Magyar Hírlap, 1992. október (25. évfolyam, 244-256. szám)

1992-10-19 / 246. szám

8 MAGYAR HÍRLAP Szimeon: előre a monarchiába? A nyugati bolgárság Budapesten székelő püspöke és a Magyarországi Bolgárok Kul­turális Egyesületének meghívására hazánk­ban tartózkodik II. Szimeon bolgár cár. A jelenleg Spanyolországban élő, 1946 óta trónfosztott uralkodó személyét Bulgáriá­ban számtalan legenda övezi. A negyven­hat esztendővel ezelőtt megtartott népsza­vazáson — máig sem tisztázott körülmé­nyek között — az ország lakossága a köz­­társasági államforma mellett voksolt. Az akkor tízéves, már megkoronázott uralkodó az anyakirálynővel együtt két nap alatt kényszerült elhagyni az országot, s a száj­­hagyomány szerint személyenként mind­össze ötven dollárnyi értéket vihettek ma­gukkal. Mára II. Szimeon sikeres üzletem­ber, a detronizált uralkodók leggazdagabbi­­kának számít. A Szimeon-legendárium úgy tartja, hogy a Coburg-dinasztia tulajdonát képező magyarországi államosított ingatla­nok közé tartozik a Ferenciek tere és a Pe­tőfi Sándor utca sarkán található sze­cessziós átjáróház — ám a cár sietett elejét venni azoknak a gyanúsítgatásoknak, mi­szerint a reprivatizáció híre vonzotta volna Budapestre. Mint mondta — ideérkezése előtt erről nem is volt tudomása, az apjának pedig biztosan nem voltak magyarországi érdekeltségei. A cárral egy dunai hajón, városnézés közben sikerült beszélgetni. — A protokoll szerint önt „Felségnek" illik szólítani, mindenütt II. Szimeon „bol­gár cár"-ként említik. Jelenti-e ez azt, hogy ön nem tartja legitimnek vagy véglegesnek azt a döntést, mely a második világháború utáni referendumon született? — Tizenhárom évszázadon keresztül — s ebbe beleszámolom az öt évszázados tö­rök hódoltság időszakát is — a bolgár nép monarchiában élt. Kétséges, hogy ennyi idő után egycsapásra kiderüljön: az ország la­kóinak kilencvennégy százaléka köztársa­ságot akar. Ez több mint gyanús, s aligha­nem nem is igényel több magyarázatot. Jo­gászként ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy a nemzetközi jog egyértelműen és vi­lágosan kimondja: hasonló jellegű szavazás nem tartható olyan országban, mely idegen hatalom megszállása alatt vagy hadiállapot­ban áll. A nemzetközi jog — mely szerin­tem az egyedül érvényes egyetemes szabá­lyozás — már önmagában is semmissé te­szi az 1946-os népszavazást. Amennyiben tehát Bulgáriában legitimmé és stabillá kí­vánják tenni a demokráciát, s nem hagyat­koznak félmegoldásokra, nem akarnak örök időre kisebb-nagyobb bűntudatot érezni le­záratlan ügyek miatt, újra át kellene gon­dolniuk ezt a kérdést. Ez persze elsősorban azoknak a feladata, akik jelenleg hatalmon vannak Bulgáriában. —1íEzzel azt akarja mondani, hogy ha Bulgáriában egy újabb népszavazáson be­bizonyosodna, hogy a többség vissza kíván­ja a monarchiát, ön kész lenne elfoglalni a trónt? — Abban a pillanatban, hogy a nép így dönt, a kérdés már nem úgy vetődik fel, hogy kész vagyok-e a trónra lépni avagy sem. Akkortól kezdve ez egyszerűen a köte­lességem lenne: a politikai kérdés egycsa­pásra erkölcsi problámává válna. Százegy­­néhány éve a családom neve elválaszthatat­lan Bulgáriától, s ahogy mondják, a vér nem válik vízzé... — Önnek már van bolgár útlevele, első „keleti” útja mégsem a hazájába vezetett, hanem Budapestre, a nyugati bolgárság hitéleti központjába. Gondolom, nem tart a román uralkodóéhoz hasonló fiaskótól? — Ilyesmitől nincs miért tartanom, csak még nem találtam megfelelő alkalmat arra, hogy hazalátogassak. Szeretném, ha a láto­gatásom a politikai átmenet felgyorsítását, az Európához való integrálódást segítené. Akkor szeretnék megjelenni az országban, amikor esélyem lesz ennek a szerepnek a betöltésére. Ma már természetesen nem az utazás körülményei okoznak gondot, s a politikai természetű gátak is egyenként le­hullanak. Bulgáriában a politikai életet tel­jes zűrzavar uralja, pedig nyilvánvaló, hogy először a gazdaságot kellene sínre tenni, s csak utána következhetnek az ideológiai vi­ták. — Ön tehát továbbra is a „távoli magas­latokról" figyeli, mi zajlik Bulgáriában? — Tény, hogy csak a sajtóból értesülök az otthoni eseményekről. Bulgáriában min­den óriási lármával zajlik, sok az indulat, s ez idegen tőlem. A politikai hangoskodás, a sorozatos kormányválságok megriasztják az embereket. Spanyolországban is, Olaszor­szágban is a politikusok kiabálnak egymás­sal, az ország ügyei pedig ettől függetlenül mennek, kereskednek, termelnek stb. Ez az, ami Bulgáriában és az újonnan létrejött de­mokráciákban elképzelhetetlen, s ez tesz zűrzavarossá mindent. Pedig most különö­sen nagy szükség lenne arra, hogy az ország megbízhatónak látsszék, nyilvánvaló le­gyen, hogy rend és belső békesség honol, egyszóval: ha tisztességes munka folyik, a tőke magától megérkezik, hiszen a pénz na­gyon jól tudja, hol van a helye. Beszélgetésünk végéhez érve egy kö­zépkorú hölgy hajolt meg mélyen a cár előtt: „Engedje meg, Felség, hogy meg­csókoljam a kezét! Bár — Isten látja lel­kem — szívesebben tenném ezt odahaza, Bulgáriában.” Szimeon egy szemvillanás­nyi időre elbizonytalanodott, majd egy fel­világosult európai uralkodó gesztusával udvariasan elhárította: „Oh, nem, ugyan... hagyja csak... ne itt... Majd odahaza, Bul­gáriában.” • Krasztev Péter FÓKUSZ 1992. október 19., hétfő Magyar kisebbségek: remények és csalódások Az SZDSZ polgári demokrata körének hét végi rendezvényére meghívták a határon túli magyarság jeles képviselőit, akiktől azt kérdeztük, hogyan látják hazájuk és az ottani magyar kisebbség jelenlegi helyzetét. A magyar kisebbség az országos átlagnál jó­val nagyobb arányban szavazott, politikai akaratát koherensen és szervezetten érvénye­sítette, így az RMDSZ által elért eredmény megfelel előzetes várakozásainknak. Az új román törvényhozásban a magyar kisebbség kellő súllyal képviselteti magát, tehát mi nem mondhatjuk azt, hogy veszítettünk a választá­sokon. Románia a forradalom után folyama­tosan és egyértelműen a demokratizálódás út­ján halad. Az már más kérdés, hogy e folya­mat üteme minket nem elégít ki, de határo­zottan érzékelhető a demokratikus erők előre­törése, hiszen a korábbi 10-12 százalékkal szemben ma már 40 százalék feletti képvise­lettel rendelkeznek a parlamentben. A pesszi­mista hangulatot az táplálja, hogy nem történt meg a hatalomváltás, Iliescu elnök maradt, az ellenzék nem szerezte meg a parlamenti többséget, de erre reális esélye nem is volt. Egyértelműen aggasztó jelenség viszont a szélsőséges, nacionalista erők térnyerése, ez csökkenti a mi akaratunk érvényesülésének lehetőségét, újabb személyeskedő támadá­sokra, illetve nacionalista megnyilvánulások­ra számíthatunk a törvényhozásban. Én na­gyon remélem, hogy a kormányzás felelőssé­ge mérséklően hat ezekre a pártokra. Parla­menten kívül, felelősség híján ugyanis sokkal könnyebb szélsőséges kijelentéseket tenni, mint kormányzati tényezőként, bízunk a ha­talom centrumképző erejében. A magyar ki­sebbség ilyen körülmények között megtalál­hatja azt a politikai konszenzust, ami akaratá­nak érvényesítéséhez szükséges. — Közismert, hogy az RMDSZ-t belső vi­ták osztják meg. Mennyire egységes ebben a pillanatban a szervezet? — A nézetkülönbségek ellenére az RMDSZ egysége olyan imperatívusz, melyet minden szemben álló politikai erő érzékel, el­fogad. Senki sem mondja azt, hogy a pártot ketté kell szakítani, hiszen az egység rendkí­vül fontos a romániai magyarság biztonságér­zete szempontjából, ugyanakkor román part­nereink előtt is hitelünket vesztenénk, ha nem tudnánk érdekeinket, akaratunkat egységesen megjeleníteni. Komoly belső vitákra számí­tok a közeljövőben, de csak így adhatunk vá­laszt a legfontosabb kérdésekre. Ilyen a kö­zösségi önrendelkezés ügye, a szervezeti fel­építés kérdése és a román politikai erőkhöz fűződő viszony problémája. — A romániai választások sokak várako­zásával szemben az Iliescu nevével fémjelzett irányzat győzelmével, a demokratikus ellen­zék vereségével zárult. Milyen helyzetet te­remt ez a romániai magyar kisebbség számá­ra? — Hogy sikeres volt-e a mi számunkra a választás, többféle válasz­ is adható -t mond-. ... ■, ■. In Kolu­bán Gábor, az RMDSZ alelnöke. • Barabás Katalin, Szerető Szabolcs Vajdaság: a magyarok helyére 30 ezer szerbet akarnak betelepíteni — Milyen a Vajdaságban a magyarok helyzete, ismerve a polgárháborús eseménye­ket? — kérdeztük Ágoston Andrást, a Vajda­sági Magyarok Demokratikus Szervezetének (VMDSZ) alelnökét. — A vajdasági magyarság nagyon nehéz helyzetben van, annak ellenére, hogy nem fo­lyik ellenük irtóhadjárat. A háború — tudo­másunk szerint — csak 30-35 magyar halot­tat követelt, 50-60 eltűntről tudunk. Mind­ezek ellenére tény, hogy a háborús mozgósí­tások és a propaganda elől 25 ezren menekül­tek külföldre, nagyrészt hadköteles fiatalok és munkaképes, szakképzett felnőttek, akik tudásuk révén máshol is érvényesülhetnek. Ez súlyos vérveszteség, hiszen a menekültek a családjukat is magukkal vitték. A szerb szo­cialista párt és a szerb kormány restrikciós politikája oda vezetett, hogy sok, meglévő ki­sebbségi jogtól fosztottak meg bennünket. Vagy úgy, hogy törvényileg törölték, vagy pedig az anyagi lehetőségeket vonták el. Aggodalommal tölti el a magyarokat a szerb kormánynak az a terve is, hogy a távo­­zottak helyére ugyanannyi vagy még több, körülbelül 30 ezer szerb menekültet telepít be. Itt ugyanis nem szerb menekültekről van szó, akik egy-két hónap múlva visszamennek saját házukba, mert ők már kiszorultak azok­ról a területekről, ahol eddig éltek. Itt egyér­telműen betelepítésről van szó, s ezt felismer­ve mi nemzetközi politikai akciót kezdtünk a terv leállítására. Az ENSZ menekültügyi fő­biztosának segítségével ezt a kormánytervet eddig sikerült befagyasztani, ám a kormány elnökének szándékában áll ezt véghezvinni, csupán a kedvező alkalomra vár. — Milyen eszközeik vannak e terv meg­akadályozására? — Belpolitikai téren nem várhatunk senki­től segítséget. A szocialista párt­­egyértel­műen magyarellenes, az ellenzék is az, bár itt vannak különbségek. A nemzetközi közös­ségtől remélünk támogatást, hiszen a londoni értekezlet határozatai nyomán intézményesí­tett keretek között mehetne tovább a vajdasá­gi magyar kisebbség megoldatlan helyzeté­nek rendezése. Erre van reális lehetőség, itt próbálunk eredményeket elérni. — Említette a szerb propaganda felerősö­dését. Mennyire veszélyezteti ez az ottani ma­gyarokat? — Másfél éve olyan fenyegetettségben élünk, amely ritkán jut nemzeti kisebbség­nek. A polgárháború kezdetén kimondtuk, hogy nem kívánunk beleavatkozni ebbe a konfliktusba, ezt fenntartjuk ma is. Az állás­­foglalás alapján kemény háborús propaganda indult meg a VMDK ellen, meglehetősen durva eszközökkel. A sajtóból sugárzik a gyűlölet irántunk, de a lélektani nyomáson kívül fizikai veszélyeztetettségről is meggyő­ződhettünk. Bombát dobtak egyik tisztségvi­selőnk udvarára, másvalakinek a hálószobá­jába eresztettek egy lövéssorozatot, a teme­tőinkben lerombolták a sírköveket. Ezeket az atrocitásokat mi bejelentettük, de a rendőrség nem találta meg a tetteseket, bár mi tudjuk, kik voltak azok. Úgy vélem, ez is a magya­rok elleni fellépés egyik bizonyítéka. Szlovákiában a nemzeti önmegvalósítás ügye a legfontosabb kérdés . Néhány hónappal a választások után hogyan látja Szlovákia és az ottani magyar kisebbség helyzetét? — tettük fel a kérdést Duka Zólyomi Árpádnak, az Együttélés Mozgalom alelnökének. — A jelenlegi helyzet megértése nem le­hetséges a Csehszlovákiában 1989 óta zajló folyamatok ismerete nélkül. Az akkori de­mokratikus fellángolás idején azt hittük, olyan úton indulunk el, mely a nyugat-euró­pai demokráciákhoz hasonló társadalomhoz vezet. Nem számoltunk azzal, hogy Szlová­kiában nagy erővel jelentkezik a nemzeti ön­­rendelkezés jelszavát hangoztató nacionaliz­mus. A nemzeti önmegvalósítás ma ismét a legfontosabb kérdéssé vált Szlovákiában. Ez vezetett ahhoz, hogy a demokratikus erők fo­kozatosan háttérbe szorultak, a parlamenti választások a nemzeti és a szocialista, balol­dali erők egyértelmű előretörését hozták. A nacionalista és baloldali eszméket teljes mér­tékben ötvöző Meciar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szövetségeseivel biztos többséget szerzett. A törvényhozásba két ellenzéki csoportosulás került be, a koráb­ban kormányon lévő Kereszténydemokrata Mozgalom és a magyar pártok koalíciója. Sajnálatos, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében az ellenzék két csoportja sem egysé­ges. A Demokratikus Szlovákiáért Mozga­lom győzelme után egyértelművé vált, hogy fokozatosan, de határozottan megvalósítják Szlovákia különválását. E folyamat egyik fontos lépése volt az alkotmány elfogadása, amelynek előkészítésében sem az ellenzéki pártok, sem a szélesebb közvélemény nem vett részt. A parlamenti vita során módosító­javaslatainkat sorra leszavazták, így létrejött egy olyan alkotmány, mely véleményünk szerint igen távol áll a demokratikus esz­ménytől. Az új alaptörvény a végrehajtó ha­talomra koncentrál, nem biztosítja kellő ga­ranciákkal az önkormányzatok autonómiáját. Nincsenek kidolgozott, stabil elképzelések arról, hogyan rendezzék a két különvált or­szág kapcsolatait. A szétválás minden bi­zonnyal komoly problémákat okoz majd Szlovákiának gazdasági téren, ennek követ­keztében megrendülhetnek Meciar pozíciói is. Némi optimizmusra adhat okot az, hogy ebben a helyzetben Szlovákiának nem lesz más választása, minthogy rendezze kapcsola­tait Magyarországgal. Nem tartjuk kielégítő­nek a magyar kisebbség számára az alkot­mánynak a nemzeti kisebbségekről szóló ré­szét sem. Igényeinket három pontban fogal­maznám meg: szeretnénk megkapni a lehető­séget identitásunk megőrzéséhez, az ehhez szükséges önigazgatási, önkormányzati kere­tek létrehozása és szükségünk van a mindezt lehetővé tevő intézményrendszerre is. Ez az alkotmány viszont nem sok jóval kecsegtet, hiszen veszélybe kerülhet a magyar oktatás és a nyelvhasználat. A demokrácia lassú térnyerése Romániában FOTÓK: HABIK CSABA minőség­ű Magyarországon évek óta sikeresen működő nemzetközi konszern, mely Európában márkavezető háztartás-vegyipari termékeket (Persil, Silan, Pril stb.), valamint ismert exkluzív kozmetikai készítményeket forgalmaz, magyarországi termelő- és értékesítő szerve részére keres GAZDASÁGI VEZETŐT, FŐKÖNYVELŐT ! Elvárásaink: 9| — szakirányú felsőfokú végzettség, l|p — termelővállalati tapasztalat, |lj| — dinamikus munkastílus, Juj — határozott, kreatív és céltudatos személyiség, Sj — számítógépes könyvelési ismeretek, — pénzügyi jártasság, — jó szervező- és ismeretátadási képesség, |||| — 45 éves korhatár. || Német vagy angol nyelvtudás, vegyes vállalati nyugat-európai |j|| gyakorlat előny. Ajánlatunk: — érdekes, sokoldalú munka, 4$ — elvárásainknak megfelelő jövedelem, 9|| — kellemes munkahelyi környezet,­­ — folyamatos továbbképzés, mm — egy nemzetközi konszern karrierlehetősége, 91 — szolgálati gépkocsi. |H| Kérjük, hogy önéletrajzzal ellátott fényképes jelentkezését az alábbi mm címre szíveskedjenek küldeni: ftóf Henkel 1 101 Budapest 1501. Pf. 20 MH11047

Next