Magyar Hírlap, 1996. december (29. évfolyam, 293-304. szám)

1996-12-27 / 301. szám

1996. DECEMBER 27., PÉNTEK EuroRégiók - EuroPanoráma Magyar Hírlap 21 Jó sínen van a magyar-szlovén vasút terve A szlovén-magyar vasút megépítése egy szélesebb közép- és kelet-európai beruházás, az úgynevezett ötös számú közleke­dési folyosó tervébe illeszkedik, amely Trieszt-Ljubljana-Bu­­dapest-Ungvár és Lvov között teremtene összeköttetést. MH-Brüsszel Bár az ezredforduló környé­kére elkészülő vasútvonalról kormányközi megállapodást írt alá a magyar és a szlovén miniszterelnök, és a kivitele­zés első szakasza januárban kezdődik, a vállalkozás finan­szírozását még nem sikerült teljesen tető alá hozni. Ennek legfőbb akadálya, hogy mind­két ország PHARE-támoga­­tást szeretne igénybe venni, amelynek feltétele: a mun­kálatokhoz nemzetközi pénzintézetek nyújtsanak hi­telt, és bizonyítani kell, hogy a PHARE nélkül a vállalko­zás nem életképes. Az Euró­pai Beruházási Bank (EIB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vonakodik részt venni a ma­gyar szakasz hitelezésében, mivel alacsonynak ítéli a vas­útvonal megtérülési rátáját, illetve csak a MÁV szerkeze­ti átalakítására és a vasúti ko­csik lecserélésére akar pénzt adni. (Az összeg nem lebe­csülendő, hiszen 400 millió ECU-ről van szó, de ahhoz előbb le kell tenni az asztalra a 70 ezres vállalat rekonst­rukciós tervét.) A szlovén-magyar vasút­vonal megépítése, korszerű­sítése 135 millió ECU-be ke­rülne, amelyből Magyaror­szágot 74 millió terhel. A PHARE-támogatás nem haladhatja meg a költségve­tés biztosította 14 millió ECU-t, tehát a fennmaradó 46 milliót kell hitelből fedez­ni. A közlekedési tárca mind­azonáltal bizakodó, mert akad más pénzintézet is, csak a hitelkonstrukciót kell elfo­gadtatni az Európai Unióval. Maribor és Zalaegerszeg között a Monarchia idején megvolt a vasúti összekötte­tés, ennek egy része azonban az ötvenes évek propaganda­háborújának áldozatául esett, a megmaradt vonal pe­dig felújításra szorul. A to­vábbi magyar szakaszt is kor­szerűsítenék. A szlovén-magyar össze­köttetést északról Ausztria, délről Horvátország nézi ár­gus szemekkel. Az olaszor­szági Pontebbától az auszt­riai Klagenfurton és Semme­­ringen át Bécsig vezető vonal 120 kilométerrel északra lé­nyegében párhuzamosan kö­veti a tervezettet, és az oszt­rák vasút attól tart, hogy az olasz-ukrán forgalom nem Bécset célozza meg, hanem azt elszívja a készülő új összeköttetés. Ausztria ráa­dásul Semmeringnél nagy­szabású alagútépítésbe fo­gott, amelyhez jelentős EU- támogatást is kapott. Ha a bécsi kormány túlzottnak íté­li az osztrák vasutak állítását a versenyképesség csökkené­séről - erre utal néhány jel -, akkor várhatóan nem akadá­lyozza meg a PHARE-támo­­gatást. Brüsszeli körökben amúgy is kevéssé tartják reá­lisnak az osztrák vétót, mert nem valószínű, hogy Ausztria kockára tenné a jószomszédi viszonyt a két országgal. A horvát ellenérzések megalapozottabbak. Amikor ugyanis 1994-ben a krétai európai közlekedési konfe­rencián döntöttek a közleke­dési folyosók kialakításáról, akkor a délszláv válság miatt a horvát érdekeket nem vet­ték figyelembe. A horvát közlekedési tárca azt szeret­né elérni, hogy az ötös folyo­sót kiterjesszék Horvátor­szágra is. Fő érve, hogy L­jubljana és Budapest kö­zött ma is csak Zágrábon át vezet a vasút, másrészt távla­ti elképzelésük a Salzburg- Ljubljana-Zágráb-Belgrád- Szófia-Szkopje-Athén fo­lyosó kialakítása. Magyaror­szág ragaszkodik a közvetlen szlovén-magyar összekötte­téshez, hiszen a horvátok be­kapcsolódása a horvát határ kétszeri átlépését vonja ma­ga után, az ezzel járó kényel­metlenségekkel, a vámellen­őrzések okozta, akár tízórás vesztegléssel - ami manap­ság nem ritka. A kérdés ren­dezése nagyban függ a szlo­­vén-horvát viszony alakulá­sától, a két ország vetélkedé­sétől a kikötők megközelít­hetőségéért. •G.T. Oroszország még nem találja a helyét a hidegháború utáni Európában Nem vált be a NATO mosolyoffenzívája Több évig húzódó, olykor a süketek párbeszédére emlékezte­tő előkészítés után januárban végre megkezdődnek a hivata­los tárgyalások az észak-atlanti szövetség és Oroszország kö­zött az új típusú kapcsolatok kialakításáról. Bár a NATO de­cemberben mosolyoffenzívával igyekezett kedvező légkört teremteni a párbeszédhez, a kulcskérdésekben fennálló né­zeteltérések és a bizalom kölcsönös hiánya miatt hosszadal­mas és gyötrelmes tárgyalások várhatók, amelyek kimenete­lét ma még nehéz megjósolni. A NATO és egykori ellenlá­basának tárgyalásain sokkal többről van szó, mint­ arról, hogy kedvező nemzetközi fel­tételeket biztosítsanak a szer­vezet tervezett bővítéséhez. A tét ennél is nagyobb: hogyan lehet bevonni a földrész legna­gyobb országát és első számú atomhatalmát a még kialaku­latlan európai biztonsági rend­szerbe? Euroatlanti stratégák is elismerik ugyanis, hogy Oroszország több mint hét év­vel a hidegháború vége után sem találta meg a helyét és sze­repét Európában. Amíg ez nem történik még, a vén konti­nens legfeljebb félkarú óriás marad, s Oroszország összes ellentmondásával és sérelmé­vel folytonos fenyegetést je­lent majd a földrész biztonsá­gára. A fejlett Nyugatnak ezért saját jól felfogott érdeke is, hogy magához láncolja Moszkvát. De hogyan? A ta­nácstalanságot csak fokozza az utóbbi évek két keserű tapasz­talata. Az egyik az, hogy az oroszországi folyamatokat kí­vülről szinte lehetetlen befo­lyásolni. A másik: képtelenség megjósolni, hogy az eurázsiai óriás ellenségesen vagy barát­ságosan viselkedik majd a jö­vőben. Ez a bizonytalansági tényező, kimondva-kimondat­­lanul, falat húz ma a nyugati intézmények és Oroszország közé. Moszkva sajátos módon hasonló logikával magyarázza a NATO bővítésének, vagyis orosz értelmezésben fizikai közeledésének elutasítását. Orosz politikusok mindunta­lan elmondják, hogy a szövet­ség részéről jelenleg ugyan nem látnak fenyegető szándé­kot, de ki tudja, mit hoz a jövő. Vagyis mindkét oldalon in­kább a múltat vetítik ki a jövő­be, mint a jelent. Ebből a logi­kából kiindulva Moszkvában általában úgy tekintenek a bő­vítésre, mint az atlanti szerve­zet fenyegető közeledésére az orosz határok felé, illetve az eddigi erőegyensúly felbomlá­sára. Az uniformisát a minap civilre cserélő Igor Rogyionov tábornoknak persze mondhat­nak akármit: a szovjet rend­szerben pallérozódott védelmi miniszter gondolkodásában csak térképeknek és fegyver­zetek mennyiségét jelölő szá­moknak van hely. Nem csoda, hogy alig egy héttel Jevgenyij Primakov külügyminiszternek a NATOrorosz viszonyban kedvező fordulatként értékelt brüsszeli látogatását követően Rogyionov kardcsörtetve ka­tonai ellenlépésekkel fenyege­tőzött, ha a szövetség új tago­kat venne fel. Új választóvonal Moszkva fenntartásait még­sem tanácsos félvállról venni. Nemcsak azért, mert az oro­szokat nem érdemes elidegení­teni, hanem azért is, mert a ki­fogások nem minden esetben megalapozatlanok - legalább­is, ha Oroszországot egyenlő partnernek tekintik. Az orosz fővárosban úgy érzik, hogy a Nyugat nem viszonozza a Gorbacsov idején tett gesztu­sokat, amikor a Szovjetunió gyakorlatilag önként - ha nem is dalolva - kivonult Közép- és Kelet-Európából. A NATO ehelyett, vélik az oroszok, Moszkva gyengeségét kihasz­nálva, keleti irányban terjesz­­kedik, már nem csupán egyko­ri szövetségeseitől, hanem fegyverpiacaitól is megfosztva Oroszországot Az oroszok legelgondolkoztatóbb érvének mégis az tűnik, hogy az atlanti szervezet, másokkal ellentét­ben, nem szándékozik felvenni Oroszországot. Ezt úgy értel­mezik, hogy a szövetség to­vábbra is Moszkvát tekinti el­lenségének, vagyis a bővítéssel új választóvonalat húz Euró­pában. Lehet, hogy Oroszor­szágnak esze ágában sincs be­lépni az észak-atlanti szövet­ségbe - mint azt sokan állítják e kínos kérdés felemlegetése mégis rendszerint érezhető za­vart okoz a szervezet háza táján. Annál is inkább, mert az oroszok a gondolatot folytatva magának a NATO-nak a létjo­gosultságát kérdőjelezik meg, de legalábbis megpróbálják alárendelni más európai intéz­ményeknek. Erre a szerepre az Európai Együttműködési és Biztonsági Szervezetet szemel­ték ki, amelynek Oroszország és Ukrajna is a tagja. Az EBESZ megerősítése a nyuga­ti nagyhatalmaknak sincs ínyé­re, csak egészen más megfon­tolásból. Mivel a NATO lefo­kozása számukra elképzelhe­tetlen, az EBESZ felértékelé­sével próbálják meg az oroszo­kat kiengesztelni, s egyúttal az európai biztonság aktív része­seivé tenni. Csakhogy az EBESZ-teszt és Oroszország felvétele az Európa Tanácsba ennek az egész folyamatnak inkább csak a kezdete, semmint a be­tetőzése. Moszkva nyilvánva­lóan nem éri be ennyivel, sőt ennél többel sem. Legalábbis ezt jelzi a NATO decemberi mosolyoffenzívájának vi­szonylag hűvös orosz fogadta­tása, aminek alighanem takti­kai okai vannak. Rogyionov védelmi miniszter például az­zal intézte el a szövetség eddigi legjelentősebb engedményét, miszerint nem szándékozik nukleáris fegyvereket telepíte­ni az új tagországok területére, hogy „elvont szavak, amelyek­nek nincs értelmük”. Kevésbé leplezték elége­dettségüket az orosz vezetők egy másik gesztus hallatán. Az EBESZ december eleji lissza­boni csúcsértekezletén az ál­lam- és kormányfők úgy dön­töttek, hogy az új körülmé­nyekhez igazítják az európai hagyományos fegyverek csök­kentéséről szóló megállapo­dást (CFE). A NATO és a Varsói Szerződés között még 1990-ben kötött egyezmény a szövetség bővítésének fényé­ben mindenképpen alapvető változtatásokra szorul, hiszen a VSZ egykori tagjai közül né­­hányan két-három éven belül átkerülhetnek a túloldalra. A revízió ráadásul törvényes keretbe foglalhatja azokat a lépéseket, amelyeket Moszk­va biztonságérzetének javítá­sáért tesz. Atlanti nézeteltérések A múlt héten egy darabig úgy tűnt, hogy az atlanti szervezet egy harmadik fronton is „visszavonulót fúj”, hogy ked­vező légkört teremtsen a ja­nuár 19-én Moszkvában kez­dődő NATO-orosz tárgyalá­sokhoz. Brüsszelben a védelmi miniszterek végül meghiúsítot­ták azt a németeknek tulajdo­nított elképzelést, hogy a NATO a csapatok állomásoz­­tatásáról is lemondjon a jöven­dőbeli tagállamok területén. Ez a taktikai nézeteltérés a fel­szín alatt meghúzódó straté­giai különbségekre világíthat rá: a szövetség tagállamainak a jelek szerint nincs kiérlelt ál­láspontjuk arról, miként ala­kítsák jövendőbeli kapcsola­taikat Moszkvával, milyen tar­talommal töltsék meg a külön­leges partnerséget. Egyelőre annyit tudni, hogy Solana NATO-főtitkár január­ban kezdi meg a hivatalos pár­beszédet, s a megállapodást a szövetség júliusi madridi csúcs­­találkozójáig nyélbe szeretnék ütni, amikor mellesleg meghí­vást kapnak a szervezetbe az első jövendőben tagok. A NATO ezzel elhárította azt az orosz követelést, hogy először Moszkvával állapodjon meg, s csak utána fogjon hozzá önma­ga kiszélesítéséhez. Oroszor­szágnak megfigyelők szerint mégis érdeke határidőre aláír­ni a tervezett chartát, ha befo­lyást akar gyakorolni arra, ho­gyan történjék meg a bővítés. Amennyiben chartát írnak alá, és nem szerződést, akkor nem lesz szükség parlamenti ratifi­kációra. Addig azonban még hosszú az út, s legelőször is a szövetségeseknek kell egymás között tisztázniuk, mit akar­nak kezdeni Moszkvával. Ar­ról nincs vita, hogy Oroszor­szágot biztosítsák a NATO bé­kés szándékairól, rögzítsék az európai biztonság közös elveit, összekötő tiszteket küldjenek egymás parancsnokságaihoz, rendszeressé tegyék a minisz­teri szintű találkozókat, és konzultációs mechanizmust hozzanak létre a biztonságot leginkább veszélyeztető kihí­vások ellen. Az oroszok iránt általában legtöbb megértést tanúsító Bonn egyenesen egy új, 17 tagú tanács felállítását ja­vasolja, amelyben konszenzus­sal döntenének olyan fontos kérdésekben, mint a béke­­fenntartás, a válságkezelés, a terrorizmus és a kábítószer­kereskedelem elleni harc, a nukleáris veszély, a környezet­védelem és a katasztrófaelhá­rítás. A szövetségesek egy cso­portja, Washingtonnal az élen azonban jobban leszűkítené a közösen eldöntendő kérdések körét. A kemény atlantisták attól tartanak, hogy egy ilyen új, széles jogkörökkel felruhá­zott tanács bemerészkedne az Észak-atlanti Tanács felségvi­zeire. Jevgenyij Primakovnak, mint hírlik, határozott elkép­zelései vannak arról, milyen tartalommal töltsék meg a kü­lönleges partnerséget. Moszk­va leginkább azt szeretné, hogy „egyenlő szava­k (tulaj­donképpen vétójoga) legyen az európai biztonságot érintő valamennyi NATO-vitában. „Szava lehet Moszkvának, de szavazata nem, s még kevésbé vétójoga”, hangzik a szövetség kurta válasza a felvetésre. Ki kit győz meg, júliusig talán ez is kiderül. • • Gyávas Zoltán Primakov puhább álláspontot képvisel. Képünkön Solana NATO-főtitkárral FOTÓ: REUTERS - REINHARD KRAUSE iponor A finn érdekeltségű Ciponor csoport 1991 óta működő magyarországi vállalata, mely műanyag csőrendszereket gyárt és forgalmaz, új gyárának építése kapcsán polietilén gáz-, víz-, csatorna-, védőcsőtermékeinek forgalmazására TERMÉKMENEDZSERT keres budapesti központjába Elvárásaink: Szakirányú felsőfokú műszaki (elsősorban vegyész-, vegyipari gépész, gépész-, építőmérnöki) végzettség. Marketingérdeklődés. Szakmai tapasztalat a műanyag csővezetékek gyártása, tervezése, kivitelezése vagy kereskedelme területén. Tárgyalóképes angolnyelv-tudás. Számítógépes ismeret (Word, Excell for Windows). Sikerorientáltság, jó kommunikációs és előadói készség. Gépjármű-vezetői gyakorlat. Fényképes, magyar és angol nyelvű önéletrajzzal ellátott pályázatát - melyet bizalmasan kezelünk - az CIPONOR Műanyag Csőrendszer Kft. részére 1997. január 17-éig kérjük megküldeni. Cím: 1037 Budapest, Zay utca 1-3. A borítékra kérjük ráírni: TERMÉKMENEDZSER. _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________MH 14002 TALLÉR ÉRTÉKPAPÍR BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 1996. december 20-án: 766 334 720 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 10 449 Ft ARANYTALLÉR ÉRTÉKPAPÍR BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 1996. december 20-án: 929 859 530 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 12 532 Ft ELSŐ HAZAI LAKÁSALAP INGATLAN BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 196. december 23-án: 537 328 158 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 10 304 Ft 1QUAESTOR INGATLAN BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 1996. december 15-én: 738 431 048 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 10451 Ft 14 132 MH — /1— Gölycsöl­d födiölffl Hirdetésfelvétel: Magyar Rádió reklámirodája Telefon: 118-1820 9776 MH ’ c I­ttoos. J&K&/ ... 7 HÍRKER Rt. Újságok bizományosi árusítására budapesti üzlethelyiséggel rendelkező vállalkozókat keresünk. -BIZTOS JÖVEDELEM KOCKÁZAT NÉLKÜL! -MAGAS JUTALÉK! -EGÉSZÍTSE KI VÁLASZTÉKÁT! -KERESSEN MÉG TÖBB PÉNZT! -MI BIZTOS PARTNEREI LESZÜNK! Üzletkötőink készséggel állnak rendelkezésére, telefonhívását követően három napon belül felkeresik Önt. Tel.: 134-1328 Lobbyzás a régiókért Közgyűlését tartotta Bázelben a több mint háromszáz tagot, köztük a 19 magyar megyét tö­mörítő szervezet, az Európai Régiók Gyűlése (AER). A ré­giók önszerveződése révén lét­rehozott szervezetek közül a legjelentősebb Sünön Imrét, a Békés megyei közgyűlés elnö­két választotta a keleti és nyu­gati regionális kapcsolatokért felelős bizottság elnökévé. Az alulról jövő, a régiók együttműködését segítő szer­veződések közül a legjelentő­sebb és legbefolyásosabb poli­tikai és lobbyszervezet - mu­tatta be az Európai Régiók Gyűlését Simon Imre. A Bé­kés megyei közgyűlés elnökét az úgynevezett kettes (a keleti és nyugati régiók együttműkö­déséért felelős) bizottság élére választották, és ezzel két évre a svájci közgyűlésen az AER elnökévé választott flamand miniszterelnök, Van den Brande korábbi tisztségét vet­te át. (A megyei közgyűlés el­nöke az egészségügyi és szo­ciális ügyek tapasztalatcseré­jét segítő bizottság alelnöke volt az előző ciklusban.) Simon elmondta: aé1 évvel ezelőtt alakult AER már ak­kor nyitott kelet felé, amikor a közép- és kelet-európai orszá­gok még nem köthettek társu­lási szerződést az akkori Kö­zös Piaccal - a mai Európai Unióval - s nem válhattak tag­jává az Európa Tanácsnak sem. Jelenleg közel háromszáz tagja van az Európai Régiók Gyűlésének, Magyarországról mind a 19 megye csatlakozott a szervezethez. Az alapító ok­irat megfogalmazása szerint: a régió közvetlenül az állami szint alatti szerveződés. így fordulhat elő, hogy egy ma­gyar megye súlya a szavazáso­kon azonos például Kataló­­niáéval. Az Európai Régiók Gyűlé­sének jelentőségét mutatja, hogy a Helyi Önkormányza­tok Európai Chartája után megalkotta a Regionális Autonómia Európai Chartá­ját. A dokumentum már az Európa Tanács előtt van, elfo­gadásra vár. Az új bizottsági elnök leg­fontosabb feladatának az AER további keleti bővítését tartja. Románia ötven megyé­jéből például eddig csupán hét csatlakozott az együttműkö­déshez. A terjeszkedésnek po­litikai haszna is lenne, Hargita megye (amely már tagja az AER-nek) és Kovászna me­gye európai fórumokon képvi­seltethetné magát. A Békés megyei vezető másik ötlete a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetéhez (OECD) kötő­dik. Az AER kapcsolatban áll az Európai Unió, valamint az Európa Tanács régióközi együttműködéssel foglalkozó testületeivel, az OECD-n be­lüli hasonló szervezettel azon­ban nem. Ezen lehetne változ­tatni - vélekedett Simon. Az új bizottságok kétéves munka­tervét a februári elnökségi ülésen hagyják jóvá. A bázeli tanácskozás Kuru­­csai Csabát, a Baranya megyei közgyűlés alelnökét bízta meg azzal, hogy kidolgozza a kelet­európai régiók csatlakozását szolgáló új szervezeti modellt. • Haszán Zoltán hírsorok Jövőre több tőkehalat és sprottnit foghatnak ki az euró­pai halászok, korlátozzák vi­szont a kifogható nyelvhal és a lepényhal mennyiségét - eb­ben állapodtak meg maratoni tanácskozás után az EU halá­szati ügyekért felelős miniszte­rei. A többször megszakított megbeszélésen végül az unió soros elnöki tisztét betöltő Ír­ország képviselője terjesztett elő kompromisszumos javasla­tot. A brüsszeli bizottság ere­detileg azt szerette volna, ha 1997-ben is megtartják az idei kvótákat. Franciaországban csaknem fél százalékkal kevesebb szolida­ritási járulékot kell fizetniük a munkavállalóknak a jövő év elejétől, mértéke 6,18 száza­lékra csökken. A minimális munkanélküli-segély összegét ugyanakkor 295 frankkal meg­emelik, s így az 3100 frankot ér el. A kiigazítást a francia mun­kanélküliek biztosítója, az UNEDIC több mint tízmil­­liárd frankos többlete teszi le­hetővé. Elégtelennek minősítette a kö­zös európai valuta, az euro ér­tékállóságának garantálására kidolgozott stabilitási paktum előírásait Jacques Delors, a brüsszeli bizottság volt elnöke. Kizárólag a költségvetési fe­gyelemről van szó a megálla­podásban, hiányzik viszont a makrogazdasági egyeztetés, fejtette ki Delors a Ouest- France című lapban. Az Európai Unió postaügyi miniszterei megegyeztek, hogy részben liberalizálják a postai szolgáltatásokat. Mindenek­előtt a határon túlra feladott küldeményekről van szó. Franciaországnak azonban jó­részt sikerült érvényesítenie akaratát: a tagállamoknak - a brüsszeli bizottság 1998-as ja­vaslata alapján - az ezredfor­dulóig kell határozniuk arról, hogy 2003 elejétől megnyitják­­a piacukat a vetélytársak előtt. Ha elvetik a liberalizálást, azt Brüsszel saját hatáskörében 2004-től elrendelheti. Akkor ugyanis érvényét veszti a jelen­legi szabályozás. Következő számunkban Flandriát mutatjuk be. VÖRÖ& TÁNC-DR. BÚVÁRNÁL ANDOK, A kÍNAI ! ELKZK­-ITLN MERÜLJ EL! BÚVÁROKNAK:' 89.000 FI najl rnn ruin: 'ua­ynir, M2 BÖMPÍÍT, M­ÍIÜLÍÁ337 ÚT. Utasváró utazási irodák napi ajánlatai

Next