Magyar Hírlap, 1992. szeptember (25. évfolyam, 205-217. szám)

1992-09-01 / 205. szám

1992. szeptember 1., kedd Megérkezett Budapestre a román kiadatási kérelem Megérkezett az állítólag Magyar­­országon tartózkodó egykori román belügyminiszter kiadatására irányu­ló hivatalos kérelem — tudtuk meg Höltzl Lipóttól,,az Igazságügyi Mi­nisztérium főosztályvezető-helyet­tesétől. Amint azt a múlt héten a bukaresti hatóságok nyilvánosságra hozták, egy tényfeltáró vizsgálat megállapította: Alexandru Draghicit személyes felelősség terheli az 1949 és 1954 közötti időszakban el­követett egyes gyilkosságokban. Emiatt a volt miniszter ellen bünte­tőeljárás indult, és Románia fő­ügyésze elfogására letartóztatási pa­rancsot adott ki. A két ország között érvényben levő jogsegélyegyez­mény értelmében pedig kérték a ro­mán hatóságok információi szerint Budapesten tartózkodó Draghici le­tartóztatását és kiadatását. Höltzl Lipót kérdésünkre el­mondta: a hatályos jogszabályok­ban foglaltak szerint a kiadatásról az igazságügy-miniszternek kell ál­lást foglalnia, így a főosztályveze­tő-helyettes az eljárás várható ki­meneteléről nem kívánt nyilatkoz­ni, de arról sem rendelkezik infor­mációkkal, hogy a volt román rend­őrminiszter valóban Budapesten tartózkodik-e. Az okmányt egyéb­ként a román hatóságok a Legfőbb Ügyészségnek küldték, amelyet ál­lásfoglalásra az Igazságügyi Mi­nisztériumnak adnak át. • L K. Iliescu: Magyarország nem kérheti Erdély autonómiáját Bukaresti tudósítónktól „A magyar származású román ál­lampolgárok elsősorban román ál­lampolgárok” — a megállapítás Ion Iliescu államfőtől származik, aki az UPI hírügynökségnek nyilatkozott. Az interjú szövegét magnószalagról átmásolva „fésületlenül” tette közzé a legnépszerűbb romániai napilapok egyike, az Evenimentul Zilei hétfői számában. A román államfő kitért a „magyarkérdésre” is. Mint mondta, megérti „mindenki érzékenységét az állam iránt, ahol a nyelvén be­szélnek, kulturális közössége iránt”. Ugyanakkor úgy véli, tiszteletben kell tartani az alkotmányt, az ország törvényeit, s erre az anyaországnak is ösztönöznie kell a másutt élő ki­sebbségeit. „A strasbourgi németek például nem kívánnak maguknak német egyetemet, mint a magyarok, akik magyar felsőoktatási intéz­ményt akarnak” — jelentette ki Iliescu, aki azt is nyomatékosan hangsúlyozta: nem a magyar állam feladata beavatkozni ilyenfajta dol­gokba és azt követelni Romániától, hogy külön egyetemet létesítsen a magyaroknak Kolozsvárott. Felrótta Budapestnek azt is, hogy ráadásul ettől teszi függővé a két állam kap­csolatainak alakulását. Megismételte: a románok hama­rabb ott voltak Erdélyben, mint a magyarok és mindenkor többségi lakosságot képeztek itt. Magyaror­szág nem kérheti Erdély autonómiá­ját, mert e terület Románia szerves része. Ez olyan volna, mintha Ro­mánia kezdene propagandaakcióba, Vermont vagy Utah autonómiájáért — igyekezett a helyzetet hasonlattal szemléltetni. A világ magyarságá­nak budapesti összejövetelei kap­csán úgy vélte, ott revizionista ál­láspontok is elhangzottak, felvetet­ték például Erdély autonómiáját, el­ítélték a trianoni és a párizsi béke­­szerződést. „Ezek veszélyes meg­nyilvánulások” — figyelmeztetett. Egyben rámutatott: a román fél üd­vözli, hogy a román külügyminisz­ter fellépésére „a magyar kormány bizonyos elhatárolódó magatartást tanúsított a kongresszussal, minde­nekelőtt pedig az úgynevezett erdé­lyi magyarok összejövetelével szemben”, amelyen „nagyon durva és elfogadhatatlan” álláspontra he­lyezkedtek. Végezetül megállapítot­ta, hogy az egyszerű emberek min­dig jól megértették egymást, „a kapcsolatokat a politikusok rontot­ták, mérgesítették el”. •B.T. A szlovák alkotmányvitában leszavazták a magyarokat • Folytatás az 1. oldalról A szlovák alkotmány az emberi és polgári jogok védelmét ugyanúgy biztosítja, mint a kisebbségi jogokét, mondta Meciar, majd kijelentette: ne­künk a nemzeti nacionalizmus nem sajátunk, de nem sajátunk — és nem is válik azzá — a kisebbségek és az etnikai csoportok nacionalizmusa sem. Az Együttélés és a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom felől érkező javaslatok nem a szlovákok és a magyarok együttélését kívánják el­mélyíteni, hanem az elszigetelődést, az államigazgatás nemzetiségi alapon történő megosztását, Szlovákia terü­leti integritásának megosztását és a nemzetközi szerződések kétségbe vonását célozzák. Csáky Pál, a Magyar Keresztény­­demokrata Mozgalom képviselője visszalépésnek minősítette az alkot­mánytervezetet, mivel az a kisebbsé­gi jogok minimumára törekszik. Ró­zsa Ernő, az Együttélés képviselője, a szlovák parlament elnökségének egyetlen magyar tagja megállapítot­ta, hogy az alkotmánytervezet „a szocialista alkotmányt utánozza, és a nemzetállam megteremtésének je­gyeit hordozza, ugyanakkor az egyetlen államalkotó nemzet érde­keit szolgálja”. Rózsa bejelentette: ha nem teljesítik a nemzetiségek ele­mi követeléseit, az Együttélés képvi­selői nem fogják megszavazni az új szlovák alkotmányt. Vladimír Meciar másodszor is fel­szólalt, és ismételten bírálta a ma­gyar koalíció képviselőinek törekvé­seit. Figyelemre méltó volt Peter Ja­­ros szlovák író felszólalása, aki em­lékeztette a szlovák honatyákat, hogy a történelmi Magyarországon a szlovákok hasonlóképpen harcoltak elemi jogaikért. Nem szabad, hogy a kisebbségeknek könyörögniük kell­jen elemi jogaikért, mondta az író. A szlovák parlament elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a képvise­lőknek nyilvánosan, személyenként kell szavazniuk. Ugyanígy szavazták meg a közelmúltban a Szlovákia függetlenségéről szóló nyilatkozatot. Magyar diplomata halála MTI ------------------------------------------­Életmentési kísérlet közben halá­lát lelte Pakisztánban Regenye Győ­ző ötvenhét éves diplomata, magyar kereskedelmi tanácsos. Regenye Győző, aki a napokban költözött vol­na haza feleségével Magyarországra, Szilasi Istvánékkal, utódjával és más magyarokkal pihent a tenger­parton. A vízisportokban járatos és a helyi fürdési viszonyokat ismerő Re­genye Győző a partról észrevette: utódjának fia, a 16 éves Szilasi And­rás veszélyes sodrásban úszik a part­tól 30-40 méternyire. Regenye és Szilasi István a hullámok közé vetet­ték magukat, hogy Andrást figyel­meztessék. Miközben azonban a fia­talembernek és édesapjának sikerült nagy nehezen partot érnie, a két élet­mentő közül éppen a legtapasztal­tabbnak nem. Regenye Győző hirte­len eltűnt szem elől és csak a parttól 15 méternyi távolságra, a sekély víz­ben bukkant fel, de már nem volt benne élet. Szilasi István elmondot­ta, hogy a strandon többen részt vet­tek a kétségbeesett élesztési kísérle­tekben, közöttük németek és helybe­liek. Perceken belül ott termett a helyszínen a mentőautó, amelyen azonban nem volt oxigénellátó be­rendezés. A magyar diplomatát — újabb élesztési kísérletek után — a kórházban nyilvánították holtnak. Holttestét — mint a pakisztáni rend­őrség közölte — pénteken küldik ha­za Magyarországra. Magyar híradó Antall József fogadta Tom Lantost (MTI) Antall József miniszterelnök fogadta Tom Lan­tost, az USA képviselőháza magyar származású tag­ját. A beszélgetésen szóba kerültek a magyar—ameri­kai gazdasági kapcsolatok, a magyar belpolitikai helyzet és a kelet-közép-európai térség problémái. Ki kerül Borz Miklós helyére? (MH) Továbbra is kérdéses, hogy ki kerül Borz Mik­lós megüresedett parlamenti székébe a kisgazdapárt Pest megyei listájáról. A „Belgrád rakpart” országos vezetősége és a Pest megyei kisgazdaelnökség meg­egyezés alapján Izsó Mihályt szeretné mandátumhoz juttatni — a Németh Béla vezette „Thököly út” jelölt­je pedig Albert László, mogyoródi kisgazda. A Pest megyei területi választási bizottság hétvégi ülésén olyan határozatot hozott, hogy nem adja át a képvise­lői megbízólevelet Izsó Mihálynak. Mint megtudtuk, mivel kettős jelölés történt, a bizottság nem érezte magát felhatalmazva arra, hogy döntsön a képviselői hely betöltéséről, így a döntés joga az Országos Vá­lasztási Bizottsághoz került. Siklós Csaba Koppenhágában tárgyal (MH) Szeptember 1—3. között magyar—dán közle­kedési, hírközlési és vízügyi miniszteri találkozóra Koppenhágába utazik Siklós Csaba miniszter. A tárgyalás célja a kapcsolatfelvétel, a dán hírközlés fej­lesztési elképzeléseinek megismerése, valamint a ma­gyar célkitűzések ismertetése.A találkozó során kiala­kítják a további együttműködés irányait, amelyeknél számítunk a dán szakmai és pénzügyi támogatásra. Szabad György találkozott a japán parlament elnökével (MTI) Szabad György, az Országgyűlés elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a japán parlament képviselő­házának Szakuraucsi Josio házelnök által vezetett küldöttségét, amely nem hivatalos látogatásra érkezett hazánkba. Magyarellenes tüntetés Marosvásárhelyen Bukaresti tudósítónktól Hangsúlyozott magyarellenes tüntetésre került sor hétfőn Maros­­vásárhelyen. A Vatra Romaneasca, a Román Nemzeti Egységpárt és más nacionalista szervezetek által rendezett nagygyűlésen nem hiá­nyoztak a szélsőséges jelszavak. A szónokok, a résztvevők arra buzdították a románságot, ne tűrje tovább a magyarok szemtelenkedé­sét, románellenes akcióit. Ismét követelték a romániai magyar ki­sebbség vezetőinek szigorú fele­lősségre vonását, megbüntetését, állampolgárságtól történő meg­fosztását, kiutasítását. A „gyűlöle­tes bécsi döntés” évfordulója alkal­mából szervezett megmozdulás al­kalmával több magyar lakost bán­talmaztak, meglökdöstek. Az akció nyilvánvalóan részét képezi a ro­mán nacionalista erők választási kampányának. • B.T. Hajózási blokád a Dunán? MTI ------------------------------------------­A Duna lezárását javasolja az amerikai székhelyű Magyar Kör­nyezetvédelmi Alap a bősi építke­zésben részt vevő országok hajói előtt. Lipták Béla, az MKA igaz­gatója elmondta: a szervezet sze­rint az októberre tervezett Duna-el­­terelés — az ökológiai következ­ményeken túl — az ország szuve­renitásának súlyos megsértése, el­lentétes a nemzetközi jog normái­val. Ezért a környezetvédők felhív­ják a magyar kormány figyelmét, hogy forduljon támogatásért az ENSZ-hez, tiltakozzék a párizsi békeszerződést garantáló államok­nál, hívja össze budapesti megbe­szélésre az európai biztonsági fo­lyamatban részt vevő országok képviselőit, valamint a Duna-bi­­zottságot. Az MKA több más kör­nyezetvédelmi szövetséggel együtt továbbra is hangsúlyozza az Auszt­­ria-ellenes turista- és árubojkott szükségességét, mert szerintük az ország nem tesz megfelelő lépése­ket a bősi építkezés finanszírozásá­ban részt vevő Androsch-csoport ellen. KÜLFÖLD-BELFÖLD A NAP INTERJÚJA Palotás Jánossal Ősszel lép színre a Köztársaság Párt —Bejegyezték-e már a Köztársaság Pártot? — No comment. Azt már lehet érezni a sajtó­ból, hogy egy komoly előkészítő munka folyik, amellyel ez a párt biztosan szereplője lesz majd a politikai palettának. Az is kiderülhetett, hogy va­lamikor késő ősszel mutatkozunk be a közvéle­mény előtt. Ekkor, az első pillanatban kívánjuk bemutatni azt, hogy egy komoly és kész program áll a polgárok előtt — valós alternatívaként. A jo­gi védettségnek, a bejegyzésnek ilyen szempont­ból nincs oly nagy jelentősége. — Milyen erők állnak majd az új párt mö­gött? — Akinek módja volt a hétfői parlamenti ülés­szak légkörét érzékelni, abban megerősödhetett, hogy új és pozitív alternatívára van szükség a ma­gyar politikában. Nem kisebbik rosszra, hanem merőben újra. Olyan politikusokra, akik tudják, hogyan kell a polgároknak egy társadalmi-gazda­sági növekedési programot bemutatni. Olyanok­ra, akik nem ijednek meg attól, hogy a demokrá­cia „macerás”. Egyébként nem egy, hanem több politikai erőnek szükséges megjelenni ilyen új programmal. A Köztársaság Párt nem azt sugall­ja: „bízzál bennem, mert akit ma látsz a palettán, az rossz”, hanem be kívánjuk bizonyítani, hogy az 1994-es választásokra merőben új programot kínálunk a közvéleménynek. Ez lesz az elsőrendű feladat az elkövetkező másfél évben. Egyébként pedig azt gondolom, hogy most nem egy ideoló­giai alapú pártra van szüksége a társadalomnak. Ahol én is szerepet vállalhatok, abban a pártban építeni kell a tömegekre , mint támogatókra. Ezért kell már a bemutatkozáskor világossá tenni, hogy vannak olyan személyiségeink, akik külön­böző társadalmi értékek hordozói. Az alapító erőkről pedig annyit: még most is formálódnak. Nem reménytelen vállalkozás aktivizálni bizo­nyos személyiségeket. Rengetegen ébredtek rá, hogy a passzivitással legitimitást adtak a jelenlegi „kudarcfiguráknak”. —Neveket nem említene? Egyelőre túl titokza­tos. — Abszolút tudatosan. Minden majd az indu­láskor derül ki. Bizonyító erővel jelenítjük majd meg, hogy nem feltétlenül magányos farkasként kell küzdenünk. Ezt rám már rám ragasztották, el­viselem, de azért össze kell állnunk. — Mennyiben számít más pártok személyisé­geire, támogatóira? — Csábítani senkit sem fogunk. Van viszont még egy-két értékes embere a jelenlegi kormány­zó pártoknak is. Ha tőlük a belülről alakítás esé­lyét is elveszik, akkor lépniük kell, nem lehetnek partnerek tovább régi pártjukban. — Megjelennek-e önök jelenlegi a parlament­ben 1994 előtt? — Ebben még korai dönteni. Most elégséges és szükséges időnk lesz felkészülni a következő választásokra. Ugyanakkor már csak az én sze­mélyemből adódóan is elkerülhetetlen, hogy ne reagáljunk majd konkrét politikai helyzetekre. A nagyobb energiát viszont nem részeredmények kicsikarására, hanem a programadásba kell fek­tetni. — Centrumpárt lesz az önöké? Vagy a racio­nalitás pártja? — Műhiba, ha egy politikai erőnek nincs gaz­dasági programja. Az is hiba viszont, ha egy erőt vállalkozópártként mutatunk be, társadalomfej­lesztő program nélkül. A munkaadói szemlélet pártja lesz a Köztársaság, amelynek akár nagyobb szociális érzékenysége is lehet, mint egy munka­­vállalói csoportnak. Bizonyos értelemben cent­rumpárt lesz a mienk, vagy inkább a centrumtól kissé jobbra álló. —Milyen eredményt vár pártjától 1994-ben? — Azt gondolom, hogy a következő választás meghatározó politikai ereje nem a jelenlegi hat parlamenti párt közül kerül majd ki. Nem az a kérdés tehát, hogy be lehet-e kerülni közéjük hat­hét százalékkal. A jelenlegi pártok közül többen partnerként részesei lehetnek a következő idő­szaknak is, némelyek pedig — ha kicsit küzdenek még — a kritikus küszöb alá is „dolgozhatják” magukat. Egy biztos: már egyik pártot sem lehet olyan hitelessé tenni, hogy meghatározóak lehes­senek 1994 után. • Szombathy Pál Napirend előtt a parlamentben a Csurka-tanulmányról Antall József elhatárolta magát? • Folytatás az 1. oldalról Az SZDSZ frakcióvezetője, Tar­­dos Márton elsőként reagált a Csur­­ka-tanulmányra és a miniszterelnöki beszédre. Újsághírek nyomán a frak­ció számára nem volt világos, hogy az MDF testületei elhatárolódtak Csurka István nézetétől — mondta —, de örül, hogy Antall József be­szédében erre részben sor került. Egyetértett a kormányfővel abban, hogy a békés átalakulás érdekében összehangolt munkára és nem vesze­kedésre van szükség. De több pont­ban nem tartotta kielégítőnek a kor­mányfő válaszát, s arra kérte őt és minden érintett képviselőt, hogy ha­tárolódjon el ezektől: a köztársasági elnök, az ellenzék és a nemzetközi szervek gonosz erőként való beállítá­sa; a cigányság, zsidóság akaratérvé­nyesítésének korlátozása; a magyar élettérelmélet, amely az országot ka­tonai konfliktusok felé sodorhatja. Csurka kétperces válaszában közöl­te, hogy a zsidóság és a cigányság akaratának korlátozásáról nem be­szélt. Kijelentette, nem kíván együtt­működni Tardos Mártonnal. Kövér László, a Fidesz képviselő­je gyakorolta a legélesebb kritikát Csurkával és nézeteivel szemben. Antallról nem tételezte fel, hogy asszisztál Csurka nézeteihez, de ke­vésnek tartotta, ahogyan a miniszter­­elnök az eseményekre reagált. A Fi­desz úgy véli, a kormány és az MDF elnöksége legitimálta, szalonképessé tette a náci nézeteket. (Beszéde a 7. oldalon.) Gál Zoltán (MSZP) úgy vélte, hogy a Csurka-féle megnyilat­kozások az ország figyelmét elterelik a valós problémákról, pártérdekeiket a nemzet érdekei elé helyezik. Kó­nya Imre, az MDF frakcióvezetője mind Csurka, mind az MDF nevé­ben visszautasította az elhangzotta­kat. A napirend előtti vitában a rádió előtti tüntetés is szóba került. Király Zoltán (független) a MÚOSZ nevé­ben is tiltakozott az ellen, hogy négy képviselő — Dénes János (függet­len), Király B. Izabella, Szilassy György, Zacsek Gyula (MDF) — erőszakos úton beavatkozott a mű­sorkészítésbe. Király Zoltán három javaslatot nyújtott be az Országgyű­léshez: Csurka írása alkotmányos rend elleni támadás, ezért az Alkot­mányügyi Bizottság indítson vizsgá­latot; a köztársasági elnököt ért dur­va rágalmazás miatt a parlament kezdeményezzen legfőbb ügyészi vizsgálatot; az érintett bizottságok derítsék ki, törvénysértők-e a rádió előtti tüntetésben részt vett képvise­lők. Szilassy kifogásolta, hogy az új­ságírók nem kérdezték meg az ő vé­leményüket. Király B. Izabella kije­lentette, hogy a következő tüntetésen is ott lesz, mert senki nem tilthatja meg, hogy „a nép követelése mellé álljanak”. Dénes János szégyenletes­nek nevezte, hogy az Országgyűlés egy író pamflettjével foglalkozik. A vitát Antall József felszólalása zárta, aki reményét fejezte ki, hogy a tele­vízióban választ adhat az elhangzot­takra. Az Országgyűlés tegnap meg­kezdte az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslat általános vitá­ját. Az Országgyűlés nyári rendkívü­li ülésszakának utolsó napján a kor­mány átdolgozásra visszakérte a III/III-as törvényjavaslatot. • N. E. Debreczeni: összefogni az erőszak ellen Az Országgyűlés tegnapi ülésnap­ján a napirendi felszólalások után be­szélgettünk Debreczeni Józseffel. Az MDF­ képviselőjét főleg a Csurka­­dolgozatra reflektáló cikkének fo­gadtatásáról kérdeztük.­­ A Csurka-tanulmányra írt Népszabadság-beli cikkét elég sok kritika érte saját pártjában. Sokan elhamarkodottnak ítélték vélemény­­alkotását. Ennek fényében nem bán­ta-e meg, hogy pártjában az elsők között reflektált? — Nem bántam meg. Általában meg szoktam fontolni, amit papírra vetek, és ezt tízszer megfontoltam. Igyekeztem pontosan fogalmazni, és nem azt írtam, hogy Csurka István náci, illetve dolgozata náci politikai program, hanem egy náci ideológiai alapvetés. Tehát szerepelnek benne mindazok az elemek, amelyek a náci ideológia elemei. Ezt az állításomat fenntartom. —A miniszterelnök úr mai beszé­de után, amelyben nem vállalta a Csurka-dolgozatot, érez-e valamiféle elégtételt? — Mindenképpen örülök annak, hogy a miniszterelnök kimondta az elhatárolódás azon szavait, amelye­ket nem mondott ki sem az elnökség, sem a választmány. Ez a mostani nyilatkozat volt a leghatározottabb elutasítása a Csurka-féle dolgozat­nak. — Az ön reagálása magánvéle­ményként látott napvilágot, nem egyeztetett más társával. Volt azon­ban még ezenkívül egy-két hasonló MDF-es megnyilvánulás a magukat nemzeti liberálisnak nevező MDF- politikusok részéről... Tervezik-e a közös fellépést, és készülnek-e az or­szágos gyűlésre valamilyen prog­ramtervezettel? — Igen. Mindent igyekszünk megtenni annak megakadályozására, hogy a csurkai gondolatok az orszá­gos gyűlésen az MDF hivatalos programjává válhassanak. Továbbá azért is, hogy megelőzzük egy olyan vezetőség felállását, amelyik ezt a programot megvalósítaná. Mindenképpen olyan megoldási javaslatokat kell kidolgoznunk, ame­lyek alternatíváját képezhetik a Csurka-féle téziseknek. Való igaz, hogy meglévő feszültségekre, elége­detlenségekre próbál „gyógyírt” ke­resni a Csurka-dolgozat. Ám önma­gában kevés elutasítani ezeket a módszereket, mást kell ajánlani. — Mennyire érzik erősnek a Libe­rális Műhely támogatását a párt­ban? Van-e egyáltalán táboruk a szervezetekben? — Mivel a Liberális Műhelynek, illetve alapítványnak nincs tagsága, ilyen adataink nincsenek. Örvende­tes jelzések azonban érkeznek. Az elkövetkező időszak vitái döntik el, hogy lesz-e hatásunk. A kérdés azonban most fordítva vetődik fel. Azaz, nem pusztán az a kérdés, hogy hányan vannak azok, akik a mi poli­tikai stílusunkat, értékeinket hajlan­dók magukévá tenni, hanem hányan vannak, akik készek a Csurka-féle radikális, erőszakos módszerrel szembeszállni. Mégpedig akkor is, ha nincsenek egy platformon velünk. • F. A. MTI ------------------------------—— Csurka István (MDF) Antall Jó­zsef napirend előtt elhangzott sza­vairól: mint író megszokta már, hogy írásait az olvasók különböző módon fogadják. „A miniszterelnök úrnak nyilván vannak politikai megfontolá­sai, amelyek erre a kijelentésre kész­tették” — mondta az MDF-es politi­kus, és hozzátette: ez azonban írása érvényességét egyáltalán nem csök­kenti. Sok olyan véleményt kapott MDF-körökből, egész testületektől, amelyek a teljes vagy legalábbis a részleges azonosulást fejezik ki. Megítélése szerint a dolgozata és a körülötte kialakult vita jó irányba be­folyásolja az MDF működését. Csurka István megerősítette, való­ban lemond kulturális bizottsági tag­ságáról. Mert emberileg nem tud együttműködni olyanokkal, akik őt lenácizzák. Megítélése szerint ez le­hetetlenné teszi, hogy normális poli­tikai mederben folyjanak a dolgok. Ugyanakkor — nem bocsátkozva to­vábbi részletekbe — rámutatott: nagy csalódás érte. Azt is közölte: amíg ezek a kijelentések nem hang­zottak el, addig fel sem vetődött ben­ne a lemondás gondolata. Csurka Ist­ván azt is indítványozni kívánja: az MDF gondolja át, hogy „elég jól képviselik-e a kulturális bizottságban jelen lévő MDF-es képviselők az MDF egészét”, mert — mint fogal­mazott — megítélése szerint nem. Arra a kérdésre, hogy ezentúl ho­gyan vesz részt a médiumvitában, Csurka István kijelentette: az Or­szággyűlés plénuma előtt mint kép­viselő hallatja hangját. Kulin Ferenc, az Országgyűlés kulturális bizottságának MDF-es el­nöke szerint Csurka Istvánnak „nyil­ván van valamiféle igazsága” abban, hogy a kulturális bizottság nem tük­rözi az MDF-en belüli irányzati ará­nyokat, de­ „nincs egyetlen olyan parlamenti bizottság sem, amelyben egyes pártok irányzatainak képvise­lői egyenlő arányban lennének jelen. Ez az elv a bizottságok személyi összetételének meghatározásában egyáltalán nem játszott szerepet.” Kulin Ferenc kilátásba helyezte: ha az MDF-frakció elfogadja Csur­­ka István javaslatát a bizottság összetételének megváltoztatásáról, akkor ő személy szerint nem vállal­ja a bizottsági munkát. A bizottsági elnök megítélése szerint Csurka Ist­ván „nem tudott folyamatosan jelen lenni a bizottsági munkában a ko­rábbiakban sem”, tehát a „távolléte nem lenne feltűnő”. A döntő kérdé­sek megszavazásakor, a közös állás­pont kialakításakor azonban ez ideig szinte kivétel nélkül arra töre­kedtek, hogy ez a Csurkával való megegyezés alapján történjen. Ku­lin Ferenc hangsúlyozta: eddig megvolt az egyetértés az MDF-en belüli különböző irányzatokhoz tar­tozó képviselők között. Mint fogal­mazott: „visszamenőlegesen sem úgy értelmezem a médiumügyben hozott döntéseinket, mint amelyek esetében Csurka István intenciói szerint jártunk volna el, hanem úgy, mint olyan döntéseket, amelyek ki­fejezték a kulturális bizottság úgy­nevezett liberálisainak álláspontját is.” Majd így folytatta: „nem abban történt tehát változás, hogy mi utó­lag felülbírálnánk korábbi dönté­sünket. Az ő kilépése úgy teremthet új helyzetet, hogy a médiumügy to­vábbi vitája már nem is kívánja a vele való egyeztetést — mert hiszen magát az egyeztetést, az egyezke­dést akarja megakadályozni az el­lenzékkel.” A Presse Antall és Csurka szakítására tesz MH-információ A legtekintélyesebb bécsi napilap, a Die Presse tegna­pi számában kiemelt helyen megjelent glossza azt jósol­ta, hogy Antall József szakítani fog Csurka Istvánnal. A Pamflet című glossza f­eként jellemezve Csurka Ma­gyar Fórumban közreadott tanulmányát — tömören ki­fejti, hogy betegsége és népszerűségvesztése dacára An­tall József pozíciója éppen a szóbanforgó pamflet hatásá­ra stabilabb, mint valaha. Ugyanis a szélsőséges közíró­politikus a rendszerváltozás utáni időszakban sohasem tapasztalt módon „ment neki” saját pártja és kormánya politikájának, egyebek között azzal, hogy beavatkozásra buzdított a környező országok belügyeibe az ott élő ma­gyarok érdekében. Ilyesmit politikailag a magyar kor­mány egyszerűen nem tolerálhat, Csurkát pedig ezek után Antall sem tolerálhatja, és ilyen módon a miniszter­­elnök pozíciója erősödne — véli a bécsi glossza szerző­je, aki megemlíti még, hogy Csurka István szerint Göncz Árpád köztársasági elnök New York, Párizs és Tel Aviv ügynöke. Csurka ellen hat Bécsben, hogy az új népszerű osztrák államfő, Thomas Klestil, aki különösképpen tisz­teli Gönczöt, mindent megtesz Ausztria és éppen New York, Párizs és Tel Aviv kapcsolatainak újraépítéséért. — 3 MAGYAR HÍRLAP Demszky véleménye A pedagógiának nagy szolgálatot tett Csurka István tanulmánya: nem kell többé a történelmi kútfőkhöz nyúlni, hogy a jobboldali radikaliz­mus gondolatkörét a diákoknak be­mutathassuk. Elegendő elővenni ezt az írást és együtt elemezve felfedez­ni benne a rasszizmus szellemében fogant passzusokat — jelentette ki Demszky Gábor főpolgármester a budapesti Móricz Zsigmond Gimná­zium új épületének átadásával egy­bekötött tegnapi tanévnyitón. Akár visszatetszést is kelthet a politizálás egy tanévnyitón — mondotta a szó­nok —, ám véleményt kell nyilvání­tani ezeken a fórumokon is, ha — mint ma — a demokratikus politi­zálás kerül veszélybe és ha a de­mokratikus intézményeket kell meg­védeni a szélsőségektől. Ha egy tár­sadalomban sok-sok gyújtóanyag halmozódott fel, akkor gyújtogatási kísérletekkel is számolni kell. Ha­zánkban a szabadság igen rövid ideig tartó eufóriáját felváltotta a bi­zonytalanságérzet, a munkahelyért való aggódás és más egzisztenciális szorongások. Ugyanakkor ez a tár­sadalom megfontoltan válaszol és választ, ha megszólítják. • Szü. L.

Next