Magyar Hírlap, 1996. április (29. évfolyam, 77-88. szám)

1996-04-05 / 81. szám

A MAGYAR HÍRLAP MELLÉKLETE • 1996. ÁPRILIS 5., PÉNTEK 8 biztos Nyugdíj Az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet ügyfélszolgálati osztályának vezetője, Bakó Józsefné tájékoztatása szerint a következő problémákkal fordulnak leggyakrabban irodájukhoz. ■ Idén hány évesen mehetnek nyug­díjba a nők? Ez ma a leggyakoribb kérdés. A hatályos ren­delkezések szerint a nők 55 éves koruktól jo­gosultak nyugdíjra, annak ellenére, hogy 1995. január 1-jétől 1996. december 31-éig a nők öregségi nyugdíjkorhatára 56 év. A társa­dalombiztosításról szóló törvény kiegészítése ugyanis - átmenetileg - lehetőséget ad arra, hogy amíg a felemelt nyugdíjkorhatár megelő­ző időpontban történő nyugdíjba vonulás lehe­tőségéről és feltételeiről szóló, úgynevezett rugalmas szabályokat biztosító új törvény nem jelenik meg, addig a nők 55 éves koruktól is kérhetik nyugdíjazásukat. Ugyanakkor, mivel a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatár 56 év, kedvező lehetőség a még dolgozni vá­gyó nők számára, hogy 56. életévük betöltése előtt a munkaadó nem mondhat fel azon a cí­men, hogy a munkavállaló öregségi nyugdíjra jogosult. A kedvező, átmeneti törvény értelmében a nő az 55 éves korhatárnál 5 évvel korábban, tehát 50 éves korától - a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - élhet idén a kor­­engedményes nyugdíjba vonulás lehetőségé­vel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkálta­tó a korengedményre jogosulttá vált nő után annak 55 éves koráig köteles megfizetni a nyugdíjköltséget. ■ Ki kaphat házastársi pótlékot? Elsősorban vidéken jellemző, de természete­sen a fővárosban is gyakori, hogy fiatalkorban a házastársak közül a férj dolgozott és ezzel nyugdíjjogosultságot szerzett, a feleség pedig a háztartást vezette, a gyermekeket nevelte. Idős korukra tehát a házastársak egy nyugdíj­ból kénytelenek megélni, ami anyagi problé­mákat okoz. Emiatt is kérdezik sokan, hogy a nyugdíjas személy kaphat-e valamilyen pótlé­kot házastársa után? Az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkant­sági nyugdíjas a vele közös háztartásban élő házastársa után igényelhet házastársi pótlékot. Megteheti akkor, amikor a nyugdíj megállapí­tása iránti igényét benyújtja a lakóhelye sze­rint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság­nál. A már nyugdíjas személy a házastársi pót­lék megállapítását a nyugdíjat folyósító szerv­től kérheti. Nemcsak házastárs, hanem élettárs után is igényelhető házastársi pótlék, ha az idős emberek élettársként legalább egy éve megszakítás nélkül együtt élnek. A nyugdíjast abban az esetben illeti meg házastársi pótlék, ha házastársa betöltötte nők esetén az 55. évét, férfiak esetén a 60-at, vagy munkaképesség-csökkenésének mértéke leg­alább 67 százalék, azaz rokkant. További kri­térium, hogy a házastárs (élettárs) nyugellátá­sa, baleseti nyugellátása, jövedelme a minden­kori özvegyi nyugdíj legkisebb összegét (idén január 1-jétől 8900 forint) nem haladja meg. Az öregségi, munkaképtelenségi járadékos is kérheti a házastársi pótlék megállapítását a 65. évét betöltött feleség, illetve 70. évét betöl­tött férj után. Ha a járadékos házastársa a fenti életkort nem töltötte be, a házastársi pótlékra csak akkor állapítható meg jogosultság, ha az illető teljesen munkaképtelen, azaz I. vagy II. csoportos rokkant. Természetesen a házastárs jövedelme ebben az esetben sem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét. A házastársi pótlék összege havi 900 forint, amennyiben az igénylő nyugdíja a 8770 forintot nem haladja meg. Ha a nyugdíj összege 8770 és 9670 forint közé esik, a házastársi pótlék össze­ge a nyugdíjat 9670 forintra egészíti ki. A házas­társi pótlék összegéhez további kiegészítés is jár, melynek összege január 1-jétől 5910 forint. Ha például a nyugdíj összege 9660 forint, akkor a házastársi pótlék 10 forint, emellett 5910 fo­­­rint kiegészítés is megilleti a nyugdíjast. ■ Ki jogosult az előnyugdíjra? A megélhetési gondokkal küzdő ügyfelek kö­zött is különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik munkanélkülivé váltak, és koruk vagy képzetlenségük miatt elhelyezkedni, munkát találni képtelenek. Ők gyakran érdek­lődnek az előnyugdíjra jogosultság feltételeiről. Az előnyugdíj a nyugdíjkorhatárhoz közel álló munkanélküliek pénzbeli ellátását bizto­sítja, a jogosultságot minden esetben a lakó­hely szerint illetékes munkaügyi központ álla­pítja meg. Az a munkanélküli kérhet előnyugdíjat, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt három éven belül betölti (nők esetén legalább 52, férfiak esetén legalább 57 éves). Ennél korábbi időpontban csak akkor lehet jogosult előnyugdíjra, ha egészségre különösen ártalmas munkakörben dolgozott, és ezzel korkedvezményre jogo­sultságot szerzett. További feltételek: legalább 180 napig munkanélküli-járadékban részesült, és a fo­lyósítás időtartamának lejártát követő egy éven belül betöltötte az 52. illetve 57. életévét. A törvény alapján munkanélküli-ellátást nem kaphat, részére megfelelő munkahely - a kép­zés lehetőségét is beszámítva - nem biztosít­ható, valamint az öregségi nyugdíjhoz szüksé­ges szolgálati idővel rendelkezik. A feltételekből következik, hogy aki mun­kanélküli-járadékra nem szerzett jogosultsá­got, előnyugdíjra sem lesz jogosult. Az elő­nyugdíj iránti igényt az illetékes munkaügyi központ közreműködésével, a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál kell előterjeszteni. Az előnyugdíj összegét az öreg­ségi nyugdíjjal megegyezően számítják ki. A már megállapított előnyugdíj folyósítá­sát szüneteltetni kell, ha a munkanélküli olyan keresőtevékenységet folytat, amelyből a minimálbér felét elérő jövedelem szárma­zik. Erről az érdekelt bejelentése alapján a munkaügyi központ értesíti az előnyugdíjat folyósító szervet. K. E. M. A biztosító ügyfélszolgálata válaszol Borsod megyei testület A korhatár kérdése a legfontosabb A nyugdíj-biztosítási önkormányzat Borsod megyei testülete ma a legfontosabb feladatnak a nyugdíjkorhatár véleményezését tartja. Emellett a nyugdíjasok érdekképviseletére helyeznek hangsúlyt, és szeretnének minél nagyobb nyilvánosságot biztosítani a testület és az önkormányzat tevékenységének. A Borsod megyei testület tavaly decem­ber elején alakult, ezt követően első ülésén készítette el munkatervét és működési szabályzatát. A testületi ta­gok igénylik, hogy kezdetben minden hónap­ban összeüljenek, mert ebben az időszakban sok feladat áll előttük. Ennek egyik oka, hogy Borsodban a miskolci igazgatóságon kívül két kirendeltség is működik: Ózdon, illetve Sátoraljaújhelyen. A testületi ülésekre szak­embereket is meghívnak, hogy tájékoztató, oktató jelleggel tartsanak egy-egy előadást. A megyei testület jelenleg a rugalmas nyugdíjkorhatár emelésével kapcsolatos el­képzelések megvitatását tartja az egyik leg­fontosabb kérdésnek. Azon túl, hogy február elején már véleményt alkottak a Népjóléti, a Munkaügyi és az Igazságügyi Minisztérium tervezetéről, úgy döntöttek, az ülések min­denkori első napirendi pontja a korhatáreme­léssel kapcsolatos fejlemények megtárgyalá­sa és véleményezése lesz. A társadalombiztosításról szóló törvény elavult, ebben minden tag egyetértett - mondta Balogh Béla, a megyei nyugdíj-biz­tosítási önkormányzat elnöke. Azonban úgy gondolják, a korhatáremelést nem szabad ki­ragadni a megoldandó feladatok közül, hangsúlyozzák a komplex nyugdíjreform szükségességét, és azt, hogy az elkészült koncepció széles körű társadalmi konszen­zuson alapuljon. Elengedhetetlennek tartják az önálló nyugdíj-biztosítási törvény megal­kotását is. A korhatáremelést a borsodi testület nem tartja időszerűnek, és ebben a formában telje­sen elutasítja - elsősorban Borsod megyei foglalkoztatási feszültségeket figyelembe vé­ve, hiszen közismert, hogy a munkanélküliek aránya országosan itt a legmagasabb. Súlyos­nak ítélik azt a tényt, hogy a korhatáremelés­sel a pályakezdők esélyei romlanak, pedig a tartós munkanélküliség az ő esetükben jár a leghátrányosabb következményekkel. Indok­ként fogalmazzák meg azt is, hogy milyen rossz a megye lakosainak egészségi állapota. Részben mert nagy számban egészségtelen körülmények közt dolgozó bányászok, kohá­szok, textiliparban dolgozók állnak nyugdíja­zás előtt, részben mert a néhány évtizeddel ezelőtti erőitett iparosítás következtében nem fordítottak kellő figyelmet a környezetvé­delemre sem. Megoldásként javasolják, hogy az állam mutasson példát, szorítsa rá a legna­gyobb összeggel tartozó állami vállalatokat tb-tartozásuk kiegyenlítésére. A testületi ülések napirendjén szerepel a megyében lévő három nyugdíj-biztosítási in­tézmény munkájának megismerése. Céljuk, hogy a sikeres együttműködés és a társadalmi ellenőrzés egyidejűleg valósuljon meg. Sze­retnék megismerni, milyen technikai, tárgyi és személyi feltételek között dolgozik az igazgatóság. Azt tapasztalják, hogy nem min­den esetben az igazgatóság munkatársainak hanyagsága miatt húzódnak el az ügyek, gyakran a tárgyi feltételek hiánya hibás eb­ben. Komoly előrelépést jelentene, ha a világ­banki kölcsönből számítógépes nyilvántartást hozhatnának létre. Ez gyorsítaná az ügyinté­zést és minimálisra csökkentené a hibás ada­tok előfordulását. Ez azért is lényeges, mert az ügyfelek gondjainak egy része is ebből fa­kad. A közlekedés drágulása miatt nagyon kellemetlen, ha egyeztetés miatt a biztosítot­taknak be kell utazni az igazgatóságra vagy a kirendeltségekre. A megyében élő nyugdíjasok másik prob­lémája az ellátás alacsony összege. Számosan kapnak alacsony nyugdíjat, ezért sokan tarta­nának igényt méltányossági emelésre, illetve a szociális segélyekre. Munkájuk során tapasztaltakról összesí­tést kap a megyei igazgatóság és az országos főigazgatóság is. A nyugdíjas és civilszerve­zetekkel szoros kapcsolatot kívánnak kiala­kítani, és lényegesnek tartják a közvélemény folyamatos tájékoztatását is a sajtó segítsé­gével. Kovács Edina Önkormányzatok országszerte A nyugdíj-biztosítási önkormányzat megyei testületei 1995. november 20. és december 15. között alakultak meg. Ezt követően döntöttek működési szabályzatukról, és év elején kezd­ték meg munkájukat. Létrehozásukat két területen jelentkező hiányosságok indokolták: a nyugdíjreform véleményezésébe és a megyei igazgatóságok tevékenységének ellenőrzésé­be kell bekapcsolódniuk. A nyugdíjreform társadalmi véleményezéséről semmilyen jogsza­bály vagy törvény nem gondoskodik, a nyugdíj-biztosítási önkormányzat célja ugyanakkor az, hogy minél többen fejtsék ki álláspontjukat a reformmal kapcsolatban. A megyei testü­letek főként a helyi civil- és nyugdíjas szervezetek véleményét kérdezik, és az elképzelése­ket továbbítják a nyugdíj-biztosítási önkormányzat felé. A megyei nyugdíj-biztosítási igazgatóságok működését nemcsak ellenőrizniük, de segí­teniük is kell, hogy az ügyfelekkel hatékony kapcsolat alakuljon ki. Javaslatokat tehetnek arra is, hogy kik részesüljenek az esetleges kedvezményekből. A megyei szervezetek huszonegy tagja közül kilencet a munkaadók, tízet a munkaválla­lók, kettőt pedig a nyugdíjasok megyei szervezetei delegálnak. A tagok feladataikat társa­dalmi munkában látják el. ^^^^nyugdibiztosít^é^^^tagjar^vita^közös kiadvány^^^^^^^ Szerkeszti: 0-Varga Judit A nyugdíjbiztosító elnöke kizárná az üzleti kockázatot „Ne a politikától függjön a nyugdíj” A nyugdíjreform célja, hogy tartós biztonságot teremtsen. Aktuális pénzügypolitikai szempontoknak emiatt sem szabad kiszolgáltatni a nyugdíjrendszert. A mai felosztó-kirovó rendszer, alapos átalakításokkal ugyan, de megőrizhető - állítja Vágó János. Megállapodás készül a nyugdíj-biztosítási önkormányzat és a kormány között. Asze­rint a nyugdíjrendszer mindenkori műkö­dőképessége kettejük közös felelőssége. A szerződés szerint milyen kötelezettsé­geket vállalna a két fél egymással szemben? Javaslatunk szerint a megállapodás célja az, hogy a kormány és az önkormányzat között egymás kompetenciáját hosszú távon is elisme­rő viszony alakuljon ki. Mindkét fél állítja, hogy a két évtizede működő, sokszor módosí­tott nyugdíjrendszer alapos reformra szorul. A döntés elfogadtatása azonban nemcsak a szak­­szervezetek és az önkormányzat feladata, a tá­jékoztatásban a kormánynak is részt kell ven­nie. A megállapodás több határidőt szabna meg a nyugdíjreform szakmai előkészítésében. A szakmailag kidolgozott, az átmenetre és a szer­zett jogok kezelésére is megoldást adó elképze­lések széles körű megvitatása június 15-éig fe­jeződne be. A két fél által elfogadott koncepciót a viták lezárása után legkésőbb egy hónappal nyújtanák be az Országgyűléshez. Az időpon­tokat tartva a nyugdíjrendszer korszerűsítéséről szóló országgyűlési határozat október elsejéig megszülethetne. Ebbe beletartozna az átmeneti intézkedések részletes menetrendje is. Szerin­tem ezek a határidők reálisak. Mekkora esély van közös reformelképze­lés kidolgozására, tekintve, hogy a pénzü­gyi tárca javaslata és az önkormányzat el­képzelése között alapvető különbségek vannak? A viták során a kormányon belül is több elgon­dolás alakult ki. Ma háromféle javaslat létezik a nyugdíjrendszer átalakítására. A Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium álláspontja, az önkor­mányzathoz hasonlóan, elveti az üzleti kockáza­tot, amely a befizetett járulékok tőkepiacra bo­csátásával járna. A pénzügyi tárca a felosztó-ki­rovó elv helyett a várományfedezeti rendszer be­vezetését szorgalmazza. Vagyis az aktív dolgozó nyugdíját az önmagának összegyűjtött tartalék­ból kapná. Ennek veszélye az, hogy a megtakarí­tásokat kezelő pénzintézetek többségi tulajdona a privatizációnak köszönhetően külföldi kézbe kerülhet. Előfordulhat tehát, hogy azt a tőkét, amely a magyar gazdaság finanszírozásának leg­főbb forrása lenne, kivonják az országból, és esetleg hitel formájában kell újra felvenni. De az állami garancia nélkül az is megtörténhet, hogy több tízezer ember nyugdíja úszik el egy kocká­zatos befektetés kudarca esetén, miként az a Maxwell-birodalomnál is történt. Hiba tehát hát­térbe szorítani a felosztó-kirovó elvet. Átalakítá­sokkal ugyan, de megőrizhető a jelenlegi rend­szer, amely az államháztartási szempontok alap­ján is fizethető lenne a fölösleges kockázat válla­lása nélkül. Az alapvető különbségek ellenére elkép­zelhetőnek tartja-e a megegyezést? Két érv is szól a kompromisszum mellett. Az egyik az új pénzügyminiszter személye, aki, úgy tűnik, elődjénél nagyobb toleranciával rendelke­zik, szakmai szempontokkal talán jobban lehet rá hatni. Ugyanakkor kedvező a kormány már­cius 21-ei döntése is, miszerint a korhatáremelés kérdésében komplexebb szemléletmódot alkal­maz, és a végső döntés előtt nemcsak a pénz­ügyi, hanem a többi tárca elképzelését is figye­lembe veszi, és megvizsgálja az önkormányzat javaslatait is. Ez tehát azt jelenti, hogy a kor­mány több, mint a Pénzügyminisztérium. Milyen szerepe lehet az önkormányzatis­ágnak a nyugdíjrendszer átalakításában? A nyugdíjrendszer átalakítása hosszú távú dön­tés, függetleníteni kell a négy- vagy nyolcéven­ként változó politikai hatalom ízlésétől. A nyug­díjellátás legfontosabb szempontja az értékálló­ság. Az aktuálpolitikai szándékokat csak a legi­tim módon megválasztott önkormányzat, a mun­kaadók és a munkavállalók képviselői tudják el­lensúlyozni. Nem rontja-e a kormánnyal kötendő meg­állapodás esélyét az, hogy ön az önkor­mányzatban betöltött funkciója mellett egyben szakszervezeti vezető is? Úgy érzem, ez inkább erősíti a tárgyalási pozí­ciómat. Az önkormányzatot azért állították fel, hogy a járulékot befizetők képviselői döntsenek az alapok sorsáról. Ezért lehetett szakszerveze­tekre és munkáltatói érdekképviseletekre sza­vazni. Nem keverem azonban össze a kétféle tisztségemből fakadó érdekérvényesítési lehető­ségeket, tehát a nyugdíj-biztosítási önkormány­zatot nem a szakszervezet meghosszabbított ke­zeként kívánom működtetni. Haszán Zoltán Vágó János elnök: átalakításokkal ugyan, de megőrizhető a jelenlegi rendszer FOTÓ: PÉLYI NÓRA Tartalom... Miért szorul reformra a nyugdíjrendszer? Lapunk Augusztinovics Máriát, a kérdéskör egyik legismertebb isme­rőjét arra kérte, hogy foglalja össze: miért muszáj átalakítani a nyugdíj­­rendszert. Szerinte a nyugdíjrendszer számára a politika is, és a tőkepiac is kockázatot jelent. 2. oldal A nyugdíjbiztosító reformterve Az új nyugdíjrendszer gerincét a befizetett járulékok alapján kapott munkanyugdíj képezné, amelyhez szervesen kapcsolódna a szolidaritási elvet tükröző alapnyugdíj, melyet adóbevételekből lehetne finanszíroz­ni - derül ki a nyugdíj-biztosítási­­ önkormányzat elképzeléséből. Emlé­keztetőül a pénzügyi és a népjóléti tárcák reformtervét is közöljük. 3. oldal | A nyugdíjbiztosító vagyonáról Az önkormányzat egyik legfontosabb feladata jelenleg az, hogy alkalmassá váljék a harmincötmilliárddal megiz­mosodott vagyon kezelésére. Az átala­kítás előkészületei már évek óta tarta­nak, eddig azonban a részletekre is ki­­terjedő testületi álláspont nem szüle­tett, a fő hangsúly ugyanis az ÁPV Rt.­­vel, illetve az elődjével kötendő megál­lapodáson volt - fejtette ki az elnök. 4. oldal Sok nyugdíjas sokba kerül?! „Statisztikailag bizonyítható, hogy évti­zedes távlatokban azok az országok gaz­dagodtak meg, amelyek a nemzeti jöve­delmüknek magasabb hányadát fordítot­ták nyugdíjakra. A legkevesebb nyugdíj­jal megelégedő országok mind elszegé­nyedtek, ott nagy az infláció, ott nagy az államadósság. Ebben a kétes dicsőségben elsősorban a latin-amerikai országok és a kelet-európaiak osztozkodnak” - íja Kopátsy Sándor. 4. oldal Érvek helyett illúziók „Illúziók fűződnek az úgynevezett magánkezelésű nyugdíjalapok állító­lagos előnyeihez a közjogi intéz­ményként működő biztosítókkal szemben. Pedig a tények azt mutat­ják, hogy ez utóbbiak működése sok­kal olcsóbb” - állítja Bod Péter pro­fesszor, akit néhány fiatal vélemé­nyével szembesítettünk. 5. oldal Ügyfélszolgálat • Idén hány évesen mehetnek nyug­díjba a nők? • Ki kaphat házastársi pótlékot? • Ki jogosult az előnyugdíjra? Ezekre a kérdésekre válaszol a bizto­sító ügyfélszolgálati irodájának ve­zetője. 8. oldal

Next