Magyar Hírlap, 1996. december (29. évfolyam, 293-304. szám)

1996-12-19 / 296. szám

1996. DECEMJR 19- CSÜTÖRTÖKK­arácsonyi kosár Ki mit tesz a fa alá? Körkérdésünkre közéleti szereplők válaszolnak Ajándrozni jó. Mindenki töri tehát a fejét, hogy minek örül­nének­ családtagok, mivel lepjék meg a barátokat. A lista lassan összeáll, nyakunkba vesszük a várost, hiszen az ünnep itt kopogtat az ajtónkon. Egy-egy jó ötlethez, jó tanácshoz azonban talán még nincs késő. Vajon a közélet szereplői, a mi­szterelnök, az elfoglalt üzletember, a színésznő hol vásá­rol mivel lepi meg szeretteit? Körkérdésünkből - természete­sül annak kivételével, amit gyertyagyújtásig szigorúan titok­­ban kell tartani - sok minden kiderül. Horn Gyula miniszterelnök Mint minden hivatásánál, szakmájánál fogva elfoglalt ember, sokféle tennivalóm sodrásában magam is kissé el­csodálkozom mindig, amikor rádöbbenek, hogy lám, lassan vége az évnek, közeledik a karácsony. Mert a mi körünk­ben ez mindenki számára fontos, szívmelengető ünnep. Vannak politikusi, közéleti szereplésemből adódó ajándé­kozási kötelezettségeim. A történelmi egyházak vezetői­vel együtt kezdeményeztük a Szeretet és Támogatás ’96 Ak­ciót, hogy sok tízezer rászo­ruló érezhesse a társadalom együttérzését az év végi ünne­pek alkalmából. Külföldön kapott díjaimból hívtam életre a Benevolentia Alapítványt, ez kisiskolások étkezését tá­mogatja, az idén magam ad­tam át egy kőbányai iskolában az alapítvány juttatásait. Természetesen a kará­csony elsősorban családi ün­nep. Én úgy tanultam, ma is az a véleményem, hogy nem az ajándékok értéke a fontos, hanem az, hogy milyen szívvel adják, fogadják azokat. Jó, ha okos, szép dolgok kerülnek a valódi vagy a jelképes kará­csonyfa alá. Ajándékozási öt­leteim, elképzeléseim mint mindig, most is voltak. De az is érthető, ha az ajándékvásár­lás a feleségemre hárul első­sorban. Ő se, én se bíznám ezt senki másra. S, hogy mik vol­tak ezek az ötletek és ki mit kap a családban? Ugye belát­ják, hogy ezt karácsony előtt semmiképp sem árulhatom el. Pogány Judit színművész Nálunk az idén a fő ajándék a konyhabútor lesz. Két és fél éve költöztünk el Kaposvár­ról Szigetszentmiklósra. On­nan elhoztunk néhány régi, kedves berendezési tárgyat, de új konyhabútorunk csak most lesz. De azért megtartjuk a megszokott, öreg konyha­­asztalt is. Sok ajándékot szok­tam vásárolni, mert az ismerő­söknek, a barátoknak is ve­szek valamit. Volt olyan esz­tendő, amikor ötvennégy em­bernek adtam ajándékot. Szoktam szükséges holmikat, például inget venni, könyvet azonban mindig adok aján­dékba. A könyvekkel van a legtöbb bajom. Megvásáro­lom azokat a köteteket, ame­lyek nekem tetszenek, majd szortírozom őket, aszerint, hogy kinek melyiket szánom. De gyakran sajnálom odaadni a nagyon kedveseket, a végén megtartom magamnak. Min­dig megfogadom, hogy nem az utolsó pillanatban vásárolok, de gyakran még december hu­szonnegyedikén is rohangálok egyik boltból a másikba. Amíg nevelőintézetis lány voltam, addig magam is min­dig készítettem ajándékot. Most már erre nincs időm, de amikor még kicsi volt a fiam, előfordult. Egyszer megkér­deztem az akkor éppen beteg gyereket, hogy mit szeretne kapni a Jézuskától. És pontról pontra precízen megvalósítot­tam, amit kért. Még a gyer­mek kedvenc meséjében - a Misi mókusban - szereplő rossz mókusoknak is jutott ajándék. Emlékszem, Kapos­várott egyszer gyökeres ezüst­fenyő szolgált karácsonyfa­ként. Azóta ez a később elül­tetett fa jókorára nőtt a kert­ben. Az idén megint gyökeres fenyő lesz nálunk. Ezt a fát majd a szigetszentmiklósi kertbe ültetjük ki, hogy állan­dóan emlékeztessen a kará­csonyi hangulatra, mint ka­posvári „kollégája”. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Hivatali elfoglaltságaim mi­att egyedül arra van módom, hogy a feleségem számára vá­sároljak ajándékot, de hogy idén mit kap, azt természete­sen titokban tartom. Igen nagy a családunk, amit talán az is jelez, hogy a feleségem­nek 40-50 ember számára kell ajándékot vennie, a ro­koni körnek, és a közelebbi ismerősöknek. Ellentétben sok férfitársammal egyéb­ként szeretek vásárolni, ko­rábban - amikor időm enged­te - én voltam a „piacfele­lős”, amire mostanában saj­nos már nincs lehetőségem. Miután elég gyakran járok külföldre, biztosan sokan gondolják úgy, hogy ilyenkor vásárlásra is futja az időből. Nos, ez nincs így, sőt általá­ban az a jellemző, hogy egyáltalán nem jutok be bol­tokba. Annak viszont örülök, hogy a fejlett országokhoz hasonlóan nálunk is megje­lentek a nagy bevásárlóköz­pontok. Ezek előnye nem­csak abban van, hogy egy he­lyen megtalálhatók a külön­böző árucikkek, számomra ennél is fontosabb a nyitva­­tartás rugalmassága, hogy va­sárnap is vásárolhatok. Ezzel a lehetőséggel éltünk is fele­ségemmel a közelmúltban, és az ajándék könyvek jó részét ekkor szereztük be. Egyéb­ként a karácsony nálunk „kő­be vésett” szabályok szerint bonyolódik, szenteste a gye­rekeinkkel és unokáinkkal ünnepelünk, az asztalra csak halászlé és rántott hal kerül az elmaradhatatlan bejgli előtt. Karácsony első és má­sodik napján a feleségem, illetve a saját testvéreim csa­ládjaival találkozunk. Kupa Mihály, volt pénzügy­­miniszter Megvallom, eddig nem volt időm, így nem is vettem sem­mit, de még itt a hétvége. A feleségemmel egyébként mindent megbeszéltem, a szo­kásos pénzügyminiszteri stí­lusban, vagyis én adtam hozzá a pénzt. Egy biztos, hogy nem megyek vásárolni se ilyen centerbe, se olyanba, van Bu­dán egy-két kedves üzlet, ott rendszerint megtalálok min­dent amit akarok. Azért még­is lehet, hogy elmegyek a Cor­vinba, ezt az áruházat szere­tem. Biztos érthető, afféle gyermekkori nosztalgia... Igaz, ma már nem olyan egy­szerű az életem, hiszen rend­szerint felismernek, s a vásár­lás helyett sokszor elbeszél­getjük az időt. Hogy mit fo­gok venni? Természetesen könyvet, meg valamilyen koz­metikumot, de a részletek maradjanak titokban. A négy gyereknek, kicsiknek, na­gyoknak már megvannak az ajándékok. Itt könnyű dol­gunk volt, hiszen rendeltek. Demján Sándor, a Gránit Pólus Rt. elnöke Általában akkor vásárolok, amikor időm van, s rendsze­rint praktikus dolgokat ve­szek. Nem úgy szoktam vásá­ralni, hogy programot csiná­lok magamnak, most pedig elmegyek ajándékot venni. Nem. Ha jártamban, kertem­ben meglátok valamit, akkor megveszem, így már hetekkel ezelőtt elkezdtem vásárolni, s ma már nyugodt vagyok, mert mindent megvettem. Hogy hol? El kell hinni, hogy nem a reklám miatt mondom: szinte mindent - a könyveket, a játékokat, a ruhákat - meg tudtam venni a Pólusban. A feleségemnek a Standéban találtam ajándékot, remélem nem kell elárulni, hogy miről van szó. Egyébként úgy ala­kult, hogy én öltöztetem őt - s azt mondja, jó az ízlésem - ő meg engem. A barátaimnak italokat vettem, természete­sen a Tescóban. De nem azért, mert itt lehet a legol­csóbban vásárolni Pesten, s így akartam takarékoskodni, hanem azért, mert valóban jó a választék. Annak ellenére, hogy sokat járok külföldre, általában idehaza vásárolok, ott rendszerint nincs idő arra, hogy üzletekbe járjak. Egy­valamit azért el kell áruljak. Az igazi karácsonyfelelős a feleségem, a vásárlás nagy ré­sze rá marad. Nekem már csak arra kell vigyázni, hogy a nagy ünnepi evészeteket el­kerüljem. Vásárláskor nem árt az óvatosság Sokan, annak ellenére, hogy az áruk minősége miatt már több­ször is pórul jártak, még ma is az úgynevezett KGST- vagy kínai piacokon szerzik be az ajándékokat, sőt az élelmiszert is. Szűcs Andrást, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főosztályvezető­jét arról kérdeztük, mire ügyeljünk bevásárlásaink során. A legális kereskedelemben kell vásárolni - mondja som­másan Szűcs András. Az utcai árusok ugyanis az olcsó áraik „ellentételeként” nem adnak blokkot, így aztán ha otthon, vagy később a viselés során ki­derül a cipőről hogy pár hét után leválik a talpa vagy a pu­lóverről, hogy túlzottan boly­­hosodik, akkor blokk hiányá­ban már nincs aki a vásárlót ért kárt megtérítse. Ilyenkor derül ki, hogy tulajdonképpen igen drágán vásároltunk. Ha az aranykapukban vagy a piacokon vettünk valamit, mindig kértünk blokkot. A ke­reskedők ugyanis az általuk forgalomba hozott termékek minőségéért - a jogszabályok­ban megszabott módon - ga­ranciát kötelesek vállalni. Pél­dául az 1000 forintot meghala­dó áron vásárolt elektronikai termék mellé köteles a keres­kedő garanciajegyet adni. Ha a gyártó hibájából nem felel meg a minőségi követelmé­nyeknek egy termék, akkor a kereskedő a kárát a gyártóra háríthatja. Az importált ter­mékek esetén a kereskedőt ért veszteséget az importáló cég köteles viselni. A jogos reklamáció esetén az eladó köteles megjavíttatni a terméket - ha a vásárlóval így állapodik meg -, vagy vissza kell adnia a pénzt. Ha vita merül fel, az eladó akkor is köteles visszavenni, és a Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelő­ségre elküldeni minőségi vizs­gálatra. Arra a kérdésünkre, hogy melyek azok a terméktí­pusok, amelyekkel szemben a leggyakrabban nyújtanak be reklamációt. Szűcs András el­mondta, a cipőkkel, és ruhá­zati termékekkel van a leg­több gond, ezeket követik a műszaki termékek és az élel­miszerek. Az élelmiszerekkel szembeni reklamációt az üzle­tekben rögtön orvosolni kell. Ha például az eladott tejről vagy túróról kiderül, hogy az íze miatt fogyasztásra alkal­matlan, a kereskedőnek azon­nal vissza kell adnia a pénzt, és az egész tételt ki kell von­nia a forgalomból. Utólag - szakvéleménnyel alátámaszt­va - a gyártóra terhelheti az őt ért kárt. Ha szaloncukrot veszünk, nézzük meg, hogy az édesség meddig őrzi meg minőségét -ajánlja a fogyasztóvédelmi szakember mert kapható olyan szaloncukor is, amelyik márciusig fogyasztható. Már­pedig Magyarországon sok helyütt szokás, hogy a kará­csonyfát egészen február ele­jéig „felöltöztetve” hagyják, és csak ezután fogyasztják el a rárakott édességet. Élelmi­szert végképp ne vásároljunk „KGST-szerű” piacokon. Különösen húsféleségeket ne. A hentesüzleteket rend­szeresen ellenőrzi az Állami Népegészségügyi­ és Tiszti­­orvosi Szolgálat, és a forga­lomba hozott termékek szár­mazási helyét rögzítő bizony­latokat a kereskedőknek meg kell őrizniük. A „zsibvá­sárokon” árusított húskészít­mények származási helye sok esetben ismeretlen, ezért ilyen termékektől, mint pél­dául a parasztkolbász, óva­kodjunk - kéri Szűcs András. Halvásárláskor különösen legyünk körültekintőek, ugyanis az elsötétedett ko­poltyús, nyálkás bőrű tenge­rifélék igen veszélyesek. Ha a hal húsa nem kemény, ha­nem bizonytalan, málló álla­potú, akkor az nem friss, ezért ne vegyük meg. A darált hús vásárlásakor, mindig ragaszkodjunk, hozzá, hogy az általunk kiválasztott húst előttünk darálják meg. Előre ledarált húst ne vásárol­junk, ilyet egyébként a jogsza­bályok alapján nem is árulhat­nának az üzletekben. Az aluljárókban gyakorta látjuk, hogy zacskókban kí­nálják a 100 forintért a ba­nánt, vagy a narancsot. Ha otthon lemérnénk, kiderülne, hogy nem is jártunk olyan jól, hiszen a zacskós gyümölcsünk jó, ha eléri az 55 dekát. T.M. Különleges ötletek az ünnepekre Nincs is annál szörnyűbb, mint amikor a karácsonyi ünnepek után döbbenünk rá arra, hogy már megint hat pár zoknit, öt li­la sálat és négy pár kesztyűt kaptunk. Az ajándékok lassan bevándorolnak a fiókba, és jövő karácsonykor új csomagolás­ban általában továbbajándékozzuk a rokonságnak. A folya­mat végeként az is elképzelhető, hogy az évekkel ezelőtt ka­pott sálat visszakapjuk, ilyenkor pedig igencsak igyekeznünk kell, hogy jó képet vágjunk mindehhez, különösképpen, ha az ajándékozó izgatottan lesi reakciónkat - illik kellemesen meglepődni. A hasonló kínos szituációk el­kerülhetőek, ha már jó előre megtervezzük a karácsonyt, nem az utolsó pillanatra hagy­juk a vásárlást. Fontos persze az is, hogy ne érezzük kény­szernek az ajándékozást, szív­­vel-lélekkel igyekezzünk néze­lődni, arra gondolva, hogy mivel szerezhetünk leginkább örömet szeretteinknek, bará­tainknak. Nem biztos, hogy a nagy­mama örömmel veszi, ha idén is az unalmas, de hasznos és meleg kötött kabátot, pongyo­lát kapja. Gondoljunk arra, hogy szobájába a régi karos­székhez milyen jól jönne egy finom antik zsámoly, vagy a kanapé előtt álló asztalkára egy bonbonos doboz, különle­ges csokoládéval megtöltve, így valahányszor lábát pihen­teti majd, vagy desszerttel kí­nálja barátnőit, biztosan eszé­be jutunk. A régiségboltok, antik bizományok rendkívül sok ajándékozási ötletet ad­hatnak az ezüst kiskanáltól a festményekig, pénztárcánktól függően a néhány száz forintos apróságtól a több százezer, vagy akár milliós értékű régi­ségig választhatunk. A régiség­boltok általában garanciával kínálják áruikat. Figyeljünk arra, hogy az arany, ezüst, réz ékszer, csillár, doboz felülete ne legyen sérült, hibás. Ügyel­jünk rá, hogy a nemes fémek­be a vízjel bele legyen ütve. Kitűnő alkalmat kínálnak az ilyenkor, év végén megszapo­rodott régiségárverések is. Ha ilyenen még nem vettünk részt, akár egy kis karácsony előtti kikapcsolódást is jelent­het. Ha valami miatt idegenke­dünk a régiségektől, vagy a megajándékozott jobban ked­veli a modern tárgyakat, vá­laszthatunk iparművészeti üz­letből, vagy magától a művész­től rendelhetünk meg személy­re szóló ajándékot. Az utóbbi egy kicsit több utánajárást igé­nyel, de az öröm garantált. Ve­hetünk karácsonyra a most olyan divatos pot-pourrik kö­zül is egy-egy illatos csomag­gal. A lakás különböző pont­jain felakasztva, a szekrénybe a ruhák közé betéve sokáig emlékeztet még az ünnepre­­ és az ajándékozóra. Gyere­keknek az utóbbi időben a di­vatos amerikai játékszörnyek helyett számos vidám készség­­fejlesztő játék is kapható már. Az idén a jól bevált társasjáté­kokat is piacra dobták - ezzel akár az ünnepi vacsora után az egész család együtt játszhat. Ha nagyobb a gyerek, unoka akkor megajándékozhatjuk egy kisállattal is - 7-10 éves gyerekek már felelőséggel tud­nak gondoskodni aranyhör­csögről, tengerimalacról, kis­madárról, ezek tartása sem kü­lönösen költséges, és adott esetben a kissé szertelen cse­metét is rendre szoktathatja. A kutya, macska ajándékozá­sát már gondoljuk meg, és csak akkor vegyünk, ha biztosak vagyunk benne, hogy a gyerek szüleinek is örömet szerzünk majd vele, és nem kell azon gondolkozniuk, hogy az ünne­pek után hova ajándékozzák tovább a szegényt. Lakótelepi kis lakásba, újszülötthöz egyál­talán nem való az állat, ahol kismama van ne ajándékoz­zunk macskát. Nagyobb testű és pásztor vagy vadászebet egyébként sem tanácsos város­ba venni. A legbiztosabb, ha előre tájékozódunk a tenyész­tőtől. Pénztárcától függően ve­hetünk pedigrés, törzskönyv­vel rendelkező ebet, vagy vá­laszthatunk menhelyről is kölyköt. Az előbbi származása biztos, és azt is tudjuk, hogy néhány év múlva mekkora ál­latra számíthatunk. •K. M. SZERKESZTI: IVÁN GIZELLA Kalandozások a Plazától a Pólusig Hetek óta állandó vitatéma a székesfővárosiak és az ide látogató vidéki vásárlók körében, hogy a nemrég megnyitt „szuperszoni­kus” üzletközpontok közül - melyekhez hasonlót eddig csak Nyugaton láttunk - a Duna Plaza a jobb, vagy a Pólus Center. A vita eldöntésére nem vállalkozhatunk, de munkatársunk min­dennapi polgárnak álcázva, inkognitóban vegyült el a vásárlók tömegében, hogy túlesvén az első benyomások megrázkódtatá­sain, Sherlock Holmes alaposságával nézzen körül, és tapasztala­tairól még melegében beszámoljon olvasóinknak. A főváros legszebb „kará­csonyfája” a Váci úton nemrég megnyílt Duna Plaza gallyak­kal és lámpafüzérekkel feldí­szített sarokbástyája. A ma­mutfenyőt stilizáló, égbe nyúló acélkúp tövében egy falusi ha­ranglábra emlékeztető órato­rony áll, száncsengő hangját idéző aprócska harangok játé­ka figyelmezteti a járókelőket az idő múlására. Ám amint be­lépünk a kapun, a varázslatos hangulat szertefoszlik. Elve­szettnek érezzük magunkat a fényárban úszó, sivár ipari csarnokban, ahol csak mutató­ba akad néhány növény. Nem csoda, hogy a szellemes és kí­méletlen pesti köznyelvben „Sing Sing”-ként becézik ezt a kedélyes börtönudvarhoz ha­sonlatos teret. Hiába forgolódunk, sehol egy eligazító tábla, semmi sem jelzi, hogy a folyosók, liftek, mozgólépcsők merre vezet­nek. Akik az alagsorban felté­telezett illemhelyet keresik, ahelyett legnagyobb megdöb­benésükre a Gyöngyösi utcai metróállomásra jutnak, de ezt az óriási beruházással kiépített komfortos, föld alatti átjárót sem a megállóban, sem az üz­letközpontban nem jelzi pik­­togram vagy felirat. Mint ahogy a parkolót is nehéz meg­találni, ha kocsival érkezünk. Annál nagyobb meglepetés éri az úrvezetőt, mikor a keskeny, kényelmetlen kocsifeljárón a fizikai törvényekkel dacolva, óvatos centizgetéssel mégis­csak befért. Az üvegtetős központi át­riumra és az abból nyíló passzázsra fölfűzött üzletek többsége első pillantásra jel­legtelen vagy megtévesztő kül­sejű. Látunk régi gyógyszertári enteriőrbe helyezett optikai szalont, banki díszletbe helye­zett patikát éppúgy, mint rava­talozónak álcázott bankot. Oly erősen hat a hely puritán szel­leme, hogy alig találkozunk öt­letes, informatív portállal. Az egyik legkomorabb hely ép­pen a játékbolt. Kevés az elegáns kira­kat, lépten-nyomon magyaros káosz tárul elénk, régi szokás szerint kitesznek mindent az ablakba, általában árcédula nélkül. Ám ez nem a bőség és gazdagság érzetét kelti, inkább fullasztóan zsúfoltnak hat. Pedig az üzletek többsége sokkal jobb, mint amilyennek látszik. Kapható itt a háztartá­si, elektronikai cikkek szinte teljes hazai választéka, a CD- k, videók ezreinek alapos átta­nulmányozása napokig tarta­na, a divatruházatról már nem is szólva, rengeteg a (remélhe­tőleg minőségében is) különle­ges, máshol nem látható da­rab. Mikor átfúrtuk magunkat az óriási élelmiszer-áruházon, még marad időnk körülnézni az apró kiállítótermekben, an­tikvitásokban, hóbortos hol­mikat áruló boltocskákban, sőt egy internetközpontba is betévedhetünk, ha közben nem esünk a műjégpálya, a szi­mulációs autóverseny, a polgá­ri eleganciával berendezett ru­lett- és biliárdszoba vagy az an­golos pub modern tekepályá­jának bűvöletébe. Egy fél éle­tet is eltölthetünk itt, csupán pénz kérdése. Amennyiben úgy döntünk, hogy átmegyünk a szomszéd­várba, a Pólus Centerbe, leg­jobb, ha fölülünk egy irány­buszra. Bárhol ingyen is meg­érné elfuvarozni akár a világ­végére a vevőket, de itt ötven forintot kell fizetni. Szolid jel­zése ez annak, hogy amint ki­érünk semmi lesz ingyen. Mikor Nyugatitól jó félórán át döcögve megérkezünk a föl­­foghatatlan formájú és méretű üzletközpontba a különbség rögtön szembeötlő: ami a Duna Plazában „csupán” nagy, az itt hatalmas, mégsem érezzük lélektelennek. Kör­útunkat kezdjük a zsibongó westernvárosban. Hagyjuk magunkat (1000 Ft/óra fo­gyasztási tempóval) sodortatni a vadnyugati sikátorokban, ve­gyüljünk el a zenében, az illa­tokban. Egy idő után úgysem tudunk ellenállni, hogy ne kós­toljuk végig a hangulatos étter­mek, kávéházak, pizzériák ínyencségeit. Aztán a „főté­ren” dőljünk hátra egy karos­székben a korcsolyapálya mel­lett egy pálmafa tövében, me­rengve nézzük a mennyezet bárányfelhőit. Már-már halla­ni véljük Törőcsik Mari dalát: „itt minden díszlet, festett az ég is” - mégis ez működik úgy, ahogy az igazi városnak kelle­ne. Ez az óriási inkubátor, képes megteremteni egy meditterán korzó atmoszférá­ját, pezsgő társaséletet teremt. E teátrális világnak - ahol az ember oly szívesen vállalja a gondtalan konzumáló szerepét - léteznek még színesebb, a képzeletet is felkorbácsoló bugyrai: a kamaszokra a legve­szélyesebb a villogó képer­nyőkkel hívogató játékbar­lang, a Rémek Háza, és persze az Odeon multiplex, ahol kivá­ló minőségben három terem­ben párhuzamosan vetítenek amerikai sikerfilmeket (nagy­jából belvárosi jegyárakkal). Nem árt, hogyha hallgatva a szökőkút csobogását, meg­pihenünk valamelyik útke­reszteződésnél, és gyűjtjük az erőt, mielőtt az épület térké­peit gondosan tanulmányoz­va elindulunk a hosszú, szik­rázó lámpafényben úszó passzázsokon, hogy bejárjuk és fölfedezzük az elektro­akusztikai katedrálisokat, élelmiszerek, üveg és porce­lánáruk, cipők, ruhák, iroda­szerek, bútorok és régiségek végeláthatatlan metropolisát. Ha valamit mégsem látunk meg itt, az több, mint valószí­nű, hogy még nincs feltalálva. Sok helyütt azonban ismerős kép tárul elénk, az újdonsült eladók (akár az átkosban) csoportba verődve trécsel­­nek, és ügyet sem vetnek a félszegen tébláboló vevőkre. Természetesen találkozunk ennek az ellenkezőjével is, mikor meg sem tudjuk nézni az árukat, mert lelkes és le­­rázhatatlan eladók, annál in­kább akarnak segíteni ne­künk, minél kevésbé tartunk erre igényt. Idővel talán ráta­lálunk az arany középútra. Végül vacogva állunk az óriásparkoló szélen, ahol a szántóföld kezdődik. A köz­­világítás egy része fölmondta a szolgálatot, zsebünkben ap­rót keresgélve koromsötétben várjuk a buszt. Legközelebb veszünk egy elemlámpát is... • S.R. L. Ez a kiskocsi jó lesz az unokának fotó: pélyi nóra Akciók mindenütt A kereskedőcégek országszer­te egymásra licitálnak akciós áraikkal. A hazai piac „régi nagyjai” sem akarnak lema­radni: sok társaság ugyanis az ünnepek előtt kasszírozza be éves bevételének egyharma­­dát. A áruházak többségében minimum 10 százalékos leérté­kelés várj­a a vevőket, a ked­vezmények terén azonban a könyvesek viszik a pálmát, hi­szen néhány pulton már a meg­jelenés napján akciós áron kínálják a kiadványokat. A Skála Áruházak Kft. va­lamennyi üzlete már novem­berben korai hajrát nyitott, amikor meghirdette a karácso­nyig tartó leárazási akciót. Az ünnepek előtt néhány nappal, természetesen tovább folyik a csökkentett árú termékek ér­tékesítése egészen 24-én dél­után egy óráig - tudtuk meg Pénzes Judit kereskedelmi ve­zetőtől. Mint elmondta az ak­ciók idején néhány meglepetés is várja a vásárlókat. Összes áruházukban hetek óta rek­lámáron adják a fehérnemű­ket. A női papucsokat, amit különösen kedvelt ajándékcik­ként ismer a szakma, egysége­sen 20 százalék kedvez­­­­ménnyel, egyes hegyi kerékpá­rokat pedig 20 ezer forint alatt kínálnak. A kabátok és a felsőruházat esetében ugyan nem határozták meg a leér­tékelés százalékos arányát, azonban Pénzes Judit szerint ezek a termékek is akciós ár­nak tekinthető összegért ke­rülnek forgalomba. December 21-étől a kará­csonyi zárásig négy vidéki - Pécs, Székesfehérvár, Győr Dunaújváros - áruházban va­lódi szőrmebundákat adnak kedvezőbb áron. A fővárosia­kat pedig 19-étől 21-éig, a Ská­la Metróban várja majd a leg­újabb akció, ahol a női kötött­árut értékelik le 10 százalék­kal. Pénzes Judit úgy véli, hogy évek óta nem volt ilyen magas az ünnepek előtti forgalom, így könnyen elképzelhető, hogy a tavalyi karácsony előtti bevételhez képest, akár 30 százalékkal is növekedhet az idei forgalom. Jóformán minden műszaki cikk árából 10-30 százalékot elenged a Keravill. Különösen kedvező áron kínálják a tv- és videokészülékeket, a music­­centereket, a magnókazettá­kat, a csillárokat a hűtőgépe­ket és a mosógépeket. Az igazi karácsonyi kedvezmény azon­ban az alacsony kamatú hitel­akció. A részletfizetéseknél szokásos évi 34 százalékos ka­matok felét most a Keravill áll­ja. Előleg nélkül haza lehet vinni a legtöbb részletre vásá­rolt tartós fogyasztási cikket a Centrum áruházakból. Akik nem tudják, mit vegyenek ka­rácsonyra, azoknak Sánta László a Centrum Áruházak Rt. kereskedelmi igazgatója azt ajánlja, hogy ajándékozza­nak gyarapodó Centrum vá­sárlási utalványt. Ennek érté­ke havonta három százalékkal nő. A hazai könyvesboltokban nem szoktak külön karácsonyi kedvezményes akciókat szer­vezni. A sokéves tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az egész évi forgalom egyharma­­dát a karácsonyi ünnepek előtt bonyolítják le. Ennek ellenére a város több üzletében óriási -10-90 százalékos - enged­ménnyel árusítják a könyve­ket. Az egyik nagy hazai könyvforgalmazó cég vezetője szerint érthetetlen, hogy egy­­egy értékesebb könyvet szinte már a megjelenés napján fél­áron árusítanak néhány köny­vesboltban. • S. F. I.-K. R.

Next