Magyar Hírlap, 1996. december (29. évfolyam, 293-304. szám)
1996-12-27 / 301. szám
1996. DECEMBER 27., PÉNTEK EuroRégiók - EuroPanoráma Magyar Hírlap 21 Jó sínen van a magyar-szlovén vasút terve A szlovén-magyar vasút megépítése egy szélesebb közép- és kelet-európai beruházás, az úgynevezett ötös számú közlekedési folyosó tervébe illeszkedik, amely Trieszt-Ljubljana-Budapest-Ungvár és Lvov között teremtene összeköttetést. MH-Brüsszel Bár az ezredforduló környékére elkészülő vasútvonalról kormányközi megállapodást írt alá a magyar és a szlovén miniszterelnök, és a kivitelezés első szakasza januárban kezdődik, a vállalkozás finanszírozását még nem sikerült teljesen tető alá hozni. Ennek legfőbb akadálya, hogy mindkét ország PHARE-támogatást szeretne igénybe venni, amelynek feltétele: a munkálatokhoz nemzetközi pénzintézetek nyújtsanak hitelt, és bizonyítani kell, hogy a PHARE nélkül a vállalkozás nem életképes. Az Európai Beruházási Bank (EIB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vonakodik részt venni a magyar szakasz hitelezésében, mivel alacsonynak ítéli a vasútvonal megtérülési rátáját, illetve csak a MÁV szerkezeti átalakítására és a vasúti kocsik lecserélésére akar pénzt adni. (Az összeg nem lebecsülendő, hiszen 400 millió ECU-ről van szó, de ahhoz előbb le kell tenni az asztalra a 70 ezres vállalat rekonstrukciós tervét.) A szlovén-magyar vasútvonal megépítése, korszerűsítése 135 millió ECU-be kerülne, amelyből Magyarországot 74 millió terhel. A PHARE-támogatás nem haladhatja meg a költségvetés biztosította 14 millió ECU-t, tehát a fennmaradó 46 milliót kell hitelből fedezni. A közlekedési tárca mindazonáltal bizakodó, mert akad más pénzintézet is, csak a hitelkonstrukciót kell elfogadtatni az Európai Unióval. Maribor és Zalaegerszeg között a Monarchia idején megvolt a vasúti összeköttetés, ennek egy része azonban az ötvenes évek propagandaháborújának áldozatául esett, a megmaradt vonal pedig felújításra szorul. A további magyar szakaszt is korszerűsítenék. A szlovén-magyar összeköttetést északról Ausztria, délről Horvátország nézi árgus szemekkel. Az olaszországi Pontebbától az ausztriai Klagenfurton és Semmeringen át Bécsig vezető vonal 120 kilométerrel északra lényegében párhuzamosan követi a tervezettet, és az osztrák vasút attól tart, hogy az olasz-ukrán forgalom nem Bécset célozza meg, hanem azt elszívja a készülő új összeköttetés. Ausztria ráadásul Semmeringnél nagyszabású alagútépítésbe fogott, amelyhez jelentős EU- támogatást is kapott. Ha a bécsi kormány túlzottnak ítéli az osztrák vasutak állítását a versenyképesség csökkenéséről - erre utal néhány jel -, akkor várhatóan nem akadályozza meg a PHARE-támogatást. Brüsszeli körökben amúgy is kevéssé tartják reálisnak az osztrák vétót, mert nem valószínű, hogy Ausztria kockára tenné a jószomszédi viszonyt a két országgal. A horvát ellenérzések megalapozottabbak. Amikor ugyanis 1994-ben a krétai európai közlekedési konferencián döntöttek a közlekedési folyosók kialakításáról, akkor a délszláv válság miatt a horvát érdekeket nem vették figyelembe. A horvát közlekedési tárca azt szeretné elérni, hogy az ötös folyosót kiterjesszék Horvátországra is. Fő érve, hogy Ljubljana és Budapest között ma is csak Zágrábon át vezet a vasút, másrészt távlati elképzelésük a Salzburg- Ljubljana-Zágráb-Belgrád- Szófia-Szkopje-Athén folyosó kialakítása. Magyarország ragaszkodik a közvetlen szlovén-magyar összeköttetéshez, hiszen a horvátok bekapcsolódása a horvát határ kétszeri átlépését vonja maga után, az ezzel járó kényelmetlenségekkel, a vámellenőrzések okozta, akár tízórás vesztegléssel - ami manapság nem ritka. A kérdés rendezése nagyban függ a szlovén-horvát viszony alakulásától, a két ország vetélkedésétől a kikötők megközelíthetőségéért. •G.T. Oroszország még nem találja a helyét a hidegháború utáni Európában Nem vált be a NATO mosolyoffenzívája Több évig húzódó, olykor a süketek párbeszédére emlékeztető előkészítés után januárban végre megkezdődnek a hivatalos tárgyalások az észak-atlanti szövetség és Oroszország között az új típusú kapcsolatok kialakításáról. Bár a NATO decemberben mosolyoffenzívával igyekezett kedvező légkört teremteni a párbeszédhez, a kulcskérdésekben fennálló nézeteltérések és a bizalom kölcsönös hiánya miatt hosszadalmas és gyötrelmes tárgyalások várhatók, amelyek kimenetelét ma még nehéz megjósolni. A NATO és egykori ellenlábasának tárgyalásain sokkal többről van szó, mint arról, hogy kedvező nemzetközi feltételeket biztosítsanak a szervezet tervezett bővítéséhez. A tét ennél is nagyobb: hogyan lehet bevonni a földrész legnagyobb országát és első számú atomhatalmát a még kialakulatlan európai biztonsági rendszerbe? Euroatlanti stratégák is elismerik ugyanis, hogy Oroszország több mint hét évvel a hidegháború vége után sem találta meg a helyét és szerepét Európában. Amíg ez nem történik még, a vén kontinens legfeljebb félkarú óriás marad, s Oroszország összes ellentmondásával és sérelmével folytonos fenyegetést jelent majd a földrész biztonságára. A fejlett Nyugatnak ezért saját jól felfogott érdeke is, hogy magához láncolja Moszkvát. De hogyan? A tanácstalanságot csak fokozza az utóbbi évek két keserű tapasztalata. Az egyik az, hogy az oroszországi folyamatokat kívülről szinte lehetetlen befolyásolni. A másik: képtelenség megjósolni, hogy az eurázsiai óriás ellenségesen vagy barátságosan viselkedik majd a jövőben. Ez a bizonytalansági tényező, kimondva-kimondatlanul, falat húz ma a nyugati intézmények és Oroszország közé. Moszkva sajátos módon hasonló logikával magyarázza a NATO bővítésének, vagyis orosz értelmezésben fizikai közeledésének elutasítását. Orosz politikusok minduntalan elmondják, hogy a szövetség részéről jelenleg ugyan nem látnak fenyegető szándékot, de ki tudja, mit hoz a jövő. Vagyis mindkét oldalon inkább a múltat vetítik ki a jövőbe, mint a jelent. Ebből a logikából kiindulva Moszkvában általában úgy tekintenek a bővítésre, mint az atlanti szervezet fenyegető közeledésére az orosz határok felé, illetve az eddigi erőegyensúly felbomlására. Az uniformisát a minap civilre cserélő Igor Rogyionov tábornoknak persze mondhatnak akármit: a szovjet rendszerben pallérozódott védelmi miniszter gondolkodásában csak térképeknek és fegyverzetek mennyiségét jelölő számoknak van hely. Nem csoda, hogy alig egy héttel Jevgenyij Primakov külügyminiszternek a NATOrorosz viszonyban kedvező fordulatként értékelt brüsszeli látogatását követően Rogyionov kardcsörtetve katonai ellenlépésekkel fenyegetőzött, ha a szövetség új tagokat venne fel. Új választóvonal Moszkva fenntartásait mégsem tanácsos félvállról venni. Nemcsak azért, mert az oroszokat nem érdemes elidegeníteni, hanem azért is, mert a kifogások nem minden esetben megalapozatlanok - legalábbis, ha Oroszországot egyenlő partnernek tekintik. Az orosz fővárosban úgy érzik, hogy a Nyugat nem viszonozza a Gorbacsov idején tett gesztusokat, amikor a Szovjetunió gyakorlatilag önként - ha nem is dalolva - kivonult Közép- és Kelet-Európából. A NATO ehelyett, vélik az oroszok, Moszkva gyengeségét kihasználva, keleti irányban terjeszkedik, már nem csupán egykori szövetségeseitől, hanem fegyverpiacaitól is megfosztva Oroszországot Az oroszok legelgondolkoztatóbb érvének mégis az tűnik, hogy az atlanti szervezet, másokkal ellentétben, nem szándékozik felvenni Oroszországot. Ezt úgy értelmezik, hogy a szövetség továbbra is Moszkvát tekinti ellenségének, vagyis a bővítéssel új választóvonalat húz Európában. Lehet, hogy Oroszországnak esze ágában sincs belépni az észak-atlanti szövetségbe - mint azt sokan állítják e kínos kérdés felemlegetése mégis rendszerint érezhető zavart okoz a szervezet háza táján. Annál is inkább, mert az oroszok a gondolatot folytatva magának a NATO-nak a létjogosultságát kérdőjelezik meg, de legalábbis megpróbálják alárendelni más európai intézményeknek. Erre a szerepre az Európai Együttműködési és Biztonsági Szervezetet szemelték ki, amelynek Oroszország és Ukrajna is a tagja. Az EBESZ megerősítése a nyugati nagyhatalmaknak sincs ínyére, csak egészen más megfontolásból. Mivel a NATO lefokozása számukra elképzelhetetlen, az EBESZ felértékelésével próbálják meg az oroszokat kiengesztelni, s egyúttal az európai biztonság aktív részeseivé tenni. Csakhogy az EBESZ-teszt és Oroszország felvétele az Európa Tanácsba ennek az egész folyamatnak inkább csak a kezdete, semmint a betetőzése. Moszkva nyilvánvalóan nem éri be ennyivel, sőt ennél többel sem. Legalábbis ezt jelzi a NATO decemberi mosolyoffenzívájának viszonylag hűvös orosz fogadtatása, aminek alighanem taktikai okai vannak. Rogyionov védelmi miniszter például azzal intézte el a szövetség eddigi legjelentősebb engedményét, miszerint nem szándékozik nukleáris fegyvereket telepíteni az új tagországok területére, hogy „elvont szavak, amelyeknek nincs értelmük”. Kevésbé leplezték elégedettségüket az orosz vezetők egy másik gesztus hallatán. Az EBESZ december eleji lisszaboni csúcsértekezletén az állam- és kormányfők úgy döntöttek, hogy az új körülményekhez igazítják az európai hagyományos fegyverek csökkentéséről szóló megállapodást (CFE). A NATO és a Varsói Szerződés között még 1990-ben kötött egyezmény a szövetség bővítésének fényében mindenképpen alapvető változtatásokra szorul, hiszen a VSZ egykori tagjai közül néhányan két-három éven belül átkerülhetnek a túloldalra. A revízió ráadásul törvényes keretbe foglalhatja azokat a lépéseket, amelyeket Moszkva biztonságérzetének javításáért tesz. Atlanti nézeteltérések A múlt héten egy darabig úgy tűnt, hogy az atlanti szervezet egy harmadik fronton is „visszavonulót fúj”, hogy kedvező légkört teremtsen a január 19-én Moszkvában kezdődő NATO-orosz tárgyalásokhoz. Brüsszelben a védelmi miniszterek végül meghiúsították azt a németeknek tulajdonított elképzelést, hogy a NATO a csapatok állomásoztatásáról is lemondjon a jövendőbeli tagállamok területén. Ez a taktikai nézeteltérés a felszín alatt meghúzódó stratégiai különbségekre világíthat rá: a szövetség tagállamainak a jelek szerint nincs kiérlelt álláspontjuk arról, miként alakítsák jövendőbeli kapcsolataikat Moszkvával, milyen tartalommal töltsék meg a különleges partnerséget. Egyelőre annyit tudni, hogy Solana NATO-főtitkár januárban kezdi meg a hivatalos párbeszédet, s a megállapodást a szövetség júliusi madridi csúcstalálkozójáig nyélbe szeretnék ütni, amikor mellesleg meghívást kapnak a szervezetbe az első jövendőben tagok. A NATO ezzel elhárította azt az orosz követelést, hogy először Moszkvával állapodjon meg, s csak utána fogjon hozzá önmaga kiszélesítéséhez. Oroszországnak megfigyelők szerint mégis érdeke határidőre aláírni a tervezett chartát, ha befolyást akar gyakorolni arra, hogyan történjék meg a bővítés. Amennyiben chartát írnak alá, és nem szerződést, akkor nem lesz szükség parlamenti ratifikációra. Addig azonban még hosszú az út, s legelőször is a szövetségeseknek kell egymás között tisztázniuk, mit akarnak kezdeni Moszkvával. Arról nincs vita, hogy Oroszországot biztosítsák a NATO békés szándékairól, rögzítsék az európai biztonság közös elveit, összekötő tiszteket küldjenek egymás parancsnokságaihoz, rendszeressé tegyék a miniszteri szintű találkozókat, és konzultációs mechanizmust hozzanak létre a biztonságot leginkább veszélyeztető kihívások ellen. Az oroszok iránt általában legtöbb megértést tanúsító Bonn egyenesen egy új, 17 tagú tanács felállítását javasolja, amelyben konszenzussal döntenének olyan fontos kérdésekben, mint a békefenntartás, a válságkezelés, a terrorizmus és a kábítószerkereskedelem elleni harc, a nukleáris veszély, a környezetvédelem és a katasztrófaelhárítás. A szövetségesek egy csoportja, Washingtonnal az élen azonban jobban leszűkítené a közösen eldöntendő kérdések körét. A kemény atlantisták attól tartanak, hogy egy ilyen új, széles jogkörökkel felruházott tanács bemerészkedne az Észak-atlanti Tanács felségvizeire. Jevgenyij Primakovnak, mint hírlik, határozott elképzelései vannak arról, milyen tartalommal töltsék meg a különleges partnerséget. Moszkva leginkább azt szeretné, hogy „egyenlő szavak (tulajdonképpen vétójoga) legyen az európai biztonságot érintő valamennyi NATO-vitában. „Szava lehet Moszkvának, de szavazata nem, s még kevésbé vétójoga”, hangzik a szövetség kurta válasza a felvetésre. Ki kit győz meg, júliusig talán ez is kiderül. • • Gyávas Zoltán Primakov puhább álláspontot képvisel. Képünkön Solana NATO-főtitkárral FOTÓ: REUTERS - REINHARD KRAUSE iponor A finn érdekeltségű Ciponor csoport 1991 óta működő magyarországi vállalata, mely műanyag csőrendszereket gyárt és forgalmaz, új gyárának építése kapcsán polietilén gáz-, víz-, csatorna-, védőcsőtermékeinek forgalmazására TERMÉKMENEDZSERT keres budapesti központjába Elvárásaink: Szakirányú felsőfokú műszaki (elsősorban vegyész-, vegyipari gépész, gépész-, építőmérnöki) végzettség. Marketingérdeklődés. Szakmai tapasztalat a műanyag csővezetékek gyártása, tervezése, kivitelezése vagy kereskedelme területén. Tárgyalóképes angolnyelv-tudás. Számítógépes ismeret (Word, Excell for Windows). Sikerorientáltság, jó kommunikációs és előadói készség. Gépjármű-vezetői gyakorlat. Fényképes, magyar és angol nyelvű önéletrajzzal ellátott pályázatát - melyet bizalmasan kezelünk - az CIPONOR Műanyag Csőrendszer Kft. részére 1997. január 17-éig kérjük megküldeni. Cím: 1037 Budapest, Zay utca 1-3. A borítékra kérjük ráírni: TERMÉKMENEDZSER. _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________MH 14002 TALLÉR ÉRTÉKPAPÍR BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 1996. december 20-án: 766 334 720 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 10 449 Ft ARANYTALLÉR ÉRTÉKPAPÍR BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 1996. december 20-án: 929 859 530 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 12 532 Ft ELSŐ HAZAI LAKÁSALAP INGATLAN BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 196. december 23-án: 537 328 158 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 10 304 Ft 1QUAESTOR INGATLAN BEFEKTETÉSI ALAP nettó eszközértéke 1996. december 15-én: 738 431 048 Ft Egy befektetési jegyre számított érték: 10451 Ft 14 132 MH — /1— Gölycsöld födiölffl Hirdetésfelvétel: Magyar Rádió reklámirodája Telefon: 118-1820 9776 MH ’ c Ittoos. J&K&/ ... 7 HÍRKER Rt. Újságok bizományosi árusítására budapesti üzlethelyiséggel rendelkező vállalkozókat keresünk. -BIZTOS JÖVEDELEM KOCKÁZAT NÉLKÜL! -MAGAS JUTALÉK! -EGÉSZÍTSE KI VÁLASZTÉKÁT! -KERESSEN MÉG TÖBB PÉNZT! -MI BIZTOS PARTNEREI LESZÜNK! Üzletkötőink készséggel állnak rendelkezésére, telefonhívását követően három napon belül felkeresik Önt. Tel.: 134-1328 Lobbyzás a régiókért Közgyűlését tartotta Bázelben a több mint háromszáz tagot, köztük a 19 magyar megyét tömörítő szervezet, az Európai Régiók Gyűlése (AER). A régiók önszerveződése révén létrehozott szervezetek közül a legjelentősebb Sünön Imrét, a Békés megyei közgyűlés elnökét választotta a keleti és nyugati regionális kapcsolatokért felelős bizottság elnökévé. Az alulról jövő, a régiók együttműködését segítő szerveződések közül a legjelentősebb és legbefolyásosabb politikai és lobbyszervezet - mutatta be az Európai Régiók Gyűlését Simon Imre. A Békés megyei közgyűlés elnökét az úgynevezett kettes (a keleti és nyugati régiók együttműködéséért felelős) bizottság élére választották, és ezzel két évre a svájci közgyűlésen az AER elnökévé választott flamand miniszterelnök, Van den Brande korábbi tisztségét vette át. (A megyei közgyűlés elnöke az egészségügyi és szociális ügyek tapasztalatcseréjét segítő bizottság alelnöke volt az előző ciklusban.) Simon elmondta: aé1 évvel ezelőtt alakult AER már akkor nyitott kelet felé, amikor a közép- és kelet-európai országok még nem köthettek társulási szerződést az akkori Közös Piaccal - a mai Európai Unióval - s nem válhattak tagjává az Európa Tanácsnak sem. Jelenleg közel háromszáz tagja van az Európai Régiók Gyűlésének, Magyarországról mind a 19 megye csatlakozott a szervezethez. Az alapító okirat megfogalmazása szerint: a régió közvetlenül az állami szint alatti szerveződés. így fordulhat elő, hogy egy magyar megye súlya a szavazásokon azonos például Katalóniáéval. Az Európai Régiók Gyűlésének jelentőségét mutatja, hogy a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája után megalkotta a Regionális Autonómia Európai Chartáját. A dokumentum már az Európa Tanács előtt van, elfogadásra vár. Az új bizottsági elnök legfontosabb feladatának az AER további keleti bővítését tartja. Románia ötven megyéjéből például eddig csupán hét csatlakozott az együttműködéshez. A terjeszkedésnek politikai haszna is lenne, Hargita megye (amely már tagja az AER-nek) és Kovászna megye európai fórumokon képviseltethetné magát. A Békés megyei vezető másik ötlete a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetéhez (OECD) kötődik. Az AER kapcsolatban áll az Európai Unió, valamint az Európa Tanács régióközi együttműködéssel foglalkozó testületeivel, az OECD-n belüli hasonló szervezettel azonban nem. Ezen lehetne változtatni - vélekedett Simon. Az új bizottságok kétéves munkatervét a februári elnökségi ülésen hagyják jóvá. A bázeli tanácskozás Kurucsai Csabát, a Baranya megyei közgyűlés alelnökét bízta meg azzal, hogy kidolgozza a keleteurópai régiók csatlakozását szolgáló új szervezeti modellt. • Haszán Zoltán hírsorok Jövőre több tőkehalat és sprottnit foghatnak ki az európai halászok, korlátozzák viszont a kifogható nyelvhal és a lepényhal mennyiségét - ebben állapodtak meg maratoni tanácskozás után az EU halászati ügyekért felelős miniszterei. A többször megszakított megbeszélésen végül az unió soros elnöki tisztét betöltő Írország képviselője terjesztett elő kompromisszumos javaslatot. A brüsszeli bizottság eredetileg azt szerette volna, ha 1997-ben is megtartják az idei kvótákat. Franciaországban csaknem fél százalékkal kevesebb szolidaritási járulékot kell fizetniük a munkavállalóknak a jövő év elejétől, mértéke 6,18 százalékra csökken. A minimális munkanélküli-segély összegét ugyanakkor 295 frankkal megemelik, s így az 3100 frankot ér el. A kiigazítást a francia munkanélküliek biztosítója, az UNEDIC több mint tízmilliárd frankos többlete teszi lehetővé. Elégtelennek minősítette a közös európai valuta, az euro értékállóságának garantálására kidolgozott stabilitási paktum előírásait Jacques Delors, a brüsszeli bizottság volt elnöke. Kizárólag a költségvetési fegyelemről van szó a megállapodásban, hiányzik viszont a makrogazdasági egyeztetés, fejtette ki Delors a Ouest- France című lapban. Az Európai Unió postaügyi miniszterei megegyeztek, hogy részben liberalizálják a postai szolgáltatásokat. Mindenekelőtt a határon túlra feladott küldeményekről van szó. Franciaországnak azonban jórészt sikerült érvényesítenie akaratát: a tagállamoknak - a brüsszeli bizottság 1998-as javaslata alapján - az ezredfordulóig kell határozniuk arról, hogy 2003 elejétől megnyitjáka piacukat a vetélytársak előtt. Ha elvetik a liberalizálást, azt Brüsszel saját hatáskörében 2004-től elrendelheti. Akkor ugyanis érvényét veszti a jelenlegi szabályozás. Következő számunkban Flandriát mutatjuk be. VÖRÖ& TÁNC-DR. BÚVÁRNÁL ANDOK, A kÍNAI ! ELKZK-ITLN MERÜLJ EL! BÚVÁROKNAK:' 89.000 FI najl rnn ruin: 'uaynir, M2 BÖMPÍÍT, MÍIÜLÍÁ337 ÚT. Utasváró utazási irodák napi ajánlatai