Magyar Hírlap, 1993. február (26. évfolyam, 39-49. szám)

1993-02-16 / 39. szám

1993. február 16., kedd A NATO a délszláv válság politikai megoldását szorgalmazza Shalikashvili a magyar AWACS-bázison A NATO a délszláv válság po­litikai, nem pedig katonai megol­dását szorgalmazza — jelentette ki John M. Shalikashvili tábor­nok, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete európai haderőinek fő­­parancsnoka. A hazánkban vendégeskedő tá­bornok tegnap délelőtt Für Lajos honvédelmi miniszterrel folyta­tott eszmecserét, majd fogadta őt Antall József kormányfő, délután pedig Lőrincz Kálmán vezérezre­dessel, a Magyar Honvédség pa­rancsnokával tárgyalt, és felke­reste az AWACS felderítő repülő­gépek magyarországi tevékenysé­gét koordináló NATO-összekötő­­ket. A magyar miniszter és vendége — mint arról lapunkat Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztéri­um szóvivője tájékoztatta — min­denekelőtt biztonságpolitikai té­mákat tekintett át megbeszélésén. Elsősorban Európa, ezen belül Közép-Kelet-Európa biztonságá­nak kérdései kerültek szóba, és természetesen felmerültek azok a neuralgikus pontok is, amelyek mai életünket érintik, így a dész­­láv válság is. Shalikashvili tábornok és Für Lajos egyetértett abban, hogy meg kell akadályozni a háború to­vábbterjedését, a magyar minisz­ter pedig kifejtette: hazánkat a fe­gyelmezett távolságtartás jellemzi a volt jugoszláviai viszállyal kap­csolatban, mivel nem kíván konf­liktusba keveredni egyetlen szom­szédos állammal sem. Für Lajos az MTI-nek elmondta: azon túl, hogy magyar területről is folyik az ENSZ repülési tilalmának el­lenőrzése, a NATO nem kívánja hazánkat jobban bevonni a dél­szláv válság ügyébe. A HM szóvivője ugyanakkor lapunknak elmondta, a rövid esz­mecserén Magyarország és a NA­TO katonai együttműködésének konkrét kérdései nem kerültek na­pirendre. P. Cs. Shalikashvilit fogadta Antall József FOTÓ: SZIGETI TAMÁS Shalikashvili tábornok nem tárgyalt biztonsági garanciákról A közeljövőben nem bővül a NATO Nem azért jött Magyarországra, hogy különleges biztonsági garanciákról folytasson tárgyalásokat, hanem olyan módszereket, ötleteket és javaslatokat vitatott meg vendéglátóival, amelyek megakadályozhatják a délszláv válság továbbterjedését — jelentette ki a Magyar Hírlapnak tegnap adott interjújában a NATO európai haderőinek főparancsnoka. John M. Shalikashvili tábornok ugyan egyértelműen a kelet- és a nyugat-európai országok együttműködésének elmélyítése mellett foglalt állást, ám nem hagyott kétséget afelől: véleménye szerint a Varsói Szerződés volt országainak a közeljövőben nincs esélyük arra, hogy a NATO-hoz csatlakozzanak. „Pillanatnyilag túl korai lenne napirendre tűzni ezt a problémát” —jelentette ki a közép- és kelet­európai államok esetleges NATO- tagságát firtató kérdésre. „Pusztán azért, mert nagyobb lenne a fe­szültség, amit egy ilyen lépés mind Keleten, mind Nyugaton, mind pedig Közép-Európában ki­váltana, mint a belőle származó előnyök. A NATO politikája jelen­leg arra irányul, hogy ezt a kérdést nyitva hagyja, de azért arra is em­lékeztet mindenkit, hogy a NATO nem zárt szervezet, vett fel új ta­gokat a múltban, és nem látok okot arra, miért ne fontolnánk meg ilyen döntést a jövőben is. Én csak a pillanatnyi helyzetről beszélek.” Hogy meddig maradhat ez nyi­tott kérdés? A tábornok szerint sok függ attól, miként alakulnak a nemzetközi kapcsolatok, miként sikerül megszabadulni a bizalmat­lanságtól, a félelmektől. És nem­csak a kelet-nyugati viszonyban, hanem a volt szovjet tagországok között éppúgy, mint az egykori VSZ-államok soraiban. Ha a NA­TO szelektív módon választaná ki új tagjait ezek közül az országok közül, az ebből fakadó aggodalom, feszültség éppen a „kívülrekedtek­­ben” lenne a legnagyobb, és sem Nyugaton, sem Keleten nincsenek felkészülve ilyen problémák keze­lésére — fejtette ki. Éppen ennek a gondnak az eny­hítésére, áthidalására alakult meg az Észak-atlanti Együttműködési Tanács, amely lehetőséget ad a volt VSZ-tagállamoknak, hogy­ a NATO-országokkal biztonsági kér­désekről tárgyaljanak, partneri vi­szonyt alakítsanak ki. És minél in­kább elmélyül együttműködésük, annál jobban eloszlathatjuk azokat a biztonságpolitikai aggodalmakat, amelyek például Magyarországon, Lengyelországban, Ukrajnában, Oroszországban vagy másutt is megjelentek — közölte a NATO- főparancsnok. A békefenntartó erőknek a jö­vőben valószínűleg sokféle felada­tot kell majd ellátniuk, kezdve a humanitárius segítségtől, az ENSZ-szankciók betartatásán át egészen a béketeremtésig, ami a békefenntartásnál sokkal aktívabb katonai tevékenységet feltételez — mondta, hozzátéve: a volt Jugo­szlávia példája is azt mutatja, hogy elmosódtak a határok ezek között a területek között. A NATO rendkívül hálás a ma­gyar kormánynak, mert az lehető­vé tette, hogy az AWACS felderí­tőgépek a boszniai légitilalomról szóló ENSZ-határozat végrehajtá­sa érdekében használják az ország légterét, de nincs szó arról, hogy Magyarország szerepe kibővüljön, már csak azért sem, mert nem ter­veznek újfajta NATO-akciókat a térségben — jelentette ki Shali­kashvili tábornok. Arról ugyanak­kor nem tudott nyilatkozni, miként kezelik az Észak-atlanti Együttmű­ködési Tanácson belül azt a javas­latot, amely magyar katonai léte­sítményeket ajánlott fel nemzetkö­zi békéltető erők kiképzésére. A délszláv válságról szólva ki­fejtette: reménnyel tölti el az a washingtoni döntés, hogy az Egye­sült Államok hajlandó részt venni a konfliktus megoldására irányuló erőfeszítésekben, és hiszi, ez köze­lebb hozza a lehetőséget egy olyan megoldás kialakítására, amelyet mind a három harcoló fél elfogad­hatónak talál majd. „Bármit te­szünk is, rá kell döbbennünk, nincs más választásunk, mint a po­litikai megoldás” — szögezte le. A katonai erőket arra kell fel­használni, hogy egyrészt elősegít­sék a békefolyamatot, például a szankciók betartatásával, másrészt pedig humanitárius segítséget nyújt­sanak azoknak az ártatlan emberek­nek, akiket ez a hihetetlen tragédia sújt. Olyan feltételeket kell teremte­niük, hogy — bármilyen politikai megoldást is találjanak — a meg­állapodást valóra lehessen váltani. Egyszersmind kulcsfontosságú, hogy megakadályozzuk a válság továbbterjedését a volt Jugoszlávia más területeire, a szomszédos or­szágokra — hangoztatta, és kije­lentette: „Megértem azokat a ma­gyar aggodalmakat, hogy az önök országát is értintheti a konfliktus, mások attól tartanak, hogy inkább Macedóniára vagy Koszovóra ter­jed át a viszály. El kell monda­nom, hogy nincs biztos eszköz en­nek megakadályozására, de jelen­tős lépéseket kell tennünk, hogy elkerüljük az ilyen fejleményeket. Magyarországra azonban nem azért jöttem, hogy különleges biz­tonsági garanciákról tárgyaljak, hanem olyan elképzeléseket, ja­vaslatokat vitattunk meg, ame­lyekkel elejét vehetjük a konflik­tus kiterebélyesedésének.” Mint elmondta, arról sem tár­gyalt vendéglátóival, hogy kész lenne-e a NATO katonai segítséget nyújtani Magyarországnak, ha a válság esetleg közvetlenül is érin­tené az országot. Ez a kérdés most nem szerepel napirenden. • Poór Csaba A portugál sajtó a Magyar Útról Lisszaboni tudósítónktól „Csurka István, a magyar nacio­nalista szélsőjobb vezetője a hét vé­gén valósággal hadat üzent a magyar politikai rendszernek, „haszontalan­nak” nyilvánítva a demokráciába va­ló békés átmenetet — írja a portugá­liai Diário de Noticias hétfőn. A régi rendszert „egyszerűen el kell söpörni, és ennek a célnak nem felel meg a békés átmenet” — idézi a lap Csurkát, melyet az ultranacio­nalista képződménynek leírt Magyar Út­körök találkozóján tett. Annak ellenére, hogy Csurka kije­lentései már „a magyar politikai folklór részét képezik, legutóbbi »ál­lásfoglalásának« mégis viszonylagos jelentőséget ad a tény, hogy az né­hány héttel az MDF kongresszusa után hangzott el”. A Vill. Ker. Önkormányzat Polgármesteri Hivatala gépírni tudó, gyakorlattal rendelkező, középfokú végzettségű TITKÁRNŐT keres. Bérezés a köztisztviselők jogállásáról rendelkező 1992. évi XXIII. tv. alapján. Jelentkezés a 113-6696-os telefonszámon Csorba Zoltán kisebbségi biztosnál. MH 1448 KÜLFÖLD-BELFÖLD Szabó Tamás számít a Világbankra (MTI) A Világbank várhatóan technikai segít­séget nyújt a magyar hitelkonszolidációhoz — mondta Szabó Tamás privatizációs miniszter. Amerikai tartózkodása alatt találkozott a FED, az IMF, a Világbank és az USAID képviselői­vel. Megkezdődött egy nagyobb összegű re­­formkölcsön lehetőségének vizsgálata is. Az ország általános finanszírozására még 1991 végén 200 millió dollár hitelfelvételi lehetőség nyílott a Világbanknál. Ha a vizsgálatok alap­ján a nemzetközi pénzügyi szervezet kedve­zően ítéli meg hazánkat, mód lesz a kölcsön második részletének — mintegy 70 millió dol­lárnak a — felvételére is. Palesztin diákok a magyar sajtóról (MTI) Béke akkor lesz, ha Izrael és a palesztin állam egymás mellett létezik, hangzott el a Ma­gyarországon Tanuló Palesztin Diákok Egyesü­letének tegnapi sajtótájékoztatóján. A diákok egyébként a hiteles tájékoztatás tárgyában hár­mas osztályzatot adtak a magyar sajtónak. Fel­rótták az Izraelben tartózkodó újságíróknak, hogy csak a helyi sajtón keresztül tájékozódnak, s nem tesznek látogatást a helyszíneken. M­agyar híradó Repülőszínház Pesten (MH) A szegedi egyetem Anselmus Repülő­színháza Kleist: Amphytrionját adja elő Dési András György rendezésében csütörtökön este nyolc órakor az R. S. 9 Színházban (Bp. VII., Rumbach Sebestyén u. 9.). Szűrös Iván szabadlábon (MTI) Szabadlábra helyezte a Debreceni Vá­rosi Ügyészség Szűrös Iván debreceni lakost, akit január 16-án robbanóanyaggal, robbantó­szerrel, lőfegyverrel, lőszerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt vett őrizetbe a rendőrség, s azóta előzetes letartóztatásban volt. Az eljá­rást tovább folytatják, s néhány napon belül vádemelési javaslattal átadják az ügyészség­nek.­ ­ Életveszélyesen megsérült a keceli milliárdos (MH) Pintér Józsefet, a keceli milliárdost 500-as Mercedese roncsai közül a mentők emelték ki szombaton az 53-as úton. A Szi­bériából hazatérő üzletember a repülőtérről igyekezett hazafelé, amikor Solt után az egyik kanyarban kisodródott, majd az árokba borulva medence- és combcsonttörést szen­vedett. A vállalkozó lába és feje szintén meg­sérült. Pintér József a kecskeméti honvédkór­házba súlyos, életveszélyes sérülésekkel ke­rült. AustriaLotto-nyeremények (MTI) A 6. játékhét nyereményei a követke­zők: 5 darab 6 találatos szelvényt találtak, nyereményük egyenként 10714 798 schilling. 41 darab 5 plusz 1 találatos szelvény akadt, nyereményük 199330 schilling. Az ötösök 10 250 schillinget, a négyesek 293 schillinget, a hármasok 24 schillinget fizetnek. Klapka-per: ítélethirdetés március elsején (MTI) A Pesti Központi Kerületi Bíróság már­cius 1-jén hirdet ítéletet Klapka György bűn­ügyében, amely csempészet, valamint különö­sen nagy értékre üzletszerűen és folytatólago­san elkövetett devizagazdálkodás megsértésé­nek bűntette miatt indult. Rudolf Chmel nagykövet a Magyar Hírlapnak A jószomszédság­i létkérdés A nacionalizmus elhatalmasodásának veszélye jócskán csökkenne a Kárpát-medencében, ha Magyarország megfelelő formában hozná szomszédai tudomására: még erőszakmentesen sem törekszik a trianoni határok revíziójára — nyilatkozta lapunknak Rudolf Chmel, a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövete, aki március végéig tölti be tisztségét. — A szegedi magyar—szlovák értelmiségi fórumon Göncz Árpád arra utalt: a közvetlen kapcsolatok kialakítása a leghitelesebb mód­szer a nacionalizmus megállításá­ra. Milyen szerepet játszhat ebben a „nagypolitika”? — A nacionalizmus veszélye ré­giónkban ma már világos és fenye­gető. Ezért is fontosak az olyan ta­lálkozók, mint a hét végi szlo­vák—-magyar fórum volt. A konf­liktusokat ugyanis a politikusok nem mindig tudják megfelelő mó­don megoldani. Sőt, az államfér­fiak olykor „segítenek” is a nacio­nalista indulatok felkorbácsolásá­ban. A régió minden országának politikusai tettek már olyan nyilat­kozatokat, amelyek nem segítettek hozzá bennünket az együttműkö­déshez. Néha az az érzésem: nem javítani akarnak, hanem ellenkező­leg... Bizonyosan van ebben popu­lista elem, egy adag törekvés a népszerűségre bizonyos néprétegek körében. Ezért nélkülözhetetlen, hogy az értelmiség kritikusan ele­mezze a régió helyzetét, s benne saját nemzetének szerepét is. — Létezik-e hiteles koncepciója a budapesti és a pozsonyi külügyi kormányzatnak a feszültségek fel­oldására? — Szlovákia számára meghatá­rozóan fontos a viszony Magyaror­szághoz. Ennek szellemében kelle­ne létrehozni egy elfogadható új koncepciót. Szerintem ugyanez ér­vényes a magyar külpolitikára is. Hiszen a jószomszédság­i létkér­dés. A szándék bizonyosan meg­van, az eredményeket a magyarok­nak kell értékelniük. Mindenesetre úgy érzem, két és fél éve, amikor még Csehszlovákia nagykövete­ként jöttem Budapestre, elsősorban Románia volt a „tapétán”, azután rövid ideig Jugoszlávia, illetőleg Szerbia, most pedig Szlovákia. A médiumok híradásai alapján a szlo­vák—magyar viszony ma a térség­ben a legrosszabbnak látszik. Hi­szem és remélem, hogy ez mégsem így van, bár a vízlépcső és a ki­sebbségek kérdése kétségtelenül terheli a kapcsolatokat. — Milyennek látja ön a sajtó szerepét a félreértések tisztázásá­ban? — Magyar és szlovák lapokban egyaránt gyakran bukkanok olyan cikkekre, amelyek félreértéseket tar­talmaznak. Elfogadhatatlan például, hogy abban sem tudunk megállapod­ni, tízezer vagy száztízezer szlovák él-e Magyarországon, s hogy mind­két oldalon a maguk tetszése szerint igyekeznek tálalni az adatokat. — Magyarán mindkét fél „lici­tál" a nemzetiségekre? — Tavaly szeptemberben — és ezt mint résztvevő mondhatom el — Antall József és Vladimír Me­­ciar csaknem kétórás tárgyalásán „hetvenszázalékos” téma volt, mennyi szlovák él itt, és mennyi magyar odaát. Mindketten valósá­gos kiselőadást tartottak, természe­tesen a saját adataik alapján. Ha­sonlóan politikai presztízskérdéssé vált a vízlépcső ügye. Holott ezt kizárólag műszaki paraméterek alapján, tehát csupán ökológiai, ár­­vízvédelmi, gazdasági, környezet­­védelmi, hajózási szempontok mérlegelésével kellene megoldani. Meggyőződésem, hogy minden jó­ra fordulhatna, ha a politikusok nem rontanák a kapcsolatokat. He­lyesebb volna az energiákat a szo­ciális problémák megoldására for­dítani, mert minél több az ilyen gond, annál nehezebb a kibontako­zási lehetőség a degenerált nacio­nalizmusból, a kisebbségek mani­pulálásából. — Mennyire „politikamente­sek" a magyar—szlovák szakértői kapcsolatok más területeken? — Ha közgazdászok, orvosok vagy akár katonai szakértők ülnek egy asztalhoz, a kapcsolatok jóval problémamentesebbek. De a meg­értés fonala rögvest megszakad, ha a politika kerül a látótérbe, ha pél­dául arról van szó, hogy a magya­roknak állítólag 36 ezer műtárgyat kellene visszaadniuk. Knazko kül­ügyminiszter kétszer is kijelentette a vasárnapi tévéhíd során, hogy együtt kell élnünk. Nos, én ezt hó­napokkal ezelőtt mondtam a mi­niszter úrnak, ám ezt akkor nem tudatosítottuk igazán. Csakhogy — és talán ez lesz az én politikai vég­rendeletem a vesztünket okozhat­ja, ha ezt legalább most nem tuda­tosítjuk. — Milyen mértékben mérgezik a kapcsolatokat az úgynevezett ha­tárkérdések? — Helyesnek találnám, ha a ma­gyar parlament, a kormány vagy a köztársasági elnök „expressis ver­bis” hozná a szomszédai tudomá­sára, hogy Magyarország még erő­­szakmentesen sem törekszik a ha­tárok revíziójára. Ha a szomszédok ezt kérik, hiába jelenti ki Antall miniszterelnök úr vagy Jeszenszky külügyminiszter úr, hogy Magyar­­ország elkötelezett helsinki szelle­méhez és dokumentumaihoz. Eb­ben a térségben még élnek a törté­nelmi-politikai előítéletek, ezért itt ezeket a partnereket kell meggyőz­ni. Emlékszem, másfél esztendeje azt magyaráztam Antall Józsefnek, hogy Szlovákia szempontjából sem volt igazán hasznos az a kijelenté­se: a Vajdaság annak idején a hor­­vát—szerb—szlovén királyságnak vált a részévé, és nem Szerbiának. Mert a trianoni békeszerződésben sem Szlovákia, hanem Csehszlová­kia volt az érintett. Érthető hát, hogy a Vajdasággal kapcsolatos ki­jelentés nyomán Pozsonyban is magasra szökött az adrenalinszint. Antall akkor azt válaszolta: őt az egész nem érdekli, hiszen hetente nyilatkozta a sajtónak, hogy Ma­gyarországnak nincsenek területi igényei. Ez szerintem kevés. Egy­szer kellene ezt a kijelentést meg­tenni , ám a megfelelő formában. És bizonyos vagyok benne, hogy ez üdvösen hatna a térségben élő népek kapcsolataira. • Lengyel András György FOTÓ: HABIK CSABA Rudolf Chmel Lalumiére a kisebbségekről tájékozódik Túl hosszú lenne felsorolni, milyen dokumen­tumokat mutattak szlovák tárgyalópartnereim a kisebbségek jogairól — mondta a Magyar Hírlap kérdésére tegnap Catherine Lalumiére, az Európa Tanács főtitkára. Hozzátette, hogy a szlovák ható­ságok képviselőivel folytatott megbeszéléseinek természetesen mindig lényeges pontja a kisebbsé­gi kérdés megvitatása, s ez a konzultáció folytató­dik. Az MH kérdésére, igaz-e, hogy legutóbbi po­zsonyi tárgyalásain elégedettségét fejezte volna ki a szlovákiai kisebbségek iránti bánásmód felett, a főtitkár elmondta, nincs még birtokában vala­mennyi információ és így nagyon nehéz pontos véleményt kialakítania. Lalumiére asszony előző­leg találkozott Antall József kormányfővel, akivel a magyar belpolitikai helyzetről, a térség gondjai­ról, a délszláv válságról és a volt Szovjetunió, a balti államok helyzetéről beszélt. Szó volt az Eu­rópa Tanács októberi, bécsi csúcsértekezletéről is. Lalumiére a­ m­egbeszélést követően újságíróknak elmondta, azt tudakolta a magyar miniszterelnök­től, szerinte mely kérdéseket kellene a bécsi csú­cson mindenképpen megvitatni. A Magyar Rádió munkatársának kérdésére vá­laszolva a főtitkár rámutatott, az Európa Tanács dolgozik a kisebbségek jogait rögzítő dokumen­tumon, de nehéz áthidalni a tagállamok közötti nézeteltéréseket. A nyugat-európai országok nem akarnak a kisebbségek kezeléséről jogilag kötele­ző szöveget látni. Az ET azonban úgy gondolja, hogy ez a dokumentum hasznos lenne, hozzájá­rulhatna a térség — különösen a közép-európai helyzet — stabilizálásához. Lalumiére reményét fejezte ki, hogy az következő hónapokban sikerül olyan szövegben megállapodni, amely „minimá­lis szinten” garantálja valamennyi, kisebbséghez tartozó személy alapvető jogait. • K. K. Ma „mindent bele” forduló Brüsszelben n • Folytatás az 1. oldalról a hágai bíróság fennhatóságát; a másik kérdés pedig az az ideiglenes vízgazdálkodási rend, amelyet ad­dig kellene alkalmazni (feltehetően néhány évig), amíg a hágai bíróság meg nem hozza az ítéletet. Amikor a szlovákok jelezték, hogy csak politikai (külügyi) és jo­gi szakértőket küldenek Brüsszel­be, akkor a magyar fél is kénytelen volt úgy dönteni, hogy Martonyi János külügyi államtitkár mellett csak Tatár György miniszteri biz­tos és Valki László nemzetközi jo­gászprofesszor vegyen részt a tár­gyalásokon. Ebből következhetne, hogy csak a jogi vetület kerül terí­tékre, de a már említett szlovák diplomata szerint a külügyes és jo­gi szakemberek már annyit foglal­koztak a vita vízügyi vetületével, hogy az alapvető műszaki kérdé­sekben már ők is eligazodnak. Szlovák részről eddig nem volt semmilyen jelzés arra vonatkozó­an, hogy Pozsony — Budapesthez hasonlóan — elfogadná az EK kompromisszumos javaslatát a víz­megosztásról. A jelek szerint Szlo­vákia nem lépett kapcsolatba az EK-val az előző, januári forduló óta. Abban a levélben, amelyet Lisuch szlovák delegációvezető kül­dött Pablo Benavidesnek, aki a há­romoldalú tárgyalásokon az EK-t képviseli, csak a mai forduló dátu­mának elfogadásáról volt szó — kö­zölte a szlovák diplomata. Szemé­lyes véleménye szerint a jogi kérdés mellett a vízügyit is meg fogják vi­tatni, és reméli, hogy „kicsit köze­lebb jutnak a megoldáshoz”. Úgy tűnik, hogy a bősi vitát fi­gyelemmel követő diplomáciai kö­rökben inkább csak lélektani nyo­másgyakorlásnak tekintik az EK- tól kiszivárogtatott figyelmeztetést, amely szerint, ha ma nem jutnak megállapodásra a felek, akkor az EK a maga részéről felhagy a jó­­szolgálati erőfeszítésekkel. Nico Wegter EK-szóvivő nem volt hajlandó kommentálni azt a tényt, hogy csak politikai és jogi szakértőkből állnak a küldöttségek. „A delegációk összetételéről dönte­ni a felek dolga” — mondta lapunk­nak. De a szóvivő azt megerősítette, hogy az EK nagyon szeretné, ha minél előbb megállapodás születne. Wegter elutasította azt az értékelést, hogy az EK az előző, januári fordu­lón előterjesztett kompromisszumos javaslattal kilépett a jószolgálati ke­retből, és tulajdonképpen már köz­vetít. „Mi mindig is csak jószolgá­latot tettünk, és soha nem voltunk közvetítők, de természetesen min­dent megteszünk, hogy a lehető leg­konstruktívabban foglalkozzunk a tárgyalásokkal. Eddig is elég aktí­vak voltunk, és ezt fogjuk tenni hol­nap is. De a megoldást a feleknek kell megtalálniuk” — jelentette ki az EK-szóvivő. •S. I. MAGYAR HÍRLAP. Magyar—szlovák kölcsönös vélemény A magyaroknak és a szlovákok­nak egymásról alkotott véleményét tükrözi majd az a közvélemény-ku­tatás, amelyet a kassai Társadalom­­tudományi Intézettel együtt készít a budapesti Közép-Európa Intézet. Er­ről Kiss Gy. Csaba, a magyarországi intézet igazgatója tájékoztatta lapun­kat tegnap, a Budapesten zajló mun­kaértekezlet első napján. Az összejö­vetel legfontosabb célja, hogy össze­hangolja azokat a kutatási akciókat, amelyek a 20. századi nacionalizmu­sokkal, a nemzeti kisebbségekkel, a szomszédos népek egymáshoz való viszonyával. Vera Klopcic, a ljublja­nai intézet igazgatónője beszámolt arról, hogy ők a szlovének és szom­szédaik viszonyára koncentrálnak a kutatásban, tehát az olaszokhoz, az osztrákokhoz, a horvátokhoz és a magyarokhoz fűződő kapcsolatokra. Ez a projektum a budapesti intézetet is közelről érinti, mert náluk is léte­zik egy, a határ menti kisebbségek­kel foglalkozó program. Kiss Gy. Csaba megemlítette, hogy Magyar­­országon ma igen nehéz a szomszé­dos országoknak a társadalomtudo­mányok terén végzett kutatásait megismerni, mert az a keretrendszer, amely az egykori szocialista orszá­gok akadémiai intézeteit kötötte össze, felbomlóban van. Ez amúgy is protokolláris, túlideologizált rend­szer volt, tehát a kapcsolatok újra­rendezése érdekében rendkívül fon­tosak a mostanihoz hasonló találko­zók. Hiszen még a magyar társada­lomkutatás eredményeinek nemzeti jellege is csupán nemzetközi össze­hasonlítás segítségével mutatható ki. • N. D.

Next