Magyar Hírlap, 1992. október (25. évfolyam, 231-243. szám)

1992-10-01 / 231. szám

1992. október 1., csütörtök Magyarország vizsgálatot kérhet Bős ügyében A Biztonsági Tanács nem közvetítő • Folytatás az 1. oldalról A Szerbia elleni embargóval kapcsolatban a magyar külügymi­niszter a szigorú betartás és betar­tatás mellett foglalt állást. „Az ENSZ-ben nincs napirenden az embargó valamiféle enyhítése egyetlen ország számára sem — mondta Jeszenszky Géza — és az embargó megítélése nem válto­zott.” A délszláv válság általános ke­zelésében a magyar külügyi tárca vezetője nem tapasztalta az állás­pontok megmerevedését, de ennek ellenkezőjét, egyfajta elmozdulást sem. Ezzel együtt Jeszenszky Géza úgy vélte, hogy a szerbiai véreng­zések napvilágra kerülése segíthet abban, hogy a nemzetközi közös­ség aktivizálódjon, és végre több minden történjen a válság enyhíté­sére. Az Adria kőolajvezeték hely­reállítását támogatja a világszerve­zet, mert létfontosságúnak tartja a közel-keleti országok és Európa közötti kőolaj-kereskedelem fel­lendítését. A Romániának nyújtandó legna­gyobb kereskedelmi kedvezmény elvéről — amelyet tegnap vitatott meg az amerikai képviselőház — a külügyminiszter megjegyezte: amíg nincs remény arra, hogy egy gesztus hatást gyakorol, addig nem szokott sor kerülni gesztusokra. De Magyarországnak az az érdeke, hogy Románia boldoguljon, le­gyen végre alapjuk a magyar remé­nyeknek, hogy ez a boldogulás a romániai kisebbségek és a romá­niai ellenzék számára is javulást je­lent. Jeszenszky Géza egyúttal em­lékeztetett arra, hogy maga a romá­niai ellenzék is csak feltételesen tartja kívánatosnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvének megadását Románia számára. • Torda Júlia Antall utazik az IDU értekezletére Lisszaboni tudósítónktól Antall József miniszterelnök lesz az egyik résztvevője a Nemzetközi Demokrata Unió (IDU) október 1—3. között rendezendő madridi értekezletének, melyre az MDF mellett hivatalos a Surján László vezette KDNP küldöttsége is. A spanyol Néppárt kezdeménye­zésére összehívott konferencia a konzervatív középjobb pártok 5. találkozója lesz. Az értekezlet munkaanyagául szolgáló dokumentum hangsúlyoz­za az IDU szerepét a kommuniz­mus megbuktatásában, amely új korszakot nyitott a nemzetközi együttműködésben. Madridi sajtóvélemények szerint az értekezlet elsősorban a spanyol Néppárt saját nemzetközi propagá­lását szolgálja.­ ­ Muharay Katalin Duray: példaértékű kisebbségi törvény MTI -------------------------------­Egész Európa számára példaér­tékűnek nevezte a nemzeti és etni­kai kisebbségek jogairól szóló ma­gyarországi törvényjavaslatot Du­ray Miklós, a Szlovákiai Együtt­élés politikai mozgalom vezetője. A javaslat keddi budapesti par­lamenti vitájában elhangzottakkal kapcsolatban megjegyezte: pozitív változást észlelt az ellenzék állás­pontjában a korábbiakhoz képest. Úgy látja: most már nem utasítják el azt, hogy a kisebbségi törvény megalkotása összekapcsolható a határon kívül élő magyar kisebbsé­gek helyzetének a megoldásával. Hozzátette: a szlovákiai kisebbsé­gekben látens félelem él amiatt, hogy akár szülőföldjüket is elve­szíthetik és etnikai tisztogatásnak, valamint üldöztetésnek is szenvedő alanyaivá válhatnak. Megbeszélései során Kónya Im­re, az MDF frakcióvezetője aláhúz­ta: nem egy ország belügye, hogy kisebbségei számára biztosítja-e az őket megillető jogokat vagy sem. Nincs kedvezmény Romániának MH-információ Az Egyesült Államok parlament­jének alsóháza tegnap elsöprő több­séggel leszavazta azt a kormányzati törvénytervezetet, amely visszaállí­totta volna Románia legnagyobb kedvezményezetti státusát. A tör­vénytervezet megbuktatásában ve­zető szerepet játszott Tom Lantos, a magyar származású, kaliforniai de­mokrata képviselő. A tervezetet, amelynek értelmé­ben a román áruk ismét a lehetséges legalacsonyabb vámtarifák mellett kerülhettek volna be az amerikai piacra, 88-an támogatták és 283-an ellenezték. A szavazás eredetileg a múlt héten lett volna, de elhalasztot­ták, mert több képviselő is azzal ér­velt, hogy a szavazás Ion Iliescu ro­mán államfő támogatásaként tűnhe­tett volna fel a hét végi parlamenti és elnökválasztások küszöbén. Tom Lantos — mint irodájától megtudtuk — kemény hangú be­szédben bírálta egyfelől az időzí­tést, másfelől magát a legnagyobb kedvezmény megadását. „A terve­zet megszavazása egyet jelentene azzal, hogy bizalmat szavaznánk egy olyan rezsimnek, amelynek ha­talmon maradása még mindig nagy mértékben függ a gyűlölt Securita­­tétól, a titkosszolgálattól” — mond­ta Lantos. De az időzítés bírálatán túlmenően azzal érvelt a legna­gyobb kedvezmény megadása ellen, hogy a román rendszer folyamato­san megsérti az emberi jogokat, ezen belül a római katolikus és a protestáns egyház, a zsidó közössé­gek jogait, és általános a nemzeti kisebbségek jogainak megsértése is. Lantos különösen keményen bírálta a romániai magyar kisebbség jogai­nak megsértését. Románia 1988-ig mindig meg­kapta a legnagyobb kedvezménye­zetti státust, mert a szovjet tömb tagjaként Moszkvától viszonylag független külpolitikát folytatott. Nem a revízió a magyar politika alapja Prágai tudósítónktól A tegnapi kormánypárti Telegraf kommentárt közöl a csehszlo­vák—magyar viszony alakulásáról. Felsorolja azokat a minapi esemé­nyeket, amelyek a szlovák—magyar viszony teljes elhidegüléséhez vezet­tek. Ezeknek a következményeként értékeli, hogy Magyarország és Len­gyelország végül is Csehszlovákia nélkül írta alá a szabadkereskedelmi társulási szerződést. Az sem marad nyilván magyar visszhang nélkül, hogy a szlovák kormány a második világháború után kitoloncolt kárpát­aljai németek kártalanítására készül, de szó sem esik a nagyobb számban kitoloncolt magyarokról. Amíg egy államhoz tartozunk, addig tudomá­sul kell venni, hogy mindez éppúgy érinti Csehországot, mint Szlovákiát — folytatja a lap. Ezért fennáll a csehszlovák—magyar konfliktus ve­szélye, amelybe akár a csehszlovák hadsereg is belekeveredhet. A Rudé Právo Csehszlovákia bu­dapesti nagykövetét szólaltatja meg. Az írás végigveszi a neuralgikus pontokat, így az állítólagos magyar területi követeléseket, Trianon igaz­ságtalanságát, a magyar pártokban fellelhető nacionalista felhangokat, és persze a kisebbségi kérdést, vala­mint a bősi erőmű ügyét. Chmel nagykövet megállapítja: Magyaror­szág ugyan nem adott biztos garan­ciákat a határok kérdésében szom­szédainak, de sem a revízió, sem a nacionalizmus nem lehet és nem is lesz a magyar politika alapja a jövő­ben. A szomszédoknak pedig ideje lenne tudomásul venni, hogy a ma­gyar kormány nem mondhat le a je­lentős és máig vitatott módon „kelet­kezett” kisebbségeinek védelméről. • Nyárádi Péter Meciar válasza Antallnak MTI ---------------------------------------­Vladimír Meciar szlovák kor­mányfő szerdai nyilatkozatában sajnálkozását fejezte ki Antall Jó­zsef Bőssel kapcsolatos legutóbbi levele miatt. Sajnálatosnak minő­sítette, hogy a Duna tervezett elte­relésével kapcsolatban a magyar kormányfő az államhatárok meg­sértéséről, az állami szuverenitás veszélyeztetéséről tett említést. Szlovákia az utolsó betűig betartja Magyarországgal aláírt valamennyi megállapodását — mondta Meciar, és úgy vélekedett: Magyarország a környezetére igyekszik hárítani sa­ját problémáit. Ez Szlovákiával szemben sem tisztességes, de Ma­gyarország hosszú távú érdekeit sem szolgálja — állapította meg. Meciar szerint a szlovák—magyar kapcsolatok távlati lehetőségei is kedvezőek, ez azonban nem csu­pán a szlovákok akaratán múlik. Ma nyílik Bukarestben a magyar kultúra háza Toleranciáért, a félelem ellen Több mint 20 esztendővel ez­előtt, 1969-ben született egyezmény arról, hogy Bukarestben magyar, Budapesten pedig román kulturális központot hoznak létre. A terv so­káig holt papír maradt, az idei októ­ber azonban meghozta az áttörést: ma Bukarestben, egy hét múlva Bu­dapesten avatják fel az új intéz­ményt. Ebből az alkalomból adott interjút a Magyar Hírlapnak Járai István, a bukaresti ház igazgatója. — Milyen konkrét feladata lesz a központnak? — Többféle igényt kell kiszol­gálnunk. Mindenekelőtt a romániai magyarság elvárásainak kell meg­felelnünk, de nem szabad megfe­ledkeznünk a románoknak arról a ki nem mondott, de kikövetkeztet­hető igényéről sem, hogy valós ké­pet kaphassanak a magyarságról, a magyar kultúráról. Azt szeretném, ha az intézmény politikai szándé­koktól mentes, de a történelmi meghatározottságokkal számot ve­tő kapcsolatrendszert alakítana ki a két nép között. Ehhez persze szük­séges, hogy fölismerjük, melyek a kétoldalú kapcsolatrendszerben a meghatározott és az indulati, irra­cionális elemek.­­ Olyan módszer ez, amely végső soron mindkét fél érdekeit egyaránt szolgálja. — Hiszem, hogy így igaz. Ab­ban is biztos vagyok, hogy ez a­­ legmesszebbmenő magyar nemzeti érdek a környező népek, főleg a ro­mánság viszonylatában. Nem sza­bad megfeledkeznünk arról, hogy a magyar kultúra mindig Nyugat felé tájékozódott — de ebben a régió­ban létezett. A politikai határoktól mentes nemzeti közösséget — az összmagyarságot — kívánja szol­gálni ez a ház. A rendszerváltást követően a társadalmi átrendező­dés alapvetően érinti a nemzeti gondolkodás kategóriáit. Ezeket nem megszüntetni kell, hanem fel­ismerni. Az erdélyi magyarság be­kapcsolódását a művelődési ház életébe éppen ennek a gondolatsor­nak a függvényében látom megva­lósíthatónak. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a központ része a román intézmény­­hálózatnak is. Olyan programot kell tehát összeállítanunk, amely mindkét nemzeti közösség céljait együtt, egy időben szolgálja. A jövő kilátástalanná teheti a kétoldalú kapcsolatokat? — A konfrontáció ebben a ré­gióban a félelem eredménye, amely megkeresi — és meg is ta­lálja a tárgyát. Mások megértésé­hez mindenekelőtt önmagunkat kell megismernünk, és amíg önma­gunkat nem szeretjük meg, addig nincs mihez képest szeretnünk a másikat. A szeretet itt és most a másság elfogadása. Éppen ezért szeretném azt hinni, hogy ez a köz­pont egy kicsit a tolerancia intéz­ménye is lesz. — Konkrétan milyen eszközök­kel tudják szolgálni ezt a nemes el­gondolást? — Mindenekelőtt nem túlságo­san nagy, de jól ellátott hungaroló­giai könyvtárral, amelyet szeretnék majd kiterjeszteni a tágan értelme­zett nyelvészet irányába, filozófiai és pszichológiai munkákkal gazda­gítani. Igen fontosnak tartom fo­lyóiratok beszerzését, bízom ben­ne, hogy sikeres lesz a filmklu­bunk. A művelődési központ 96 helyes színházteremmel rendelke­zik, és célunk nyelv- és műfordítói, valamint igény szerint más szak­mai tanfolyamokat beindítani. Bí­zom a sikerben, amelynek titka a szervezés és a közvetítés — mind­két irányba. — Gondolom, máris igen nagy az érdeklődés a művelődési köz­pont iránt... — A romániai sajtótermékek képviselői közül többen is felke­restek. Érdeklődött a Bukaresti Hét, a nagyváradi Erdélyi Napló, az Evenimentul Zilei... A magyar sajtóból a Magyar Hírlap az első és mindeddig az egyetlen lap, ame­lyik kíváncsi volt munkánkra. • Bogdán Tibor KÜLFÖLD-BELFÖLD — Mi a véleménye, hogy Kopá­csi Sándor lemondott a TIB elnök­ségi tagságáról? — kérdeztük Zi­­mányi Tibortól, a TIB elnökétől. — Sajnálatosnak tartom. Próbál­tuk meggyőzni, de benne valószí­nűleg korábbi elhatározások értek meg. Kopácsi csak az elnökségből lépett ki, továbbra is tagja marad a katonai tagozatnak. Örülök, hogy nem lépett ki a szervezetből, és saj­nálom, hogy a jövőben nem tá­maszkodhatok rá úgy, mint szeret­ném. — Nem tekinti újabb figyelmez­tető jelnek, hogy Nagy Erzsébet után most már Kopácsi is távozott az elnökségből? — Az elkerülhetetlen, hogy az egész országban zajló politikai vi­ták a TIB-et érintetlenül hagyják. Ha a katonai tagozat magát balol­dalinak minősíti, akkor ezt nekem tudomásul kell vennem. Mint ahogy azt is, hogy mások mondjuk jobboldalinak tartják magukat. Mind a kettő a TIB része, csak arra kell vigyázni, hogy ezek az irány­zatok a megengedhető határon be­lül maradjanak. — Hol ez a határ? — A kifejezett szélsőség ilyen, ami az egész nemzetnek okoz kárt. — Konkrétan? — A katonai tagozat részéről az a vád ért, hogy napi politikába bo­nyolódunk. Valamennyiünket poli­tikai meggyőződésünk miatt ítéltek egykor szabadságvesztésre. Érthető tehát, hogy sokkal érzékenyebbek vagyunk a politika változásaira. Nem csak érdek-képviseleti szerv vagyunk. Hogy nem vettünk részt az elmúlt hónapok egyetlen tünte­tésén sem, mutatja, hogy a TIB ezekben a kérdésekben nem tartja helyesnek ezt a módszert. Ez a kor­mány, a parlament dolga. — Vajon mire utalhatott Nagy Erzsébet és Kopácsi, amikor a TIB-en belüli szélsőséges csopor­tok előretöréséről beszélt? — Ez nem szerencsés általáno­sítás. Nem vitás, hogy vannak olyan tagjaink, akiknek vélemé­nyét az elnökség nem oszthatja. — Korábban az alapítók fele határolta el magát, aztán Nagy Er­zsébet mond le, most pedig Kopá­csi. Hová mutat ez a trend? — Ez nem egy összefüggő fo­lyamat. Az alapítók egy része azért került ki a vezetésből, mert nem fodítottak elég időt a szervezetre. Ezt és egyesek stílusát a tagság már nem fogadta el. — A ‘89-es TIB vajon azonos-e szellemében a ‘92. októberivel? — Nem lehet azonos, akkor negyvenen voltunk, most kétezer fölötti a létszám. A cél ‘89-ben más volt: a temetetlen holtak ügyé­nek rendezése. A szűkebb alapító tagság például nem foglalt egyér­telműen állást a meghurcoltak és áldozatok anyagi kártérítése ügyé­ben. A tagságnak viszont ez igé­nye. Mint ahogy az is, hogy a szer­vezet hallasson magáról. Nagy Er­zsébet vezetése idején elnémul­tunk, mert ő nem szívesen nyilat­kozott. Sokan várták volna, hogy a Csurka-kérdésben megszólaljunk, egyetértünk-e Antallnak a parla­mentben elmondott véleményével. Nagy Erzsébet azt mondta, egyet­ért, mégsem nyilatkozott. — Ön a tévében sajátos módon Nagy Erzsébet lemondását egész­ségügyi okokkal magyarázta, ho­lott ő politikai szempontokat is megfogalmazott nyilatkozatában. — Ha valaki közéleti szerepet vállal, bizonyos mértékig úgymond ütésállónak kell lennie. Ha tehát esetleg támadások érik, akkor igyekezzen azokat kivédeni és nem megsértődni vagy visszalépni. Ha van hozzá ereje. Ő többször kisírt szemmel ment el egy-egy vita után. — A történelemben nem ez len­ne az első eset, amikor valaki, ha nem tud közös nevezőre jutni a többséggel, akkor levonja a tanul­ságokat... — Ő ezt nem is kísérelte meg. Kopácsi nagyon erősen kapcsoló­dik Nagy Erzsébethez. Szerintem ő úgy érezte, erkölcsileg is ki kell állnia mellette. •R. G. Zimányi Tibor: sajnálom, hogy nem támaszkodhatok Kopácsira Nagy Erzsébet után tegnap Kopácsi Sándor is távozott a TIB vezetőségéből, bár ő tovább dolgozik a katonai szekcióban. Zimányi Tibor elnök úgy véli, ebben a döntésében Nagy Erzsébettel fejezte ki szolidaritását. Szószólóhoz fordulhatunk? Tárcaközi egyeztetések előtt a környezetvédelmi törvény A tárcaközi egyeztetést és a társa­dalmi vitát megelőzően már szerdán bemutatták a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium ve­zetői a környezetvédelmi törvény tervezetét az újságíróknak. Ez vár­hatóan novemberben kerül a kor­mány elé, így nem biztos, hogy még idén napirendre tűzheti a parlament. Ha a meglehetősen keménynek ígér­kező tárcaközi egyeztetések elfo­gadható kompromisszummal vég­ződnek, és a parlament is igent mond a törvénytervezetre, lehetsé­ges, hogy környezetvédelmi szószó­lóhoz fordulhassanak majd az ál­lampolgárok, ha úgy érzik, egészsé­güket vagy otthonukat környezeti ártalom veszélyezteti. A szószólót az Országgyűlés és a köztársasági elnök jelölné, munkáját a költségvetésből gazdálkodó sza­kértői testület segítené. Országos Környezetvédelmi Tanács létrehozá­sára is javaslatot tesz a több mint százoldalas tervezet. Ez a minden­kori kormányzat mellett működne, de részt vennének munkájában a környezetvédelmi mozgalmak kép­viselői is. Mint Kemény Attila helyettes ál­lamtitkár elmondta, várhatóan a tör­vény parlament elé kerülése a várt­nál többet késik, ezért a környezet védelme szempontjából rendkívül fontos beruházások megkezdése előtti környezeti hatásvizsgálatról átmeneti rendeletet hoz a tárca. • B. P. P. Nagyszabású tüntetéssorozat Bős ellen „Szlovákia vezetői segítségre szorulnak, hogy presztízsveszteség nélkül térhessenek le az egyoldalú lépések okozta kényszerpályáról. A magyar kormány segítségre szo­rul, hogy hatásosan képviselje ál­láspontját. A térség lakói is segít­ségre szorulnak, hogy elkerüljék az ökológiai katasztrófát” — szól az Akcióbizottság a Duna Védelmé­ben nevű szervezet felhívása. Az akcióbizottság nagyszabású eseménysorozattal szeretné felhív­ni a figyelmet a bősi vízlépcső ká­ros következményeire. Nyitány­ként október 16-án Budapesten a Vigadó téren nagygyűlést tartanak. Másnap Nagymaroson a magyar környezetvédő csoportok képvise­lői találkoznak, hogy megkezdjék az ideiglenes körtöltésnél a helyre­­állítási munkálatokat. Október 18- án vasárnap Esztergomban a szlovák—magyar megbékélésért lesz tüntetés. Egy nappal később a győri Vízügyi Igazgatóság épülete előtt fáklyás „felvilágosítást” tarta­nak. Október 22-én Bécsben sajtó­­tájékoztatót tartanak a szervezők. Ásványrárón, az Árva réten talál­koznak a környezetvédők a sziget­közi polgárokkal. Másnap a halálra ítélt Öreg-Duna partján fejeződik be a tiltakozássorozat, ahol az öko­lógiai agresszió ellen emelik fel szavukat a résztvevők. Az Akcióbizottság felhívja a vi­lág környezetvédőit, hogy október 16-án rokonszenvtüntetéssel támo­gassák a budapesti megmozdulást, kérjék kormányaik közbenjárását a szlovák és magyar Dunatáj termé­szeti kincseit pusztulással fenyegető beavatkozás elhárítása érdekében. •D. Z. A Lakitelek Alapítvány és a Csurka-tanulmány Kerényi Imre színházigazgató egy televízióbeszélgetés során fel­vetette a kérdést, vajon támogatta-e anyagilag a Lakitelek Alapítvány Csurka István tanulmányának ki­adását. Az alapítványnál érdeklő­désünkre elmondták, hogy nem ad­tak pénzt Csurka István tanulmá­nyának kiadására. • L. L. J. A kormány Az MDF-frakció a legutolsó fej­lemények tükrében megtárgyalta a médiumok körül kialakult politikai helyzetet és egyetértésre jutott a to­vábbiakban követendő médiapoliti­kát illetően — jelentette ki Kónya Imre frakcióvezető kedden éjfél után a több, mint négyórás zárt frak­cióülést követően. Kónya nem kí­vánt részletekbe bocsátkozni. A kor­­mánybizosok küldésének kérdésére úgy válaszolt: a kormányzat csak a törvényeknek és az alkotmányos­ságnak megfelelő lépéseket tesz meg. A frakcióvezető az Antall- Göncz találkozó tényéről annyit mondott: az ülésen erről nem volt szó, s ő személyesen nem is tud ar­ról, hogy létrejött ilyen kapcsolatfel­vétel. A frakció ülésén egyébként részt vettek a kormány képviselő tagjai és Juhász Judit kormányszóvivő is. An­tall József háromnegyed órával a kezdés után érkezett és végig ott is maradt. Az ülés végén távozó képvi­selők nem kívántak a tárgyalás tar­talmáról nyilatkozni, ám magukat megnevezni nem kívánó képviselők nem cáfolták a köztársasági elnök és a kormányfő találkozójának tényét, s hozzátették: az ülésen Antall beszélt a találkozóról is, de főként politikai vita és értékelés bontakozott ki. • Sz. , az alkotmányosság híve ------- 3 MAGYAR HÍRLAP Holló: a konszenzusteremtés a kormány feladata Hitelét veszíti az Alkotmánybí­róság, ha ítéleteit — például a mé­diumügyekben — ennyire ellenté­tesen lehet értelmezni — állítják némely politikusok. Mit szól ehhez az Alkotmánybíróság főtitkára, Holló András? — Az Alkotmánybíróság elnöke is többször nyilatkozott már arról, hogy a testület elvi tartalmú hatá­rozatot hozott — mondta Holló András. Döntésüknél elvonatkoz­tattak a konkrét ügytől, a konkrét személyektől és az aktuálpolitikai helyzettől. Foglalkoztak a televízió és rádió kormányfelügyeletének jogalapjával, ám a megoldás érde­kében eljárásukat megadott ideig felfüggesztették. Megállapították, hogy alkotmánysértő mulasztás történt, ennek orvoslására — a mé­diumtörvény megalkotására — ha­táridőt szabtak. Az Alkotmánybí­róság lehetőségei eddig terjedtek. A főtitkár szerint a politikusok ér­tékelik és minősítik ezt a határoza­tot, amihez az Alkotmánybíróság­nak már nincs mit hozzátennie. Bonyolult helyzetet Holló szerint nem a döntés, hanem az a politikai szituáció teremt, amelyben a köz­jogi probléma felvetődött. Meggyőződése, hogy most már nem az Alkotmánybíróságnál kel­lene keresgélni a megoldást. A po­litikai konszenzus megteremtése ez ügyben a kormány feladata. Mind­ehhez még azt tette hozzá: amennyiben áttévednének a politi­ka síkjára, az kevésbé illene az al­kotmánybírákhoz, mint például Katona Tamáshoz. • L. L. J. A fórum a tárgyalások mellett van Szerdán késő éjszakába nyúló frakcióülést tartottak az MDF parla­menti képviselői. A tanácskozás egy magát megnevezni nem kívánó résztvevője tájékoztatta lapunkat. Elmondása szerint az ülés legfon­tosabb témáját a médiumok ügye je­lentette, ezen belül is Pálfy G. István leváltása. A tanácskozáson Antall József miniszterelnök, Katona Ta­más államtitkár, Kónya Imre frakció­­vezető, Kulin Ferenc, a parlament kulturális bizottságának elnöke azt az álláspontot támogatta, hogy a problémákat kizárólag tárgyalások­kal lehet rendezni. Az ülés második felére megérkező Csurka István azonban egy másik alternatívával állt elő. Úgy fogalmazott: betelt a pohár, a Kulin-féle puha médiumpolitika károkat okozott, kemény eszközzel kell a továbbiakban fellépni. A tele­vízió elnökének felfüggesztését sem tartotta Csurka elképzelhetetlennek. Beszéde nem aratott tetszést, amit a kritikus közbeszólások és a az ilyen­kor megszokott taps elmaradása is jelzett. Kulin Ferenc válaszában han­­dabandázásnak nevezte az alelnök szavait. Kijelentette: nincs törvényes eszköze a frakciónak a keményebb fellépésre, törvénytelent viszont nem kívánnak igénybe venni. Kulin arra figyelmeztette Csurkát, hogy éppen az általa hiányolt politika akadályoz­ta meg médiumügyben az eredmé­nyek elérését. Ezt követően a képvi­selők arról szavaztak: támogatja-e a frakció a megegyezést kereső törvé­nyes utat, tárgyaljon-e a miniszterel­nök és Katona Tamás államtitkár Göncz Árpád köztársasági elnökkel? Az eredmény azt mutatta: Csurka István álláspontja nem talált vissz­hangot, hiszen ellenszavazat nélkül — Csurka István és Szilassy György tartózkodásával — az MDF-frakció a tárgyalásos rendezést támogatta. •SZ.A.J. MDF országos gyűlés januárban MTI -------------------------------­A Magyar Demokrata Fórum a 6. országos gyűlését 1993. január 22—23—24-én, Budapesten rende­zik meg — erről döntött szeptem­ber 23-ai ülésén az MDF Országos Elnöksége. Furmann Imre, az or­szágos gyűlés szervezési ügyeivel megbízott alelnök írásbeli tájékoz­tatása szerint a rendezvényt nem el­halasztják, hanem a tervezettnél va­lamivel későbbi időpontban tartják meg. Eddig ugyanis minden évben december közepén volt az országos gyűlés, most is alig több mint egy hónappal később rendezik meg. A halasztás oka a nem politikai prak­tika vagy taktika. Az Országos El­nökség a parlament előtt álló fel­adatok nagysága, a nyugodt feltéte­lek biztosítása miatt döntött így, teljes összhangban az MDF alap­szabályának rendelkezéseivel.

Next