Magyar Hírlap, 1992. augusztus (25. évfolyam, 181-193. szám)

1992-08-01 / 181. szám

4 MAGYAR HÍRLAP A legfőbb ügyész válasza Torgyán Józsefnek Nincs ok a „mélységes megdöbbenésre” Lapunk július 29-ei számában „Torgyán: prekoncepciós eljárást indítottak ellenem” cím alatt a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészéhez intézett nyílt levelet közölt, amelyet az FKGP országos elnöksége nevében Torgyán József országos pártelnök írt alá. Az alábbiakban közöljük Györgyi Árpád legfőbb ügyész nyílt válaszlevelét. Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy a levélben foglaltakkal kapcsolatban a követ­kezőkről tájékoztassam: 1.) Cseh Sándor úrnak a Magyar Hírlap 1992. július 29-ei számának 3. oldalán .,Vissza a koalícióba vagy megbuktatni a kormányt? A két kisgazdavezető két malomban őröl" cím alatt közölt nyilatkozatát nem a legfőbb ügyésznek kell ér­telmeznie. A nyílt levél azonban Cseh Sándor úrnak olyan kijelen­tést tulajdonít, amelyből az tűnik ki, hogy „előzetesen megbeszélés­re került az a körülmény, hogy ha a Fővárosi Bíróság nem hozta volna meg a legitim elnök jegyzési jogá­nak felfüggesztését, abban az eset­ben a Legfőbb Ügyészség törvé­nyességi óvást nyújt be." Tájékoztatom Elnök urat, hogy aggodalma alaptalan. Ilyen megbe­szélésre nem került sor. Engedje meg, hogy azt is elmondjam, ilyen jellegű „megbeszélésekre" a Leg­főbb Ügyészségen nem is kerülhet sor. Az alkotmány szerint „A Ma­gyar Köztársaságban a pártok az alkotmány és az alkotmányos jog­szabályok tiszteletben tartása mel­lett szabadon alakulhatnak és sza­badon tevékenykedhetnek". Az ügyészség a pártok működésének törvényessége felett felügyeletet nem gyakorolhat. Az ügyészség az alkotmányt és az alkotmányos jog­szabályokat tiszteletben tartja. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészségével kapcsolatban tehát nem alakult ki semmilyen „alkot­mányellenes helyzet”, ezért az FKGP országos elnökségének nincs oka arra, hogy „mélységes megdöbbenésének" adjon hangot. 2. ) Nagy megnyugvásomra szol­gált, hogy az FKGP országos el­nöksége „el nem tudja képzelni, hogy miféle törvényességi óvásról lehetett volna szó". Én sem tudom elképzelni. Törvényességi óvással csak jogerős bírósági határozat tá­madható meg. Itt pedig ilyen nem született. Az FKGP képviselőjének személyét illetően a Fővárosi Bíró­ság 1992. július 8-án hozott végzé­sében úgy rendelkezett, hogy tudo­másul veszi dr. Torgyán József pártelnök képviseleti jogának fel­függesztését és azt a nyilvántartás­ban feltünteti, továbbá megállapít­ja, hogy a felfüggesztés időtartama alatt a képviseleti jogot Németh Béla gyakorolja. E végzés ellen 15 nap alatt fellebbezésnek volt helye. A nyitva álló határidő alatt a vég­zés ellen dr. Torgyán József úr fel­lebbezést nyújtott be, amelyben kéri a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a sérelmezett határozatot helyezze hatályon kívül és az FKGP kizáró­lagos képviselőjeként dr. Torgyán József országos pártelnököt je­gyezze be. A fellebbezést a Legfel­sőbb Bíróság fogja elbírálni és majd ez a határozat lesz jogerős. 3. ) Mivel az­ elmondottak szerint a Legfőbb Ügyészségen nem folyt semmilyen „megbeszélés", a ma­gyar törvények szerint be sem nyújtható törvényességi óvásról, az­ FKGP országos elnökségének „ko­moly aggodalomra" nincs oka, és én nem fogok vizsgálatot elrendel­ni a „Legfőbb Ügyészség hivatali apparátusa ellen”. A Fővárosi Bí­róság „szóbanforgó eljárását" az ügyészség nem fogja kivizsgálni, mert az első fokon hozott végzést a fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság fogja elbírálni. Ennek kap­csán a Fővárosi Bíróság eljárását a Legfelsőb Bíróság hivatott meg­ítélni. 4. ) Az FKGP-vel kapcsolatban ez idő szerint több büntetőeljárás van folyamatban. A büntetőeljárá­sok elrendelésére részben a dr. Tor­gyán József, Cseh Sándor és Né­met Béla uraktól, részben pedig a dr. Boross Péter és dr. Für Lajos miniszter uraktól érkezett feljelen­tések alapján bűncselemény elkö­vetésének alapos gyanúja miatt ke­rült sor. Az ügyekben a nyomozást a Fővárosi Főügyészségi Nyomozó Hivatal folytatja a törvényes ren­delkezések szerint. Ez ideig kény­­erintézkedés alkalmazásának el­­imiddésére törvényes ok és alap nem volt Az FKGP országos elnöksége „az ország nyilvánosssága előtt" kérdezi a legfőbb ügyésztől, hogy fordulhatott elő, hogy dr. Torgyán József ellen „prekoncepciós eljá­rást" indítottak. Dr. Torgyán József ellen dr. Boross Péter és dr. Für Lajos miniszter uraknak a törvény alapján előterjesztett feljelentésére bűncselekmény alapos gyanúja mi­att rendelte el az ügyészség a bün­tetőeljárást. Ennek előfeltétele volt az, hogy az országgyűlés dr. Tor­gyán József képviselő úr mentelmi jogát felfüggessze. Az Országgyű­lés a mentelmi jogot 1992. június 26-i ülésén felfüggesztette. 5. ) Végezetül „kérdezi az FKGP országos elnöksége az igen tisztelt legfőbb ügyész úrtól, miként lehet reménykedni abban, hogy a pártál­lam sztereotípiái kiiktatásra kerül­nek a magyar igazságszolgáltatás­ból és miként lehet reményked­nünk abban, hogy valaha is jogál­lami körülmények közötti élhe­tünk?" Válaszom: akkor, ha a törvénye­ket mindenki megtartja, a hatósá­gok és az állampolgárok egyaránt. Minden ügyész — én is — erre tet­tünk esküt. Tisztelettel: Dr. Györgyi Kálmán Torgyán József: a tényekre hivatkozva Torgyán József — reflektálva Cseh Sándornak a legfőbb ügyészhez írt nyílt levelére — a Magyar Hír­lapnak kijelentette: Cseh Sándor nem nyilatkozhat a legfőbb ügyészség helyett, s különösen nem nyilat­kozhat az ügyészség eljárásairól előzetesen. Ha ezt te­szi, saját magát leplezi le. Visszautasítva Cseh Sándor vádjait, Torgyán József kitart korábbi állítása mellett, miszerint a hatalom egyértelműen alkotmányellenes támadások sorozatát indította a független kisgazdapárt ellen. A sikertelen fegyveres puccs után több alkalom­mal próbálkoztak jogi puccsal. Ezek célja: eltávolítani az FKGP éléről a koalíciót elhagyó legitim elnököt. Torgyán József különösnek tartja azt az eljárást, amelynek során mint országgyűlési képviselőnek fel­függesztették a mentelmi jogát. Annak ellenére tették ezt, hogy a meghallgatásokon betegsége miatt nem tu­dott jelen lenni, s anélkül hogy közölték volna vele az eljárás tárgyát és a tényállást. A pártelnök véleménye szerint a Fővárosi Bíróság azon végzésének is volt szépséghibája, mely helyben hagyta a pártelnöki tisz­téből való felfüggesztést. Tudomása szerint ugyanis Németh Béla arról értesítette a Fővárosi Bíróságot, hogy főtitkári jogainál fogva felfüggesztette az elnö­köt tisztségéből. „Valaminek történnie kellett a ku­lisszák mögött" — véli Torgyán, mert a Fővárosi Bí­róság rövid idő múlva — anélkül hogy bárki említést tett volna elnökségi határozatról — hiánypótlásra szó­lította fel Németh Bélát, kérve a párt elnökségének döntését Torgyán József tisztségéből történő felfüg­gesztéséről. „Mivel az­ elnökséget csak a pártelnök hívhatja össze, nem volt elnökségi ülés június 11-én, így arról jegyzőkönyv sem születhetett. Tehát a Fővá­rosi Bíróság egy nem létező elnökség nem létező ha­tározata alapján regisztrálta a pártelnök tisztségéből való felfüggesztését Németh Béláék kérésére" — ál­lítja Torgyán. Mindezek után egy nem jogerős végzésre hivat­kozva befagyasztották a Független Kisgazdapártnak járó állami támogatás folyósítását is, lehetetlenné téve ezzel a párt működését.­­ Mi mást jelenthetne mind­ez, mint a hatalomnak azt a nyilvánvaló szándékát, hogy törvényen kívül helyezze az­ ellenzéki voltát hangsúlyozó kisgazdapártot? — vetette fel a kérdést Torgyán. ■ Cs. I. Párton belüli tárgyalások Összecsomózni vagy újra szakítani? Az­ FKGP történelmi tagozata sajtótájékoztatót tartott a pártegy­ség megteremtését szolgáló, párton belüli tárgyalásokról. Az­ FKGP-n belüli bonyolultságot jelzi, hogy az egypárton belüli potenciális szö­vetségesek egyike, a történelmi ta­gozat is félremagyarázza a ténye­ket. Holott minden kisgazdának, így Horváth Lászlónak is el kell dönteni: összecsomózni akarják a szálakat, vagy újra szakítani? — állítja Németh Béla főtikár, aki a következő állításokat tartja szükségesnek korrigálni: 1. Az Országos Elnökség és a történelmi tagozat a párttagság ér­dekében folytatott ugyan tárgyalá­sokat, de nem írtak alá semmilyen közös szándéknyilatkozatot. Erre szerdán sem kerül sor. Nincs vég­leges megállapodás, és szó sincs semmilyen deklarációról. 2. Az FKGP elnöksége elismeri, hogy a koalícióba való visszatérés­ről a hatályban lévő pártalkotmány szerint az­ országos vezetőség dönt­het, ám tekintettel az FKGP jelen­legi helyzetére a történelmi tagozat véleményével szembeni, szükséges­nek véljük a párt tagságának meg­kérdezését. 3. Az FKGP elnöksége és a tör­ténelmi tagozat abban ért egyet, hogy az FKGP parlamenti csoport­jának az 1990 májusában megala­kult képviselőcsoportot tekinti. 4. A történelmi tagozat elnöksé­ge — állítják Horváth Lászlóék — tárgyalópartnernek fogadja el az FKGP Németh Béla vezette elnök­ségét. Ez olyasmi, mint amikor egy családban az­ egyik gyerek „tárgya­lópartnernek tekinti" szüleit. A le­gitim párt legitim vezetősége vi­szont szívesen tárgyal az egyik le­gitim tagozattal. 5. A tervezett koalíciós tárgyalá­son — amennyiben ez lesz — a három párt által delegált tárgyaló küldöttség vehet részt. Ezeken a tárgyalásokon a delegációk össze­tételét a párt országos vezetése dönti el. A tárgyaló küldöttség létszámá­ról az MDF, a KDNP és az FKGP elnöksége állapodik meg. Németh Béla­ elnöki jogokat gyakorló főtit­kár és Janklovics Tibor pártfőügyész aláírással július 29-i dátummal feljelentettek a megyei fő­ügyészségen három hajdú-bihari kisgazdát. Hét tanú szavaira hivatkozva a következőket sorol­ják: „Szabó Sándor mint az FKGP hajdú-bihari főtikára és Mike Józsefné mint az FKGP me­gyei központjának irodavezetője a megyei ve­zetőség hozzájárulása nélkül fizetésüket önha­talmúlag jelentősen felemelték. Szabó Sándor a megyei szervezet ellátmányából a regionális Hangya Szövetkezetnek 70 ezer forintot köl­csönzött, amire felhatalmazása nem volt. A köl­csön rendeltetésellenes felhasználásnak minő­sül." Továbbá Szabó Sándor nem számolt el az alapszervezetek által befizetett tagdíjakkal, és a pártfőügyész szerint „fennáll a gyanú, hogy ezen összegek felhasználása ellentétes a párttör­­vénnyel". Állítják még, hogy a gépkocsihaszná­lat elszámolásában „valótlan utakat állítottak be, amely ellenértékének kifizetése magánoki­rat-hamisítás és csalás vétségét valósítja meg." Budaházi Gyulát, a pártrendezvények gazdasági felelősét pedig a pártrendezvényeken befolyt összegek magáncélra történő felhasználásával gyanúsítják. Janklovics Tibor a fenti gyanúk miatt július 30-án a fegyelmi szabályzat alapján fegyelmi eljárást indított Szabó Sándor, Budaházi Gyula és Mike Józsefné ellen, amely befejeztéig tiszt­ségükből és tagsági jogaik gyakorlásából fel­függesztette a három hajdú-bihari kisgazdát. Cseh Sándor országos alelnök pedig kijelen­tette: .Jogi szakértőimmel konzultálok és felte­hetően feljelentést teszek Mike Józsefné ellen. Ugyanis két tanú szerint Mike Józsefné a me­gyei székházban kijelentette, „ha a lábamat be merem tenni oda, tepsin visznek ki”. Ezt a kije­lentést minden bizonnyal komolyan kell venni, mert ő több évig a pártállam megyei vezetőinek vadásztársa volt és ma is rendelkezik vadász­­fegyverrel. A Hajdú-Bihari Napló július 24-ei számából kiderül, hogy 23-án este meg nem ne­vezett személyek vagyon-, személy- és életel­lenes fenyegetések feltételezésére alkalmas ki­jelentéseket tettek. Ezért fontolgatom, hogy is­meretlen személyek ellen is feljelentést teszek.” A gyanúsításokra a hajdú-bihari kisgazdák válaszát hétfői számunkban közöljük.­ ­N.T. Mindenki mindenki ellen Halálosan fenyegetik egymást a kisgazdák BELFÖLD ,,/a1 uralkodó, ki valakit hivatalra emel, midőn országában egy más, arra magasabb egyén van, vétkezik az isten és vétkezik az állam ellen” (Korán). A közszolgálatban dolgozók etikai kódexének megalkotása valójában önvédelmi reflex. Védekezés a politi­kával szemben és védekezés a gyak­ran igazságtalan és előítéletekből táp­lálkozó támadások ellen — mondja Erdélyi László, a Magyar Közigaz­gatási Kamara titkára. A kritikák egy része természetesen jogos — ismeri el —, hiszen nem áll minden szinten úgy a közigazgatás, hogy büszkél­kedni lehetne vele. Némely dolgokat orvosol majd a nemrégiben elkészült köztisztviselői törvény, amely meg­próbált nagyon komoly képesítési követelményeket állítani. Ez minden­képpen javítja majd a szakmai szín­vonalat, ám jó lenne ehhez erkölcsi­leg is felzárkózni. Erdélyi szerint amennyiben támadhatatlan lenne a köztisztviselői kar, javulna társadal­mi megítélése, aminek természete­sen anyagi hatásai is vannak. Nagyon nehéz egy ilyen kódexet tételesen formába önteni — mondja a titkár. E törekvés egyébként nem előzmény nélküli a magyar közigaz­gatás történetében. A kiegyezéstől kezdve — ahonnan a modern köz­­igazgatást számoljuk — több kísérle­tet tettek erre. Akkoriban jogszabá­lyokban rejtették el az etikai eleme­ket. Kiemelt követelmény volt pél­dául az államfő és a haza iránti hű­ség, az alkotmányos úton hozott tör­vények iránti engedelmesség, az er­kölcsös élet. A tisztviselő köteles volt elöljáróinak a kellő tiszteletet megadni, de ezek is hasonló maga­tartásra kötelezettek az alájuk tartozó tisztviselőkkel szemben. A felettes beosztottjait kötelességeiknek teljesí­tésére — a korabeli megfogalmazás szerint — illedelmesen és higgadt­sággal buzdítsa. A tisztviselőknek előírták, hogy az ügyfelekkel illem­mel párosult udvariassággal bánja­nak. Ezek a szabályok azonban nem igazán működtek, talán éppen azért, mert az etikai elveket a jog nyelvén akarták kifejezni és ugyancsak jogi úton kellett volna betartásukat ki­kényszeríteni. Erdélyi elképzelése, hogy össze­gyűjtik azokat az íratlan szabályokat, amelyeket a szakma nagy része elfo­gad, mint mércét. Ennek eredménye lenne az a kép, ahogy a közszolgá­latban dolgozónak ki kell néznie. Semmiképpen nem arra való egy ilyen kódex, hogy azt egymás fejé­hez vagdossák. A kódex valójában olyan etalon, amelynek alapján köz­­szolgálatba lépés előtt bárki előre tudhatja, hogy minek kell megfelel­nie. Az etikai szabályokat csak belső FOTO SZABÓ-JILEK ADAM késztetésből lehet betartani. Erdélyi úgy látja, a közigazgatás mélyen át van itatva politikával, holott napi ta­pasztalat, hogy a politika és az er­kölcs taszítja egymást. A közigazga­tási dolgozók mindig politikai irányí­tás alatt állnak, ami a történelem fo­lyamán hol gyengébb, hol erősebb volt. Időnként egészen mélyre hatott a beavatkozás, akár a hivatali sofőrö­kig. A politikának nem mindig érde­ke a közigazgatási garnitúra feddhe­tetlensége, makulátlansága és az sem, hogy az itt dolgozóknak tartásuk le­gyen, ugyanis ezeket az erényeket szembeszegezhetik vele. A politika ma is direkten avatkozik be a köz­­igazgatásba és azt igényli, hogy a tisztviselői kar ahhoz legyen lojális. A kormányhoz való lojalitás termé­szetes, ám a kormányoknak is tudni­uk kell, mi az, amit már a leglojáli­sabb garnitúrával sem lehet végre­hajtatni. Ha a közigazgatást egy vonathoz hasonlítjuk, akkor a politika ennek mozdonyára ugrik fel, mert úgy véli, nem jó felé haladnak. Lelöki a moz­donyvezetőt és megpróbálja elkor­mányozni a masinát az általa helyes­nek vélt irányba. A sín azonban nem a kívánságok irányába vezet. A poli­tikának csupán azt kell kitűznie, ho­vá akar eljutni — ez a program —, meg kell fogalmaznia a szabályokat, de utána már célszerű, ha békén hagyja a vezetőt, mert az úgysem tud másfelé menni, ha az előírások kor­rektek. A szakmának ki kellene je­lentenie: a mozdonyra van írva, hogy idegeneknek itt tartózkodni tilos. Itt a határa a lojalitásnak. Az új rendszer is megszülte a ma­ga etikai konfliktusait — véli Erdé­lyi. Tipikus jelenség például a káder­hiány, ezért olyan emberek kerülnek pozícióba, akiket ismer a vezető és megbízik bennük. így történhet meg, hogy rokonok, családtagok ke­rülnek alá- és fölérendeltségbe, el­számolási viszonyba. A képesítési előírások alól a köz­­tisztviselői törvény éppen a legfel­sőbb szinteken teszi lehetővé a leg­több mentesítést. E törvény tervezete eredetileg azt tartalmazta, hogy a közigazgatásban dolgozók nem lehetnek tagjai gazda­­gi társaságok felügyelőbizottságának és igazgatótanácsának. Nem akarta ezt sem a szakma, sem a Belügymi­nisztérium, a parlamentben tető alá hozott végső szöveg szerint még­­sincs kizárva ez. Kinek jó a közigaz­gatás és a politika ilyen mérvű összefonódása? — teszi fel a kérdést Erdélyi. Ott tartunk, hogy miniszté­riumokból választanak be embereket az igazgatótanácsokba, akiknek egyetlen feladatuk van, időben szál­lítani az információt. • L. László János Készül a közszolgálati etikai kódex „Illemmel párosult udvariasság az ügyfelekkel” Erdélyi László Kerepestarcsa újra csendes — Semmiféle lövöldözés sem volt a kerepestarcsai menekülttábor­ban — cáfolta az Egyenleg szerdai híreit Czégény Julianna ezredes, az ORFK igazgatásrendészeti osztály­­vezetője. Mint ismeretes, a televíziós hírműsorban kerepestarcsai lakoso­kat szólaltattak meg, akik állították: éjszaka lövések hangját hallották a táborból. Mi több, az egyik nyilatko­zó a Zbrojovka pisztoly típusát vélte felismerni. Ugyanakkor Czégény Ju­lianna kijelentette: a magyar rendőr­ségnél nincs rendszeresítve ez a fegyver, már csak ezért sem dördül­hetett el az ominózus éjszakán a négy lövés. S bár az Egyenleg mun­katársai kétszer is próbálkoztak a tá­bor parancsnokát, majd ügyeletes tisztjét válaszadásra interjúvolni, az ezredes asszony csupán a cáfolatot közölte. S ennek megalapozására azt is kijelentette: az elmúlt másfél hó­napban semmiféle rendbontás nem történt a kerepestarcsai men­ekülttá­­borban, amely felállítása — 1990. október 8-a óta — mintegy tízezer­nyi menekültnek adott kényszerű ott­hont. Újabb vívmányként értékelte viszont, hogy az elmúlt napokban fo­kozatosan kapnak kimenőt a hazánk­ban jogellenesen tartózkodó mene­kültek, s a legutóbbi adatok szerint 17 kimenésből csupán egy nem tért vissza a táborba. Az elmúlt napokban feröppent hír hátteréről, amely az éhségsztrájkot folytató menekültek akciójáról tudó­sított. Czégény Julianna annyit is­mertetett: a magukat libériainak ne­vező színesbőrű fiatalemberek való­ban visszautasították a tábori konyha által felkínált táplálékot, ám még az­nap kivonultak a közértbe, s onnan dugig telt szatyrokkal tértek vissza, amelyek tartalma még aznap elfo­gyott. Tehát egyetlen menekült sem éhezett a jelzett időpontban. Nem könnyű a tábort felügyelő ti­zenkét rendőr dolga sem, így ennek tudható be, hogy alkalmasint megta­gadják a sajtó munkatársainak a be­lépést a kerepestarcsai táborba — mondotta az osztályvezető asszony, ám lapunk kérdésére ígéretet tett: a közeljövőben a helyszínről tájékoz­tathatjuk olvasóinkat a menekülttá­bor életéről, mint a tegnapi napon — egyedüliként bejutó — tv-híradó stábja. •B.J. Hazatérő menekültek MTI------------------------------­Az elmúlt 24 órában száz mene­kült tért vissza a délszláv államokba. 54 horvát és 46 bosnyák. Krisán At­tila határőrségi szóvivő az is el­mondta, hogy a bosnyákok meglehe­tősen kalandos körülmények köz­epette tudtak csak hazautazni. A 46 bosnyák — 25 gyermek és 21 nő — csütörtök délután elhagyta a nagya­tádi menekülttábort, s busszal a drá­­vaszabolcsi határállomásra utazott. Gyalogosan átmentek a horvát oldal­ra, ahonnan azonban visszaküldték a menekülteket, akik közül négynek volt útlevele, a többiek csak a tábor­ban kiállított igazolással rendelkez­tek. A bosnyákok ezért visszamentek a menekülttáborba. Ezt követően mégis jelzés érkezett a határról, hogy a horvát oldalon egy vöröskeresztes gépkocsi várja a bosnyákokat. A me­nekültek végül pénteken 0 óra 20 perckor rendben átmentek a dráva­­szabolcsi határállomáson. 1992. augusztus 1., szombat A Ön sorsa 2000-ig! Az asztrológia nem a jóslás tudomá­nya, Catherine Aubier, világhírű fran­cia asztrológus mégis vállalkozott arra, hogy iránytűt adjon az Ön kezébe — egészen az ezredfordulóig. Milyen jegyben született Ön? Sokan a Vízöntőre esküsznek, mások szerint az Oroszlán a nyerő. Ön talán Szűz, vagy éppen Bika? Aggodalomra akkor sincs oka, sőt... Catherine Aubier horoszkópsorozata bebizonyítja, hogy nincsenek jó vagy rossz jegyek. Egyedül a stílus az, ami fontos­­ az élet minden területén: kar­rier, szerelem, egészség, szerencse... A minden eddigi horoszkóptól külön­böző kötetek segítségével egészen 2000- ig fürkészheti a jövőt! Catherine Aubier könyveinek kizárólagos forgalmazója a Lord Könyvkereskedelmi Kft. (Budapest XIII., Kartács u. 24—26.)

Next