Magyar Hírlap, 1996. június (29. évfolyam, 127-139. szám)

1996-06-03 / 128. szám

6 Magyar Hírlap MH-információ Szombat reggelenként a váro­sok piacterei mentén valósá­gos forgalmi dugók alakulnak ki. Parkoló járművek torla­szolják el a kocsiutat és a mel­lékutcák járdáját. Vegyes származású és korú autókat kerülgetnek azok, akik már végér­e értek hétvégi kor­zójuknak a piacon. Régen KGST- vagy lengyel piacnak hívták, egy időben némelyi­ket az MDF fémjelezte, mára elegánsan vállalkozók piaca a neve, de a lényeg változatlan. A hétvégi forgatag szerep­lői a mai magyar társadalmi dráma jellegzetes alakjai. Nem önszántukból keringőz­nek a ponyvával fedett fémbó­dék között, a bizonytalan ere­detű, de legalább olcsó árukat kínálva és keresve. Az igazira, az eredetire már nem futja. De aki negyven évig kávéval és ci­garettával kezdte a napot, ra­gaszkodik szenvedélyeihez. Érdekes módon ezek a ke­reskedelmi alkuk láthatatla­nok, ha magasabb szempont­ból figyelik. Nem tudja pél­dául számba venni a hivatalos statisztika, mekkora értékű és milyen összetételű cserebere bonyolódik ezeken a piaco­kon, emiatt pedig a minden­kori kormányok megalapo­zatlan optimizmussal állítják, nem is csökken olyan vésze­sen a lakossági fogyasztás. A hétköznapi tapasztalat azonban rendre megcáfolja a hivatalos nyilatkozatokat. Itt van például Béla, az öt­venéves rokkantnyugdíjas, aki szombatjait Veresegyhá­zán tölti. Öreg Skodáját dugig megpakolja autóülés-huza­­tokkal, szerszámkészletekkel, dallamkürttel. Már hajnalban elindul otthonról, hogy jó placcot kapjon. Meséli, egyre szemtelenebbek az árusok, ma már alig akarják betartani a szokásjogon alapuló terü­letelosztást. Béla így egészíti ki nyugdíját, amelyből élni még tudna, de nem akar le­szokni arról, hogy orgonasíp­ként növekvő unokáit ő stafí­­rozza ki az őszi beiskolázás­kor. S mivel nem született ke­reskedő, „pofára” árul. A jól öltözött vevőnek magasabb árat mond, a szegényesnek olcsóbbért adja az áruját. Imre szelektív figyelem­mel tájékozódik a piacon. Az autóskellékekre rá se hede­rít, ő cigarettát, kávét, a csa­ládi névnapok előtt olcsó ko­nyakot keres. A zárjegyes termékek beszerzése nem ke­vés trükközéssel lehetséges, de mint törzsvevőnek, keve­sebb kört kell futnia, hogy egy karton, állítólag Ljublja­nában gyártott cigarettát öt­száz forintért megkaphasson. A nyugdíjas tornatanár szíve­sen gyalogol a tavaszi napsü­tésben, s már a Lehel piacon gyakorlatot szerzett, hogyan kell válogatni, alkudni,­a pén­tek délelőttönként feltűnő rendőröket kikerülni. Szemé­lyisége az utóbbi tíz évben gazdagodott ezekkel a képes­ségekkel, amióta nyugdíjas. Amikor megkérdezem tőle, hogyan tudja elfogadni, hogy a többnapos orgiák közked­velt fenegyerekéből apró­pénz után kutató nyugdíjas lett, csak legyint egyet a le­vegőbe. Mások sem válaszolnak, ha személyes vizeiken túl mélyre eveznénk. Megkér­hetjük persze a fantompiac szereplőit, hogy bepillanthas­sunk - persze csak képzelet­ben - a kasszájukba, de ne sértődjünk meg, ha ezt nem engedik. Ki tudja, milyen ál­ruhában járnak az APEH- ellenőrök. A szociológiai felmérések állítják, a családok zöme még ma is bérből él, és ennek átla­gos mértéke már a ’80-as években is csak arra volt ele­gendő, hogy szerény európai színvonalon megéljenek. Má­ra viszont jól begyakorolták, hogyan lehet szert tenni egy kis láthatatlan jövedelemre, így sodródtak a rejtett gazda­ságba munkaerőként és fo­gyasztóként is. Ékes Ildikó a tavaly de­cemberi Statisztikai Szemlé­ben hivatkozik a Kereskedel­mi Alkalmazottak Szakszer­vezetének becslésére, amely szerint e piacok forgalma már eléri az éves kiskereske­delmi árbevétel egynegyedét, egyharmadát. Ezt a tételt még 1986-ban 4-5 milliárd fo­rintra becsülte a KSH és a Gazdaságkutató Intézet, 1992-ben az MTA felmérésé­ben viszont már 94-95 mil­liárd forint szerepelt. Ebben benne van az a né­hány ezer forint is, amelyet Mária, a hivatali kézbesítő költ el. Három gyerekét a pia­ci turkálókból öltözteti már évek óta. Ha esetleg beüt egy kettes találat a lottón, akkor csomagolt cukorkát vagy a té­véreklámokból ellenállhatat­lanul megkívánt mosogató­­szert is hazaviszi hétvégi be­­vásárlóútjáról. Minden eladó féltékenyen őrködik a saját placcán. A hosszú távra berendezke­­dők tükörrel, művirággal csi­nosítják alkalmi pavilonju­kat. A kopaszságát simlis sapkával palástoló Tibor jó üzleti érzékkel választotta a gyógyhatású készítményeket, amikor munkakönyvével a zsebében új megélhetési for­rás után kellett néznie. De azt mondja, a mérnökvilág után soha nem tudja meg­szokni ezt a cigányéletet. Mert a piacon az üveges ma­jonéz mellett kapható hasz­nált bakancs, hifi-torony, gyerekjáték, méz, farmer, füstölt kolbász. Árul itt egye­temista, cigányasszony, nyo­morék és kismama. S ha vala­ki el akar igazodni ebben a nagyon összekutyult világ­ban, akkor hetek, hónapok, évek után sem lesz okosabb. • Szikora Katalin Nem csökken ténylegesen a lakosság fogyasztása A fantompiac életj­elei Tisztelt terézvárosi polgárok! Budapest Főváros Terézvárosi Önkormányzata szociális alapú bérlakáspályázatot hirdet 1996. június 3-17-ig. A részletes kiírás a terézvárosi polgármesteri hivatal földszintjén megtekinthető. Terézváros Önkormányzata 4­6356 ■ ELADÓM üzlethelyiségek bérleti joga VII., Madách tér 5.: 185 m2 (fszt.: 86 m1 2, galéria: 71 m2, pince: 28 m2) VI., Vörösmarty u. 69.: 180 m2 (fszt.: 100 m2, galéria: 80 m2) V., Fehérhajó u. 12-14.: 304 m2­­ (fszt.: 47 m2, pince: 257 m2) V [Klasfásn­ofin­éfity A Békéscsabai Agroker Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság közgyűlése az 1995. évre vonatkozó beszámoló főbb adatait a következők szerint állapította meg: MÉRLEG ESZKÖZÖK: Befektetett eszközök 381 247 E Ft Forgóeszközök 795 482 E Ft Aktív időbeli elhatárolások 6 367 E Ft Eszközök összesen: 1 183 096 E Ft MÉRLEG FORRÁSOK: Saját tőke 374 914 E Ft Céltartalékok 65 250 E Ft Kötelezettségek 709 168 E Ft Passzív időbeli elhatárolások 33 764 E Ft Források összesen: 1 183 096 E Ft EREDMÉNYKIMUTATÁS (ÖSSZKÖL­TSÉGELJÁRÁSSAL): I. Értékesítés nettó árbevétele 3 367 296 E Ft II. Egyéb bevételek 138 958 E Ft III. Aktivált saját teljesítmények értéke 3 113 E Ft IV. Anyagjellegű ráfordítások 3 006 108 E Ft V. Személyi jellegű ráfordítások 139 523 E Ft VI. Értékcsökkenési leírás 10 116 E Ft VII. Egyéb költségek 77 811 E Ft Vili. Egyéb ráfordítások 139 208 E Ft A) Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye 136 601 E Ft IX. Pénzügyi műveletek bevételei 49 389 E Ft X. Pénzügyi műveletek ráfordításai 171 452 E Ft B) Pénzügyi műveletek eredménye­­122 063 E Ft C) Szokásos vállalkozási eredmény 14 538 E Ft XI. Rendkívüli bevételek 708 E Ft XII. Rendkívüli ráfordítások 1 549 E Ft D) Rendkívüli eredmény­­841 E Ft E) Adózás előtti eredmény 13 697 E Ft XIII. Adófizetési kötelezettség 1 487 E Ft F) Adózott eredmény 12 210 E Ft Fizetett (jóváhagyott) osztalék és részesedés 10 098 E Ft .) Mérleg szerinti eredmény 2 112 E Ft Az rt. választott könyvvizsgálója a beszámolót a hitelesítő zára­dékkal ellátta és a fenti adatoknál továbbiak közzétételét nem tartja szükségesnek. Az éves beszámoló részét képező üzleti jelentés az rt. székhe­lyén (Békéscsaba, Szerdahelyi utca 14.) a vezérigazgató titkár­ságán tekinthető meg. A társaság az osztalékot 1996. június 20-án fizeti. A Békéscsabai Agroker Rt. mh 644*_____________________________igazgatósága_________ BELFÖLD - MH-POSTA Kinek mire mennyi jut? A fogyasztási szerkezet alakulásában egy év alatt nem szokott jelentős mér­tékű változás bekövetkezni, ezért fi­gyelemre méltó, hogy az átlag szintjén is majdnem 2 százalékponttal emel­kedtek az élelmiszerekre és a lakás­­fenntartásra fordított kiadások - ol­vasható a KSH idei kiadványában, amely a családi költségvetések 1994-es adatait elemzi. Ebből az derül ki, hogy emelkedett az egészségügyi kiadások aránya is, alapvetően e termékek és szolgáltatá­sok árainak az átlagost meghaladó nö­vekedése miatt. A jövedelmi skála két szélén találhatók (a 89607 forint éves nettó jövedelem alatt élők, illetve a 247 902 forintnál többől gazdálkodók) fogyasztási szerkezetének jellegzetes­ségeként azt mutatták ki a statisztiku­sok, hogy a tartós fogyasztási cikkek és a lakásépítés, ingatlanvásárlás ki­adásai között a különbségek növeked­tek: ezekre a legfelső rétegbe tartozók körülbelül hatszor többet költöttek, mint a legalsó rétegekben. Az úgynevezett folyó fogyasztási ki­adásokban az eltérések mérséklődtek. A legkisebb, körülbelül kétszeres kü­lönbségek voltak az egy főre jutó élel­miszer-, élvezeticikk- és lakásfenntar­tási kiadásokban. A legszegényebb háztartások ki­adásaik 54, de jövedelmeik 79 százalé­kát élelmiszerekre és lakásfenntartás­ra fordították, egyéb célokra jövedel­mükből fejenként éves szinten mind­össze 14 ezer forint maradt volna. Ez az összeg azonban nyilván nem volt elegendő ruházkodásra, a gyermekek tanításával, a háztartás folyamatos vi­telével kapcsolatos egyéb kiadásokra, ezért korábbi megtakarításaikból, il­letve hitelekből pótolták azokat. A legnagyobb jövedelműek kiadá­saik 38 százalékát költötték élelmi­szerekre és lakásrezsire, további 19 százalékát a közlekedési, hírközlési kiadások tették ki. Jövedelmük to­vábbi 7-7 százalékát fordították ru­házkodásra és művelődésre, üdülés­re. Ennél a csoportnál jelennek meg a szabadidő eltöltésével kapcsolatos tartós fogyasztási cikkekre (kulturális cikkekre, korszerűbb gépkocsi vásár­lására) fordított kiadások is jelentő­sebb arányban, és itt jelennek meg nagyobb számban a könyvekre, sport­szerekre, színházra, külföldi üdülé­sekre költött összegek is. A legkülönbözőbb elkötelezettségű jog­tudósok, Schmidt Péter, Kulcsár Kálmán, Kilényi Géza, Pokol Béla egyaránt szor­galmazzák a kétkamarás parlament felál­lítását. Más, tekintélyes politikus-polito­lógusok, Bihari Mihály, Szabó Lajos Má­tyás, Áder János ellenzik a második ka­mara létrehozását. A nyilvános vita folya­mán tehát a parlamenti pártok képviselői ellenzik, a független, legalábbis formáli­san alig elkötelezettek szorgalmazzák a második képviseleti kamara fölállítását. Kétkamarás parlament ott működik, ahol hagyományosan öröklődik a felsőhá­zi hatalom, ahol föderatív, szövetségi álla­mok alkotják az országot, ahol korporatív szemlélet uralkodik, ahol a pártpolitikától független értékeket és érdekeket visznek a parlamentbe, ahol valamilyen megol­dással korlátozni, kiegyensúlyozni kíván­ják a pártképviseletet. A parlamentben érvelő, a két kamarát ellenző politikusok nagyjából arra hivat­koznak, hogy Magyarországon a rendisé­gi hatalomformán öröklődő felsőházat értelmetlen és lehetetlen létrehozni, ugyanakkor Magyarország nem is szö­vetségi állam. Mindkét érv vitathatatlan. Az is igaz, hogy a két világháború között kialakított korporatív rendszer minden­hol s legfőképpen Olaszországban ku­darcot vallott. Értelmetlen lenne ezzel a megoldással kísérletezni 1996-ban Ma­gyarországon. Az viszont kétséges, hogy nem lenne-e vajon érdemes a pártpolitikai érdekeket átmetsző, azoktól független érték- és ér­dekképviseletet a parlament falai közé vinni. A civiltársadalmat ugyanis nem fe­di le teljesen a pártok által nyújtott ér­dekérvényesítés, szükség van egy másfaj­ta gondolkodásmód érvényre juttatására is. Ugyanakkor igaz, amit Dornbach Ala­jos állít: a civiltársadalom nem kellően megszervezett, valamiféle politikaelle­nes, népfrontos gondolkodásmód hatja át. Igaza van Kósáné Kovács Magdának is, hogy egyfajta társadalmi érdekegyez­tetéssel lehetne helyettesíteni a második kamarát. Mégis némiképp az érzékelhe­tő, hogy a pártok hatalmukat féltik a má­sodik kamara létrehozásától. Kétségtele­nül igaz, hogy a második kamara felállítá­sa következtében nehézkesebb lenne a jogalkotás. Ám igaz az is, hogy az alapo­sabban előkészített törvények a jelenlegi­nél időtállóbb szabályozást teremthetné­nek meg, szélesebb körű konszenzust le­hetne kialakítani, s a törékeny társadalmi béke is megszilárdulhatna. Kétségtelen, hogy a demokrácia intéz­ményrendszere ma még kialakulatlan. A második kamara ezt a fejletlen érdek­­egyeztetési rendszert pótolhatná, s ez technikailag gyorsabban megvalósítható, mint a civiltársadalom valóságos meg­­szerveződése. De kérdés, hogy a civiltár­sadalom felkészült-e arra, hogy a máso­dik kamarában valóságos érdeket képvi­seljen, s a jogtudomány pedig arra, hogy a második kamara törvénykezési helyét, érdekegyeztetési rendszerét pontosan felvázolja. A parlamenti pártok hatalmukat óvják, a civiltársadalom közvetlen hatalmi része­sedést követel magának, s egyik oldal sem gondolta végig következetesen, miként szerezhetne érvényt egyelőre kezdetleges koncepciójának. • Stépán Balázs HÁTTÉR ____________________________________,■____________________________________________________ Méltatlan vita a parlamenti felsőházról Az Árendás Kárpótlási Jegy Hasznosító és Befektető Részvénytársaság 1996. május 20-án tartott közgyűlése elfogadta a társaság 1995. évi mérlegét és eredménykimutatását az alábbiak szerint: MÉRLEG (EZER FORINTBAN) Eszközök (aktívák) Megnevezés A) Befektetett eszközök 65 131 Alapítás, átszervezés aktivált értéke 33 718 Tárgyi eszközök 107 Befektetett pénzügyi eszközök 31 306 B) Forgóeszközök 100 717 Egyéb követelések 99 223 Pénzeszközök 1 494 Eszközök összesen 165 848 Források (passzívák) Megnevezés Saját tőke 156 872 Jegyzett tőke 663 824­­ Tőketartalék 456 711 | Előző évek áthozott vesztesége -64 635 Mérleg szerinti eredmény -889 028 Céltartalék 8 592 Rövid lejáratú kötelezettségek 384 Források összesen 165 848 EREDMÉNYKIMUTATÁS (EZER FORINTBAN) Megnevezés Egyéb bevételek 1 j­­ Anyagjellegű ráfordítások 403 l Személyi jellegű ráfordítások 1 653 Értékcsökkenési leírás 8 508 Egyéb költségek 10 747 Egyéb ráfordítások 9 035 Üzemi tevékenység eredménye -30 345­­ Pénzügyi műveletek bevételei 6 852­­ Pénzügyi műveletek ráfordításai 743 740 Pénzügyi műveletek eredménye -736 888 Rendkívüli ráfordítások 131 795 / Adózás előtti mérleg szerinti eredmény -899 028 A részletes auditált éves beszámoló a társaság irodájában, 1013 Budapest I., Roham utca 1. alatt megtekinthető. A közgyűlés a már meghozott határozataival az alapszabály-módosítás során csökkentette a tár­saság hirdetményei közzétételi helyeit a Magyar Hírlap, Napi Gazdaság c. napilapokra, illetve a Magyar Tőkepiac c. hivatalos lapra, továbbá a társaság székhelyét 1013 Budapest L. Roham utca 1.-re változtatta. MH 6485 1996. JÚNIUS 3., HÉTFŐ LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ Az 1956-os Intézetről Lapjuk egy május 11-ei tudósításához kapcsolódva Do­monkos István a Magyar Hírlap május 20-ai számában az 1956-tal kapcsolatos iskolai oktatás történeti hűsége miatt aggódik. Vásárhelyi Miklós egy nyilatkozatára hivatkozva az 1956-os Intézet munkáinak „baloldali, szocialista” irá­nyultságot tulajdonít. Vásárhelyi Miklós csakugyan tagja intézetünk 16 fős kuratóriumának, s nézetei mindenkor figyelmet érdemel­nek. Az 1956-os Intézet munkájának szellemét azonban elsősorban kiadványai reprezentálják, és meglepő volna, ha bárki is ezekben olyan irányultságot tudna kimutatni, amelyet olvasójuk - bizonyára e munkák ismerete nélkül - azokban feltételez. Az intézet 1992-es évkönyvében Litván György - az in­tézet tudományos igazgatója - külön tanulmányban fejtet­te ki, hogy az 1956-os forradalom szellemiségében négy fő irányzat különböztethető meg, amelyek közül csak egy nevezhető reformszocialistának, két másik „nemzeti de­mokratikus”, illetve „konzervatív jobboldali” ihletésű­ként, egy negyedik pedig szélsőséges és harcos antikom­­munistaként jellemezhető. Mint ahogy Litván e tanul­mányban aláhúzza, az 1956-os történésekben mindezek az irányzatok jelen voltak. Az 1995-ös évkönyvhöz írott bevezetőmben én magam éppenséggel arra hívtam fel a figyelmet, hogy ha a forra­dalom előterében álló erők között dominánsak voltak is azok, amelyek valamiféle szocialista demokrácia felé tö­rekedtek, „ebből azonban nem következik, hogy ezek az erők a forradalom esetleges konszolidációja után is domi­nánsak maradtak volna, sőt még az sem, hogy ők maguk egészen bizonyosan ebben az irányban mentek volna to­vább”. Az intézet által publikált forráskiadványokban azon­ban még ennyi értelmezés sincsen, hanem helyet kapnak egyszerűen azok az okmányok és visszaemlékezések, amelyek a forradalomban részt vevő személyek vagy cso­portok akkori magatartását dokumentálják (pl. Zimándi Pius premontrei szerzetes naplója alapján). Az esemé­nyeknek és az összefüggéseknek a tényszerű feltárását, nem pedig a róluk való elmélkedést tartjuk az intézet tu­lajdonképpeni feladatának. Kende Péter az 1956-os Intézet kuratóriumának elnöke Ellenvetéseim vannak Domonkos István barátom levelével kapcsolatban ellen­vetéseim vannak, leszögezve, hogy őt az európai stílusú magyar jobbközép reprezentánsának tartom, és semmi­képpen sem keverem össze azzal a jobboldallal (Csurká­­val, Torgyánnal, Tőkéczkivel), amellyel szerintem - már stílusa miatt is - egyszerűen nem lehet vitatkozni. Ha szocializmusnak az egypártrendszert és annak kö­vetkezményeit - túlcentralizált tervgazdaság, titkosrend­őrségi hatalom, a kultúra állami irányítása - nevezzük, ak­kor 1956 természetesen nem volt szocialista felkelés. Csak­hogy én szocializmusnak azt a társadalmi állapotot neve­zem, melyben a termelő egységeket a bennük dolgozó sze­mélyek birtokolják és irányítják. Ezt tekintheti valaki utó­piának, de akkor nem hivatkozhat az 1956-os felkelésre, melynek során X. 31-én a munkástanácsok kimondták: „A gyár a munkásoké”. Nemcsak a földbirtokosok és az arisz­tokraták visszatérésétől zárkóztak el az állami és pártbü­rokrácia ellen felkelt tömegek, a gyárakat sem akarták ka­pitalisták, magánvállalkozók kezébe adni. Ugyanez volt a helyzet 1968-ban Csehszlovákiában és 1980-81-ben Len­gyelországban, ahol meg is valósították 16 hónapon át az integrált munkásönigazgatást. Ma Kelet-Európában a liberálisok és a konzervatívok egyaránt tagadják és - kis híján - üldözik a szocialista gon­dolatot. Nagyon nagy baj ez. Nem lehet országokat Euró­pába be- vagy visszavezetni, és közben tagadni az európai gondolkodás egy fontos elemét. Ez olyan, mintha a ke­reszténységet vagy a szabadságelvűséget kívánnák megta­gadni. Meg is van az eredménye: a szocialista gondolat torzói a szélsőjobboldalon jelennek meg. Természetesen torz formában, csakúgy, mint 1932-44 között. Mert a szo­cializmus humanizmust, pacifizmust, univerzalizmust is jelent, ezek az értékek pedig a szélsőjobboldaltól teljesen idegenek. Szalai Pál Budapest Kémek” az erdőben? •­ A Magyar Hírlap május 22-ei számában Gombaveszély címmel felhívták a figyelmet a sárga kémgomba megjele­nésére. Legyünk éberek, de ne keressünk a gombák között ké­meket! Ha kémelhárítókat küldünk az erdőbe, reméljük, hogy csak sárga kéngombákat találnak. Id. Béres Péter Budapest Magyar Hírlap 1087 BUDAPEST, KEREPESI ÚT 29/B FAX: 210-0047 E-MAIL CÍM: levelek@mhirlap.hu A Démász Rt. 1995. évi éves beszámolójának közzététele A tétel megnevezése G) Passzív időbeli elhat. Források (passzívák) össz. Eredménykimutatás Értékesítés nettó árbevétele Egyéb bevételek Értékesítés közvetlen költségei Értékesítés közvetett költségei Egyéb ráfordítások Üzemi tevékenység eredménye Pénzügyi műveletek eredménye Szokásos vállalkozási eredmény Rendkívüli eredmény Adózás előtti eredmény Adófizetési kötelezettség Mérleg szerinti eredmény 4. A könyvvizsgáló jelentése. A társaság könyvvizsgálója az éves beszámolót a követke­zők szerint hitelesítette: Hitelesítési záradék . Véleményünk szerint az éves beszámolót a számviteli törvényben és az általános számviteli alapelvekben fog­laltak szerint állították össze, és az a Démász Rt. vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad, a társaság egyértelmű megítéléséhez elegendő­ek a mérlegben és az eredménykimutatásban szereplő adatok. Adatok E Ft-ban Előző év Tárgyév 1994. 1995. 52 814 42 897 39 946 152 41 623 483 15 773 606 21 572 157 153 749 213 760 14 728 280 19 535 963 1 092 663 1 360 060 282 930 398 967 -176 518 490 927 -260 512 -170 969 -437 030 319 958 -103 196 -228 727 -540 226 91 231 2 356 -542 582 91 231 1. A társaság neve: Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rész-­­­vénytársaság. 2. A társaság székhelye: 6720 Szeged, Klauzál tér 9. fn­ 3. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság 1995. évi beszámolóját a társaság közgyűlése a követke­zők szerint állapította meg: Mérleg Adatok E Ft-ban A tétel megnevezése Előző év Tárgyév 1994. 1995. V| I. Immateriális javak 339 925 372 690 111 H. Tárgyi eszközök 36 458 036 35 847 429 III. Befektetett pénzügyi eszk. 993 507 729 283 ■ A) Befektetett eszközök 37 791 468 36 949 402 I. Készletek 405 074 332 597 , II. Követelések 1 654 245 4 204 193 ill III. Értékpapírok­­ 10 ■ IV. Pénzeszközök 81119 117 963 B) Forgóeszközök 2 140 438 4 654 763 C) Aktív időbeli elhat. 14 246 19 318 1­11 Eszközök (aktívák) össz. 39 946 152 41 623 483 I. Jegyzett tőke 37 029 100 37 029 110 ■ II. Tőketartalék 2 415 525 3 111 393 III. Eredménytartalék 5 770 -55 176 IV. Előző évek vesztesége -168 734­­650 371 V. Mérleg szerinti eredmény -542 582 91 231 D) Saját tőke 38 739 079 39 526 187 E) Céltartalékok 112 435 154 711 a I. Hosszú lej. kötelezettségek 355 109 404 317 II. Rövid lej. kötelezettségek 686 715 1 495 371 F) Kötelezettségek 1 041 824 1 899 688 IIIVIIIII Démász RT. IIIIIIIII Démász rt.

Next