Magyar Hírlap, 1994. május (27. évfolyam, 113-125. szám)

1994-05-26 / 121. szám

1994. május 26., csütörtök GAZDASÁG A NAP INTERJÚJA Takácsy Gyulával, a gazdasági bizottság elnökével Szakmai szempontok alapján dolgoztak Végig konstruktív szellem jellemezte az Országgyűlés gazdasági bizottságának munkáját, s igyekeztek a politikai megfontolásoktól mentesíteni a gazdasági döntéseket — vélekedett a négyéves munkáról Takácsy Gyula, a bizottság elnöke. Véleménye szerint az is a testület javára írható, hogy álláspontjaik kialakításakor az ország hosszú távú érdekeit helyezték előtérbe. Ugyanakkor a legfőbb adósságnak nevezte, hogy a vállalkozások számára nem sikerült még kedvezőbb környezetet kialakítani. — Ha végigtekint a gazdasági bizott­ság elmúlt négyéves tevékenységén, mi az, amit sikerként könyvel el? — Ha általánosságban nézem a bi­zottság munkáját, legfőbb erényeként ér­tékelem a konstruktív szellemet, amit egyébként a záróülésen a testület vala­mennyi tagja is elismert. Egy külső szemlélő számára a bizottság ülésein sokszor nagyon nehéz lett volna meg­állapítani, hogy egy-egy tag melyik párt­hoz is tartozik, annyira a szakmai szem­pontok játszották a döntő szerepet. Ha valamilyen kérdésben nem tudtunk egyezségre jutni, akkor időt adtunk a végleges álláspont kialakítására. Ez utóbbinak azért volt különös jelentősége, mert valójában csak így állhattunk ki va­lamilyen ügy mellett, hiszen tagadhatat­lan, hogy jó néhány esetben lobbiztunk a kormánynál bizonyos döntések érdeké­ben, s ezek sikere nagy mértékben volt köszönhető a korábban kialakított egysé­ges álláspontnak. Nem feledhető, hogy az Országgyűlés által meghozott négy­száz törvény 35-40 százalékához ilyen vagy olyan módon a bizottságnak is kö­ze volt, számos módosító javaslatunkat fogadták el, hogy csak a legfontosabba­kat említsem, a csőd-, a kamarai, a gáz­szolgáltatásról szóló vagy a távközlési törvény esetében.­­ A parlament plenáris ülésein még­is sok esetben azt tapasztaltuk, teljesen mindegy, hogy egy javaslat mennyire hasznos, ha ellenzéki oldalról jött, azon­nal elvetette a kormánytöbbség.­­ Nem tagadom, hogy voltak ilyen esetek, de a bizottságban arra töreked­tünk, hogy depolitizáljuk a gazdasági döntéseket, ne az számítson, ki mondja, hanem, hogy mit mond. Természetesen ez nem zárta ki azt, hogy egy bizottsági álláspont kialakítása után, a plenáris ülé­sen a frakció álláspontja szerint szava­zott a képviselő. — Azért akadtak olyan ügyek, ahol alapvető volt, hogy koalíciós vagy ellen­zéki oldalon ül-e képviselő. — Ez tagadhatatlan. Úgy gondolom, három nagyobb horderejű ügy volt, amit túlpolitizáltunk, a világkiállítás, a bősi kérdés, és a privatizáció. A három közül a világkiállítás ügyét oldottuk meg iga­zából. Sikerként könyvelem el, hogy két egyeztetés után, melyen a főváros, a programiroda, és az érdekképviseletek vezetői vettek részt, végül is sikerült dű­lőre jutni, hiszen ez volt az alapja ké­sőbb annak a megállapodásnak, amit a főváros és a világkiállítási programiroda kötött meg, s amiben a központi hozzájá­rulást is rögzítették.­­ A privatizációról ugyanez nem mondható el, talán a legélesebb támadá­sok éppen kormánypárti oldalról ér­keztek.­­ A privatizációval kapcsolatban is azt kell világossá tenni, hogy az emberek az átalakulás nehézségeit magának a fo­lyamatnak és végrehajtóinak a számlájá­ra írják. Az átalakulásra haragszanak, mindegy, hogy milyen módon hajtották végre. Természetesen mint mindent, a privatizációt is lehetett volna jobban csi­nálni, úgy vélem azonban, hogy a nem­zetközi gyakorlattal összevetve, nem kell szégyenkeznünk, s a magyar privatizá­ciót a gazdaságtörténet előkelő helyen jegyzi majd. Igazából három dolgon lehet utólag elgondolkodni. Először is kár, hogy '89-ben korlátozások és védelem nélkül indult meg a privatizáció. Másodszor, bármennyire is védeni kell az üzleti in­formációkat, mégsem tekinthetünk el a nyilvánosság ellenőrző szerepétől, s eb­ben csak későn, igazából tavaly léptek a vagyonkezelő szervezetek. Harmadszor, mai napig is nyitott a vita a tömeges pb­-Takácsy Gyula FOTÓ: ISZA FERENC vatizációról, a kárpótlásról, MRP-ről, krp-ről, melyeknek ténylegesen vannak szakmailag vitatható elemei, de úgy vé­lem, hogy nélkülük politikailag még ke­vésbé lett volna elfogadható a privatizá­ció egésze. — Voltak konkrét ügyek is, jelenleg négy olyan interpelláció van, melyet nem fogadott el az Országgyűlés, s a gazdasági bizottságnak adták át. Közü­lük három most is a bizottságnál van, anélkül hogy valamilyen lépés történt volna.­­ Ezért hoztuk létre a privatizációs albizottságot, melynek élére tudatosan el­lenzéki képviselőt állítottunk, Tardos Márton személyében. Ami az ügyeket il­leti, a Miskolci Vendéglátó-ipari Vállalat ügyében április végén a bíróság hozott határozatot, s megalapozatlanság miatt elutasította az ellene beadott kereseteket. A határozat végeredményben megegye­zett a bizottság korábbi álláspontjával, hiszen szabálytalanságot, törvénytelensé­get nem lehetett megállapítani, s nekünk sincs jogosítványunk azon kívül, hogy egy döntés mechanizmusát vizsgáljuk. A másik három ügynél egyszerűen hiá­nyoznak a konkrétumok, így elnapoltuk azok tárgyalását, később pedig a sokasodó munka miatt nem tudtunk visszatérni rá­juk. Ezeket olyan képviselők nyújtották be, akik részigazságokat hangoztatva meglovagolták a korábban említett köz­hangulatot, ebből kívántak politikai tőkét kovácsolni maguknak. Nos, a választási eredméyek ismeretében, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nem sikerült nekik.­­ Mi az, amivel érzése szerint adós maradt a gazdasági bizottság az elmúlt négy évben, mit kellene másképp csinál­nia az új törvényhozás gazdasági bizott­ságának? — Leginkább talán azzal maradtunk adósok, hogy a vállalkozások számára még kedvezőbb környezetet alakítsunk ki. Tagadhatatlan, hogy gyakran kerültek előtérbe a rövid távú érdekek, elsősorban a költségvetés szempontjaiból. Mivel a választásokon jól szereplő pártok gazda­sági szakemberei erőteljesebb restrikció­ról beszélnek, a leendő gazdasági bizott­ság legfőbb feladata lesz, hogy ennek az ésszerűség határain belül ellenálljon. Nem szabad ugyanis az egyensúlyi szempontokat mindenfölé helyezni, ha nemzetközi mércével mérve nem annyi­ra súlyos a helyzet, mint azt sokan állít­ják. A korlátozó fiskális politika ugyanis még sohasem lendítette ki egy ország gazdaságát sem a holtpontról, anélkül hogy a jövedelemtermelő képesség nö­velésére ne tettek volna lépéseket. • Hajnal László A pénz szaporodik és örökölhető Megalakult az első nyugdíjbiztosító pénztár Május másodikán — a Pénztár­felügyelet jóváhagyásának birto­kában — hivatalosan is megkezd­hette működését az ország első önkéntes nyugdíjbiztosító pénztá­ra. A Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei Víz- és Csatornaművek Rt. több mint egy évig tartó előkészítő munkájának végére került ezzel pont. A cég szakszervezeti vezető­je, Mészáros Zoltán korábban már próbálkozott biztosítási egyesület létrehozásával, de a Biztosításfel­ügyelet ellenállásán megbukott a dolog. A Támasz Önkéntes Nyug­díjbiztosító Pénztár létrehozásában jelentős szerepet vállalt az rt., amely egyrészt 600 ezer forintot adott az alapítás költségeinek fi­nanszírozására, majd később to­vábbi félmilliót az indulótőkéhez. Ez utóbbit egyébként saját kasszá­ból „állította elő” a munkahelyi szakszervezet. A Támosz területi pénztár tagjait nem kizárólag az rt. dolgozói közül verbuválja. Ezzel kapcsolatban az egyetlen kikötés, hogy a jelentkező megyei lakos le­gyen. Később viszont, ha másho­vá költözik, nyugodtan fenntart­hatja tagságát. A tagdíj havi 500 forint, ez a minimum. Aki azonban többet is hajlandó áldozni nyugodt öregsé­ge érdekében, akár több ezer fo­rintot is betehet a kasszába. Amennyiben később mégsem tudja az önkéntesen emelt össze­get fizetni, visszamehet a havi öt­százas tarifára. A díj egyébként lehetne akár 100 forint is, hiszen ennek nagysága attól függ, hogy a tagság hol húzza meg a határt. A Támosz tőkéjét szakemberekre, egy pénzügyi tanácsadó cégre bízta, tudtuk meg a pénztár ügy­vezető igazgatói tisztét betöltő Mészáros Zoltántól. Szorgalmaz­zák azonban egy ágazati szövet­ség létrehozását, hiszen az együt­tesen fellépő vízügyis pénztárak — a maguk akár több tíz- vagy százmilliós vagyonával — lénye­gesen kedvezőbb feltételekkel je­lenthetnének meg a befektetői piacon. A tagoknak 10 évig kell fizetniük, utána több lehetőség közül választhatnak: továbbra is fizetik a tagdíjat (ez főként a fiatalabbaknak járható út), egy összegben kérik ki összegyűlt tő­kéjüket vagy havi járadék formá-­­­­ában. A tízéves időszak szigorú határ, hiába hagyja abba valaki­­ négy-öt év múlva a fizetést, to-­­­vábbra is „dolgozó”, gyarapodó tőkéjét csak a tagsági évtized le­telte után veheti fel. A biztosított halála esetén örököseinek fizeti ki részét a pénztár. A Támaszt húszan alapították, tagsága ma már száz fölött van. • Horváth Judit Önkéntes pénztárat szerveznének a rendőrök is Az önkéntes biztosítópénz­tárakról szóló törvény tavaly év végi elfogadása óta nyolc pénztár nyújtotta be enge­délyezési kérelmét, hangzott el a Pénzügyminisztérium tegna­pi sajtótájékoztatóján. A tavaly decemberben létre­hozott Pénztárfelügyelet május másodikán adta ki az első műkö­dési engedélyt, a Támasz Ön­kéntes Nyugdíjbiztosító Pénztár­nak. A további jelentkezők közül egyet visszautasítottak, kettő do­kumentumait átdolgozásra visszaadták. A többiek sorsa egyelőre ismeretlen. Egy biztos: a pénztáralapítás iránt óriási az érdeklődés, hiszen az említette­ken kívül — a felügyelet infor­mációi szerint — még további húsz helyen kezdték meg a szer­vezést. Pénztáralapítás kezdett a honvédség, a Matáv, a Mol Rt., a takarékszövetkezetek, a televízió dolgozói és a rendőrök. A műkö­dési engedélyért jelentkezők va­lamennyien nyugdíjbiztosítási pénztárat alapítanának, tudtuk meg Orbók Lorándtól, a Pénztár­­felügyelet általános elnökhelyet­tesétől. A jövendőbeli pénztárak mű­ködését egyébként meglehetősen sok szervezet vigyázza majd. Míg a 40 milliós alaptőkével, 1990-ben létrehozott Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Ala­pítvány elsősorban az alapítások, illetve a magyar és a külföldi pénztárak kapcsolatának kialakí­tásánál kíván bábáskodni, a Pénztárfelügyelet elsőfokú ál­lamigazgatási szervként látja el feladatát. Munkáját a most szer­ződő — a pénzügyi, népjóléti és munkaügyi tárca delegáltjait is tömörítő — pénztártanács segíti majd. • H.J. ...ami lépést tart cége növekedésével: P­S/V­aluePoint A­z IBM olyan személyi számítógép­családot fejlesztett ki, amely a leg­különfélébb területek és felhasználók legkülönfélébb igényeihez is alkalmaz­kodik. Az IBM PS/ValuePoint épp­olyan tökéletesen kihasználható egy kis­vállalkozás egyetlen adatfeldolgozó esz­közeként, mint egy hatalmas rendszer egyik intelligens munkaállomásaként. N­agy sebességű, szabványos procesz­­szor, bővítési lehetőség, grafikai alkalmazások megjelenítésére alkalmas nagy felbontóképesség, előre installált operációs rendszer - ezek a jellemzők tették az IBM PS/V­aluePoint típusait a világ legkeresettebb személyi számító­gépeivé. A­z IBM PS/ValuePoint kedvező ára és az IBM Hotline felhasználói támogatása végül önt is meggyőzi arról, hogy ezt a könnyen kezelhető, hálás gépet választani mindig nyerő lépés. Most néhány lépéssel... ...még közelebb kerül... ...ahhoz a biztos Emelkednek a benzinárak A kormányváltást követően kilenc forinttal is emelkedhet­nek az üzemanyag árai — röppent fel a hír a napokban. Valóban igaz lenne a draszti­kus áremelés ténye? — kér­deztük József Gábort, a Ma­gyar Olaj- és Gázipari Rt. ügyvezető igazgatóját, aki vá­laszában kiemelte: természe­tes, hogy a nyár elején követ­kezetesen magasabbak az árak, ezenkívül azonban nem rajtuk múlik az ár további nö­vekedése. A Mal ármegállapító bizottsá­ga már elkészítette a júniustól ér­vényes új üzemanyagárakról szóló javaslatát, amit még az il­letékes igazgatóhelyettesnek — várhatóan hétfőn — jóvá kell hagynia. Az ár kialakításakor több szempontot kellett figye­lembe venniük, ezek közül ki­emelten kettőt. Az első a medi­terrán térség árának csaknem 15 százalékos emelkedése, amelyet a nyári turistaszezon megnöve­kedett kereslete okoz. A június­tól érvényes új hazai üzem­anyagár tehát ennek megfelelően — benzinfajtától függően — le­hetséges, hogy 1-3 forint közötti összeggel emelkedik majd. A le­hetséges szót József Gábor ki­emelte, mert elképzelhető, hogy nem egy időben bekövetkező döntésről lévén szó. A második szempont a forint 12-ei leértéke­lése volt, amelynek hatásait hosszú távon nem vállalhatja át a Mol. Ennek megfelelően a jú­niustól érvényes új kútárakban az egyszázalékos leértékelést fi­gyelembe kellett venniük. A Mol szerepe az árak vál­toztatásában ezen a ponton vé­get ér. Az a tény ugyanis, hogy június 1-jétől az üzemanyagokra és gázolajra terhelt fogyasztási adó növekszik, a tavaly év vé­gén elfogadott költségvetés írta elő. A fogyasztási adó különbö­ző mértékben fog növekedni, például ólmozott benzineknél 3,80, ólommenteseknél 1, gáz­olajnál pedig 3,20 forinttal. Az adó emelése — megterhelve a 25 százalékos áfával — viszont csak július elején fog megjelenni a kútárakban. • P.K. MAGYAR HÍRLAP .

Next