Magyar Hírlap, 1992. október (25. évfolyam, 231-243. szám)

1992-10-15 / 243. szám

16 MAGYAR HÍRLAP_______________ Jenei Imre még keresi csapatát A magyar labdarúgó-válogatott befejezte második dohai túráját. Az első sikerült jobban, hiszen 1986 telén Mezey György szövet­ségi kapitány csapata három győ­zelmet aratott, nyolc g­ólt rúgott, s egyet sem kapott az Ázsia-váloga­­tott, illetve Katar elleni fellépése­ken. Ezúttal Jenei Imre szövetségi kapitány vezette a nemzeti tizen­egyet, csak az első találkozót sike­rült megnyernie, a másodikon vi­szont meg kellett elégednie a dön­tetlennel Katar válogatottjával szemben. Az 1-1-re végződött keddi összecsapás után Jenei Imre szö­vetségi kapitányt Dohában hívta fel az MTI munkatársa. — Nem reális az eredmény, győzelmet érdemeltünk volna — kezdte értékelését a kapitány. — Persze, arra számíthattunk, hogy az arabok nem viselik el a kettős ve­reséget, s mindent megtesznek a mérleg javításáért. A hazai játékve­zető személyében nagyszerű part­nerre akadtak, ő a hajrában, 1—0- ás vezetésünknél egy jogtalan ti­zenegyessel ajándékozta meg a ka­tariakat, ebből született az egyenlí­tő gól.­­ A beszámolók szerint nem ment olyan jól a játék, mint két nappal korábban, amikor a ma­gyar válogatott 4—1 -re nyert. — Kétségtelen, hogy érződött a karmester Détári Lajos hiánya. Saj­nos, neki a vasárnapi első kilenc­ven perc után vissza kellett utaznia olasz klubcsapatához, az Anconá­­hoz. Détári külön klasszist képvi­sel, az együttes meghatározó egyé­nisége, de időnként nélküle is egé­szen jó dolgokat produkált a csapat. — Kikkel volt elégedett a túrán? — Az öt idegenlégiós, Petry, Lőrincz, Détári, Kiprich és Kovács Kálmán ezúttal is bizonyította ké­pességeit, nekik feltétlenül helyük van a legjobbak között. Rajtuk kí­vül Bánfi és Nagy Tibor nyújtotta a legjobb teljesítményt, és jó benyo­mást tett rám a székesfehérvári Czéh László is. — Milyen hiányosságokra fi­gyelt fel? — Ami a legszembetűnőbb, hogy az ideális szélsőhátvédeket még mindig nem találtam meg. Sem Simon, sem Cseh szerepelte­tése nem megnyugtató megoldás. A jobb oldalon talán Nagy Tibor játéka jöhet szóba, azt viszont nem tudom, hogy a másik oldalon ki lenne a legalkalmasabb játékos. — A görögök elleni világbajno­ki selejtezőig csaknem négy hét van hátra. Tudja már, hogy a kül­földön szereplők közül kikre szá­míthat a szaloniki találkozón? — A kluboknak kötelességük, hogy a tétmérkőzésekre elengedjék a nemzeti válogatottba meghívott játékosokat. Remélem, ezúttal sem lesz semmilyen akadálya a legjob­bak szerepeltetésének. Ami pedig a neveket illeti: még nem állt össze a fejemben a pontos keret. Nagyon kedvező híreket hallottam két Bel­giumban szereplő játékosról, Ur­­bán Flóriánról és Mészáros Ferenc­ről. Őket én magam is szeretném megnézni valamelyik bajnoki vagy kupamérkőzésükön, de ha erre nem lesz módom, akkor Novák Dezső edzőt küldöm ki. Az ideális az lenne, ha a vb-selejtező előtt jut­na idő két- vagy háromhetes közös gyakorlásra. Sajnos, erre nincs mód, így maradnak a néhány napos edzőtáborok. Mindenesetre ez a katari túra jól szolgálta a fel­készülést, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, még akkor is, ha nem sikerült mind a két mérkőzést meg­nyernünk. A szövetségi kapitány elégedett volt a kapus, Petry Zsolt teljesítményével, akinek edzését Brockhauser figyeli FOTÓ: SZIGETI TAMÁS A versenyzőkkel nem tárgyalnak Naptáregyeztető ülést tartott a ke­rékpáros-szövetség. Nem lenne a hímek különösebb jelentősége, ha a szövetségben nem tartott volna majd’ három órán keresztül az ülés. Persze nem az időpontok egyezteté­se tartott három órán át, hanem az „egyebek” címszó alatti téma. Mint ismeretes, három hete negyvenen, vezetők, edzők és két kerékpárgyár­tó illetve -forgalmazó nyílt levelet tett közzé, melyben bírálták a szö­vetség vezetőségét. Bár a levelet el­juttatták a szövetség elnökének is, a vezetők hivatalosan nem tudnak a létezéséről. — Az egyebek tárgyalásának kez­detekor Tolnai Zoltán főtitkár beszé­det tartott — mondta kérdésemre az ülés egyik részvevője Ilés Bálint. — Nem említette szó szerint a nyílt le­velet, de többször is utalt rá. A főtit­kár arról beszélt, hogy egyesek hajtó­vadászatot indítottak a sportág ellen, s ha ez így megy tovább, a kerékpá­rozás belebukik ebbe. Ezután biztosí­totta a jelenlévőket, nem fog felállni a főtitkári posztból, majd néhány perc múlva felajánlotta, hogy le­mond. Hozzátette, a jelenlegi pénz­ügyi helyzet alapján őrült az, aki jö­vőre elvállalná a főtitkári posztot. Be­szédét követően valaki megkérdezte, miért mondta el mindezt. Tolnai Zol­tán azt a magyarázatot adta, hogy a kerékpársport védtelen részeit külön­böző elemek támadták meg. — Mit szóltak ehhez a jelenlé­vők? — A beszédet követően a megje­lent edzők jelentős része kiállt a fő­titkár mellett, mondván, anarchia lesz a sportágban, ha a versenyzők beleszólhatnak a dolgokba. Példa­ként megemlítették, hogy mi lenne, ha a kondenzcsík húzná a repülőt. Most már csak az a kérdés, melyikük szerepel a kondenzcsík személyé­ben, a vezetés vagy a versenyzők... Egyébként többen ígéretet tettek, hogy felelősségre vonják verseny­zőiket. Amikor mondtam, hogy meg kellene hallgatni a versenyzők állás­pontját is, senki sem válaszolt. — Hogy tűrték a vezetők az ellen­­véleményét? — Mindenki másképp. Tolnai Zoltán vérmérsékletéhez képest meglepően korrekt volt. Sipos János­ról ugyanez már nem mondható el. Egyébként a főtitkár lemondását még azok sem követelik, akik egyet­értenek a levéllel. Tolnai sok dolgot elintézett az utóbbi hat évben, példá­ul a versenyzőknek lehetőségük volt még Amerikába is kijutni. Igaz, emellett nagyon sok hibát is elköve­tett. Hat hónapja nem volt edzőbi­zottsági ülés, így nem lehet tisztázni az esetleges problémákat, s az is gondot jelent, hogy bár az alapsza­bályzat előírja, az elnökségben nincs versenyző, így pedig nem lehet tarta­ni a kapcsolatot a versenyzőkkel, akikből tulajdonképpen a szövetség is megél. Most is azt mondták, hogy nem akarják a sajtón keresztül ren­dezni a vitát, ezért rövidre zárják a kört az elnökség és a kerékpársport között. Csakhogy szerintem akkor lenne rövidre zárva a kör, ha az ülé­sen ott lettek volna a versenyzők. Az a baj, hogy őket semmibe veszik. Pe­dig előrejutni csakis közösen lehet, s csakis a megegyezés hozhat meg­nyugvást. •H.Z. Ügetőverseny-eredmények 1. Top Hanover (7) — Trinitárius (3) — Tévedtünk (8) — 11, 10,10, 10 — Bef.: 19, 51 — Hármas bef.: 87 2. Sztyep (7) — Sramli (8) — Referens (9) — 22,22,23,51 — Bef.: 29,125 — Hármas bef.: 905 3. Herbária (9) — Orom (5) — Jakut (7) —16,15,18,21 — Bef.: 30, 50 — Hármas bef.: 275 4. Orbita (4) — Példás (8) — Pagoda (7) — 52,26,41,17 — Bef.: 354,132 — Hármas bef.: 2338 5. Oszmán (8) — Proton (5) — Jódal (4) — 35,14, 35,12 — Bef.: 331,60 — Hármas bef.: 8937 6. Pityke (3) és Platina (7) holtversenyben — Bronn Brünett (1) — 21, 14, 14, 12, 10 — Bef.: 50, 22, 77,37 — Hármas bef.: 520,255 7. Pojáca (6) — Producer (8) — Lódulj! (3) — 50,15,27,18 — Bef.: 217,156 — Hármas bef.: 2714 8. Nevada (10) — Ostor (1) — Stefi (3) — 71,36,14,13 — Bef.: 193,274 — Hármas bef.: 1686 9. Rizsa (1) — Namjok (7) — Rádiós (3) — 26,20,15,18 — Bef.: 151,121 — Hármas bef.: 2249 SPORT Polgárék alkalmazkodnak Fischerhez MH-információ Budapesten találkozott egy Fischer és Polgár Judit közötti 12 játszmás mérkőzés ügyében Kubát János és a holland szponzor Van Oosterom személyi megbízottja. Abban állapodtak meg, hogy a mérkőzésre márciusban kerülhet sor, és Fischer ezzel kapcsolatos álláspontjáról a holland úr a jövő héten értesíti Polgár Lászlót. A ta­lálkozót Monte-Carlóban rendez­nék meg két és fél millió dolláros díjalappal. A menedzser édesapa kérdésünkre kijelentette, hogy Ju­dit számára elvben minden időpont megfelelne. I­ EREDMÉNYEK - ESEMÉNYEK AZ INTERPOLIS nemzetközi sakkverseny második fordulójának legnagyobb meglepetése, hogy a magyar színekben szereplő Alek­­szandr Csernyin a kieséses rendsze­rű tornán legyőzte az orosz exvilág­­bajnok Anatolij Karpovot. Miután első két mérkőzésük döntetlennel ért véget, a továbbjutás két 30 per­ces rövidített játszmában dőlt el. Ebben Csernyin sötéttel megszerez­te a teljes pontot, majd világossal remizett. A FRANCIA KORMÁNY hétmil­lió frank támogatást ad a bastiai stadion újjáépítésére. A május 5-én összeomlott ideiglenes lelátó he­lyett végleges nézőteret építenek. A 10 000 nézőt befogadó új stadiont 1994 tavaszán adják át. A májusi Francia Kupa elődöntője előtt összeomlott lelátók 15 halott áldo­zatot követeltek. PÁLYAAVATÓT TARTANAK szombaton a Népstadionban. A BVSC-Novép—Ferencváros NB I- es labdarúgó-mérkőzés szünetében adják át rendeltetésének a sportléte­sítmény felújított, műanyag borítá­sú atlétikai pályáját. A szervezők ebből az alkalomból 2000 méteres meghívásos futóversenyt iktattak programba. VÉGLEGESEN ELDŐLT, hogy a Vác FC Samsung—Benfica UE­­FA-kupameccset november 4-én szerdán 17 órakor rendezik meg az Újpesti TE Megyeri úti stadionjá­ban. A WILLIAMS Forma–1-es autós gyorsasági világbajnoki versenyis­tálló vezetői állítólag már nemcsak a finn Mika Hakkinennel és a brit Damon Hillel tárgyalnak, hanem az amerikai ifjabb Al Unserrel is a csapatba kerülésről. Utóbbi ebben az esztendőben a tengerentúli Indy­­Car sorozaton bizonyította képessé­geit. Az már korábban eldőlt, hogy jövőre az egyik Williams-kocsit a franciák háromszoros világbajnoka, Alain Prost kapja meg. A MÁSODIK HELYEN VÉG­ZETT a bécsi lovastorna Világku­pán Tarpataki Tamás. A győzelmet a dán Fischaek szerezte meg. A CSILLAGHAJÓ-VILÁGBAJ­NOKSÁGON három futam után az Egyesült Államok színeiben ver­senyző John Kostecki, George Iver­son kettős áll az élen. A magyar pá­ros, Kiss Gábor és Szepszy Tibor nem szerepel az első tíz között. Ér­dekesség, hogy az amerikai olimpi­ai bajnok Mark Reynolds, Hal Hae­­nel kettős csak a hatodik helyet foglalja el. KIKAPOTT a filderstadti nemzet­közi női teniszviadal második for­dulójában Temesvári Andrea. A magyar játékost a német Probst győzte le 7:5, 6:7,6:1 arányban. SZÍVROHAM következtében 71 éves korában elhunyt Willie Wa­­dell, a skót labdarúgás egyik legna­gyobb csillaga, tizenhét alkalom­mal játszott a skót válogatottban. 1972-ben edzőként KEK-győze­­lemre vezette a Rangers csapatát. A PROFIVILÁGBAJNOK olasz Gianni Bugno nyerte a Milánó és Torino közötti 206 kilométeres or­szágúti kerékpárosversenyt. 1992. október 15., csütörtök Laurencz László a női kézilabda-válogatott mérkőzéseiről Nincs mentség a védekezési hibákra Már a decemberi litvániai B vi­lágbajnokságra készül a magyar női kézilabda-válogatott. Laurencz László szövetségi kapitány a baj­nokság kezdete óta minden hétfőn és kedden edzőtábort tart a legjob­baknak, s az elmúlt napokban meg­kezdődött a felkészülési mérkőzések sorozata. A csapat két barátságos ta­lálkozót vívott Horvátországgal. Az elsőn egy góllal nyert a magyar csa­pat, a második döntetlen lett. A ta­pasztalatokról kérdeztem a kapi­tányt. — Ha mindkétszer tíz góllal nye­rünk, vagy ugyanennyivel kikapunk — mondta Laurencz —, nem vál­toztatott volna különösebben a han­gulatomon, hiszen nem az eredmény volt a legfontosabb ezen a két össze­csapáson. — Milyen teljesítményt nyújtott a válogatott? — A bajnokság közben nem akartam túlterhelni a játékosokat, ezért senki sem játszott végig egy találkozót. Előre meghatározott összeállításban léptünk pályára az első és a második félidőkben is, vagyis fogalmazhatunk úgy, hogy sorokat cseréltem. Egy játékos egy mérkőzésen csak egy félidőt ját­szott, függetlenül attól, hogy minden labdát kidobott-e az oldalvonalon, vagy lőtt mondjuk tíz gólt egy félidő alatt. — Milyen szempontok alapján állította össze a sorokat? — Például személyekre lebontva, volt olyan félidő, amikor Dömémé átlövőt játszott, de volt olyan, hogy harminc percig beállóst. Aztán klu­bok szerint is történt az összeállítás, például az első félidőben egy vegyes csapat szerepelt, a másodikban egy zömmel Vasas-játékosokból álló együttes, így kellett minél jobb eredményt elérnie a csapatnak, de biztos, hogy ez szokatlan volt a játé­kosoknak. Ettől függetlenül nem szabad egy válogatottnak húsz perc alatt kilencgólos előnyt leadni, mint ahogy történt a második mérkőzé­sen. Tulajdonképpen mi egyenlítet­tünk ki, nem az ellenfél. — Ön szerint mi zavarta meg ennyire a pályán lévő csapatot? — Az, hogy a horvátok követő emberfogást alkalmaztak a mi jobb átlövőnkkel szemben. De ez nem le­het mentség a védekezési hibákra. — Végül is kikkel volt elégedett a két mérkőzés alapján ? — A három kapussal, Hanggal, Meksszel és Szopóczyval feltétle­nül, a mezőnyjátékosok közül pedig Dömörével, Bocsinéval, Mátyással és Kökénnyel. A többieknek voltak jó és rossz pillanataik. — Hogyan folytatódik a vb-fel­­készülés? — Október 28-án kezdődik Győrben a Győri Keksz Kupa, ame­lyen az osztrák, a román, az olasz, a francia és a magyar junior válogatott lesz az ellenfelünk. Ide még a bő, huszonkettes keret utazik le, ami az­tán tizenötösre szűkül, s ennyien megyünk a hagyományos Polar Ku­pára Norvégiába. Egyébként a vb-re tizenhat játékost lehet nevezni, de úgy döntöttem, hogy csak tizenöt utazik, azok, akikre biztosan számí­tok, a tizenhatodik itthon készül, be­ugróként. • D.S. Kovács László mesteredző sze­mélyében néhány hete új szövetségi kapitánya van a magyar férfikézi­labda-válogatottnak. A szakvezető hétfőn tartja az első közös edzést az Elektromos Népfürdő utcai sportte­lepén, a foglalkozásra 21 játékost hí­vott meg. A keret hétfőtől szerdáig gyakorol együtt, majd pénteken Svájcba utazik, és háromnapos nem­zetközi tornán vesz részt. A külföl­dön szereplők közül ezúttal senki sem tud hazajönni, de a svájci via­dalon Marosi László már ott lesz. A kerettagok: Fekete Róbert, Perger Zsolt, Forgács Tamás (kapusok), Kertész Balázs, Török Lajos, Né­meth Zoltán, Horváth Attila, Sóto­­nyi László, Éles József, Csoknyai István, Kovács Tamás, Pásztor Ist­ván, Mezei Richárd, Bartók Csaba, Jurij Zsitnyikov, Gulyás István, Ko­­tormán Attila, Avar György, Fenyő Kálmán, Keszthelyi Zoltán, Horváth Tamás (mezőnyjátékosok). A barce­lonai olimpia óta alaposan megvál­tozott az összetétel, hiszen a mostani meghívottak közül csak Perger, Hor­váth ,, Sótonyi, Éles, Csoknyai és Mezei vett részt a nyári ötkarikás já­tékokon, akkor a magyarok a hete­dik helyen végeztek. Nehezen nyert az orosz válogatott Több labdarúgó vb-selejtezőt játszottak szerdán Európában. Szá­munkra legérdekesebb az volt, hogy az 5. csoportban Moszkvában bemutatkozott Oroszország válo­gatottja. A hazaiak Szergej Jurannak, a Benfica játékosának a 64. percben lőtt góljával szerezték meg a győ­zelmet Izland ellen. Az izlandiak ezúttal is rendkívül lelkesen ját­szottak, nagy ellenállást fejtettek ki, négy vb-selejtezőjükön harmad­szor kaptak ki egyetlen góllal. A CSOPORT ÁLLÁSA A 4. csoportban Limassolban Wales válogatottja 1—0 (0—0)-ra győzött Ciprus ellen. A győztes gólt az 51. percben Mark Hughes szerezte. A 3. csoportban az Európa-baj­­nok Dánia harmadik mérkőzésén sem tudott győzni: Dánia—Íror­szág 0—0. A többi mérkőzésről lapzártáig nem kaptunk jelentést. 1. Görögország 2 2 — — 2—0 4 2. Magyarország 2 1 — 1 4—2 2 3. Oroszország 1 1 — — 1—0 2 4. Izland 4 1 — 3 2­ 4 2 5. Luxemburg 1 — — 1 0—3 0 Mi lesz a Maccabi rögbicsapatával? Néhány lelkes ember még a nyolcvanas évek végén összefogott és elkezdett rögbizni Magyarorszá­gon. Sokan próbálkoztak ezzel a kemény és férfias sporttal, sokan meg is szerették, olyannyira, hogy 1991-ben már kétosztályos bajnok­ságot írhatott ki a frissen megala­kult Magyar Rögbiszövetség. Sor került az első válogatott mérkőzés­re is, mely a sors fintoraként egy NDK—Magyarország-meccs volt, nekik ilyen névvel az utolsó, a mieinknek az első. Közben itthon a bajnokság is egyre sikeresebben folytatódott, hiszen az érdiek és a budapesti Zöld Sólymok mérkőzé­sei több száz néző előtt folytak. Az ukrán edző által felkészített Sóly­mok megnyerte az idei bajnoksá­got, játékosai a válogatott gerincét képezték, sőt még a játék őshazájá­ba, Angliába is eljutottak, alsóbb osztályú csapatokkal mérkőztek meg, és a tapasztalatokon kívül re­mek kapcsolatokat és felszerelése­ket szereztek. Mégis az apróbb si­kerek ellenére nyáron kitört a sportág első hazai botránya, melyet nemrégiben követett a második is, Tasnádi Péter letartóztatásával. A történet még januárban kez­dődött, amikor megalakult a Tasná­di vezette Maccabi SC. Már ekkor kisebb problémák adódtak, hiszen létezett már egy Maccabi nevű klub Magyarországon, mely — mint a világon mindenütt — alap­vetően a zsidó fiatalok sportolását biztosítja. Ráadásul Tasnádi sport­klubja a hasonló nevű testőrszolgá­lat hasznából működött, így jómó­dú egyesületnek vallhatta magát. Elsősorban az erős emberek klubja lett, hiszen először ökölvívók, majd a testépítők, a nyártól pedig a rögbisek is szakosztályt létesíthet­tek a Maccabiban. Az utóbbi szak­osztály játékosai egytől egyig a bajnok Zöld Sólymok csapatának voltak tagjai. — Nagyon sok probléma adó­dott volt csapatomban, attól kezd­ve, hogy nem volt pályánk, egé­szen odáig, hogy a személyes el­lentétek is kiéleződtek a klubveze­tés és közöttünk — magyarázta Horváth Imre csapatkapitány. — Már az angliai túrát is nagyrészt mi fizettük, és az sem tetszett, aho­gyan edzőnket, Kozmenkót néha nem vették emberszámba a veze­tők, holott a válogatott edzéseit is ő irányította. Ezért a sportért élünk-halunk, így amikor az is ki­derült, hogy a heti öt edzés helyett csak háromra van lehetőség, akkor néhány kivételtől eltekintve úgy döntött a csapat, hogy új egyesüle­tet keresünk magunknak, amely tudja az alapvető feltételeket bizto­sítani, így esett a választásunk Tas­nádi Péter klubjára. Edzőnk is ve­lünk tartott, így nagyon bizakodó volt a hangulat. — Ez azt jelenti, hogy megszűnt a bajnok Zöld Sólymok? — Nem, mert egyrészt ott ma­radt néhány játékos, másrészt fu­zionáltak az időközben feloszlott Liget SE-vel. De sajnos nem tu­dunk velük megmérkőzni, mert a szövetség nem fogadta el nevezé­sünket az NB I-be. A Magyar Rögbiszövetség elnö­ke, Habóczki Gusztáv ezt így ma­gyarázza: — A Maccabi későn adta be ne­vezését a szövetségbe, így hiába tudtunk a létezéséről, nem indulha­tott az első osztályban. Ragaszkod­tunk a szabályokhoz és ahhoz a rendhez, amelyet a néhány évvel ezelőtti káoszból sikerült kialakíta­ni. Ráadásul egy nagyon súlyos vád hangzott el, az, hogy pénzért játszanak, azaz profik. Tudni kell, hogy ez a sport a világon min­denütt amatőr, és a nemzetközi szövetség, melynek immár mi is tagjai vagyunk, nagyon komolyan veszi ezt. Még az is felmerült, hogy esetleg nemzeti szövetségün­ket emiatt kizárják. Ez súlyos csa­pás lenne sportágunknak. Miután szóban tisztázták ezt a kérdést, fel­ajánlottuk, hogy induljanak az NB II-ben, így jövőre ismét az első osztályban játszhatnának. — Miért menesztették Kozmen­kót a válogatottól? — A Zöld Sólymoktól elég hir­telen ment el a Maccabiba komoly fizetésért, azaz cserben hagyta a csapatát. Ezek után mit várjunk tő­le a válogatottnál? Fontos érv volt az is, hogy többször jelezte, szíve­sen hazamenne beteg édesapjához Ukrajnába. Horváth Imre így kommentálta a fentieket: — Nem voltunk és nem is lehet­tünk profik, mert tiltja a nemzetkö­zi szövetség, ráadásul szó sem esett erről a Tasnádi Péterrel tör­tént megállapodásunkkor. Illetve lehetőségünk lett volna némi kaló­riapénzt kapni, de ebből nem lett semmi. A csapat fenntartásához szükséges további pénzt bingóter­­mek őrzésével kerestük volna. — Néhány napja letartóztatták Tasnádi Pétert, az ügybe sok spor­toló is belekeveredett... — Le kell szögeznem, hogy a sportklub és a testőrszoglálat kö­zött tudomásom szerint nincs és nem is volt összefüggés, mind­össze a profit egy része áramlott a sportba. Közülünk senki sem dol­gozott Tasnádinak. — Mi lesz most önökkel, és mi lesz a Maccabi SC-vel? — Még létezik a Maccabi, bár már csak a titkárnők kapják a fize­tésüket, így elképzelhető, hogy a pályabérlet is megszűnik. Mi, amíg lehet, edzünk, bár minden pillanat­ban szólhatnak, hogy vegyük a sá­torfánkat. Keressük az új lehetősé­geket. — Nem akarnak visszamenni a Zöld Sólymokhoz? — Semmiképp. Túl sok volt az ellentét velük, de szeretjük annyira a rögbit, hogy fogunk találni valami lehetőséget, és remélem, hamarosan az NB 1-ben mérkőzhetünk velük. • L. Dénes Tamás A vezető helyre kerül. I 1 I Sí

Next