Magyar Hírlap, 1992. május (25. évfolyam, 115-127. szám)

1992-05-29 / 126. szám

1992. május 29., péntek A NAP INTERJÚJA Vészits Ferenccel, a Lakásbérlők Egyesületének elnökével A kormány kereslet és kínálat hiányában akar lakáspiacot teremteni A lakástörvény koncepciójának parlament elé terjesztését többhónapos vita előzte meg. Az érdekvédelmi szervezetek korábbi javaslataiból azonban szinte semmi sem került be a tervezet­be — állítja Vészits Ferenc. A Lakásbérlők Egyesületének elnöke az országgyűlés szerdai munkanapja után azért találkozott parlamenti képviselőkkel és szakértőkkel, hogy a törvény­­tervezet általános vitája kapcsán a honatyák tisztában legyenek a lakásbérlők véleményével is, így talán elképzelhető, hogy a hatályba lépő törvény legalább egyes részeiben megoldást je­lent az egyre bonyolultabb kérdésben. — Miként vélekedik az egyesület az Ország­­gyűlés elé terjesztett koncepcióról? — Ha ezt a törvényt megszavazzák, akkor a világon egyedülálló helyzet alakul ki Magyaror­szágon: a bérlő sorsa attól függ majd, melyik ke­rületben, településen él, s a pesti körút két olda­lán eltérő lesz a lakbér, a bérleti feltételek és a szolgáltatások díjai. A javaslatnak nem csak az a baja, ami benne van, hanem az is, ami hiányzik belőle. A logika úgy kívánta volna, hogy előbb szülessen egy hosszú távú koncepció a lakáskér­dés megoldására, s erre kellett volna a lakástör­vénynek épülnie. Ehelyett azonban a kormány úgy akar lakáspiacot teremteni, hogy hiányzik a kínálat és a fizetőképes kereslet. Maga a tervezet csak egymással nem összefüggő részkérdésekkel foglalkozik, hiszen arra nehéz magyarázatot ta­lálni, hogyan kapcsolódik a bérlakások kérdésé­hez a nem lakás céljára szolgáló helységek bérle­te. Elterjedt a hír a lakbérek felemeléséről, ezzel sokakat belehajszoltak a lakásvásárlásba. Olyan házakat adnak el viszonylag olcsón, amelyeket 30-40 éve nem tataroztak, szerkezetileg és mű­szakilag rossz állapotban vannak, és nyilvánvaló, hogy az új tulajdonosok képtelenek a felújításo­kat megfizetni. Az önkormányzatok pedig nem merik a lakbéreket olyan mértékben emelni, mint ahogy ezt az épületek állaga megkövetelné. — Önök mit tudnak tenni a bérlőkért? — Úgy véltük, az embereket nem szabad olyan helyzetbe kényszeríteni, amelyből az egyedüli kiutat a lakásvásárlás jelentheti. A la­kók többsége ugyanis megrettent a lakbéreme­lésről felröppent hírektől, s úgy gondolták, job­ban járnak, ha megvásárolják a lakásukat. Ma már elsősorban azért küzdünk, hogy a vásárló­kat megfelelően tájékoztassák arról, mit vesz­nek meg, s az milyen következményekkel jár. A rémhírek következményeként ma a fővárosban nem egy olyan kerület van, ahol a bérlőkből lett tulajdonosok azért állnak sorba az önkormány­zatnál, mert az egyre több anyagi teherrel járó lakásuktól szeretnének megszabadulni. A még önkormányzati tulajdonban lévő lakások bér­lőinek a törvény továbbra sem ad választ arra a kérdésre: mi történik akkor, ha nem akarják megvásárolni lakásukat. Korábban elhangzott az is, hogy ezeket el lehet majd adni lakottan vagy ki lehet telepíteni a bérlőt. A törvény sem tételesen, sem pedig kereteiben nem ad választ ezekre a kérdésekre, mert a lakbérekről, az új bérleti szerződésekről és egyéb lényeges kérdé­sekről a döntést az önkormányzatok hatásköré­be utalja. A bizonytalanság még egy évig is el­húzódhat, hiszen az önkormányzatoknak nem azonnal kell választ találniuk a gondokra, s ha az életben lévő jogszabályok kedvezőbbek szá­mukra, akkor csak a tizenkettedik hónapban hoznak majd döntést. Tapasztalható, hogy me­gint ugrásszerűen emelkedett a vásárlások mér­téke, mert mindenki úgy véli, még mindig jobb tulajdonosnak lenni, mint kiszámíthatatlan dön­tésekre várni. — Mit vár a képviselőkkel, szakértőkkel va­ló találkozótól? — A képviselők eddig nem mérték fel a té­ma súlyát, s egyik párt sem volt igazán kíváncsi a véleményünkre, s a szerdai parlamenti vita számomra csak azt bizonyította: ezt a rossz tör­vényjavaslatot akár még el is fogadhatják. A napi politikai helyzetet ismerve félő, hogy ez a törvény is pártcsatározások áldozata lesz, s az egymondatos módosítások kiverekedése sem hoz igazi eredményt. S bár a tervezet megem­líti, hogy az önkormányzatok kötelesek kérni és figyelembe venni az érdekvédelmi szervezetek véleményét a későbbiekben, ez azonban kevés, hiszen a Belügyminisztérium sem használta fel javaslatainkat. — Mi várható, ha az országgyűlés megsza­vazza ezt a törvényt? — Az emberek bankkölcsönöket vesznek fel, hogy felújítsák saját tulajdonukat, a kama­tokat azonban nem tudják majd fizetni, s előbb-utóbb utcasorok kerülhetnek banki tulaj­donba jelzálogként. A helyzetet tovább súlyos­bítja, hogy a népszerűtlen intézkedések megho­zatalát az Országgyűlés helyett az önkormány­zatok hatáskörébe utalja a törvény, s így az ön­­kormányzat szembekerül a polgárral. A fővá­rosban már most meghaladja a 300 millió fo­rintot a ki nem fizetett lakbérek összege, s az önkormányzatok tudják: értelmetlen lenne emelni a díjakat, ha már ezt sem fizetik a la­kók. Sokszor elhangzik, hogy évek óta nem emelték a lakbéreket, ez azonban nem igaz, hi­szen az elmúlt években a lakbér mellé olyan pluszköltségek jöttek, amelyeket korábban a bérlő nem fizetett külön. Ez nem más, mint burkolt lakbéremelés. Mivel a szembenálló fe­lek fegyverzete aránytalan, az érdekvédelem­nek már most készülnie kell egy sokkal nehe­zebb küzdelemre, amelyet majd az önkormány­zatokkal kell folytatnia. Úgy gondolom, ők lát­ják a törvényjavaslat összes gazdasági csapdá­ját, és éppen ezért számíthatunk arra, hogy partnerek lesznek a mindenki számára elfogad­ható megoldás megtalálásához. • Barabás Katalin Miért maradtak ki a magyar tűzoltók a kuvaiti üzletből? Több tízmillió forinttal rövidí­tette meg az állami tűzoltóságot az a konzorcium, amely tavaly nyáron együttműködést ajánlott a kuvaiti olajtüzek oltására, ám utóbb más­sal lépett üzleti kapcsolatba — je­lentette be tegnapi sajtótájékozta­tóján Jókai Oszkár, a tűzoltóság or­szágos parancsnoka. A vezérőr­nagy elmondta, hogy az azóta megszűnt Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt érdekeltségébe tar­tozó Hunpetro Kft.-vel, illetve egy ausztrál céggel is folytattak tárgya­lásokat, hogy a világviszonylatban egyedülálló gázturbinás oltóberen­dezéssel tűzoltók is részt vegyenek a lángoló olajmezők helyreállításá­ban. Ennek megfelelően hozzáláttak a felkészüléshez, s közösen dol­goztak annak a harckocsialvázra szerelt ikerturbinás oltóberende­zésnek a kifejlesztésén, amely utóbb kitűnően vizsgázott Kuvait­­ban. Az OKGT azonban tavaly meg­szűnt, a szerkezet pedig a Szolnoki Kőolajkutató Vállalat birtokába került. Ekkor a szolnoki cég más társak után nézett, s így alakult meg a Technoimpex szervezésé­ben az a konzorcium, amely — a korábbi ötvennel szemben — csu­pán egyetlen tűzoltó közreműkö­désére tartott igényt, s a tűzoltósá­got a szerződéskötésből is kizárta. Jókai Oszkár ezt követően viszont nem engedélyezte Vecsernyés Im­re tűzoltó alezredes közreműködé­sét sem. Ő azonban engedély nélkül Ku­­vaitba utazott, s emiatt fegyelmi eljárást is indítottak ellene. Jókai vezérőrnagy nem tagadja, bünte­tésből azonnal nyugdíjazni akarta Vecsernyést, ám egy belügymi­nisztériumi helyettes államtitkár utasítására csupán őrnaggyá fo­kozta le. Ennél fontosabb, hogy a tűzoltó­ság elmaradt hasznáért perrel fe­nyeget. Korábban a bevétel tíz szá­zalékát kérték, ám már beérnék tíz­millió forinttal is. Vita folyik a lánctalpas oltóberendezés körül, amely a hannoveri vásáron április­ban innovációs díjat kapott. Még­pedig mint a szolnoki olajosok ki­zárólagos szellemi terméke, jólle­het, dokumentumok sora igazolja: a turbinás „harckocsi” a műszaki egyetem, a honvédség, az egykori OKGT és a tűzoltók közös alkotá­sa. A tét nagy, hiszen a mintegy harmincmilliós értéket képviselő eszköz iránt világszerte nagy az ér­deklődés. • L. K. A Alfa KERESKEDELMI Rt. A­z Alfa Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósága az 1990. évi VI. tv. 33 §-a alapján közzéteszi az 1991. V. 1.—XII. 31-ig terjedő időszak gazdálkodásának főbb adatait (Az átalakulás időpontja: 1991. május 1.) Bruttó árbevétel: Saját vagyon: Nyereség: 11 245 762 E Ft 2 652 660 E Ft 286 893 E Ft Tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy a részvénytársaság éves jelentése 1992. május 31-től tekinthető meg az Alfa Rt. központjában (1077 Budapest, Dohány u. 40. IV. emelet 406. szoba, hétfőtől péntekig 9.00—14.00 óra között). MH 5663 BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP. Szociáldemokrata alternatíva: vámunió és demokratikus tervgazdálkodás A szociáldemokrácia és a kelet­­közép-európai rendezés címmel tartottak tegnap tudományos ta­nácskozást a Politikatörténeti Inté­zetben. A tudományos ankét az 1947 májusában Budapesten meg­rendezett Dunavölgyi Szociálde­mokrata Konferenciára emlékezett. — Ez egy olyan tudományos ankét, melynek nincsenek napi po­litikai áthallásai, magam történész­ként is ellenzem a historizálást, a mai tanácskozásra egyszerűen ez a viszonylag kerek évforduló adott alkalmat — válaszolt lapunk kér­désére Földes György történész, a Politikatörténeti Intézet igazgatója, egyben a tanácskozás egyik elő­adója. Földes György elmondta, hogy a budapesti konferenciára ak­kor került sor, amikor a világ sza­kadni készült, s ez a térség a nagy­hatalmi érdekek ütközőpontjába került. A résztvevők egy olyan le­hetséges társadalmi-gazdasági al­ternatíva igényét fogalmazták meg, amely átmenetet jelenthetett volna a tervgazdálkodásra épülő szovjet típusú rendszerek és a klasszikus kapitalista berendezkedés között. Felvetődött a Duna menti országok vámunióra épülő gazdasági közös­ségének megteremtése, ez a gazda­sági társulás a kommunista modell­től jelentős mértékben különböző demokratikus tervgazdálkodásra épült volna. Ez lehetett volna a tér­ség szociáldemokrata alternatívája, a tanácskozás jelezte, hogy mind­erre volt bizonyos elvi fogadókész­ség az érintett országokban — je­lentette ki Földes György. Az együttműködés az elképzelés ki­dolgozóinak szándéka szerint vé­delmet nyújtott volna a térség or­szágainak a gazdasági válságok megrázkódtatásaival és a külső be­folyással szemben, lehetőséget biz­tosított volna a gazdasági fejleszté­sekre. Az 1947—48-ban bekövet­kezett fordulat azonban eleve lehe­tetlenné tette ennek az elképzelés­nek a megvalósulását. Földes György szerint a történelmi tapasz­talatok azt mutatják, hogy az állan­dóan megjelenő integráló elképze­lések ellenére a térség országai kö­zött nem jött létre hatékony koope­ráció (ezt bizonyította a KGST működése is). Ennek egyik oka le­het, hogy a régió országai közül egyik sem vált belső centrummá, az integráció mindig egy külső ha­talom fellépésének következtében jött létre. Az ülés szünetében a Politika­­történeti Alapítvány sajtótájékozta­tón mutatta be a új kötetét, mely a Rendszerváltás történész szemmel címet viseli, valamint megtudhat­tuk azt is, hogy az alapítvány tá­mogatást nyújt az 1956-os nyom­tatványok országos terjesztéséhez. • Sz. Sz. Nem jelenthet csődöt a rendőrség A hónap végén esetleg már ben­zinre sem jut a kapitányságokon, a rendőrség mégsem jelenthet csődöt — mondotta Túrós András, az ORFK közbiztonsági főigazgatója a Ferihegyi repülőtéren tartott tegnapi sajtótájékoztatón. A testület helyze­tét súlyosbítja, hogy 1200 fős lét­számhiánnyal küzdenek, vagyis nem vált vonzóvá ez a pálya. Ugyanakkor a parlament döntése alapján az esztendő második felé­ben háromezer új rendőr felvételére nyílik mód, ami — figyelemmel a szigorúbb követelményekre — rendkívül nehezen teljesíthető fel­adat lesz. Részben az utánpótlás hiányával magyarázható a járőrök túlzott igénybevétele is. A változat­lanul alacsony jövedelmek miatt pe­dig az állomány egy része megélhe­tési gondokkal küzd, sokan eladó­sodtak. A fegyelmi helyzet ugyan nem romlott — állította Túrós ve­zérőrnagy —, de százas nagys­ág­rendben lehetnek bűnöző életmódot folytató rendőrök. A közbiztonsági főigazgatóság megalakulása óta eltelt egy eszten­dő tapasztalatait értékelve kijelen­tette: a rendőrség mindezek ellenére teljesíti kötelességét. Tavaly hetven­ezer bűnözőt sikerült tetten érni, ki­lencvenezer személyt pedig külön­böző okokból előállítottak. Ugyan­akkor nagy hangsúlyt fektetnek a szaktudás fejlesztésére — a közel­múltban például a fegyverhasználat szabályaiból mindenki vizsgát tett. Szigorúbb bírságokat szabnak majd ki a közlekedési szabálysérté­sek miatt indított eljárásokban — közölte Czégény Julianna, az ORFK igazgatásrendészeti főosztá­lyának vezetője. Ittas járműveze­tés, közlekedési baleset okozása és más szándékos szabályszegések miatt a pénzbüntetés mértékét a felső határhoz közelítik, s ha a fel­tételek adottak, bevonják a jogosít­ványt is. Ez pedig azt jelenti, hogy a bírság mellett a járművezetőt utánképzésre kötelezik. Egy kérdés kapcsán a főosztályvezető elmond­ta: eddig 2200 új fegyvertartási ké­relem érkezett, s ebből 1400 eset­ben engedélyezték pisztoly vásár­lását, kizárólag a kormányrendelet­ben felsorolt beosztású személyek­nek. Az e körön kívüliek közül vi­szont csupán két igénylő kérelmét bírálták el kedvezően. A Repülőtéri Biztonsági Főigaz­gatóság megbízott vezetője arról számolt be, hogy tavaly három­ezernél is több tiltott tárgyat fedez­tek fel az utasoknál, illetve a poggyászban. S bár igazi fegyvert is találtak, szerencsére egyetlen veszélyes terrorista sem fordult meg Ferihegyen. Újdonság, hogy a napokban önálló tűzszerész cso­portot állítottak fel. • L. K. Hogyan lehet nyolc kis kormány Magyarországon? Az utóbbi időben felerősödtek az önkormányzatokkal kapcsolatos kor­mányzati állásfoglalások — hívta fel a figyelmet a Szocialista Párt tegnapi sajtótájékoztatóján Baja Ferenc, a Baloldali Önkormányzati Közösség (BÖK) elnöke, az MSZP alelnöke. A koalíció az ellenzéki pártok „súlyta­­lanítása’,’ után az önkormányzatokkal szemben is meglehetősen arrogánsan viselkedik. A kormányzat erőteljesen dolgozik az önkormányzati törvény módosításán, hogy a kompromisz­­szum szellemét félredobva centrali­zációs közigazgatást valósíthasson meg. Baja Ferenc elmondta: a BÖK egyetért az SZDSZ és a Fidesz ellen­érzéseivel, hiszen az önkormányzati jogosítványokat láthatóan centrali­zálni kívánják. Baja szavaival: Nyu­gaton „termékeny feszültség” van az önkormányzatok és a kormányzati hatalom között, míg nálunk felhívást kell kiadni: védjük meg a magyar önkormányzatok autonómiáját. Vas­­tagh Pál, szocialista országgyűlési képviselő a köztársasági megbízotti intézményről szólva rámutatott, hogy az alkotmányban eredetileg meghatározott rendeltetésétől egyre messzebb került és rossz útra tért. Az alkotmány előírásai szerint ugyanis a törvényességi ellenőrzés, és nem a törvényességi felügyelet a KMB ha­tásköre. Ez az eredeti hatáskör jóval eltér a 77/1992-es kormányrendelet­ben, amely tovább szélesítette a köz­­társasági megbízottak jogosítványait. Vastagh Pál szerint a kormány nem átfogó közigazgatási koncepcióval jelent meg, hanem „lopakodó jogi szabályozással” alakított ki egy olyan intézményt, amely a közigaz­gatás középszintjét teljesen elfoglal­ta, kiszorítva onnan a megyei önkor­mányzatokat. A rendelet eredménye­képpen nyolc kis kormány jönne lét­re Magyarországon, hiszen a köztár­sasági megbízottak a szándék szerint minden igazgatási ágban jelen lenné­nek. A köztársasági megbízottakat a rendelet olyan ellenőrzési jogosítvá­nyokkal ruházza fel, amelyek végre­hajtásához egy hatalmasra felduz­zasztott apparátusra van szükség. Az MSZP szerint ebben a szabályozás­ban nem jelenik meg a közvélemény kontrollja. A KMB a kormány helyi szerve, a kormányzati hatalom helyi intézményes erősítése. Ezt csak fo­kozza az a tény, hogy a köztársasági megbízottak felhatalmazásukat cím­zetes államtitkárként a koalíciós többségtől kapták, ami meghatáro­zott politikai tartalmat hordoz. Ezt a folyamatot a szocialisták szakmai és politikai értelemben is veszélyesnek tartják, és új közigazgatási koncep­ció kialakítását követelik. • Sz. P. A szfinx Budapestre készül Elutasították a kisgazdaóvást Világ körüli útja után Budapestre érkezik a nagy egyiptomi szfinx, a világ hét csodájának egyike. A szfinx, mely megjárta már a vi­lág legnagyobb kikötőit — az auszt­ráliai Sydneyt, az egyesült államok­beli New Yorkot, az ázsiai Hongkon­got és a kanadai Vancouvert­­, utol­só állomásaként a Dunán érkezik a Lánchídhoz, 1992. június 6-án este. A szfinx, mely utoljára Hong­kongban szerepelt a nyilvánosság előtt, páratlanul nagy méretű, súlya 5000 kg, 120 darabból áll, tíztagú szakértőcsoport építi fel minden al­kalommal, mely egyébként a szállí­tások és az előadások ideje alatt is árgus szemmel vigyáz a „nagy­asszonyra”. A „nagyasszony” hajszálpontos mása az igazi szfinxnek, mely méltó­ságteljesen trónol az egyiptomi siva­tagban. A szfinx uszályon érkezik, ókori egyiptomi katonákból és papokból álló őrség kíséretében. Ez az uszály hozza majd a tengerentúli hódításá­ról visszatérő Radamest, a harcost is, hogy Budapestre érkezve bejelentse: mindössze két alkalommal, július 3- án és 4-én mutatják be Budapesten, a Népstadionban is az Aidát, a látvá­nyos operát. A Lánchídhoz érkező­ szfinxet eg­zotikus öltözékben, színes parádéval várja majd az ünneplő sokaság. Zenés, csillogó tűzijáték emeli majd ennek az estnek a fényét, hogy emlékezetes legyen minden korosz­tály, minden család számára. Az esti események 9 órakor kez­dődnek a Margit hídnál és 10 órakor a Lánchídnál érnek majd véget, 1992. június 6-án. Íme egy újabb példája a látvány­nak és a pompának, melyet az opera­­előadások ígérnek. A mindezt meg­valósító Aidát 1992. július 3-án és 4- én láthatják Budapesten, a Népsta­dionban. Nagy többséggel, 6:1 szavazati aránnyal elutasította az Országos Választási Bizottság az FKGP és az MSZDP kifogását, amelyben a leg­utóbbi békéscsabai időközi országos választás eredményét óvták meg. A kérelmezők három napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz fordulhat­nak, s mint képviselőjük, Tímár György ügyvéd megerősítette, ezt még a mai napon meg is teszik. A választójogi törvény szerint, amennyiben a vélelmezett törvény­­sértés befolyásolja a választási ered­ményt, csak a bíróság dönthet az ügyben. A kisgazdák és a szociálde­mokraták megtehették volna, hogy az OVB helyett eleve a megyei bíró­sághoz fordulnak. A vitában az SZDSZ-t képviselő OVB-tag, Sala­mon Ferenc bizonyítékokat mutatott fel arról, hogy mind a szabaddemok­raták, mind a szocialisták külön ki­kötötték a Super­infóval aláírt szer­ződésükben, hogy a lapot még a kampánycsend beállta előtt kézbesí­tik. A kisgazdapárt képviselői újabb tanúk írásos vallomását mutatták fel, akik bizonyították, a reklámújságot szombaton kapták meg. Németh Já­nos, a bizottság elnöke felidézte az 1990-es választásokat, ahol a kam­pánnyal kapcsolatban tucatnyi kifo­gás merült fel. Emiatt alkottak etikai kódexet, és bizottságot is létrehoztak a kampány tisztaságának felügyele­tére. Németh elismerte, hogy a kam­pánycsend megsértésével kapcsola­tos eljárások nehezen értelmezhe­tőek a választójogi törvényben. • L.L.J. Pályakezdők munka nélkül Jelenleg 31700 fiatal van munka nélkül a szakképzésből frissen kike­rültek közül, hangzott el tegnap a Pe­dagógusok Demokratikus Szakszer­vezetének fórumán, melynek témája a készülő szakképzési törvény volt. A szakszervezet 25 ezer olyan pá­­lyakezdővel számol, akik szakkép­zetlenek, így nekik még munkanél­küli-járadékot sem fizet a szolidaritá­si alap. A parlament határozata sze­rint ezeknek a fiataloknak elsősorban szakképzésre van szüksége, ez a költségvetésnek minimum 10 mil­liárd forintba kerül. Az előadó fel­hívta a figyelmet, hogy idén 160-170 ezer ember kerül ki az iskolapadok­ból, rájuk nagyrészt bizonytalan jövő vár, sokan a munkanélküliek táborát növelik majd. A szakképzési törvényről szólva Kardos Péter elmondta, hogy az ed­dig törvénnyel külön nem szabályo­zott oktatási területet azért fontos most jogilag szabályozni, mert a rendszerváltással megváltoztak mindazok a körülmények, amelye­ken maga a szakoktatás eddig ala­pult. Legsúlyosabb nehézséget az je­lent, hogy a tönkremenő vállalatok maguk alá temették a tanműhelyeket is. A változások irányát jelzi, hogy idén már 20 ezer gyerek végezte kis­iparosoknál szakmai tanulmányait. •D­ V.J.

Next