Magyar Hírlap, 1992. július (25. évfolyam, 167-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

Közeledve a választási időszak félidejé­hez, ideje megvizsgálni, hogy lehet-e vala­miféle általánosan hasznosítható tanulsá­gokat levonni az önkormányzatok másfél éves működéséből, az elért eredmények­ből, az elszenvedett kudarcokból? Minde­nekelőtt tárgyilagosan meg kell állapíta­nunk: valamennyien gyakorlatlanul csöp­pentünk a megváltozott helyi politikába, lelkesedésünk, bátorságunk és tettrekészsé­­günk minden bizonnyal meghaladta felké­szültségünket, jó szándékunk sok esetben csak arra volt elegendő, hogy a napi fel­adatok megoldásához a legegyszerűbben megvalósítható megoldásokat összetákol­juk, és szorongva figyeltük, vajon a mérté­ken felül vállalt munka és erőfeszítés meg­hozza-e a kívánt eredményt, meg tudunk-e felelni választóink elvárásainak. A jogos bírálatok özöne mindenesetre szerénységre int, ami egyébként is elvárható minden közszereplést vállaló, választott képviselő­től. A váratlanul társadalmunkra szakadt le­hetőségeket változó sikerrel tudták kihasz­nálni az önkormányzatok. Egyeseket haté­konyan működő testületté kovácsolt össze az egyéni érdekeken felülemelkedő kölcsö­nös segítőkészség, mások gyarlónak bizo­nyultak, és riasztó torzsalkodások közepet­te váltak működésképtelenné, amivel az új rend iránti bizalom elvesztését is kockáz­tatták. A nagyon áhított, de igazában alig remélt átalakulás időszakában meghökken­tenek azok a politikusok, akik imponáló biztonsággal egymást, vagy — kóros eset­ben — saját magukat nagy tapasztalatú közéleti szakembereknek igyekeznek beál­lítani, hiszen a legtöbben csak távolról, ki­rekesztve szemlélhettük a politikát, követ­kezésképpen nagyon sok a tanulnivalónk. Azok viszont, akiknek módjuk volt a tevő­leges részvételre, jobb, ha minél többet fe­lejtenek ahhoz, hogy egy demokratikus ál­lam politikai életében helyt tudjanak állni. Az indulás nehézségeit mindenre el­szánt pártkatonák túlbuzgalma is súlyosbí­totta sok esetben. Ezt is figyelembe vettük, amikor úgy határoztunk, hogy az általunk lényegesnek vélt tapasztalatok és tenniva­lók egy csokrát közösen hozzuk nyilvános­ságra. Megállapításaink bizonyára vitát váltanak ki, s a vitát szeretnénk érdemi ke­retek között tartani; csak ártana, ha egyik vagy másik tábor részéről politikai elfo­gultságból fakadó, reflexszerű elutasítást váltana ki bármelyikünk pártállása. A szerzők—Árva László (MDF), Kard Aladár (SZDSZ) — képviselők a fővárosi önkormányzatban Meggyőződésünk, hogy az önkormány­zati munka jelentős része távol áll bármifé­le pártideológiától, nagypolitikai program­tól. Emberek, kisebb-nagyobb közösségek mindennapos gondjait kell megoldanunk, rászorulókat segíteni, lerobbant közleke­dést, közüzemeket működtetni, utakat, hi­dakat, épületeket építeni, karbantartani úgy, hogy a legjobb tudásunk szerint hasz­náljuk fel a szűkös forrásokat és — minde­nek fölött — ténykedésünkkel adjuk vissza a nyugalom és biztonság érzetét a sokat csalódott polgárnak. Kiemelkedő jelentő­sége van a bizalom helyreállításának. Évti­zedeken át dohányfüstös irodákban, ma­roknyi káder döntött tömegek sorsáról, közvagyonról úgy, hogy senki sem ismer­hette meg a döntések okát, az előkészítés körülményeit, a hatalom nem engedett be­tekintést a politikai maffiózók játszmáiba. A hosszú gyakorlat rossz beidegzéseitől sok önkormányzat nehezen tud megszaba­dulni. Zárt üléseken titkos jegyzőkönyvek születnek a lakosságot lényegesen érintő témákról. A versenyeztetésnek még a lát­szatát sem igyekeznek kelteni nagy értékű ingatlanok hasznosításakor. Közpénzek felhasználása követhetetlenül, kívülálló számára érthetetlen módon megy végbe. Alapelvnek kellene tekinteni: lényegi kü­lönbség van a magánpénzek és a közva­gyon kezelése között. Vállalati körülmé­nyek között meggyőző érv lehet a haté­konyság érdekében az egyszemélyi döntés kihangsúlyozása. Az önkormányzati va­gyon azonban csak egy választási perió­dusra kerül a választott testület kezelésébe, s ennek a vagyonnak a gondos kezelését várja el az igazi tulajdonos, a lakosság. Ép­pen ezért tevékenységünk során a legtelje­sebb átláthatóságot kell biztosítani, egyéni érdekek érvényesítésének, elvtelen elő­nyök juttatásának és elfogadásának még a gyanúja sem merülhet fel a vagyonkezelés tekintetében. A közvagyont érintő kérdé­sekben a versenyeztetés természetes köve­telmény, lényeges döntéseket csak a testü­let hozhat. Az ellenőrzés intézményeit ajánlatos többpárti egyeztetés alapján létre­hozni, a mindenkori helyi ellenzék bevoná­sa az ellenőrzésbe mindenképpen a biza­lom erősítését szolgálja. Közpénzek fel­­használásáról nem születhet titkos határo­zat még akkor sem, ha egyes üzleti műve­letekben az önkormányzatok hátrányba ke­rülhetnek a piacon megjelenő magánválla­latokkal szemben. Az a testület működik jól, ahol intézményesen zárják ki a legcse­kélyebb gyanú kialakulásának még a lehe­tőségét is. Helyi körülmények között is számos olyan intézmény van, amelyek létrehozása­kor józan önkorlátozással kell felülemel­kedni az egy választási időszakban érvé­nyesíthető szűkebb csoport-, vagy pártér­dekek fölé. Ne feledje egyetlen testületi többség sem, hogy amit jelenlegi létszám­­fölénye birtokában, szavazási fölénye ré­vén ki tud vonni a pillanatnyi kisebbség el­lenőrzése alól, az a következő periódusban esetleg éppen az ő számára jelent majd ki­rekesztettséget, saját jövendő tehetetlensé­gét alapozza meg. Könnyen belátható, hogy a demokrati­kus alapintézmények többsége nem fej­leszthető ki röpke négy esztendő alatt. A települések rendezési, fejlesztési tervei év­tizedes léptékben fogalmazódtak meg. A nagyobb építkezések több választási idő­szakra is kiterjedhetnek. Jóvátehetetlen za­varokat okozhatna a testületek működésé­ben, ha személyi állományukat, feladatai­kat alapjaikban szerveznék újjá a négy­­évenként bekövetkező választási eredmé­nyektől függően. Ráadásul sok olyan jelen­ség merül fel, amelyeket ma még kezdeti állapotukban viszonylag egyszerű kezelni, javítani, de minden halogatás egyre nehe­zebbé teszi a szükséges intézkedések foga­natosítását. Ma még elérhető a barbár mó­don elcsúfított műemlékek helyreállítása, a környezetet csúfító, engedély nélkül felépí­tett épületszörnyek eltávolítása, de ha mindezt most elmulasztjuk, az elkövetők vérszemet kapnak és saját képükre alakít­ják a védtelenné vált fővárost. A rossz pél­da pedig bizonyára sok követőre is talál. Csak a józan együttműködés alapján ki­alakított, hosszú távra tervezett intézmé­nyek révén lehet megvalósítani a polgárok érdekeit híven szolgáló kereskedelmi és fo­gyasztóvédelmi rendszert. A piac szabad­ságának önkényes félremagyarázása veszé­lyes következményekkel járhat. A szabá­lyozatlan kereskedelmi és szolgáltatási te­vékenység olyan anomáliákat okozhat, mint a mindenkit bosszantó taxishelyzet, az utcai árusítás anarchiája, vagy a kétes hírnevet hozó szexpiac szerveződése. Ez utóbbi sok más káros következmény között a bűnözés számára is csoportosulási góco­kat szolgáltat. És ha már a bűnözést említjük, nem ke­rülhetünk el néhány megjegyzést önkor­mányzati szemszögből a készülő rendőrsé­gi törvényről. A kialakult viták élénkségét indokolja az, hogy megalkotása hosszú időre megszabja e téren is az önkormány­zatok lehetőségeit, cselekvőképességét. A polgárok egyformán követelnek egyfelől határozottságot a bűnözéssel szemben, másfelől önfegyelmet, humanitást az intéz­kedések során; szorosabb együttműködést sürgetnek a helyi hatósággal, ugyanakkor a hatékonyságot javító, fejlettebb szervezet kialakítását is elvárják. A sokrétű követel­mények kielégítése kizárja, hogy a törvény létrehozásában tartós hatalomra berendez­kedni kívánó csoportérdekek érvényesülje­nek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a rendőrségnek új tevékenységi területeket — például gazdasági rendészetet — kell kifejlesztenie, és az ehhez szükséges szak­embergárda képzése ugyancsak jóval hosszabb időt követel meg, mint egy röpke négyéves választási időszak. Meg kell ta­lálni a helyét és működési formáit a körzet­felügyelőknek is, akikkel szemben napról napra nőnek az elvárások a polgárokat za­varó rendbontások, utcai szabálysértések megszüntetésére. Az intézkedő rendőr munkáját nagyban segítheti a helyi körül­ményekben, a különleges szabályozások­ban jártasabb területfelügyelő. Napjaink­ban a lakosságot legérzékenyebben érintő, lassanként válságos konfliktus a közüzemi szolgáltatások díjai körül alakult ki. Egyre nagyobb tömegek számára válik egysze­rűen megfizethetetlenné a villany, a gáz, a távfűtés, a tömegközlekedés, ugyanakkor a közüzemi vállalatok további díjemelésekre készülnek, mert bevételeik nem teszik le­hetővé a mindennapos működés fenntartá­sát sem, felújítás, korszerűsítés pedig már szóba sem jöhet. Minden eddigi megnyilatkozásunkban következetesen a tarifaemelések ellen ér­veltünk, azt hangoztattuk, hogy az égető nehézségek megoldására a díjemelés a leg­kevésbé alkalmas mód, semmiféle nehéz­séget sem lehet ilyen módon megoldani, sőt, a gondok továbbgörgetésével csak ké­sőbbi időpontra halasztódik egy még ka­­tasztrofálisabb összeomlás veszélye. Rá­adásul olyan szociális feszültségek kelet­keznek, amelyek robbanást idézhetnek elő a tűrőképesség határához érkezett lakosság körében. Egyedüli megoldásnak azt tartjuk, hogy végre kell hajtani az elavult közüze­mi szolgáltatásokban a mind sürgetőbb korszerűsítéseket, s ennek révén lényege­sen csökkenhetnek az előállítási, fenntar­tási, javítási, szolgáltatási költségek, javul a szolgáltatások biztonsága is, ráadásul környezetbarát technológiák, járművek beállításával a polgárok egészségkároso­dását is csökkenthetjük. A fogyasztó szá­mára mérhetővé, szabályozhatóvá kell tenni a távfűtés, melegvíz felhasználását, de meg kell szüntetni a lakosság kiszol­gáltatottságát a telefondíjak önkényes fel­számítása terén is. A korszerűsítés közismerten óriási, sok­­milliárdos költségekkel jár. Gazdasági helyzetünkben erre költségvetési forrásból még sokáig nem futja, ezért más megoldást kell találnunk. Az egyik lehetőség újabb kölcsönök felvétele lenne. A kölcsönöknek azonban van egy jól ismert, kellemetlen tu­lajdonsága: vissza kell fizetni őket, mégpe­dig kamatostól. A kölcsönök fedezetére ilyen esetben nem keletkezik bővülő ter­melési kapacitás, a gazdaságosabb működ­tetés, a megtakarítások legfeljebb a költ­ségvetési támogatás iránti igényt csökkent­­hetik, és ez a csökkenés fedezheti a törlesz­tés egy részét. Meg kell vizsgálni a saját erőből történő fejlesztés lehetőségeit is. A fővárosnak óriási ingatlanvagyonát nem szabad fogyasztás jellegű tevékenység fi­nanszírozására feláldozni. Kézenfekvő megoldásként kínálkoznak az ingatlan­­hasznosítás olyan formái, amelyekben be­fektetőpartnerekkel hozunk létre olyan létesítményeket — szállodákat, vásárcsar­nokokat, szolgáltatóközpontokat — ame­lyeknek az önkormányzatra eső hasznából lehet finanszírozni a szükséges közüzemi korszerűsítéseket. Ehhez azonban olyan hosszú idő kell, ami alatt a közüzemek összeomolhatnak. Az áthidaláshoz kellene megelőlegezni az összegek egy részét, és erre lehet felvenni kölcsönt vagy kivétele­sen, nagyon korlátozott mértékben ingat­lant eladni. Az így értékesített ingatlanva­gyon is olyan beruházásokat is szolgáljon, amelyek javítják a vendégforgalmi infra­struktúrát, új munkahelyeket teremtenek, növelik az állam és az önkormányzatok be­vételeit az élénkülő turizmus révén. Az ingatlankincs egy részének az érté­kesítése kétségtelen áldozatot jelent, de meggyőződésünk szerint nincs más mód annak az ellentmondásnak a feloldására, hogy a szolgáltatásokat előállító szférában már élénken érvényesülnek a szabadpiaci körülmények, ugyanakkor a gazdaság munkahelyteremtő képessége számos ok miatt még messze elmarad a legszerényebb elvárásoktól is, következésképpen a lakos­ság túlnyomó többségének a fizetőképessé­ge távolról sem tud lépést tartani a piaci vi­szonyok rohamos változásaival, így nem tudja a díjfizetés révén fenntartani a köz­üzemeket sem. . A lakbértörvény hatályba lépése is fé­lelmetes terhet fog róni az önkormányza­tokra. A piaci lakbér a nagy tömegek szá­mára még sokáig megfizethetetlen marad, a kompenzálásra pedig elenyészőek a helyhatósági keretek. Ennek a konfliktus­nak a feloldására követelően jelentkezik a szociális törvény megalkotásának szüksé­gessége. Hazánk méretei, adottságai alapján ki­emelt jelentősége van a turizmus fejleszté­sének, mint a gazdaság hosszú távon leg­szilárdabb jövedelemtermelő ágazatának. Bár nem kevés azoknak a száma, akik még mindig nagyiparban, acélban, kohászatban, a magyar termelő géniusz világraszóló si­kereiben álmodoznak, azonban a realitások mindinkább arra a felismerésre kényszerí­tenek, hogy országunk felemelkedése dön­tő részben a szolgáltatások nemzetközi szintre emelése révén válik lehetővé. A tu­rizmus fejlesztése sem képzelhető el négy­­évenként változó alapokon. Ma kell meg­határoznunk azokat a stratégiai elveket, amelyek évtizedes távon meghatározzák a fejlesztési feladatokat. Ma még lehet men­teni a vendégeket vonzó sajátosságaink, ér­tékeink nagy részét, a műemlékektől a színvonalas társulatokig, zenekarokig — a meglevő vonzerőt kell felhasználni az újabbak kifejlesztésének alapjául. A turiz­mus fejlesztése a leghálásabb feladat. Ele­gendő a megfelelő feltételeket biztosítani a tevékenységhez, vonzó célokat kitűzni — fesztiválok, világkiállítás — és a vállalko­zók, befektetők csodákra képesek, ha hagyjuk őket értelmesen kialakított körül­mények között, munkájukat elismerő, bá­torító légkörben dolgozni. A cikkünk elején feltett kérdésre, úgy tűnik, a válaszadás messze meghaladja egy újságcikk kereteit. Bízunk abban, hogy mindenki számot vet saját tapasztalataival, akinek szívügye a polgárság érdekeiért dolgozó önkormányzatok fejlődése. Min­denesetre egy biztos: két év múlva ország­­gyűlési választások lesznek. Pártvezetők, elnökök és jelöltek egymást felülmúlva igyekeznek okos megnyilatkozásaikkal harcba indulni az országláshoz szükséges másfél milliónyi szavazatért. Bölcs (vagy botor) üzeneteik csak a lakosság kis részé­hez jutnak el még akkor is, ha a nyomtatott és a sugárzott sajtó átmenetileg egyik vagy másik politikai csoport ellenőrzése alá ke­rül is. Viszont az ország 3200 önkormány­zatával minden szavazópolgárnak van va­lamiféle kapcsolata. Az eddig szerzett ta­pasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy az a párt számíthat több szavazóra az or­szággyűlési választásokon is, amelynek képviselői tényleges eredményeket köny­velhetnek el az önkormányzati munkában. Árva László—Kard Aladár Mire elég az önkormányzatokban négy esztendő? ­ ^ Részvénytársaságunk az alábbi helyiségek bérleti jogát értékesíti: Bp. VII., Hernád u. 38. alapterület 113 m2 Bp. VII., Landler J. u. 28. alapterület fszt. 103 m2 Bp. VII., Thököly út 42. alapterület 202 m2 Bp. VII., Klauzál u. 26. alapterület 53 m2 Fenti helyiségek ára: 40 E Ft/m2 Bp. VIII., Lujza u. 16. alapterület 96 m2 (20­0 Ft/m2) Érdeklődni lehet a vállalkozási osztályon — VII., Nagydiófa u. 8. Tel.: 121-2480. A pályázatokat 1992. augusztus 7-én 12.00 óráig lehet benyújtani a titkárságon. A versenytárgyalás előtt a pályázóknak 50 000 Ft bánatpénzt kell a központi pénztárba befizetni. Az összeget a versenytárgyalás végén — kivéve a pályázat nyertesét — visszakapják. A versenytárgyalás 1992. augusztus 11-én 9.00 órakor lesz a Budapest VII., Nagydiófa u. 8. sz. alatti tanácsteremben. __________________________________________________________________________ 8 MAGYAR HÍRLAP Tartósan bérbe adunk, vagy eladunk megyeszékhelyeken, jó megközelítési lehetőséggel, teljes infrastruktúrával ellátott nagykereskedelmi raktárakat, valamint Budapest belső kerületeiben iroda- és raktárhelyiségeket. Továbbá megvételre felajánlunk Budapest belvárosában 828 m2-es, összközműves, irodaház építésére is alkalmas ingatlant, mely az eladó saját tulajdona. Eladók továbbá technológiai korszerűsítésből felszabaduló elektromos targoncák, EURO-raklapok, kiszállítói és tároló keretes raklapok. Érdeklődni lehet a 122-9661 telefonon, vagy 1­21-4895 faxon. 8088 MH Cseh Nagykereskedelmi értékesítés raktárról: B 60/40 átmérő 12 mm-től 25 mm-ig B 60/50 átmérő 12 mm 12 m-es szálban kilogrammonként + áfa. Cím: Bp., Kőbányai út 31. Ganz Ipari Telep KARENOVA TRADING Kft. Tel./fax: 277-6621, üzenetrögzítő: 140-6188 MH 8233 PRIVATIZÁCIÓ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A HOZAM Kft. (Szolnok, Mészáros L. u. 2.) az Állami Vagyonügynökséggel kötött szerződés alapján — annak bizományosaként —pályázati úton értékesíti a JELSZOL Kft. (Jászberény, Szövetkezeti u. 7/A) állami tulajdonú, 3380 E Ft-os névértékű üzletrészét. A JELSZOL Kft. törzstőkéje: 4200 E Ft Dolgozói létszáma: 18 fő Alakulásának időpontja: 1992. április 30. . A pályázat tartalmi követelményei: 1. Az ajánlattevő neve, székhelye, pontos címe, ha cég, annak adatai. 2. A vételár összegének megjelölése forintban, a fizetés módja, határideje. 3. A fedezet meglétének igazolása, fizetési garanciák csatolása. 4. Az ajánlattevő üzleti céljainak részletezése, a kft. jövőjével kapcsolatos elképzelések. 5. Magyar nyelven, írásban benyújtott, 60 napig fenntartott vételi szándék. 6. A vételi szándék bizonyítására a megvásárolni kívánt üzletrész 5 százalékát az ajánlattevőnek a szándéknyilatkozattal egy időben letétbe kell helyezni a HOZAM Kft. MKB (Szolnok) 454-11-540 egyszámlájára. Ezen összeg: — teljes egészében visszafizetésre kerül, ha a pályázó nem nyer, — nem kerül visszafizetésre, ha az ajánlattévő visszalép, — beszámításra kerül a vételárba, ha a pályázó a pályázatot megnyeri. A pályázatot zárt, feladó nélküli, borítékba kérjük benyújtani a HOZAM Kft., 5000 Szolnok, Mészáros L. u. 2. sz. II. 204. irodájába. A borítékra kérjük ráírni: „Pályázat—JELSZOL Kft.” A pályázatot a legmagasabb vételárat és legjobb fizetési feltételeket ajánló pályázó nyerheti el. A pályázat kiírója az adásvételi szerződést a hatályos magyar jogszabályok szerint köti meg. A pályázat kiírása nem biztosít szerződéskötési kötelezettséget a pályázat kiírója számára. A pályázókat a pályázat eredményéről a pályázat eldöntését követően legkésőbb 31 napon belül a pályázat kiírója írásban kiértesíti. A pályázat beérkezési határideje: 1992. augusztus 5. délelőtt 10 óra. A pályázatok felbontása közjegyző jelenlétében történik. A JELSZOL Kft. vagyoni viszonyait, pénzügyi gazdálkodási helyzetét ismertető részletes dokumentáció 1000 Ft-ért megvásárolható a HOZAM Kft. irodájában: 5000 Szolnok, Mészáros L. u. 2. II. em. 204. szoba. További részletes felvilágosítást ad: Baji Csaba ügyvezető, HOZAM Kft., 5000 Szolnok, Mészáros L. u. 2. Telefon: 56/70-591,56/75-347 MH 8021 FÓKUSZ 1992. július 20., hétfő PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Állami Vagyonügynökség megbízása alapján a Dunaholding Részvénytársaság ismételten pályázatot hirdet a Hajdú-Bihar Megyei Útépítő Vállalat átalakulásával létrejött (cégbírósági bejegyzés alatt álló) Hajdúszoboszlói Útépítő Kft.-ben levő állami tulajdonú üzletrész megvásárlására. A társaság törzstőkéje: 35 000 000 Ft. A társaság törzstőkén felüli vagyona: 15 650 000 Ft. A pályázatot az Állami Vagyonügynökség 65,5%-ot képviselő üzletrésze eladásának érdekében hirdeti meg. A pályázat kiírója a legjobb pályázat feltételeivel a meghatározó többséget biztosító üzletrészt a társaság dolgozóinak felajánlja, melyre elővásárlási joguk van. Az üzletrész vásárlása során a névérték 10%-áig kárpótlási jegy is felhasználható. A benyújtandó pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó adatait, — a megvásárolni kívánt üzletrész — nagyságát (%-ban) — vételárat — fizetési feltételeket és garanciákat, — a kft.-vel kapcsolatos üzleti, fejlesztési és foglalkoztatási elképzeléseket. A pályázat benyújtási határideje: 1992. augusztus 11.16 óra. A pályázat benyújtása, elbírálása. A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, zárt borítékban lehet benyújtani a Dunaholding Részvénytársasághoz (1126 Budapest, Nagy Jenő u. 10.) „Útépítő pályázat” megjelöléssel. Az elbírálásnál előnyben részesül az a pályázó — azonos vételi ajánlat esetén , amely az alaptevékenység folytatását, fejlesztését tervezi. A pályázat elkészítéséhez információs segédanyag 20 000 Ft ellenében a Dunaholding Részvénytársaság címén vehető át. A pályázat eredményéről a pályázók írásban kapnak értesítést. Szerződéskötésre a kft. cégbírósági bejegyzését követően kerül sor. Budapest 1992. július 14. Dunaholding Részvénytársaság 6209 MH PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Állami Vagyonügynökség megbízása alapján a Dunaholding Részvénytársaság ismételten pályázatot hirdet a Kelet-Magyarországi Tervező Vállalat átalakulásával létrejött (cégbírósági bejegyzés alatt álló) KELETTERV Kft.-ben levő állami tulajdonú üzletrész megvásárlására. A társaság törzstőkéje: 87 000 000 Ft. A társaság törzstőkén felüli vagyona: 32 300 000 Ft, (mely a garanciális kötelezettségek és peresített eljárások fedezetéül szolgál). A pályázatot az Állami Vagyonügynökség 88,6%-ot képviselő üzletrésze eladásának érdekében hirdeti meg. A pályázat kiírója a legjobb pályázat feltételeivel a meghatározó többséget biztosító üzletrészt a társaság dolgozóinak felajánlja, melyre elővásárlási joguk van. Az üzletrész vásárlása során a névérték 10%-áig kárpótlási jegy is felhasználható. A benyújtandó pályázatnak tartalmaznia kell: — a pályázó adatait, — a megvásárolni kívánt üzletrész — nagyságát (%-ban) — vételárát — fizetési feltételeket és garanciákat, — a kft.-vel kapcsolatos üzleti és fejlesztési elképzeléseket. A pályázat benyújtási határideje: 1992. augusztus 11.16 óra. A pályázat benyújtása, elbírálása: A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, zárt borítékban lehet benyújtani a Dunaholding Részvénytársasághoz (1126 Budapest, Nagy Jenő u. 10.) „Keletterv pályázat" megjelöléssel. A pályázat elkészítéséhez információs segédanyag 20 000 Ft ellenében a Dunaholding Rt. címén vehető át. A pályázat eredményéről a pályázók írásban kapnak értesítést. Szerződéskötésre a kft. cégbírósági bejegyzését követően kerül sor. Budapest 1992. július 14. Dunaholding Rt. 8209 MH

Next