Magyar Hírlap, 1997. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
20 Magyar Hírlap Van képünk hozzá Adok-kapok Göncz adott Chiracnak, Chirac adott Göncznek Fotó: ISZA FERENC Balekvadászat Balek. Az értelmező szótár egyszerűen fogalmaz: hiszékeny, könnyen becsapható, kihasználható ember. Nincs egyedül. Mágnesként vonzza maga köré „társát”, a szélhámost. A játék egyfordulós és gyorsan a finiséhez ér. Mire a vesztes feleszmél, semmije sincs. Az ilyesfajta Ki nevet a végént mostanság egyre gyakrabban játsszák, s a tét nemegyszer élet vagy halál. Aki nem őrül bele javainak elvesztésébe, vagy elkeseredésében nem végez önmagával, az rendszerint a hajléktalanszálláson köt ki. - Mindenki azt kérdezi, hogy lehettem ekkora marha? Az ötven körüli, hajlott hátú, sokdioptriás szemüveget viselő ember összekulcsolt keze megfeszül, körme kifehéredik. A pécsi Támasz Alapítvány szállóépületében beszélgetünk. A történet lassan bontakozik kezd. - Megvolt mindenem, ruháim, tévém, hűtőm. Pénz viszont nemigen, ki akartam hát adni az egyik szobámat, hogy ne dögöljek éhen. Ferenc tekintete a semmibe réved. Hajléktalanná vált, egy szál felöltőben, szinte az utolsó pillanatban kapott menedéket az alapítványnál. Egy apró zalai faluban született, harminc éve lakik Pécsett. Eredetileg katona szeretett volna lenni, de rossz szeme miatt eltanácsolták. Érettségi után elvégzett egy felsőfokú technikumot, majd huszonöt évet húzott le a Volán vállalatnál mint teherforgalmi vezénylő. Tisztes fizetése volt, megbecsülték a munkatársai. Aztán, mint a lavina, úgy szakadt reá a rendszerváltás. A cég nagy megrendelői csődbe mentek, a részleg dolgozóinak nagy része utcára került, ő is. Megpróbált ugyan más területen elhelyezkedni, de nem sikerült. Ferenc nem nősült meg, magányosan élt: tizenhét éven keresztül egy idős rokonánál lakott, akiről becsülettel gondoskodott. Amikor a néni - aki életének utolsó éveiben teljesen megvakult - örökös nélkül meghalt, Ferenc bent maradhatott az apró lakásban. Egy év múlva azonban életveszélyessé nyilvánították otthonát, és felajánlottak helyette egy másfélszobás lakótelepi panellakást. - Képzelheti, milyen boldog voltam. Harmincöt évesen, nőtlen létemre saját lakást kaptam. Ez volt az életemben az egyetlen igazi szerencse - mondja egy keserű félmosollyal. - A munkanélküliséget nagyon nehezen viseltem. Nem volt nekem büdös semmilyen munka. Ahova hívtak, elmentem. Pucoltam vécét, húzkodtam nyolcvankilós bálákat a negyven kilómmal. Az alkalmi munkák bére persze nem volt elég a lakás rezsijére, ezért arra gondoltam: a fenébe is, egyedül vagyok, kiadom a kisebbik szobát valami rendes embernek. Ferenchez egy áprilisi délután takaros aszszonyság csengetett be. Anna, így hívták a negyven körüli nőt - azt mondta, hogy kisgyerekével együtt albérletet keres. Összeveszett a férjével, közös lakásukból menekült el. A szobát megfelelőnek találta, csak annyi volt a kérése, hogy mielőtt beköltözik, festetni szeretne. Másnap már hozta is a festőket. Azután pár nap múlva bemutatta Ferencnek Kanizsai Lászlót. - Azt a moslék gazembert! Ne haragudjon, de ki kell mondanom - sziszegi dühtől fuldokolva a férfi. Nekem eddig soha nem voltak előítéleteim, a Volánnál sok tisztességes cigány ember dolgozott a kezem alatt, de ez... Ferenc semmire sem gyanakodott. Újdonsült ismerőse drága autón járt, utolsó divat szerint öltözködött, megnyerő modora volt. Szinte mindennap meglátogatta. Egyik alkalommal észrevett egy szentképet a falon. Azt mondta, van egy hároméves kislánya, akit eddig betegsége miatt nem tudtak megkeresztelni. Örült, hogy végre talált egy becsületes, hívő embert, és arra kérte Ferencet, hogy némi pénz fejében vállalja el a keresztelőn való segédkezést. Kanizsai azt üzente, utazzak le Dunaszekcsőre, mert a pap látni akar a keresztelő előtt. Odaérve kacsalábon forgó palota fogadott. Rossz érzésem támadt, annál inkább, mivel nem láttam semmi készülődést. Vissza akartam jönni Pécsre, de a rokonság marasztalt. Egy óra múlva megérkezett Kanizsai. Elém állt, és röhögve azt mondta: hova sietsz kishaver, hiszen neked lakásod sincs! Arcul ütött, letepert. Leesett a szemüvegem, minden elsötétedett. A baj az volt, hogy az utazás előtt pár nappal a lakásomon aláírattak velem két nyilatkozatot. Az egyikben az állt, hogy húszezer forint ellenében vállalom a kislány későbbi vallásos nevelésének elősegítését. Kértem belőle egy példányt, azt mondták, nincs náluk több, de lemennek érte az autóhoz. A papír, amit felhoztak, ránézésre ugyanolyan volt, mint amit azelőtt aláírtam. Tudja, nagyon rosszul látok. Aláírtam hát ezt is. Dunaszekcsőn kiderült: a saját lakásom adásvételi szerződése volt. Ferencnek sikerült elmenekülnie a faluból. A rendőrségen azt mondták neki: jó, hogy élve megúszta. Ha megölik és bedobják a folyóba, talán soha nem találják meg, hiszen nincs senkije, aki kerestetné, vagy azonosítaná. Nem tudta elhinni, hogy nincs lakása. Hazament volna, de a zárat lecserélték. Leült a lépcsőházban, úgy aludt el saját ajtaja előtt a földön. Elege lett az életből. Meg akart halni, de minél kevesebb szenvedéssel. Miután több évtizeden át a Volánnál dolgozott, úgy gondolta, egy megrakott IFA teherautó fékútja van annyi, hogy a vezető ne tudjon megállni. Egy este kiállt a sarokra és türelmesen várt. Mint mondja, tervszerűen készült a halálra. Kinézte a megfelelőnek gondolt autót, és előlépett. - Istenem, még ezt is elnéztem. Nem egy NDK-s IFA volt, hanem egy sokkerekű amerikai IFOR-tréler. Három méteren belül megállt. A sofőr úgy nézett rám, mint egy őrültre. Felsegített, persze csak horzsolásaim lettek. Most itt vagyok a hajléktalanszállón. Nem vigasz, de van itt egy olyan ember, akitől ugyanez a vadállat csalta ki a lakását. Újsághír: „A rendőrség lezárta a nyomozást és előzetes letartóztatásba helyezte a dunaszekcsői K. Lászlót. A férfi, több társa segítségével, szellemileg és idegileg megrokkant, befolyásolható emberektől különböző módon ingatlanokat csalt ki. A rendőrség a nyomozás során elmegyógyintézetben is talált károsultat. A legtöbb becsapott áldozat jelenleg hajléktalanszállón él. K. László és bűntársai több mint húsz embert tettek földönfutóvá.” ERDEI ÉVA I Ferenc semmire sem is gyanakodott. Újdonsült ismerőse drága autón járt, utolsó divat szerint öltözködött, megnyerő modora volt. Szinte mindennap meglátogatta. KRÓNIKA Krimibe csomagolt filozófia „És Monsieur Lefévre ma nem jön be? Monsieur Lefévre ma nem dolgozik. Miért? Ma reggel meghalt.” Ezzel a párbeszéddel indul Mrozek A szerződés című darabja, amelynek ma este lesz a premierje a Komédiumban. A szerződés a kései Mrozek-művek közül való: 1985- ben íródott. Tizenegy éve mutatták be Lengyelországban a Teatr Polskiban, a Komédium pedig az első magyar színház, amelyik műsorra tűzi. A művet Bodolay Géza rendezi és két kiváló színész játssza: Bán János és Dörner György. A rendező szerint Mrozeket mindig izgatta, hogy a demokrácia és a diktatúra miként birkózik egymással, és ezt a konfliktust valódi emberi sorsokon keresztül mutatja be. Bodolay úgy véli: a szerződés sztorija ma is aktuális. Szerinte Kelet- és Nyugat- Európát már nem választja el vasfüggöny, de a keleten elhelyezett „hitelbombák” bármikor felrobbanthatják a „régi Európa-szállót”. Sőt, más veszélyek is fenyegetik ezt az öreg kontinenst, hiszen a két térfélen lakók még ma is küzdenek egymással. A keleti maffia Nyugaton dolgozik, a nyugati pedig egyre inkább Keletre jár robbantani. Mrozek groteszk módon ábrázolja a több évszázados balkáni nyomort és sznobizmust. De mint Nyugat-Európában élő emigráns, jól ismeri azt az arroganciát és nagyképűséget, amellyel néha szembe találkozott - mondja a rendező. A szerzőt meghívták a mai premierre. Válaszlevélben jelezte, hogy nem tud Budapestre utazni, mert költözik. Nemrég vásárolt Krakkóban egy házat és Párizsból visszatér Lengyelországba. Ám később mindenképp szeretné megnézni A szerződés budapesti előadását, mert kíváncsi a két magyar színész - Bán János és Dörner György - játékára, akikkel egy színházi fesztiválon korábban személyesen is megismerkedett. • B. Gy. Valóságos játék Mielőtt nekifognánk, a Pató Pál Software bemutatja a Szakadt csöves című játékprogramot: „ Te egy szakadt csöves vagy a Marx téri aluljáróban. Az a célod, hogy minél több lóvét szerezz. A Skálában vehetsz piát és Technokolt. Jó, ha vigyázol magadra, mert olyan hírek terjengenek, hogy gyáli cigányok jöttek fel Pestre. De azért nem kell mindjárt berezelni, a nálad gyengébbeket üsd csak le nyugodtan. A reflexidőd befolyásolhatja a menekülés és a támadás hatásosságát. Ha gyenge vagy, piálj egyet, ha lassúnak érzed magad, szipózz egy jót" - tájékoztat a mindennapos valóságról a játék programozója Szy és Kamarás a képernyőn keresztül. Három szereplő közül választhatok: Karcsi, a takarékos, Jancsi, a kemény és MacFly, a bandavezér. Választok, legyek mondjuk Karcsi. Belépek az elég kezdetleges kidolgozású programba, ahol máris „konfliktus” vár: „Egy öreg f...sz megy el előtted”. A következőket tehetem: menekülök, megtámadom, káromkodok vagy várok. A játék azt várja el tőlem, hogy megtámadjam. A szegény öreget lefejelhetem, nyakonvághatom, megkéselhetem, hasba rúghatom, lánccal rásuhinthatok vagy elvehetem tőle a pénzét. Más alternatíva nincs. Mintha oda sem néznék, bökök az egérrel valamelyikre, csakhogy lássam, mi történik. Az öreg meghalt, nekem nőtt az energiám és a pénzem. Újabb szituáció. „Egy cigánypurdé ugrik elő”, de Karcsi, a takarékos, azaz én, nem vettem Technokolt. Lassú voltam, kicsavarták a kezemből a kést, a játék végre igazságot osztott és én kiestem. Kezdhetnék újat, lehetnék bandavezér. Megerőszakolhatnék tizenéves roma lányokat és kiirthatnám a családjukat is, de már forog a gyomrom. Szy és Kamarás programját egyelőre csak kéz alatt sokszorosítják. Ám máris sokan űzik ezt a játékot. Kik a gépek előtt ülve, kik az aluljárókban. Játék, Made in Hungary. Th. B. 150 éve született Mikszáth Kálmán kajántibor rajza 1997. JANUÁR 18., SZOMBAT AKIKRŐL BESZÉLNEK Öregítik Hiába tartják szerte a világon Sir George Solti néven számon, ő marad Solti György. Mikor legutóbb a Der Spiegel megkérdezte: „Miért származott annyi sztár dirigens Magyarországról: Széll György, Ormándy Jenő, Reiner Frigyes?”, röviden csak ennyit válaszolt: „Mert egy hihetetlenül tehetséges nép vagyunk.” A beszélgetést egyébként így indította a riporton „Sir George, ön csaknem 85 éves...” Solti, akinek új CD-je, Wagner Mesterdalnokával a napokban jelenik meg, félbeszakította a kérdezőt: „Engedelmet. Még csak két hónapja töltöttem be a 84-et. Kérem, ne csináljon vénembert belőlem!” . Nem játszhat a zenekar A brit munkaügyi minisztérium nem adott engedélyt a pozsonyi rádió szimfonikus zenekarának nagy-britanniai koncertkörútjára, mivel a brit hivatásos zenészek szakszervezetei tiltakoztak a tervezett fellépés ellen. A turné nem önálló szereplés lett volna: a 72 fős szlovák társulat a brit zenei élet ügyeletes csodagyerekének számító hegedűművésznőt, a szingapúri születésű 18 éves Vanessa Мае-t kísérte volna a többhetes koncertsorozaton. A hazai zenekarok ebbe kötöttek bele, mondván: indokolatlan a kelet-európai együttes „importja”, amikor világszínvonalú brit társulatok is készen álnak a szereplésre. Az érv meghallgatásra talált a kormánynál, amely ugyanerre hivatkozva nem adta ki a fellépéshez szükséges eseti munkavállalási engedélyt a pozsonyi szimfonikusoknak. Úgy látszik, néha a szakszervezetek gyilkosabbak tudnak lenni a kritikusoknál. Testőr a színfalak mögött Dagmar Havlova már négy nappal a Václav Havel elnökkel kötött házassága után újra fellépett régi színházában, August Strindberg Krisztina királynő című színművének címszerepét játszotta. Azután ezen a héten bejelentette, hogy már csak kétszer - január 23-án és február 19-én - láthatják a nézők színésznőként, mert visszavonul és kizárólag elnökfeleségként kíván szerepelni. Addig, vagyis az utolsó előadásig azonban minden marad a régiben, csupán annyi a változás, hogy a díszletek mögött az ügyelő mellett egy jól megtermett testőr is ügyel a rendre... Koronás dohányosok. ......... II. Margit dán királynő szenvedélyes dohányos. Legutóbb több svéd újság és a stockholmi televízió is megtámadta, hogy rossz példával szolgál, mert szinte mindegyik nyilvános szereplésekor ott parázslik a cigaretta a kezében. A koppenhágai udvar csak egy hűvös mondattal válaszolt: Dániában általános az a vélemény, hogy őfelsége maga dönthesse el, dohányzik-e, vagy sem. Az Ekstra Bladet című dán lap már vaskosabban utasította vissza a királynő magánéletébe való beavatkozást: „A svéd király, Károly Gusztáv valóban nem dohányzik a nyilvánosság előtt, ehelyett viszont a klozeten bagózik nagy titokban, akárcsak egy kisdiák.” Parlamenti mózeskosár A 21 napos Anna Buskova volt a legifjabb résztvevője a cseh parlament vitájának. Mamája Petra Buskova képviselőnő mózeskosárban hozta magával, így is bizonyítva, hogy az anyaság nem akadályozza megbízatásának teljesítésében. Buskova - aki a szociáldemokrata pártnak is alelnöke - ezzel a gesztusával is válaszolt azoknak az ellenfeleinek, akik a tavaszi választási kampányban azzal az ízléstelen érveléssel agitáltak megválasztása ellen, hogy egyetlen programja „a négy évig tartó magas összegű gyes megszerzése. ” G. Nagyné Maczó Ágnes is nyugodtan megjelenhetne a mózeskosárral a T. Házban, őt ráadásul nem is illethetnék a fenti megjegyzéssel, tekintettel arra, hogy a magyar gyesre igazán senki sem tervezhet. Holdak a Holdon Martin Jürgens elvesztette az ingatlanát. A kölni egyetem jogi fakultásának szakvéleményezése szerint a Hold ugyanis nem lehet senkinek sem a tulajdona, és ezért nem is bocsátható áruba. Martin Jürgens pedig azt állítja, hogy 1756- ban Nagy Frigyes porosz király a családjának adományozta a Holdat. De ha Jürgens ezen az alapon meg is kísérelné a német bíróság előtt visszaperelni az égitestet, még Amerikában is érvényesítenie kellene tulajdonjogát. Ez sem lenne azonban egyszerű, mert egy bizonyos Dennis Hope már 16 évvel ezelőtt az USA-ban, Kalifornia szövetségi állam egyik földhivatalában bejelentette igényét a Holdra. Sőt azóta 16 dolláronként kisebb parcellákat is árusít belőle ingatlanra éhes balekoknak. Addig egyelőre még nem jutott el, hogy holdanként árusítsa. Kesztyűsen Lubomir Brabec cseh gitárművész megunta a hangversenytermeket. Elhatározta, hogy legközelebb az Antarktiszon szórakoztatja játékával a zenére kiéhezett hallgatókat. Épp ezért az ottani chilei sarkvidéki állomás lesz a helyszíne január végi koncertjének. Úgy háromszáz hallgatót vár, akik helikopteren érkeznének a Szomszédos kutatóállomásokról. Brabec forró hangulatú koncertre számít, mert különben aligha tudna pengetni kesztyű nélkül. TÖRVÉNYSZÉKI TUDÓSÍTÁSOK Egy nem létező film krónikája Tanúmeghallgatással folytatódott tegnap az ÁPV Rt. kontra Magyar Fórum Kiadói Kft. pere a Fővárosi Bíróságon. A felperes ÁPV Rt. keresetében 28,8 millió forint visszafizetésére kérte kötelezni a Csurka István nevével fémjelzett kiadót, mivel az a szerződésben meghatározott időpontig nem készítette el a privatizációról szóló kisjátékfilm-sorozatot. A Magyar Fórum Kiadói Kft.-t 1992. július 20-án azzal bízta meg az ÁPV Rt., hogy készítsen a kárpótlásról és a privatizációról szóló, „ismeretterjesztő” kisjátékfilm-sorozatot. A kiadó ütemterve szerint a gyártási költség összesen 43,2 millió forint lett volna, amely összegekből a felperes augusztus 7-én 28,8 millió forintot át is utalt. A szerződésben meghatározott teljesítési határidő letelte után az ÁPV Rt. „a téma aktualitására és fontosságára hivatkozva” tájékoztatást kért arról, hogy áll a film. A kiadó ekkor a véghatáridő meghosszabbítását kérte, mondván, a törvénymódosítások, illetve a téliesre fordult időjárás miatt a forgatást meg kellett szakítani. Az ÁPV Rt. 1992. december 19- én közölte a kiadóval, hogy a hosszabbításra nem lát lehetőséget, ezért kérte, fizessék vissza a 28,8 milliót. Miután a kiadó a felvett előleg visszafizetésétől elzárkózott, az ÁPV Rt. keresetet nyújtott be, amelyben kérte a bíróságot, kötelezze a Magyar Fórum Kiadói Kft.-t a 28,8 millió forint és annak kamatai megfizetésére. Az ügyben 1994-ben már jogerős ítélet született, amellyel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az alperes szerint ugyanis a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperes a Ptk.-ban előírt együttműködési kötelezettséget megszegte, amikor nem tájékoztatta a felperest a késedelem okáról. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság 1996 januárjában hozott végzésében a jogerős ítéletet és a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás, illetve új határozat hozatalára utasította. Indoklásában kifejtette: a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapíthatta meg, hogy az „érdekmúlásra alapított elállás” feltételei bizonyítottak. Azaz: nem bizonyította a felperes ezt az új eljárás keretében megteheti -, hogy a meghatározott határidőn túl már nem állt érdekében a film elkészíttetése. Az új eljárás múlt év novemberében kezdődött a Fővárosi Bíróságon. Tegnap a Magyar Fórum Kiadó Kft. jogi képviselője a nyilvánosság kizárását kérte. A képviselő ezt azzal indokolta, hogy megbízójának a sajtó már eddig is nagy kárt okozott. •D. E. Ferencsik János árnyéka Ma lenne kilencvenéves Ferencsik János. Szirtes György, az Operaház örökös tagja (sok éven át a dalszínház gazdasági igazgatója) több mint két évtizeden keresztül dolgozott a karmester közelében és élvezhette barátságát. Ő emlékezik Ferencsik Jánosra. 1907. január 18-án született Budapesten. 1927- ben került az Operaházba önkéntes, ingyenes munkaerőnek, de nem sokkal később hivatalosan is korrepetítori állást kapott. Radnai Miklós, az Operaház igazgatója jókor észrevette, hogy az ifjú Ferencsik különleges módon muzikális, vagyis a szó tágabb értelmében „múzsai”-költői képzeletű és 1931-ben a dalszínház karmesterévé nevezte ki. 1945-től az Operaház első karmestere, majd 1957-73-ig és 1978-84-ig főzeneigazgatója volt. De főzeneigazgatója volt 1953-tól haláláig, az Állami Hangversenyzenekarnak is, és sok évig elnök-karnagya a Budapesti Filharmóniai Társaságnak. Repertoárján a teljes operairodalom szerepelt. Hatalmas érdeme a magyar zene nemzetközi megismertetése és elismertetése. Bartók interpretációja - lemezfelvételei révén - ma is az egész világon mértékadó. Ferencsik a művészi kifejezésen sohasem önmaga megvalósítását értette, hanem a mesterek szolgálatát. Ferencsik ahhoz a generációhoz tartozott, amelyben még voltak reneszánsz tudású színházi emberek. Ismerte képességeit, nem is akart álszerény lenni, sőt megbecsülésének addigi mennyiségét - két Kossuth-díj, Kiváló és Érdemes művészi cím stb. - nem tartotta túlzottnak, a vele való kivételes bánásmódot pedig bizonyos területeken hiányolta. 1973-ban Bartók három színpadi művének felújítása szerepelt a műsortervben, Ferencsik vezényletével. Az időpontot is kitűzték. Később, egy váratlanul befutott külföldi meghívás miatt a karmester arra kérte az igazgatót, hogy a bemutatót halassza el. A kérést az igazgató nem teljesítette, arra hivatkozva, hogy az egész évi műsorterv felborulna emiatt. Ferencsik megsértődött és haragjában felmondott. A sérelmét és szándékát, hogy nyugdíjba megy, elpanaszolta Aczél Györgynek, aki így reagált: „Egyetértek. Nagy fának nagy az árnyéka.” Akkor döbbentem rá ismét, hogy fényes csillagokról, pótolhatatlannak hitt emberekről milyen könnyen tudnak lemondani, mert úgynevezett „nehéz emberek”, hogy az érték fogalma milyen viszonylagos és milyen kevesen érzik magukat felelősnek az igazi értékek megőrzéséért. 1978-ban Ferencsik visszatért az Operaházba és betegsége ellenére részt vállalt a művészi munkában. S a nyolcvanas évek zeneileg legjobb produkcióját, Wagner Parsifal című művét az ő betanításában és vezényletével az Erkel Színházban mutattuk be. Nemcsak hazai, de nemzetközi híre is volt ennek az előadásnak, amely az Operaház rekonstrukciójának időszakában került színre. Ferencsik sajnos nem érte meg a gyönyörűen újjáépített, századik születésnapját ünneplő Operaház megnyitását, azt a pillanatot, hogy mint száz évvel ezelőtt Erkel Ferenc, most ő lépjen fel a karmesteri dobogóra, hogy elvezényelje a Himnuszt. Az Operaház művészei és a közönség, amely ismerte és tisztelte a művészt, emlékét megőrzi.