Magyar Hírlap, 1994. január (27. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-07 / 5. szám
8 MAGYAR HÍRLAP A magyar pártok a pártrendszerben egy többdimenziós struktúrában Ideológiai Baldimenzió Jobbdimenzió és eszmei -------------------------------------------------------------------------------------------------arculat alapján Szélsőbal Bal Balközép Jobbközép Jobb Szélsőjobb Kommunista Munkáspárt I Szocialista MSZP , Szociáldemokrata MSZDP / FKGP (Torgyán-párt) Keresztény / KDNP MIÉP, Piac Párt konzervatív ' / MDF / FKGP (36-ok) frakciója I Egyesült KGP Liberális SZDSZ Fidesz Egyéb (kevésbé kiforrott, Agrárszövetség Köztársaság Párt még alakuló ideiglenes NDSZ Vállalkozók Pártja arculatú pártok) ___________________ _______________________________ FÓKUSZ 1994. január 7., péntek VÁLASZTÁS A választások egyik tétje, hogy a jobboldal vagy a baloldal, a jobboldali vagy a baloldali pártok kerülnek-e ki győztesen a pártok politikai versengéséből. Az elmúlt kétszáz évben a politikai baloldalra és jobboldalra jellemző alapvető értékek és ideológiai összetevők viszonylag jól elkülönültek, körülírhatók, definiálhatók. A választópolgárok túlnyomó többsége természetesen nem értékek és ideológiatartalmak higgadt elemzése alapján sorolja be önmagát és másokat, választott és elutasított pártjait a baloldali vagy a jobboldali kategóriákban, hanem nagyrészt érzelmi alapon, hajlandóságai, előítéletei, elfogultságai, mindennapi tapasztalatai, ellen- és rokonszenvei és aktuális politikai hisztériák, félelmek, tömegérzelmek alapján. Sokan úgy jobboldaliak vagy baloldaliak, úgy választanak és utasítanak el jobb- vagy baloldali pártokat, mint Moliére hőse, akinek számára reveláció volt annak felismerése, hogy egész életében prózában beszélt. Az amúgy sem egyszerű eligazodást tovább nehezíti a centrumpozíció behozatala a politikai tagoltságban. A centrumpozíció a szélsőségekhez képest értelmezhető viszonykategória, ami azonban nem a baloldal és a jobboldal közötti helyet, hanem a szélsőségesek közötti pozíciót, helyesebben mezőt jelöli. A baloldal és a jobboldal, továbbá a szélsőséges és a mérsékelt politizálás két teljesen eltérő dimenziója a politikai tagoltságnak. A baloldal és a jobboldal a politikai tagoltság érték- és ideológiai dimenziójában értelmezhető. A jobboldaliság és a baloldaliság érték- és ideológiahordozó politikai pozíció. Mind a jobboldal, mind a baloldal erősen tagolt, heterogén pozíciók és politikai pártok, csoportok halmaza. . ............................ Baloldaljobboldal A baloldal és a jobboldal politikai-ideológiai gyűjtőkategória, heterogén politikai mező, amelyeknek csak egymáshoz viszonyítva van értelmük, önmagában egyik sem értelmezhető. A baloldal számára a jobboldali értékek negatív, elvetett értékek és politikai ideológiák halmaza, míg a jobboldali elkötelezettségűek számára a baloldali értékek számítanak negatív, elutasított értékeknek. Ezért nincs értelme egy kialakult baloldali értékrendű választópolgárt jobboldali értékekkel és ideológiával agitálni és fordítva, jobboldali elkötelezettségű polgárokat baloldali agitációval terhelni. Befolyásolni a bizonytalanokat, a még kialakulatlan politikai értékrendűeket érdemes. A baloldal és a jobboldal között nincs ideológiai vagy értékrendszerbeli centrum. Nincs centrumideológia, de természetesen van centrumhelyzet, amelyben különböző jobb- vagy baloldali pártok vannak. Az ideológiai és értékdimenzióban a centrum vagy azt jelentené, hogy valaki, vagy valamely párt egyszerre baloldali és jobboldali, vagy azt, hogy se nem baloldali se nem jobboldali. Természetesen ennek ellenére — mivel a „középút”, a politikai centrum vonzó — vannak pártok, politikusok, választópolgárok, akik az ideológiai és értékcentrumhoz tartozás igénye alapján önmagukat ideológiai és értékmentes, vagy a jobb- és baloldal ideológiáját és értékeit egyaránt elfogadó valamiféle harmadikutas politi kai erőként próbálják definiálni. Ez átmeneti állapot, a pártok kialakulatlanságára, vagy ideológiaellenességére, vagy ideológiai és értékzavarokra utal. Mindháromra könnyen találhatunk példát. A Fidesz évekig elhárította magától a jobb- vagy baloldali besorolást, ami részben politikai (érték és ideológiai) arculatának kialakulatlanságára utalt, részben általános ideológia ellenességére. A politikai professzionalizáció és a pártosodás előrehaladásával a Fidesz is elfogadta öndefinícióként a nemzeti elkötelezettségű, jobbközép-liberális párt meghatározást, ami a politikai tagoltság ideológiai dimenziójában való elhelyezkedésére utal. Lengyelországban megalakult és a választásokon is részt vett (1991-ben 3,27 %-ot ért el) a Lengyel Sörbarátok pártja, vagy a 0,47 %-ot elért X Párt, amelyek a jobb és baloldali érték- és ideológiai alapú besorolástól kívánták elhatárolni magukat. Nem egyszer ún. „hangulatpártokról”, ideológia- és pártellenes pártokról van szó, mint például Pártot Nem Választók Pártja. Ezek az átmenet, a kialakulatlanság, az ideológiákból és politikai értékekből való kiábrándulás jelenségei, amelyek nem változtatnak azon a tényen, hogy a bal- és a jobboldali dimenzióban elhelyezkedés minden komoly, professzionális párt számára elkerülhetetlen öndefiniálást igényel. A baloldal és a jobboldal között tehát nincsen érték- vagy ideológiai centrum, nincsen centrumideológia, vagy cent rumpárt. De van centrumpozí ció és centrumpolitika termé szetesen, ez a politikai tagoltság más dimenzióban jelenik azonban meg. Centrumpozícióban azok a valamely ideológia mellett elkötelezett pártok vannak, amelyek a bal- és jobboldal (helyesebben a balközép- és a jobbközép pártok felé) mindkét irányban nyitottak. E nélkül természetesen nevezheti magát centrumpártnak valamely párt, de nem lesz centrumpozícióban. A polarizált sokpártrendszerekben az ideológiai tagoltság mély, nemcsak a bal- és a jobboldal között, hanem a bal- és a szélsőbal, a jobb- és a szélsőjobb pártok között is. A bal- és a jobboldalon belüli tagoltság általában élesebb, mint a jobbközép és a balközép pártok között. Gondoljunk arra, hogy a baloldali pártok között a szociáldemokrata és a kommunista, valamint a jobboldali kereszténydemokrata és a szélsőjobboldali pártok között szinte áthidalhatatlan ideológiai és politikai szakadék tátong. Ez még akkor is igaz, ha a baloldali pártok a jobbközép- és a jobb- és a szélsőjobboldali pártokat, a jobboldali pártok pedig a balközép-, a bal- és a szélsőjobboldali pártokat — részben politikai és taktikai okokból, részben ideológiai vakság miatt — megpróbálják egybemosni, saját politikai erőik és a választók mozgósítása érdekében, riadót fújni és összefogásra felszólítani a homogenizált ellenséggel szemben. Olykor az egységesnek gondolt jobboldal, olykor az egységesnek gondolt baloldal jelenik meg politikai mumusként. Szélsőségesek, centrum, mérsékeltek A politikai centrum — talán a legtarkább politikai mező —, amelyben egymástól erősen különböző, a jobb vagy a baloldali ideológiákhoz húzó, tartozó pártok és politikusok foglalnak helyett. A politikai centrum tehát nem az ideológiai és értéktagoltság közepe, vagy aközött elhelyezkedő politikai tér, hanem a politikai tagoltság másik dimenziójában helyezkedik el és értelmezhető. Mégpedig az igényelt, kívánatosnak tartott politikai, társadalmi, gazdasági változások nagysága, mélysége, gyorsasága és eszközei, valamint a kompromisszumkötési készség és az egy- vagy kétoldali nyitottság alapján különböztethetünk meg: szélsőséges, kompromisszumképtelen, merev és kétirányban nyitott centrumpártokat, végül rendszer- és állapotkonzerváló, merev, túlideologizált, egy irányban nyitott konzervatív pártokat. A szélsőséges pártok gyors, radikális változásokat akarnak, a társadalom legalapvetőbb tulajdonosi, hatalmi, ideológiai, jogi viszonyaiban, tömeges személycserékkel, radikális szervezeti változásokkal, a jogrendszer radikális átalakításával. A szélsőséges pártok többnyire rendszerellenes és/vagy forradalmi pártok. A rendszerellenes (jobb- és baloldali) pártok betagolódhatnak a parlamenti demokrácia szabály- és intézményrendszerébe, szélsőséges (gyakran demagóg és a politikai kizárólagosság igényével fellépő) szervezetek önmagukban nem veszélyesek és nyilvános működésük nem vezet politikai anarchiához. Veszélyesekké akkor válnak, ha magát a demokrácia a szabály- és intézményrendszerét vonják kétségbe. Szélsőséges pártok mind jobboldali, mind baloldali arculatú merev és zárt ideológiák mellett elkötelezett pártok lehetnek, amelyeknek a nyitottságát, kompromisszumkötési hajlandóságát lecsökkenti saját ideológiájuk, érték- és eszmeviláguk túldetermináló szerepe. A rendszer- és állapotvédő konzervatív pártok a „fontolva haladás”, a lassú változások, a fő intézményeket, struktúrákat védő, a változásokkal szemben idegenkedő pártok, amelyek szintén lehetnek jobboldali és baloldali rendszerkonzerváló politikai erők. Rájuk is jellemző az ideológiai túldetermináltság, ami csökkenti kompromisszumkötési szándékaikat, többnyire zárt pártcsaládok foglya. A centrumpártok a kettő között helyezkednek el, s szintén lehetnek jobb- és baloldali pártok, de ideológiai elkötelezettségük ellenére, kétoldalú nyitottság jellemzi őket, ennek következtében kompromisszumkötési képességük nagyobb, többféle párt- és kormánykoalíció összetevői lehetnek, a mérsékelt változások és változtatások hívei. Demokrácia vagy diktatúra a jobb- és a baloldalon A pártok és a politikusok egy része a demokráciát, míg másik része a diktatúrát (illetve annak valamilyen változatát, ideológiailag igazolt válfaját) fogadja el, mint a hatalom megszerveződésének és intézményesítésének eszközét. A politikai baloldalon és jobboldalon egyaránt vannak diktatórikus és demokratikus elkötelezettségű pártok és vezető politikusok. A szociáldemokrata pártok és a forradalmi jellegű, rendszerellenes, a proletárdiktatúrát megvalósítani akaró bolsevik kommunista pártok egyaránt baloldaliak. A keresztény-konzervatív ideológiát elfogadó demokratikus pártok és a szélsőségesen rendszer- és demokráciaellenes fasiszta pártok is jobboldali pártok. A jobb- és baloldal politikai heterogenitása, megosztottsága kibékíthetetlen és összeegyeztethetetlen ideológiák és értékek mellett elkötelezett pártokat, politikai mozgalmakat és politikusokat foglalhat (és foglal ma is!) magában, itt Magyarországon is. Azok a balközép és a jobbközép (tehát ideológiailag egyértelműen elkötelezett) pártok vannak a centrum pozícióban, amelyek egyrészt nyitottak a saját oldalukon lévő bal- vagy jobboldali pártok és a másik oldal balközép, vagy jobbközép pártja(i) iránt, miközben élesen elhatárolják magukat a szélsőjobb vagy/és a szélsőbal pártjaitól. Az egy irányban nyitott párt lehet balközép, vagy jobbközép párt, de nem fogadható el centrumpártként. Másrészről a centrumpártok elutasítják a szélsőséges pártok radikalizmusát és a „fontolva haladók” rendszervédő konzervativizmusát, változásellenességét egyaránt. A politikai centrumpozícióban, tehát nem ideológiai arculat nélküli,neutrális, vagy egyszerre jobb- és baloldali arculatú pártok vannak, hanem a kétirányban nyitott jobbközép és a balközép pártok foglalják el a politikai centrum pozíciót. A bal- és a jobboldali pártok tehát rendkívül heterogén, egymástól lényegesen eltérő, egymással való politikai-ideológiai szövetséget kizáró pártok halmaza. Az előzőkön túl, a jobb és a baloldal heterogenitását természetesen tovább növeli a bal- és a jobboldali ideológiáknak, értékrendeknek, politikai eszméknek, a rendkívüli gazdagsága is. Ezért nem meglepő a szociológiai elemzés számára, hogy élesebb, mélyebb politikai, eszmei törésvonal húzódhat egy baloldali és egy balközép párt, valamint egy szélsőbaloldali párt, továbbá egy jobb- és jobbközép párt és egy szélsőjobboldali párt között, mint egy balközép, vagy baloldali és egy jobbközép, vagy jobboldali párt között. Az elmúlt kétszáz év során lényegileg három nagy politikai eszme szilárdult meg és vált tartós és konstans tényezőjévé az európai politikai életnek: a politikai konzervativizmus, a szociáldemokrácia és a liberalizmus. Mindegyik nagy politikai eszmeáramlat jelentősen változott, sokat átvettek egymás értékrendjéből, így közeledések és átfedések vannak közöttük, de a változások, megújulások és kölcsönös átvételek ellenére határozottan elkülönülnek egymástól ma is. A liberalizmusnak volt és van baloldali és jobboldali változata, a jobboldali konzervativizmus mellett természetesen baloldali konzervativizmus is létezik, és végül, a szocializmus eszméi kiteljesednek a szociáldemokrácia és a szociálfasizmus (jobb- és baloldali) formájában egyaránt. Ha még a negyedik nagy politikai eszmeáramlatot, a nacionalizmust, és annak gyökeresen eltérő irányzatait is figyelembe vesszük, még tarkább lesz a politikai tagoltság. Jól ismert a jobboldali demokratikus elköte lezettségű konzervatív nacionalizmus, a nemzeti elkötelezettségű baloldali szociáldemokrácia, a szélsőjobboldali nacionalizmus és a szélsőbaloldali konzervatív-fasisztoid nacionalizmus (pl. Ceausescu Romániája), és még további konfigurációkat nevezhetnénk meg. A magyar pártrendszer ezzel, a választásoktól és a választói magatartások és esélyek latolgatásoktól nagyon távolinak és elvontnak tűnő elemzéssel nem azt az eléggé elterjedt közvélekedést kívántuk erősíteni, hogy a politikai pártok között úgysem lehet eligazodni, hanem azt, hogy igenis értelmes és hasznos dolog a pártrendszer és a politikai pártok többdimenziós elemzése. Ezek a dimenziók a pártrendszer eltérő tagoltságát adják, áthajtások és átfedések vannak közöttük, de ugyanakkor elég határozott kontúrok, helyzetek, konfigurációk és megosztások vázolhatók föl. Nem kell túlságosan meglepődni azon, ha a pártok önértékelése (autosztereotípiája) és más pártok értékelése (heterosztereotípia), nem fedik egymást. Értékelésünk szerint a magyar pártrendszer mára egy erősen polarizált sokpártrendszerré alakult, amelyben legálisan működő rendszerellenes pártok is vannak, a parlamenti pártok (MIÉP, Piac Párt, Torgyán-féle FKGP) és a parlamenten kívüli pártok között (Munkáspárt). A politikai rendszer stabilitását működésük nem veszélyezteti, radikális és szélsőséges (jobb és baloldali) pártok, amelyek magát a parlamenti demokráciát, a választások és az alkotmányosság rendjét nem kérdőjelezik meg, de politikai értékrendjük és politikai célkitűzéseik, új és más társadalmi, hatalmi, jogi, tulajdonosi, ideológiai rendszert igényel, ezért politikájuk alapján bal- és jobboldali szélsőséges pártokként definiálhatók. A kormánykoalíció ma két pártból és egy parlamenti frakcióból áll, amelynek a parlamenten belül kétoldalú ellenzéke van. A parlamenti pártok fragmentációja — az 5 %-os bekerülési küszöb miatt — nem várható, nem valószínű, hogy a parlamenti pártok száma 10 fölé emelkedne. Éles politikai törésvonalak a hárompólusú politikai rendszer szerint alakultak ki — a keresztény-konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata pártok között. Ezen túl három további éles politikai-eszmei törésvonal alakult ki a pártok között (az ábrán szaggatott vonallal jelöltük): egyrészt a baloldalon a kommunista és szociáldemokrata pártok között, másrészt a jobboldalon a jobboldali (az MDF, a 36-ok és az Egyesült FKGP) kontra szélsőjobboldaliba Torgyán-féle FKGP, a MIÉP és a Piac Párt) között, végül a harmadik törésvonal a balközép pártok (MSZP, MSZDP) és a jobbközép (Fidesz, KDNP) pártok között húzódik. A pártok potenciális szavazótábora és a pártvezetők között a politikai elutasítás és választás nem mindig esik egybe. Erre főleg a másodlagos pártpreferenciákból és a pártok elutasításából lehet következtetni. A Szonda Ipsos novemberi felmérése szerint az FKGP-t választók 29 %-a utasítja el az MDF-et, ami több mint kétszerese az MSZP (11 %-os) elutasításának. Az FKGP szavazótáborában tehát nagyon éles és erős MDF-ellenesség uralkodik. Az MDF-et választók egyenlő arányban utasítják el (15-15 %) az FKGP-t és az MSZP-t. A KDNP potenciális szavazói nagyon magas (22 %-os), arányban utasítják el az MSZP- t, míg az MSZP-t választók között a KDNP-t elutasítók aránya csak 4 %. Itt tehát egy dominánsan egyoldalú, de nagyon erős elutasítás és negatív viszony létezik a két párt potenciális választói között. Ugyanúgy sajátos a KDNP és az MDF választói közötti viszony is. A KDNP-t preferálók 16 %-a utasítja el az MDF-et, míg az MDF-et választók között a KDNP elutasítása csak 4 %-os. A másodlagos pártpreferenciák alakulása szintén alátámasztja az ábrán jelzett — antipátián és szimpátián alapuló — politikai törésvonalat. A FKGP-t első helyen választók, második helyen a legnagyobb arányban a Fideszt(!) majd a KDNP-t és az MSZP-t választják, és csak negyedikként az MDF-et. Az MDF választói is csak a KDNP, a Fidesz és az SZDSZ után, az MSZP- vel egyenlő arányban választják második pártként az FKGP-t. Az MSZP-t választók kiugróan magas arányban (22 %) választják második pártként a Fideszt, (az SZDSZ-t csak 16 % választaná), míg a Fideszt választók korántsem viszonozzák ezt a pártszimpátiát, mivel 28 %-uk az SZDSZ-t választja második pártként, s bár utána az MSZP-t választják legtöbben, de csak 14 %-os arányban. Az eredeti hat parlamenti párton kívül nincs adat a nem parlamenti, illetve a később alakult parlamenti pártokhoz fűződő szimpátia és ellenszenv viszonyra. Elgondolkodtató mégis, hogy az „egyéb pártot” második helyen választók aránya az MSZP táborában 21 %, a Fidesz és az FKGP választói között 15-15 %-os. Ez arra enged következtetni, hogy e három párt potenciális választói között elég magas a parlamenten kívüli, illetve a később alakult parlamenti pártok (Agrárszövetség, Vállalkozók Pártja, Köztársaság Párt, NDSZ, MIÉP stb.) iránti nyitottság. Sajnos arra nincs adatunk, hogy konkrétan hogy alakulnak a velük kapcsolatos elutasítások, és a szimpátián alapuló második pártként választások. A többi parlamenti pártot választók között, lényegesen alacsonyabb (10-13 % közötti) az „egyéb pártok” választása. A pártrendszer többdimenziós elemzése meglehetősen bonyolult és összetett képet mutat. A négy releváns párt (Fidesz, MSZP, MDF, SZDSZ) viszonya, ellen- és rokonszenv kapcsolatai, egymástól való távolságuk meglehetősen stabil, az utóbbi hónapokban csak a Fidesz „nyitott” az MDF felé. A körülöttük elhelyezkedő közepes és kis pártok szerepe megnő, beleértve két-három, a parlamentbe bekerülésre esélyes új pártot is. BIHARI MIHÁLY A pártrendszer tagoltsága A legellenszenvesebb pártok, a parlamenti pártok szavazói és a nemszavazók, bizonytalanok körében =‹‹ (százalékos arányok a választókorú népességen belül) m ____________________ IPSOSZ MDF SZDSZ FKGP MSZP Fidesz KDNP Egyéb Bizonyt., Ossz. párt nincs ilyen MDF — 6 15 16 5 4 31 23 100 SZDSZ 41 — 16 8 2 4 IS 14 100 FKGP 29 4 — 11 4 2 16 34 100 MSZP 58 1 18 — 3 4 8 8 100 Fidesz 41 1 22 5 — 4 12 15 100 KDNP 16 3 11 22 6 — 2« 22 100 Egyéb párt 38 4 17 6 2 4 14 15 100 Nem szav. bizonyt. 10 1 6 1 1 1 5 75 100 Átlag 28 2 13 5 2 2 11 37 100 —az 1993.09—11. havi felvételek összevont adatai alapján számítva — — a megkérdezettek száma 3000 fő— A Szombathelyi Közúti Igazgatóság (9700 Szombathely, Március 15. tér 2.), a Beretzky és Társa Ügyvédi Iroda (9700 Szombathely, Széchenyi utca 4—6.) közreműködésével, nyilvános, egyfordulós pályázatot hirdet burkolatjelek és forgalmi jelzések készítésére, elhelyezésére és festésére Vas megye területén. Várjuk azon hazai és külföldi cégek jelentkezését, amelyek a megjelölt tevékenységben megfelelő szakismerettel rendelkeznek. A pályázaton való részvétel feltétele a részletes kiírást tartalmazó tenderfüzet megvásárlása, amely megvásárolható a Szombathelyi Közúti Igazgatóság titkárságán, munkanapokon. A tenderfüzet ára 5000 Ft + áfa. A pályázat tartalmi követelményei: — az ajánlattevő neve, címe (székhelye), — a kivitelezéshez szükséges tételes árazott költségvetés, — a vállalás összege, — referenciamunkák ismertetése, a műszaki és minőségi garancia vállalása. A pályázat beérkezési határideje: 1994. január 20-án 12 óra. A pályázatot cégjelzés nélküli, zárt borítékban, „pályázat” megjelöléssel lehet benyújtani a Szombathelyi Közúti Igazgatóság (Szombathely, Március 15. tér 2.) címre. A pályázat elbírálásának időpontja: 1994. február 4-én 10 óra. Ajánlati kötöttség a benyújtási határidő lejártától számított 60 nap. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad dr. Popgyákunik Péter ügyvéd (94) 329-502, vagy dr. Ács Gyula jogtanácsos (94) 312-495 telefonon. A kiíró 1994. január 14-én 10 órakor konzultációs lehetőséget biztosít a pályázóknak, amennyiben kérdéseiket legalább 3 nappal korábban írásban megkapja. Szombathelyi Közúti Igazgatóság PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke pályázatot ír ki a megyei non-profit idegenforgalmi szervezet, a TISZAINFORM Idegenforgalmi Szolgálat vezetői állásának betöltésére A munkakör 1994. március 1-jétől tölthető be. A szolgálatvezetői állás betöltéséhez szükséges: — szakirányú felsőfokú végzettség, — az idegenforgalom területén szerzett jártasság, — a megye idegenforgalmának széles körű ismerete, — idegen nyelv tudása. Bérezés a közalkalmazotti törvény figyelembevételével, megállapodás szerint. A pályázathoz csatolni kell: — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, — szakmai önéletrajzot, — szakmai végzettséget, — idegen nyelv ismeretét igazoló okiratot, — és a szolgálat irányításával kapcsolatos elgondolásait, illetve a megye idegenforgalmi potenciáljának kihasználását vázoló elképzeléseit. A pályázatot Boros Lajos részére, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnökéhez kell benyújtani (5001 Szolnok, Kossuth Lajos u. 2.). Érdeklődni lehet személyesen, illetve az (56) 425-103-as telefonszámon Lakatos István irodavezetőnél. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. február 3.