Magyar Hírlap, 1992. november (25. évfolyam, 257-268. szám)

1992-11-02 / 257. szám

2M MAGYAR HÍRLAP Újvidéki tudósítónktól Tegnap kellett volna életbe lép­nie Boszniában az UNICEF által a gyermekek érdekében meghirdetett egyhetes tűzszünetnek, de betartá­sához nem sok reményt fűzhetünk. Szarajevóban ugyan tegnap délutá­nig nyugalom volt, de más boszni­ai frontokon kisebb-nagyobb összecsapások zajlottak. Ered­ménynek számít, hogy az UNI­­CEF-akció keretében a gyógyszert, téli ruhát és takarókat szállító első teherautó-konvoj Belgrádból aka­dálytalanul eljutott a szerbek kezén levő Palába, majd onnan Szaraje­vóba. Az egyhetes vállalkozás alatt nem kevesebb mint félmillió taka­rót, több tonna ruhaneműt, védőol­tást és más gyógyszert juttatnak el Belgrádból, Zágrábból és Splitből a háború sújtotta Boszniába, ahol több tízezer gyermek súlyos meg­próbáltatásoknak van kitéve. James Grant, a nemzetközi gyermekszer­vezet főigazgatója Belgrádban Pa­nic kormányfő és Milosevic szerb elnök közbenjárását kérte a vállal­kozás sikere érdekében. Késik azonban a nemzetközi összefogás a jajcei menekültek ügyében: a szerbek által elfoglalt közép-boszniai városból több mint húszezer ember indult el gépko­csin, szekéren és gyalog a csaknem ötven kilométerre levő Travnikba. A szerb csapatok folyosót nyitottak a távozók, köztük a vereséget szen­vedett muzulmán, horvát védők előtt. A menetelés völgykatlano­kon át péntek óta tart, és vasárna­pig csak mintegy ötezren érkeztek meg az említett városba. A Bizton­sági Tanács elítélte a szerb felet, amiért tüzérsége megtámadta a menetoszlopot, ezt azonban a szerb parancsnokság cáfolta. Állítása szerint a menetet kísérő horvát és muzulmán fegyveresek csaptak össze egymással. A negyvenezer lakosú Jajce „fel­szabadításával” — ahogyan Belg­rádban fogalmaznak — súlyos csa­pás érte Izetbegovic bosnyák elnök rendszerét, amely most már csak néhány várost mondhat magáénak. Jajce bevételét Karadzicék semmi­lyen szerb érdekkel nem indokol­hatják, hiszen a város muzulmán— horvát többségű volt, ez a helyzet azonban most bizonyosan meg fog változni. A lakosságnak a bevonuló szerb csapatok nagyvonalúan meg­engedték, hogy szabadon döntse­nek a távozás vagy az ottmaradás mellett. A lakosság többsége bő­rönddel a kezében útnak indult. Az újabb katonai siker birtokában Ra­dovan Karadzic kereken elutasította a genfi Jugoszlávia-értekezleten ki­dolgozott legújabb béketervet, amely a nemzeti kantonok helyett tíz vegyes nemzetiségű körzetre osztaná Bosznia-Hercegovinát. Ka­radzic kijelentette: a szerbek szá­mára csak olyan megoldás jöhet számításba, amely egységes szerb területet irányoz elő. Szerinte a köztársaságot öt körzetre kellene osztani, azaz a Szerb Köztársaság­ra, a horvát ellenőrzés alatt levő Herceg-Bosznára és három bos­nyák körzetre, ám a háromnak együttvéve egy szavazata lenne a leendő szövetségi államban. Vance és Owen említett rendezési tervét a muzulmán és a horvát fél elfogadta. Egy még szélesebb szerb szö­vetségről volt szó a boszniai és a horvátországi szerb „köztársaság” együttes parlamentjén, amelyet az észak-boszniai Prijedorban tartot­tak meg a hét végén. Ezen elhatá­rozták, hogy a nemzetközileg senki által el nem ismert két állam foko­zatosan egyesül. Első lépésként vé­delmi szövetséget köt. A krajinai vezetők egy része azonnali egyesü­lést sürgetett, de Karadzic mérsék­letre intette őket. Mint mondta, kis lépésekkel kell haladni a nagy cél felé. Az egyik legszélsőségesebb szerb nacionalista, Goran Hadzic, az úgynevezett szlavónia-baranyai köztársaság vezetője kifejezte meggyőződését, hogy tavaszig lét­rejön minden szerb egységes álla­ma a Balkán-félszigeten. • J. Garai Béla Hírügynökségek jelentéseiből Ha Slobodan Milosevic szerb el­nöknek sikerülne visszafordítania a fejleményeket, és ha Szerbia tovább­ra is blokkolná a boszniai konfliktus békés megoldását, Belgrádnak fel kellene készülnie arra, hogy a nem­zetek közössége a mostaniakhoz ké­pest lényegesen keményebb szankci­ókkal fogja sújtani. Belgrád ebben az esetben évekre páriává válna, ki­maradna az összes nemzetközi intéz­ményből, például a Világbankból, és természetesen az Európai Közösség­gel való társulás sem jönne szóba — közölte David Owen, a genfi Jugo­­szlávia-konferencia társelnöke a Der Spiegellel. A brit politikus bízik Ju­goszlávia elnökében, Dobrica Cosic­ban.­­ Ő az abszolút központi figu­ra, az egyetlen, aki szembeszállhat Miloseviccsel; a szerb elnök jelenti a békés rendezés szempontjából a leg­nagyobb problémát — közölte. Ezenkívül határozottan szorgalmazta a Boszniából elűzött muzulmánok visszatérését lakhelyeikre, még ha ez évekig eltart is, mert „nem fogjuk tűrni az emberi jogoknak ezt a durva megsértését”. Ha Szerbia nem vonja vissza a többségében albánok lakta Koszovó tartományban bevezetett rendkívüli intézkedéseket, a jugoszláv szövetsé­gi kormány keresetet nyújt be az al­kotmánybírósághoz — közölte Vá­­rady Tibor, a szövetségi kormány igazságügy-minisztere a Tiber füg­getlen belgrádi hírügynökségnek adott nyilatkozatában. — Ez a ko­szovói válság megoldásának a kul­csa — vélekedett. Mindent meg kell tenni, hogy Ko­szovóban ne törjön ki háború — je­lentette ki Alija Izetbegovics, miután szombaton Tiranában tárgyalt Sali Berisha albán elnökkel. A bosnyák elnök egynapos hivatalos albániai lá­togatásán hangot adott annak a félel­mének: ha a Szerbiához tartozó és 90 százalékban albánok lakta tarto­mányra is kiterjed a polgárháború, az szakadást idézhet elő az iszlám világ és a Nyugat között, mivel Albánia lakosságának 70 százaléka muzul­mán. Berisha szerint a Nyugatnak hatékonyabban kellene fáradoznia azon, hogy e válság megoldódjon. Ennek egyik módja az lehetne, hogy a tartományt semleges és demilitari­­zált zónának nyilvánítanák és nem­zetközi felügyelet alá helyeznék. Jajcei menekülők drámája Egyesülni akarnak a szerb krajinák Clinton meggyőzően vezet Washingtoni tudósítónktól______ Órákkal az elnökválasztás előtt botrányok tarkítják a kampányt. Újabb vádiratot adtak ki Caspar Weinberger ellen, amely tartalmaz egy 1986 januárjából származó részletet a volt védelmi miniszter naplójából. A kézzel írott feljegyzés beszámol egy fehér házbeli értekez­letről, amelyen magas rangú részt­vevők, köztük Reagan elnök, Geor­ge Bush akkori alelnök, Weinber­ger, valamint Sultz külügyminisz­ter, a CIA-főnök Bill Casey és Mee­­se igazságügy-miniszter megvitat­ták a Libanonban fogva tartott öt amerikai túsz szabadon engedését az Iránnak adott rakétákért cserébe. Weinberger ezt írta: „Shultz és én elleneztük. Bill Casey, Ed Meese és az alelnök támogatta.” George Bush viszont mindig azt hangoztatta, hogy nem tartozott Reagan elnök­nek abba a bizalmi körébe, amely a „fegyvert a túszokért” illegális és sikertelen ügyletét eldöntötte és le­bonyolította. Azt állította, hogy 1987-ben szerzett csak tudomást a dologról. Bill Clinton kampányának veze­tői úgy érzik, a napló előkerülése erősen rontja Bush újraválasztási esélyeit. Az elnök viszont azt állítja, hogy a napló nem mond ellent ko­rábbi kijelentéseinek, mert az 1986- os megbeszélés csak ötletek feldo­básából állt, nem merültek fel konk­rét tervek, és amit ő támogatott, az csupán Reagan elméleti politikája volt, azaz a túszok kiszabadítása. A közvélemény-kutatások arra mutatnak, hogy Bush és Clinton fej­fej mellett halad. Sokan úgy gondol­ják azonban, hogy Clinton elegendő államban vezet ahhoz, hogy meg­kapja a megválasztásához szükséges 270 elektori szavazatot. Bushnak ugyanakkor meggyőződése, hogy az adóztató és költekező demokrata párti politikus eléggé megrémiszti a Carter elnökre emlékező szavazókat ahhoz, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak őrá, a Republikánus Párt jelöltjére adják le voksukat. Mind Bush, mind Clinton az utolsó pillanatig akarja folytatni kampányát. Akárcsak Ross Perot is, akinek eredménye egyelőre kiszá­míthatatlan. A The New York Ti­mes felmérése szerint Clinton a sza­vazók 43 százalékára számíthat, Bush 34-re. Más felmérések alacso­nyabb különbséget jeleznek, de megegyeznek abban, hogy Clinton győzelme igencsak valószínű. •R.Zs. Még csak a közvélemény-kutatások szerint nyerte meg az elnökválasztást, Clinton azonban máris nagyon boldognak és maga­biztosnak tűnik kampánya egyik utolsó állomásán fotó: mti külföldi képszerkesztőség Gallup-felmérés az amerikai elnökjelöltekről • Folytatás az 1. oldalról Bush személyes népszerűsége minden korábbi újraválasztott el­nök népszerűségéhez viszonyítva is a legalacsonyabb. A választásokra jogosultaknak negyede még mindig nem döntötte el, hogy melyik je­löltre fog szavazni kedden. Bush és Clinton után Perot is be­állt a közvélemény-kutatások ered­ményeit megkérdőjelezők táborába. Azt ígérte választóinak, hogy ked­den a legnagyobb meglepetést ő fogja okozni. „Ezek a közvéle­mény-kutató fickók, akik szerint en­gem csak fele annyian támogatnak, mint Busht vagy Clintont, szerdán már mind új mukahelyet fognak ke­resni, és valószínűleg mogyoróáru­sok lesznek” — mondta. A tegnapi eredményeink azt mu­tatják, hogy Clintonnak sikerült előnyének csökkenését megállíta­nia, sőt némileg erősítenie is. A vá­lasztók 43 százaléka szavazna rá, 36 Bushra, 15 pedig Perot-ra. A mintavétel hibája plusz-mínusz 3 százalék, ami azt jelenti, hogy ha a választások ma lennének, akkor a Gallup szerint 95 százaléknyi való­színűséggel Bill Clinton lenne az Egyesült Államok új elnöke. Manchin Róbert (Princeton) Vasárnap így választottak volna Amerikában KÜLFÖLD Rabin Oroszországba látogat (MH) Jichak Rabin elfogadta az orosz miniszterelnök meghívását, és 1993 első felében Moszkvába látogat. Ez lesz az első alkalom, hogy Izrael kormányfője hivata­los látogatást tesz a volt Szovjet­unióban. Szovjet puccsista szabadlábon (MTI) Szabadlábra helyezték a ta­valyi moszkvai puccs kapcsán le­tartóztatott Oleg Lenyint, az SZKP KB PB egykori tagját. Már hónapok óta kórházban ápolják, de ott nem tudták biztosítani az előzetes letartóztatás feltételeit. Dél-Afrikában újra tárgyalnak (MTI) A dél-afrikai kormány és az ország legfőbb ellenzéki szer- Világhíradó vezető, az Afrikai Nemzeti Kong­resszus között november 22-én folytatódnak a tárgyalások. Ezt Nelson Mandela jelentette be szombaton, s a hírt a dél-afrikai kormánypárt főtitkára is megerő­sítette. Továbbra is Rabbani az államfő (API) Az Afganisztánt kormány­zó, a kilenc jelentősebb mudzsa­­hed csoport vezetőit tömörítő át­meneti tanács negyvenöt nappal meghosszabbította Burhanuddin Rabbani államfő mandátumát, de a 45 nap leteltével mindenképpen távoznia kell tisztéből. Kisebb az észak-koreai atomveszély (MTI) A korábbi amerikai érte­sülésekkel szemben nincs köz­vetlen veszélye annak, hogy Észak-Korea hamarosan atom­fegyver birtokába jut — jelezte Ronald Lehman, a kormány le­szerelési és fegyverzet-ellenőr­zési hivatalának vezetője. Tudo­másuk szerint leállították a fegy­verprogramot a jongboni atom­reaktorban, és immár nem kell attól tartani, hogy a KNDK ha­marosan jelentős számú atom­fegyverrel rendelkezik.­ ­ Új nagykövet Washingtonban (MH) Zalman Sovál, Izrael wa­shingtoni nagykövete november végén befejezi küldetését. Sovál az előző kormányt alkotó Likud pártszövetség egyik alapító tagja volt, helyére Itamar Rabinovits professzort, az Izrael—Szíria bé­ketárgyalásokat vezető izraeli de­legáció fejét nevezik ki. Rabino­vits ismert orientalista, akinek igen jó kapcsolatai vannak Wa­shingtonban, és kinevezésével — úgy tűnik — Izrael a Clinton-el­­nökségre készül... Évekkel elhúzódik a csapatkivonás Moszkvai tudósítónktól________ _ Az orosz elnök múlt csütörtö­ki rendeletével, amelynek értelmé­ben felfüggesztették az orosz hadse­reg alakulatainak kivonását a balti országokból, nem nyomást kíván gyakorolni ezekre az államokra, ha­nem a kivonulási folyamatot szeret­né rendezni — mondotta orosz új­ságíróknak az Eho moszkvai rádió­adó által szervezett és közvetített stúdióbeszélgetésen szombaton Andrej Kozirjev. Az orosz külügy­miniszter szerint a csapatok kivoná­sa eddig egy vesztes hadsereg pá­nikszerű menekülésére emlékezte­tett, mivel a határidők megszabása­kor nem vették figyelembe a külön­böző minisztériumok érdekeit, már­pedig a demokratikus Oroszország nem vezényelt katonákat a Balti­kumba, és nem szenvedett ott vere­séget. Most azonban a katonai jogá­szok, a diplomaták és a szociális ér­dekvédelmi minisztérium közösen dolgozza ki ennek a problémának a kezelési módját úgy, hogy lehetővé váljék a csapatok civilizált távozása. Egy nappal korábban, pénteken, Vitalij Csurkin külügyminiszter­helyettes hasonló álláspontot han­goztatott sajtóértekezletén, és kije­lentette: Moszkva azt javasolja bal­ti partnereinek, hogy a „tárgyalási csomagból” emeljék ki a szociális vonatkozású kérdéseket, s azokról folytassanak különmegbeszélést. Csurkin szerint a csapatkivonás felfüggesztése nincs összefüggés­ben az Észtországban, Lettország­ban és Litvániában élő orosz ajkú lakosság problémáival. A diplomata nem adott konkrét választ arra a kérdésre, hogy vajon betartják-e azt a Litvániával kötött egyezséget, amelynek értelmében 1993 augusztusának végéig kell tá­vozniuk az orosz katonáknak. Bo­risz Gromov honvédelmi minisz­terhelyettes szavaiból azonban ki­derült, hogy ez nem valószínű. A tábornok sajtókonferenciáján arról beszélt, hogy a balti államokból várhatóan 1995 végére, legjobb esetben 1994 decemberéig sikerül kivonni az orosz csapatokat. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az elnöki rendelet értelmében a kivonulást felújítják, amint ál­lamközi megállapodást kötnek a három országgal, és ezekben a ka­tonák és családtagjaik szociális ér­dekvédelméről is intézkednek. Mint Gromov elmondta, a Balti­kumból mintegy negyvenezer ka­tonának kell távoznia, közülük hu­­szonnégyezernek még az idén, s olyan katonai körzetekben helye­zik el őket, ahol a lakásra várók száma már amúgy is 2—19 ezer fő között van.­­ Azt az álláspontot valljuk, hogy egyetlen katonát sem vonunk ki anélkül, hogy ne készí­tenénk elő lakhelyet a számára — idézte szavait az Interfaksz. 1989 óta mintegy félmillió kato­nát, 12 ezer tankot, 13 ezer tüzér­ségi rendszert, valamint háromezer repülőgépet és helikoptert vontak vissza külföldről — tájékoztatott a miniszterhelyettes, és ennek költ­ségei 1992. január elsejei árakkal számolva több mint hatszázmilli­­árd rubelt tettek ki. • Poór Csaba Az ingusok és oszétek területi vitája is elfajult Orosz katonák Vlagyikavkazban Moszkvai tudósítónktól________ Vasárnapra újabb konfliktussal bővült a nemzetiségi viszályok amúgy sem csekély száma az Észak-Kaukázusban: ezúttal az in­gusok és az oszétek területi vitája fajult fegyveres összetűzéssé. A vi­tatott terület a jelenleg Észak- Oszétiához tartozó prigorodi járás, amely 1944-ig Ingusföld része volt, s az ingusok most szeretnék ismét köztársaságukhoz csatolni. Az orosz belügyminisztérium tá­jékoztatására hivatkozva az osztan­­kinói tévé tegnap délutáni híradója arról számolt be, hogy a harcok Csermen faluban kezdődtek, ahol mintegy 1500 ingus felgyújtotta a helyi rendőrőrsöt, blokád alá vette az ott állomásozó belügyi erőket, gépfegyvereket és páncélosokat zsákmányolt, 78 katonát pedig az ingus fővárosba, Razranba hurcolt. Az Interfaksz híre szerint tegnap intenzív összecsapások voltak ezen a vidéken, s az áldozatok száma őszét részről 12, az ingusok oldalán pedig állítólag már a százat is eléri. Abszerbek Galazov, az észak­­oszét legfelsőbb tanács elnöke az ingus szélsőségesek megfékezésére szólította föl a lakosságot, a válla­latok, szovhozok, kolhozok vezető­it önkéntes osztagok szervezésére hívta fel, a vlagyikavkazi parlament előtt pedig szombaton oszétok tö­mege követelte, hogy adjanak fegy­vert nekik. A helyzetet, rögtön azt követően, hogy Borisz Jelcin asztrahányi láto­gatásáról visszaérkezett Moszkvába, szombaton megvitatta az orosz biz­tonsági tanács, majd vasárnap a kor­mány is. Georgij Hizsa miniszterel­nök-helyettes szombaton Valgyikav­­kazba utazott. Közvetítésével — a RIA orosz hírügynökség közlése sze­rint — azonnali tűzszünetben álla­podtak meg a szembenálló felek. Az egyezség értelmében a fegyverek délután 16 órától hallgatnak el. Hizsa a helyi tévében elhangzott nyilatko­zatában hangoztatta, hogy a határok átrajzolása, amit az ingusok követel­nek, csak zsákutcába vezet, nagysza­bású háborút okozhat, és közölte: a konfliktusövezetbe érkező orosz bel­ügyi alakulatok provokáció esetén jo­gosultak fegyvereiket használni. • P. Cs. Jelcint meg kell buktatni! MTI---------------------------------­Borisz Jelcin és az orosz kor­mány megbuktatására szólított fel a Der Spiegel legújabb számában Sztanyiszlav Tyerehov, az orosz tisztek szövetségének elnöke. Kije­lentette: — Megtagadjuk Jelcinre adott eskünket, mivel nem egye­seknek, hanem a népnek és az ál­lamnak vagyunk elkötelezve! Tyerehov, aki állítása szerint tíze­zer tiszt nevében beszél, az orosz el­nök leváltását a népi küldöttek kongresszusának decemberi tanács­kozásától várja. — Magától értető­dik, hogy a kívánt váltás nem megy majd végbe erő alkalmazása vagy rendkívüli állapot nélkül, de nem fogják olyan külsőségek sem kísér­ni, mint a tavaly augusztusi puccskí­sérlet alkalmával. Ezúttal rendet fognak teremteni, stabilizálni fogják a helyzetet úgy, mint Pinochet csi­nálta Chilében — vélekedett. „Tel­jes képtelenségnek” nevezte Gra­­csov orosz védelmi miniszternek azt az állítását, hogy a hadsereg Borisz Jelcin mögött áll. A szövetség elnö­ke szerint a tisztek középgárdájának legalább kilencven százaléka Orosz­ország nagyságában hisz. Orosz nyomás alatt a moldovai parlament Bukaresti tudósítónktól________ Történelminek nevezte a moldo­vai parlament jelenlegi ülésszakát Alexandra Mosanu, a chisinaui tör­vényhozás elnöke. A honatyáknak ugyanis más fontos kérdések mel­lett arról kell dönteniük: csatlako­­zik-e az ország a FÁK-hoz. A par­lament elnöke a bukaresti rádiónak adott nyilatkozatában arra panasz­kodott, hogy az utóbbi időben fo­kozódó nyomás nehezedik a parla­mentre, mindenekelőtt Oroszország és a Moszkva által nyíltan támoga­tott Transznisztria részéről. A tö­megtájékoztatási eszközök azzal fe­nyegetik az országot: amennyiben a parlament nem ratifikálja a csatla­kozásról szóló egyezményt, akkor Moldovára gazdasági katasztrófa vár. Ha pedig nem tesz a tiraszpoli­­ak kedvére, és nem egyezik bele a Dnyeszter bal partján fekvő terület autonómiájába, akkor újabb robba­nás fenyeget a térségben. Mircea Snegur elnök a moldovai tudósok, kulturális személyiségek és művészek szövetségének vezetőivel sorra került hétvégi találkozóján biz­tosította országát afelől, hogy kitart a függetlenség eszméje mellett. Ezzel a gondolattal egyébként a lakosság túlnyomó többsége egyetért, ez derül ki a chisinaui országos szociológiai intézet legutóbbi közvélemény-kuta­tásából. A besszarábiaiak 52 százalé­ka nemkívánatosnak tartja a Romá­niával való egyesülést, és csak húsz százaléka mond igent az unióra. Mi több, a megkérdezettek nyolc száza­léka ellenséget lát Romániában, míg az egyesülést csupán távoli célként megjelölő Snegur elnök a mintacso­port tagjai hatvan százalékának bi­zalmát élvezi. • B. T. Kuba helyzete egyre nehezebb MTI----------------------------------­Fidel Castro kubai államfő sze­rint a szigetország helyzete jelenleg nehezebb, mint amilyen harminc évvel ezelőtt volt. Mivel hosszan­tartó gazdasági nehézségekre kell számítani, felhívást intézett az or­szág lakosságához, álljanak ellen a fokozódó amerikai nyomásnak. Párhuzamot vont a mostani helyzet és az 1962-es karibi válság között. Mint mondta, az akkori feszültség számos oka ma is fennáll. Említette a guantanamói támaszpontot és a kereskedelmi embargót. Szerinte a „megkétszereződött amerikai nyo­mással és az európai szocializmus bukásával visszatértek a régi idők, a problémák azonban még súlyosab­bak, mint akkor voltak”. 1992. november 2., hétfő Ismét harcolnak Angolában Lisszaboni tudósítónktól A nemzetközi közvélemény fi­gyelmeztetése és a békefolyamatot ellenőrző három ország (Egyesült Államok, Oroszország és Portugália) minden diplomáciai erőfeszítése sem tudta megakadályozni a fegyveres harcok kiújulását Angolában. A hét végén összetűzésekre került sor több tartományban és Luandában. A fő­városban a kormányerők támadták az UNIT­A székházát, valamint a Tropico és Tivoli szállodákat. A kor­mányerőknek sikerült megtartani az ellenőrzést Luanda felett, az UNITA tagjai igyekeznek elhagyni a várost. Súlyos harcokról érkeznek hírek Benguala kikötővárosból, ami fontos stratégiai pont az UNITA számára. A beszámolók többsége 300-ra teszi az eddigi halálos áldozatok számát, hozzátéve, hogy lehetetlen pontos adatokhoz jutni. A portugál hírügy­nökség közölte, hogy az MPLA erői­nek sikerült elfognia Ben-Ben tábor­nokot és más magas rangú UNITA- vezetőket. A lisszaboni kormány Sao Tome- Principe szigetén állomásoztat kato­nai repülőgépeket és helikoptereket, készen állva az Angolában élő portu­gál állampolgárok elszállítására. Le van zárva a luandai repülőtér, ami­nek közvetlen közelében a pénteki összetűzések alkalmával húsz hely­beli és három portugál vesztette éle­tét. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár és Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök személyes üzenetben fordult a szembenálló felekhez, a harcok azonnali beszüntetését követelve. • Muharay Katalin

Next