Magyar Hírlap, 1996. december (29. évfolyam, 293-304. szám)
1996-12-19 / 296. szám
1996. DECEMJR 19- CSÜTÖRTÖKKarácsonyi kosár Ki mit tesz a fa alá? Körkérdésünkre közéleti szereplők válaszolnak Ajándrozni jó. Mindenki töri tehát a fejét, hogy minek örülnének családtagok, mivel lepjék meg a barátokat. A lista lassan összeáll, nyakunkba vesszük a várost, hiszen az ünnep itt kopogtat az ajtónkon. Egy-egy jó ötlethez, jó tanácshoz azonban talán még nincs késő. Vajon a közélet szereplői, a miszterelnök, az elfoglalt üzletember, a színésznő hol vásárol mivel lepi meg szeretteit? Körkérdésünkből - természetesül annak kivételével, amit gyertyagyújtásig szigorúan titokban kell tartani - sok minden kiderül. Horn Gyula miniszterelnök Mint minden hivatásánál, szakmájánál fogva elfoglalt ember, sokféle tennivalóm sodrásában magam is kissé elcsodálkozom mindig, amikor rádöbbenek, hogy lám, lassan vége az évnek, közeledik a karácsony. Mert a mi körünkben ez mindenki számára fontos, szívmelengető ünnep. Vannak politikusi, közéleti szereplésemből adódó ajándékozási kötelezettségeim. A történelmi egyházak vezetőivel együtt kezdeményeztük a Szeretet és Támogatás ’96 Akciót, hogy sok tízezer rászoruló érezhesse a társadalom együttérzését az év végi ünnepek alkalmából. Külföldön kapott díjaimból hívtam életre a Benevolentia Alapítványt, ez kisiskolások étkezését támogatja, az idén magam adtam át egy kőbányai iskolában az alapítvány juttatásait. Természetesen a karácsony elsősorban családi ünnep. Én úgy tanultam, ma is az a véleményem, hogy nem az ajándékok értéke a fontos, hanem az, hogy milyen szívvel adják, fogadják azokat. Jó, ha okos, szép dolgok kerülnek a valódi vagy a jelképes karácsonyfa alá. Ajándékozási ötleteim, elképzeléseim mint mindig, most is voltak. De az is érthető, ha az ajándékvásárlás a feleségemre hárul elsősorban. Ő se, én se bíznám ezt senki másra. S, hogy mik voltak ezek az ötletek és ki mit kap a családban? Ugye belátják, hogy ezt karácsony előtt semmiképp sem árulhatom el. Pogány Judit színművész Nálunk az idén a fő ajándék a konyhabútor lesz. Két és fél éve költöztünk el Kaposvárról Szigetszentmiklósra. Onnan elhoztunk néhány régi, kedves berendezési tárgyat, de új konyhabútorunk csak most lesz. De azért megtartjuk a megszokott, öreg konyhaasztalt is. Sok ajándékot szoktam vásárolni, mert az ismerősöknek, a barátoknak is veszek valamit. Volt olyan esztendő, amikor ötvennégy embernek adtam ajándékot. Szoktam szükséges holmikat, például inget venni, könyvet azonban mindig adok ajándékba. A könyvekkel van a legtöbb bajom. Megvásárolom azokat a köteteket, amelyek nekem tetszenek, majd szortírozom őket, aszerint, hogy kinek melyiket szánom. De gyakran sajnálom odaadni a nagyon kedveseket, a végén megtartom magamnak. Mindig megfogadom, hogy nem az utolsó pillanatban vásárolok, de gyakran még december huszonnegyedikén is rohangálok egyik boltból a másikba. Amíg nevelőintézetis lány voltam, addig magam is mindig készítettem ajándékot. Most már erre nincs időm, de amikor még kicsi volt a fiam, előfordult. Egyszer megkérdeztem az akkor éppen beteg gyereket, hogy mit szeretne kapni a Jézuskától. És pontról pontra precízen megvalósítottam, amit kért. Még a gyermek kedvenc meséjében - a Misi mókusban - szereplő rossz mókusoknak is jutott ajándék. Emlékszem, Kaposvárott egyszer gyökeres ezüstfenyő szolgált karácsonyfaként. Azóta ez a később elültetett fa jókorára nőtt a kertben. Az idén megint gyökeres fenyő lesz nálunk. Ezt a fát majd a szigetszentmiklósi kertbe ültetjük ki, hogy állandóan emlékeztessen a karácsonyi hangulatra, mint kaposvári „kollégája”. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Hivatali elfoglaltságaim miatt egyedül arra van módom, hogy a feleségem számára vásároljak ajándékot, de hogy idén mit kap, azt természetesen titokban tartom. Igen nagy a családunk, amit talán az is jelez, hogy a feleségemnek 40-50 ember számára kell ajándékot vennie, a rokoni körnek, és a közelebbi ismerősöknek. Ellentétben sok férfitársammal egyébként szeretek vásárolni, korábban - amikor időm engedte - én voltam a „piacfelelős”, amire mostanában sajnos már nincs lehetőségem. Miután elég gyakran járok külföldre, biztosan sokan gondolják úgy, hogy ilyenkor vásárlásra is futja az időből. Nos, ez nincs így, sőt általában az a jellemző, hogy egyáltalán nem jutok be boltokba. Annak viszont örülök, hogy a fejlett országokhoz hasonlóan nálunk is megjelentek a nagy bevásárlóközpontok. Ezek előnye nemcsak abban van, hogy egy helyen megtalálhatók a különböző árucikkek, számomra ennél is fontosabb a nyitvatartás rugalmassága, hogy vasárnap is vásárolhatok. Ezzel a lehetőséggel éltünk is feleségemmel a közelmúltban, és az ajándék könyvek jó részét ekkor szereztük be. Egyébként a karácsony nálunk „kőbe vésett” szabályok szerint bonyolódik, szenteste a gyerekeinkkel és unokáinkkal ünnepelünk, az asztalra csak halászlé és rántott hal kerül az elmaradhatatlan bejgli előtt. Karácsony első és második napján a feleségem, illetve a saját testvéreim családjaival találkozunk. Kupa Mihály, volt pénzügyminiszter Megvallom, eddig nem volt időm, így nem is vettem semmit, de még itt a hétvége. A feleségemmel egyébként mindent megbeszéltem, a szokásos pénzügyminiszteri stílusban, vagyis én adtam hozzá a pénzt. Egy biztos, hogy nem megyek vásárolni se ilyen centerbe, se olyanba, van Budán egy-két kedves üzlet, ott rendszerint megtalálok mindent amit akarok. Azért mégis lehet, hogy elmegyek a Corvinba, ezt az áruházat szeretem. Biztos érthető, afféle gyermekkori nosztalgia... Igaz, ma már nem olyan egyszerű az életem, hiszen rendszerint felismernek, s a vásárlás helyett sokszor elbeszélgetjük az időt. Hogy mit fogok venni? Természetesen könyvet, meg valamilyen kozmetikumot, de a részletek maradjanak titokban. A négy gyereknek, kicsiknek, nagyoknak már megvannak az ajándékok. Itt könnyű dolgunk volt, hiszen rendeltek. Demján Sándor, a Gránit Pólus Rt. elnöke Általában akkor vásárolok, amikor időm van, s rendszerint praktikus dolgokat veszek. Nem úgy szoktam vásáralni, hogy programot csinálok magamnak, most pedig elmegyek ajándékot venni. Nem. Ha jártamban, kertemben meglátok valamit, akkor megveszem, így már hetekkel ezelőtt elkezdtem vásárolni, s ma már nyugodt vagyok, mert mindent megvettem. Hogy hol? El kell hinni, hogy nem a reklám miatt mondom: szinte mindent - a könyveket, a játékokat, a ruhákat - meg tudtam venni a Pólusban. A feleségemnek a Standéban találtam ajándékot, remélem nem kell elárulni, hogy miről van szó. Egyébként úgy alakult, hogy én öltöztetem őt - s azt mondja, jó az ízlésem - ő meg engem. A barátaimnak italokat vettem, természetesen a Tescóban. De nem azért, mert itt lehet a legolcsóbban vásárolni Pesten, s így akartam takarékoskodni, hanem azért, mert valóban jó a választék. Annak ellenére, hogy sokat járok külföldre, általában idehaza vásárolok, ott rendszerint nincs idő arra, hogy üzletekbe járjak. Egyvalamit azért el kell áruljak. Az igazi karácsonyfelelős a feleségem, a vásárlás nagy része rá marad. Nekem már csak arra kell vigyázni, hogy a nagy ünnepi evészeteket elkerüljem. Vásárláskor nem árt az óvatosság Sokan, annak ellenére, hogy az áruk minősége miatt már többször is pórul jártak, még ma is az úgynevezett KGST- vagy kínai piacokon szerzik be az ajándékokat, sőt az élelmiszert is. Szűcs Andrást, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főosztályvezetőjét arról kérdeztük, mire ügyeljünk bevásárlásaink során. A legális kereskedelemben kell vásárolni - mondja sommásan Szűcs András. Az utcai árusok ugyanis az olcsó áraik „ellentételeként” nem adnak blokkot, így aztán ha otthon, vagy később a viselés során kiderül a cipőről hogy pár hét után leválik a talpa vagy a pulóverről, hogy túlzottan bolyhosodik, akkor blokk hiányában már nincs aki a vásárlót ért kárt megtérítse. Ilyenkor derül ki, hogy tulajdonképpen igen drágán vásároltunk. Ha az aranykapukban vagy a piacokon vettünk valamit, mindig kértünk blokkot. A kereskedők ugyanis az általuk forgalomba hozott termékek minőségéért - a jogszabályokban megszabott módon - garanciát kötelesek vállalni. Például az 1000 forintot meghaladó áron vásárolt elektronikai termék mellé köteles a kereskedő garanciajegyet adni. Ha a gyártó hibájából nem felel meg a minőségi követelményeknek egy termék, akkor a kereskedő a kárát a gyártóra háríthatja. Az importált termékek esetén a kereskedőt ért veszteséget az importáló cég köteles viselni. A jogos reklamáció esetén az eladó köteles megjavíttatni a terméket - ha a vásárlóval így állapodik meg -, vagy vissza kell adnia a pénzt. Ha vita merül fel, az eladó akkor is köteles visszavenni, és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségre elküldeni minőségi vizsgálatra. Arra a kérdésünkre, hogy melyek azok a terméktípusok, amelyekkel szemben a leggyakrabban nyújtanak be reklamációt. Szűcs András elmondta, a cipőkkel, és ruházati termékekkel van a legtöbb gond, ezeket követik a műszaki termékek és az élelmiszerek. Az élelmiszerekkel szembeni reklamációt az üzletekben rögtön orvosolni kell. Ha például az eladott tejről vagy túróról kiderül, hogy az íze miatt fogyasztásra alkalmatlan, a kereskedőnek azonnal vissza kell adnia a pénzt, és az egész tételt ki kell vonnia a forgalomból. Utólag - szakvéleménnyel alátámasztva - a gyártóra terhelheti az őt ért kárt. Ha szaloncukrot veszünk, nézzük meg, hogy az édesség meddig őrzi meg minőségét -ajánlja a fogyasztóvédelmi szakember mert kapható olyan szaloncukor is, amelyik márciusig fogyasztható. Márpedig Magyarországon sok helyütt szokás, hogy a karácsonyfát egészen február elejéig „felöltöztetve” hagyják, és csak ezután fogyasztják el a rárakott édességet. Élelmiszert végképp ne vásároljunk „KGST-szerű” piacokon. Különösen húsféleségeket ne. A hentesüzleteket rendszeresen ellenőrzi az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, és a forgalomba hozott termékek származási helyét rögzítő bizonylatokat a kereskedőknek meg kell őrizniük. A „zsibvásárokon” árusított húskészítmények származási helye sok esetben ismeretlen, ezért ilyen termékektől, mint például a parasztkolbász, óvakodjunk - kéri Szűcs András. Halvásárláskor különösen legyünk körültekintőek, ugyanis az elsötétedett kopoltyús, nyálkás bőrű tengerifélék igen veszélyesek. Ha a hal húsa nem kemény, hanem bizonytalan, málló állapotú, akkor az nem friss, ezért ne vegyük meg. A darált hús vásárlásakor, mindig ragaszkodjunk, hozzá, hogy az általunk kiválasztott húst előttünk darálják meg. Előre ledarált húst ne vásároljunk, ilyet egyébként a jogszabályok alapján nem is árulhatnának az üzletekben. Az aluljárókban gyakorta látjuk, hogy zacskókban kínálják a 100 forintért a banánt, vagy a narancsot. Ha otthon lemérnénk, kiderülne, hogy nem is jártunk olyan jól, hiszen a zacskós gyümölcsünk jó, ha eléri az 55 dekát. T.M. Különleges ötletek az ünnepekre Nincs is annál szörnyűbb, mint amikor a karácsonyi ünnepek után döbbenünk rá arra, hogy már megint hat pár zoknit, öt lila sálat és négy pár kesztyűt kaptunk. Az ajándékok lassan bevándorolnak a fiókba, és jövő karácsonykor új csomagolásban általában továbbajándékozzuk a rokonságnak. A folyamat végeként az is elképzelhető, hogy az évekkel ezelőtt kapott sálat visszakapjuk, ilyenkor pedig igencsak igyekeznünk kell, hogy jó képet vágjunk mindehhez, különösképpen, ha az ajándékozó izgatottan lesi reakciónkat - illik kellemesen meglepődni. A hasonló kínos szituációk elkerülhetőek, ha már jó előre megtervezzük a karácsonyt, nem az utolsó pillanatra hagyjuk a vásárlást. Fontos persze az is, hogy ne érezzük kényszernek az ajándékozást, szívvel-lélekkel igyekezzünk nézelődni, arra gondolva, hogy mivel szerezhetünk leginkább örömet szeretteinknek, barátainknak. Nem biztos, hogy a nagymama örömmel veszi, ha idén is az unalmas, de hasznos és meleg kötött kabátot, pongyolát kapja. Gondoljunk arra, hogy szobájába a régi karosszékhez milyen jól jönne egy finom antik zsámoly, vagy a kanapé előtt álló asztalkára egy bonbonos doboz, különleges csokoládéval megtöltve, így valahányszor lábát pihenteti majd, vagy desszerttel kínálja barátnőit, biztosan eszébe jutunk. A régiségboltok, antik bizományok rendkívül sok ajándékozási ötletet adhatnak az ezüst kiskanáltól a festményekig, pénztárcánktól függően a néhány száz forintos apróságtól a több százezer, vagy akár milliós értékű régiségig választhatunk. A régiségboltok általában garanciával kínálják áruikat. Figyeljünk arra, hogy az arany, ezüst, réz ékszer, csillár, doboz felülete ne legyen sérült, hibás. Ügyeljünk rá, hogy a nemes fémekbe a vízjel bele legyen ütve. Kitűnő alkalmat kínálnak az ilyenkor, év végén megszaporodott régiségárverések is. Ha ilyenen még nem vettünk részt, akár egy kis karácsony előtti kikapcsolódást is jelenthet. Ha valami miatt idegenkedünk a régiségektől, vagy a megajándékozott jobban kedveli a modern tárgyakat, választhatunk iparművészeti üzletből, vagy magától a művésztől rendelhetünk meg személyre szóló ajándékot. Az utóbbi egy kicsit több utánajárást igényel, de az öröm garantált. Vehetünk karácsonyra a most olyan divatos pot-pourrik közül is egy-egy illatos csomaggal. A lakás különböző pontjain felakasztva, a szekrénybe a ruhák közé betéve sokáig emlékeztet még az ünnepre és az ajándékozóra. Gyerekeknek az utóbbi időben a divatos amerikai játékszörnyek helyett számos vidám készségfejlesztő játék is kapható már. Az idén a jól bevált társasjátékokat is piacra dobták - ezzel akár az ünnepi vacsora után az egész család együtt játszhat. Ha nagyobb a gyerek, unoka akkor megajándékozhatjuk egy kisállattal is - 7-10 éves gyerekek már felelőséggel tudnak gondoskodni aranyhörcsögről, tengerimalacról, kismadárról, ezek tartása sem különösen költséges, és adott esetben a kissé szertelen csemetét is rendre szoktathatja. A kutya, macska ajándékozását már gondoljuk meg, és csak akkor vegyünk, ha biztosak vagyunk benne, hogy a gyerek szüleinek is örömet szerzünk majd vele, és nem kell azon gondolkozniuk, hogy az ünnepek után hova ajándékozzák tovább a szegényt. Lakótelepi kis lakásba, újszülötthöz egyáltalán nem való az állat, ahol kismama van ne ajándékozzunk macskát. Nagyobb testű és pásztor vagy vadászebet egyébként sem tanácsos városba venni. A legbiztosabb, ha előre tájékozódunk a tenyésztőtől. Pénztárcától függően vehetünk pedigrés, törzskönyvvel rendelkező ebet, vagy választhatunk menhelyről is kölyköt. Az előbbi származása biztos, és azt is tudjuk, hogy néhány év múlva mekkora állatra számíthatunk. •K. M. SZERKESZTI: IVÁN GIZELLA Kalandozások a Plazától a Pólusig Hetek óta állandó vitatéma a székesfővárosiak és az ide látogató vidéki vásárlók körében, hogy a nemrég megnyitt „szuperszonikus” üzletközpontok közül - melyekhez hasonlót eddig csak Nyugaton láttunk - a Duna Plaza a jobb, vagy a Pólus Center. A vita eldöntésére nem vállalkozhatunk, de munkatársunk mindennapi polgárnak álcázva, inkognitóban vegyült el a vásárlók tömegében, hogy túlesvén az első benyomások megrázkódtatásain, Sherlock Holmes alaposságával nézzen körül, és tapasztalatairól még melegében beszámoljon olvasóinknak. A főváros legszebb „karácsonyfája” a Váci úton nemrég megnyílt Duna Plaza gallyakkal és lámpafüzérekkel feldíszített sarokbástyája. A mamutfenyőt stilizáló, égbe nyúló acélkúp tövében egy falusi haranglábra emlékeztető óratorony áll, száncsengő hangját idéző aprócska harangok játéka figyelmezteti a járókelőket az idő múlására. Ám amint belépünk a kapun, a varázslatos hangulat szertefoszlik. Elveszettnek érezzük magunkat a fényárban úszó, sivár ipari csarnokban, ahol csak mutatóba akad néhány növény. Nem csoda, hogy a szellemes és kíméletlen pesti köznyelvben „Sing Sing”-ként becézik ezt a kedélyes börtönudvarhoz hasonlatos teret. Hiába forgolódunk, sehol egy eligazító tábla, semmi sem jelzi, hogy a folyosók, liftek, mozgólépcsők merre vezetnek. Akik az alagsorban feltételezett illemhelyet keresik, ahelyett legnagyobb megdöbbenésükre a Gyöngyösi utcai metróállomásra jutnak, de ezt az óriási beruházással kiépített komfortos, föld alatti átjárót sem a megállóban, sem az üzletközpontban nem jelzi piktogram vagy felirat. Mint ahogy a parkolót is nehéz megtalálni, ha kocsival érkezünk. Annál nagyobb meglepetés éri az úrvezetőt, mikor a keskeny, kényelmetlen kocsifeljárón a fizikai törvényekkel dacolva, óvatos centizgetéssel mégiscsak befért. Az üvegtetős központi átriumra és az abból nyíló passzázsra fölfűzött üzletek többsége első pillantásra jellegtelen vagy megtévesztő külsejű. Látunk régi gyógyszertári enteriőrbe helyezett optikai szalont, banki díszletbe helyezett patikát éppúgy, mint ravatalozónak álcázott bankot. Oly erősen hat a hely puritán szelleme, hogy alig találkozunk ötletes, informatív portállal. Az egyik legkomorabb hely éppen a játékbolt. Kevés az elegáns kirakat, lépten-nyomon magyaros káosz tárul elénk, régi szokás szerint kitesznek mindent az ablakba, általában árcédula nélkül. Ám ez nem a bőség és gazdagság érzetét kelti, inkább fullasztóan zsúfoltnak hat. Pedig az üzletek többsége sokkal jobb, mint amilyennek látszik. Kapható itt a háztartási, elektronikai cikkek szinte teljes hazai választéka, a CD- k, videók ezreinek alapos áttanulmányozása napokig tartana, a divatruházatról már nem is szólva, rengeteg a (remélhetőleg minőségében is) különleges, máshol nem látható darab. Mikor átfúrtuk magunkat az óriási élelmiszer-áruházon, még marad időnk körülnézni az apró kiállítótermekben, antikvitásokban, hóbortos holmikat áruló boltocskákban, sőt egy internetközpontba is betévedhetünk, ha közben nem esünk a műjégpálya, a szimulációs autóverseny, a polgári eleganciával berendezett rulett- és biliárdszoba vagy az angolos pub modern tekepályájának bűvöletébe. Egy fél életet is eltölthetünk itt, csupán pénz kérdése. Amennyiben úgy döntünk, hogy átmegyünk a szomszédvárba, a Pólus Centerbe, legjobb, ha fölülünk egy iránybuszra. Bárhol ingyen is megérné elfuvarozni akár a világvégére a vevőket, de itt ötven forintot kell fizetni. Szolid jelzése ez annak, hogy amint kiérünk semmi lesz ingyen. Mikor Nyugatitól jó félórán át döcögve megérkezünk a fölfoghatatlan formájú és méretű üzletközpontba a különbség rögtön szembeötlő: ami a Duna Plazában „csupán” nagy, az itt hatalmas, mégsem érezzük lélektelennek. Körútunkat kezdjük a zsibongó westernvárosban. Hagyjuk magunkat (1000 Ft/óra fogyasztási tempóval) sodortatni a vadnyugati sikátorokban, vegyüljünk el a zenében, az illatokban. Egy idő után úgysem tudunk ellenállni, hogy ne kóstoljuk végig a hangulatos éttermek, kávéházak, pizzériák ínyencségeit. Aztán a „főtéren” dőljünk hátra egy karosszékben a korcsolyapálya mellett egy pálmafa tövében, merengve nézzük a mennyezet bárányfelhőit. Már-már hallani véljük Törőcsik Mari dalát: „itt minden díszlet, festett az ég is” - mégis ez működik úgy, ahogy az igazi városnak kellene. Ez az óriási inkubátor, képes megteremteni egy meditterán korzó atmoszféráját, pezsgő társaséletet teremt. E teátrális világnak - ahol az ember oly szívesen vállalja a gondtalan konzumáló szerepét - léteznek még színesebb, a képzeletet is felkorbácsoló bugyrai: a kamaszokra a legveszélyesebb a villogó képernyőkkel hívogató játékbarlang, a Rémek Háza, és persze az Odeon multiplex, ahol kiváló minőségben három teremben párhuzamosan vetítenek amerikai sikerfilmeket (nagyjából belvárosi jegyárakkal). Nem árt, hogyha hallgatva a szökőkút csobogását, megpihenünk valamelyik útkereszteződésnél, és gyűjtjük az erőt, mielőtt az épület térképeit gondosan tanulmányozva elindulunk a hosszú, szikrázó lámpafényben úszó passzázsokon, hogy bejárjuk és fölfedezzük az elektroakusztikai katedrálisokat, élelmiszerek, üveg és porcelánáruk, cipők, ruhák, irodaszerek, bútorok és régiségek végeláthatatlan metropolisát. Ha valamit mégsem látunk meg itt, az több, mint valószínű, hogy még nincs feltalálva. Sok helyütt azonban ismerős kép tárul elénk, az újdonsült eladók (akár az átkosban) csoportba verődve trécselnek, és ügyet sem vetnek a félszegen tébláboló vevőkre. Természetesen találkozunk ennek az ellenkezőjével is, mikor meg sem tudjuk nézni az árukat, mert lelkes és lerázhatatlan eladók, annál inkább akarnak segíteni nekünk, minél kevésbé tartunk erre igényt. Idővel talán rátalálunk az arany középútra. Végül vacogva állunk az óriásparkoló szélen, ahol a szántóföld kezdődik. A közvilágítás egy része fölmondta a szolgálatot, zsebünkben aprót keresgélve koromsötétben várjuk a buszt. Legközelebb veszünk egy elemlámpát is... • S.R. L. Ez a kiskocsi jó lesz az unokának fotó: pélyi nóra Akciók mindenütt A kereskedőcégek országszerte egymásra licitálnak akciós áraikkal. A hazai piac „régi nagyjai” sem akarnak lemaradni: sok társaság ugyanis az ünnepek előtt kasszírozza be éves bevételének egyharmadát. A áruházak többségében minimum 10 százalékos leértékelés várja a vevőket, a kedvezmények terén azonban a könyvesek viszik a pálmát, hiszen néhány pulton már a megjelenés napján akciós áron kínálják a kiadványokat. A Skála Áruházak Kft. valamennyi üzlete már novemberben korai hajrát nyitott, amikor meghirdette a karácsonyig tartó leárazási akciót. Az ünnepek előtt néhány nappal, természetesen tovább folyik a csökkentett árú termékek értékesítése egészen 24-én délután egy óráig - tudtuk meg Pénzes Judit kereskedelmi vezetőtől. Mint elmondta az akciók idején néhány meglepetés is várja a vásárlókat. Összes áruházukban hetek óta reklámáron adják a fehérneműket. A női papucsokat, amit különösen kedvelt ajándékcikként ismer a szakma, egységesen 20 százalék kedvezménnyel, egyes hegyi kerékpárokat pedig 20 ezer forint alatt kínálnak. A kabátok és a felsőruházat esetében ugyan nem határozták meg a leértékelés százalékos arányát, azonban Pénzes Judit szerint ezek a termékek is akciós árnak tekinthető összegért kerülnek forgalomba. December 21-étől a karácsonyi zárásig négy vidéki - Pécs, Székesfehérvár, Győr Dunaújváros - áruházban valódi szőrmebundákat adnak kedvezőbb áron. A fővárosiakat pedig 19-étől 21-éig, a Skála Metróban várja majd a legújabb akció, ahol a női kötöttárut értékelik le 10 százalékkal. Pénzes Judit úgy véli, hogy évek óta nem volt ilyen magas az ünnepek előtti forgalom, így könnyen elképzelhető, hogy a tavalyi karácsony előtti bevételhez képest, akár 30 százalékkal is növekedhet az idei forgalom. Jóformán minden műszaki cikk árából 10-30 százalékot elenged a Keravill. Különösen kedvező áron kínálják a tv- és videokészülékeket, a musiccentereket, a magnókazettákat, a csillárokat a hűtőgépeket és a mosógépeket. Az igazi karácsonyi kedvezmény azonban az alacsony kamatú hitelakció. A részletfizetéseknél szokásos évi 34 százalékos kamatok felét most a Keravill állja. Előleg nélkül haza lehet vinni a legtöbb részletre vásárolt tartós fogyasztási cikket a Centrum áruházakból. Akik nem tudják, mit vegyenek karácsonyra, azoknak Sánta László a Centrum Áruházak Rt. kereskedelmi igazgatója azt ajánlja, hogy ajándékozzanak gyarapodó Centrum vásárlási utalványt. Ennek értéke havonta három százalékkal nő. A hazai könyvesboltokban nem szoktak külön karácsonyi kedvezményes akciókat szervezni. A sokéves tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az egész évi forgalom egyharmadát a karácsonyi ünnepek előtt bonyolítják le. Ennek ellenére a város több üzletében óriási -10-90 százalékos - engedménnyel árusítják a könyveket. Az egyik nagy hazai könyvforgalmazó cég vezetője szerint érthetetlen, hogy egyegy értékesebb könyvet szinte már a megjelenés napján féláron árusítanak néhány könyvesboltban. • S. F. I.-K. R.