Magyar Hírlap, 1994. augusztus (27. évfolyam, 191-203. szám)

1994-08-16 / 191. szám

1994. augusztus 16., kedd Intelligens terrorista vagy tehetségtelen forradalmár? Reuter-----------------------­Carlos, eredeti nevén Illich Ramirez Sanchez 1950-ben született Venezuelában. Apja, egy baloldali nézeteket valló ügyvéd, három fiának a bolse­vik forradalmár iránt érzett csodálata jeléül az Illich, a Vladimir és a Lenin kereszt­neveket adta. Az ifjú Sanchez gyermekko­rában beutazta Latin-Amerikát, majd Londonban járatták isko­lába, mígnem apja Lenin nevű testvérével együtt a harmadik világ diákjainak számára létesí­tett moszkvai Patrice Lumumba Egyetemre küldte. A fiatal Il­lich azonban egy tüntetésen va­ló részvétel miatt összeütközés­be került a szovjet hatóságokkal és emiatt kiutasították. A londoni The Observer sze­rint ezt követően a Közel-Kele­ten bukkant fel, majd a brit fő­városban elvégzett egy gyors­talpalót közgazdaság-tudo­mányból. A ’70-es években a terrorizmushoz fordult. Carlos nevét több látványos akcióban való részvétel tette ismertté vi­lágszerte, ezek közül az OPEC (Olajexportáló Országok Szer­vezete) minisztereinek túszul ejtése volt a legemlékezete­sebb, 1975 decemberében, Bécsben. A magát Arab Világ­forradalom Karjának nevező terrorszervezet támadása három emberéletet követelt, a 11 fog­ságba esett minisztert később Algírban elengedték. A túsz­dráma tetőzte be azt a hat hóna­pig tartó terrorhullámot, amely két francia elhárítótiszt és egy informátor meggyilkolásával vette kezdetét Párizsban. Ezért a tettéért egy francia bíróság 1992 júniusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a Sakál­nak is nevezett terroristát. Az OPEC-affért követően Carlos­­nak nyoma veszett, bár ettől fogva csaknem minden erősza­kos terrorcselekménnyel kap­csolatba hozták a nevét. 1979- ben, egy Párizsban megjelenő arab nyelvű lapban hallatott új­ra magáról. Három évvel később megta­lálták az ujjlenyomatát azon a levélen, amelyet Gaston Deferre akkori francia belügyminiszter­nek címeztek, két terrorista sza­badon bocsátását követelve. Egyikük Carlos későbbi felesé­ge, a német Magdalena Kopp volt. Amikor Koppot és Bre­­guet-et négy, illetve ötévi bör­tönbüntetésre ítélték, autóbom­ba robbant Párizsban, egy em­bert megölt, hatvanat pedig megsebesített. Carlos később magára vállalta a nyugat-berlini francia kulturális központ ellen 1983 augusztusában végrehaj­tott merényletet. A '70-es évek végén és a '80-as évek elején „a világ leg­keresettebb terroristája” és cso­portja gyakori vendég volt Ma­gyarországon is. 1986-ban egy izraeli lap már a halálhírét köl­tötte, a '90-es évek elejétől vi­szont elterjedt, hogy családjával — feleségével és két gyerekével­­— szigorú inkognitóban Da­­maszkuszban él. Carlost általában rendkívül intelligens és rókaravaszságú bűnözőként állították be az el­múlt években. Nem mindenki osztja azonban ezt a véleményt. David Yallop, az egyik róla írt könyv szerzője például te­hetségtelen forradalmárnak festi le, aki gyakran pánikba esve gyilkolt. Carlos „egyik” arca fotó: mti külföldi képszerkesztőség lap Szudánban elfogták Carlost „Ez életem­ legszebb napja” Jean Bakiouti békés nyugdí­jasként, mint biztosítási ügynök él Dél-Franciaország egyik kis­városában. Tizenkilenc éve akta­táskájában hordja Carlos sze­mélyi dossziéját. Tizenkilenc év­vel ezelőtt nyugdíj előtti búcsúz­tatót tartottak a francia kémel­hárítás, a DST egyik irodájában. Az ünnepség után három rendőr­felügyelő készült a párizsi Rue Toullier-ra elkísérni egy libano­ni, terroristagyanús személyt, Michel Mougherbalt. Közülük ketten soha nem tértek vissza, Carlos megölte őket, a harmadik, Herrant felügyelő örökre nyo­morék maradt. Az ő főnökük volt Jean Bakiouti. Dél-francia­országi otthonában hívtam. — Mikor hallotta a hírt, hogy Carlost letartóztatták? — Reggel, a rádióból tudtam meg. — Tehát a DST-től nem hív­ták? — Nem, én már régóta nyug­díjas vagyok, engem ilyenbe nem avatnak be. — És ön már mindent elfe­lejtett? — Nem. Dehogyis. Azóta sem tudom elfelejteni, hogy megölte két emberemet és a harmadikat megsebesítette. — És mit érez most? — Azt hiszem, ez életem legszebb napja. Remélem, hogy nem álmodok, és azt hiszem, a legszebb akkor lesz, ha a bíró­sági tárgyaláson meghallom az ítéletet. • Liszkai László • Folytatás az 1. oldalról Fábián János a korábban meg­jelent sajtóértesülésekre reagálva leszögezte: a Legfőbb Ügyészség valóban adott információt a fran­cia titkosszolgálatnak, illetve a francia főbírónak 1991-ben és 1993-ban, ám csak szóban. Az a sokat emlegetett hatoldalas doku­mentum nem más, mint a szóban átadott információ leirata. Ezzel is igyekeztek megkönnyíteni az ügyben eljáró francia kollégák munkáját. Az átadott papíron nem is szerepelt az ügyészség fej­léce, vagy ügyészségi képviselő aláírása sem. A legfőbb ügyész helyettese egyébként kizárta annak a lehető­ségét, hogy az ügyészségtől ka­pott információ segítette volna a francia hatóságokat Carlos rejtek­helyének felkutatásában, illetve a terrorista kézrekerítésében. •G. Z. MTI--------------------------­Jean-Louis Bruguiere, a terro­rizmus elleni harcban „az első számú” francia vizsgálóbíró meg van győződve arról, hogy a kelet­európai országok úgymond hát­tértámogatást adtak Carlosnak. A vizsgálóbíró adta ki a terrorista előállítását lehetővé tevő elfoga­tási parancsot. 1993 őszén Bru­guiere a Marbeuf utcai véres me­rénylet ügyében Magyarországon is járt, hogy betekintsen a magyar titkosszolgálat irattárába. A vizs­gálóbíró hatoldalas dokumentum­mal tért vissza Budapestről más merényletekkel kapcsolatban is. Az idén két főkonzult hívnak haza A Külügyminisztérium az idén két főkonzult hív vissza állomás­helyéről. Az isztambuli konzulá­tusról Emri Miklós, a szentpéter­váriról Mikecz Tamás távozik — közölte a Magyar Hírlappal a kül­ügyi szóvivő. Szentiványi Gábor elmondta: a Külügyminisztérium a külszolgálati időt 2—6 év kö­zött tekinti szokásosnak, az emlí­tett diplomaták ezen az időszakon belül vannak. A szóvivő további két főkonzul (Márton András — Los Angeles, Regős Sándor — Stuttgart) esetleges visszahívásá­ról annyit közölt, hogy 1994 vé­géig biztosan pozíciójukban ma­radnak. • Ú. M. Berlusconi újabb botránya MTI --------------------------­Silvio Berlusconi olasz mi­niszterelnök újabb vihart kavart azzal, hogy kijelentette: kormá­nyának bukása esetén „súlyos rendzavarások” lennének hazájá­ban. Ellenzéki politikusok ma­gyarázatot követeltek a kormány­főtől, aki hétfőn megpróbálta a sajtóra hárítani a felelősséget, mondván: kiforgatták szavait. Silvio Berlusconi a káosz egyetlen alternatívájaként igyek­szik feltüntetni magát offenzívá­­jában, melynek célja, hogy bizo­nyítsa kormánya stabilitását, és a külföldi befektetők megnyugtatá­sával megállítsa a líra zuhanását. A kormányfő televíziós üzenetek­ben buzdít derűlátásra, és tagadja, hogy egyáltalán bármiféle vitája lett volna koalíciós partnerével, Umberto Bossival, az Északi Li­ga vezetőjével. Vasárnap a milánói prefektú­­rán látogatást téve azt mondta, hogy kormányának bukása esetén új választásokat kellene kiírni. „Remélem, csak a napszúrás beszélt Berlusconiból, mert kü­lönben hallatlanul súlyos dolog­ról lenne szó” — mondta Cesare Salvi, a szenátus baloldali frak­ciócsoportjának vezetője. KDNP-kü­ldöttség járt Pozsonyban Pozsonyi tudósítónktól A Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom meghívására teg­nap Pozsonyba látogatott Surján László, a KDNP elnöke és La­torcai János, a párt alelnöke. A küldöttség előbb a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom, majd az Együttélés és a Magyar Polgári Párt székházába látoga­tott el, végül Ján Carnogursky­­val, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével folytatott megbeszélést. A KDNP Surján László el­mondása szerint örömmel köny­velte el, hogy az alapszerződés aláírását a szerződő felek nem sietik el, amiben véleménye sze­rint jelentős szerepük volt a szlo­vákiai magyar pártoknak is. Lator­cai szerint a magyar kisebbség képviselőinek megkérdezése nél­kül nem lehet alapszerződést köt­ni, és olyan garanciákat kell a szerződésbe beépíteni, amelyek egyértelműen biztosítják majd a kisebbségekkel kapcsolatos ked­vező folyamatokat. A KDNP al­elnöke azon véleményének is hangot adott, hogy a dokumen­tumban nem kell érinteni olyan „napi feladatokat”, mint például Bős—Nagymaros problémaköre, amivel Ján Camogursky egyetér­tett. Camogursky közölte: ha Szlovákia és Magyarország egy erős Európai Unió tagjává kíván válni, nem kerülheti el a kisebb­ségi kérdés európai normáknak megfelelő rendezését. •H. G. KÜLFÖLD-BELFÖLD Kezelés alatt állt az incidenst okozó magyar diplomata MH-információ A nyár közepe óta orvosi ke­zelés alatt állt, gyógyszereket szedett, de munkáját, bár kisebb intenzitással, el tudta látni a londoni magyar nagykövetség­nek az a munkatársa, aki a múlt héten egy gázpisztollyal fenye­getőzve követelt csendet a laká­sa mellett zajló építkezésen nagy zajjal dolgozó munkások­tól. Az idegkimerültsége családi okokra vezethető vissza — mondta egy hozzá közel álló személy, és hozzátette: „Jó hu­morú, intelligens, ugyanakkor érzékeny személyről van szó, aki lelkében nehezen dolgozta fel a családjában történteket.” A diplomata, aki korábban több mint száz találmányt mond­hatott magáénak, Magyarország tudományos-technikai képvisele­tét látta el Londonban, és végle­ges hazautazása a küszöbön állt. Külügyi források lapunkat arról tájékoztatták, hogy min­den kiküldetés előtt álló diplo­mata átfogó orvosi vizsgálaton esik át, amelyet az évi szabad­ságok során megismételnek. Az eset nincs hatással a kétoldalú kapcsolatokra „Elszigetelt emberi ballépés” MTI -------------------------­ A brit külügyminisztérium­ban hétfőn „elszigetelt emberi ballépésnek” minősítették an­nak a magyar diplomatának az esetét, aki, brit lapjelentések szerint, a múlt héten Londonban fegyverrel próbálta a lakása kö­zelében zajosan dolgozó építő­munkásokat munkájuk abbaha­gyására bírni. Brit külügyi források szerint az ügy hamar és simán megol­dódott azzal, hogy amikor a dip­lomatát őrizetbe vették, akkor a magyar nagykövetség vállalta, hogy kikísérik a repülőtérre és felültetik az első Budapestre in­duló repülőgépre, a rendőrség pedig beleegyezett, hogy nem tesz vádemelési javaslatot. A brit külügyminisztérium­ban azt is elmondták, hogy e megoldást a brit külügyminisz­térium protokollosztálya, és nem pedig politikai osztálya ko­ordinálta, ami ugyancsak arra vall, hogy az ügyet nem tekintik sem politikai, sem diplomáciai incidensnek, vagyis, mint mondták, nincs „brit—magyar probléma”. „Ebből az elszigetelt, egyéni balesetből nem lehet általános következtetéseket levonni, nincs tehát szükség új eljárásokra. A magyarok persze nyilván meg akarják emészteni ezt az esetet, és gondoskodni akarnak róla, hogy hasonló ne forduljon elő máskor. Ehhez azonban nincs szükségük semmiféle útmutatás­ra a mi részünkről” — mondták brit külügyi illetékesek. A The Guardian című brit napilap hétfőn rövid hírben je­lentette, hogy az a magyar dip­lomata, aki építőmunkásokat fe­nyegetett fegyverrel, elhagyta Nagy-Britanniát. A brit külügy­minisztérium szóvivőjére hivat­kozó jelentés szerint a diploma­tát pénteken kis időre őrizetbe vette a rendőrség, amely egy nagykaliberű puskát, egy gáz­pisztolyt és késeket talált londo­ni belvárosi otthonában. A The Daily Telegraph ugyancsak kétmondatos hétfői jelentése ehhez hozzátette, hogy jóllehet az illető személy diplo­máciai mentességét nagykövete visszavonta, a rendőrség nem tett vádemelési javaslatot. — -3 MAGYAR HÍRLAP A NAP INTERJÚJA Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel Akinek kötelessége végsőkig kitartania jogi meggyőződése mellett Az ügyészség ma a parlamentnek felelős, de ez sem jelent valódi függetlenséget, hiszen az Országgyűlésben a kormánynak többsége van, s így képes politikai nyomást kifejteni például azzal, hogy az interpellációra adott választ leszavaztatja — hangsúlyozta Györgyi Kálmán. A legfőbb ügyész elmondta: az utóbbi négy esztendőben közjogi okok miatt egyetlen politikus sem volt olyan helyzetben, hogy konkrét büntetőeljárások kimenetelét rajta keresztül igyekezhetett volna befolyásolni. — Az ügyészség alkotmá­nyos helyzete a hatalommeg­osztás elvére vezethető vissza: eszerint elkülönül a törvényho­zó, a végrehajtó, illetve a bírói hatalom, amelyek egymástól, függetlenül működnek — fejte­gette Györgyi. — Az ügyész­ségnek e felosztás szerint a vég­rehajtó hatalom mentén a helye, s az európai országok döntő többségében ezzel a megoldás­sal találkozunk. Az első modern ügyészség Franciaországban működött, s a szándék egyértel­mű volt: a kormánynak legyen egyfajta eszköze a független bí­róságok ítélkezésének befolyá­solására. Magyarországon 1871-ben az európai példát követték, bár csak minimális parlamenti többséggel került a kormány felügyelete alá az ügyészség.­­ Ám azóta is számos ál­lamban visszatérően szóba ke­rült, hogy szerencsésebb lenne kormánytól független ügyészsé­get létrehozni.­­ Valóban, hiszen egyes vé­lemények szerint az igazság­szolgáltatás szempontjából ag­gályos lehet, ha a politikus igaz­ságügy-miniszter utasítást adhat az ügyészségnek; nem kizárt ugyanis, hogy valaki politikai céljai érdekében a büntetőjog eszközeit kívánja felhasználni.­­— Az utóbbi négy esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a fenntartások nem megalapo­zatlanok. Ön miként vélekedik az előző kormányzat tevékeny­ségéről, a sajtóban is napvilá­got látott üzenetekről? — Úgy gondolom, hogy a század harmincas éveiben Ma­gyarországon bizonyos tapasz­talatok birtokában fogalmazó­dott meg a független ügyészség iránti igény. Azt viszont senki­ről nem feltételezem, hogy a büntetőeljárásokkal kapcsolatos javaslatait nem a törvényeket tiszteletben tartva fogalmazza meg. Ugyanakkor leszögezhe­tem: én nem vettem részt sem­milyen üzengetésben, és közjo­gi okok miatt egyetlen politikus sem volt olyan helyzetben, hogy büntetőeljárások kimene­telét rajtam keresztül igyekezett volna befolyásolni. Ezt egyéb­ként az Országgyűlés sem teheti meg. Másfelől tudomásul kell venni, hogy a kormánynak van felelőssége a törvények végre­hajtása, illetőleg a büntetőpoliti­ka alakítása terén, s az ügyész az állam büntetőjogi igényét ér­vényesíti. Ez persze nem azt je­lenti, hogy a kormány konkrét ügyekbe beleszólna, vádemelés­re vagy a vád elejtésére adna utasítást, mert ez hátrányosan befolyásolná tekintélyét, sőt, akár az érintett politikus buká­sát is eredményezhetné. — Az előző kormány által készített tervezet szerint viszont az igazságügy-miniszter vád­emelésre utasítást adhatott volna. — Igen, a legfőbb ügyészen keresztül, akinek viszont köte­lessége végsőkig kitartani saját jogi álláspontja mellett. S ha nem sikerül, vennie kell a ka­lapját, az pedig egy demokrá­ciában mégiscsak esemény, ha a főügyész lemond. — Ön többször hangsúlyozta az ügyészség szerepét az állami büntetőpolitikai érvényesítésé­ben, nálunk azonban az ügyész­nek számos, büntetőjogon kívü­li feladata is van. De miként láthatnák el a törvényeségi fel­ügyeletet a végrehajtó hatalom alá rendelve például a kormány bizonyos szerveinek működése felett? — A magyar ügyészség va­lóban vegyes profilú hatóság, s feladatköre szorosan összefügg alkotmányjogi helyzetével. Egyes vélemények szerint pél­dául a nyomozások felügyeletét csak akkor láthatja el, ha is maga a kormánytól független. Azzal érvelnek ugyanis, hogy a végre­hajtó hatalomnak alárendelt ügyészség más kormányzati szervet aligha képes felügyelni. Magam azonban azt gondolom, hogy mindez politikai kérdés, vagyis a magyar társadalomnak kell eldöntenie, hogy a kormány vagy a parlament alárendeltsé­gében működő, esetleg az Al­kotmánybírósághoz hasonlato­san teljesen független ügyész­ség jelent-e nagyobb garanciát a törvényes működésre. Az pedig, hogy magam a kormánynak fe­lelős ügyészséget tartom sze­rencsés megoldásnak, azon a ta­pasztalati tényen alapul, hogy fejlett nyugati demokráciákban ez a rendszer bizonyult műkö­dőképesnek. De hadd tegyem hozzá: a jelenlegi magyar konstrukció sem jelent valódi függetlenséget, hiszen a legfőbb ügyész a parlamentben interpel­lálható, illetve őt beszámolási kötelezettség terheli. Az Or­szággyűlésben viszont a kor­mánynak többsége van, s így képes politikai nyomást kifejte­ni például azzal, hogy az inter­pellációra adott választ lesza­vaztatja. Egyébként szabályozás kérdése, hogy mennyire függet­len az ügyészség, hiszen lehet viszonylag önálló a kormány alárendeltségében, ha a minisz­ternek nincs utasítási joga. Amennyiben pedig a legfőbb ügyész hivatali idejét összekap­csolnák a parlamenti ciklussal, gyakorlatilag a kormány alá rendelnék. — A parlament az utóbbi négy esztendőben többször le­szavazta a főügyészt. Soha nem gondolt arra, hogy lemondjon? — Minden esetetben meg voltam győződve arról, hogy azokban az ügyekben nekem volt igazam. Ugyanakkor való­ban bizalmi kérdésekben — ilyennek tekintem például a MIÉP kezdeményezését — meggyőző többséggel mellet­tem voksoltak, ezért nem láttam okot a lemondásra. —A kormányprogram homá­lyosan fogalmaz, amikor ki­mondja, hogy a jogvédő szervek feladatrendszerének átalakítá­sával újra kell szabályozni az ügyészség alkotmányos helyze­tét. Ez mit jelenthet a gyakor­latban? — Azt nem tudom kiolvasni a vezető kormánypárt program­jából, hogy az ügyészség kizá­rólag vádhatósággá válnék, vagyis valószínűleg számos, büntetőjogon kívüli feladat is marad. Nem lenne azonban sze­rencsés, ha azokat a hatáskörö­ket elvennék az ügyészségtől, amelyekkel jól tud élni, mert ebben az esetben újabb orszá­gos főhatóságokat kellene létre­hozni például az alapítványok vagy az egyesületek felügyele­tére, az állampolgári jogok vé­delmére. Egyébként a nyugati ügyészségek sem kizárólag vád­hatóságként működnek; egyes államokban létezik például a közérdekű keresetindítási jog, amelyet nálunk az Alkotmány­­bíróság a közelmúltban alkot­mánysértőnek talált. •­­­z. Györgyi Kálmán A népjóléti tárca fenntartja kompenzációs igényeit A népjóléti tárca kénysze­rűségből tudomásul veszi a kormány stabilizációs cso­magtervét, amely takarékos­ságra kötelezi a központi költ­ségvetési szerveket, fenntartja azonban jelentős kompenzá­ciós igényeit — tájékoztatott tegnap Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium politi­kai államtitkára. A tizenhétmilliárdos megta­karítást előirányozó döntés nem érinti az önkormányzati szférát, és az egészségügyi intézmények gyógyszer- és bérkeretei sem csökkennek, hiszen ezek finan­szírozása az egészségügyi ön­­kormányzat hatáskörébe tarto­zik, a határozat mégis súlyos terheket ró a tárcára — hangsú­lyozta az államtitkár. Jelenleg a takarékossági in­tézkedések mértéke még nem végleges és vitatható, annyi azonban elmondható: a pénz­ügyminisztériummal összesen másfél milliárd forintról folyik a tárgyalás. A végső döntés az augusztus végi kormányülésen születik meg. A takarékossági intézkedések mintegy húsz százalékkal csök­kentik a tárcaberuházásokra fordítható összeget. Természe­tesen csupán olyan befektetések ideiglenes elhalasztásáról lehet szó, amelyek előkészítése még nem előrehaladott és nem kötöt­tek olyan előszerződéseket, amelyek átütemezése esetén anyagi kötelezettségvállalás ter­helné a minisztériumot. Továb­bi húsz-huszonöt százalék meg­takarítást kívánnak elérni a tár­sadalombiztosítás által finanszí­rozott központi intézmények központi támogatását illetőleg, s bármilyen fájdalmas is a döntés — fűzte hozzá Kökény —, ez azt jelenti, hogy a kormány bi­zonyos bevételi többletet kény­telen elvonni az egyetemektől is. Egyébként a kemény takaré­kossági intézkedéseket először magán a minisztériumon kezdik — tette még hozzá. A legnagyobb megtakarítást szakmai programok elhalasztása útján kénytelen a tárca előte­remteni. Elsősorban a pályáza­tokra és céltámogatásokra szánt ráfordításokat kell ennek követ­keztében megkurtítani. A kény­szerű döntés során nyert összeg azonban az egész megtakarítás több mint felét teszi ki. Az élet­mentő beruházásokra indított szakmai programoktól egyetlen filllért sem vonnak el. Ilyen pl. az inkubátorok cseréje. A szak­mai programok keretein belül főleg ott próbálnak takarékos­kodni, ahol más, elsősorban nemzetközi források is rendel­kezésre állnak. Másfél héten belül pontos számot kívánnak közölni arról, hogy a forintleértékelés, a vár­ható energiaár-emelés és az álta­lános fogyasztási adóról szóló törvény módosítása mennyiben érinti az ágazatot. Az államtitkár véleménye szerint, amennyiben nem történik kompenzáció, csu­pán maga a forintleértékelés egymilliárd forint többletkiadást jelent a gyógyszervásárló lakos­ság számára, amelytől azonban mindenképpen szeretnék megkí­mélni az embereket. Ennek ér­dekében tárgyalásokat folytat­nak az egészségbiztosítási ön­­kormányzattal. • D. P. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Budapest Főváros XI. kerületi Önkormányzata nyilvános pályázatot hirdet a Budapest XI. ker. Beregszász út 2175 hrsz. ingatlanának elidegenítésére. Az ingatlan 1368 m1 alapterületű, 04 K építési övezetben van, közművesíthető. Pályázati feltételek:­­ a pályázatokat zárt borítékban a XI. kerületi Önkormányzat Vagyonnyilvántartó és Fenntartó Osztályára címezve kell benyújtani postán, vagy a Polgármesteri Hivatal Iktató Irodáján személyesen (1113 Budapest, Bocskai út 39-41. fszt.l.) leadni, "PÁLYÁZAT" megjelöléssel - Csak olyan pályázatot tudunk elfogadni, amely a konkrét vételárat és a fizetési feltételeket is tartalmazza. Pályázatok beérkezésének határideje: 1994. szeptember 5. 18 óra Felhívjuk a pályázók figyelmét arra, hogy a pályázat nyertese az a vevő lesz, aki a legkedvezőbb vételárat, fizetési feltételeket ajánlja. A Fővárosi Önkormányzat elővásárlási joggal rendelkezik, emiatt a pályázatot elnyert vevővel csak olyan szerződés köthető, ami a Fővárosi Önkormányzat lemondó nyilatkozatával lép érvénybe. A nyertes pályázó köteles minimum a vételár 10 %-át a szerződéskötéskor készpénzben foglalóként megfizetni. A pályázatokat a XI. kerületi Önkormányzat Vállalkozási és Privatizációs Bizottsága bírálja el. A bizottság fenntartja a jogát arra, hogy amennyiben megfelelő ajánlat nem érkezik a pályázatot sikertelennek nyilvánítja. A pályázattal kapcsolatban bővebb felvilágosítás az 1-852-366 számú telefonon, a 287-es melléken kapható. Vegyes vállalat csoportunk pénzügyi-számviteli vezetőt keres, főállásba. Cégeink tevékenységi köre: kiskereskedelem, beruházás. Többévi főkönyvelői gyakorlattal, közgazdasági végzettséggel, lehetőleg németnyelv-tudással rendelkező, külkereskedelmi könyvelésben jártas személy jelentkezését várjuk. Jövedelem: megállapodás szerint. Telefon, napközben: 269-6747, Simon Péter. Párizs és Loire menti kastélyok 49.900 Ft Az ár tartalmazza a belépőket is. A Fáraók Birodalma 80.900 Ft Kairótól Abu Szimbelig Egyéni szállásfoglalás 130 országban

Next