Magyar Hírlap, 1995. március (28. évfolyam, 63-76. szám)
1995-03-20 / 66. szám
26 Magyar Hírlap Szívek és hazák Tényleg szívet cserél az, aki hazát cserél? Esetleg éppen a szíve diktálja ezt a változtatást? Netán a gyakorlatiasság, azaz a jobb megélhetési lehetőségek? Mindenesetre jó néhány olyan klasszis atléta fut, ugrik, dob a világ stadionjaiban, aki más országban született, mint amelyiknek a himnuszát eljátszották a tiszteletére. A ceruzavékony magasugrónő, Alina Astafei például Bukarestben született 1969-ben, ifjúsági világbajnoki címet nyert és román színekben versenyzett még két évvel ezelőtt, a stuttgarti szabadtéri világbajnokságon is. Gyakorlatilag azóta él Németországban, edzője román, Dan Vladescunak hívják. Alinát, akit korábban Galinának hívtak, a románok tavaly eltiltották, mert nem volt hajlandó az anyaország színeiben szerepelni a párizsi fedett pályás Európa-bajnokságon. Astafei egy jó hónappal ezelőtt kapta meg a német állampolgárságot, és nosza, március elején Berlinben 204 centit ugrott - ez minden idők harmadik legjobb eredménye a világon fedett pályán és első válogatott szereplése németként aranyat ért. Barcelonában 201 centis ugrással megelőzte az éppen németből szlovénné vált Britta Bilacot, no meg a fedett pályás világcsúcstartó és igazán német Heike Henkelt. A Román Atlétikai Szövetség eltiltása három évre, tehát az atlantai olimpia végéig szólt volna, ezután Astafei mehetett volna oda, ahova akar. Sajátságos... Kanyargós utat járt be a , most már osztrák gátfutó Mark McKoy, aki sokáig kanadai színekben versenyzett, és mellesleg olimpiai bajnokságon is győzött. Mark különben 34 esztendős, Guyanán, Georgetown városában született, majd 1962-től ’74-ig Angliában élt. Tartott már fedett pályás világrekordot 1986-ban (7,42 mp), aztán két évre eltiltották a szöuli olimpia után, mert elhagyta a várost éppen a négyszer százas váltó döntője előtt, a Ben Johnson-botrányt követően. McKoy beismerte: 1987- ben ő is doppingolt. A barcelonai olimpiára már Colin Jacksonnal készült fel Walesben, megdöntötte a négy éve élő kanadai csúcsot, majd győzött a nyári játékokon. Egy évvel korábban a halványbarna ború sztár feleségül vette a kitűnő német futónő Yvonne Mai ikertestvérét, Yvette-et, és Ausztriába költöztek. A kétgyermekes családapa voltaképp roppant bölcs megoldást választott, mert Európa közepén élve kapta sorra a Grand Prix-versenyekre szóló meghívásokat, amelyek némi pénzt is hoztak a konyhára. És hát mennyivel egyszerűbb Bécsből eljutni Nizzába, Zürichbe, Madridba, Párizsba, mint rendre átrepülni Amerikából az öreg földrészre. A ’93-as fedett pályás vb-n Mark még otthon, Torontóban legyőzte Jacksont egy káprázatos rajttal (a reakcióideje a rajtnál 0,053 mp volt!), de tavaly már a versenyeken Ausztriát képviselte. Most Barcelonában is úgy rajtolt, mint az álom, de nem sokat álmélkodott az Allen Johnson, Hawkins, Jármű trió. Markot „lenyomták” a negyedik helyre (7,46 mp). McKoynak nem kellett színt váltania, mert az osztrák és a kanadai zászlót egyaránt piros és fehér selyemből készítik, a juharlevélnyi különbséggel pedig majd elszámol Mark a lelke mélyén. Nem mindig egyszerű világpolgárrá vagy akár más állampolgárságú emberré válni. Sokszor családi okok indokolják a váltást, amely hol magától értetődő lehet, hol pedig kényszerhelyzet szüli. A spanyol Sandra Myers neve rögtön mutatja, hogy angolszász területről származhat. Az Egyesült Államokban, Kansasban egy Little River nevű helységben született a futónő, távolugróként kezdte, aztán inkább 100-on, 200-on, majd egyre többször 400-on futott. A kétkörös versenyt meg is nyerte Genovában az 1992-es fedett pályás EB-n, és addigra már szerzett egy fedett pályás vb-ezüstöt Sevillában, szabadtéren Tokióban pedig egy bronzérmet tehetett zsebre. 1985-ben költözött Spanyolországba, és egy évvel később fejhez ment edzőjéhez, Javier Echarrihoz, a spanyol súlyemelőbajnokhoz. 1987-ben Sandra megkapta a spanyol állampolgárságot, és jól érzi magát a bőrében. Otthonában a szoba közepén áll egy zongora, ami csöppet sem véletlen, mert hősnőnk a California Egyetemen zongorára komponált zeneszerzést tanult. Azt azért sajnálja, hogy a barcelonai olimpián Achillesín-sérülés miatt nem állhatott rajthoz, de azóta is fut, igaz, 34 évesen nincsenek vérmes reményei. Ettől függetlenül nem távolodik el az atlétikától, mert egyrészt a jövőt biztosítani kell, másrészt a változatosság gyönyörködtet: egy spanyol atlétikai szaklapot szerkeszt. Sandra tehát jól járt, a bolgár Szvetla Dimitrova viszont kutyamód szenved. Nem véletlenül: a bolgár szövetség felfüggesztette tagságát, és a múlt év végén viharos gyorsasággal Bécsbe távozott. A szövetségi elnök azt állította a neves gátfutónőről, hogy Dimitrova 150 ezer dollárt, mi több, testőröket követelt magának a nagy versenyekre. Szvetla inkább a férje, Ilian Pihtikov elől menekült, aki a hírek szerint gyakorta erőszakoskodott a feleségével. Az asszony ezt megunta, kétszer szökött meg otthonról, a férj erőszakkal cibálta haza. Az Európa-bajnok futónő kész Bulgária színeiben versenyezni - mondta osztrák menedzsere, Harald Edletzberger -, de csak akkor, ha az előző esztendő Grand Prix-jutalmát, azaz a 80 ezer dollárt átutalják a számlájára. Dimitrova tavaly a 100 méteres gátfutásban 12,53 másodpercet ért el, tehát feltételezhetően az osztrákok is szívesen vennék, ha McKay után Szvetla is magára húzná Ausztria címeres mezét. Az állampolgárság elnyerése másik kategória, mint az ideiglenes letelepedés vagy teszem azt a vegyesházasságok. Merlene Ottey is inkább Rómában lelhető fel barátja, a sprinter Stephano Tilli oldalán, semmint szülőhazájában, Jamaicában. A ragyogó szépségű német távolugró hölgy, Susann Tiedtke Joe Greent, barna bőrű amerikai szaktársát, , a barcelonai olimpia bronzérmesét választotta. Hol itt élnek, holott. Holott... Holott lehetne rosszabb is, mert például az ausztrálok maratoni futója, Lisa Martin a kenyai klasszis hosszútávfutóval, Yobes Ondiekivel kötötte össze az életét. Tudjuk jól, hogy az Ausztrália és Afrika közötti távolság még a kisebb térképeken is legalább egy arasznyi. A mesének nincs vége, és ne is legyen, csak éppen a szív... Elcserélné? • Deák Horváth Péter Marlene Ottey egyre több időt tölt Rómában FOTÓ: SZIGETI TAMÁS sport A Magyar Lapkiadók Egyesülete 1995. március 23—25. között rendezi II. szakmai tanácskozását Balatonfüreden A rendezvény főszponzora: Az élvonal* Szponzorai: Finnpap, Egri Nyomda, Kossuth Nyomda Révai Nyomda, Szikra Nyomda 2746 MH „Fontos, hogy ne akarjak győzni...” Oláh Katalin kettős élete A látszólagos ellentmondás megértéséhez Oláh Kati „előéletével” kell tisztában lenni. Az utóbbi évtized kimagaslóan legjobb magyar tájfutója már 1991-es vb-győzelme idején is hébe-hóba rajthoz állt utcai futóversenyeken, később pedig más atlétikai viadalokon. Nyíregyháza, Micro SE, Szegedi VSE, Bp. Spartacus, BVSC - eddigi klubcserés izgága, egy helyben megmaradni nem tudó embert sejtetnek, pedig Oláh Katalin az utolsó, akire ezek a jelzők ráillenek. Sőt, a visszahúzódást és a szerénységet szinte már túlzásba viszi, a gyakori váltások mozgatórugója pedig rendszerint a szükség volt, magyarra fordítva: a pénz. Ugyanis csak tájfutásból még egy világbajnoknak is szűkös a megélhetés, természetes, hogy a legkedvezőbb feltételeket nyújtó hazai egyesületet választja. De mivel még ez is csupán a „több mint a semmi” esete, hogy ne kelljen félúton abbahagyni a pályafutást, és TF- es testnevelő tanári diplomáját gyümölcsöztetni - arra ráér majd később -, Oláh Katalin elszegődött az atlétákhoz is. Legutóbb az SZVSE-nél tájékozódási futóként, a Spartacusnál pedig atlétaként állt alkalmazásban. Ám ez utóbbinál elapadtak a források. „Ennek ellenére úgy érzem, hogy én tartozom a klubnak - kommentálja Kati -, hiszen azon kívül, hogy tavaly egy 3000-es országos hatodik helyet szereztem a klubnak és a mezeifutó Európa-bajnokságon a második legjobb magyar lettem, mást nem tudok felmutatni, a legszívesebben maradnék, de hát...” Így lett a Spartacus versenyzőjéből a BVSC hosszútávosa. Tartozásról ezúttal aligha lehet szó, mivel átigazolását követően a mezeifutó-bajnokságról mindjárt elhozott egy negyedik helyezést, és a BVSC női csapatát bajnoki címhez segítette. Mindemellett nem hagy fel a tájfutással, már csak azért sem, mert az augusztus 15-én kezdődő vb helyszínén, a németországi Lippe terepén könnyű pályát ígérnek, ami egyértelműen Oláhnak kedvez. Ő az egyetlen tájfutónk, akinek éremesélye lehet a világbajnokságon, annál is inkább, mert - úgy tűnik - kilábalt betegségéből. Az utóbbi években ugyanis rendszerint januártól néhány hónapos gyengeség fogta el, rosszulléttel küzdött, nem volt terhelhető. A tünetek megállapításánál tovább az orvosok sem jutottak. Lelki problémára gyanakodva Katalin tavaly ősszel felkereste a Spartacus pszichológusát, Vura Mártát. Hogy a pszichológusnőnek köszönhető-e vagy sem, nem tudni, mindenesetre a rejtélyes kór támadása az idén végre elmaradt. A doktornő és Oláh már újabb közös feladatra készülnek. Annak a hibának a kiküszöbölésére, amelyet a tájfutónő az 1989-es és az 1993-as vb-n egyaránt elkövetett. Mindkét alkalommal remekül ment a selejtezőkben, a szereplés a legszebb reményekre jogosított. A döntőben aztán olyan erősen kezdett, hogy az őrült rohanás másra nem is vezethetett, mint hibák sorozatára. Oláh Katalin most autogén tréninggel készül higgadtságának megőrzésére. „Azon kell túltennem magam - mondja -, hogy esélyesként állok rajthoz. Fontos, hogy ne akarjak nyerni...” Zárt pályás atlétikai versenyek, mezeifutó derbik, pénzdíjas utcai futóversenyek, a maratoni távval való kacérkodás mellett sem adja föl a tájfutást. Már most emlegeti az 1997-es norvégiai vb-t, s azt, hogy a sportág másik magyar világbajnoka, Monspart Sarolta is 28 esztendősen jutott fel a csúcsra, s még 34 évesen is ott volt. Vagyis „Befejezte...” jellegű híreknek még jó darabig nem kell hinnünk. • Tarák Péter Meglepő hír látott napvilágot a minap: „Oláh Katalin világbajnok tájfutónő ezentúl a BVSC színeiben versenyez, mégpedig atlétaként.” Nocsak! Befejezi? Hiszen huszonhét év a tájfutásban „középkor”. Ráadásul éppen most, világbajnokság előtt? Pedig: a hír igaz. És szerencsére mégsem... 1995. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ Kísért az NDK doppingmúltja MH-Köln____________ Uli Eicke, a Köln/Leverkusen körzet olimpiai központjának igazgatója a Német Sportszövetség doppingellenes bizottsága előtt információkkal szolgált olyan manipulációkról, amelyek eddig nem foglalkoztatták a doppingdetektíveket. A 31-szeres országos kenubajnok, az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékok aranyérmese, két világbajnoki ezüst tulajdonosa számtalan élsportoló munkáját kíséri figyelemmel, támogatja őket szakmai tanáccsal, orvosi ellenőrzéssel, sérülések esetében megfelelő fizioterápiás kezeléssel, a sportolói pályafutásukat követő időszakban polgári foglalkozás elsajátításával. E sokrétű munkában számtalan szakember segíti az olimpiai központ vezetőjét, aki tavaly decemberben váratlan kijelentésekkel lepte meg a német sportvilágot. A Düsseldorfban székelő Sportinformations-Dienst (SID) hírügynökségnek adott nyilatkozatban közölte: „Több olyan edzésterv jutott a kezembe, amely doppingszerek használata nélkül teljesíthetetlen.” Megemlítette, hogy a körzetébe tartozó nagy egyesületek egy része elutasítja az olimpiai központ tudományos alapokra épülő javaslatait, az edzők megtagadják az együttműködést a központ szakértőivel, sőt eltitkolják előlük a felkészülés menetrendjét. Dr. Rainer Koll sportorvos nem kapott engedélyt arra, hogy belépjen a Bayer Leverkusen atlétáinak sporttelepére. A sportolók foglalkozásválasztását elősegítő Udo Manshusen pedig arról adott hírt, hogy a versenyzők sorozatosan konfliktushelyzetbe kerülnek, mert a háttérből nyomást gyakorolnak rájuk, hogy a sportkarrier javára mondjanak le személyes érdekeikről. A Német Sportszövetség - megedződve az NDK-tól örökölt doppingmúlt feldolgozása során szerzett gyakorlatban - nem tekintette sopánkodásnak az olimpiai központ vezetőjének megállapításait, és felszólította, hogy álljon a doppingellenes bizottság rendelkezésére, és adja elő személyes vádjait. Erre az elmúlt napokban került sor a DSB majna-frankfurti székházában. Ezt követően a bizottság élén álló Hans Evers közölte, hogy Uli Eicke feltételezései időközben megerősítést nyertek más forrásokból. „A tőle hallottak jelentős lépéssel segítették munkánkat - mondta a bizottság vezetője, és köszönetét fejezte ki azért, hogy a volt olimpiai bajnok személyes rizikót vállalva közölte észrevételeit. A vele szembeni felelősség arra késztette Hans Everst, hogy a gyanúsított klubok, edzők és versenyzők nevét - egyelőre - nem hozták nyilvánosságra. „Amíg nem alakul ki világos kép, tartózkodó álláspontra helyezkedünk. A vádak kivizsgálásában olyan fokot kell elérnünk, hogy a polgári bíróságok előtt is megállják a helyüket” - mondta a doppingellenes bizottság vezetője, és egyben felszólította az érintetteket - vezetőket, orvosokat, edzőket, sportolókat -, hogy további értesülésekkel segítsék őt és társait.• A kétórás megbeszélés során a köln/leverkuseni olimpiai központ igazgatója így foglalta össze tapasztalatait: „Számtalan versenyző fordult hozzám összetett kézzel, hogy nem képes doppingszer nélkül elért teljesítményével helytállni, mert környezetében nem működik maradéktalan biztonsággal a doppingellenőrzés rendszere. A tisztán dolgozó atléták körében egyre nagyobb teret hódít a félelem.” Eicke véleménye szerint az ellenőrzés elsősorban az anabolikumpreparátumok leleplezésére összpontosul. E bevált rendszer azonban hézagos, és esélyt nyújt azoknak, akik tesztoszteron és cortizon segítségével igyekszenek fokozni munkabírásukat. A tesztoszterondopping szúrópróbaszerű ellenőrzésének sikere már elbukhat azon, hogy az ellenőrzést tizenkét órával előbb be kell jelenteni. A doppingellenes bizottság ezt az időt hat órára akarja csökkenteni, de ez beavatkozást jelenthet a sportolók magánéletébe. „Tisztázatlan, hogy például kötelezni lehet-e a versenyzőt, hogy az edzőtáborozás során éjszaka három órakor álljon az ellenőrök rendelkezésére” - mondta Hans Evers, és egyben közölte, hogy az Uli Eicke által megerősített vádak nem kizárólag atlétákra vonatkoznak. A doppingellenes bizottság legközelebbi ülésére meghívást kapott a Német Atlétikai Szövetség doppingmegbízottja, Theo Rous is. • Stefan Lazar Aranyérmek a szolgálati útról MH-információ Rövid ausztráliai telelés után érkeztek haza a 6. rendőr- és tűzoltó-világjátékok magyar résztvevői. Az egyhetes küzdelmek ugyan március negyedikén véget értek, de a 25 fős magyar küldöttségnek türelmesen meg kellett várnia az őket Melbourne-ből visszaszállító repülőt. A csomagba tizenegy aranyérem került a nyolc ezüst és a három bronz mellé. A legjobban ismét a lövészek szerepeltek, Horváth Gábor, az ÚTE puskása a fekvő és összetett számban is az első helyen végzett. Glicza Csaba akciópisztollyal győzött, a honvédos tűzoltótiszt, Gombos László pedig puskával négy érmet is nyert; aranyat az összetett és a fekvő egyéniben, ezüstöt és bronzot pedig a csapatversenyek során. A lövészek teljesítménye azért is érdemel külön elismerést, mert saját fegyvereiket nem vihették magukkal, ugyanis a szállító, a Lauda Air a szingapúri hatóságoktól nem kapta meg a fegyverek tranzitengedélyét, így kölcsönpuskákkal,pisztolyokkal éslőszerekkel lőttek. Az egyenruhás magyar sportolók közül a rendőrök voltak valamivel könnyebb helyzetben, mert az ő útjuk a finanszírozás szempontjából is szolgálatinak bizonyult, míg Gombosnak például a Diego Szőnyegáruházat kellett meggyőznie arról, hogy érdemes a világjátékokra költeni. Aranyérmet nyert még Tégla Ferenc is, rögtön kettőt, mert elindult a diszkoszvetésen kívül a súlylökésben is. A 47 évével veteránnak számító atlétánál idősebbek is szerepeltek a magyar csapatban, mert több parancsnok is vállalta a küzdelmekkel járó megpróbáltatásokat - elsősorban teniszben. Ez utóbbi sportágban is született magyar győzelem a Mályi, Győri páros jóvoltából, a tizenegyedik aranyat pedig az erőemelő Tóth András szerezte. • N. Á. A TiszaChem Rt. Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság 1995. évi rendes közgyűlését 1995. április 19-én 10 órakor tartja Budapesten a Grand Hotel Hungária Imperial termében (I. emelet) (cím: Budapest VII., Rákóczi út 90.) Napirendi pontok: 1. a) Az igazgatóság jelentése az 1994. évi ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról. b) A könyvvizsgáló jelentése a társaság 1994. évi tevékenységéről. c) A felügyelő bizottság jelentése a társaság 1994. évi tevékenységéről. d) Az 1994. évi mérleg elfogadása. c) A nyereség felosztására vonatkozó javaslat és az osztalék meghatározása. 2. A társaság 1995. évi üzleti terve. 3. Az igazgatósági tagok választása, visszahívása, 1995. évi díjazásának megállapítása. 4. A felügyelő bizottság tagjainak választása, visszahívása, 1995. évi díjazásának megállapítása. 5. A könyvvizsgáló választása, visszahívása, 1995. évi díjazásának megállapítása. Az előterjesztések írásos anyagát a névre szóló részvények tulajdonosai a közgyűlést megelőzően postán kapják kézhez. A részvényes szavazati jogát személyesen, vagy az alapszabály 12. pontja szerint meghatalmazott útján gyakorolhatja. Minden részvényes 10 000 Ft-ra egy szavazatra jogosít. A TiszaChem Kereskedelmi Részvénytársaság igazgatósága — a Gt. 268. paragrafus (3) bekezdésére való utalással — közzéteszi az alábbi adatokat: ESZKÖZÖK (E Ft) FORRÁSOK (E Ft) Befektetett eszközök 51 435 Saját tőke 187 710 Céltartalékok — Forgóeszközök 728 095 Kötelezettségek 586 428 Aktív időbeli Passzív időbeli elhatárolások 293 elhatárolások 5 685 ÖSSZESEN: 779 823 ÖSSZESEN: 779 823 Adózás utáni eredményfelosztási javaslat: 20 M Ft osztalék, 30,85 M Ft eredménytartalék A TiszaChem Rt. igazgatósága