Magyar Hírlap, 1994. május (27. évfolyam, 113-125. szám)
1994-05-26 / 121. szám
1994. május 26., csütörtök GAZDASÁG A NAP INTERJÚJA Takácsy Gyulával, a gazdasági bizottság elnökével Szakmai szempontok alapján dolgoztak Végig konstruktív szellem jellemezte az Országgyűlés gazdasági bizottságának munkáját, s igyekeztek a politikai megfontolásoktól mentesíteni a gazdasági döntéseket — vélekedett a négyéves munkáról Takácsy Gyula, a bizottság elnöke. Véleménye szerint az is a testület javára írható, hogy álláspontjaik kialakításakor az ország hosszú távú érdekeit helyezték előtérbe. Ugyanakkor a legfőbb adósságnak nevezte, hogy a vállalkozások számára nem sikerült még kedvezőbb környezetet kialakítani. — Ha végigtekint a gazdasági bizottság elmúlt négyéves tevékenységén, mi az, amit sikerként könyvel el? — Ha általánosságban nézem a bizottság munkáját, legfőbb erényeként értékelem a konstruktív szellemet, amit egyébként a záróülésen a testület valamennyi tagja is elismert. Egy külső szemlélő számára a bizottság ülésein sokszor nagyon nehéz lett volna megállapítani, hogy egy-egy tag melyik párthoz is tartozik, annyira a szakmai szempontok játszották a döntő szerepet. Ha valamilyen kérdésben nem tudtunk egyezségre jutni, akkor időt adtunk a végleges álláspont kialakítására. Ez utóbbinak azért volt különös jelentősége, mert valójában csak így állhattunk ki valamilyen ügy mellett, hiszen tagadhatatlan, hogy jó néhány esetben lobbiztunk a kormánynál bizonyos döntések érdekében, s ezek sikere nagy mértékben volt köszönhető a korábban kialakított egységes álláspontnak. Nem feledhető, hogy az Országgyűlés által meghozott négyszáz törvény 35-40 százalékához ilyen vagy olyan módon a bizottságnak is köze volt, számos módosító javaslatunkat fogadták el, hogy csak a legfontosabbakat említsem, a csőd-, a kamarai, a gázszolgáltatásról szóló vagy a távközlési törvény esetében. A parlament plenáris ülésein mégis sok esetben azt tapasztaltuk, teljesen mindegy, hogy egy javaslat mennyire hasznos, ha ellenzéki oldalról jött, azonnal elvetette a kormánytöbbség. Nem tagadom, hogy voltak ilyen esetek, de a bizottságban arra törekedtünk, hogy depolitizáljuk a gazdasági döntéseket, ne az számítson, ki mondja, hanem, hogy mit mond. Természetesen ez nem zárta ki azt, hogy egy bizottsági álláspont kialakítása után, a plenáris ülésen a frakció álláspontja szerint szavazott a képviselő. — Azért akadtak olyan ügyek, ahol alapvető volt, hogy koalíciós vagy ellenzéki oldalon ül-e képviselő. — Ez tagadhatatlan. Úgy gondolom, három nagyobb horderejű ügy volt, amit túlpolitizáltunk, a világkiállítás, a bősi kérdés, és a privatizáció. A három közül a világkiállítás ügyét oldottuk meg igazából. Sikerként könyvelem el, hogy két egyeztetés után, melyen a főváros, a programiroda, és az érdekképviseletek vezetői vettek részt, végül is sikerült dűlőre jutni, hiszen ez volt az alapja később annak a megállapodásnak, amit a főváros és a világkiállítási programiroda kötött meg, s amiben a központi hozzájárulást is rögzítették. A privatizációról ugyanez nem mondható el, talán a legélesebb támadások éppen kormánypárti oldalról érkeztek. A privatizációval kapcsolatban is azt kell világossá tenni, hogy az emberek az átalakulás nehézségeit magának a folyamatnak és végrehajtóinak a számlájára írják. Az átalakulásra haragszanak, mindegy, hogy milyen módon hajtották végre. Természetesen mint mindent, a privatizációt is lehetett volna jobban csinálni, úgy vélem azonban, hogy a nemzetközi gyakorlattal összevetve, nem kell szégyenkeznünk, s a magyar privatizációt a gazdaságtörténet előkelő helyen jegyzi majd. Igazából három dolgon lehet utólag elgondolkodni. Először is kár, hogy '89-ben korlátozások és védelem nélkül indult meg a privatizáció. Másodszor, bármennyire is védeni kell az üzleti információkat, mégsem tekinthetünk el a nyilvánosság ellenőrző szerepétől, s ebben csak későn, igazából tavaly léptek a vagyonkezelő szervezetek. Harmadszor, mai napig is nyitott a vita a tömeges pb-Takácsy Gyula FOTÓ: ISZA FERENC vatizációról, a kárpótlásról, MRP-ről, krp-ről, melyeknek ténylegesen vannak szakmailag vitatható elemei, de úgy vélem, hogy nélkülük politikailag még kevésbé lett volna elfogadható a privatizáció egésze. — Voltak konkrét ügyek is, jelenleg négy olyan interpelláció van, melyet nem fogadott el az Országgyűlés, s a gazdasági bizottságnak adták át. Közülük három most is a bizottságnál van, anélkül hogy valamilyen lépés történt volna. Ezért hoztuk létre a privatizációs albizottságot, melynek élére tudatosan ellenzéki képviselőt állítottunk, Tardos Márton személyében. Ami az ügyeket illeti, a Miskolci Vendéglátó-ipari Vállalat ügyében április végén a bíróság hozott határozatot, s megalapozatlanság miatt elutasította az ellene beadott kereseteket. A határozat végeredményben megegyezett a bizottság korábbi álláspontjával, hiszen szabálytalanságot, törvénytelenséget nem lehetett megállapítani, s nekünk sincs jogosítványunk azon kívül, hogy egy döntés mechanizmusát vizsgáljuk. A másik három ügynél egyszerűen hiányoznak a konkrétumok, így elnapoltuk azok tárgyalását, később pedig a sokasodó munka miatt nem tudtunk visszatérni rájuk. Ezeket olyan képviselők nyújtották be, akik részigazságokat hangoztatva meglovagolták a korábban említett közhangulatot, ebből kívántak politikai tőkét kovácsolni maguknak. Nos, a választási eredméyek ismeretében, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez nem sikerült nekik. Mi az, amivel érzése szerint adós maradt a gazdasági bizottság az elmúlt négy évben, mit kellene másképp csinálnia az új törvényhozás gazdasági bizottságának? — Leginkább talán azzal maradtunk adósok, hogy a vállalkozások számára még kedvezőbb környezetet alakítsunk ki. Tagadhatatlan, hogy gyakran kerültek előtérbe a rövid távú érdekek, elsősorban a költségvetés szempontjaiból. Mivel a választásokon jól szereplő pártok gazdasági szakemberei erőteljesebb restrikcióról beszélnek, a leendő gazdasági bizottság legfőbb feladata lesz, hogy ennek az ésszerűség határain belül ellenálljon. Nem szabad ugyanis az egyensúlyi szempontokat mindenfölé helyezni, ha nemzetközi mércével mérve nem annyira súlyos a helyzet, mint azt sokan állítják. A korlátozó fiskális politika ugyanis még sohasem lendítette ki egy ország gazdaságát sem a holtpontról, anélkül hogy a jövedelemtermelő képesség növelésére ne tettek volna lépéseket. • Hajnal László A pénz szaporodik és örökölhető Megalakult az első nyugdíjbiztosító pénztár Május másodikán — a Pénztárfelügyelet jóváhagyásának birtokában — hivatalosan is megkezdhette működését az ország első önkéntes nyugdíjbiztosító pénztára. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Víz- és Csatornaművek Rt. több mint egy évig tartó előkészítő munkájának végére került ezzel pont. A cég szakszervezeti vezetője, Mészáros Zoltán korábban már próbálkozott biztosítási egyesület létrehozásával, de a Biztosításfelügyelet ellenállásán megbukott a dolog. A Támasz Önkéntes Nyugdíjbiztosító Pénztár létrehozásában jelentős szerepet vállalt az rt., amely egyrészt 600 ezer forintot adott az alapítás költségeinek finanszírozására, majd később további félmilliót az indulótőkéhez. Ez utóbbit egyébként saját kasszából „állította elő” a munkahelyi szakszervezet. A Támosz területi pénztár tagjait nem kizárólag az rt. dolgozói közül verbuválja. Ezzel kapcsolatban az egyetlen kikötés, hogy a jelentkező megyei lakos legyen. Később viszont, ha máshová költözik, nyugodtan fenntarthatja tagságát. A tagdíj havi 500 forint, ez a minimum. Aki azonban többet is hajlandó áldozni nyugodt öregsége érdekében, akár több ezer forintot is betehet a kasszába. Amennyiben később mégsem tudja az önkéntesen emelt összeget fizetni, visszamehet a havi ötszázas tarifára. A díj egyébként lehetne akár 100 forint is, hiszen ennek nagysága attól függ, hogy a tagság hol húzza meg a határt. A Támosz tőkéjét szakemberekre, egy pénzügyi tanácsadó cégre bízta, tudtuk meg a pénztár ügyvezető igazgatói tisztét betöltő Mészáros Zoltántól. Szorgalmazzák azonban egy ágazati szövetség létrehozását, hiszen az együttesen fellépő vízügyis pénztárak — a maguk akár több tíz- vagy százmilliós vagyonával — lényegesen kedvezőbb feltételekkel jelenthetnének meg a befektetői piacon. A tagoknak 10 évig kell fizetniük, utána több lehetőség közül választhatnak: továbbra is fizetik a tagdíjat (ez főként a fiatalabbaknak járható út), egy összegben kérik ki összegyűlt tőkéjüket vagy havi járadék formá-ában. A tízéves időszak szigorú határ, hiába hagyja abba valaki négy-öt év múlva a fizetést, to-vábbra is „dolgozó”, gyarapodó tőkéjét csak a tagsági évtized letelte után veheti fel. A biztosított halála esetén örököseinek fizeti ki részét a pénztár. A Támaszt húszan alapították, tagsága ma már száz fölött van. • Horváth Judit Önkéntes pénztárat szerveznének a rendőrök is Az önkéntes biztosítópénztárakról szóló törvény tavaly év végi elfogadása óta nyolc pénztár nyújtotta be engedélyezési kérelmét, hangzott el a Pénzügyminisztérium tegnapi sajtótájékoztatóján. A tavaly decemberben létrehozott Pénztárfelügyelet május másodikán adta ki az első működési engedélyt, a Támasz Önkéntes Nyugdíjbiztosító Pénztárnak. A további jelentkezők közül egyet visszautasítottak, kettő dokumentumait átdolgozásra visszaadták. A többiek sorsa egyelőre ismeretlen. Egy biztos: a pénztáralapítás iránt óriási az érdeklődés, hiszen az említetteken kívül — a felügyelet információi szerint — még további húsz helyen kezdték meg a szervezést. Pénztáralapítás kezdett a honvédség, a Matáv, a Mol Rt., a takarékszövetkezetek, a televízió dolgozói és a rendőrök. A működési engedélyért jelentkezők valamennyien nyugdíjbiztosítási pénztárat alapítanának, tudtuk meg Orbók Lorándtól, a Pénztárfelügyelet általános elnökhelyettesétől. A jövendőbeli pénztárak működését egyébként meglehetősen sok szervezet vigyázza majd. Míg a 40 milliós alaptőkével, 1990-ben létrehozott Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvány elsősorban az alapítások, illetve a magyar és a külföldi pénztárak kapcsolatának kialakításánál kíván bábáskodni, a Pénztárfelügyelet elsőfokú államigazgatási szervként látja el feladatát. Munkáját a most szerződő — a pénzügyi, népjóléti és munkaügyi tárca delegáltjait is tömörítő — pénztártanács segíti majd. • H.J. ...ami lépést tart cége növekedésével: PS/ValuePoint Az IBM olyan személyi számítógépcsaládot fejlesztett ki, amely a legkülönfélébb területek és felhasználók legkülönfélébb igényeihez is alkalmazkodik. Az IBM PS/ValuePoint éppolyan tökéletesen kihasználható egy kisvállalkozás egyetlen adatfeldolgozó eszközeként, mint egy hatalmas rendszer egyik intelligens munkaállomásaként. Nagy sebességű, szabványos proceszszor, bővítési lehetőség, grafikai alkalmazások megjelenítésére alkalmas nagy felbontóképesség, előre installált operációs rendszer - ezek a jellemzők tették az IBM PS/ValuePoint típusait a világ legkeresettebb személyi számítógépeivé. Az IBM PS/ValuePoint kedvező ára és az IBM Hotline felhasználói támogatása végül önt is meggyőzi arról, hogy ezt a könnyen kezelhető, hálás gépet választani mindig nyerő lépés. Most néhány lépéssel... ...még közelebb kerül... ...ahhoz a biztos Emelkednek a benzinárak A kormányváltást követően kilenc forinttal is emelkedhetnek az üzemanyag árai — röppent fel a hír a napokban. Valóban igaz lenne a drasztikus áremelés ténye? — kérdeztük József Gábort, a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. ügyvezető igazgatóját, aki válaszában kiemelte: természetes, hogy a nyár elején következetesen magasabbak az árak, ezenkívül azonban nem rajtuk múlik az ár további növekedése. A Mal ármegállapító bizottsága már elkészítette a júniustól érvényes új üzemanyagárakról szóló javaslatát, amit még az illetékes igazgatóhelyettesnek — várhatóan hétfőn — jóvá kell hagynia. Az ár kialakításakor több szempontot kellett figyelembe venniük, ezek közül kiemelten kettőt. Az első a mediterrán térség árának csaknem 15 százalékos emelkedése, amelyet a nyári turistaszezon megnövekedett kereslete okoz. A júniustól érvényes új hazai üzemanyagár tehát ennek megfelelően — benzinfajtától függően — lehetséges, hogy 1-3 forint közötti összeggel emelkedik majd. A lehetséges szót József Gábor kiemelte, mert elképzelhető, hogy nem egy időben bekövetkező döntésről lévén szó. A második szempont a forint 12-ei leértékelése volt, amelynek hatásait hosszú távon nem vállalhatja át a Mol. Ennek megfelelően a júniustól érvényes új kútárakban az egyszázalékos leértékelést figyelembe kellett venniük. A Mol szerepe az árak változtatásában ezen a ponton véget ér. Az a tény ugyanis, hogy június 1-jétől az üzemanyagokra és gázolajra terhelt fogyasztási adó növekszik, a tavaly év végén elfogadott költségvetés írta elő. A fogyasztási adó különböző mértékben fog növekedni, például ólmozott benzineknél 3,80, ólommenteseknél 1, gázolajnál pedig 3,20 forinttal. Az adó emelése — megterhelve a 25 százalékos áfával — viszont csak július elején fog megjelenni a kútárakban. • P.K. MAGYAR HÍRLAP .