Magyar Hírlap, 1996. november (29. évfolyam, 268-280. szám)

1996-11-19 / 270. szám

SZERKESZTI: BARABÁS KATALIN1996. NOVEMBER 19., KEDD Az európai szakképzési modell a cél A változásra az oktatókat is fel kell készíteni A hazai szakképzés minősé­gét, működését az Európai Unióhoz való csatlakozá­sunk jegyében fejlesztjük. A Nemzeti Szakképzési Inté­zet (NSZI) nemzetközi kap­csolatai, a létrejött számos bilaterális program az uniós tagországok gyakorlatának megismerését segíti - hang­súlyozta Jekkel Antal, az NSZI főigazgatója. Jekkel közölte: a fejlesztés minden­képpen szükséges ahhoz, hogy a magyar szakképzett­séget igazoló bizonyítványo­kat elfogadják az unióban. • Mennyire elfogadott je­lenleg az Európai Unió tagországaiban a magyar szakképzésben szerzett bizo­nyítvány? - Eddig Ausztriával szüle­tett megállapodás, amely 19 szakma bizonyítványát fo­gadja el, és néhány képzést Németországban is elismer­nek. Az előrelépés éppen a bilaterális együttműködés lehet, hiszen az előkészület alatt álló holland-magyar program végállomása az eb­ben szereplő vegyipari, gu­migyártó, műanyaggyártó, textil és ruházati területe­ken szerzett bizonyítvá­nyok kölcsönös elismerése lehet. • Mikor indult a kétoldalú kapcsolatok kiépítése? - A legrégebbi partner Né­metország, az együttműkö­dés 1990-ben kezdődött. A program természetesen év­ről évre változott, jelenleg hat területet érint. Ide tarto­zik a közös fejlesztés, szak­képzési dokumentumok egyeztetése, a hátrányos helyzetű fiatalok oktatása és adatbázisok kialakítása. Ezen kívül közös rendezvé­nyeket szervezünk, kiadvá­nyokat adunk ki, de támo­gatjuk a szakképzéskutatást és a szaktanácsadást. A programhoz a német fél évi százezer márkával járul hoz­zá, ehhez magyar részről a munkaügyi tárca 4-6 millió forintot ad. • Mely országok vesznek még részt a szakképzési együttműködésben? - Svájci, flamand és angol bi­laterális programok indultak el 1994-95-ben. A legtöbb al­­program a svájcihoz kötődik, többek között banki, biztosí­tási szakképzés, iskolák fel­készítése fejlett technológiák alkalmazására, szoftverfej­lesztés, vendéglátási és ide­genforgalmi tapasztalatcsere és az ehhez kapcsolódó okta­tási eszközök, használt gé­pek átadása magyar iskolák­nak. Számos olyan területtel is foglalkozunk, amely ko­rábban elhanyagolt volt. Ilyen például a minőségbiz­tosítás. Az európai minőség­­biztosítási rendszert adaptál­juk. Egy olyan önértékelé­si módszert alkalmazunk, amelynek oktatási rendsze­rét Svájcban fejlesztette ki a Frei Academie. Ennek lé­nyege, hogy értékelő tanács­adók segítségével kiképez­zük a pályázat útján kiválasz­tott 18 szakképző intézet munkatársait. A kilenc krité­riumból álló rendszer alap­ján a résztvevők önértékelés­sel minősítik az iskola vagy a képzőközpont munkáját, majd a feltárt hiányosságok alapján intézkedési tervet készítenek. Az együttműködésben külön foglalkozunk az okta­tók továbbképzésével is, hi­szen a szakképzés változásai­ra őket külön is fel kell készí­teni. A programra egymillió svájci frankot biztosít a Sváj­ci Munkaügyi Hivatal. A kétéves flamand együtt­működés a végéhez közele­dik, az év végén a szerződés szerint befejeződik. A prog­ram sikerét az bizonyítja, hogy már tárgyalunk a foly­tatásról. A flamand képzés két részből áll: az angol, né­met, francia nyelvi és a kom­munikációs tréningek mel­lett a regionális munkaerő­piaci képzőközpontok inst­ruktorai kétnapos módszer­tani továbbképzésen vesznek részt. Az itt szerzett tapasz­talatokat szakmai tanul­mányutakon lehet bővíteni. A flamand munkaerő-piaci rendszer megismerése lehe­tőséget nyújt a pályatanács­adás, Job Clubok, a tovább­képzés, a távoktatás és a mi­nőségbiztosítás tanulmányo­zására. A Know-How Fund támo­gatásával kezdődött tavaly az angol együttműködés. A szigetországi képzésnek tel­jes egészében megfelelő fa­ipari oktatás szeptemberben indult el a soproni Handler Nándor Szakképzőiskolá­ban. A közös tananyagfej­lesztés mellett tanártovább­képzés is szerepel a prog­ramban. A bilaterális együttműkö­dések új országok belépésé­vel bővülnek. Előkészítés alatt van a francia-magyar szerződés, amely szakem­bercserére és egyénre sza­bott képzésekre vonatkozik majd, és a már említett hol­land-magyar együttműkö­dés, amely több szakterüle­ten hangolja össze a szak­képzést. • Haszán Zoltán Observatory: az információs csatorna Magyarország példaértékűnek A Nemzeti Szakképzési Intézet legfontosabb feladata - a fej­lesztés mellett - a szolgáltatás. A hazai szakemberek és a kül­földi partnerek közötti információcsere elsősegítésére kap­csolódott be Magyarország elsőként az Observatory prog­ramba, amely az információáramlás biztosításán kívül a szakképzésre vonatkozó adatok analizálására, a terület hely­zetének felmérésére és a további programok előkészítésére szolgál - hangsúlyozta Simonics István, az NSZI főigazgató­helyettese. A szakképzéssel több euró­pai program foglalkozik, részben magyar kezdemé­nyezésre. Tavaly Eszter­gomban éppen a Nemzeti Szakképzési Intézet javasla­tára alakult meg a Kelet­­közép-európai Szakképzési Klub. Hazánk mellett alapí­tó tag Németország, Csehor­szág, Lengyelország, Ukraj­na és az Európai Szakképzé­si Alap. A klub az új tagok előtt nyitott, csatlakozott az együttműködéshez Auszt­ria, Szlovénia, Albánia, Fe­héroroszország és Moldávia. A klub tagjai az éves ülése­ken a szakképzést leginkább érintő kérdésekben cserélik ki tapasztalataikat. Leg­utóbb Kijevben az érettségi utáni szakképzés helyzetét és távlati fejlesztési lehető­ségeit vitattuk meg - fejtette ki Simonics. A leginkább gazdasági kérdésekkel foglalkozó Kö­zép-európai Kezdeménye­zésen belül is létrejött szak­képzési tagozat, szintén ma­gyar javaslatra. A harmadik, és az NSZI szolgáltató tevékenységét leginkább szolgáló európai program az Observatory, amelyet az Európai Unió háttérintézménye, az Eu­rópai Szakképzési Alap (ESZA) támogatásával hoz­tunk létre - mondta Simo­nics. Az Observatory célja információk gyűjtése, anali­zálása és továbbítása a hazai szakértőknek, illetve a szak­értőktől az ESZA-nak. A program kísérleti szaka­sza 1995 decemberétől idén áprilisig tartott, a kelet-kö­­zép-európai országok közül elsőként Magyarországon és Lettországban. A kísérleti szakaszban hozta létre az NSZI az intenzívebb kap­csolattartás céljára a 13 tagú levelező hálózatot a szak­képzésben szerepet játszó intézmények munkatársai­ból. A tagok között vannak állami intézmények, öt mi­nisztérium, a munkaügyi, a művelődési, az ipari, a nép­jóléti és a földművelésügyi, de a tárcákon kívül a szociá­lis partnerek, vagyis az ag­rárszakszervezet és a mun­kaadói szervezetek, az Ipari és Kereskedelmi Kamara és a Magyar Munkaadói Szö­vetség is képviselteti magát. A hálózat tagja a Felnőtt­­képzési Vállalkozók Szövet­ségének, a Magyar Szakkép­zési Társaságnak, az ESZA- nak és a szakmai tanárkép­zésnek egy-egy képviselője. A levelező hálózat munká­ját az NSZI koordinálja. A főigazgató-helyettes kö­zölte: az együttműködésben részt vevőket igyekeztek úgy kiválasztani, hogy könnyen mobilizálhatóak legyenek, egyébb elfoglaltságaik ne akadályozzák a részvételt, de azért megfelelő informá­ciókkal rendelkezzenek. Az Observatory másik lényeges eleme országta­nulmányok készítése. Az elemzést különböző szem­pontok alapján - többek között a gazdaság helyzete, a szakképző intézmények működése - állítják össze a hálózat tagjai, majd továb­bítják az ESZA-nak. Ez a tanulmány az alapja bár­mely más, a szakképzéssel kapcsolatba lévő program elindításának. Az Európai Unió kérésére az adatokat évente frissítik. A külföldi partnerekkel való együttműködés meg­könnyítésére szakértői adat­bázis létrehozását tervezi az NSZI. Amennyiben felkérés érkezik, a szakképzés külön­böző területeivel foglalkozó számít szakértők nevét tartalmazó listáról kiválaszthatóak lesz­nek a megfelelő magyar partnerek. Idén indult a PHARE személyzetfejlesztő prog­ramja a hálózat tagjai részé­re. Ennek első lépéseként felkészítő tanfolyamot szer­vezett az NSZI, hogy fel­mérjék a szakképzés helyze­tét, a levelező hálózat igé­nyét. A program részeként európai uniós országok be­vonásával kéthetes nyugat­európai tanulmányutakat szerveztek a magyar szak­emberek részére. A célor­szágok: Olaszország, Hol­landia, Franciaország, Por­tugália, Belgium és Dánia voltak. Az első hét az általános felkészítésé volt, a második héten, már egy másik or­szágban, személyre szabot­tabb programon vettek részt a hálózat tagjai. A program harmadik lépéseként szüle­tik meg az utakon, tanácsko­zásokon szerzett tapasztala­tok összefoglalása, amelyet tanulmányban is megjelen­tetnek. Simonics elmondta: nemcsak magyar szakembe­rek utaznak tanulmányutak­­ra, hazánkba is érkeznek csoportok a szakképzés helyzetének és a programok eredményének felmérésére, Magyarország ugyanis pél­daértékűnek számít. Az NSZI szervezett már több­napos programot finn kül­dötteknek, de egy dél-ko­reai csoport is tanulmányoz­ta a magyar szakképzést, saját országuk hosszú távú szakképzésfejlesztésének előkészítésére. Érdeklődésük komolysá­gát mi sem bizonyítja job­ban, hogy az utat nem kötöt­ték össze más programmal, este jöttek, reggel néhány órás tanácskozáson vettek részt, ezen megismerkedtek a magyar szakképzés hely­zetével, tervekkel és a feladatok megvalósításával, majd újra repülőre ültek. Az itt-tartózkodásuk rövidebb volt, mint a repülőút. •H. Z. Tanulás egy életen át Leonardo da Vinci program a megújulásért A technika rohamos fejlődése a világon mindenütt a verseny­­képesség megtartásáért vívott harc kemény kihívásával szem­besíti a szakképzés irányítóit. Az Európai Unió e küzdelem részeként indította meg átfogó akcióprogramját, amely Leo­nardo da Vinci nevét viseli. A programról a Magyar Leonar­do Iroda vezetője, Gyülvésziné Pataki Edit tájékoztatta la­punkat. Az egész szakképzési politika szolgálatába álló kezdemé­nyezés a tagállamokon kívül a kelet-közép-európai társult országok, így hazánk bekap­csolódását is lehetővé tette. Az 1995-től 1999 végéig tartó Leonardo program célja a már létező szakképzési rend­szerek minőségének javítása és felújítása. A technológiai és az ipari változásokra figyelve a jövő szakmáira szeretné fel­készíteni az oktatást, úgy, hogy maguk a képzési rend­szerek is megújuljanak. A fej­lődés egyik elkerülhetetlen következménye ugyanis, hogy a régi formák és képesítések elavulnak. Ezért a szakokta­tásnak rugalmasan kell alkal­mazkodnia az új feltételekhez és biztosítani kell a munkaerő számára az egész életen ke­resztüli tanulás lehetőségét. A magyarországi iroda ve­zetője elmondta, hogy a maastrichti szerződés szerepe meghatározó volt a szakokta­tási politika kialakításában: a dokumentum 127. cikkelye a kérdéses stratégiát meghatá­rozva dönti el a Leonardo program helyét a tervben. A program, bár nem vonja kétségbe a tagállamok fele­lősségét a nemzeti szakokta­tási rendszerek tartalma és szervezése terén, támogatja és kiegészíti törekvéseiket. Nem kívánja tehát erőszakkal uniformizálni a jellegzetes szakoktatási rendszereket, hanem olyan projektekhez nyújt támogatást, amelyek minőségi többletet jelente­nek. A Leonardo ötletgazdái azt tekintenék hosszú távon sikernek, ha a támogatások nyomán erősödne az igénye­sebb munkaerő-kereslet, melynek alkalmazása aztán a tagországok iparát is verseny­képesebbé tenné. Az Európai Unió minisz­tertanácsa 1994 decemberé­ben fogadta el a Leonardo programot­. Kiegészítéseként tavaly megszülettek a fiatal munkások foglalkoztatását segítő és a közoktatást támo­gató programok is. Ugyan­csak tavaly értesítették a tár­sult országokat a Leonardó­hoz való csatlakozás lehető­ségéről. Magyarországon egy éve jött létre az önálló szerve­zeti egységként működő Leo­nardo programiroda és idén februárban írták alá a prog­ram hazánkban való alkalma­zására kötött szerződést. Az 1996-os előkészítő intézkedé­sekre 575 ezer ECU-t (a je­lenlegi árfolyam szerint egy ECU több mint 200 forint) biztosítottak, melynek 80 szá­zalékát az Európai Unió, a többit pedig a magyar fél fe­dezi. Hazánk idén még csak „csendestársa”, a program­nak, de 1997. január elsejétől teljes jogú pályázóként vehet részt benne. Gyülvésziné Pataki Edit elmondta: a többi nemzeti koordinációs egységhez ha­sonlóan a Magyar Leonardo Iroda feladataihoz tartozik, hogy figyelemmel kísérje a programot belföldön és kül­földön, folyamatosan tájé­koztassa az érintetteket és a közvéleményt a program menetéről. Az iroda tanács­adással követi a pályázat munkáját és a nyugati part­ner kereséséhez is segítséget nyújt. A hatáskörébe kerülő nemzeti pályázatokat pár­tatlanul értékeli, a nemzet­közi jelentőségűeket pedig előválogatja és Brüsszel­be küldi. Már az idei, előkészítő fá­zisban is nagy érdeklődés kí­sérte Magyarországon a Leo­nardo programot. Eddig het­venöt szervezet nyújtotta be csatlakozási szándéknyilatko­zatát, melyben egyúttal part­nereket keresnek Európában a szakoktatás legkülönbö­zőbb területein. Az EU tagállamai, vala­mint a társult országok min­den év januárjában vagy feb­ruárjában írják ki pályázati felhívásukat, melyre minden, szakoktatásban érintett szer­vezet reagálhat. A program pályázói lehetnek a különbö­ző, szakképzéssel foglalkozó szervezetek, közép- és felső­fokú intézmények, vállal­kozások, önkormányzatok, munkavállalói szervezetek és egyéb szociális partnerek, ha legalább három nyugat-euró­pai pályázóval társulva közös programot tudnak kidolgoz­ni, illetve kutatási jellegű tanulmányt készítenek bi­zonyos társadalmi-gazdasági célcsoportok érdekében. A szakoktatásban részt vevő különböző csoportok kihe­lyezési és csereakciókra nyújthatnak be pályázatot egy vagy két nyugat-európai partnerrel együttműködve. Magánszemélyek nem pá­lyázhatnak. A Leonardo program ke­retében elkészült projektek, mint termékek, mások által megvásárolhatókká válnak. Fontos, hogy az új pályázatok támaszkodjanak az előzőleg elfogadottak eredményeire és ne próbálják feltalálni azt, ami már megvan. A pályázatok beadási határ­ideje a felhívások után körül­belül három hónappal jár le, de a pályázaton belüli együttmű­ködés módjait ajánlatos hama­rabb kialakítani. A felhívások szövege és a jelentkezési doku­mentáció február elejétől a pá­lyázók rendelkezésére áll a Magyar Leonardo Irodánál. Gyülvésziné Pataki Edit felhív­ta a figyelmet, hogy a siker ér­dekében eleget kell tenni az alapkövetelményeknek: a pá­lyázat nemzetközi és újító jelle­gű kell hogy legyen, az európai dimenzióba, az Európai Unió alapelveibe szükséges beillesz­kednie. Kiss Péter munkaügyi miniszter nyitotta meg idén szeptemberben a Leonardo da Vinci program irodáját A pályázatok jelentős támogatásra számíthatnak A Leonardo da Vinci program az Európai Unió első átfogó szakképzési akcióprog­ramja. Pályázatain a jövő évtől Magyaror­szág már teljes jogú tagként vehet részt. A pályázók lehetnek szakképzéssel foglal­kozó szervezetek, közép- és főiskolák, vál­lalkozások, önkormányzatok, munkaadói és munkavállalói szövetségek, valamint egyéb szociális és szakmai partnerek. A pályázati részterületek az ország szak­mai képzési rendszerének és tevékenysé­gének javítására, a nyelvi tudás szakmai képzés területén történő fejlesztésére vo­natkoznak. A főbb pályázati típusok: - kísérleti projektek, amelyek új képzé­si tartalmak, módszer­ek és eszközök kifej­lesztését tűzik ki célul; - kihelyezési és csereprogramok, ame­lyek az együttműködő országok intézmé­nyei között az alap- és továbbképzést szol­gálják; - felmérés és elemzés, melynek célja a szakképzésben szerezhető tudás megerősí­tése bizonyos társadalmi-gazdasági célcso­portban. A pályázati témakörök között szerepel­het a szakmai tájékoztatás és tanácsadás, a nők esélyegyenlőségének segítése a szak­oktatásban, a hátrányos helyzetűek szak­képzésének javítása, a technikai újítások átvitele a vállalatok és egyetemek közti együttműködés keretében a továbbképzés területén, létező transznacionális projek­tek továbbfejlesztése. Minden pályázati projektet legalább három (kivételes ese­tekben két) nyugat-európai partnerrel együtt lehet benyújtani. A pályázatok jelentős támogatásra számíthatnak. A kísérleti projektek, me­lyeknek maximális időtartama három év, az Európai Uniótól 75 százalékos mérté­kű támogatást érhetnek el évi maximum 100 ezer ECU értékben. Ugyancsak az Európai Unió ad az egy héttől egy évig tartó kihelyezési és csereprogramokra fejenként és utazásonként maximum 5 ezer ECU-t. Itthon a Leonardo Koordi­nációs Tanács dönt az unió szintjén elfo­gadott projektek magyarországi támoga­tásáról. A programmal kapcsolatos valamennyi információ megtalálható a Magyar Leo­nardo Irodánál. Címe: 1087 Budapest, Berzsenyi Dániel u. 6. Telefon: 210- 1065/251. Fax: 210-1063. Irodavezető: Gyülvésziné Pataki Edit. Továbbképzés kanadai segítséggel A humánerőforrás-fejlesz­tési világbanki projekt fel­nőttképzési komponense ke­retében létrehozott regioná­lis munkaerő-fejlesztő és -képző központok hálózatá­nak kiépítésében a kana­dai ACCC (Association of Canadian Community Col­leges) jelentős szerepet játszott. A képzőközpontok létesí­tésével egy időben a Nemzeti Szakképzési Intézetben osz­tály alakult a központok munkájának koordinálására és segítésére. Az osztály ki­alakítása, munkájának meg­indítása érdekében az ACCC tevékenysége három terület­re terjedt ki: a módszertani munka segítése, az intézet vezetőinek továbbképzése és az alkalmazottak nyelvi kép­zése. Az intézet munkatársai több alkalommal is lehetősé­get kaptak a kanadai képzési gyakorlat helyszíni tanulmá­nyozására. A továbbképzés érdeké­ben Tom Evans szakértő két­szer négy hetet töltött az in­tézetben. Itt-tartózkodásai alatt az osztály valamennyi munkatársával megbeszélé­seket folytatott, adminisztrá­ciós rendszert alakított ki, ki­dolgozta az osztály feladat­­rendszerének a tervét. A má­sik szakértő, Joe Pusztai, az osztály munkatársaival aján­lást dolgozott ki a képzé­si programok akkreditációs rendszeréhez. A képzőközpontokban alkalmazott tanár-tovább­képzési rendszer kidolgozá­sa miatt egy újabb szakértő kétszer négy hetet töltött az intézetben, elsősorban az oktatók képzéséhez készí­tendő tananyag kimunkálá­sa miatt. Az elmúlt két évben a képzőközpontok szakembe­rei három alkalommal több hetet töltöttek Kanadában. A csoportok tagjaként az NSZI munkatársai is részt vehettek a tanulmányutakon, melyek során a community college-ok képzési rendsze­rével ismerkedhettek meg. A kanadai szakértők szak­mai támogatása az intézet többi osztályának munkáját is segítette: előadásokat hall­hattak a szakképesítésekért felelős minisztériumok meg­hívott képviselőivel együtt a szakmai és vizsgáztatási kö­vetelmények kidolgozásának segítéséről, a programértéke­lésről, illetve az átvilágítási rendszer kialakításának alap­kérdéseiről. A vezetőképzés területén workshopokban vehette részt, melyeket az Esztergomi Továbbképző Központban tartottak. A Munkaügyi Minisztérium dolgozóinak, illetve az NSZI munkatársainak nyelvi kép­zéséről kanadai nyelvtanárok gondoskodtak. •N. 0.

Next