Magyar Hírlap, 1992. október (25. évfolyam, 244-256. szám)

1992-10-19 / 246. szám

gyár Hírsp­ort hetilapj Egyre inkább elhúz az élen álló hármas A labdarúgó NB I hét végi, tizedik fordulója után továbbra is két pont a Ferencváros előnye. Igaz, némi szerencsével maradtak az élen a zöld­fehérek, hiszen a BVSC az első félidőben akár több gólt is lőhetett volna nekik. Bemutatkozott a Kispest- Honvédban az új edző, Martti Kuusela, mégpedig gól nélküli döntetlennel Székesfehérvárott. A Vác az utolsó percben szerzett góllal tartotta otthon a két pontot a Nyíregyháza ellen. A forduló meglepetését a Békéscsaba okozta Hungária körúti sikerével. Sok jót nem lehet leírni a BVSC­­Novép-Ferencváros bajnoki labda­rúgó-mérkőzésről. A találkozót a Népstadionban rendezték, helyeseb­ben oda vitte a BVSC, mert a rend­őrség nem vállalta a Szőnyi úti pá­lyán a biztosítást a Fradi-drukkerek miatt... A Népstadionban viszont elve­szett az a pár ember, aki dacolva az elemekkel, az esővel, a hideggel, ki­látogatott erre a bajnokira. Öt-hat ezernél nem voltak többen, de az el­ső félidő után, gondolom, ők is megbánták, hogy kijöttek. Az összecsapás előtt Lipcsei Pé­ter, a Fradi válogatott középpályása egyértelműen kijelentette: csak az FTC­­ nyerhet. Havasi Mihály, a szakosztály technikai vezetője is gondterheltnek látszott, s azt han­goztatta, szeretne már két órával öregebb lenni. Szó, ami szó, volt is miért aggód­niuk a ferencvárosi vezetőknek. El­tiltás és sérülés miatt majd egy tel­jes hátvédsor hiányzott, nevezetesen Simon, Szűcs és Szekeres. Nyilasi Tibor, a Ferencváros ve­zetőedzője így látta csapata esélyeit a kezdés előtt: — Nyernünk kellene, de a Nép­stadionban mindig szenvedünk. Si­vár, hangulattalan ilyenkor ez a nagy stadion, egyáltalán nincs focira emlékeztető hangulat. Ehhez jönnek még azok a játékosaink, akik nem játszhatnak, köztük két emberfogó. Annak viszont örülök, hogy Kuz­­nyecov újra pályán lehet, a kérdés csak az, hogy a sok kihagyás mennyire látszik majd meg rajta. A másik öltözőben Both József vezetőedző egy kicsit optimistább volt. — Igaz, hogy a Fradi az esélye­sebb, de a csapat elég jó állapotban van, ezért szeretnénk megszorítani a bajnokot. megszorította a BVSC a Ferencvá­rost, de Nyilasi Tibor játékosai ak­kor sem szólhattak volna egyetlen szót sem, ha negyvenöt perc után az ellenfél több góllal vezet. A félidő elején sorrendben Gracsov, Bognár, Borgulya, majd ismét Gracsov ha­gyott ki helyzetet. Félóra elteltével jött is a fütty a nézőtérről, meg az ébresztő­ Nyilasi sem bírta tovább nézni csapata szenvedését, már ek­kor cserélt, Balogh helyett Deszat­­nik állt be. Közben Gracsov újra ki­hagyott egy nagy helyzetet, majd a félidő vége felé Farkasházy és Far­kas is százszázalékos gólhelyzetbe került, de mindketten kihagyták. Alapos fejmosást kaphattak az öl­tözőben a ferencvárosi játékosok, mert a második játékrészben már egy egészen más Fradi játszott. Lip­csei, Páling, Wukovics és Cigan is gólt szerezhetett volna... Aztán a 61. percben kimaradt a mérkőzés legnagyobb helyzete, ez már Balogh kapuja előtt. Gracsov egyedül törhetett kapura, kicselezte a ferencvárosi kapust is, az üres ka­pura gurított, ám Kuznyecov vissza­ért, s becsúszva mentett. A másik oldalon Keller beadását Wukovics egyből lőtte kapura, he­lyesebben a kapusba. Vezérbe. Sok­kal jobb volt a második félidő, több Nos, az első félidőben nemhogy helyzet adódott, s a játék is gyor­sabb lett. így érkeztünk el a 74. percig, amikor is eldőlt a két pont sorsa. Keller balról, a tizenhatos és az ol­dalvonal találkozásától ívelt be sza­badrúgást, a legjobban Páling érke­zett, s a rosszul kimozduló Vezér fölött a hálóba fejelt (1—0 a Fradi­nak). A végén még Albertnek volt egy helyzete, az eredmény azonban már nem változott, ha nehezen is, de nyert az esélyesebb Ferencváros. A két edző így értékelt a mérkő­zés után: Nyilasi Tibor: átaludtuk az első félidőt, s ekkor, bevallom szeren­csénk volt, hogy a BVSC nem rú­gott gólt. A második félidőben már bátrabban támadtunk, több helyze­tünk is volt, igaz, a legnagyobbat az ellenfél hagyta ki. Találtunk két pontot, s ez a lényeg. Both József: Az első félidőben szerintem kiválóan játszott a csapat, sok helyzetünk volt, köztük nagyok is. A másodikban is­­volt nagy hely­zetünk, de ma a szerencsésebb csa­pat nyert. Nagyon csalódott vagyok, de megyünk tovább, sok-sok türe­lemmel, kitartással, és nemsokára meglesz a gyümölcse. DALNOKI SÁNDOR A ferencvárosi Balogh és Rósa csatája a Népstadionban FOTÓ: HABIK CSABA Győri Rába ETO—Siófok 2—2 (1—0). Győr, 3500 né­ző, vezette: Vágner. Győri Rába ETO: Végh — Ke­szeg, Lakos, Fekete, Virágh, Tóth (Máriási), Miriuta, Szántó, Klausz, Csertői, Belansky (Pena). Siófok: Biró — Olajos, Kolovics, Szabadi, Meksz, Varsányi, Haszov (Barna), Elekes, Kámán (Jenei), Kirchmayer, Kovács J. Góllövők: Belansky, Szántó, illetve Kámán, Kovács. Kiállítva: Miriuta, Máriási, illetve Kolovics. Videoton-Waltham—Kispest-Honvéd FC 0—0. Szé­kesfehérvár, 15 ezer néző, vezette: Nagy L. Videoton- Waltham: Tőkés — Molnár, Németh, Vadász, Kuttor, László, Bekő, Czéh, Salacz, Sallói, Horváth. Kispest: Brockhauser— Plókai, Márton, Csábi, Szabados, Árki, Halmai (Ivanics), Illés, Duró, Fischer (Negrau), Orosz. Diósgyőr—Újpesti TE 3—3 (2—3). Diósgyőr, 8000 né­ző, vezette: Varga S. Diósgyőr: Dobot — Szlifka, Csizi, Nagy A. (Vitelki), Szabó, Danes, Molnár, Tóth M., Ki­ser, Adzsojev (Szilágyi), Szvisztun. ÚTE: Gróf — Sző­nyi (Tiefenbach), Aczél, Szlezák. Góllövők: Adzsojev (2), Szvisztun, illetve Zsinka, Miovecz, Miklya. Kiállít­va: Danes. Veszprém—Pécsi MSC 1—1 (1—1). Veszprém, 3000 néző, vezette: Hartmann. Veszprém: Rott­­— Gersics, Reichard, Csík, Perger, Csornai (Kiss), Herbály, Kele­men, Rugovics, Szurgent (Gazsó), Lehota. PMSC: Hor­váth Gy. — Kónya, Balog, Bódog, Vókó, Rózsa, Túri, Medgyes, Kocsis (Ulveczky), Másik (Magyar), Lengyel. Góllövők: Csík, illetve Túri. Vác FC-Samsung—Nyíregyháza 1—0 (0—0). Vác, 3000 néző, vezette: Bognár. Vác FC-Samsung: Koszta — Nagy T., Bánfi, Hahn, Bereczki, Nyilas, Kriska, Si­mon, Romanek (Aranyos), Répási, Szedlacsek (Hor­váth). Nyíregyháza: Bíró — Szatke, Drobni, Kertész, Nagy N., Csehi I., Kovács, Molnár, Csehi Z., Erdei (Ma­­lisenko), Rákóczky (Tóth Gy.). Góllövő: Répási. Ferencváros—BVSC-Novép 1—0 (0—0). Népstadion, 5000 néző, vezette: Huták. Ferencváros: Balogh T. — Vaszil, Telek, Kuznyecov, Keller, Lipcsei, Albert, Pá­ling, Wukovics, Balogh G. (Deszatnik), Cigan (Gregor.) BVSC-Novép: Vezér — Kroner, Kósa, Garaba, Iscsak, Farkasházy, Nagy, Bognár, Farkas, Borgulya, Gracsov (Mundi). Góllövő: Páling. Békéscsaba—MTK 3—2 (1—0). Hungária krt., 1500 néző, vezette: Szilágyi. Békéscsaba: Horváth B. — Mracskó, Fabulya, Ionut, Szenti, Csató, Fodor T. (Szar­vas), Kurucz, Kasik (Usmajev), Kulcsár, Vancea. MTK: Zsiborás — Turbék, Sztanó, Keresztúri, Komódi, Vancsa (Talapa), Balog T, Horváth Cs„ Zsivótzky, Jován (Mo­rozov), Szabó T. Góllövők: Kasik (2), Vancea, illetve Zsivótzky, Szabó T. Pénteken játszották: Vasas—Csepel 1—0 (1—0). Fáy utca, 2000 néző, ve­zette: Vad. Vasas: Babócsy — Nahóczky (Kecskés), Juhár, Mészöly, Gubucz, Teodoru (Nagy T.), Sirinbe­­kov, Galaschek, Tuboly, Zvara, Claude.Csepel: Szie­­ben — Tyukodi (Szintai), Váczi, Ács, Tompos, Mikler, Somogyi, Gyimesi, Bognár, Stefanov, Jakab. Góllövő: Claude. Az NB I állása 1. FTC 10 7 2 1 16—7 16 2. Vác 10 7 — 3 20—12 14 3. Vasas 10 5 4 1 14—8 14 4. Videoton 10 5 2 3 18—12 12 5. Békéscsaba 10 4 3 3 16—13 11 6. Kispest HFC 10 4 3 3 14—12 11 7. Pécsi MSC 10 5 1 4 13—12 11 8. Diósgyőri FC 10 3 4 3 14—17 10 9. MTK 10 3 3 4 20—17 9 10. ÚTE 10 2 5 3 12—13 9 11. Csepel 10 3 3 4 11—12 9 12. Siófok 10 4 1 5 14—16 9 13. Nyíregyháza 10 2 4 4 8—13 8 14. Rába ETO 10 1 5 4 1­1-16 7 15. BVSC-Novép 10 2 2 6 8—14 6 16. Veszprém LC 10 1 2 7 10—24 4 Csodás csabai csapatmunka Csató lövése vezette be az MTK—Békéscsaba meccset. Jó 25 méterről suhintotta rá a labdát, és nem sokkal ment el a jobb kapufa mellett. Egy perccel később ugyanő adott remek labdát Fodornak, ő kilé­pett a védők közül, és 12 méterről a hosszú sarok mellé lőtt. Válaszként Jován egy kapu előtti kavarodás után az ötös vonaláról emelt fölé. A 7. percben Vancsa a jobb oldalról emelt középre, ott Balog Jován elé bólintotta a labdát, társa hatméteres fejesét Horváth védte. Az ellentáma­dásból szögeletet ért el a Békéscsa­ba. Kasik végezte el a jobb oldalról, és csavart labdája — a szél segítsé­gével — a bal felső sarokba pottyant. Zsiborás csak beljebb tudta paskolni a labdát (0—1). A 12. perc­ben újabb gólt szerezhetett volna Kasik. A bal oldalon, már a 16-oson belül kapott jó átadást, miután Van­­cea ügyesen átlépte a labdát, lövését azonban Zsiborás lábbal védte. Sokáig nem történt semmi érdem­leges, majd a 28. percben Turbék ballábas bombáját ütötte ki Horváth, pontosan Jován elé, ő elvetődve fe­jelt, centiméterekkel a jobb alsó sa­rok mellé. Öt percc­el ezután Hor­váth Csaba húszméteres lapos lövé­sét védte a csabai kapus. A félidő utoló két perce sem telt el esemény nélkül. Előbb Sztanó a 16-oson belül amolyan röplabdás mozdulattal ütöt­te el a labdát Fodor elől, Szilágyi já­tékvezető széles taglejtéssel továbbot intett, majd újra Kasik kapott jó lab­dát a bal szélen, lefutotta Sztanót, de azután Zsiborásba vágta a labdát. A kipattanót Fodor nem tudta az ötös­ről a hálóba továbbítani, mert Ke­resztúri az útját állta. Lendületesebb MTK jött ki a má­sodik félidőre, mégis a vendégek szereztek újabb gólt a 48. percben. Kulcsár verekedte át magát a jobb szélen, az alapvonalról, mint egy szélső, középre adott, és az érkező Vancea 12 méterről kilőtte a hosszú, jobb alsó sarkot (0—2). Öt perccel később szépítettek a kék-fehérek. Vancsa a bal szélen felfutó Zsi­­vótzky elé tálalt, a középpályás lö­vése a bal kapufa tövéről pattant a hálóba (1—2). Ezután Komódi lábá­ban volt az egyenlítés, de nyolcmé­teres lövésébe Zonat lépett bele. Az MTK kettős cseréjével fölénybe ke­rült, a csabaiak ritkán jutottak Zsi­borás kapuja elé, de akkor annál ve­szélyesebb helyzetekben. Az egyik ilyen akciónál Fodor a 16-os vonalá­ról lőtt fölé ígéretes helyzetben, majd a 60. percben Kasik növelte az előnyt. A katonaidejét Orosházán töltő játékos a bal oldalon kapott pontos átadást Kurucztól, lövése pe­dig Zsiborás lábáról vágódott a jobb alsó sarokba (1—3). Nem sokkal később Zsivótzky újra a bal szélről veszélyeztetett, ballábas lövését azonban ezúttal Horváth védte. Mezőnyfölényben játszottak a ha­zaiak, de sok átütőerőt nem eredmé­nyezett Talapa jobbszélső-, és Balog irányítójátéka. Ívelgették, adogatták középre a labdákat az MTK-sok, de különösebb eredmény nélkül. A 76. percben újra Horváth Csaba szánta el magát távoli lövésre, de labdája elsuhant a jobb kapufa mellett. A vendégek igyekeztek tartani a labdát — több-kevesebb sikerrel —, és el­lentámadásaik is veszélyesek voltak. A 79. percben Kasik bal oldali be­adásáról maradt le nagy helyzetben Mracskó, két perccel később pedig Kulcsár húszméteres, lapos lövését védte Zsiborás. Nem sokkal ezután — egy szögletet követően — Szenti bombázott alig a jobb kapufa mellé. Két perccel a vége előtt Szabó ve­rekedett ki magának egy helyzetet, és nyolc méterről, fordulásból a bal sarokba lőtt (2—3). A lefújás után a csabaiak a közön­ség tapsától kísérve jöttek le a pályá­ról. Edzőjük, Pásztor József ennek a hangulatnak megfelelően elemezte a meccset. — Úgy érzem, megérdemelten nyertünk. Idegenben három gólt tud­tunk rúgni, ez mindennél többet mond. Az MTK többet támadott, de mi voltunk a veszélyesebbek. Voltak jó egyéni teljesítmények is, de én kü­lönösen a csapatjátékkal voltam elé­gedett. Tudtam, hogy a hazai játéko­sok nehezen fordulnak ezen a tala­jon, ezért Kasik nagyon élt velük szemben. Gellei Imre nagyon csalódottnak tűnt a mérkőzés után. — A korán bekapott gólunk meg­adta az alaphangot. Végig az ered­mény után kellett mennünk, amikor pedig kinyíltunk, a Békéscsaba kö­nyörtelenül kihasználta a lehetősége­ket. Nekünk kellett kezdeményez­nünk — erre is épült a taktikánk —, de játékosaim már az első félidőben nagyon elbizonytalanodtak. NAGY ÁKOS G­ól a kilencvenedik percben Mostanában egyre többször be­szélnek arról a futballban járatosab­­bak, hogy manapság Magyarorszá­gon a játéknak inkább vidéken van valamicske varázsa, Budapest hatá­rain túl még úgy-ahogy érdekli az embereket a foci. Hát, sajnos mostan­ság ez a megállapítás is inkább csak amolyan féligazság, mert tessék csak mondjuk leruccanni Vácra, abba a stadionba, ahol újkori futballunk egyik legjobb csapata játssza bajnoki mérkőzéseit, s máris látni való lesz, hogy sikeresség ide vagy oda, a szur­kolók itt sem tapossák le egymás sar­kát a pénztáraknál. Persze, meglehet, csak ez a mostani, szombati, Nyír­egyháza elleni kilencven perc nem ígért akkora csábítást a váci drukke­reknek, s ezért fordulhatott elő az, hogy csupán háromezren voltak kí­váncsiak a találkozóra. Csak háromezren... S ez azért tölt­het el mindenkit némi szomorúság­gal, mert a Vác FC-Samsung vala­hogy több biztatást érdemelne. Egy­részt, mert játékosaik bizonyítottan az egyik legszínvonalasabb focit pro­dukálják az NB 1-ben, másrészt pedig ez az egyetlen magyar klubcsapat, amelyik még versenyben van a nem­zetközi kupában. Emígyen pedig el­­kélt volna a kicsivel hangosabb szur­kolás... Mondjuk „csak" azért, mert Nagy Tiborék két nap múlva Portu­gáliában, a Benficával mérkőznek majd, s a szurkoló, ha másképpen nem is, hát úgy önthet kedvenceibe némi önbizalmat, hogy megtapsolja a produkciójukat. S a Nyíregyháza elleni meccsen azért lett volna mit tapsolni. Mondjuk azt, hogy a Vác FC-Samsung a ki­lencven percből nyolcvannyolcat tá­madott, emígyen nem lehet véletlen tán, hogy a mérkőzés legjobbja a vendégek kapusa, Bíró volt. És tulaj­donképpen jó volt a nyíregyházi vé­delem is kilencven percen át... Igen, kilencven percig, ugyanis Répási va­lóban az utolsó másodpercekben sze­rezte meg a Vác győztes gólját. A gólt egyébként már csak körülbelül kétezer-hétszáz néző látta, mert mint­egy háromszázan — ahogy ez a meccseken mindig is lenni szokott — öt-tíz perccel a lefújás előtt már a ki­járatok felé vették az irányt. Hát, ezúttal kár volt a sietségért. Mert a magyar foci ritka pikantériája az ilyen gól, s persze az, hogy még van olyan csapat az NB I-ben, ame­lyik az utolsó pillanatig nem adja fel a reményt arra, hogy győzzön. A Vác, úgy látszik, már csak ilyen csapat. S mindez persze nem kisebbíti a nyír­egyháziak érdemeit sem, hiszen meg­lehetősen keserves feladat úgyszólván végigvédekezni egy mérkőzést. Rá­adásul a vendégekre immáron nyo­masztó teherként nehezedhet az, hogy Nyíregyházán túl képtelenek a góllö­vésre. Hát, ezt a csúf, nyomasztó átkot most sem sikerült megtörniük. V. Bár a Vác UEFA-kupaellenfele, a Benfica szombaton baj­noki mérkőzésen 2:0-ás vereséget szenvedett a Sporting Lisszabontól, Csank Jánosnak és játékosainak ennek ellenére nem lesz könnyű dolga a portugál fővárosban A döntetlen senkinek sem jó Elégedett lehetett a Videoton pénztárosa már a Honvéd elleni mérkőzés előtt, hiszen a találkozó­ra több mint tizenötezren voltak kí­váncsiak. A nagy érdeklődésben bizonyára nemcsak a hazaiak jó szereplésének, hanem annak is nagy szerepe lehetett, hogy a ven­dégek finn edzője, Martti Kuusela most ült először mérkőzésen a Kis­pest kispadján. Mint ahogy azt a kezdés előtt sej­teni lehetett, a találkozó elején mindkét csapat idegesen játszott, főleg a védekezéssel törődött. A vendégeknél például többször elő­fordult, hogy a fehárváriak legve­szélyesebbnek ítélt támadóját, Sál­iéit hárman is őrizték, ám a Video­ton játékosa lefordulás után mégis majdnem gólt szerzett. A játékos a mérkőzés elején sok gondot okozott az őt őrző Csábinak, aki aztán ké­sőbb egyre jobban játékba lendült, s később teljesen észrevétlenné tette. Az első tizenöt perc után a Hon­véd vette át a játék irányítását, me­zőnyfölénybe került, s helyzeteket dolgozott ki. Két szabadrúgásából akár két gól is születhetett volna, ha egy kicsivel jobban céloz Már­ton és Duró. A korábbi mérkőzé­sekhez képest abban is változást lehetett észlelni — az egységesebb csapatjáték mellett — a vendégek játékában, hogy szabadrúgás-kom­binációkat alkalmaztak. Az elbo­csátott Verebes Józsefnek többek között azt rótták fel, hogy csapata egyszer sem végezte el ehhez ha­sonlóan trükkösen a pontrúgásait. A mérkőzés első félidejében a kispestiek annyira beszorították a hazaiakat, hogy a fehérváriaknak csak kontrajátékra tellett erejükből, ám egy-egy ilyen támadás sem hordozott magában igazi gólve­szélyt. A vendégeknél a korábbi gyengébb és passzívabb teljesít­ményhez képest szinte mindenki aktívan játszott, a legfeltűnőbb ja­vulást talán Fischer játékában lehe­tett felfedezni. Rengeteget dolgo­zott, ha kellett, megtartotta a lab­dát, máskor pedig szinte őrületbe kergette a hazaiak védőit, legtöbb­ször csak szabálytalanul tudták szerelni. Nagy játékvezető egyéb­ként a mérkőzés folyamán egy sú­lyosabb hibát követett el, amikor nem állította ki Némethet, pedig gólhelyzetben rúgta fel Oroszt. Amúgy nem vezette rosszul a meccset, bár a hazai és a vendég­szurkolók is szidták alaposan. A vendégek jobb teljesítményében bizonyára az is közrejátszott, hogy az első játékrész közepén elküldték melegíteni a cserejátékosokat: Negraut, Ivanicsot, Hamart és Vinczét. Hogy a félidő lefújásáig nem született gól, az a hazaiak szá­mára hízelgő, mivel az első negy­venöt percben csak kétszer kerül­tek gólt ígérő helyzetbe: a második és a kilencedik percben, az ezt kö­vető időszakban csak a Honvédnak volt lehetősége a gólszerzésre. A második félidőben tovább tar­tott a vendégek mezőnyfölénye, ekkor is kontrára játszott a Video­ton, most már azonban minden támadásában lehetett érezni a gól­veszélyt. Persze a hazaiak veszé­lyesebb támadásaihoz az is kellett, hogy a vendégek sokkal lassabb­­nak tűntek a második félidőben, el­fáradtak az első negyvenöt perc után. Végül is nem született érvé­nyes gól a mérkőzésen, a hazaiak csak egyetlen lesgólt tudtak szerez­ni (igaz, a vendégek még ezt sem), így tulajdonképpen a két ellentétes félidő alapján jogosnak tűnik az eredmény. A döntetlennel egyébként egyik csapat sem lehet igazán elégedett, hiszen a fehérváriaknak megsza­kadt hazai győzelmi sorozatuk, a vendégek pedig távolabb kerültek a vezetőik által meghatározott het­venöt százalékos teljesítménytől. H. Z.

Next