Magyar Hírlap, 1995. augusztus (28. évfolyam, 191-204. szám)
1995-08-19 / 194. szám
1995. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT PINTÉR DEZSŐ INTERJÚJA Szombati MH-extra Glatz Ferenc akadémikussal, az Európa Intézet igazgatójával Megújító gondolkodást Új „közép-európai Helsinkire” van szükség, s a regionális megállapodás alapja lehet a nagyhatalmi befolyástól mentes Kelet-Közép-Európa jövő századi fejlődésének - így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak Glatz Ferenc akadémikus, az Európa Intézet igazgatója. • Tekintettel a délszláv dráma újabb fejleményeire is, hogyan alakul az ország, a magyarság viszonya a környező államok népeivel? A szovjet zóna összeomlása 1989-90-ben új helyzetet teremtett mind a magyarság, mind a magyar állam számára. A nemzet - azaz a magyarság - és az állam viszonyát a XIX. század óta mindig nagyhatalmi tényezők határozták meg. 1867-ben a közép-európai német nagyhatalom kiépülése, a Habsburgok kiszorítása a Német Birodalomból eredményezte azt, hogy a Habsburgoknak ki kellett egyezniük országaikon belül a legerősebb nemzettel, a magyarral. Így jött létre a dualista Monarchia, amelynek két, az államok adminisztrációját meghatározó nemzeti kultúrája a német és a magyar volt. A monarchia keretében élő más nemzetek (szeretünk elfeledkezni arról, hogy 1910-ig a magyar államban a magyarság aránya az 50 százalékot nem érte el) szerették volna a maguk nemzeti kultúráját is kifejleszteni és ehhez saját nemzeti-állami kereteket igénybe venni. Az az adminisztrációt, amely a saját anyanyelvű oktatásukat, művelődésüket kifejleszti. • Milyen megoldás kínálkozott erre? Európa ekkor még nem ismerte a nemzeti kisebbségi autonómiák rendszerét. A magyar állam vezető erői csak az állam összeomlása pillanatában jutottak el a nem magyar kisebbségek részére adandó autonómia tervéhez 1918-ban. 1918-20- ban ismét nagyhatalmi érdekek határozik meg a magyarság és velük a szomszédi népek sorsát is. A világháborúban győztes antanthatalmak érdekei azt kívánták, hogy Németország hátában egy, a német-magyar központi hatalmakkal ellentétes államszervezet jöjjön létre. Ezért gyengítették Németországot, Ausztriát és Magyarországot - a korábbi háborús ellenségeiket - és erős, kiterjedt államszervezetekkel ajándékozták meg ezek ellenségeit: a cseheket, a szlovákokat, a románikat a délszlávokat. A magyarság egyharmada kisebbségi sorba került, mivel az új nagyhatalmi erőviszonyok egyáltalán nem törődtek az etnikai határokkal. • Történelmi léptékekben mit hozott a kisállami rendszer a nyerteseknek és mit a veszteseknek? Ma már látjuk: az 1918-20. évi háborússtratégiai célok nem csak újabb etnikai feszültségeket keltettek. Míg korábban a románok, a szlovákok, a csehek, a horvátok, a szerbek, a szlovének érezték magukat elnyomva az Osztrák-Magyar Monarchiában, most az új államokban magyarok és németek milliói kerültek kisebbségbe és érezték magukat ugyanúgy elnyomva, mint 1918 előtt mások. Ma már azt is látjuk, hogy a kisállami rendszer nyomorúságot hozott a térségben élő nemzetek részére szociálisan és külpolitikai tekintetben is. Abban az időszakban, amikor a tömegtermelés, a modernizálódott gazdaság éppen a tőke és a munkaerő szabad mozgását kívánja meg, a modernizálódáshoz a nagy befektetések és a nagy kiterjedésű piacok szükségesek, akkor a térség korábbi, kontinentális méretekben is jelentős munkaszervezete megbomlott és a térségben hét különböző vámrendszer, pénznem és gazdaságpolitikai adminisztráció alakul. Nemzetileg a szlovákok, a csehek, a románok és a délszlávok nyertesei voltak ennek a nagyhatalmi törekvésnek. Ám szociálisan ugyanúgy vesztesei, mint a magyarok vagy az osztrákok. Az erdélyi román, az ausztriai cseh egyszerű iparos, tisztviselő életszínvonala 1910-ben közelebb állt a nyugati vezető technikai civilizációkhoz, mint a két háború közötti nemzetállamok korában. Ugyanígy nagyhatalmi érdekek döntöttek 1938-41 között, az úgynevezett területrevíziók korában. • Nemzet és állam viszonyára milyen hatást gyakoroltak a határmódosítások? Nem volt békés megegyezés a térség nemzetei között abban, hogy miként alakuljanak a nemzeti és az állami határok. Kihasználva a németség államának, a Német Birodalomnak az előretörését Európában, a magyarság területrevíziókat ért el. Ezek az új határok - tárgyilagosan meg kell állapítani - máig a legközelebb álltak az úgynevezett etnikai határokhoz. Azt is látjuk ma már, ezek a területrevíziók bizonyították be igazából, hogy a határok ideoda tologatásával nem lehet összhangba hozni nemzet és állam viszonyát. A térségben nem egymás mellett, hanem egymással keverten élnek a különböző etnikumok. A határtologatás csak újabb kisebbségi konfliktusokat szülhet. Sajnos ehhez a felismeréshez 1945 után nem sokan jutottak el. E kevesek felismerésének érvényre juttatását is gátolta, illetve megakadályozta az új nagyhatalmi helyzet: a magyarság és a vele együtt élő más nemzetek a szovjet megszállási zónába kerültek. Államaikat is a sztálini mintájú proletárdiktatúra szerint rendezték be. Ez a rendszer általában lebecsülte a nemzetietnikai tényezők szerepét. Egy elvont proletárinternacionalizmust igyekezett megvalósítani, majd amikor ennek lehetetlensége bebizonyosodott, akkor a nemzeti kérdést a stratégiai, politikai kérdéseknek rendelte alá. (A proletárdiktatúra nem ismert etnikai vagy vallási autonómiákat, mint ahogy nem ismerte általában a kisközösségi szerveződés intézményeit sem, amelyek nem magától az államtól indultak ki.) Az 1920-30 közötti nemzetállami határok visszaállítása természetesen nem a Szovjetunió, hanem általában a szövetséges hatalmak követelése volt. De az, hogy esetleges rendezési kísérletek az itt élő államok között nem alakulhattak ki, már a szovjet rendszer politikai sajátossága volt. • A térségi rendszerváltozások miért nem szolgálták a hagyományos nemzeti szembenállások felszámolásának ügyét? Ezek után ki-ki hol találhatja meg a helyét? Amíg Nyugat-Európában, a skandináv országokban és az észak-nyugati kis népek között létrejöttek az első valós területi-igazgatási integrációk (például a Benelux-államok), addig a térségben ilyen, a nemzetek valós érdekeire épülő integráció nem találhatta meg a maga államszervezeti formáit. Ha mindezt a térség politikai elitje és értelmisége nem ismerte is föl a maga korában, de érezte, hogy a szovjet rendszer nem ad lehetőséget az itt élő népeknek, hogy évszázados ellentéteik után ésszerű, új államkereteket alakítsanak ki. Ezért is mindenki nagy örömmel fogadta az 1989-90-es átalakulást. Ekkor a térség minden nemzetének értelmisége feltette magának a kérdést, amelyet most ön tett fel nekem: hol lesz a helyünk az új világban? Amikor a választ keressük - először az utóbbi évszázadokban - magunkra vagyunk utalva mi, kis népek. Sem nyugati, sem keleti nagyhatalom nem határozza meg az itt élő nemzeteknek, hogy milyen területi igazgatási rendszert alakítsunk ki. Tudomásul kell vennünk: meg kell egyeznünk egymással! Olyan területi-igazgatási kereteket létrehozni, amelyekben mindnyájan jól érezzük magunkat. Nem futni versenyt sem Nyugatra, sem Keletre, hogy nagyhatalmi erőszakot állítsunk a magunk saját nemzeti érdekei mellé, a többiek rovására. • Minderre tekintettel hogyan fogalmazható meg a magyar érdek? Véleményem szerint a magyarság érdeke egy olyan területi-igazgatási szervezet (azaz állam) létrehozása, amely nyitott a világ minden irányába. Nyitott államszervezet a szomszéd államok és az azokban élő népek, valamint Nyugat és Kelet felé egyaránt. Ez érdeke nemcsak a magyarságnak, hanem a térség más kis népeinek is. Ez azért fontos, mert feloldhatja a több évszázados feszültséget az etnikai szállásterület és a területi-igazgatási egység, az állam területe között. A nyitott államszervezet nemcsak a polgárok szabad utazását, a gondolatok és a munkaerő szabad áramlását jelentheti, hanem egyben a nemzeti kollektívumok közötti kapcsolattartás szabadságát is. Másfél évtizede mondjuk, a román állam jó polgára és adófizetője lehet az ott élő magyar nemzetiségű állampolgár, és egyúttal lehet szerves tagja a magyar kultúrnemzetnek. Kapjuk is érte a kritikát úgynevezett nemzeti oldalról, mondván: lemondunk a területrevízió lehetőségéről. Kapjuk a kritikát a polgári radikális oldalról is, mondván: túlbecsüljük a nemzeti kollektívumok szerepét a századvégen. Vajon nem ez a legnemesebb liberalizmus: engedni, hogy a polgár olyan közösségekben, kollektívumokban szerveződjék etnikailag, vallásilag, nembelileg, politikailag, szociálisan, amilyen alapon ő maga ezt elképzeli? Vajon nem az a mindenkori adminisztráció feladata, hogy az államterületen az állam (vagy a község) területén élő polgárok szabad szerveződésének a kereteit biztosítsa? Én kitartok azon politikai álláspontom mellett, hogy csakis ez az adminisztráció (mind az állami, mind a helyi, mind egyéb intézmények adminisztrációjának feladata. A nyitott államszervezet az itt élő népek gazdasági érdeke is. • Az egy-egy országban vallott nemzeti szempontok nem bizonyulnak erősebbeknek e felismerésnél? Lemaradásunk a termelésben a vezető technikai kultúrákhoz képest csak akkor hozható be a következő évszázadban, ha a térség adminisztrációja minél kevesebb akadályt gördít a fejlettebb termelési kultúrák beáramlása elé, és minél több erőfeszítést tesz, hogy a térség munkaereje magasabb színvonalra kerüljön - tekintet nélkül az etnikai szempontokra. Romániának mint államnak ugyanúgy érdeke a területén élő magyarok magas szintű szakmai kiképzése, mint a területén élő románoké. Ott fizetnek adót, ott dolgoznak és gyarapítják a helyi területi-igazgatási egység minden polgárát, azaz Románia állampolgári közösségét. Ezért tehát megítélésem szerint a román politikai adminisztrációnak nagyon is érdeke, hogy az ott élő magyarságnak iskolaszervezetet, egyetemi képzést, kulturális és tudományos szervezkedést biztosítson. Ezt elmulasztotta a történelemben a korábbi évszázadban mind a magyar állam, mind pedig 1920 után az új kisállamok sora. • A magyar szerepvállalást szomszédságunkban mennyire akadályozzák a nemzetállam-teremtést szolgáló politikai törekvések? A térség nemzeti középosztályai igen fontos szerepet töltöttek be az elmúlt 150 esztendőben. Megtanították az itt élő népek kisgyermekeit írni, olvasni, anyanyelven kulturálódni, hozzájárultak, hogy művelt szakmunkások, szakkönyveket forgató parasztok, értelmiségeik legyenek. Segítettek az emberek legmagasabb szintű önmegvalósításában. Most, a XX. század végén ez a folyamat lezárult. Minden nemzet kiépítette a maga anyanyelvén oktatási-kulturális, igazgatási intézményrendszerét. Nagy veszélynek tartom, ha ez a nemzeti értelmiség a megteremtett állami-nemzeti intézményeket arra használja fel, hogy megmerevítse vagy újratermelje a térség nemzeti ellentéteit. Történészként látjuk azt a fejlődést, amelynek eredményeként ez a nemzeti értelmiség kialakította a maga jó megélhetését biztosító nemzeti hivatalokat, nemcsak az iskolarendszerben, hanem a nemzetállami adminisztrációban is. Történészként félünk is attól, hogy ez a nemzeti középosztály a maga anyagi érdekeit követve akadályává válik a nemzetek fölötti, vagy a nemzetektől független integrációnak. Mint ahogy attól is félünk, az 1990 utáni többpártrendszer sok előnye mellett egyik deficitje is most érvényesül. A mindenáron történő szavazatnyerésre való törekvés azt eredményezheti, hogy a társadalom mélyén felgyűlt nemzeti indulatokat hangos nemzeti jelszavakkal még inkább felkorbácsolják. A legolcsóbb szavazatnyerészkedés a térség politikai pártjai részéről a szociális és a nemzeti demagógia. A térség politikusainak szerintem ebből nem azt a következtetést kellene levonni, hogy a társadalom tele van rossz pártokkal, rossz politikusokkal, hanem azt: a térség telve van szociális és nemzeti feszültséggel. • A közelmúlt milyen pozíciókat teremtett Magyarország és általában a magyarság számára? Magyarország előnye 1990 után egyértelmű volt a nyugati elemzők előtt is. Itthon már az őrségváltásban érdekeltek miatt kevésbé volt egyértelmű ez az előny. Az 1962 után kibontakozó politikai konszolidáció kétarcúsága nem csak a demokratikus kibontakozást hátráltatta, nem csak a szovjet internacionalizmushoz való ragaszkodást hangoztatta. Ez az egyik arca. A másik viszont az volt, amelyik elfogadva a szovjet megszállási zóna követelményrendszerét, tudomásul véve - amit a társadalom gondolkodása mélyén soha nem vett valójában tudomásul - a szovjet megszállás tényét, mégis csak a társadalom gazdagodásának, az életkeretek működésének biztosítását tűzte ki célul. Sőt, Helsinki (1975) után határozottan támogatta a tájékozódást a nyugati civilizációk felé. Igaz, ma már mindnyájan csak azokra a keservekre gondolunk, amelyek révén útlevélhez, netán kicsinyke devizához lehetett jutni. Ezek a keservek pedig valós emlékek. De ne feledkezzünk meg arról: akár a számítógépes kultúra, akár a nyugati folyóiratok olvasása, konferenciákra való kijutás messze Magyarországon volt - relatíve - a legkönnyebb a szovjet táboron belül. Ez egyfajta kapcsolatot is eredményezett a fejlett nyugati civilizációkkal és egyben bizonyos liberális és vállalkozó szellemet is megtűrt belpolitikailag. Ez a vállalkozó szellemű és liberális gondolkodás a mi nagy előnyünk - és szeretném, ha ezen most nem pártpolitikai hangsúlyt értene. A magyarság érdeke tehát a büszke, saját erejében bízó polgárnak a lassú kialakulásában, vagy újrakialakulásában rejlik. A diktatórikusabb államkeretben élő szomszéd népek és az azokban az államokban élő magyar nemzeti kisebbségek nem fejleszthették ki az elmúlt évtizedekben ezeket az erőiket. Nekünk az 1990-es években ezt a szellemiséget kellene ösztönöznünk és továbbfejlesztenünk. Ez a magyarságnak mint nemzeti kollektívumnak az érdeke. • Jelen vannaak-e a környező államok közéletében azok, akik már e felismerés birtokába jutottak, s a színrelépéshez csak a megfelelő alkalmat várják? A politikai pártokban még kevéssé rajzolódnak ki a belátásos megegyezés erői. Annál inkább az értelmiség egy részénél. A szlovák kereszténydemokrata ellenzék soraiban ugyanúgy, mint Meciar pártjában együtt élnek pillanatnyilag a nacionalista és a nemzeti együttműködésre hajlamos erők. Hiányzik viszont egy olyan tekintélyes politikai személyiség a pártokban, akinek (vagy akiknek) a szavára odafigyelnek a szomszédok is. Főként hiányoznak azok a személyiségek, akiknek hisznek. Akik nem azért politizálnak, hogy hízelegjenek a választóknak, hanem segítenek abban, hogy a közösség képes legyen önkritikusan szemlélni a maga gyengéit és képes legyen elfogadni a másik egyén, a másik közösség pozitívumait. Hiányoznak a politikából azok az egyéniségek, akiknek vannak elképzeléseik a jövőre vonatkozóan, ezeket képesek megfogalmazni és az emberekkel megvitatni. • Az esélyek tehát folyamatosan csökkennek? Derűlátó vagyok. Az 1990-1995 közötti periódusban igen sok - másfél száz éve visszaszorult - indulat szakadt fel. Jugoszlávia arról ad bizonyságot, hogy a nemzeti és vallási ellentétek legrosszabb megoldási formája a háború. Talán éppen Jugoszlávia példája - a televízión közvetített emberi kegyetlenségek látványa - döbbenti rá a térség egyszerű embereit, hogy a nemzeti gyűlölködés politikai prókátoraiból kiábránduljanak. Ha most a következő egy-két esztendőben támadnak olyan politikai erők, amelyek a fentebb említett előrelátó képességgel, tetterővel és türelemmel rendelkeznek, akkor az ezredfordulóra közelebb juthatunk a megértéshez, mint bármikor máskor. A közép-európai államok szövetsége nyitott államszervezet, és nem szuperállam. Az én gondolkodásom ebből az alaptézisből indul ki. Megállapodni olyan normatívákban, politikai magatartáskódexben, amelyet nemcsak a nemzeti kisebbségekkel szemben, hanem ugyanígy vallási és egyéb civilszervezetekkel a polgári szabadságjogok tárgyában egymásnak garantálunk. Egy új, „közép-európai Helsinkire” van szükség. Helsinki a maga korában, 1975-ben a hatalmilag és technikailag is kettéosztott világ terméke volt. Egy új regionális megállapodás alapja lehet a nagyhatalmi befolyástól mentes Kelet-Közép-Európa jövő századi fejlődésének. Nem szeretek kategorikusan fogalmazni, de most hajlok erre: ha ezt nem érjük el, akkor a térség visszavonhatatlanul lemarad a fejlett civilizációk mögött. • Az államalapító Szent István ünnepén milyen esélyeket lát a történész, a politikus a magyarság számára az ezredfordulón? A magyarság esélyei ugyanolyanok, mint a szomszéd népek esélyei. Nem vagyunk kevesebbek, de nem is vagyunk többek másoknál. Én természetesen azért munkálkodom a magam szerény erejével, hogy a magyar kultúrához tartozó emberek a legszínvonalasabb kultúra hordozói legyenek. Az ipari üzemben a szakmunkás, az egyetemen a diák, a földeken a parasztember, a hivatalban a tisztviselő. Szent István erős kézzel europaizálta Magyarországot, de ez nemcsak a keresztény vallás és a hűbéri államszervezet intézményeinek bevezetését jelentette, hanem egy magasabb szintű kultúra megismertetését is. A korábbinál magasabb szintű kultúrát a termelési eljárásokban, a szokásrendszerben, a viselkedésben, az egymással való bánásban. A magyarság a múlt ezredfordulóján minőségi változáson ment keresztül, s erre van most is szükségünk. Világosan meg kell fogalmazni azokat a kitörési pontokat, amelyek a gazdálkodásban kínálkoznak. Hiszen a költségvetés-csökkentés csak eszköz lehet és nem cél. A munkanélküliség ha nem eszköz az okos munkaerő-átcsoportosításra, akkor a társadalmi magatartásformákat szétziláló és a közélet normáit szétmorzsoló állapot. Világosan meg kell fogalmazni azokat az általános preferenciákat, amelyek ezt a közösséget megtartják a következő évezredre is. Ismét kategorikus leszek: oktatás, oktatás, oktatás, valamint az önművelés feltételeinek költségvetési biztosítása. A kifelé szóló, zászlót lobogtató magyarkodás helyett a magunk kultúráját és emberi mivoltát megújító gondolkodásra van szükségünk viselkedéskultúránk, közösségi magatartásformáink megjavítására. A magyar történelem ilyen téren gazdag hagyatékának újrafelfedezésére és minden olyan erő egyesítésére, amelyek a maguk egyéni pártpolitikai színezetük és autonómiájuk megőrzése mellett hajlandóak tenni ezért a programért. „Szent István erős kézzel europaizálta Magyarországot” FOTÓ: MÜLLER JUDIT INTERJÚ .xi*-6»OrOR7 «“‘"«"»OOT S„n «sA rvzrs 7 0/ (QRGYflRORrZflGOf) ' • ÉKl ! Leier SZUPER JUBKEUmi nYEREMÉnYJÁTÉK!!! © HAVONTA 10 DB. EGYENKÉNT 50.000 FT. ÉRTÉKŰ NYEREMÉNYSORSJEGYI © ÉV VÉGÉN 2 FŐNYEREMÉNYI • EGY KB. 1.500.000,-Ft ÉRTÉKŰ AUTÓ # ÉS KB. 1.500.000,-Ft ÉRTÉKŰ ÉPÍTŐANYAG Leier-CSOPORT MAGYARORSZÁGON Michael Leier, a cégalapító 10 évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon, s az eltelt időben létrehozott vállalkozásai révén jelentős és elismert szereplőjévé vált az ország gazdaságának. Befektetéseinek összértéke meghaladja a 2,5 milliárd forintot, érdekeltségei vannak az építőiparban és az autókereskedelemben. A horitschoni (Burgenland, Ausztria) székhelyű vállalkozási központból kiindulva M.Leier sorrendben a következő építőanyag-üzemeket létesítette: Leier Kft.- Gönyű, Leier-BCM Kft.- Pécs, Leier Építőanyag és Építő Kft.- Jánossomorja és Leier-Mátratherm Kft- Mátraderecske. Ezek a magasépítés, főleg családi házak, lakótelepek építőanyagainak gyártására szakosodtak. Az üzemek fő termékei a szuperenergiatakarékos “HABISOL" és "MÁTRATHERM" építőelem család. A magasépítési programot homlokzatdíszítő-elemek gyártása egészíti ki. A termékpalettát gazdagítják az un. "zöld-program" keretében gyártott mosottbeton-termékek és a "Quadro" burkoló elemek, melyek e terület kiváló cégérei. A tevékenységi kör kiszélesedésével a Leier-csoport 1992-ben az autókereskedelemben is megvetette a lábát Magyarországon. A két értékesítésre és teljeskörű szerviz-, és javító tevékenységre berendezkedett autószalonban - Győrben a Leier-Márton - a VW és az Audi, Celldömölkön a Leier & Co - a VW konszern Skoda márkáját forgalmazzák. Kérjük a helyes válaszokat X-el megjelölni, és bármelyik LEIER cégnél leadni, vagy postán a következő címre eljuttatni: LEIER Központi Iroda - 9024 Győr, Vasvári Pál út 13. 1. Mióta van jelen a LEIER-csoport Magyarországon? 3 éve EH 5 éve □ 10 éve □ 2. Mely területeken vannak érdekeltségei a LEIER-csoportnak? építőipar □ textilipar □ autókereskedelem □ 3. Hogy hívják a LEIER építőanyag-üzemek szuper-energiatakarékos építőelemeit? Habisol □ Zsaluzó elem □ Mátratherm □ 4. Milyen termékeket gyártanak a LEIER építőanyag-üzemek a "zöld-program" keretében? Quadro-burkolóelemek □ Mosottbeton-elemek □ Domino □ 5. Milyen autómárkák hivatalos képviseletei a LEIER márkaszervizek? VW □ Skoda □ Audi A nyertesek a helyes válaszokat beküldők közül kerülnek kisorsolásra! □ Cím:. Magyar Hírlap .