulót követő sajtóérte­kezleten óvott a sietségtől. Ebben a bonyolult kérdésben fokozatosan kell közeledni a megoldáshoz, mondotta. Ukrajna a flottavitában abból indul ki, hogy minden szuve­rén államnak joga van saját fegy­veres erők megalakítására, szögez­te le, de a problémát nem pusztán hajók felosztásának tekinti, hanem figyelembe veszi a személyi állo­mány sorsát is. Egyszersmind hangsúlyozta, hogy az ukrán kül­politika prioritása a baráti kapcso­latok ápolása Oroszországgal. • Poór Csaba DE­LTASK AN DIN AVI­A UTAZÁS) IRODA -TRAVEL AGENCY GÖRÖGORSZÁG 06. 01-09. 30. 2—3—4 személyes apartmanok 8 nap/7 éjsz. apartman/turnusonként 13 080 Ft-tól, 2—3—4 személyes apartmanok 10 nap/7 éjsz. luxusautóbusszal turnusonként 12 040 Ft-tól/fő, 3 személyes apartmanok 10 nap/7 éjsz. luxusautóbusszal 11 217 Ft-tól/fő. DELTA SKANDINÁVIA UTAZÁSI IRODA A Magyar Utazási Irodák Szövetségének tagja BUDAPEST — 1053 Kecskeméti u. 8. Tel.: 117-4834, 118-7549. Nyitva tartás: hétköznap 9.00—17.30-ig, szombaton 9.00—13.00-ig. Partnerirodák: Penny Tours — 276-1460 Medix Tours — 201-0135 KECSKEMÉT - Kunságtours 76/26-567 Puszta Kft. 76/20-728 SZEGED — Mortens 62/51 -477 GYŐR — Joker Tours PÉCS - Lenau Reisen 72/32-940 96/10-193 DEBRECEN — Civistrans 52/11 -344. ^ Szeretettel várjuk érdeklődésüket! ^ KÜLFÖLD Washingtoni tudósítónktól Los Angelesen kívül Atlantában és San Franciscóban is kijárási ti­lalmat vezettek be. Ebben a két vá­rosban is gyújtogatnak, fosztogat­nak és öldökölnek a feketék. Za­vargásokról érkeztek hírek a Wis­consin állambeli Madisonból, de Denverből, Indianapolisból, sőt Florida államból is. Clevelandben a tömeg utánarohant­-egy autónak, amelyen déli konföderációs és náci lobogó lengett.­­Chicagóban ké­szenlétbe helyezték a rendőrséget. Los Angelesbe katonai repülőgé­peken szállítottak rendőröket Észak-Karolinából, járműveikkel együtt. A rendőrséget a Nemzeti Gárda segíti. Az „angyalok városában” a gaz­dagabb negyedek lakói barrikádokat emelnek, hogy megvédjék magukat. Barrikádok jelentek meg West­­woodban, az UCLA, a liberális kali­ George Bush csapdahelyzetben Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Rodney King esete megrázta Amerikát. Ebben a politizáló évben minden indulót, akár elnökségre, akár kongresszusi mandátumra törekszik, rá fog kényszeríteni, hogy színt valljon a legkényesebb kérdésben: a faji előítéletekről. Mindkét oldalon, a fehérek és a feketék részéről egyaránt sok a sérelem, sok a lefojtott indulat. Los Angelesben nem ez az első rendőri brutalitás, ami­nek fekete az áldozata. Ugyanakkor fehér rend­őrök halnak meg, akiket fekete bűnözők terítenek le. A fekete kisebbség aránytalanul nagy számban képviselteti magát a börtönökben és a bűnözési statisztikákban. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ez nem forrada­lom. Nem a felháborodott tömeg és nem a bírósá­got, a politikusokat, képletesen szólva a Bastille-t ostromolja, hanem a csőcselék fosztogatja az üzle­teket, rabolja a mikrohullámú sütőket, bútorokat. A feketék egymást verik elsősorban, ők a gyil­­kosok és az áldozatok is. Ez az oka annak, hogy az amerikai fekete férfi átlagéletkora 44 év. Mérsé­kelt fekete vezetők, mint például Jesse Jackson, úgy nyilatkoznak, hogy ugyan az ítélet igazságta­lan volt, de a lázongásnak ez a formája is megbo­csáthatatlan. A középosztálybeli vagy munkásosz­tályba tartozó feketék csakúgy, mint a polgárjogi vezetők, rémülten nézik a fejleményeket, mert tud­ják: száz évre vetheti vissza a mozgalmat mindaz, ami most Los Angelesben történik. A politikusok igyekeznek a maguk javára fordí­tani nemcsak békében, de lázongásban is a fekete érzelmeket. Bush elnöknek kellenek a szavazataik, amiket nem kap meg, ha most nem lép fel határo­zottan az ítélet ellen. Ugyanakkor elveszítheti a fe­hér szavazók egy részét, ha nem csap oda a lázon­gók közé. Csak egyetlen egy fiatal, vagy öreg, ár­tatlan feketét terítsen le a rendfenntartó közegek eltévedt, fehér golyója és George Bush már le is mondhat az újraválasztásról. Akármit is csinál a következő 24 órában, az döntő hatással lesz egész politikai karrierjére. Hetek óta hallgató, konzervatív ellenfele, Pat Buchanan már ki is jelentette, hogy Bush megint gyengekezűnek, határozatlannak bizonyul. A de­mokrata Bill Clinton szerint nyilvánvaló, hogy Bush képtelen megbirkózni az amerikai faji prob­lémákkal. A kívülálló Ross Perot is határozottsá­got sürget. Van egy amerikai mondás: „damn if you do, damn if you don’t”, azaz, ha mozdulsz, ha nem nem, meggyűlik a bajod. Pontosan ebben a hely­zetben van George Bush. A legnagyobb vád elle­ne, hogy nem előzte meg az eseményeket, nem kí­sérte figyelemmel a tárgyalást, nem gyorsította fel időben a polgárjogi vizsgálatot a los angelesi rend­őrök ellen. George Bushnak pontosan ez nem hiányzott eb­ben a választási évben. Ha sikerül is újraválasztat­nia magát, aligha fog olyan többséget kapni, ami­vel kényelmesen érezheti magát a Fehér Házban. És ha most egy rossz mozdulatot tesz, még ettől a szűkös mandátumtól is elbúcsúzhat. Ugyanakkor az amerikai törvényhozási rendszer nem teszi lehetővé a gyors eljárásokat. Ha az igaz­ságügyi minisztérium akár még ma vádat emel a négy rendőrtiszt ellen, akkor is hónapokba telik, amíg újabb tárgyalás lesz. Ennek a kilátása nem fogja megállítani a lázongókat. Az ítélet felveti azt a kérdést is, hogy jó-e az amerikai igazságszolgáltatás, nem kellene-e refor­mokra gondolni. Bush elnöknek erről is nyilatkoz­nia kell.­George Bush azonban kompromisszumos politikus, középutas, aki nem szívesen foglal — képletesen és gyakorlatilag — feketén-fehéren ál­lást. Politikai ellenfelei ezt nem fogják elnézni ne­ki. A választók hangulata már a Rodney King eset előtt is ellenséges volt a jelenlegi politikusokkal szemben. • Révai Zsolt A szakszervezetek 22 kopejkás sörrel csábítottak Politikai sztrájkfelhívás Moszkvában Moszkvai tudósítónktól A dolgozók nemzetközi szolidari­tása helyett az idén a tavaszt és a munkát ünnepelték május elsején Moszkvában. Mára ez a nap Orosz­országban is elveszítette politikai je­lentőségét, igaz, akadtak, akik válto­zatlanul az elmúlt idők szellemében ünnepeltek. A „Dolgozó Moszkva” nevű szervezet hívó szavára több tí­zezer, a különböző becslések szerint 15-40 ezer ember vonult vörös zász­lók és a jelcini reformokat bíráló jel­szavak alatt a Vörös térre, ahol a szovjet himnusszal vette kezdetét nagygyűlésük. A tüntetők nemcsak a Szovjetunió visszaállítását köve­telték, hanem politikai sztrájkfelhí­vások is elhangoztak, és aláírásgyűj­tést kezdeményeztek, hogy népsza­vazást sürgessenek Borisz Jelcin va­lamint a moszkvai vezetők idő előtti leváltása és bíróság elé állítása érde­kében. A kommunista tüntetőket rendőr­kordon és autóbuszok választották el a Vörös tér másik felén ünneplő gye­rekektől. Az orosz főváros vezetése kétezer árvát hívott meg a város köz­pontjában megrendezett nagyszabá­sú show-ra, amelyre helikopteren ér­keztek a kedvenc mesehősök, a szín­padon pedig a majorettek társaságá­ban sorra jelentek meg az orosz tör­ténelem ismert alakjai. A korábbinál sokkal kevésbé volt politizált az a nagygyűlés is, amelyet a szakszervezetek hívtak össze a Gorkij parknál. A szónokok a mun­kához való jog mellett a polgári egyetértésért, a kormánnyal és a vál­lalatokkal folytatott konstruktív pár­beszédért emeltek szót a mintegy négyezres tömeg előtt, amelynek egy részét az Interfax tudósítójának epés megjegyzése szerint nemcsak a kel­lemes tavaszi idő, hanem a szerve­zők azon ígérete is a rendezvényre csábított, hogy a régen elfelejtett áron, 22 kopejkáért árulnak egy üveg sört. •P.Cs. Az unionisták és Snegur szövetsége Bukaresti tudósítónktól___________ Fegyverropogással aláfestett diplomáciai tárgyalások folynak Moldovában. A moldovai, az uk­rán, az orosz és a román külügymi­niszter legutóbbi találkozóján lét­rejött megállapodásnak megfelelő­en a tűzszünet betartásának ellen­őrzésére megalakított vegyesbi­zottság tagjai a négy országot kép­viselő megfigyelőcsoport vezetői­nek kíséretében pénteken Tirasz­­polban, a szeparatisták legfonto­sabb bázisán tartottak megbeszélé­seket, előző napon pedig a forró pontnak számító Tiginában ültek össze. Bukarestben közzétett hírek sze­rint ez utóbbi helységben a péntek­re virradó éjszaka nyugalom volt, mi több, megkezdődött a városban állomásozó félkatonai egységek le­fegyverzése is, s így egyelőre sem­mi akadálya, hogy a terveknek megfelelően május 5-én ugyancsak itt találkozzanak a vegyes megfi­gyelőbizottság képviselői. Folyik a területek aknátlanítása is. A bukaresti rádió helyszíni tu­dósítója idézte azokat a Moldová­ban keringő híreszteléseket, misze­rint a feszültség fenntartásában egy harmadik erő — a maffia — lenne érdekelt, amely profitszerzésre használja fel a helyzetet. Arról is beszámoltak, hogy Tiginában — a gazdasági egységek őrségeinek megerősítésére hivatkozva — ötta­gú fegyveres csoportok szerveződ­nek, s ezekben mintegy 200 szaka­­dár is helyet kapott már. A moldo­vaiak aggodalommal figyelik azt a folyamatot is, amelynek során megítélésük szerint az országuk te­rületén állomásozó, orosz fennha­tóság alá tartozó 14. hadsereg las­san a szakadár köztársaság nemzeti hadseregévé szerveződik. A konf­liktusövezetbe ugyanakkor megér­kezett az úgynevezett ukrán népvé­dők mintegy 80 tagú csoportja, a kommunista eszméket valló Olej Vitoviccsal az élén, és már több al­kalommal megsértette a tűzszüne­tet. Román hírforrások szerint a sze­paratista erők vezetője, Igor Szmir­nov letett arról, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaság politikai elis­merésben részesüljön, ehelyett be­érné a gazdasági és részleges kato­nai elismeréssel is a FÁK-tagálla­­mok részéről. Mircea Snegur moldovai állam­fő pozíciójának megszilárdulásá­hoz hozzájárult az is, hogy a Mol­dova és Románia azonnali egyesü­lését követelő, unionista Keresz­ténydemokrata Moldovai Népfront vezetője, Mircea Druc támogatásá­ról biztosította az elnököt. A két politikus találkozója alkalmával egyetértett a szükségállapotot ki­hirdető elnöki rendelet tiszteletben tartásának fontosságában, valamint abban, hogy további tárgyalásokat kell folytatni Oroszországgal a 14. hadsereg kivonásáról, erőfeszítése­ket kell tenni a gazdasági reform, a privatizáció meggyorsításáért, a nemzeti pénznem mielőbbi beve­zetéséért, a Romániával megköten­dő alapszerződés minél rövidebb időn belüli aláírásáért. • Bogdán Tibor 1992. május 2., szombat Kína és Románia elismerte az új Jugoszláviát Menekülnek Boszniából Újvidéki tudósítónktól____________ Az egykori Jugoszlávia polgárai még sohasem élték át ilyen szomorú május elsejét, mint tegnap. A legvi­gasztalanabbak minden bizonnyal a boszniai menekültek voltak, akik kö­zül eddig több mint 220 ezren érkez­tek Horvátországba, és több ezren ide a Vajdaságba. A legtöbben rokonok­nál helyezkednek el, sokfelé pedig a sporttermekben helyezik el őket. Május elsejére virradóra azonban a mostariak pusztító ágyúzást vészel­tek át: a horvát területvédők állítóla­gos provokációjára válaszolva a szö­vetségi hadsereg válogatás nélkül lőtte a lakónegyedeket, és egy dzsá­mit is eltalált. Egy ember életét vesz­tette és sokan megsebesültek. Április utolsó napján súlyos harcok bonta­koztak ki Derventában, a Szarajevó­tól délre fekvő Donji Vakufnál pedig úgy robbantottak fel egy folyami hi­dat (távirányítással, egy szenes ka­mionba rejtett szerkezettel), hogy ép­pen javában folyt rajta a közlekedés. Legalább tízen haltak meg, szerbek, muzulmánok vegyesen. A diverzió, amelyért senki sem vállalta a felelős­séget, jól szemlélteti azt az irracioná­lis gyűlöletet és pusztítási ösztönt, amelyet, úgy tűnik, még jó ideig sen­ki sem tud megfékezni, mint ahogy a boszniai válságra sem született még mind a három nemzeti közösség szá­mára elfogadható megoldás. Helsin­kiből tegnap olyan hírek érkeztek ide, hogy az EBEÉ magas beosztású tisztségviselőinek értekezletén elfo­gadás előtt áll a Bosznia-Hercegovi­náról szóló deklaráció, s ebben — a belgrádi rádió szerint — már nem­csak Szerbiát hibáztatják, hanem Horvátországot és a muzulmán fegy­vereseket is. Állítólag az amerikai és francia küldöttség szorgalmazta a felelős­ség megosztását. Belgrádban abban bíznak, hogy ezzel elhárul a Szerbi­át sújtó szankciók veszélye, és a szerb dipolomácia újabb esélyt kap, hogy megmagyarázza boszniai bi­zonyítványát. Az idézett rádiótudó­sítás szerint Washington már meg­értette a tényleges helyzetet és rá­jött, hogy Szerbia nem felelhet a szövetségi hadsereg cselekedetei­ért. Az érvelésből azonban ismét kifelejtették a szerb szabadcsapato­kat, amelyek néhány hónappal ez­előtt akadálytalanul gyakorlatoztak Szerbiában és indultak Boszniába szerbiai parancsnokaik vezetésével. A szerb elnök is bekapcsolódott a külföld megnyerésére indított ak­cióba. Csütörtökön Belgrádban vendégeskedett Micotakisz görög kormányfő, akit a csonka Jugoszlá­via első magas rangú külföldi ven­dégeként és Szerbia barátjaként üdvözöltek. A megbeszélések után tartott saj­tóértekezleten Milosevic magabizto­san kijelentette: lassan megváltozik a világ véleménye az új Jugoszláviá­ról. Görögországot az új állam köze­li barátjának nevezte, és Micotakisz­­tól azt kérte, hogy tolmácsolja az ott hallottakat szövetségeseinél. A gö­rög politikus visszafogottabb volt, s bár kijelentette, véleménye szerint el kellene ismerni Jugoszlávia konti­nuitását, de azt is megjegyezte, hogy az EK döntését Görögországnak tiszteletben kell tartania. Eddig Kína és Románia ismerte el a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. Micotakisz Belgrádból — albá­niai kerülővel — Portugáliába uta­zott, hogy a tizenkettek miniszteri értekezletén beszámoljon jugoszlá­viai tapasztalatairól. Sokak szerint ezen az ülésen dől majd el, hogy az EK elismeri-e az új Jugoszláviát, és mit követel az EBEÉ-tagság kérdésében. Pillanatnyilag felemás helyzet alakult ki: Helsinkiben nem ismerték el a szerb—monte­negrói szövetséget Jugoszlávia jogutódjának, de nem is zárták ki a jugoszláv küldöttséget. Ebből a tényből Belgrádban azt a következ­tetést vonták le, hogy Európa meg­hátrált, és az új Jugoszlávia meg­nyerte első diplomáciai csatáját. • Kovács István

Next