Magyar Hírlap, 1994. január (27. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-07 / 5. szám

8 MAGYAR HÍRLAP A magyar pártok a pártrendszerben egy többdimenziós struktúrában Ideológiai Baldimenzió Jobbdimenzió és eszmei -------------------------------------------------------------------------------------------------­arculat alapján Szélsőbal Bal Balközép Jobbközép Jobb Szélsőjobb Kommunista Munkáspárt I Szocialista MSZP , Szociáldemokrata MSZDP / FKGP­­ (Torgyán-párt) Keresztény / KDNP MIÉP, Piac Párt konzervatív ' / MDF / FKGP (36-ok) frakciója I Egyesült KGP Liberális SZDSZ Fidesz Egyéb (kevésbé kiforrott, Agrárszövetség Köztársaság Párt még alakuló ideiglenes NDSZ Vállalko­zók Pártja arculatú pártok) ___________________­ _______________________________ FÓKUSZ 1994. január 7., péntek ­ VÁLASZTÁS A választások egyik tétje, hogy a jobboldal vagy a balol­dal, a jobboldali vagy a balolda­li pártok kerülnek-e ki győzte­sen a pártok politikai versengé­séből. Az elmúlt kétszáz évben a politikai baloldalra és jobbol­dalra jellemző alapvető értékek és ideológiai összetevők vi­szonylag jól elkülönültek, kö­rülírhatók, definiálhatók. A választópolgárok túlnyo­mó többsége természetesen nem értékek és ideológiatartalmak higgadt elemzése alapján sorol­ja be önmagát és másokat, vá­lasztott és elutasított pártjait a baloldali vagy a jobboldali kate­góriákban, hanem nagyrészt ér­zelmi alapon, hajlandóságai, előítéletei, elfogultságai, min­dennapi tapasztalatai, ellen- és rokonszenvei és aktuális politi­kai hisztériák, félelmek, tö­megérzelmek alapján. Sokan úgy jobboldaliak vagy balolda­liak, úgy választanak és utasíta­nak el jobb- vagy baloldali pár­tokat, mint Moliére hőse, aki­nek számára reveláció volt an­nak felismerése, hogy egész éle­tében prózában beszélt. Az amúgy sem egyszerű el­igazodást tovább nehezíti a centrumpozíció behozatala a politikai tagoltságban. A cent­rumpozíció a szélsőségekhez képest értelmezhető viszony­kategória, ami azonban nem a baloldal és a jobboldal közötti helyet, hanem a szélsőségesek közötti pozíciót, helyesebben mezőt jelöli. A baloldal és a jobboldal, to­vábbá a szélsőséges és a mérsé­kelt politizálás két teljesen eltérő dimenziója a politikai tagoltság­nak. A baloldal és a jobboldal a politikai tagoltság érték- és ideo­lógiai dimenziójában értelmezhe­tő. A jobboldaliság és a balolda­­liság érték- és ideológiahordozó politikai pozíció. Mind a jobbol­dal, mind a baloldal erősen ta­golt, heterogén pozíciók és politi­kai pártok, csoportok halmaza. . ............................ Baloldaljobboldal A baloldal és a jobboldal po­litikai-ideológiai gyűjtőkategó­ria, heterogén politikai mező, amelyeknek csak egymáshoz viszonyítva van értelmük, ön­magában egyik sem értelmezhe­tő. A baloldal számára a jobbol­dali értékek negatív, elvetett ér­tékek és politikai ideológiák halmaza, míg a jobboldali elkö­­telezettségűek számára a balol­dali értékek számítanak negatív, elutasított értékeknek. Ezért nincs értelme egy kia­lakult baloldali értékrendű vá­lasztópolgárt jobboldali érté­kekkel és ideológiával agitálni és fordítva, jobboldali elkötele­zettségű polgárokat baloldali agitációval terhelni. Befolyásol­ni a bizonytalanokat, a még kia­lakulatlan politikai értékrendűe­­ket érdemes. A baloldal és a jobboldal között nincs ideoló­giai vagy értékrendszerbeli centrum. Nincs centrumideoló­gia, de természetesen van cent­rumhelyzet, amelyben különbö­ző jobb- vagy baloldali pártok vannak. Az ideológiai és érték­dimenzióban a centrum vagy azt jelentené, hogy valaki, vagy valamely párt egyszerre balol­dali és jobboldali, vagy azt, hogy se nem baloldali se nem jobboldali. Természetesen en­nek ellenére — mivel a „közép­út”, a politikai centrum vonzó — vannak pártok, politikusok, választópolgárok, akik az ideo­lógiai és értékcentrumhoz tarto­zás igénye alapján önmagukat ideológiai és értékmentes, vagy a jobb- és baloldal ideológiáját és értékeit egyaránt elfogadó valamiféle harmadikutas politi­ kai erőként próbálják definiálni. Ez átmeneti állapot, a pártok ki­alakulatlanságára, vagy ideoló­­giaellenességére, vagy ideo­lógiai és értékzavarokra utal. Mindháromra könnyen találha­tunk példát. A Fidesz évekig el­hárította magától a jobb- vagy baloldali besorolást, ami rész­ben politikai (érték és ideoló­giai) arculatának kialakulatlan­ságára utalt, részben általános ideológia ellenességére. A poli­tikai professzionalizáció és a pártosodás előrehaladásával a Fidesz is elfogadta öndefiníció­­ként a nemzeti elkötelezettségű, jobbközép-liberális párt megha­tározást, ami a politikai tagolt­ság ideológiai dimenziójában való elhelyezkedésére utal. Lengyelországban megalakult és a választásokon is részt vett (1991-ben 3,27 %-ot ért el) a Lengyel Sörbarátok pártja, vagy a 0,47 %-ot elért X Párt, ame­lyek a jobb és baloldali érték- és ideológiai alapú besorolástól kí­vánták elhatárolni magukat. Nem egyszer ún. „hangulatpár­­tokról”, ideológia- és pártellenes pártokról van szó, mint például Pártot Nem Választók Pártja. Ezek az átmenet, a kialaku­latlanság, az ideológiákból és politikai értékekből való kiáb­rándulás jelenségei, amelyek nem változtatnak azon a tényen, hogy a bal- és a jobboldali di­menzióban elhelyezkedés min­den komoly, professzionális párt számára elkerülhetetlen ön­definiálást igényel. A baloldal és a jobboldal kö­zött tehát nincsen érték- vagy ideológiai centrum, nincsen centrumideológia, vagy cent­­ rumpárt. De van centrumpozí­­ ció és centrumpolitika termé­ szetesen, ez a politikai tagoltság más dimenzióban jelenik azon­ban meg. Centrumpozícióban azok a valamely ideológia mel­lett elkötelezett pártok vannak, amelyek a bal- és jobboldal (he­lyesebben a balközép- és a jobbközép pártok felé) mindkét irányban nyitottak. E nélkül ter­mészetesen nevezheti magát centrumpártnak valamely párt, de nem lesz centrumpozícióban. A polarizált sokpártrendsze­rekben az ideológiai tagoltság mély, nemcsak a bal- és a jobb­oldal között, hanem a bal- és a szélsőbal, a jobb- és a szélső­jobb pártok között is. A bal- és a jobboldalon belüli tagoltság ál­talában élesebb, mint a jobbkö­zép és a balközép pártok között. Gondoljunk arra, hogy a balol­dali pártok között a szociálde­mokrata és a kommunista, vala­mint a jobboldali keresztényde­mokrata és a szélsőjobboldali pártok között szinte áthidalha­tatlan ideológiai és politikai sza­kadék tátong. Ez még akkor is igaz, ha a baloldali pártok a jobbközép- és a jobb- és a szél­sőjobboldali pártokat, a jobbol­dali pártok pedig a balközép-, a bal- és a szélsőjobboldali párto­kat — részben politikai és takti­kai okokból, részben ideológiai vakság miatt — megpróbálják egybemosni, saját politikai erőik és a választók mozgósítása érde­kében, riadót fújni és összefo­gásra felszólítani a homogeni­zált ellenséggel szemben. Oly­kor az egységesnek gondolt jobboldal, olykor az egységes­nek gondolt baloldal jelenik meg politikai mumusként. Szélsőségesek, centrum, mérsékeltek A politikai centrum — talán a legtarkább politikai mező —, amelyben egymástól erősen kü­lönböző, a jobb vagy a baloldali ideológiákhoz húzó, tartozó pártok és politikusok foglalnak helyett. A politikai centrum tehát nem az ideológiai és értékta­goltság közepe, vagy aközött el­helyezkedő politikai tér, hanem a politikai tagoltság másik di­menziójában helyezkedik el és értelmezhető. Mégpedig az igé­nyelt, kívánatosnak tartott poli­tikai, társadalmi, gazdasági vál­tozások nagysága, mélysége, gyorsasága és eszközei, vala­mint a kompromisszumkötési készség és az egy- vagy kétol­dali nyitottság alapján külön­böztethetünk meg: szélsőséges, kompromisszumképtelen, me­rev és kétirányban nyitott cent­rumpártokat, végül rendszer- és állapotkonzerváló, merev, túl­­ideologizált, egy irányban nyi­tott konzervatív pártokat. A szélsőséges pártok gyors, radikális változásokat akarnak, a társadalom legalapvetőbb tu­lajdonosi, hatalmi, ideológiai, jogi viszonyaiban, tömeges sze­mélycserékkel, radikális szerve­zeti változásokkal, a jogrend­szer radikális átalakításával. A szélsőséges pártok többnyire rendszerellenes és/vagy forra­dalmi pártok. A rendszerellenes (jobb- és baloldali) pártok beta­golódhatnak a parlamenti de­mokrácia szabály- és intéz­ményrendszerébe, szélsőséges (gyakran demagóg és a politikai kizárólagosság igényével fellé­pő) szervezetek önmagukban nem veszélyesek és nyilvános működésük nem vezet politikai anarchiához. Veszélyesekké ak­kor válnak, ha magát a demok­rácia a szabály- és intézmény­­rendszerét vonják kétségbe. Szélsőséges pártok mind jobboldali, mind baloldali arcu­latú merev és zárt ideológiák mellett elkötelezett pártok le­hetnek, amelyeknek a nyitottsá­gát, kompromisszumkötési haj­landóságát lecsökkenti saját ideológiájuk, érték- és eszmevi­láguk túldetermináló szerepe. A rendszer- és állapotvédő konzervatív pártok a „fontolva haladás”, a lassú változások, a fő intézményeket, struktúrákat védő, a változásokkal szemben idegenkedő pártok, amelyek szintén lehetnek jobboldali és baloldali rendszerkonzerváló politikai erők. Rájuk is jellemző az ideológiai túldetermináltság, ami csökkenti kompromisszum­kötési szándékaikat, többnyire zárt pártcsaládok foglya. A centrumpártok a kettő kö­zött helyezkednek el, s szintén lehetnek jobb- és baloldali pár­tok, de ideológiai elkötelezett­ségük ellenére, kétoldalú nyi­tottság jellemzi őket, ennek kö­vetkeztében kompromisszum­­kötési képességük nagyobb, többféle párt- és kormánykoalí­ció összetevői lehetnek, a mér­sékelt változások és változtatá­sok hívei. Demokrácia vagy diktatúra a jobb- és a baloldalon A pártok és a politikusok egy része a demokráciát, míg másik része a diktatúrát (illetve annak valamilyen változatát, ideoló­giailag igazolt válfaját) fogadja el, mint a hatalom megszerve­­ződésének és intézményesítésé­nek eszközét. A politikai baloldalon és jobboldalon egyaránt vannak diktatórikus és demokratikus el­kötelezettségű pártok és vezető politikusok. A szociáldemokrata pártok és a forradalmi jellegű, rend­­szerellenes, a proletárdiktatúrát megvalósítani akaró bolsevik kommunista pártok egyaránt baloldaliak. A keresztény-kon­zervatív ideológiát elfogadó de­mokratikus pártok és a szélsősé­gesen rendszer- és demokrácia­ellenes fasiszta pártok is jobbol­dali pártok. A jobb- és baloldal politikai heterogenitása, meg­osztottsága kibékíthetetlen és összeegyeztethetetlen ideoló­giák és értékek mellett elkötele­zett pártokat, politikai mozgal­makat és politikusokat foglalhat (és foglal ma is!) magában, itt Magyarországon is. Azok a balközép és a jobb­közép (tehát ideológiailag egy­értelműen elkötelezett) pártok vannak a centrum pozícióban, amelyek egyrészt nyitottak a sa­ját oldalukon lévő bal- vagy jobboldali pártok és a másik ol­dal balközép, vagy jobbközép pártja(i) iránt, miközben élesen elhatárolják magukat a szélső­jobb vagy/és a szélsőbal pártjai­tól. Az egy irányban nyitott párt lehet balközép, vagy jobbközép párt, de nem fogadható el cent­rumpártként. Másrészről a centrumpártok elutasítják a szélsőséges pártok radikalizmusát és a „fontolva haladók” rendszervédő konzer­vativizmusát, változásellenessé­­gét egyaránt. A politikai centrumpozíció­ban, tehát nem ideológiai arcu­lat nélküli,neutrális, vagy egy­szerre jobb- és baloldali arcula­tú pártok vannak, hanem a két­irányban nyitott jobbközép és a balközép pártok foglalják el a politikai centrum pozíciót. A bal- és a jobboldali pártok tehát rendkívül heterogén, egy­mástól lényegesen eltérő, egy­mással való politikai-ideológiai szövetséget kizáró pártok hal­maza. Az előzőkön túl, a jobb és a baloldal heterogenitását ter­mészetesen tovább növeli a bal- és a jobboldali ideológiáknak, értékrendeknek, politikai esz­méknek, a rendkívüli gazdagsá­ga is. Ezért nem meglepő a szo­ciológiai elemzés számára, hogy élesebb, mélyebb politi­kai, eszmei törésvonal húzódhat egy baloldali és egy balközép párt, valamint egy szélsőbalol­dali párt, továbbá egy jobb- és jobbközép párt és egy szélső­­jobboldali párt között, mint egy balközép, vagy baloldali és egy jobbközép, vagy jobboldali párt között. Az elmúlt kétszáz év során lé­nyegileg három nagy politikai eszme szilárdult meg és vált tar­tós és konstans tényezőjévé az európai politikai életnek: a politi­kai konzervativizmus, a szociál­demokrácia és a liberalizmus. Mindegyik nagy politikai eszmeáramlat jelentősen válto­zott, sokat átvettek egymás ér­tékrendjéből, így közeledések és átfedések vannak közöttük, de a változások, megújulások és kölcsönös átvételek ellenére ha­tározottan elkülönülnek egy­mástól ma is. A liberalizmusnak volt és van baloldali és jobboldali vál­tozata, a jobboldali konzervati­vizmus mellett természetesen baloldali konzervativizmus is létezik, és végül, a szocializmus eszméi kiteljesednek a szociál­demokrácia és a szociálfasiz­­mus (jobb- és baloldali) formá­jában egyaránt. Ha még a negyedik nagy po­litikai eszmeáramlatot, a nacio­nalizmust, és annak gyökeresen eltérő irányzatait is figyelembe vesszük, még tarkább lesz a po­litikai tagoltság. Jól ismert a jobboldali demokratikus elköte­ lezettségű konzervatív naciona­lizmus, a nemzeti elkötelezett­ségű baloldali szociáldemokrá­cia, a szélsőjobboldali naciona­lizmus és a szélsőbaloldali kon­­zervatív-fasisztoid nacionaliz­mus (pl. Ceausescu Romániája), és még további konfigurációkat nevezhetnénk meg. A magyar pártrendszer ezzel, a választásoktól és a választói magatartások és esé­lyek latolgatásoktól nagyon tá­volinak és elvontnak tűnő elem­zéssel nem azt az eléggé elter­jedt közvélekedést kívántuk erősíteni, hogy a politikai pár­tok között úgysem lehet eliga­zodni, hanem azt, hogy igenis értelmes és hasznos dolog a pártrendszer és a politikai pár­tok többdimenziós elemzése. Ezek a dimenziók a pártrend­szer eltérő tagoltságát adják, át­hajtások és átfedések vannak közöttük, de ugyanakkor elég határozott kontúrok, helyzetek, konfigurációk és megosztások vázolhatók föl. Nem kell túlsá­gosan meglepődni azon, ha a pártok önértékelése (autoszte­­reotípiája) és más pártok értéke­lése (heterosztereotípia), nem fedik egymást. Értékelésünk szerint a ma­gyar pártrendszer mára egy erő­sen polarizált sokpártrendszerré alakult, amelyben legálisan mű­ködő rendszerellenes pártok is vannak, a parlamenti pártok (MIÉP, Piac Párt, Torgyán-féle FKGP) és a parlamenten kívüli pártok között (Munkáspárt). A politikai rendszer stabilitását működésük nem veszélyezteti, radikális és szélsőséges (jobb és baloldali) pártok, amelyek ma­gát a parlamenti demokráciát, a választások és az alkotmányos­ság rendjét nem kérdőjelezik meg, de politikai értékrendjük és politikai célkitűzéseik, új és más társadalmi, hatalmi, jogi, tulajdonosi, ideológiai rendszert igényel, ezért politikájuk alap­ján bal- és jobboldali szélsősé­ges pártokként definiálhatók. A kormánykoalíció ma két pártból és egy parlamenti frakcióból áll, amelynek a parlamenten belül kétoldalú ellenzéke van. A parlamenti pártok frag­­mentációja — az 5 %-os beke­rülési küszöb miatt — nem vár­ható, nem valószínű, hogy a parlamenti pártok száma 10 fölé emelkedne. Éles politikai törésvonalak a hárompólusú politikai rendszer szerint alakultak ki — a keresz­tény-konzervatív, a liberális és a szociáldemokrata pártok között. Ezen túl három további éles po­litikai-eszmei törésvonal alakult ki a pártok között (az ábrán szaggatott vonallal jelöltük): egyrészt a baloldalon a kommu­nista és szociáldemokrata pár­tok között, másrészt a jobbol­dalon a jobboldali (az MDF, a 36-ok és az Egyesült FKGP) kontra szélsőjobboldali­ba Tor­gyán-féle FKGP, a MIÉP és a Piac Párt) között, végül a har­madik törésvonal a balközép pártok (MSZP, MSZDP) és a jobbközép (Fidesz, KDNP) pár­tok között húzódik. A pártok potenciális szava­zótábora és a pártvezetők között a politikai elutasítás és választás nem mindig esik egybe. Erre fő­leg a másodlagos pártpreferen­ciákból és a pártok elutasításá­ból lehet következtetni. A Szonda Ipsos novemberi felmérése szerint az FKGP-t vá­lasztók 29 %-a utasítja el az MDF-et, ami több mint kétsze­rese az MSZP (11 %-os) eluta­sításának. Az FKGP szavazótá­borában tehát nagyon éles és erős MDF-ellenesség uralkodik. Az MDF-et választók egyenlő arányban utasítják el (15-15 %) az FKGP-t és az MSZP-t. A KDNP potenciális sza­vazói nagyon magas (22 %-os), arányban utasítják el az MSZP- t, míg az MSZP-t választók kö­zött a KDNP-t elutasítók aránya csak 4 %. Itt tehát egy domi­nánsan egyoldalú, de nagyon erős elutasítás és negatív vi­szony létezik a két párt poten­ciális választói között. Ugyan­úgy sajátos a KDNP és az MDF választói közötti viszony is. A KDNP-t preferálók 16 %-a uta­sítja el az MDF-et, míg az MDF-et választók között a KDNP elutasítása csak 4 %-os. A másodlagos pártpreferen­ciák alakulása szintén alátá­masztja az ábrán jelzett — anti­­pátián és szimpátián alapuló — politikai törésvonalat. A FKGP-t első helyen vá­lasztók, második helyen a leg­nagyobb arányban a Fideszt(!) majd a KDNP-t és az MSZP-t választják, és csak negyedik­ként az MDF-et. Az MDF vá­lasztói is csak a KDNP, a Fidesz és az SZDSZ után, az MSZP- vel egyenlő arányban választják második pártként az FKGP-t. Az MSZP-t választók kiug­róan magas arányban (22 %) választják második pártként a Fideszt, (az SZDSZ-t csak 16 % választaná), míg a Fideszt választók korántsem viszonoz­zák ezt a pártszimpátiát, mivel 28 %-uk az SZDSZ-t választja második pártként, s bár utána az MSZP-t választják legtöbben, de csak 14 %-os arányban. Az eredeti hat parlamenti párton kívül nincs adat a nem parlamenti, illetve a később ala­kult parlamenti pártokhoz fűző­dő szimpátia és ellenszenv vi­szonyra. Elgondolkodtató még­is, hogy az „egyéb pártot” má­sodik helyen választók aránya az MSZP táborában 21 %, a Fi­desz és az FKGP választói kö­zött 15-15 %-os. Ez arra enged következtetni, hogy e három párt potenciális választói között elég magas a parlamenten kívü­li, illetve a később alakult parla­menti pártok (Agrárszövetség, Vállalkozók Pártja, Köztársaság Párt, NDSZ, MIÉP stb.) iránti nyitottság. Sajnos arra nincs adatunk, hogy konkrétan hogy alakulnak a velük kapcsolatos elutasítások, és a szimpátián alapuló második pártként vá­lasztások. A többi parlamenti pártot választók között, lénye­gesen alacsonyabb (10-13 % közötti) az „egyéb pártok” vá­lasztása. A pártrendszer többdimen­ziós elemzése meglehetősen bo­nyolult és összetett képet mutat. A négy releváns párt (Fidesz, MSZP, MDF, SZDSZ) viszo­nya, ellen- és rokonszenv kap­csolatai, egymástól való távol­ságuk meglehetősen stabil, az utóbbi hónapokban csak a Fi­desz „nyitott” az MDF felé. A körülöttük elhelyezkedő köze­pes és kis pártok szerepe meg­nő, beleértve két-három, a par­lamentbe bekerülésre esélyes új pártot is. BIHARI MIHÁLY A pártrendszer tagoltsága A legellenszenvesebb pártok, a parlamenti pártok szavazói és a nemszavazók, bizonytalanok körében =‹‹ (százalékos arányok a választókorú népességen belül) m ____________________ IPSOSZ MDF SZDSZ FKGP MSZP Fidesz KDNP Egyéb Bizonyt., Ossz. párt nincs ilyen MDF — 6 15 16 5 4 31 23 100 SZDSZ 41 — 16 8 2 4 IS 14 100 FKGP 29 4 — 11 4 2 16 34 100 MSZP 58 1 18 — 3 4 8 8 100 Fidesz 41 1 22 5 — 4 12 15 100 KDNP 16 3 11 22 6 — 2« 22 100 Egyéb párt 38 4 17 6 2 4 14 15 100 Nem szav. bizonyt. 10 1 6 1 1 1 5 75 100 Átlag 28 2 13 5 2 2 11 37 100 —az 1993.09—11. havi felvételek összevont adatai alapján számítva — — a megkérdezettek száma 3000 fő— A Szombathelyi Közúti Igazgatóság (9700 Szombathely, Március 15. tér 2.), a Beretzky és Társa Ügyvédi Iroda (9700 Szombathely, Széchenyi utca 4—6.) közreműködésével, nyilvános, egyfordulós pályázatot hirdet burkolatjelek és forgalmi jelzések készítésére, elhelyezésére és festésére Vas megye területén. Várjuk azon hazai és külföldi cégek jelentkezését, amelyek a megjelölt tevékenységben megfelelő szakismerettel rendelkeznek. A pályázaton való részvétel feltétele a részletes kiírást tartalmazó tenderfüzet megvásárlása, amely megvásárolható a Szombathelyi Közúti Igazgatóság titkárságán, munkanapokon. A tenderfüzet ára 5000 Ft + áfa. A pályázat tartalmi követelményei: — az ajánlattevő neve, címe (székhelye), — a kivitelezéshez szükséges tételes árazott költségvetés, — a vállalás összege, — referenciamunkák ismertetése, a műszaki és minőségi garancia vállalása. A pályázat beérkezési határideje: 1994. január 20-án 12 óra. A pályázatot cégjelzés nélküli, zárt borítékban, „pályázat” megjelöléssel lehet benyújtani a Szombathelyi Közúti Igazgatóság (Szombathely, Március 15. tér 2.) címre. A pályázat elbírálásának időpontja: 1994. február 4-én 10 óra. Ajánlati kötöttség a benyújtási határidő lejártától számított 60 nap. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad dr. Popgyákunik Péter ügyvéd (94) 329-502, vagy dr. Ács Gyula jogtanácsos (94) 312-495 telefonon. A kiíró 1994. január 14-én 10 órakor konzultációs lehetőséget biztosít a pályázóknak, amennyiben kérdéseiket legalább 3 nappal korábban írásban megkapja. Szombathelyi Közúti Igazgatóság PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke pályázatot ír ki a megyei non-profit idegenforgalmi szervezet, a TISZAINFORM Idegenforgalmi Szolgálat vezetői állásának betöltésére A munkakör 1994. március 1-jétől tölthető be. A szolgálatvezetői állás betöltéséhez szükséges: — szakirányú felsőfokú végzettség, — az idegenforgalom területén szerzett jártasság, — a megye idegenforgalmának széles körű ismerete, — idegen nyelv tudása. Bérezés a közalkalmazotti törvény figyelembevételével, megállapodás szerint. A pályázathoz csatolni kell: — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, — szakmai önéletrajzot, — szakmai végzettséget, — idegen nyelv ismeretét igazoló okiratot, — és a szolgálat irányításával kapcsolatos elgondolásait, illetve a megye idegenforgalmi potenciáljának kihasználását vázoló elképzeléseit. A pályázatot Boros Lajos részére, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnökéhez kell benyújtani (5001 Szolnok, Kossuth Lajos u. 2.). Érdeklődni lehet személyesen, illetve az (56) 425-103-as telefonszámon Lakatos István irodavezetőnél. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. február 3.

Next