Magyar Hírlap, 1995. október (28. évfolyam, 231-242. szám)
1995-10-12 / 240. szám
4 Nemzetiségi oktatás „A jó szándék mellé feltételeket adunk” A Soros Alapítvány jövőre roma oktatási programot indít Az országban már működő kisebbségi oktatási programok elterjedését kívánja támogatásával ösztönözni a Soros Alapítvány jövőre. A közoktatás fejlesztésén belül a legnagyobb hazai kisebbség - a romák - számára indítanak önálló programot. Horn Gábor kurátor szerint a közoktatási rendszernek válaszolnia kell a kihívásra, amit a hátrányos helyzetű gyermekek nevelése jelent. A Soros Alapítvány ebben kíván támogatást adni a művelődési tárca és a helyi önkormányzatok munkáját kiegészítve. Az országban kiéleződő konfliktusforrások - szegénység, munkanélküliség, a tolerancia és a jövőkép hiánya - hatványozottan élnek a roma közösségekben. Ennek határozott jelét tapasztalták az alapítvány kurátorai az elmúlt években, hiszen a hátrányos helyzetű gyermekeknek hirdetett programokra jelentkezők nagy része a roma kisebbség felnövekvő generációinak kívánt speciális támaszt nyújtani. Az alapítvány 1996-tól önálló roma képzési programot indít. Kortársainál hatvanszor kisebb esélylyel indul a középiskola elvégzésére ma egy cigány fiatal. A sokszor tehetséges gyerekek útját néha pusztán a család alulinformáltsága tartja távol a továbbtanulástól: nem tudják, hová lehetne fordulni az általános iskola elvégzése után. A Soros Alapítvány - a kormánnyal és a roma kisebbségi önkormányzattal együttműködve - azoknak a pedagógusoknak munkáját kívánja bátorítani, akik már most is vállalják a hátrányos helyzetű gyermekekkel való foglalkozást. „A jó szándék mellé feltételeket adunk” - fogalmaz Horn Gábor. Az alapítvány a 6,5 millió dolláros közoktatási programon belül 800 ezer dollárt fordít jövőre a roma közoktatási programra. Pályázatok januártól A pályázatokat november-december során hirdetik meg a nagyobb lapokban, s a közoktatási újságokban a programok januártól indulnak. Külön programot támogat az alapítvány az óvodáskorú, az alsó tagozatos, a felsős és a középiskolás roma fiatalok számára. A kurátorok a jövő évben is odaítélik a középiskolásoknak adható ösztöndíjat (idén négyszáz hátrányos helyzetű diák kapott havi 5 ezer forintot, s az év elején 20 ezer forintos beiskolázási segélyt). A legkisebbek számára pályázható az Egyesült Államokban „head-startként” az 1970-es években indított program. Ennek keretében a hátrányos helyzetű gyermekekkel is foglalkozó óvodák, s alsó tagozatok arra kaphatnak támogatást, hogy az oktatás tárgyi feltételeit javíthassák, s a gyerekeknek nagyobb kedvet szerezzenek az iskolába, óvodába járáshoz - ezzel is növelve beilleszkedési hajlamukat. Ebben a programban a szülők fokozottabb bevonását is ajánlják a pályázat kiírói. Az óvodás-kisiskolás korban nemcsak a roma gyerekeknek, hanem kortársaiknak is tanítani kellene a romakultúrát, a cigány kismesterségeket - ami a kölcsönös elfogadást segítené a gyerekek között. Az anyagi támogatáson kívül állandó konzultációt is kínál az alapítvány, illetve időnként találkozót szervez majd az azonos programban részt vevő pedagógusok számára a tapasztalatcsere végett. Tanoda Az iskolákban csak „deviánsként”, alkalmatlanként ismert, az oktatásból kiszóródó gyerekek számára kínál lehetőséget a tanodai program. A példát a Belvárosi Tanoda adja, ahol a felső tagozatból, illetve a középiskolából kimaradó gyerekek számára szerveztek alternatív tanulási lehetőséget: az iskolainál szabadabb körülmények között, kisebb csoportokban (5-10 fő) tanulhatnak a kötöttségeket nehezen viselők. Az elképzelés szerint az ilyen tanodát megszervezhetik a helyi művelődési ház vagy könyvtár egy termében is; a diákoknak itt nem muszáj minden tárgyból egyszerre leérettségizni, az órarend is szabadabb, mint azokban az iskolákban, ahonnan a deviáns viselkedésük miatt kimaradtak. Az egyéni fejlődéshez igazodó tanítási módszerrel a mostaninál több roma gyerek kapna végül érettségit, s tanulhatna tovább. Emellett az alapítvány támogatna olyan megoldást is, melyben a pedagógusok vagy bármelyik helyi értelmiségi vállalná, hogy tanoda híján is szemmel tartja az iskolából kimaradó vagy tovább nem tanuló hátrányos helyzetű gyerekeket, és tanácsokkal ösztönözné, segítené őket a további elhelyezkedésben. Várhatóan a közeljövőben megszűnik az Országos Közoktatási Intézet (OKI) eddig nagy szakmai önállóságot élvező Nemzeti-Etnikai- Kisebbségi Központja. Az átszervezés után a kisebbségi oktatással kapcsolatos feladatokat integrálják az OKI program- és tantervfejlesztéssel foglalkozó részlegének a munkájába. A kibővített, szakmailag megerősített csoport fő feladata a nemzetiségi tanterv kidolgozása lesz. A nemzetiségi terület szakmai hátterét azzal is növelni kívánja az OKI, hogy két-két, kisebbségi problémákkal foglalkozó szakemberrel bővítik az intézet értékeléssel, illetve vizsgával foglalkozó részlegét. A nemzetiségi oktatásban előrelépést jelenthet, hogy tervbe vették a készülő tantervi variációknak az országos tantervi adatbankba való bevitelét. Az átszervezett nemzetiségi, tantervfejlesztési programiroda szoros együttműködést kíván kialakítani a kisebbségek választott képviselőivel. A készülő tantervek szakmai minősítésével egy időben szeretnék az anyagokat a kisebbségi önkormányzatokkal is véleményeztetni, hogy nézeteik megjelenhessenek a dokumentumokban. Az átszervezésről azt követően határoztak, hogy az OKI kisebbségekkel foglalkozó központjának átvilágítása során súlyos hiányosságokat tapasztaltak a részleg munkájában. A művelődési tárca nemzetiségi és etnikai kisebbségek főosztálya megbízásából külső szakértők bevonásával folytatott vizsgálaton kiderült: a központ az elmúlt években alig kapott komoly megbízatást, kutatási területük sem volt világosan körülhatárolva. A munkatársak csupán kisebb jelentőségű felmérésekben vettek részt, évente alig egy-két tanulmányt publikáltak. A részleg munkáját úgyszólván értékelhetetlennek, használhatatlannak minősítette a vizsgálat. Az átvilágítást végző szakértők szerint indokolatlan a központot jelenlegi formájában fenntartani. Úgy vélték, hogy a nemzetiségi területeken működő egyetemi, főiskolai tanszékeken lehetne a leghatékonyabban elemezni az adott nemzetiség asszimilációs folyamatait, választ találni a kisebbségek problémáira. Budapesten csupán az interdiszciplináris kutatásoknak van létjogosultságuk - állapították meg a szakértők. További változást jelent a háttérintézmények munkájában, hogy a területi oktatási központok megszüntetése után a nemzetiségi oktatással kapcsolatos igazgatási feladatok az önkormányzatokhoz, a szakmai feladatok pedig a megyei pedagógiai intézetekhez kerültek. Sz. A. J. Szakmai erősítés érkezik jr m s jr m r#1 ■ ■ Megújulás előtt a háttérintézmények 1995. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK Tehetséggondozás Szakkollégiumi hálózat szervezését is támogatja az alapítvány a hátrányos helyzetű fiatalok számára. Itt olyan bentlakásos, vagy csak „nappalis” középiskolák szervezésére gondolnak a kurátorok, amelyekben a roma fiatalok cigányul tanulhatnának a hivatalos, másutt is tanított tananyag mellett, ahol szociálismunkás-tréningeket tartanának az iskolai órarendet kiegészítendő. Ez is azt a célt szolgálja, hogy az így felnőtt cigány fiatalok később etnikumuk értelmiségijeiként térjenek vissza környezetükbe. A többieknek... Az alapítvány ugyanakkor támogatja minden olyan taneszköz, tananyag kimunkálását, amely a romák és nem romák számára a közeledést szolgálhatja. Horn Gábor szerint elgondolkodtató, hogy a hazai tankönyvekben egyetlen kép sem található, amelyen cigánygyereket ábrázolnának... "-Varga Judit 1995. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK A kerületi cigány önkormányzat nem támogatja A Kalyi Jag roma szakiskola az esélyek megőrzéséért küzd Második tanévét kezdte meg szeptemberben Budapesten az országszerte egyedülálló Kalyi Jag (Fekete Tűz) Roma Nemzetiségi Szakiskola, amely az általános iskola nyolcadik osztályát befejezett, de még tanköteles korú fiatalok képességfejlesztését tűzte célul. A kétéves oktatási programban a 12 fős tanári kar a hagyományos tantárgyak mellett cigány nyelv és művelődés területén oktatja a diákokat, de számítástechnikai, angol nyelvi és vállalkozásismereti tudással is gazdagodnak - tudtuk meg Pálfy Györgytől, az iskola igazgatójától. A képzésben bármely, 14. életévét betöltött gyermek részt vehet, általános iskolai eredményétől és származásától függetlenül. Jelenleg az első osztályba 24, a másodikba pedig 19 fiatal jár. Az iskola célja, hogy az egész társadalom számára hasznos szellemi tőkével, s alapfokú szakképzéssel rendelkező, középműveltségű cigány ifjúságot neveljen. Az intézmény vezetése előrehaladott tárgyalásokat folytat arról, hogy végzett diákjaik - különbözeti vizsgával - gimnáziumok második évfolyamán folytathassák tanulmányaikat. Az oktatási forma, mely a távolabbi jövőben inkább a hetedik és nyolcadik osztályosok felkarolását tűzte ki célul, rövid távon nem kíván középiskolai végzettséget nyújtani. Az általános iskola utolsó osztályaiban lemaradók ugyanis egy életre elveszíthetik esélyeiket a társadalomban. Itt az elsősorban roma származású gyermekek saját közegükben, saját gyökereiket elmélyítve készülnek fel egy középszintű értelmiségi létformára. Az iskolában színjátszást, éneket, zenét is tanulnak, s a gyakorlatiasabb számítástechnikai ismeretek mellett alapfokú vers- és prózamondói képesítést szerezhetnek. Szerepelni ugyanis - mint Nagy Gusztáv, az irodalmi színpad vezetője megjegyezte - felettébb szeretnek. Az oktatási anyagok tekintetében azonban nem túl rózsás a helyzet: nem léteznek oktatható cigány témájú tankönyvek. Az iskola tanárai közül többen jelenleg is dolgoznak tankönyvek készítésén. A kezdeti nehézségek között a működési hely megszerzése jelentette a legnagyobb problémát. Eleinte egy családi ház nem éppen tantermekre emlékeztető szobáiban húzták meg magukat a tanárok és tanulni vágyók. Az iskolát működtető Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület 1993 tavaszán megvásárolt a VII. kerületben egy 124 négyzetméteres pincehelyiség bérleti jogát. Ezt azonban egyrészt hamarosan kinőtték, másrészt nem volt túlságosan megfelelő oktatási célokra. A második tanévet már a Felsőerdősor utcában, egy két tantermes - végre iskola benyomását keltő - épületben kezdhették meg, ám ennek kazánrendszere még nem működőképes. A cigány fiatalság nevelését magára vállaló iskola legfőbb gondja - hasonlóan a többi önfenntartású magániskolához -, hogy a fennakadás nélküli munka érdekében folyamatosan kilincselniük kell reménybeli mecénásoknál. Az iskola működésének kezdetei óta igyekszik megszerezni a tanulók után járó állami fejkvótát, és közoktatási megállapodást kötni. A magániskolák a kerületi önkormányzattal, vagy ha itt nem sikerül, a fővárosival, végül a művelődési minisztériummal állapodhatnak meg a további működésről. Pillanatnyilag a kerületi képviselő-testület asztalán van a kérelem. Ám az a furcsa helyzet állt elő, hogy maga a kerületi cigány kisebbségi önkormányzat nem szavazta meg a Kalyi Jag működésének támogatását... Nagy Ildikó Emese Szerepelni felettébb szeretnek FOTÓ PÉLYI NÓRA Mit várnak a szülők az iskoláktól? A nemzetiségi oktatás további sorsa nagymértékben függ attól, hogy az érintett szülők kisebbségi iskolákba járatják-e gyermekeiket. Az alábbi cikkben leírt kutatás egy részét a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés végezte, Garami Erika vezetésével. Ennek során a szülőket arról kérdezték: kielégítőnek találják-e a kisebbségi oktatásban kínált lehetőségeket, s ha nem, mely területeken igényelnek változásokat?A vizsgálat során hat kisebbségi csoportból - horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén - több mint 2 ezer főt kérdeztek meg. A minta kiválasztása során egy kontrollcsoportot is létrehoztak: ez olyan szülőkből állt, akik gyermeke nem vesz részt kisebbségi oktatásban, bár a családnak vannak nemzetiségi gyökerei. A különböző kisebbségi csoportok az integrálódás módjától és fokától függően nagy eltéréseket mutattak. A németek asszimilációja például meglehetősen előrehaladott, ugyanakkor saját értékeiket is megőrizték. Ez megmutatkozik abban is, hogy az átlagnál jóval magasabb arányban fogadják el a magyarokkal közös, a kisebbségi nyelvet esetleg csak nyelvórákon oktató iskolákat, viszont fontosabbnak tartják a lakóhelyi helytörténet, a hagyományok megismerését másoknál. Az asszimiláció legkevésbé a románoknál és a szerbeknél ment végbe, ők az átlagtól nagyobb arányban szeretnének tannyelvű iskolákat, és fontosabbnak tartják az anyaország megismerését is. Egyfajta átmenetet jelentenek a szlovákok, akik nagy számban élnek a fővárost körülvevő agglomerációban. Ennek következtében több mint 50 százalékuk magyarnak vallja magát, de ugyanilyen arányban szeretnék azt is, ha hagyományaikat a velük élő magyarok is megismernék. Mind a hat vizsgált csoport átlagát tekintve a szülők kétharmada vallja magát részben vagy teljes egészében nemzetiséginek, a magyaron kívül más nyelvet 20-35 százalékuk beszél. A kisebbségi oktatással szemben lényeges igény, hogy minél fiatalabb korban kezdődjön. A szülők 90 százaléka a kezdés időpontját óvodáskorra tenné. Mindössze egytizedük ragaszkodna a teljesen elkülönített iskolákhoz, a többiek inkább - magyar gyerekekkel közös iskolában vagy közös osztályban - az együttes tanulást választanák. A szülők egynegyede kétnyelvű, kétharmada nyelvoktató iskolát szeretne. Fontosnak érzik a nemzetiségi nyelvnek és hagyományoknak, a lakóhelyi helytörténetnek, az anyanemzet irodalmi nyelvének és művészetének oktatását. Kevésbé tartják lényegesnek az anyaország földrajzának és aktuális társadalmi, politikai viszonyainak ismeretét. Az iskolák kiválasztásánál első helyen praktikus szempontok szerepelnek, mint például az iskola közelsége, de ezek után azonnal a kisebbségi oktatás megléte következik. A továbbtanulás során a többség nemzetiségi nyelvű szakközépiskolákat választana - ha lennének. Érdekes az is, hogy nem részesítik előnyben a nemzetiségi gimnáziumokat a magyar nyelvű szakiskolákkal szemben. A mai kisebbségi oktatással a szülőknek mindössze 13 százaléka elégedetlen, de csak egynegyedük nagyon elégedett. Egyharmaduk bizonytalan annak megítélésében, mennyire alapozta meg az iskola a nemzetiségi csoporthoz való kötődést. A kisebbségi nyelv és hagyományok megismerését 40 százalékos arányban érzik sikeresnek. K. E. M. Nemzetiségi oktatás 5