Magyar Hírlap, 1995. november (28. évfolyam, 256-268. szám)
1995-11-08 / 262. szám
6 HO sho A síelés veszélyes „üzem” A felkészüléssel milliárdokat takaríthatnánk meg Hazánkban az utolsó néhány évben az alpesi síelés a labdarúgás után talán legnépszerűbb tömegsporttá vált. A téli hónapokban tíz- és tízezrek kerekednek fel, hogy néhány napig hódoljanak kedvenc sportjuknak. Sajnos, hegy- és hóviszonyaink miatt síelésre jórészt csak hazánk határain túl nyílik lehetőség, kinek-kinek pénztárcája engedte helyen és ideig. Sajnos sí- és szabadidősport - kultúránk alacsony színvonalának köszönhetően évente a mintegy 500 000 kisebb-nagyobb sérüléssel kénytelen befejezni a rég várt síszünetet. A sérülések döntően a nem megfelelő felkészülések, a rossz kondíciónak következményei - s csak kisrészt okolható a rosszul beállított síkötés, a nem a sítudáshoz alkalmazkodó felszerelés, illetve egyéb, rajtunk kívülálló tényezők: a pálya minősége, az időjárási viszonyok, stb. Külföldi és hazai adatok sora bizonyítja, hogy az alpesisízés közben elszenvedett sérülések tartós, akár maradandó egészségkárosodást okozhatnak. A sérülések kezelése egyaránt nagy anyagi terhet ró a sérültre, családjára és a társadalomra. Félmillió hazai sízővel számolva a nálunk jóval fejlettebb síkultúrájú országok (USA, Ausztria, Ausztrália) baleseti rátájánál (1,5-4%) alig többet véve is a fenti közel 30 000-es baleseti számot kapjuk. Elfogadva azokat az adatokat, hogy még a mai, korszerű felszerelések mellett is a balesetek több mint 50%-a végtagi sérülés (térd-, lágyrészsérülés, törés), és egy ilyen sérülés átlagos gyógytartama 6- 8 hét. Tizenötezer sérült esetén ez 30 000 forint táppénzátlaggal számolva 675-900 millió forint, amihez az orvosi ellátás újabb 630 millió forintos kiadása jön. Ez a rövid számítás is azt támasztja alá, hogy össztársadalmi szinten a síbalesetek milliárdos nagyságrendű terhet jelentenek! Külföldi tudományok a balesetek okait elemezve messze magasan az edzetlenséget tartják fő oknak. Az 1989-es német balesetek vizsgálatánál 89%-ban találták a sérülteket alultrenírozottnak. Hazai viszonyok között csak 60- 70%-os kondícióproblémával, felkészületlenséggel számolva is érthető, hogy a síelésre történő felkészülés széles körű elterjesztésével, kis befektetéssel igen jó eredmény remélhető. A baleseti szám 50%-os csökkenése - 7500-zal kevesebb alsóvégtagi sérülés - 10 napos kórházi ápolás esetén is 40-60 000 ápolási nap megtakarítást jelenthet, s a jobb kondíciójú síelők sérülései is érthetően a könnyebb, akár ambulanter ellátható esetek irányába tolódnak el. A síszezon kezdete előtt legalább 6-8 héttel kezdett speciális felkészülés - a sígimnasztika - a leginkább veszélyeztetett alsó végtagi és törzs - hasizomzat megerősítésével, nyújtásával, a térd- és csípőízület lazításával drasztikusan csökkentheti a baleseti számot! Összefoglaló munka hiányában eddig ki-ki jórészt külföldi szaklapokból tudta összeollózni a felkészítő gyakorlatsorokat. Tavaly novemberben jelent meg először a Sígimnasztika videokazetta, amely a kezdettől a haladó szintig tartalmaz gyakorlatsorokat. A videó adta lehetőséggel élve ezután már csupán elhatározás kérdése, hogy az egyébként mozgásigényes síelő saját vagy mások kárán felismerve a felkészülés jelentőségét, napi 10- 15 perces gyakorlással síelését veszélytelenebbé, élvezetesebbé teszi-e! Az iskolai sítáborokra való felkészüléshez még olyan helyen is jelentős segítséget nyújthat, ahol szakképzett síoktató-testnevelő vezetésével rendezik a tábort, hiszen már hónapokkal korábban megkezdhetik a diákok a felkészülést akárcsak heti 2 alkalommal. Az iskolai felkészítés a nagy számú síelő iskolásgyereken keresztül a szülők felé is tudatosíthatja a felkészülés szükségességét, valamint lehetőséget teremthet a kazetta hatásának mérésére, részben kondíciótesztekkel, részben pedig a baleseti statisztikák összehasonlításával (hasonló korú, kazettával felkészült és külön nem felkészített csoportok esetében). A megjelenés óta igyekeztünk széles körben népszerűsíteni kazettánkat az iskolákban, ahol rendkívül nagy iránta az érdeklődés - tájékoztat dr. Héjj Gábor reumatológus, a Sígimnasztika videokazetta egyik készítője. Publikációkat közöltünk róla a Köznevelésben, a Hírlevél című szaklapban. Bár kezdettől 30%-os árkedvezménnyel árusítottuk, még így is csak kevés iskola engedhette meg magának a kazetta megvásárlását. Pedig az lenne az ideális, ha minden általános és középiskola testnevelőjéhez eljuthatna most, még időben, hogy szakszerűen megkezdhessék a gyerekek felkészítését. Sz. K. Meglepő árak a Klauzál téren A jó csizma is lehet olcsó! A tél nem csak maradéktalan öröm, legfeljebb a gyerekeknek az. A szülők aggodalommal várják a havat, mert ha hó, akkor nemcsak szánkó és sí, hanem hótaposó és bakancs is. És éppen ebből van a gond. Ma már egy valamirevaló téli lábbeli ára megközelíti a hazai havi átlagkeresetet. Ezért is keltett nagy feltűnést a környéken, hogy október 16-án megnyílt egy olyan csizma- (és cipő-) diszkontbolt a Klauzál tér 13. szám alatt, ahol hihetetlen árcédulák láthatók a kirakatban. Bent az üzletben pedig a méltányos árhoz képest igen jó minőségű csizmák, bakancsok, hótaposók. Amint az később kiderül, ez nem szemfényvesztés. A jó is lehet olcsó. Az üzlet tulajdonosa, Tóthfalusy Erika igazolja, hogy a bolt megnyitása óta egymás kezébe adják a kilincset a vásárlók. Ugyanis sem a környéken, sem a távoli, egykori KGST-piacokon nem találni az ittenieknél jobb és olcsóbb csizmát, bakancsot, hótaposót. Ezért önként adódik az első kérdés, ezt hogyan csinálják? Sikerült olyan beszerzési forrásokat találnunk, amelyek hosszú távon is ellátnak bennünket ezekkel a kiváló minőségű téli lábbelikkel. Ráadásul olyan kereskedőpartnerekre bukkantunk, akik hozzánk hasonlóan nem a kis forgalom - nagy haszon elvét követik, hanem éppen az ellenkezőjét. Mert folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy az embereknek egyre kevesebb pénze jut cipőkre, csizmákra, ám azokat időnként mégis meg kell venni — például a gyerekeknek, akiknek nem tilthatja meg a szülő, hogy ne nője ki a tavalyi hótaposóját. Mivel mi is, itt a boltban, és kereskedőpartnereink is alacsony árréssel dolgozunk, ezért tudunk ilyen kiváló minőségű termékeket ajánlani. Igyekszünk sokfélét is kínálni, nagy választékot tartani az egyébként kisszériás csizmákból, hótaposókból, bakancsokból. Hogy az olcsó árnak ez a kereskedelem- és üzletpolitika az oka, és nem a rossz minőség, arról meggyőződhet az, aki betér a boltba. A bébicipőtől a 47-es férfiméretig mindenből van minden. A most női divatos bakancsok közül is sokféle közül lehet választani: bélelt bakancs és elegáns, magas sarkú, valamint egy újdonság, a fregoli bakancs: télen lábtyűvel hordható, tavasszal és ősszel anélkül. Ezenkívül formabontó hótaposók is kaphatók, amelyek talpa egybeöntött, és nem olyan bumfordiak, mint a régebben kaphatók. Különösen sokan keresik a gyerekcsizmákat, bakancsokat. Ezek ára 1590 forintnál kezdődik és 2144-ig megy föl, de ezek már bundabélésesek, impregnált, vagyis víztaszító anyagból készültek. Külön kapható fiúknak és lányoknak való, igazán szép színekben. A férfiak ma már nem szívesen hordanak csizmát - állítják a kereskedők -, mert ha tárgyalásra indulnak, az elegáns öltönnyel nem igazán harmonizál egy lábszárközépig érő csizma. De készülnek már olyan elegáns cipők, amelyek garantáltan illenek bármilyen elegáns öltözékhez, de talpukat úgy alakították ki, hogy azok nem csúsznak, hóban, latyakban is hordhatók. Van közöttük bundabélelt bőr, ami kifejezetten elegáns, de a téli sportok hívei is megtalálhatják a hagyományos hótaposókat 3000 forint alatti áron, pontosan 2652 forintért. A női hótaposók pedig 2430 forintba kerülnek. A bolt nyitása után rövid ideig volt sláger az, a férfiak részére készült bőrcsizma, amelyet 2880 forintért árultak. De nem sokáig volt mit. Ezeket a darabokat az utcáról betérő első vásárlók elvitték, így aztán nem maradt a kiskereskedőknek. A Klauzál téri boltban ugyanis nemcsak egyéni vásárlókat szolgálnak ki - ottjártunkkor egy vevőnek a kívánságára rendeltek különleges cipőt a gyártótól, olyan színben és méretben, amilyenben kívánta -, hanem az ország minden tájáról érkező kiskereskedőket is. Ha ők is követik a Tóthfalusy csizmadiszkont üzletpolitikáját, akkor előbb-utóbb a hóval együtt az árak is esni fognak... Sz. K. A MAGYAR HÍRLAP MELLÉKLETE • 1995. NOVEMBER 8., SZERDA A MAGYAR HÍRLAP MELLÉKLETE • 1995. NOVEMBER 8. SZERDA A téli sportok rövid története Már a rómaiak is... A téli sportok szerelmesei a versenyek kialakulásával ismerkedhetnek meg összeállításunkban. A hó adta lehetőségekkel csak most barátkozók számára ezenkívül a sportok közötti eligazodást szeretnénk megkönnyíteni. A Sportlexikon anyagából merítő összeállításban a hagyományos ágak mellett néhány kevésbé ismert sport is szerepel. SÍZÉS A rénszarvastenyésztő finn-ugor pásztornépek alakították át a csak cammogásra alkalmas tojásdad alakú, az ember elsüppedését megakadályozó hótalpat fából hasított és hajlított sílécre, a csordák őrzése ugyanis nagy mozgékonyságot követelt. A finn-ugor sí Karéliában, majd Skandináviában is elterjedt. A legrégebbi, i. e. 2500 körül készített sítalpat Svédországban találták egy tőzeglápban, hossza 1,1 méter, szélessége 20 centiméter körüli. Norvégiában mintegy 4000 éve két méternél is hosszabb sítalpakon siklottak. Európa nagyobb része azonban nem figyelt fel az északiak sajátos közlekedési eszközére mindaddig, amíg Nansen norvég sarkutazó 1890-ben megjelent Sítalpakon Grönlandon át című könyvének sikere nem kapta szárnyra. A sízés főbb állomásai közé lehet sorolni az első világháborút is, hiszen a harcokat a hegyek között is vívták, ezért több száz síoktatóra volt szükség. A tömeges síoktatáshoz nagy sorozatú felszerelésgyártásra volt szükség. A sok ezer éves sízés egy-két évtized alatt meghódította a világot, versenysporttá, szakágakká fejlődött. A síversenyek két fő kategóriája: az északi síversenyek és az alpesi versenyek. ÉSZAKI SÍVERSENYEK Az északi síversenyek versenyszámai: futóversenyek, ugróversenyek, északi összetett verseny és a biatlon (sílövészet). A legrégebben kialakult ága a sífutás, Norvégiában már 1767-től rendeztek katonai sífutóversenyeket, Oslóban 1862- ben már sífutó egyesület is működik. A téli olimpiák műsorán kezdettől fogva szerepel, nemcsak a versenyzésnek, hanem a sítúrázásnak is a futás a megalapozója. Az olimpiák leghosszabb sífutószáma a férfi 50 kilométeres verseny. A síugrást ugyancsak Norvégiában kezdték el űzni. Az első épített versenysáncon 1879-ben, Oslóban 10 ezer néző - köztük a király - jelenlétében rendeztek versenyt. Az 1950-es évek elején a hóval borított, gondosan előkészített sáncok pótlására kidolgoztak egy műanyag szőnyeget, amelyet a sánc teljes hosszára telepítenek. Eleinte csak edzésre használták, később már versenyeket is rendeztek az igelit borítású sáncokon. A síugrás világcsúcsa a férfiaknál 194 méter, ezt 1987-ben ugrotta Andreas Felder osztrák versenyző Planicában. A nők rekordja 110 méter, a finn Tiina Lehtola szállt ilyen messzire Rukában. A sífutás és az ugrás kombinációja az északi összetett verseny. Ez a versenyszám 15 kilométer futásból és három ugrásból - a két jobbat értékelik - áll. Két egymást követő napon rendezik, az ugrással kezdve. Természetesen ez a szám is norvég eredetű. Sífutásban és sílövészetben mérik össze tudásukat a biatlonisták. A biatlon (sílövészet) az egyik legfiatalabb versenyág, svéd javaslatra került be az 1960-as téli olimpia programjába. ALPESISÍVERSENYEK Az első világháború következtében elszegényedett alpesi országok fő bevételi forrása az idegenforgalom lett ezért igyekeztek minden újítást bevezetni. A téli üdülés és a havas sportok fejlesztése így előtérbe került. Az Alpok lejtőin meghonosodott a lesiklás, majd a műlesiklás. Az alpesisíversenyek versenyszámai: lesiklás, műlesiklás, óriás-műlesiklás. A lesiklás 1948 óta szerepel önállóan az olimpián. A Bonnet nevelte franciák - elősorban Killy - vezérletével lett gyilkosan veszedelmes szám, sebességőrület lett jellemző a számra. A száguldás megjelenésével egyre inkább elkülönült a lesiklás az inkább technikai jellegű műlesiklástól. A férfiaknál Michel Prüfer tartja a száguldás csúcsát 223 kilométeres sebességgel, a nőknél Tarja Mulari 214 kilométeres rekordgyorsaságot ért el. Mindketten 1988. április 16-án állították fel a csúcsot Les Arcsban. Arnold Lunn, Svájcban élő angol tanár 1920- ban kezdeményezte a kapuk közötti sízést, egy évvel később ő rendezte az első hivatalos versenyt is, kifejlesztve ezzel a műlesiklást. Az óriás-műlesiklás a lesiklósebességet ötvözi a kapuk követelte mozgékonysággal. NEM OLIMPIAI VERSENYSZÁMOK A különleges hosszútávú sífutó- és túraversenyek eredete régi. Fogadásos futóversenyen 1884-ben 220 kilométeres távon versenyeztek, a győztes 21 óra 22 perces idővel nyert. A svéd Vasa versenyeken - a dán megszállók felett aratott győzelem emlékére - 85,8 kilométeren versenyeznek. Az indulók számát korlátozni kellett a ’70-es években, ugyanis 10 ezernél többen szerettek volna részt venni a versenyen. Rendkívül látványos verseny a párhuzamos műlesiklás, amelyet lehetőleg egyforma, egymás mellett épített két műlesikló pályán bonyolítanak le. A versenyzők egyszerre indulnak, majd a következő menetre pályát cserélnek. Egyenes vonalú lesiklás a megfelelő pályán, a lehető legnagyobb sebesség elérésére. Ez a gyorsasági lesiklóverseny célja. A világcsúcs már messze a 200 kilométeres sebesség felett jár. A sí-tájfutó versenyek általános szabályai megegyeznek a tájfutás versenyszabályaival, a különleges szabályokat az egyes versenykiírások tartalmazzák. A hivatásos síoktatók bemutatóiból, trükkjeiből állították össze a síakrobatikát. Versenyszámai: síbalett (egyenletes pályán egyéni és páros gyakorlatok bemutatására zenére), hot-dog (rendkívül meredek és buckás, ugratókkal is nehezített pályán hajmeresztő iramban és terepugrásokkal kell lesiklani, a szaltó azonban tiltott) és az ugrás (két vagy három sáncon egymást követő ugrások bemutatása)igén korcsolyáztak. Az első versenyt 1871-ben rendezték, 24 évvel később pedig már férfi Európa-bajnokságot tartottak a fővárosban. A korcsolyázás számára a városligeti műjégpálya 1926-os átadása jelentett újabb lendületet. Ez volt Európa második műjégpályája. MŰKORCSOLYA A korcsolyázásból a XVIII. században alakult ki Angliában. Ebben nagy szerepe van az első jégsportegyesület, az Edinburgh Skating Club 1742-es alapításának, illetve Robert Jones angol tüzérhadnagy 1772-ben megjelent műkorcsolyázásról szóló könyvének. A műben már már több kötelező gyakorlat (ív, nyolcas, kígyóvonal, hármas) leírása szerepel. Az első versenyt 1763-ban tartották, a világversenyeken eleinte osztrák, német, skandináv és orosz versenyzők vettek részt. Az első valódi műjégpályát a londoni Glaciariumban nyitották meg 1876-ban. Az 1924-es első téli olimpia megrendezése előtt műkorcsolyázást az 1908-as és az 1920-as nyári olimpia műsorára is felvették. Magyarország - igazi fedett műjégpálya hiánya ellenére - számos világ- és Európa-bajnokkal büszkélkedhet, főleg az első világháború előtti évekből. Legutoljára a Regőczy, Sallai kettős térhetett haza aranyéremmel, 25 évvel ezelőtt. JÉGKORONG A játék eredete bizonytalan, valószínűleg az Indiában játszott gyeplabda az őse. A század elején még két játékot is játszottak jéghoki elnevezéssel. Az egyiket, amelyet labdával játszottak bandynek, míg a koronggal játszott játékot koronghokinak, vagy eredetére utalva kanadai hokinak nevezték. A bandyt Angliában fejlesztették ki, innen került a kontinensre. Az északi államokban ma is játsszák, de népszerűsége csökken. A szájhagyomány szerint a mai jégkorong bölcsője a Kanadában található William erőd. A múlt század végén egy téli napon az erőd parancsnoka seprőkkel küldte ki katonáit a jeges, havas udvar megtisztítására. A katonák munka közben egy fadarabot ütögettek egymásnak, majd két csoportra oszolva már mérkőzéseket is játszottak. Az erőd falai közül hamar kilépett a játék, a fadarabot gumikorong váltotta fel, a játékos pedig korcsolyát csatoltak lábukra. A Kanadai Amatőr Szövetség csapatai 1891-ben már bajnokságot játszottak. Európában a századfordulón a londoni jégpalotában mutatkozott be a játék. A jégkorong 1920-ban még a nyári olimpián szerepelt, de a későbbi játékokon már a téli olimpia számai közé tartozik. SZÁNKÓ A szánkózást már a kőkorszakban ismerték emberek és terhek szállítására. Közlekedési eszközként a világ minden táján ismert volt és különböző anyagokból (fa, állati csont, majd fém) készült. Az első szánkóversenyt 1883-ban a Davos és Klosters közötti 4 kilométeres pályán rendezték. Olimpián csak 81 évvel később, 1964-ben izgulhattak szánkóversenyeken. Férfiak egy-, illetve kétüléses, a nők csak egyszemélyes szánkókkal versenyeznek. BOB A szánkózás egyik versenyága, különlegesen kiképzett jeges pályán. Először a múlt század végén kísérleteztek a létrehozásával. Angol turisták St. Moritzban elégedetlenek voltak az akkori hosszú, alacsony és viszonylag lassú svájci szánokkal, ezért különlegesen kiképzett pályákat kezdtek építeni, majd a szánokat is a pályához alakították. A speciális szánok azonban ekkor még nem váltak be, nagy sebességük és kis terhelésük miatt gyakran csak komoly sérülésekkel úszták meg a kísérletezők a szánok kipróbálását. A balesetek elhárítása érdekében megnehezítették a szánokat, sőt külön súlyokat is raktak rájuk. Ezekkel a szánokkal 1898-ban versenyeztek először. Akkor a csapatnak még öt tagja volt, a csapatban kötelezően két nőnek is szerepelnie kellett. A ma használatos bob közvetlen elődjét 1904-ben próbálták ki. Az azóta kifejlesztett bobok elérhetik akár a 160 kilométeres sebességet is. Az első Európa-bajnokságot 1914-ben rendezték meg, világbajnokságot 1927-ben tartottak. Téli olimpián 1924 óta szerepel. JÉGTEKE (CURLING) Skót eredetű játék, amelynek célja a pályán kijelölt körökbe eljuttatni a 18 kilogrammos korongokat. A korong jobb csúszása érdekében a játékosok söprűvel tisztogatják a jeget a korong előtt vagy havat kotornak a jégre, hogy fékezzék az útját. Haszán Zoltán GYORSKORCSOLYA A korcsolya egyik ága. A korcsolyázást kezdetleges formában már 2 ezer évvel ezelőtt is űzték, igazán népszerűvé azonban Hollandiában vált a XVII. század körül. A befagyott csatornákon eleinte a a cipőkhöz szíjakkal erősített csontokon és hosszú, hegyes bot segítségével közlekedtek, később a csontokat fába erősített vaspengékre cserélték. A korcsolya hódítóútja a XVIII. században kezdődött, egyre népszerűbb lett Angliában, Nyugat-Európában, majd elterjedt a XIX. századra az Egyesült Államokban is. Egyenes, illetve U alakú pályákon egyre több versenyt rendeztek, így előtérbe került a gyorsaság, tökéletesedett a korcsolya formája. A mai versenykorcsolyák elődjét, az első korszerű, vékony acélpengéjű korcsolyát 1880-ban Paulsen készítette el. A norvég korcsolyakészítő korának egyik legjobb versenyzője is volt. A férfi gyorskorcsolyázás már az első téli olimpián szerepelt, a nők 1960 óta versengenek a bajnoki címért. Magyar írásos okmányok szerint a XIV. század közepén Esztergom környékén már működött korcsolyakészítő műhely. A múlt században elsősorban Pesten, a Dunán és a városligeti tó je Hóshow 3